2012. szeptember 30., vasárnap

Meditáció lótuszülésben

Újabb részlet Gregor Maehle Astanga-könyvéből:

"A baddha-padmászana jelentősége

A baddha-padmászana egy nagy potenciával rendelkező meditációs póz. Az írások azt ajánlják, hogy a jógi készítsen ülőhelyet kusafűből, arra helyezzen őzbőrt vagy tigrisbőrt, a tetejére pedig tiszta fehér anyagot. Ezt az elrendezést több alkalommal is a figyelmembe ajánlották indiai tanulmányaim során. Ezt a részletes meditációs ülést a szigetelés céljából használják. Az energia mindig a legmagasabb potenciálból a legalacsonyabb felé áramlik. Mivel a föld nagy befogadó erővel rendelkezik, az energia a jógi testéből a földbe áramlik. Emiatt le kell szigetelni a földet, hogy megőrizzük az energiát a Kundalini felemése céljára. A múla bandhát is hasonló okból végezzük. Megakadályozza, hogy az energia elszivárogjon a gerinc tövéből.

A jógik szokását, hogy a Himalájában meditálnak, szintén ebben a fényben kell személni. Minél magasabbra megyünk a hegyekben, annál inkább csökken a föld befogadó ereje, és könnyebben emelkedik fel a Kundalini. Nagyon könnyen veszítünk energiát a teynerünkön és a talpunkon keresztül. Ezért a padmászanában a talpainkat elfordítjuk a talajtól. A baddha-padmászanában a kezünket összekapcsoljuk a lábunkkal, és így egy energiakört hozunk létre. Így az összes energia a testben kering, azon kívül, ami a kilenc érzékszerv (két szem, két fül, két orrnyílás, a száj, a nemi szerv és a végbél) kapuján keresztül elhagyja a testünket.

Nava: Kilégzésre hajoljunk előre, és helyezzük a homlokunkat a talajra, a tekintetet az orrhegyre irányítva. Megfelelő jártassággal az állunkat is le tudjuk tenni a talajra. Ezt ne úgy érjük el, hogy előretoljuk az állunkat és visszafeszítjük a tarkónkat. Ez blokkolja az energiát, és magakadályoza a Kundalini felemelkedését. Nyújtsuk hosszan a tarkónkat, és nézzünk a két szemöldökünk közé.

Forgassuk befelé a combcsontokat, és nyújtózkodjunk a fejtetővel, valamint az ülőcsontokkal ellentétes irányba. A lapockákat is csúsztassuk az ülőcsontok irányába. Ez a póz a jóga-múdrá (a jóga pecsétje), és az egyik leghatékonyabb módja annak, hogy a testünkbe zárjuk az energiát, ami a gyakorlás alatt keletkezett.Tartsuk ki a pózt 10-25 légzésig, a gyakorlás hosszától függően, és közben koncentráljunk a bandhákra.

Dasa: Belégzésre emelkedjünk fel, engedjük el a lábainkat, helyezzük a kezeinket a térdeinkre felfelé néző tenyerekkel, befogadó módban. Tartsuk nyújtva a karjainkat, hogy kihúzódjanak a vállak és szilárd maradjon a gerinc. Helyezzük a kezeinket gjána-múdrába (a tudás kéztartásába) azáltal, hogy összeérintjük a hüvelyk- és mutatóujjunk végét, miközben a többi ujjat kinyújtjuk. Az ujjak a következő jelentőséggel bírnak:
- A hüvelykujj a brahmant (végtelen tudatot) képviseli.
- A mutatóujj az átmant (a valódi természetünket). 
- A középső ujj a buddhit (intelligenciát).
- A gyűrűs ujj a manaszt (elmét).
- A kisujj a káját (testet).

Ha összeérintjük a hüvelyk- és mutatóujjunkat, azzal megerősítjük azt a szándékot, hogy megvalósítsuk: a valódi természetünk (átman) nem más, mint a határtalan tudat (Brahman).
Most a klasszikus meditációs testhelyzetben vagyunk. Ez előnyösebb, mint az egyszerű keresztezett lábú ülés. A padmászanában az ülőcsontok, combok és a térdek szilárd alapzatán ülünk. Ez lehetővé teszi a gerinc kettős S-görbületének fenntartását, mintha egyenesen állnánk szamaszthitiben.

A gerincnek nemcsak ez a megfelelő helyzete, ami a Kundalini felemelkedéséhez szükséges, hanem az éberséget is elősegíti. Ha csak keresztezett lábbal ülünk, akkor a medence hajlamos arra, hoyg hátrabillenjen, a mellkas összeesik, és a fej előrebukik a mellkasra. A görnyedés elkerülésére erőfeszítést kell tenni, mivel hamar elbágyaszt. Ha bágyadtak vagyunk, akkor nehéz meditálni. Meditáció az elme ragyogó, fénylő állapota. Ha az elme tompa a meditáció közben, abból hátrányos következmények származnak. (A meditáció részletesebb ismertetését a negyedik részben találhatjuk meg).

Ahhoz, hogy az elmét éberen tartsuk, olyan testhelyzetre van szükségünk, amelyben a fejünket hosszabb ideig erőfesztés nélkül egy vonalban tudjuk tartani a nyakunkkal és a gerinccel. A padmászana az ideális pozíció erre a célra.

Enyhén eresszük le az állunkat. A tekintetünket lágyan irányítsuk az orrhegyünkre. Maradjunk a pózban legalább huszonöt lassú légzésig."

Nincsenek megjegyzések: