Az a gondolat bujkált azonban bennem, hogy a legtöbb astangás egész életében nem jut el a hatodik sorozatig, Vagy azért, mert már az elsőt is elég nagy kihívásnak tartja, vagy azért, mert nem akar továbblépni addig, amíg nem megy neki tökéletesen az egyes sorozat összes ászanája, vagy egészen egyszerűen azért, mert hamarabb abbahagyja, és átvált mondjuk Kundalinire, Budokonra, Vinyásza Flow-ra vagy akármi másra. Tudomásom szerint csak egy-két olyan astanga-tanár van a földön, aki azt nyomja mindenkinek, hogy minél előbb próbálják ki a magasabb sorozatok ászanáit is.
Nos, én csak a tapasztalataimról tudok beszámolni, amit az első kör után szereztem, de elöljáróban annyit mondhatok, hogy lelkes vagyok tovább próbálgatni az ászanákat, és lassacskán izolálni azokat a területeket, amelyeken még dolgoznom kell. Érdekes például, hogy Iyengar szinte az összes haladó astangás pózt bemutatja könyvében, az Iyengar rendszerben viszont nem nagyon gyakorolják őket, csak az egyszerűbb, alapozó ászanákat. Pattabhi Jois is pár hónap alatt átadta az akkor még csak három teljes sorozatot az első nyugati tanítványainak, ma pedig sok tanár évekig nem engedi tovább az embereket az egyes sorozatnál.
Rólam azonban mindenki tudja, hogy mindig azt csinálom, amit mások tiltanak. Szóval belemerítkeztem a tiltott gyümölcsbe, és úgy érzem, hasznos tapasztalatokat szereztem, legalábbis most sokkal jobban és pontosabban megy az egyes és kettes sorozat is. Mindazonáltal nem nagyon ajánlom, hogy mások is utánozzanak, főleg, ha nem rendelkeznek minimum tíz éves ászana-gyakorlási múlttal, és nem megy nekik a vinyásza és a kézenállás rendesen.
A Horvátországban töltött hét alatt, és amióta visszajöttem, nagyon sok olyan pszichológiai hatását is tapasztaltam a haladó sorozatoknak, amit lehet, hogy kevésbé felkészülten nem is nagyon tudtam volna feldolgozni. Biztosan nem véletlen, hogy csak most szántam rá magamat erre a kísérletre, és nem mondjuk három évvel ezelőtt, bár akkor is már sok pózt gyakoroltam a magasabb sorozatokból. A 4-5-6. sorozatnak ugyanis (és persze a hármasnak is, csak azt már jobban megszokta a szervezetem) specifikus hatásai vannak a pszichére és a csakrákra. Az ászanák pontosan a sorozatba rendezve fejtik ki a mélyebb hatásukat, amit elsősorban a magasabb csakrák aktiválódásaként írnék le, mivel elég sok a fordított és kézenállásban kivitelezett póz bennük. A mély csípőnyitások, erőteljes hátrahajlítások mind-mind olyan pszichés energiákat aktiválnak, amiket legény legyen a talpán, aki kiegyensúlyozott elmével fel tud dolgozni. Bracon például iszonyú sokat álmodtam, öt-hat álomra is emlékeztem éjszakánként. A múlt héten minden nap gyakoroltam, és néha úgy ledöntött a lábáról a fáradtság, hogy napközben is elaludtam, mint akit kiütöttek. Voltak depressziós rohamok, a múltbeli élmények felkavarodása, újrarendeződése, átértékelődése meg mindenféle dolog, ami az ember fejlődésével jár.
Azt hiszem a húsz évnyi Krisna-tudat is sokat segített, mert ez a felkavarodás a mantra-meditáció során is meg szokott történni. Minden esetre úgy gondolom, hogy az ashtanga hat sorozata alaposan hozzásegíti az embert ahhoz, hogy megismerje önmagát, és dolgozhasson a személyiségének azon területein, amelyek fejlesztésre szorulnak. Nem könnyű meló, és a belső eredményekre kell koncentrálni, nem a látványos ászana-villogtatásra, mert ilyenkor már az embernek túl kellene lennie az "egó jógáján", ahogyan az egyik barátom megfogalmazta, és el kellene érkeznie a "lélek jógájához". Különben a haladó ászanák gyakorlása is puszta akrobatika lesz, holott a valóságban ezek a sorozatok sokkal többek annál.
A mátrix-rendszerű gyakorlás (ami azt jelenti, hogy addig ismételgetem a gyakorlásomban a hat sorozatot egymás után, amíg lassan "fel nem töröm" az egyes ászanák kódját, bele nem illeszkedik a testem a pózokba, és párhuzamosan tanulmányozom a pózok egymásra hatását a sorozatokon belül, amíg ászanánként és sorozatonként össze nem kezd állni a kép) által talán hamarabb eljutok oda, hogy megértsem az egész ashtanga-rendszer lényegét, ami természetesen messze túlmutat az ászanákon, hiszen ott van még a pránájáma, és a meditáció is, hogy természetesen a jamákról és nijamákról se feledkezzünk meg. Persze a hangsúly nem is azon van, hogy mikor jutok el oda, hanem hogy milyen úton, melyik az én utam. Számomra úgy érzem, hogy ez a mátrix-rendszerű gyakorlás nagyon hasznos, és nem mellékesen szórakoztató is, amit lehet, hogy szégyen bevallani, de én még azon a szinten állok, amikor a légzésre és bandhára való teljes koncentráció nem tudja kitölteni az elmémet.
Ha valaki nem unja meg az egyes sorozatot két-három év napi gyakorlás után, lelke rajta, simán meglehet, hogy nálam sokkal magasabb szinten gyakorol és közelebb jár a megvilágosodáshoz. Ám ez rajtam nem sokat segít, nekem a saját utamat kell megtalálnom és azt kell végigjárnom. Ez egy próbálkozás rá, és nem nagyon ajánlom, hogy utánozzátok, mert nem biztos, hogy a ti utatok is ugyanez. De azért az ősztől induló ashtanga-workshopokon lassacskán, gyógyszer-mennyiségben bele-belekóstolgatunk a haladó sorozatok ászanáiba, és dolgozunk majd a megfelelő alapok kiépítésén, mert anélkül fölösleges és veszélyes dolog is a haladó ászanákkal gizdulni. A fejlődés mindig belül van, és ott kell éreznünk, hogy helyes-e az irány, amiben megyünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése