" 2.13. szati múlé tad-vipákó dzsátjájurbhógáh
szati múlé – ameddig a gyökér jelen van; tat – az; vipákah – érik; dzsáti – születés, társadalmi helyzet; ájuh – élethossz; bhógáh – élmény.
Mindaddig, amíg a szenvedések gyökere, a karmikus tárház létezik, gyümölcsöt fog eredményezni a születés típusa, élethossz és az élmények [fájdalmas és örömteli] formájában.
A szenvedések gyökere (klésamúla) a karma tárháza. Amíg ez a gyökér létezik, mindig új megtestesüléseket fog kihajtani. Az elraktározott karma jellege határozza meg azt, hogy milyen fajban, társadalmi helyzetben, körülmények között születünk meg, milyen hosszú az életünk, mennyi és milyen élményt élünk át. Shyam Gosh a következő módon írja le az újraszületés mechanizmusát: „A jövőbeni megtestesüléseket vezérlő körülménynek megfelelő lehetőséget kell biztosítania arra, hogy az érintett az élvezet és fájdalom megfelelő élményein keresztül használhassa el a karmáját.”
Vjásza rámutat, hogy a szenvedések magjai továbbra is ki fognak hajtani, mindaddig, amíg meg nem pörköltük őket meditációval. Mivel a meditációnk nem volt sikeres az előző életünkben, új karmát gyűjtöttünk össze, ami a jelenlegi megtestesülésünket, és az azt kísérő szenvedést eredményezte. Fontos rámutatni, hogy a következő születésünk típusát, időtartamát, és tapasztalatait nem lehet megjósolni. Nem a jelenlegi élményeinktől függ, hanem a tárházban lévő uralkodó karmától. Ha a jelenlegi megtestesülésünk jó karmáját kimerítettük, akkor lehet, hogy néhány alantasabb születés vár ránk, ami egy nagyon bizonytalan helyzet. Ezért most, ebben az életünkben, amikor abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy mindezt a tudást megkapjuk, minden erőfeszítést meg kell tennünk, hogy kitörjünk a szabadságig. Minden emberi születés, amit nem fordítottak a felszabadulás keresésére, a jó lehetőség elszalasztása.
A szentírások szerint sokféle újraszületés van az emberin kívül. Állati testben az élőlény túlzottan öntudatlan ahhoz, hogy a felszabadulásra törekedjen. Egy démon vagy mennyei lény testében megszületni végtelenül nagyobb hatalommal jár, mint emberi testben, de ők túlzottan el vannak merülve vagy a dühben és ellenségességben (démonok), vagy az élvezetükben és szépségükben (mennyei lények) ahhoz, hogy különösebben aggódjanak a felszabadulás miatt. Csak az emberi születés biztosítja az élvezet és fájdalom megfelelő keverékét ahhoz, hogy az egyén még tudjon gondolkodni, miközben ki akar szabadulni az elme rabszolgaságából.
Vjásza a karmikus lerakódás (karmásaja) másik fontos aspektusára is rámutat. Az a karma, ami még nem hozta meg a gyümölcsét, megsemmisíthető, mielőtt kirügyezik. Vannak bizonyos dolgok az életünkben, amiket nem tudunk megváltoztatni, mert a már gyümölcsöt hozó karma (prarábdha karma) kategóriájába esnek. Ennek a karmának a magjai kihajtottak, és el kell őket fogadni, ahogy rendelve vannak, és el kell viselni őket Vjásza szerint. Azonban a szunnyadó karma teljes tárházát meg lehet semmisíteni, és meg is kell, még most, mivel arra vár, hogy egy jövőbeni életben hozza meg a gyümölcseit.
Sok szempontból az újbóli megtestesülés olyan, mint egy kockajáték: sohasem jósolhatjuk meg, hogyan fordul. Egyes bölcsek állati testben születtek újjá, mert, bár nemes tetteket követtek el, a legerősebb gondolat, ami jelen volt a tudatalattijukban a halál pillanatában véletlenségből éppen egy állathoz kötődött. Másfelől viszont, nagy gonosztevők nagy, felszabadult bölcsekké váltak ugyanabban az életükben. Fiatalkorában Milarepa, a tibeti mester harmincöt embert megölt fekete mágiával, mégis az egyik legnagyobb misztikussá vált. Ez azért vált lehetségessé, mert keményebben dolgozott a felszabadulásán, mint valószínűleg bármelyik másik emberi lény valaha is tette. Annak a szörnyű sorsnak az ismerete által vezérelve, ami érte volna, ha meghal, mielőtt eléri a felszabadulást, húsz évig meztelenül meditált egy barlangban a Himalájában, étel nélkül, jéggel körülvéve. A gyakorlás ilyen extrém formái szükségtelenek, ha nem végeztünk ilyen mértékű negatív tetteket."
szati múlé – ameddig a gyökér jelen van; tat – az; vipákah – érik; dzsáti – születés, társadalmi helyzet; ájuh – élethossz; bhógáh – élmény.
Mindaddig, amíg a szenvedések gyökere, a karmikus tárház létezik, gyümölcsöt fog eredményezni a születés típusa, élethossz és az élmények [fájdalmas és örömteli] formájában.
A szenvedések gyökere (klésamúla) a karma tárháza. Amíg ez a gyökér létezik, mindig új megtestesüléseket fog kihajtani. Az elraktározott karma jellege határozza meg azt, hogy milyen fajban, társadalmi helyzetben, körülmények között születünk meg, milyen hosszú az életünk, mennyi és milyen élményt élünk át. Shyam Gosh a következő módon írja le az újraszületés mechanizmusát: „A jövőbeni megtestesüléseket vezérlő körülménynek megfelelő lehetőséget kell biztosítania arra, hogy az érintett az élvezet és fájdalom megfelelő élményein keresztül használhassa el a karmáját.”
Vjásza rámutat, hogy a szenvedések magjai továbbra is ki fognak hajtani, mindaddig, amíg meg nem pörköltük őket meditációval. Mivel a meditációnk nem volt sikeres az előző életünkben, új karmát gyűjtöttünk össze, ami a jelenlegi megtestesülésünket, és az azt kísérő szenvedést eredményezte. Fontos rámutatni, hogy a következő születésünk típusát, időtartamát, és tapasztalatait nem lehet megjósolni. Nem a jelenlegi élményeinktől függ, hanem a tárházban lévő uralkodó karmától. Ha a jelenlegi megtestesülésünk jó karmáját kimerítettük, akkor lehet, hogy néhány alantasabb születés vár ránk, ami egy nagyon bizonytalan helyzet. Ezért most, ebben az életünkben, amikor abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy mindezt a tudást megkapjuk, minden erőfeszítést meg kell tennünk, hogy kitörjünk a szabadságig. Minden emberi születés, amit nem fordítottak a felszabadulás keresésére, a jó lehetőség elszalasztása.
A szentírások szerint sokféle újraszületés van az emberin kívül. Állati testben az élőlény túlzottan öntudatlan ahhoz, hogy a felszabadulásra törekedjen. Egy démon vagy mennyei lény testében megszületni végtelenül nagyobb hatalommal jár, mint emberi testben, de ők túlzottan el vannak merülve vagy a dühben és ellenségességben (démonok), vagy az élvezetükben és szépségükben (mennyei lények) ahhoz, hogy különösebben aggódjanak a felszabadulás miatt. Csak az emberi születés biztosítja az élvezet és fájdalom megfelelő keverékét ahhoz, hogy az egyén még tudjon gondolkodni, miközben ki akar szabadulni az elme rabszolgaságából.
Vjásza a karmikus lerakódás (karmásaja) másik fontos aspektusára is rámutat. Az a karma, ami még nem hozta meg a gyümölcsét, megsemmisíthető, mielőtt kirügyezik. Vannak bizonyos dolgok az életünkben, amiket nem tudunk megváltoztatni, mert a már gyümölcsöt hozó karma (prarábdha karma) kategóriájába esnek. Ennek a karmának a magjai kihajtottak, és el kell őket fogadni, ahogy rendelve vannak, és el kell viselni őket Vjásza szerint. Azonban a szunnyadó karma teljes tárházát meg lehet semmisíteni, és meg is kell, még most, mivel arra vár, hogy egy jövőbeni életben hozza meg a gyümölcseit.
Sok szempontból az újbóli megtestesülés olyan, mint egy kockajáték: sohasem jósolhatjuk meg, hogyan fordul. Egyes bölcsek állati testben születtek újjá, mert, bár nemes tetteket követtek el, a legerősebb gondolat, ami jelen volt a tudatalattijukban a halál pillanatában véletlenségből éppen egy állathoz kötődött. Másfelől viszont, nagy gonosztevők nagy, felszabadult bölcsekké váltak ugyanabban az életükben. Fiatalkorában Milarepa, a tibeti mester harmincöt embert megölt fekete mágiával, mégis az egyik legnagyobb misztikussá vált. Ez azért vált lehetségessé, mert keményebben dolgozott a felszabadulásán, mint valószínűleg bármelyik másik emberi lény valaha is tette. Annak a szörnyű sorsnak az ismerete által vezérelve, ami érte volna, ha meghal, mielőtt eléri a felszabadulást, húsz évig meztelenül meditált egy barlangban a Himalájában, étel nélkül, jéggel körülvéve. A gyakorlás ilyen extrém formái szükségtelenek, ha nem végeztünk ilyen mértékű negatív tetteket."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése