"Forgassuk kifelé a bal combot, hogy leföldeljük a bal ülőcsontot. Csavarjuk a jobb combot (amely féllótuszban van) befelé és engedjük ki a combcsontot a csípővápából, hogy ellazulhassanak a combközelítő izmok. Aki kezdő a lótuszpózban, az gyakran reflex-szerűen beszívja a combját a csípővápába. Ez azonban megfeszíti a combközelítő izmokat, és csökkenti a hajlékonyságunkat a lótuszban. Ha nem szokunk le erről a reflexről, az gyakran jelenti a térdproblémák kezdetét. A reflex legyőzése érdekében engedjük ki a combcsontot a csípővápából minden lótusz- és féllótusz-pózban.
Nézzünk
át a jobb vállunk fölött és lélegezzünk mélyen, engedjük a
rekeszizmot leereszkedni a mellkasból, és a bordákat eltávolodni
egymástól. Használjuk a kilégzést arra, hogy nyújtózkodunk, és
engedjük a gerincnek a csavarodást jobbra. Húzzuk lefelé a
lapockákat a hátunkon, és nyújtózkodjunk a fejtetőnkkel
fölfelé, engedjük le az állunkat, és földeljük le az
ülőcsontokat.
Az
aktív elengedés technikája: Ebben a pózban az elsődleges
erőfeszítésünk az, hogy a karokkal mélyebbre juttassuk magunkat
a csavarásban. Csináljuk ezt addig, amíg el nem értük a
maximális csavarást, közben fenntartva az érzékenységünket és
anélkül, hogy a nyers erőhöz folyamodnánk. A csavarás erős
elsődleges hatása mellett, a valamivel gyengébb másodlagos hatás
az, hogy a törzsizmainkkal igyekszünk ellensúlyozni a karok
hatását. Miközben a karokkal jobbra fordítjuk a törzset,
hagyjuk, hogy a törzsizmok megpróbálják visszaforgatni balra,
mintha próbálnánk kijönni a pózból. A törzsizmok most
excentrikusan nyúlnak, és a csavarásunk mélyülni fog.
Vegyünk
öt levegőt és nézzünk hátra a jobb vállunk fölött.
Kilégzésre forduljunk vissza és tegyük le a két tenyerünket a
lábaink mellett, készen állva a kiemelésre. Egyenesen ki is
ugorhatunk a pózból.
Ellenjavallatok:
Először is, ha kellemetlen érzet van a térdünkben, akkor
egyenesítsük ki a jobb lábunkat, és úgy ugorjunk hátra, mint a
krouncsászanából. Másodszor, ha szemernyi kétségünk is
van afelől, hogy a jelenlegi hajlékonyságunknak megfelelő mértékű
erőt építettünk fel, egyenesítsük ki mindkét lábunkat
dandászanába, és készüljünk fel egy normális
hátraugrásba, mint az első sorozatban, anélkül, hogy a lábunk a
földhöz érne. Különösen nőknek ajánlom ezt a mozdulatot.
Tegyünk erőfeszítést az erő és hajlékonyság közötti
egyensúly létrehozására. Ne hajtsunk a túlzott hajlékonyságra,
különösen ne azért, hogy jól nézzünk ki a pózokban! A túlzott
hajlékonyság instabilitáshoz vezet, és sokkal nehezebb
korrigálni, mint a túlzott merevséget. A megfelelő stabilitás
nélkül az ismétlődő hátfájás megakadályozhatja a rendszeres
gyakorlást.
Ha
egyenesen kiugrunk a pózból, csalhatunk azáltal, hogy a bal
lábunkkal ellökjük magunkat, aminek következtében a hasizmainkat
nem dolgoztatjuk meg eléggé. Ezt a könnyítést csak akkor
alkalmazhatjuk, ha már léggé erősek vagyunk. ha nem, akkor a
hátraugrásnak ez a módja fokozatosan csökkenti az erőnket azok
alatt az évek alatt, amíg a második sorozatot gyakoroljuk, mivel a
több erőt igénylő első sorozatot csak heti egyszer fogjuk
gyakorolni, ha már eleget adtunk hozzá a második sorozat pózaiból.
Ez a második sorozat egyik fő csapdája, és el kell kerülni. Ha
elveszítjük a core-erőt, akkor a második sorozat gyakorlása
jógikus szempontból zsákutcába fog juttatni. Ha viszont
egyensúlyba hozzuk az erőt és a hajlékonyságot, akkor a testünk
ezt azzal fogja értékelni, hogy évtizedekig rendületlenül a
szolgálatunkra áll.
Nava:
Belégzésre emeljük ki magunkat lólászanába úgy, hogy a
lábaink nem érnek e földhöz. Fejlesszük az erőnket azáltal,
hogy minden nap hozzáteszünk néhány millimétert.
Dasa:
Kilégzésre lebegjünk vissza csaturanga-dandászanába.
Ékádasa:
Belégzésre felfelé néző kutya.
Dvádasa:
Kilégzésre lefelé néző kutya.
Trajódasa-astadasa:
Ismételjük meg a bharadvádzsászanát a bal oldalra is.
Megjegyzés:
Manju Jois úgy tanította, hogy először a bal oldalra csavarjuk a
gerincet, és utána csináljuk a jobb oldalt. A második sorozat
gyakorlása valóban kevésbé veszi igénybe a core-erőt, mint az
első sorozaté, viszont a harmadikban pedig fokozottan szükségünk
lesz rá. Éppen ezért érdemes hetente többször elővenni az első
sorozatot, hogy nem gyengüljön el a core-izomzatunk attól, hogy
csak a második sorozatot gyakoroljuk."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése