A jógikus étrend fontossága

Újabb részlet Greogor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"Itt van néhány ötlet a bhávana (kultiváció) és a szankalpa (elhatározás) gyakorlásához. Isten mindannyiunk számára elérhetővé tette a szamádhi állapotait az idők kezdetétől. De mi mégsem követeljük magunknak, nem birtokoljuk, nem fogadjuk el, nem fogadjuk be őket. Igazából aktívan elutasítjuk ennek lehetőségét. Ez az elutasítás elsődlegesen az ehhez hasonló gondolati minták formájában történik:

• Isten nem létezik. (Akkor pedig hogyan taníthatna meg és részesíthetne a szamádhiban?)
• A szamádhi nem létezik. (Akkor hogyan érhetném el?)
• Nem érdemlem meg a szamádhi megtapasztalását. (Tehát nem is fogom megtapasztalni.)
• Jobban érdekel az étel, pénz, szex, hatalom, ingatlan, élvezetek, hírnév, stb. (Ebben az esetben ezeket fogjuk elérni, és nem a szamádhit).

Ahhoz, hogy alkalmassá tegyük az elménket a szamádhira, a visszájára kell fordítanunk ezeket a gondolkodási mintákat:

• Isten olyan mértékben tud tanítani engem, amennyire megvalósítom.
• A szamádhi a legbelsőbb természetem.
• A szamádhi születési előjogom és isteni kötelességem.
• Ha megtaláljuk Isten Királyságát (a szamádhit), akkor minden más meg lesz adva.

Ahhoz, hogy be tudjuk vésni ezeket a lenyomatokat az elménkbe, minden nap végig kell gondolnunk őket a meditációnk előtt vagy után, vagy ébredés után, vagy lefekvés előtt. A bhávana és a szankalpa elve az, hogy arra rögzítsük az elménket, amit el szeretnénk érni, a jelen tökéletlenségeink helyett. Ezt az elvet számos népszerű könyv oktatja, mely gyakran hibásan affelé irányít bennünket, amit akarunk. A valódi titok abban van, hogy arra koncentráljunk, amivé válni akarunk, és amit adni akarunk. A legfelsőbb bhávana: „Az isteni szeretet megtestesülése vagyok, és egy közvetítő, melyen keresztül az isteni szeretet minden lényt besugároz.” A bhávana (kultiváció) lényege az, hogy a határtalan intelligencia parányi részének képzeljük magunkat (amik valójában vagyunk, csak esetleg az elménk nem áll készen, hogy ezt elfogadja) és utána félreállunk, és engedjük, hogy ez a szuper-intelligencia irányítsa az életünket.

Mitáhára (jógikus étrend)

Erről a témáról írtam a „Pránájáma: a jóga légzése” könyvben, mivel a pránájáma nagyon érzékeny az étrendi kihágásokra. Ahogy T. Krishnamacharya írta: „Ők [a gyakorlók] mindig a helytelen étkezési szokások miatt veszítik el az eredményeiket.”. Bár a pránájáma szempontjából a legfontosabb, az étrend minden jógikus gyakorlatot befolyásol. Az apána, a lefelé áramló életerő az egyik fő erő, amely megakadályozza a Kundaliní felemelkedését (a másik a gravitáció). A jógik olyan ételeket választanak, melyek a lehető legkevésbé ingerlik az apánát, bár valamennyire minden étel ingerli. Nem véletlen, hogy a legtöbb próféta és buddha stb. hosszú időtartamokon keresztül böjtölt – főként a csúcsélményeiket megelőzően. A böjt ugyancsak fontos szerepet játszik a természeti népek, például az észak-amerikaiak vagy az ausztrál bennszülöttek kultúrájában. A böjt azonban egy kifinomult művészet, és nem szabad félvállról venni. Ha valakit érdekel a dolog, akkor érdemes beszerezni egy könyvet, amit a böjtben járatos orvos írt.

Azon túl, hogy olyan ételekre szorítkozunk, melyek minél kevésbé ingerlik az apánát (a zöldség és a gyümölcs az ideális), a jógikus étrend három elven alapul: együnk keveset, ajánljuk fel az ételünket Istennek, és csak szattvikus ételt együnk. Magának az ételnek a minőségén kívül, minél többet eszünk,annál erősebb az apána hatása. A könnyed test, amely nincs annyira az apána hatása alatt, kisebb akadályt jelent. Ezt magam is észrevettem, és sok bölcs, sámán és jógi is alátámasztja.

A következő kategória: együnk főként szattvikus ételeket. Ez hasonló az apánikus ételek kerüléséhez, de nem ugyanaz. Az apánikus ételek azok, amelyek erősítik a testre nehezedő gravitációs erőt. A szattvikus ételek a ragyogást, intelligenciát és a bölcsességet erősítik. Ezzel szemben állnak a tamaszikus ételek, melyek hatására az elme tompa, nehéz és rest lesz (ami hasonlít az apánikushoz); valamint a radzsaszikus ételek, melyek hirtelen haragúvá, szenvedélyessé, érzéki élvezetekre hajlamossá, gyulladttá, egoisztikussá és kapzsivá tesznek. Az ételek elmére gyakorolt hatását részletező listákat bármelyik, jógikus vagy ájurvédikus étrenddel foglalkozó könyvben megtaláljuk, valamint a „Pránájáma: a jóga légzése” című könyvem „Mitáhára” című fejezetében.

Az utolsó tanács pedig az, hogy ajánljuk fel az ételünket Istenek, ami azt jelenti, hogy adjuk fel azt a képzetet, hogy az étel az, ami táplál. Igazából isten az, aki megeszi az ételt, és sok millió bonyolult folyamaton keresztül lebontja azt alkotóelemeire, és utána csodálatos módon beépíti ebbe a bámulatos testbe, mely ténylegesen él és működik. Megkérhetünk akár tízezer biológust, hogy hozzon létre egy testet, amely képes mindarra, amire a miénk, és tonnányi élelmiszert is adhatunk hozzá, de nem fognak sikerrel járni. Isten az, aki az úgynevezett halott anyagból élő testet készít; Isten az, aki működésben tartja ezt a testet és lehetővé teszi, hogy gondolkodjon, szimfóniákat írjon és lelkileg felemelő élményeket éljen meg, és végül elérje az isteni tudatot. Ez egy csoda, és a jógik elismerik ezt a tényt azáltal, hogy minden ételt felajánlanak az Egynek, aki fenntart bennünket."