2012. szeptember 24., hétfő

Hallgatni arany

Patandzsali szerint az igazmondás nagyon fontos előírás a jógi számára. A fenti címmel tehát nem azt akarom sugallni, hogy ha elhallgatjuk az igazságot, akkor jól járunk. Az igazságot ki kell mondani, lehetőleg nem bántó módon, és lehetőleg olyan helyzetben, amikor nyitott fülekre talál. Tehát a magunk szempontjából pontosan a "hallgatni" szó másik jelentését szeretném kidomborítani, amit talán a "meghallgatni" szó pontosabban kifejez. 

Az emberi kapcsolataink sikere javarészt pontosan az empatikus hallgatás képességén múlik. Ha a másik fél, legyen az házastárs, a gyereked, barátod, munkatársad stb. nem érzi úgy, hogy kíváncsi vagy arra, amit mondani szeretne, hogy nyitott és befogadó vagy. akkor egyrészt bezárkózik, magába fojtja a mondanivalót, az érzelmeit, a gondolatait, amiket meg szeretett volna osztani veled, másrészt ő is jóval kevésbé lesz fogékony arra, amit te szeretnél közölni vele. 

A szavaink, gondolataink, érzelmeink magunkba fojtása pedig általában nem előnyös dolog a személyiségünk fejlődése szempontjából. Ugyanúgy, ahogyan a szexuális energia elfojtása blokkokat és feszültséget eredményez a második csakrában, vagy a félelmeink táplálása meggyengíti a gyökércsakránkat, a kommunikáció elfojtás a blokkolja a torokcsakrát, és akár mindenféle betegséget, fulladást, köhögést, rekedtséget is okozhat.

A jóga útja pedig a tudatosság felébredéséről szól, vagyis a félig szendergő tudatunk, amely vajmi kevéssé érzékeny a külvilág és mások impulzusaira, egyre éberebbé válik, és egyre érzékenyebben fogadja be azoknak a személyeknek a rezdüléseit, akik fontosak számunkra. Ez ugyanakkor nem feltétlenül azt jelenti, hogy egyre befolyásolhatóbbá válunk. A jógi ugyanis megtanul uralkodni az elméje felett, ahelyett, hogy az elméje (vagy valaki másé) uralkodna felette. Ezáltal megkapja a szabad választás lehetőségét, és eldöntheti, hogy egy adott helyzetben érkező impulzusra reagál-e vagy sem, és ha reagál, akkor hogyan.

Általános esetben az előző benyomásaink (szamszkárák) diktálják a reakciónkat, szinte ösztönösen, és nem is tudatosan kirobban belőlünk az elfojtott harag, félelem, féltékenység, irigység, ami persze hamar tönkre tud tenni egy értékes kapcsolatot. 

Tehát van, amikor nem is kell reagálni, mert a partnerünk csak azt igényli, hogy meghallgassuk és együttérezzünk vele, nem is feltétlenül a "megsajnálás" a legjobb szó. De az empatikus kommunikáció mellett a másik igényeire is érzékennyé kell válnunk, és hajlandónak kell lenni segítséget nyújtani abban az esetben, ha ő ezt igényli. Hiszen egy szeretetteljes kapcsolat alapja az önkéntesség, vagyis minél kevesebb dolgot várunk el és kényszerítünk rá a másikra, annál spontánabb módon tud megnyilvánulni a szeretet egymás felé. Ezt is tanulni kell, és nagyon sokat gyakorolni, főleg a ko-dependenciára hajlamos személyeknek, mert a természetellenes függőség az emberi kapcsolatainkban megnehezíti a spirituális fejlődésünket. A végén, amikor elérjük a felszabadulást, a megvilágosodást, akkor egymagunkban leszünk, ezért nevezik kaivaljának. Illetve nem fogunk különbséget látni az egymagunkban levés és a mindenkivel egyként levés között. A határok elmosódnak a szeretetben, és az önvaló a saját fényében ragyog fel. 

A képen a "hallgatni, meghallgatni" szó kínai karaktere látható, és a részkarakterek, amikből összeáll: "fül", "király", "tíz szem", "osztatlan figyelem" és a "szív". A hallgagtás közben tehát ugyanúgy száz százalékosan jelen kell lenni, mint például jóga-gyakorlás közben, és a figyelmünket egy pontra kell irányítani. Sokszor megesik, hogy elkalandozik a figyelmünk, és a saját elménket hallgatjuk a társunk szavai helyett.

A hallgatás, és annak gyakorlása, hogy nem kell feltétlenül reagálni, vagy ráerőltetni a törődésünket, az általunk helyesnek vélt megoldást a másikra, megegyezik a tudat önnön természetével. A tudat a látó, a szemtanú, amely érzékel, tudatosít, felfog, de örök természetét nem befolyásolja az élmény, amit átél. Bár mindent áthat és minden átáramlik rajta, mint a kristályon a mögötte lévő tárgy képe, ő maga változatlan marad. 

A hatha-jóga egyik gyakorlata az anáhata-náda, vagyis a belső hang, a szív hangjának hallgatása. Ha sikeresen ki tudjuk zárni a külső hangokat, akkor megtanulunk befelé figyelni, és nem csak a saját belső hangunkat fogjuk hallani, hanem mások szívére is ugyanolyan érzékenységgel tudunk ráhangolódni. Hallgatni tehát arany, és ha eleget gyakoroljuk, akkor meghalljuk az örökkévalóság üzenetét, a szférák zenéjét, vagy éppen Krisna fuvoláját, kinek mire van szüksége. Namaste. 

Nincsenek megjegyzések: