Csípőnyitó gyakorlatok kezdőknek

Az, hogy ki a kezdő és ki a haladó, mindig viszonyítás kérdése. Maradjunk annyiban, hogy a kezdőknek szóló gyakorlatsor lesz az egyszerűbb, a haladóknak szóló pedig a nehezebb. Az egyes sorozat már önmagában egy kihívás a hamstringek és a csípőízületek számára. Néha, amikor dolgozni akarunk egy kicsit rajtuk, akkor végigcsinálhatjuk a következő gyakorlatokat:

1. Az álló gyakorlatsorban figyeljünk oda a trikónászanákra, mert ezek sokat segítenek a csípőízületek koordinációjában. Az utthita haszta pádángusthászana egy remek gyakorlat, bár sok ember utálja. Ha a csípőnyitást akarjuk hangsúlyozni, akkor érdemes odaállni a falhoz, és a sarkunkat minél följebb feltolni a falra, majd a csípőt a fal felé nyomni. Ha van egy rácsos ajtód vagy egy bordásfalad, amibe bele tudsz kapaszkodni, akkor a kezeiddel teljesen oda tudod húzni a csípődet a falhoz (vagy ha valaki segítő szándékkal hátulról rátapos a fenekedre).

2. Utthita Pársvaszahita - oldalra is járjunk el ugyanígy. A legtöbb ember azt a hibát követi el, hogy a felemelt lábának az oldalán lévő csípőjét kitolja hátra, és így a csípőnyitás elveszíti a hatékonyságát. Háttal is állhatunk a falnak, hogy ezt a tendenciát kiküszöböljük. A lábfejedet hátrafelé és fölfelé húzod, a csípődet meg tolod előre. A gerincnek függőlegesnek kell lennie, ne dőljünk se a láb felé, se az ellenkező irányba.

3. Miután mind a négy részét végigcsináltuk (előre egy kézzel, oldalra, előre két kézzel, és a levegőben), csinálhatunk még egy utthita-pársva-pádágnusthászanát. Jobb kézzel megfogod a jobb nagylábujjadat, és a térdedet behajlítva a mellkasodhoz közelíted a jobb sarkadat. A jobb alkarodat vidd a tarkó mögé, és így a fejed a lábszárad és az alkarod között fog kikandikálni. Bal kézzel húzhatod még a lábfejedet a mellkasod irányába. Ha minden Ok, akkor a fejedet vidd hátrafelé, és el ne ess!

4. Még egy álló gyakorlat: Ékapáda-praszáranászana. Belégzésre emeld a kezed, és kilégzésre hajolj előre, emeld az egyik lábadat hátra. Menj tovább a felsőtesttel lefelé a mérlegpózból, és a lábadat próbáld meg fölemelni függőlegesre, anélkül, hogy a csípődet elfordítanád.

5. Áttérhetünk a talajgyakorlatokra. Csináljuk végig a fenti négyet (az utolsó kivételével) a talajon. Amikor páros lábbal húzod a lábadat a fejed irányába, akkor azt Trivikramászanának nevezzük, feltéve, ha a lábad a fejed mögött a földet éri.

6. Ardha-kúrmászana. Ez az Agni-gyakorlatsorban van, jó előkészítő a teknőspózra. Behajlított térddel nyisd szét a lábaidat, ülj a sarkaid előtt a földre. Hajolj előre, nyújtsd a felsőtestedet. Az a legjobb, ha az ülőcsontoktól kezdve az álladig a felsőtest végig a földön van, és még a hónaljak is.

7. Kúrmászana. Itt is ugyanez a cél, hogy az egész felsőtest legyen lent a földön, és a sarkad pedig a levegőben.

8. Ebből ülj fel, és csinálj egy előkészítőt a szuptakúrmászanára. A válladat dugd be a térdhajlatod alá, és az átellenes kezeddel húzd hátra a lábfejedet, majd a combizom segítségével egyenesítsd ki a térdedet. Ha jól megy, akkor hátra is viheted a tarkó mögé, Ékapáda-sírsászanába.

9. Szupta-kúrmászana. Érdemes alátámasztani a bokádat, ha nem marad a tarkód mögött magától. Én jógatéglát szoktam alárakni, de bármilyen 30-40 centis magasítás jó. A vállakat jól be kell tuszkolni a térded alá, és utána kulcsolni. Szerintem ez a legnehezebb póz az 1. sorozatban.

10. Levezetésképpen csinálj egy franciaspárgát (Hanumánászana) mindkét oldalra, majd egy angollal (Szamakónászana) is bepróbálkozhatsz. Ja, és mindegyiket legalább tíz légzésig tartsd ki. A titok az, hogy a tudatos légzéssel irányítani tudod a prána áralmását. Amikor egy ízületet a mozgási határig viszel, akkor kétféleképpen tud tovább nyílni: az izmok és az ínszalagok nyújtásával, illetve a csontok elmozdulása által, vagyis az ízületi szalagok nyúlása révén. Ez a második csak kis mértékben tud megtörténni, és hosszú gyakorlás kell hozzá. Másképp az erőszakos nyújtás következtében az ízületi szalagok megnyúlnak és meggyengülnek, és nem fogják többé normálisan viselni a terhelést. Ez szokott az rsg-sekkel történni, akiket gyerekkorban erőszakosan szétnyújtottak.

Tehát a légzés által irányítjuk a pránát, és a prána éterikus energia. Az éter a tér, az űr forrása. A fent említett mindkét folyamathoz több tér szükséges, meivel a szöveteknek tágulniuk kell. Emlékezzünk: izom 70%, ínszalag 20%, ízületi szalag max 10%. Ilyen arányban vesznek részt a nyújtásban. Szóval lélegezzük bele a teret a csípőízületbe, és lazítsuk el az átellenes izmokat, amelyek ellentartanak a nyújtó hatásnak. Holnap folytatjuk a haladó gyakorlatsorral.

Astanga és Jóga-szútra

Péntek lévén, az 1. sorozatot kellett volna gyakorolnom, de mivel azt éppen tegnap gyakoroltam (mondjuk elég gyatrán), ezért ma inkább a 2. sorozatra kerítettem sort. Egészen jól bele is lendültem, közben pörögtek a percek, mivel egy kicsit későn kezdtem. Már majdnam kettő felé járt, és még senki nem jött be a terembe. A péntek 2 órai Agni tényleg korán van, de az eddigi 3 év alatt még nem volt olyan, hogy érdeklődés híján elmaradt volna egy órám is.

Gondoltam, hátha most lesz először, úgyis eléggé összevissza jöttek az emberek a héten. Legalább gyakorolhatok még két órát. Végül pontban kettőkor nagy ricsaj közepette bevágódott Lovász Andi (a rózsaszín bilincses, tudjátok), most bilics nélkül, de Szilvi nevű barátnőjével, aki már volt egy párszor pénteki Agnin. Alig bírtam lecsendesíteni őket.

Azonnal elkezdtek unszolni, hogy tartsak Astangát inkább, mert Szilvi is ki akarja próbálni. Nem kellett sokáig unszolni, éppen gyakorlás közben sajnálkoztam magamban, hogy pénteken nem tartok Astanga órát. Úgyhogy elkezdtük. Szilvi azért jól bevállalta magát ezzel az órával, nem tudta, mi vár rá. Ahhoz képest derekasan végigcsinálta, komoly zihálásokat produkálva az előrehajlító gyakorlatoknál. Andi már rutinban volt, szerintem is sokat lazult a jógatábor alatt.

Megbeszéltük, hogy ha máskor is kevesen jönnek a 2 órásira, akkor meggyőzhetik a maradék résztvevőt, hogy legyen Astanga, amolyan kis létszámú betanulós csoport. Andi is járni fog a Bhaktivedanta Főiskolára, mondtam, hogy onnan is elcsábíthat egy pár embert gyakorolni az Atmába. Kicsit becsúsztunk az órával, 4.10-kor tudtam a következőt kezdeni. Búcsúzóul még kibökték, hogy kedden éjszaka mennek a Tantra Night-ra, mert István beszervezte őket. Nem tudom, mi ez a nagy tantra-őrület, és főleg olyanokat vonz, akiknek amúgy sem csekély mennyiségű a szexuális energiájuk. Na mindegy, remélem írnak majd egy jó kis blogbejegyzést róla, és akkor mi is megtudjuk, mi történt azon a titokzatos keddi éjszakán.

A 4 órási óra végül Agni volt, bár ők is reklamálgattak, hogy Astangát akarnak. Úgy látszik, ez valami függőség, ha egyszer belekóstolsz, akkor más már nem jó. Este 6-kor még megtartottam a Jóga-szútra előadást, ami viszont több, mint másfél órásra sikeredett. Egyetlen szépséghibája van csak a dolognak, hogy a diktafonom elemei a felénél lemerültek, így a hangfelvétel csak az előadás első 50 percét tartalmazza. De azért remélem, érdekes lesz. A pdf fájlban az összes szútra megvan, amit tegnap vettünk.

Sharath workshop Londonban

Baranyai Barbarától kaptam ezt a tudósítást Sharath Rangaswamy londoni workshopjáról, amelyik augusztus 23 és 28 között zajlott. A személyes gondolataimat a tudósítás után olvashatjátok.

"A Sharathos gyakorlás éppen a legjobb körülmények között zajlott, mármint úgy értem, nekem nem voltak meg a megfelelő körülmények. A héten 10 órát tartottam és mellette minden nap 4.30-kor keltem. Az első nap nem tetszett annyira, mert nagyon a self practise-re voltam hangolódva es csalódásként ért, hogy csak vezeti az órát és nem igazgat, mert ugyebár engem az érdekelt a legjobban, egy vezetett óra azért nem hoz annyira lázba (hacsaknem a Stewart vezeti).

Aztán a második napon már tetszett mert jó kemény volt, meg nagyon tetszett, hogy mennyire pontosan számolja a légzést és tényleg nincs olyan mozdulat, ami ne lenne összekapcsolva a légzéssel, és valószínű, hogy amikor magamtól gyakorlok, akkor ezt itt-ott elrontom, szóval elkezdtem elvezni azt, hogy most tényleg megtanulhatom teljesen tökéletesen a légzést.

Végig úgy vezényelt, ahogy Guruji a videójában. Ekam inhale, Dwe egzeel (exhale) :) Trini inhel (inhale) hed ap (head up) ; csatuari jump bek. :) pandzsa inhel sed egzel briiiz faj tajms. ..... :-) 1-2-3-4-5 sabta jump inhel, astau egzel nava inhel hendz up. :) Tetszett nagyon, ahogy vezényelte és a ritmus olyan volt, hogy lehetett erezni, ez a tökéletes ritmusa az Ashtangának. A videójában szerintem rendkívül gyors!

Csaturangában sokszor úgy éreztem, egy órát tart minket, és ha valaki előbb kinyomta magát updog-ba, akkor szolt, hogy dont harri! :) Aztán a 3. napon pont körülöttem volt, amikor küszködtem a Marichyasana D-vel és segített egy kicsit, nem mondhatnám, hogy nagy dolog volt, mert magam is meg tudtam volna csinálni még egy pár másodperc küszködés után, de legalább elmondhatom, hogy a Sharath igazított rajtam, ugyanis ez volt az egyetlen alkalom.

Mindenesetre úgy érzem, azért fejlődtem a 6 nap alatt, meg láttam, hogy még mik azok amin sokat kell dolgoznom, főleg az előre-hátra ugrás, meg a vinyászába be-ki. Főleg ülő helyzetből a hátralendülés nem nagyon megy, vagyis nem úgy, hogy nem ér le a lábam. De amúgy kedvet kaptam a reggeli gyakorlásokhoz.

Be fogok iratkozni a Hamish Hendry-hez, ő az egyetlen okleveles tanár itt Londonban, és náluk a tradicionális formában folyik az oktatás, korán reggel lehet járni, holdnapokon nincs gyakorlás és havonta kell fizetni attól függően, hogy heti 3, 4 vagy 5 napot akarsz gyakorolni. Jövő héten szerintem elkezdem."

Nos, eddig a beszámoló. Örülök, hogy Barbi élvezte a workshopot, még elképzelhető, hogy én is élveztem volna. Az ember mindig tud tanulni valamit, ha mást nem, az apróbb részleteket, meg a többieket nézve sok dolgot el lehet lesni, ötleteket kapni. Én is szeretném megtanulni a vezetett órát végigszámolni, és nem csak a napüdvözletet, hanem az összes vinyászát, de a tradicionális rendszerben nekem egy-két helyen sántít a légzés.

Még dolgozni kell rajta, hogy úgy érezzem, tökéletes. A Mysore gyakorlásban ez valóban nem domborodik ki annyira, és sok astangit ismerek, aki kinézetre szépen meg tudja csinálni az ászanákat, de még nem rögzült bele a vinyászák és a légzés közötti összefüggés. Ehhez sok-sok vezetett órán kell részt venni, és gondolom, hogy Sharath-nak ebben van azért legalább 15 éves rutinja.

Lehet, hogy szerencsétek is volt, hogy vezetett órákat tartott, mert így legalább a figyelme végig ott volt az órán. Azt hallottam, hogy Mysore-ban reggeli órán időnként leül, és kinyitja az újságot, miközben az emberek nyomják a sorozatokat. Ezt személy szerint feháborítónak tartom, főleg tudva, hgy mennyi pénzt otthagynak az emberek. A workshopokra is igaz, hogy ha én hat nap alatt csak egy igazítást kaptam volna, lehet, hogy beszóltam volna neki.

Igaz, hogy 50-60 embert egyszerre igazgatni egy vezetett órán nem könnyű (nem tudom mennyien voltak, de a legtöbb oktató minimum 25-30 embert akar látni a workshopján), de akkor segédtanárokat szoktak alkalmazni, hogy mindenki kapjon legalább 5-10 igazítást alkalmanként.

Azt hiszem, a legnehezebb műfaj az, amit én csinálok. Ezt Kamal Singh-től tanultam, aki hihetetlen mértékben odateszi magát az órán. Vezeti az órát, mutatja a gyakorlatokat, és pörög körbe és igazgat. Nagyon intenzív, de én imádom. Szerintem nem becsületes, ha a tanár üdül óra közben. Nem azért fizetnek a tanítványok. És még ha nem fizetnének is, a tanár helyzetéből következőleg mindent meg kell tennie a gyakorlók fejlődésének maximális elősegítése érdekében.

Szóval kérlek benneteket, hogy toleráljátok az erős igazításaimat, és próbáljátok az eszetekbe vésni azokat az utasításokat, amelyeket százszor és százszor elmondok minden órán, mert ezekből fog kialakulni a tökéletesség. Sharath mentségére legyen mondva, hogy tudtommal minden reggel gyakorol, és szépen halad a sorozatokban. Legalább belülről is átérzi az astangások lelkivilágát. Végezetül egy kép Sharathról, aki amúgy sármos, én korombeli fiatalember (lányok nem beleszeretni, családja van!), és Barbiról, aki szerintem szintén nagyon tehetséges és szorgalmas jógi.

Nádi-sódhana

Tegnap este elkezdtük a haladó Astanga órákat. Eddig is tartottam alkalmanként 2. sorozatot, de mostantól minden szerdán ez vár rátok, később esetleg a 3. sorozatot is elővesszük.

Úgy látszik, nem mindenki volt tisztában azzal, hogy mi fog következni, mert három lány most jött életében először Astanga-órára, míg egy lány közvetlenül a kezdő Astanga-tanfolyam után jött. Ahhoz képest végigcsinálták, nem ájultak ki. Mellettem a szokásos handstand-trió: én, Benjámin és Pórffy Csabi. Összesen 11 ember volt az órán, míg a mellettem lévő teremben István tartott 6-tól egyes sorozatot, azon szintén 10 ember volt.

Végignyomtuk az álló gyakorlatokat. Van egy olyan opció, hogy a Pársvóttánászana után elkezded a 2. sorozatot, de én végig szoktam csináltatni a Szúrja-namaszkár C-ig. Ugyanis az utolsó gyakorlatok viszonylag nehezek, és ezért nem érdemes elhanyagolni őket. Amúgy is sokan kezdők voltak, nem ártott nekik egy kis csípőnyitás.

Utána elkezdtük a 2. sorozatot, szépen lassan. Próbáltam igazgatni mindenkit. Az elején hátrahajlító gyakorlatok vannak, ami mindenkinek elég szépen ment. A hagyományos rendszer szerint nem szoktak egyszerre ennyi új ászanát adni, mert az ember nehezen tudja megjegyezni, és a szervezet nehezebben fogadja be. Éppen ezért kelleni fog egy jó pár hét vagy hónap, mire összeáll a 2. sorozat, és gördülékenyen fog menni. De azért ez jó kezdés volt, úgy gondolom.

Az ékapáda-sírsászana már egyeseknek nehézséget okozott, de pl. Pórffy Csabi gond nélkül a nyakába rakta a lábát, és nem is kellett ott tartania a kezével. Ezek a mélyebb csípőnyitások is megtanulhatók, csak gyakorlás kérdése az egész. Nekem például éppen tegnap kezdett sikerülni egy pár csípőnyitó gyakorlat a 3. sorozatból. Van perspektíva.

A 2. sorozat terhelésben is többet ró az emberre, mint az első, főleg, ha az ember már beleszokott abba a napi rendszeres gyakorlás során. Úgyhogy a végéről ki is hagytam két gyakorlatot, meg a fejenállásokat, és áttértünk a befejező sorozatra. Ezt nem szabad összecsapni, tapasztalataim szerint a befejezőkre és a relaxációra kell minimum fél óra. Hivatalosan akkor kezdheti el az ember a 2. sorozat gyakorlását, ha háromszor önállóan fel tud állni a hídból. Ez a csapatból kb. egy embernek sikerült, de páran már közel járnak hozzá.

A második sorozat neve nádí-sódhana, vagyis az idegpályák, az energiavezetékek tisztítása. Ha az egyes sorzattal (és a jáma-nijáma megfelelő követésével) sikerült megtisztítanunk a szerveinket, és megszabadítani őket a méreganyagoktól és a betegségektől, akkor hozzákezdhetünk az energiacsatornák aktiválásához. Ehhez az 1. sorozatot legalább egy-két évig kell napi rendszerességgel gyakorolni.

Ha túl korán kezdjük a 2. sorozatot gyakorolni, vagy főleg erre helyezni a hangsúlyt a gyakorlásban, akkor nem biztos, hogy a szervezetünk fel lesz készítve a nagy mennyiségű pszichikus energia (prána) befogadására. Gyakori eset, hogy a 2. sorozat után nehezen tudunk aludni, vagy az elménk nyugtalanná válik, de ezek a helyes és rendszeres gyakorlással elmúlnak.

Hetente egyszer lehet persze próbálkozni a 2. sorozattal, még ha az 1. sorozatban nem is tudjuk az összes gyakorlatot megcsinálni segítség nélkül. Mindazonáltal a hangsúlyt továbbra is fektessük az 1. sorozatra. Utána fokozatosan lehet növelni a 2. sorozat gyakorlását heti 2-re, majd 3-ra. A 3. sorozatba akkor érdemes belefogni, ha az 1. és 2. gyakorlatai már 95%-ban jól mennek.

Mindenkinek köszönöm a tegnapi lelkesedést, jövő héten folytatjuk. Aki még nem próbálta ki, az is adjon magának egy esélyt, nincs semmi vesztenivalótok.

Atma Center a Civil Rádióban

A Civil Rádióban van péntekenként egy Góranga című műsor, amelyikben már én is szerepeltem. Nyár eleje óta kergetnek a szerkesztők, hogy vegyek részt egy műsorban, és beszéljek a jógáról meg az Atma Centerről. Mivel nekem péntekenként mindig van elfoglaltságom bőven, esélytelennek tartottam a dolgot, de megígértem, hogy beszervezek valakit.

Fecó, vagyis Priyatama volt a jelölt, de az utolsó pillanatban ő berántotta maga helyett Szabó Nórit, akinek amúgy is híresen kimeríthetetlen beszélőkéje van. Amellett lelkesen bevállal mindent, ami a jógához és az Atma Centerhez kapcsolódik, úgyhogy a jógatáborba való elutazás előestéjén még bevállalta az élő műsort, amelynek hangfelvételét itt hallhatjátok.

A beszédkészségéről még annyit, hogy a jógatáborban odafelé úton végig lelkesen szóval tartotta Istvánt, aki közben néha kikapcsolt, és fülhallgatóval a fülén álomba szunnyadt, hogy feldolgozza a hallottakat. Visszafelé úton reggel megitattam vele egy pohár Kinetot, és kíváncsi voltam, hogyan reagál rá. Engem ugyanis pörgetni szokott ez az energiaital. Meglepő módon, teljesen csendben olvasgatott, elvolt. Mit tesz a jóga! Az ember még a legerősebb szokásain is megtanul uralkodni.

Egyébként kifejezetten károsnak tartom, hogy ha valaki gyakorlás közben beszél, úgyhogy nálunk az Atmában tilos a jógaórák közben beszélgetni. Nóri ebben is jó példa, amint belép a terembe, elhallgat, és az óra végéig szép csendben, koncentráltan gyakorol. Ez a rádiófelvétel egyelőre búcsúfellépésének is mondható, mivel a jógatábor után közvetlenül elutazott Hágába, ahol másfél évig fog tanulni.

Reméljük, azért még hallunk felőle. Ahogy ismerem, nem fogja elhanyagolni a jógát, és máris komoly kutatásokat végzett az Interneten, hol van a közelében Astanga-oktatás. Megjósoltam neki, hogy év végére már ott is meg fogják kérni, hogy tartson órákat. Majd meglátjuk. Mindenesetre ha valami érdekes történik vele, akkor reméljük, majd beszámol róla nekünk is.

Az Astanga-jógában az az érdekes, hogy az egyéni gyakorlásra nagy hangsúly van fektetve. Természetesen nagy előny, ha van egy jó tanárod, de a gyakorlásban nem szabad attól függened, hogy valaki minden nap noszogasson. Nekem viszonylag kevesebb lehetőségem volt tanárok irányítása alatt gyakorolni, bár azok nagyon jó tanárok voltak. Az ilyen benyomásokat mélyen meg kell őrizni, és a kapott dolgokat hosszabb időn keresztül lehet feldolgozni.

Az egyéni gyakorlás során is sok mindennel szembesülsz, és sok mindenben tudsz haladni, főleg, ha megtanultad az ászanák helyes végrehajtását, a légzést és a bandhát. Azt szoktuk mondanki, hogy ha szükséged van rá, és megérdemled, akkor Krisna, vagy Isten, vagy a Sors, ki hogy nevezi, biztosítani fogja a számodra a gurut. A vonzás törvénye ebben az esetben azt jelenti, hogy ha befogadóképes vagy, és igényled a szakavatott irányítást, akkor meg fogod kapni.

A guru vagy mester, vagy prózaibb néven jógaoktató, akkor tud igazán kibontakozni, amikor a tanítvány megfelelően áll hozzá a tanulási folyamathoz, és a guru személyéhez. Ezt védikus szakszóval alázatnak nevezzük, vagyis a tanítványnak alá kell rendelnie magát a guru irányításának, és engedelmesen követnie kell az utasításait. Ez hitet, illetve bizalmat feltételez, hogy a mester megfelelő irányba fogja vezetni a tanítványt.

Nóri, illetve többen is mondták, hogy mivel óra közben nem lehet kérdezni, néha felmerül bennük egy-egy kérdés, és anélkül, hogy feltennék, választ kapnak tőlem a következő percekben. Nem tudom, hogyan működik ez, de most kipróbáljuk, hogy Hágáig is elhat-e a dolog. Másfél év múlva újra jöhettek Nóri óráira az Atma Centerbe.

Mysore stlye

Hétfőn reggel megtartottam életem első Mysore óráját. Voltam már Mysore órán, de tartani általában csak vezetett órát szoktam. Nem sokan voltak, úgy látszik, még ki kell pihenniük a tábort. István és Zsófi képviselték a tömeget, de első alkalomra ez éppen elég volt, mert nekem is még meg kell szoknom ezt a fajta megközelítést.

Végigszámoltam az első napüdvözletet, majd elkezdték maguktól csinálni a gyakorlatokat. A Mysore óra akkor működik igazán, ha a résztvevők kívülről fújják a légzést meg a vinyászákat. Ezért a legtöbb ember számára a rendszeres gyakorlás első pár hónapjában a vezetett óra javasolt, amelynek során berögzül a gyakorlatok sorrendje, a vinyásza és a légzés, még ha nem is tudja tökéletesen kivitelezni.

A Mysore órán hosszabbak az igazítások, minimum 3 légzésig kell végezni. Az oktatónak és a gyakorlónak azonos ritmusban kell lélegeznie, mert a pózt a kilégzés/belégzés ritmusának megfelelően igazítjuk. A napüdvözletek alatt hirtelen nem találtam a helyemet, de az ászanák megkezdése után akadt elég dolgom még két emberrel is. Zsófi még nem nagyon tudta a vinyászákat, és azt is meg kellett súgni neki. Felváltva igazgattam Istvánt és Zsófit, így majdnem minden pózban tudtam nekik segíteni.

Egy Mysore óra sokkal kevesebb fizikai igénybevételt jelent, mint egy vezetett óra. Kevesebbet kell beszélned, a gyakorlatokat szinte egylátalán nem mutatod, csak az igazításba kell energiát fektetned, és néha kommentálni. Vannak olyan oktatók, akik nem igazítanak, de anélkül egy Mysore órának szerintem nem sok értelme van.

Újabb kalandok szerdán várhatóak, a haladó órán, ahol a 2. sorozattal fogunk ismerkedni.

Mysore Online

Ha még nem unjátok az útibeszámolókat, itt van Szentes Szabolcs és Horváth Orsi összefoglalója Mysore-ban töltött első hetükről. A teljes beszámolót az ashtanga jóga budapest blogban olvashatjátok.

Az augusztus 20-i tűzijátékot valahol a felhők fölött ünnepeltük, már az indiai kontinensen. Miután kikeveredtünk a bangalore-i repülőtérről, szolid 4 órás zötyögés után megérkeztünk Mysoreba. Két lepratanya megtekintése után beköltöztünk a Hotel Airlinesba, és végre kinyújtóztattuk megfáradt kis virgácsainkat.

A másnap a jógasála keresgélésével indult. Tudtuk, hogy valahol a közelben van, de csak pár órával később jöttünk rá, mennyire közel is. Ripsz-ropsz beiratkoztunk, váltottunk egy kis pénzt, majd elindultunk lakást keresni. A Mysore-i jógásélet központjának számító Mandalába mentünk, ahol Shantalla segített nekünk és hamarosan egy-egy lakat boldog tulajdonosává váltunk. A Mandala melletti házsoron lévő szobácskákat ugyanis lakattal lehet nyitni-zárni.

Vasárnap hajnalban lelkesen indultunk gyakorolni, ekkorra már hiányzott is a mozgás. Nagy meglepetésemre self-practice volt, azaz tanár nélkül lehetett gyakorolni. Hét lelkes jógázó azért felkelt, és lenyomta az első sorozatot.

Nagyon elégedettek voltunk magunkkal, ezért a délutáni backbending órát kihagytuk. Meg persze azért is, mert béreltünk egy robogót, és minden erőnket lekötötte az, hogy a sorozatos eltévedések után valahogy visszataláljunk a Laksmipuramba.

Hétfőn persze megkaptuk Ajay Kumartól, hogy ellógtuk az óráját, és csak addig haladjunk előre a sorozatban, amíg ő azt mondja. De azért alapvetően elégedett volt a teljesítményünkkel, a középmezőnyt erősítettük. (Bár ez nem verseny, de akadtak nálunk bénábbak is. Meg persze sokkal jobbak.)

A lelkesedés oly nagy volt, hogy hétfőn visszahúztunk még egyszer jógázni délután. Ezen az órán, az egyik tanárképzésen lévő srác igazgatott, nagyon jó volt, mondott pár új dolgot. Mindig úgy érzem, ki kell próbálni egy csomó órát, valamit szinte mindenhol lehet tanulni. Szépívű jógás teljesítményünk itt kapott gellert. Másnap már nem voltunk annyira hetykék, és Szabinak sikerült egy lázzal kombinált gyomorrontást is összehozni.

A szerdai nap tehát neki kimaradt, de szerencsére gyorsan felépült a srác. Nekem viszont a csütörtöki indult furán. Ötkor felkeltem, hogy kicsit bemelegítsem az izmaimat, viszont megdöbbenve vettem tudomásul, hogy nem tudom a jobb karom rendesen felemelni. Hatra azért többé kevésbe bemelegedtem, de nem ígért sok jót az indítás. Vinyásza óra volt, ez Ajay specialitása, szerintem ilyenkor van igazán elemében. Büntetlenül szadizhat. Valahogy túléltük a dolgot, és amikor kellően összekaptuk magunkat elmentünk az állatkertbe.

Az állatkert egyike Mysore legkellemesebb meglepetéseinek. Kaliberekkel jobb, mint a budapesti állatkert, a legtöbb állatnak óriási a kifutója, viszonylag tiszta és rendezett.

Délutánra belázasodtam, és a mai doktor látogatás sajnos megerősítette: még egy két napig pihi, és a menést sem kell nagyon erőltetni, hadd regenerálódjanak az izületeim.

Szabi elmesélte a tegnapi (pénteki) gyakorlást: összesen négyen tolták (ebből az egyik egy nyolc éves japán kislány) így Ajay bőségesen kiélhette magát. Mindenféle kreatív igazgatásokkal lazán belepakolta Szabit is az összes olyan pózba, amit szerinte már illene tudnia.
Szombat szabadnap, csak az igazán elvetemültek jógáznak ilyenkor. Mi azért találtunk egy helyet, ahol szombatonként is lehet ashtangázni. Mystic School a neve, azért is mert a jóga mellett mindenfajta elvarázsolt dolgot lehet náluk tanulni. Pl. festő tanfolyam „Healing Art” címszó alatt, meditációs tanfolyam stb. Esténként ingyenes meditációt tartanak, már voltunk egy ilyenen a héten, jelenleg pedig Szabi merül el valami legális tudatmódosításban. Nekem meg maradnak a bogyók…

A napi rendszerességű élménybeszámolóink ezen az oldalon érhetőek el:
http://budapestashtangayoga.blogspot.com/

Orsi, Mysore, 2009. augusztus 29.

Havannáról Havannára

A péntek esti buli szerencsére nem tartott sokáig, és éjfélre már a blogbejegyzéssel is kész lettem. Már meg se kottyan az 5 óra alvás, reggel egy kis Kineto, és indulhatunk jógázni. Fél hatra rendeltem le mindenkit a körlet elé, kissé megfogyatkozva, de indulunk órára. Egész kellemes még az idő, a tegnap esti szél ellenére. Érdekes módon még mindig telihold van, és lassan hajnalodik, ahogy odaérünk a jógasálába.

Tizenketten nyomjuk végig az órát. Katerina, a helyi jógaüdvöske végül nem jelentkezett le, inkább írt egy sms-t még este, hogy a barátaival bulizik, és nem fog tudni fölkelni reggel. A balkáni hangulat mindent átható. Csak a magyar jógások állnak ellen neki, de közülünk se mindenki, ma reggel például egy páran rápihennek a buszútra.

Én úgy gondoltam, jobban fogjuk bírni a hazautat, ha előtte alaposan kimozogjuk magunkat, ezért egy full vinyásza órát tartottam, a kis létszámra való tekintettel egymagamban igazgattam. A féloldalas pózok között is csináltunk vinyászát, a póz-kontrapóz párok között pedig teljes vinyászát álló helyzetbe. Így is kész lettünk pontban nyolcra. Visszaséta a városon keresztül, ahol közben beköszöntött az ősz.

Nagy szerencsénk volt az időjárással, egész héten verőfényes napsütés és igazi mediterrán idő volt. Akik nem voltak a reggeli órán, biztosan azon izgultak, hogy időre össze tudjanak pakolni. Összeszedtük a cókmókot mi is, mindenki csomagolt egy pár szendvicset, meg a tegnapi grillparti maradékait.

Sofőrünk (jaj ne, ugyanaz az ürgepásztor, aki idefelé hozott), ma azzal nyitott, hogy a buszba aszerint pakolja be a cuccot, hogy ki mikor száll ki. Ezt eleve esélytelennek tartottam, úgyhogy mondtam neki, csak dobja be, és majd kirángatja mindenki, amikor kiszáll. Ezzel elment vagy fél óra, de végül sikerült bepakolni, és tízkor elindultunk. Namacarya, a tulaj fia, aki leszervezte nekünk a szállásokat, érzékeny búcsút intett nekünk, még meg is siratta az eltávozásunkat. Megígértünk, hogy jövőre ismét jövünk.

Kb fél óra vezetés után felbukkant a tengerpart. Először azt hittem, hogy egy tó, legalábbis a sofőr azt bizonygatta, hogy itt a térkép szerint nincs tenger. De ahhoz túl nagy volt, így egy idő múlva meggyőzte magát, hogy rossz felé kanyarodott. Összenéztünk a többiekkel. Ennek fogalma sincs, hol vagyunk. Még fél óra múlva újra Pulában. Bekerültünk egy jó nagy dugóba. "Ezért nem akartam erre jönni" - világosított fel. Könyörgöm, de hát az előbb meg totál rossz felé mentünk, gondoltam magamban. Azt hiszem, estig még próbára fogja tenni a türelmünket. Na mindegy, hadd érvényesüljön.

Mintegy három órás utazás után végre megálltunk egy benzinkútnál. Már éppen időszerű volt, mert nekem kb indulás óta kellett pisilni, és a többiek is azonnal a wc felé vették az irányt. Alaposan lehűlt az idő, vége van a jó kis tengerparti nyárnak. Útközben megkértem a csoport tagjait, hogy írjanak pár sort arról, hogyan érezték magukat a táborban. Íme néhány vélemény (akik nem aludtak éppen):

"A jógatábor mint "jóga"-tábor nagyon tetszett. Élveztem, hogy kipróbálhatom magam abban, hogy mennyire vagyok kitartó. Ezen még dolgoznom kell, úgy érzem. Talán ha nem lett volna telihold, nem fájtak volna az ízületeim. A tenger gyönyörű! És a bhajan volt a legjobb! Naplemente, tenger és maha-mantra! Gyetvai Betti"

"Életemben most másodjára jártam tengerparton, és nagy örömömre sikerült végre megtanulnom úszni, úgyhogy ha nem is a jógában, de legalább van 1 kis sikerélményem. Szép volt ... Doni"

"A jógatáborról nem tudok sokat írni, mert minden nyomásnak ellenállva egy jógaórán sem vettem részt. Viszont Pula csodálatos! A társaság is jó volt. Hiányozni fog minden és mindenki. Syama-vallabha"

"Számomra egy igazán csodálatos élmény volt az egész tábor! És nagyon büszke vagyok arra, hogy minden egyes órán ott voltam! :) Nagyon sok erőt kaptam és egy célt! Remélem, még találkozunk! Zsani"

"Nagyon jól éreztem magam ezen a csodálatos héten. Teher alatt nő a pálma! Ez bebizonyosodott a "finom" érintések hatására, de legfőképp a sok-sok pozitív energia segített, amit tőletek kaptam. Nyugalom és béke szigete - ezt jelentette a tábor nekem. Plusz a kontakt jóga igazi párterápia volt :-) Bizalom és hit magunkban és egymásban. A korán kelés sem lesz ezentúl probléma! Ma újult erővel megyünk vissza a factory-ba. Köszönöm! Heni"

"Kedves Prabhu! Köszönöm Neked és Társaidnak ezt az egy hetet! Sokat láttam és tanultam, mind elméletben, mind gyakorlatban. Elismerésem a törekvéseitek és a szorgalmatok iránt! Működő és élő vallás és gyakorlat! Ez a perspektíva számomra is követhető és szimpatikus. Relax! :-) Köszönöm, István"

"1 hét jógatábor...
Tudtam, hogy nem lustizásról fog szólni, mégis most, hogy itt ülök a buszon, hazafelé tartva, érzem, hogy fizikailag teljesen elfáradtam. Ez azonban "édes" fáradtság. Sikerült teljesen kikapcsolódnom, ráéreztem, mennyi lehetőség van még ebben a mozgásformában, s még mennyi fejlődnivaló a részemről :) szóval azt hiszem, ez még csak a kezdet... Köszönöm, hogy ezt a kezdőlökést Teáltalad kaptam meg, és bízom benne, hogy még jó sokáig támogattok a fejlődésben és a haladásban. Puszi, Orsi."

"Csak superlativusokban tudok írni erről a hétről. nagyon köszönöm mindenkinek, a jó helyen a jó időben voltunk. Ilyen iránymutatással pár nap múlva lelazultan és nyugodtan lépek a "krisztusi korba". Köszönöm! T.Timi"

"Úgy indultam el, hogy ha a jóga valamiért nem jön be, akkor is itt a tenger! De azért persze jógázni jöttem elsősorban :-) Az Ashtanga egyrészről nagyon jó, mert a folyamatos ászanák kikapcsolják az agyat, és bele lehet merülni, elkalandozni nincs esély. Amiért nekem spec annyira nem tetszik, az az, hogy x db óra után már tudom, hogy mi után mi jön, és jobban szeretem, ha nem tudom, mi lesz a következő. :-) De ez nem kritika, hanem az én hozzáállásom. Ezért örültem, amikor néha más gyakorlatokat is belevettél. Persze tudom, hogy így viszont, mármint az állandó gyakorlással, tökéletesíteni lehet az egyes gyakorlatokat.
A délutáni session-ök kifejezetten tetszettek, egyébként az utolsó délutáni óra egyensúlyozó, álló vagy támasztós gyakorlatai állnak hozzám a legközelebb, csak most ezen a héten kb. keddtől eléggé nehezen uraltam a testemet a fáradás miatt :-) Egyedül az étellel volt kifogásolnivalóm. Igaz, hogy vega, de szerintem nem volt túl egészséges, túl sok volt a fehér liszt és a cukor. Egy indiai menüsorral jobban kibékültem volna :-) A lelkesedésetek pedig ragadós, mármint a jógázás iránt :.) Köszi mindent, Gabi"

"Kedves Gauranga!
Úgy érzem, jól döntöttem, még ha ma egész éjjel pakolnom is kell, hogy holnap újult erővel indulhassak Hágába. De megérte! Ebben egészen biztos vagyok. Szép volt ez az 1 hét, szívesen újraélném. Igyekeztem elraktározni a boldog pillanatokat, perceket, élményeket, hogy a nehezebb időkben majd legyen miből táplálkoznom. A meditáció végén feltett utolsó kérdésedre adott válaszomat még azzal bővíteném ki, hogy az Ashtanga-jóga valóban életem szerves részévé vált, de mindez nem sikerülhetett volna a Te személyed nélkül. Köszönöm a sok-sok segítséget és támogatást, amit feltétlen szeretettel Tőled kaptam. Létezik 1 mondás: "Sok dolog van a világon, amin megakad a szemed, de csak kevés, ami a szívünket is vonzza. Törődni az utóbbiakkal érdemes. Lehet, hogy a strandolóknak a szemét, a tekintetét vonzotta a gyakorlásunk, de nekem a szívemet érintette meg. Ezzel búcsúzom, de csak egy rövid időre, hiszen SEE YOU SOON & STAY IN TOUCH :-) Szeretettel, Nóri
Kedves Táborozótársaim! Köszönöm nektek ezt az 1 hetet, és mindeninek őszintén gratulálok, jógi létből valamennyien kitűnőre vizsgáztatok. :-) Nóri"

"Fejvadász cég közreműködésével szervezett, többfordulós felvételi
elbeszélgetés után sem lehetett volna jobb csapatot összehozni!
Volt itt szőke, barna, ősz, meg kopasz, igaz a szőkét már a határon
elvesztettük. Na jó, aztán két nap múlva visszatalált és teljes lett a
létszám (bocs Liza). Volt kezdő, haladó meg profi, nem is gondoltam volna,
hogy nem a profiktól hanem a kezdőktől fogok a legtöbbet tanulni!
Elszántságról, kitartásról, odaadásról és még ki tudja miről, amit még eddig
fel sem sikerült dolgozni. Volt nagyon meleg és fáztam is, világos meg
sötét, nevetés meg sírás, de mindig volt valaki mellettünk, akivel
megoszthattuk és a jó még jobb lett, a rossz meg nem is annyira rossz.
Rendkívül szép helyen töltöttünk el egy rövid hetet, de azt hiszem nem az a
lényeg, hogy hol vagy, hanem, hogy kivel/kikkel és ez botrányosan rendben
volt! Köszönöm Nektek! Szalai István"

Úgy gondoltam, a végére én is írok egy pár gondolatot.

Hihetetlen, de úgy tűnik, mintha három napja telihold lenne. Mintha megállt volna az idő múlása, a véget nem érő körforgás. Reggel a fejünk fölött világított, amikor a jógasálába sétáltunk, most besüt a busz ablakán. Az életünk olyan, mint egy soha véget nem érő utazás. Reggel az egyik városban ébredsz, este a másikban hajtod álomra a fejedet. Felébredsz újszülöttként, és öregemberként alszol el. Másik testben, másik korban, másik helyszínen vagy minden pillanatban, és keresed az örökkévalóságot, a végső boldogságot, az élet célját, amelyet elérve többé nem vágysz másra. Folytasd a keresést, és soha ne add fel, és kétségtelenül meg fogod találni a tökéletes boldogságot. Ezt üzenem minden jógatáborosnak, és remélem, tovább segíthetek nektek a keresésben.

Jógatábor fotóalbum ...

Az utolsó vacsora

Reggel 5-kor már rutinosan kelek, igazából az óra megszólalása előtt már nyitva a szemem. Jót tett a 6 óra alvás, viszont ma kell bepótolnom a tegnapi blogot. A biztonság kedvéért zuhanyzás után betolok egy Kineto-t, nehogy elaludjak vinyásza közben.

Kicsit megcsappant a létszám, 12-en vagyunk a reggeli órán. Nóri segít igazgatni, most kihagyjuk a plusz gyakorlatokat, és végigdaráljuk az első sorozatot. A végére beteszek vagy öt pózt a másodikból, nehogy má... Egész jól élvezi a csapat a gyakorlást, lelkesen indulunk vissza a szállásra. Még kattintok pár fotót az épület kipingált belső falairól, majd a többiek után húzok. Holnap reggel lesz az utolsó óra, nem lesz idő fotózgatni.

A nap folyamán mindenki próbálja kihasználni a lehetőséget a strandolásra, városnézésre, miegymás. Mi a családdal a belvárosba ugrunk be. Veszünk a piacon ezt-azt, majd végigkorzózunk a sétálóutcán. Egy indián csapat játszik relax fuvolazenét, a sikátorokban kis ajándékboltok. Egy hete nem shoppingoltunk, gyerünk! Shopra magyar! Veszünk egy pár szuvenírt, mindenki boldog. Fél egy felé hazaérünk, mert ugye gyalog kellett végigcipelni a gyereket a hátamon hazáig.

Nekem már nem jut időm strandolni meg lazulni, pótolni kell az elmaradt blogot, és fel kell készülni a délutáni órámra. Fél háromra gyakorlást beszéltünk meg, de Nóri bemondja az unalmasat, inkább pörkölődik még egy fél órát a parton. A szél feltámadt, jó nagy hullámok vannak. Liza mindenáron szeretné átvenni a 2. sorozatot, így felcaplatunk a teraszra és végignyomjuk.

Lassan közeledik a délutáni óra ideje, amit csak félig sikerült összeállítanom. A lánycsapat megszavazza, hogy ne menjünk a strandra gyakorolni, hanem maradjunk a másik apartman teraszán, ahol tegnap a Full Moon meditáció volt. Beadom a derekam, csak ott derül ki, hogy a fiúk meg lent várnak bennünket a parton. Gabi segédletével azért megtaláljuk a kulcsot, elözönöljük a teraszt.

Nem lesz egyszerű dolgunk, mert jó nagy a szél. A matracot minduntalan felfújja alólunk. Lenyomunk három pránajáma gyakorlatot, majd nekilátunk a gyakorlásnak. A napüdvözlettel kezdeném, de nem az ugrálóssal, hanem a 12 részessel. Kis tanakodás után sikerül összeraknunk a légzést és a számolást. Lenyomunk öt kört mindkét oldalra. Elkezdem a kínzást. Vírabhadrászanák minden mennyiségben és változatban, gericcsavarások állva, utána féllábon csípőnyitások. Színes a paletta, nyögnek is rendesen.

Végre 45 perc után leengedem őket a földre, de ott is megcsinálunk egy-két csípőnyitást, hogy levegőhöz sem jutnak. Amikor már nagyon elcsigázott a társaság, rátérünk a hasizomgyakorlatokra, majd levezetésképpen kúrmászana, jógahíd, előrehajlítás és végül gerinccsavarások. Relax előtt még bejátszok egy tollpihe-légzőgyakorlatot, hogy magukhoz térjenek. A relaxációt síri csend és hullaszag kíséri. Welcome to the real world. Közben Szász István is befut rutinosan, lefektetem a matracomra. Legalább a relaxációt végignyomja.

Hét óra tízkor visszaözönlünk a másik apartmanba, búcsúeste és grillparti készülődik. Bogyó serényen tűzdeli a zöldségeket, nekem jut a tűzgyújtás feladata. Egy órán belül kész a fenséges grillzöldség, chipssel, még egy-két doboz alkoholmentes sör is előkerül. A többiek csokival meg fagyival nyomtatják le a vacsorát.

Oldott a hangulat, azt hiszem, mindenki jól érezte magát. Fecó, vagyis Priyatama egy speckó 90 perces chillout zene-mixet rakott össze. Ez lesz a jóga dvd-m zenéje, mindenkinek tetszik. A gyengébbek hazahúznak a szobájukba, én is lassan felcsúszok blogolni, ha éjfél előtt ágyban akarom tudni magam. Még vagy 11-ig folyik lenn az eszmecsere, majd mindenki szétszéled. Jól viselkedik a társaság, fegyelmezettek.

Még néhány fotó azokról, akikről eddig nem nagyon esett szó. Gyurcika, a fenti képen, szerbiai származású. és a horvátokkal is szót ért. Ő volt segítségünkre, ha értekezni kellett valakivel. A Mortal Kombat-ből Goro-hoz hasonlítanám, legalábbis testalkatilag. A kislányom, Pinci, édesen asszisztált végig, bár néha elfáradt, és akkor nyűgös volt. Egész jól megbarátkozott a lányokkal. És végül, de nem utolsósorban, aki a gyomrunkat tankolta - Syama-vallabha rocker-hippi-raszta krisnás. Éppen egy lazulós pillanatában kaptuk el a képet róla, amúgy minden reggel és délben a konyhában serénykedett. Nem tudom, a többiek hogy voltak vele, de én teljesen elégedett voltam a koszttal, bár esetenként csak este 9-kor jutottam hozzá. Jövőre veletek ugyanitt. Holnap reggel még egy Astanga, aztán átkelés a nagy Horvát köztársaságon, visszabuszozunk Budapestre.

Full Moon Meditation

Röpke öt órás alvás és éjfélig blogolás után a csütörtöki teliholdas napra virradtunk. Legalább fent vannak az mp3-ak. Jobb oldalt a legalsó menüben találthatjátok az összes linket. Napról napra egyre melegebb van, aminek én személy szerint örülök, mert így legalább simább lesz a visszaállás a Hot Ashtangára Budapesten. A srácok közül ma csak István érkezik, a többiek lesérültek, vagy pihennek.

Szerencsére nem volt a héten jógából adódó sérülés, még izomlázra sem panaszkodtak nagyon (lehet, hogy túl elnéző vagyok velük?). A tenger azonban megkövetelte a magáét, jó pár süntüske és szikla által zúzott seb formájában. Ja, bocsánat, kifelejtettem, hogy Orsinak felmaródott a bőr a hátán a sok hátragurulástól, de az hamar elmúlik.

A jógasálában ma sikerült 30 fokot és 80% párát generálni, ideális a gyakorláshoz. Jól megizzadtunk. Az állók között csináltattam mérlegpózt meg féllábas álló előrehajlítást, illetve a híd előtt mandalászanát. Gyertyában hátraereszted a lábadat a tarkód mögött a földre, majd vissza föl és ekébe. Ha már szépen megy előre-hátra, akkor lehet körbe-körbe lépegetni a lábaddal, oldalt mindig átfordítva a derekadat. Lehet fejenállásban meg kézenállásban is csinálni, csak úgy nehezebb.

Csináltunk három szép hidat, majd a befejezőket. Óra után István és Nóri ott maradtak gyakorolni, mert délután Kontakt jógát akarnak tartani a telihold tiszteletére. Én megtaláltam a Tai Chi mester két nagy kardját, és azokkal mutattam be néhány ászanát. Nem lehetett húzni az időt, mert mára volt betervezve a hajós kirándulás.

Amikor hazaértem, már hajtottak, hogy induljunk, elvileg 11-re kellett a kikötőben lenni. Bogyóék meg a gyerekek kocsival, a többiek gyalog át a városon. A kikötő tipikus riviérás hangulatú, itt sem úgy néznek ki az emberek, mint aki megszakad a melótól. Megalkudtunk a legolcsóbbra, 140 Kunáért körbevisz a Brijani-szigetcsoport körül, elvileg ki is köt valahol.

Tizennyolcan felcihelődtünk a hajóra, plusz a két gyerek. Indulás után derült ki, hogy mi mindent nem hoztunk. Szerencsére víz van nálunk, legalább szomjan nem halunk. Pinci álmos volt már induláskor is, de nem bírt elaludni a hajón. Rendesen fújt a szél, inkább kiültem a napra a tető alól. Bogyó fia, Zalán káprázatos jógamutatványokkal szórakoztatott bennünket, a billegő hajóra fittyet hányva.

Amikor kiértünk a kikötőből, nagyobb hullámok jöttek. Néhányan megijedtek, hogy hamarosan viszontlátják a reggeli gofrit, és minél mélyebbre feküdtek a fedélzeten. A kicsiket meg se hatotta a dobálás. Fotózgattuk a szép szigeteket, tényleg festői környezet. A legnagyobb szigeten állítólag egy nemzeti park van, de a hajós bevallotta, hogy nincs szerződésük azzal a kikötővel, úgyhogy ott nem tehet ki.

Szóval nemzeti park-nézés nuku, de legalább valamelyik szigeten tegyen ki, hogy strandolhassunk. Végül belement, a legtávolibb, legkisebb szigetre vitt. Közben a kapitányfülke és gépház fölötti tetőteraszon Nóri és a fiúk erőteljesebb napozásba kezdtek, én pedig felmentem sárkányt eregetni.

Elutazás előtt beszereztem egy másfél méteres fesztávú sárkányt a Decathlonban, gondoltam, most itt az ideje kipróbálni. Mivel gyerekkorom óta nem eregettem sárkányt, és akkor is csak selyempapírból meg nádból készültet, nem sok rutinom volt. Nagy nehezen sikerült beletenni a merevítőket és hozzákötni a két irányító zsinórt, és 5-6 próbálkozás után a levegőbe is emelkedett.

Örültem, hogy meg tudom tartani kb 3-4 méterrel a fejünk felett. Priyatama elkezdett tolni, hogy eresszem feljebb. Óvatosan engedtem a zsinórt, de egy óvatlan pillanatban mégis lecsapta a szél a sárkányt a vízre. A hajó meg ment rendületlenül, úgyhogy a víz szinte azonnal letépte a sárkányt a köteleimről. A sárkányom immáron hullámsírba merült, és legfeljebb az Adria búvárait fogja riogatni a szelleme. Nekem maradt a két madzag. Sebaj, legközelebb szárazföldön próbálkozunk egy új sárkánnyal.

Végre-valahára megérkeztünk a kikötőbe, ahol egy kalózhajó kinézetű jármű miatt nehézkesen álltunk be. Utána megjelentek a kalózok is, tetovált felsőtesttel és irdatlan aranyfukszokkal a nyakukban. Fejenként 30 kunát követeltek. Csak akkor engedtek át a sorfalon, miután megnyugtatóan lerendeztük a fizetést.

Elindultunk a sziget-túrára a szikrázó napsütésben. Az utábbi napokban igazi mediterrán kánikula van, híre-hamva sincs az ősznek (szerencsére). Sok mindent nem találtunk az amúgy festői szépségű szigeten. Egy nagy villa volt a tetején, volt aki azt is megnézte. Mi elsősorban homokos partot és sznorkelezésre alkalmas helyet kerestünk.

Végül leparkoltunk közvetlenül a kikötő mellett, mivel a legtöbb ember úgyis ott fürdött. Pinci lelkesen elkezdett köveket meg csigákat gyűjteni, én pedig magamra rántottam a szemüveget és merültem. Egészen nagy halakat láttam, mintegy két tenyérnyi méretűek, meg néhány élénksárga korallt vagy mit, amelyiknek a nyúlványain kis lyukak vannak, mint a szivarvég. Az egyik szikla alatt egy nagy élénksárga szivacsállatot is megpillantottam, tisztára, mintha a fürdőszobából pottyant volna oda.

Nagy kalandozásaim közepette egészen messzire úsztam, ideje visszafordulni. Igen ám, de rájüttem, hogy az áramlat olyan erős, hogy ide nem lesz elég némi lábkalimpálás. Kidugtam a fejemet, és gyorsúszásban kezdtem teperni vissza. Néha belebotlottam egy-két dagadt sznorkelesbe, amint szinté erre vitte őket a víz. Mikor egy kicsit beljebb értem, újra fölvettem a szemüveget, és elkezdtem nézni a vizet. Arra gondoltam, hogy ha az emberek nem néznek a víz alá, hogyan tudják elkerülni a nagy, kiálló sziklákat.

Aggodalmam kisvártatva be is igazolódott, mert Timi vérző sebekkel jött ki a vízből. Nem egy ijedős lány, azt mondta, majd beszárad. A parton már bezárt a kocsma, ami gondolom szezonban üzemelt, de a zene még szólt belőle. Salsát nyomtak, és megkértem Szász Istvánt és Henit, hogy tartsanak egy rögtönzött bemutatót, mert ők végzett salsa-tanárok.

Kellemesen keveredett a balkáni és latin hangulat, ami szerintem nem is áll olyan távol egymástól. Hamar elment az idő háromig. Kisvártatva a hajónk is megjelent, de a kalózhajótól, amiről kiderült, hogy vízitaxi, nem tudott beállni. Námi gondolkodás után rájöttek, hogy ha odakötik a másik hajó oldalához, akkor be tudunk szállni. Átdobtuk a két gyereket és az egy babakocsit a korláton, és utánuk másztunk.

A hazaút már rövidebb volt, közben kicsit beborult. Ötkor még tudtak kezdeni Istvánék a kontakt-jógával, amit most a tengerpart helyett az apartmanjuk tetőteraszán tartottak. Én elmentem 2. sorozatot gyakorolni a mi fedett teraszunkon, de a képek talulsága szerint jól sikerült az óra.

Betti, Doni és Heni egy másik Astanga-órán voltak, amit egy helyi Gina nevezetű lány tartott. Az első óra ingyenes, ezt nem hagyhatták ki. Csináltak fotókat is, ügyes a csaj, Moszkvában tanult. Állítólag jön a szombat reggeli órámra, leellenőrizzük a vinyászáját. Óra után mindenki betódult az étkezőbe, pasta és saláta volt az ebéd/vacsora. Én is dobtam egy tányérral, mert ugye a kirándulásra elfelejtettünk elemózsiát vinni. Remélem, azért menni fog az esti meditáció.

Úgy gondoltam, hogy a teliholdat egy közös meditációval lehetne emlékezetessé tenni, így nyolcra visszarendeltem mindenkit a tetőteraszra. Fél kilenc lett, mire elkezdtük, és volt persze, akinek a teli gyomra kissé megnehezítette a dolgát. Jó hangulatban zajlott, én vezettem a meditációt. Elmélyülés után végigmentünk a csakrákon, tudatosítottuk, és sorban vizualizáltuk a csakrák szimbólumait. A meditáció végén körbekérdeztem, hogy kinek milyen élmény volt. A megosztásokat, és a további beszélgetést a hangfelvételen hallhatjátok.

A meditáció végére pont előbújt a telihold, és sikerült le is fotózni. Még kicsit ottmaradtunk fáljokat csereberélgetni, tizenegy volt, mire visszaértem a szobámba. A feleségem letiltotta a további blogolást mára, úgyhogy péntek délutánra lett csak bejegyzés belőle. Még három jógaórán keresztül edzhetem a csapatot, készülni kell holnapra.

Capoeira vs Ashtanga

Megint sikerült elblogolnom az időt tizenegyig. Ötkor kelés. Lenyomtam a telefont, és feküdtem a sötétben. Nem mertem becsukni a szemem, nehogy elaludjak. Kellemes meleg volt reggel is, szerintem átestünk a holtponton, kezdünk belerázódni a napirendbe. Mindenki szépen felsorakozott háromnegyed hatra, indulás a jógasálába. Arról beszélgettünk, hogy ha itt maradnánk Pulában, biztos kiszorítanánk Sifu Dávidot a bizniszből.

Megérkeztünk, a wc kulcsát is megleltük, így ma nem kellett annyira őrülten szorítania múla-bandhát senkinek. Helyette ismét megcifráztam egy kicsit a gyakorlatsort. A praszárita pádottánászana A-ból aki tudott, felment fejenállásba terpeszben, aztán a Baddhakónászanánál mindenkit odaküldtem a falhoz, mert ha annak támasztod a hátadat, akkor nagyon effektív módon le tudod nyomni a térdeidet. Így mindenki önmagát kínozta, nekem csak egy kicsit kellet besegíteni. István azonban nem bírta ki, örökös áldozatát, Dorkát a matracon marasztalta, és amellett, hogy ráállt a combjaira, a felsőtestét még hátrafelé is feszítette. Azt nem tudom, hogy közben a derekára ült-e, de az tuti, hogy amikor kiengedte a szorításából, patakzottak a könnyek az arcán.

Megsajnáltam szegény lányt, összefacsarodott a szívem, de később reggeli alatt elárulta, hogy ez neki jólesik. Hát istenem, ha egymásra találtak, akkor mit lehet tenni. Nyomtuk tovább rendületlenül, most már falas háttal, kellemesen izzadt mindenki. A hídnál első körben csináltattam féllábas hídpózt, nem is tudtam, hogy ez ilyen sokaknak problémát okoz. Holnapra kitalálunk még valamit. Utána csináltunk három dropbacket, segítséggel, illetve a fal mellett. Meg kell tanulnunk magunkon segíteni, ha nincs senki, aki igazgasson.

Kiderült, hogy Liza Capoeirázik, illetve ezt már tudtam is róla. Pár alkalom után, hogy elkezdett járni hozzám, sínbe tett bokával jött órára. Capoeirán lerúgták a bokáját, szalagszakadás. Utána ez még vagy hónapokig tartott, közben a másik lábán a kislábujját is eltörte. Mostanra állt kb helyre a lába. Szóval megkértem óra után, hogy mutasson egy pár furfangos Capoeirás elemet, hátha van mit tanulni belőle.

Féloldalas pávapóz és Koudinyászana keverékének tudtam volna nevezni azt, amit csinált. Megpróbáltam én is, azt mondta, van tehetségem hozzá. Megígértem neki, hogy megtanítom a kézenállásra, meg a kartámaszos elemekre, még jól jöhet a küzdősportban. Persze a Capoeirában mindent lendületből csinálnak, nem tartják ki. Közben zenélni is szoktak. Ezen már én is gondolkodtam, hogy tartanék egy élő zenés jógaórát. Amerikában nagy divat.

István ott maradt gyakorolni. Poénkodtunk, hogy nem jött senki a második órájára. Hazaindultunk az apartmanba, útközben a Capoeira övrendszereiről meg egyéb dolgairól beszélgettünk. Állítólag a nagymesterük is jógázik, mondtam Lizának, hozza el egyszer, ha Pesten jár. A parkban ismét megakadtunk a köteleknél, elkezdtünk különböző ászanákat próbálgatni rajta. Közben István is utolért. Azt mondta, jöttek ketten az órájára, Sifu Dávid és egy tanítványa, de Taichizni akartak, így inkább odébbállt.

Reggelinél mindenki együtt, folyik az eszmecsere. Bogyóék meg a családom (mondhatnám az antijógás szekció, mert még egy jógaórára sem találtak be) Medulinba indultak, mert ott homokos a tengerpart, és a gyerekek jól tudnak pancsizni. Kérdeztem, hogy beférek-e még a kocsiba, de már tele voltak. Köszi, még jó, hogy tegnap panaszkodott a feleségem, hogy eljöttünk nyaralni, aztán nem vagyunk együtt egész nap.

Mindenesetre közben visszatért a beszélgetés fonala a komplikált ászanákra. Előhoztam a Vinyasa Krama könyvet, jó alaposan végigböngésztünk benne minden ászanát. István rögtön kölcsön is kérte, mert ötleteket akart meríteni belőle a délutáni jógaórához. Nem tudom, a tegnapit mivel fogja űberelni, de minden nap előrukkol valami meglepetéssel.

A délelőttöt pujázással töltöttük, majd dél felé összeszedelőzködtünk, hogy kimenjünk a partra. Legjobbkor. Nem, baj, idén már csak három nap a nyár, valahogy feldolgozzuk ezt a kis UV-terhelést. Elsőnek ejtőzés a gumifotelben, ringatnak a hullámok. Ma egy kicsit élénkebb a szél, a víz hőfoka is felfrissült egy kicsit. Sajnos. Jobb szeretem, ha pisimeleg. Mégis meggyőzöm magamat egy kis sznorkelezésre, tovább ismerkedem Adria élővilágával.

Újabb halakat fedezek fel. Beleszaladok egy halrajba, akik valamit legelnek a tengerfenéken. Mindegyiknek öt neon-narancssárga csík az oldalán. Aztán vannak kisebbek, egy neonzöld csíkkal, fehérek fekete pöttyel, keresztben csíkosak, kétfarkú feketék, meg egy hosszú hal, hegyes csőrrel. Egész nagyokat is látok. Na azért nem bírna bekapni, de kb két tenyérnyi.

Egész a jógás öbölig elúszom, majd vissza. Ideje hazatérni egy kis blogírásra. Az internet-teraszon egy óta nyomják a napüdvözleteket, szerencsére árnyékban. Nóri meggyőzte Istvánt, hogy ha már tegnap csak számolt, ma csinálja ő is velük. Négyen vágtak neki a heroikus erőfeszítésnek, Nóri, Dorka, István és Szász István, aki csak számolni jött, de végül ő is megcsinálta. 27 ruhacsipeszt rakosgatott egyik oldalról a másikra. Amikor felértem, hullapóz és átható hónaljszag fogadott. István feje mellett egy kisebb pocsolya. Pár perc múlva magukhoz tértek, lelkesen újságolták, hogy megcsinálták.

Herr Stefán annyira feltöltöttnek érezte magát, hogy minden nap meg akarja csinálni. Nóri ráhagyta, de holnap nem csatlakozik. Bálint megpróbálta elővarázsolni a hosszú í-t a gépemből, mivel magyar helyett angol billentyűzetet raktak rá. Sikertelenül, viszont nekem majdnem sikerült elaludnom közben. Nincs már idő pihenésre, indulni kell a délutáni órára. Egy kis Kineto és mehetünk, mert utána este még bhajan is lesz az öbölben.

Oldott hangulatban gyülekezik a társaság, a strandolók mér ismerősként fogadnak. Nosza rajta, lássunk hozzá egy kis pránajámához. Váltott orrlyukas légzés a mai tananyag, ez már látványosabb, mint a múla bandha. Főleg, hogy az első fél orrlyukas köröket fújtató légzéssel csináljuk, egyből mindenki papírzsepiért nyúl. Itt a hangfelvétel. Ötre meg is vagyok, István jön. Mára valami kis lightosat rakott össze állítólag.

Én beállok melléjük első sorozatozni, egész jól megy. Ha már van közönségünk, kényszert érzek, hogy produkáljam magamat egy kicsit, nyomom a kézenállásokat, cifra vinyászákat. Orrom előtt egy elhagyott fél női papucs díszeleg, legalább van mire rögzíteni a tekintetet. Elvégre Patandzsali azt mondja, mindegy, milyen célpontot használsz, mert el kell vonatkoztatni tőle.

Istvánék is lenyomnak vagy tíz napüdvözletet. Az astau-t (nyolc) és a navát (kilenc) módszeresen felcseréli. Próbálok jelezni neki, mire odajön, lenyom a lefelé néző kutyában, és tisztázólag rákérdez. Hanyatt fekve nyomják a csípőnyitókat jobbra-balra. Egyre jobban nyögnek az emberek, míg végül eljutnak az egylábas galambpózig, majd a spárgáig. Egy-két néni a strandolók közül is próbálja utánozni őket.

Marina, a tulaj lánya jelezte, hogy jönnek órára, de látom, hogy csak a háttérben üldögélnek. Óra után odamegyek, kérdezem, hogy miért nem csatlakoztak. Elkezd kertelni, hogy hát a déliek laza népek, nem szeretik megszakítani magukat. Ezt itt vettem észre, de hát én nem kényszerítek senkit. Azt már nem fejtettem ki, csak magamban, hogy az egyetlen diszkvalifikáció a jógához az a lustaság.

Véget ér az óra, én is nagyjából befejezem a sorozatomat. Egész jól leizzadtam. A többiek hazahúznak, mert este hétre van meghirdetve az esti éneklés az öböl szembeni oldalán. Van, akinek sikerül visszaérnie, de páran elvacsizzák az időt. Én már nem megyek vissza, úszok két percet az öbölben, majd lezuhanyzok és átöltözök "krisnás" szerkóba.

Lassan szállingóznak a helyi bhakták, meg a csaptunk tagjai. A lemenő Nap fényében kezdjük el az éneklést, gyűlnek az emberek, vagy 30-40-en vagyunk. Jól hangzik. A jógások is belelkesednek, van aki énekel, van, aki csak hallgatja. Egy darabig én húzom a harmóniumot és vezetem az éneklést, majd átadom Namacaryának, házigadánk fiának, aki szintén lelkes énekes. Itt a hangfelvétel. Vagy negyed tízig húzza. Nekem már akkor pisilnem kellett, amikor leültünk, így elszököm, és a bokorban könnyítek magamon. Közben hallom, hogy befejezik, lassan indulunk haza.

Útközben a majdnem teljesen kerek Holdat nézve belém nyilall, hogy holnap Full Moon Party-t kéne rendezni, meglátjuk, mi jön össze. Végre odaérek a levesesfazékhoz, reggel óta nem ettem. Még egy kis blogolás, és jöhet az ágyikó.

Die Hard 3.0

Harmadik nap. Több, mint hét órát aludtam álom nélküli terminátor-töltő üzemmódban, mégis úgy keltem, mint egy zombi. Estéről még fájt a fejem, és roppant nehéz volt kibotorkálni a fürdőszobába. A Kineto is a Priyatamáéknál van (ez egy természetes energiaital, nem okoz függőséget). Kénytelen leszek lecsatornázni valami lelki erőt az Univerzumból.

Hallottam, hogy a szomszédban is már folyik az élet, nem maradhattam szégyenben. Felöltöztem, levonultam, elkezdtem reggeli köreimet japázni. A többiek is csorogtak szép lassan, még jó, hogy negyed órát siet a vekkerem. Teljes a létszám, Bogyóékat leszámítva. Betti és Doni is itt vannak a másik körletből. A srácok még a rózsaszín felhőket nyalogatják álmukban, nem várunk rájuk.

Odaúton mi más lehetett volna a téma, mint hogy ki mekkora hétalvó. Én mogorván japáztam, és fogadkoztam, hogy óra után azonnal lefekszem és kialszom magamat, és végre elkezdek nyaralni én is. Egész könnyen odataláltunk retro laktanyánkhoz. Betti tegnap megkérdezte: "Ez egy foglalt ház?" Ő mindent a maga szemével lát, a közigazgatási törvényeket nem nagyon ismeri el. Viszont a grafittik odabent nagyon tetszettek neki. Még majd fotózunk egy párat belőlük. Már három sorban nyomultak a jógázók, de még így is volt azért 1-1 méter a matracok között. Dúskálunk a helyben.

25 fok szokott lenni a teremben, mikor kezdünk, a végére 27. Ma jó sokan voltunk, felnyomtuk a párát is 65%-ra. Volt aki izzadt is rendesen, nekem három nap alatt visszafejlődött a pavlovi izzadóreflexem. Nagyon hálás vagyok a Hot Ashtangának, mert anélkül biztos nem tapasztaltam volna meg, milyen jó érzés izzadtságtól tocsogó állapotban jógázni. Ha hazamegyünk, megint egy hét, mire akklimatizálódom.

Besétált István is, majd a fiú-körlet maradéka, akik ma már kocsival vonultak fel. Csodálkoztam is volna, ha nem. Tegnap Priyatama és Bálint zokszó nélkül leteperték a 240 kilométert Rijekáig meg vissza a kis Citroenben, elmentek Lizáért az állomásra. Hiába, a gyaloglásnak vége. Kocsiba be, ablakot le. Könyököt ki, kettesbe be. Mellettem a szőke nő, nagy király a hangerő. Még jó, hogy van, aki szeret kocsikázni. Szóval ma reggel már Liza is velünk nyomta.

Rekedt mantra, napüdvözlet. Az első előrehajlásnál a kezem el sem éri a földet. Szép. Napról napra gyengülünk, mint a folytatásos filmsorozatok. Csütörtökön telihold, ennek tudtam be. lelkesítettem is a többieket, hogy még három nap mélyrepülésre lehet számítani. Ahogy telnek a szövetek vízzel, olyannak érzed magad reggelente, mint egy vizes cementeszsák.

A negatív hangulat legyőzése érdekében a praszárita-pádottánászana után csináltattam egy-egy francia-spárgát mindkét irányba (Hanumánászana), illetve egy angol spárgát (Szamakónászana). Kb két ember kivételével a többi nyögött rendesen. Nyomtuk tovább, István igazított, én is serénykedtem. Egészen belefeledkeztünk. A kezdők szemmel láthatóan fejlődnek napról napra. Szerintem a haladók is, csak az befelé érződik jobban, az ászanáik már így is szépek.

A végére még betettünk egy kézenállást, mivel ha a depressziót megfordítod, akkor eksztázis lesz belőle. A hajlékonyabbak lábát hátraeresztettem a fejükre. Frankó ászana, persze kell tudni egyensúlyozni benne. Utána csináltunk egy jó alapos befejező sorozatot. István ott maradt gyakorolni. Ma nem jön Dávid, úgyhogy lehet gengszterkedni.

Egy szépséghibája volt csak a reggeli órának, hogy valaki bezárta a wc ajtaját a folyosón, és némelyik leányzónak erőteljesebben kellet végig gyakorolnia a múla-bandhát. Az a jó, amikor a tanultakat a gyakorlatban is alkalmazza az ember. A tegnapi mini-múla bandha tanfolyamom ezek szerint elsősegély-ismeretté lépett elő.

Reggeli óra után visszafelé beugrottam a Citroenbe ötödiknek, még mindig energiatakarékos üzemmódban vagyok. A reggeli dinnye és kakaós csiga volt, teával. Volt, aki sajtos szendvicset is tolt mellé. A jó kis reggeli után nem volt kedvem lefeküdni, inkább benyomtam Bogyónál egy Geniót, és funkcionális szempontból elmúlt a fejfájásom és a fáradtság-tüneteim. Szász Istvánnal beszélgettünk a személyiség fejlesztésének és az odaadás gyakorlásának rejtelmeiről. A lányom már elkezdte a műbalhét, mert 100%-os hároméves révén azonnal menni akart a strandra. Végülis igaza van, én gyerekkoromban minden évben legalább három hónapot nyaraltam, és fel lettem volna háborodva, ha nem tölthetem vízparton a nyarat.

Kicuccoltunk a partra. Délelőtt melegebb a víz, belecsobbantam én is, de nem akart túl messzire elengedni. Így a part közelében ráborultam a gumimatracra, és végre átengedtem magamat a nyaralás örömeinek. Gauranga-lila igazi strandolós fajta, a kövekkel remekül elvan. Néha engem vett össztűz alá kisebb-nagyobb kövekkel, vagy nedves homokkal. Közben elnézegettem a nyaraló közönséget. Nagyon sok a helyi, pár turista mellett. A topless itt nagy divat, ami ellen nem is volna az embernek kifogása, ha csak a fiatal korosztály gyakorolná. De itt az emberek nem szégyellősök, hatvan éves korig és 120 kilós testsúlyig bezárólag mindenki kiteszi. Az a legdurvább, amikor férfinek-nőnek rálóg a hasa a combjára. Nem ártana nekik egy kis zsírégető jóga.

Mivel most kezdődött az utószezon, elég sok a nyugdíjas, és köztük nem kevés végtaghiányos embert is látni. A védikus tanítás szerint, ha valaki megsebesül, vagy elveszíti valamelyik testrészét, az az ebben vagy az előző életében erőszakot követett el mások ellen. Régebben megkérdeztem az ilyen embereket, hogy nem dolgoztak-e a húsiparban, és meglepően sokan elismerték, hogy részt vettek az állatok lemészárlásában. Praktikus dolog ez az ahimsza, ha nem gondolod, hogy három végtaggal szebb vagy, mint néggyel.

Fél óra ázalgás után már a fenekemet nedvesítő kis vizecskét is hidegnek éreztem, így kikászálódtam a vízből, és a parton folytattam a strandolást. Pinci rendületlenül pakolta a köveket, a legszebbeket kiválasztotta ajándéknak, és telepakolta a homokozós vödrét. Magabiztosan kijelentette, hogy ő majd azt hazaviszi, amiből persze az lett, hogy én cipeltem a matrac, úszógumi és egyéb strandfelszerelés mellet. Amúgy nem lenne rossz dolog a négy kéz egy családapának, főleg, ha két gyereke van.

Hazaértünk után jutott némi időm internetezni, így bepótoltam a tegnapi elmaradt blogot, és elkezdtem a mait gépelni. Közben Bogyó volt ma a főszakács, nekiugrott egy nagy lábos tarhonyának. Sajnos ma is csak kettőre lett ebéd, úgyhogy én estére halasztottam az étkezést, jól tudván, mi vár ránk a délutáni jógaórán. Egy páran persze naívan beettek a fincsi tarhonyából ubival jóga előtt egy-két órával, vesztükre.


Szóval délután ki a partra, találtunk egy speckó helyet, ami kifejezetten jógásoknak van fenntartva ősidők óta. Ezt a mellékelt, sziklába vésett ábra jelzi.Egyre nagyobb a strandolási láz is a kis csoportunk tagjai között. Már szinte az egész öbölben kiterjeszkedtünk, felfedezve a különböző partszakaszokat. A jóslatom kezd beteljesülni, mert egyre többen próbálják ki a sznorkel-szettemet. Én is nyomtam vele egy délutáni műszakot. Két napsütéses nap után felmelegedett a tenger, lehetett merülni rendesen.

Már vagy ötféle halat felfedeztem a vízben, plusz felfedeztem a nagy fekete tengeri sünöket. Szerencsére nem úgy, mint többen a csoportból, a lábukból kiálló tüskék formájában. Odafigyelek rá, hogy mindenkinek szedjék ki, mert nem szerencsés, ha begyullad. Mellesleg mindenkinek szóltam előre, hogy hozzon fürdőcipőt, de még vagánykodnak mezítláb. Bálintnak tegnap ment bele vagy tizenöt a lábába, a mai reggeli és délutáni órát így nyomta végig, jól beledolgozta a bőrébe a tüskéket.

Kb 20 perc sznorkelezés után úgy éreztem, hogy Adria teljes élővilágával megismerkedtem, és számomra véget ért a mai strandolás. Heni és Gabi vettek egy-egy nagy kerek felfújható gumifotelt, abban lazultak a vízben. Kihívást véltem felfedezni benne, hogy a fotelen egyensúlyozva bemutassak egy-két ászanát. Visszafelé haladtam a fekvő pózoktól az állókig, de az eredmény első körben siralmas volt már az ülőknél is. A garbhapindászana is csak félig sikerült, utána elmerültem a magzatvízben.

A jógások a parton szállingóztak a szokott stég felé. Beültünk kis sorainkba, a strandolók már rutinosan felénk fordították fejüket fektükben. Gondoltam, hogy ma valami látványosat kellene produkálni, mert a tegnapi múla-bandha gyakorláson nem volt sok néznivaló (hacsak nincs valakinek amerikai vetkőztetőszemüvege). Rátértünk az Uddijána-bandhára. Álló helyzetben mindenki előredőlt, és húzta a hasát befelé. A nyomaték kedvéért mindekivel felhajtattam a pólóját, mert ha látod a hasadat közben, akkor gyorsabban kifejlődik az izomkontroll.

Na ez már látvány volt mindenkinek. Némelyik sörpocakos bácsival is szívesen kipróbáltattam volna. Utána Nauli következett, a középső hasizmot kell megfeszíteni, és az oldalsókat behúzni. Ez mér kevesebbeknek sikerült, nem is beszélve a féloldalasról, illetve a hashullámoztatóstól. Amúgy nekem is most jött össze életemben először. Csináltunk még egy légzésvisszatartásos pránájámát, és utána átadtam a terepet István őrmesternek. Itt a hangfelvétel.

Délután beavatott a titokba, 108 napüdvözletet akar végigcsináltatni stílusosan a napon a szerencsés kiválasztottakkal, vagyis az egész csoporttal. Gondosan őrizgette a titkot, nehogy világgá szaladjanak óra előtt. Végülis mindenki belevágott, és csodák csodája, végig is csinálta. Életemben először Tom Hoppelnél csináltunk ilyet Pattabhi Jois halálára emlékezvén. Azt gondoltam utána, hogy mekkora gizdák vagyunk, hogy végignyomtuk. A magyar Astanga krémje. Itt meg tessék, a bice-bóca Zsaniig bezárólag mindenki patikára végigkeni a 108-at.

Nagy felismerések érnek itt Pulában, és az univerzum egyre kisebb pontjának érzem magam. Tegnap a Capoeirás kölök, ma a 108-asok klubja. Istvánnak mondtam, hogy amikor Dylan Bernsteinnel csináltuk, ő is végignyomta, közben számolt. István nézett nagyot, de utána úgy döntött, hogy mégis megmarad csak a számolásnál, főleg, hogy az én malámmal nem tud olyan könnyen vinyászázni. Úgyhogy SS-tiszthez méltóan beült a csapat elé, és pattogósan végignyomta: "Ékam, dvé, tríni, ..."

Azért hogy valami maradjon még az egómból, Nórival a 3. sorozatot gyakoroltuk a háttérben. Ez szintén egzotikus látvány lehetett, főleg amiket bénáztunk némelyik póznál. Ez a sorozat is bővelkedik lábat-a-nyakbarakós pózokban, amik nagy sikert arattak. A végére még megkértük Istvánt, hogy jól nyújtsa le a derekunkat, nem kellett kétszer mondani. Meg is lepődtem, hogy a reggeli siralmas állapotom után mennyire jó formába kerültem délutánra.

Hárman úgy döntöttek, hogy visszaúsznak a szállásig, mi inkább a gyalogutat választottuk. A tarhonya körül kalandoztak a gondolataim, be is csaptam belőle egy jó adaggal savanyú ubival, amint megjöttünk. Közben nagy beszélgetés alakult ki, mindenáron ki akartak szedni belőlem mindent a csakrákkal meg a kundalinivel kapcsolatban. Mondtam, amit tudtam, és így kotetlen formában sok tapasztalatot meg tudtunk osztani arról, hogy mennyire sokoldalúan befolyásolja a jóga az ember személyiségét. De most már kilenc, fekszik a család, én is töltődöm egy kicsit reggelig.

A rózsaszín bilincs esete Lovász Andival

Minekutána tegnap éjfélig blogoltam, kb öt órát tudtam aludni a hétfő reggeli ébresztő előtt. Amikor az óra megszólalt, kissé elbizonytalanodtam, hogy minek kéne most történnie, de meggyőztem magamat, hogy a többiek várnak, és majd este kialszom magamat. Amikor a tükörbe néztem, megígértem magamnak, hogy a reggeli jógaóra után a borostámtól is megszabadulok.

Hatra szépen lecsurgott mindenki a körletünkből, a másik körletből is átjöttek a lányok, a fiúknak híre-hamva. Úgy döntöttem, nem várunk, nekivágtunk a hajnali sétának a városon keresztül. A különböző navigátorok versenyeztek az útvonalakban, végül kisebb kerülő után odataláltunk a laktanyába.

Leraktuk a szőnyegeket, elkezdtük a mantrákat mondani. Ekkor jöttem rá, hogy a tegnapi két fagyi egy kicsit soknak bizonyult, mert a hangom jól berekedt, még két Fisherman's torokcukorkával is nehezemre esett megszólalni. Már felkeléskor éreztem, hogy a jobb hamstringem nem teljesen stimmel. Bekentem egy kis olajjal, de azért reggeli órán az előrehajlításom nem volt az igazi. Most már teljesebb létszámban voltunk, mint tegnap, a napüdvözletek végéra a fiúk is rutinosan befutottak, lecuccoltak a hátsó sorban.

Minden nap eggyel több gyakorlatot végeztetek, ma gyakoroltuk az ékapáda-sírsászanát, és fekvésben lazítottuk a csípőt Baddhakónászanához. Andi tegnap mutatta, hogy a tanítványaitól kapott egy rószaszín szőrmével bevont kézbilincset, hátha szüksége lesz rá a jógatáborban. Óra végén gondoltam, hogy ne hagyjuk ki, megkértem Istvánt, aki örömest becsatolta Andin a bilincset gerinccsavarban. Mondtam, hogy most próbáljon egyedül kijönni. Persze esélye se volt, csak a bilincsen található biztonsági kapcsolóval sikerült.

Még cifráztuk volna a bilincses ászanákat, de ebben a pillanatban betoppant a terem tulaja, egy David Petrovics nevű, nyurga Tai-Chi-oktató formájában. A jattot jött kérni. Gondoltuk, jobb ha eltesszük a bilincset, nehogy félreértse. Azt mesélte, hogy napi egy Tai Chi-órát tart, és ebből fenn tudja tartani a feleségét és két és fél gyerekét, úgy, hogy a bérletárak a mieinknek majdnem a fele. Elkísért a szállásunkig, és ott ki is fizettük neki a terembérletet.

Visszatérés után gyümisali-parti (Krisnásoknak ma gabona-böjt van, úgyhogy a kiflik és kenyerek a többiekre várták csak). Délben sikerült kievickélnem a partra a gyerekkel, aki vagy két órán keresztül mozgatta a köveket vízből ki, vízbe be. Délután Gyuszkóval ketten elkísértük Nórit a búváriskolába. A mester éppen két tanítvánnyal merült. Mi addig kihasználtuk az időt, előkaptuk a sznorkel-szettemet, amit otthon vettem. Nóri szakképzett búvár révén elmagyarázta, hogyan kell használni a szemüveget és a pipát. Bele kell köpni a szemüvegbe, és az üveg belső felén szétdörzsölni. "Fehéret?"- kérdeztem vissza. Végül felvettem a cuccot meg az uszonyokat, és az utasítások szerint elkezdtem pöfékelni. Sok szép halat láttam a víz alatt, meg kagylókat, miegymást. Nem is tudtam, hogy Isztria élővilága ennyire változatos.

A növényzet és szép mediterrán, tűlevelű erdők, fügefák, pálmák, citrom, kiwi és gránátalma fák minden kertben. Ja és a helyiek nem sietik el a dolgozást, az a szlogen, hogy "Ráér holnap is", inkább egész nap lazulnak kint a parton. A legtöbb ember a turizmusból él, ha van vízparti ingatlanja, kiadja nyárra, vagy kiszolgálja a turistákat. Két hónapig szezon, utána tíz hónapig készülés a következőre. Télen nincs hó, nyáron jó meleg van. A városban némelyik pálmafás házat látván egészen Mysore-nosztalgiám támadt. Sebaj, februárban kiéljük az India-lázat Keralában.

A nagy sznorkelezést kb 5 percig bírtam a vízben, nem Hot Ashtangás testalkatra lett kitalálva. Amúgy egész jó a cucc, nem folyik bele a víz a szemüvegbe. Nem lepődnék meg, ha hét végére mindenki szája megrágcsálja a csutorámat. Utánam Nóri is kipróbálta, míg vártunk az oktató bácsira, aki a Télapu és egy bálanavádsz keverékének nézett ki, kb. 50 éves lehetett (vagy ki tudja?). Nóri lelkesen lealkudta a merülés árát, valamelyik nap kihajóznak a nyílt tengerre.

Ha kincset találnak, stipi-stopi fele az enyém. Nóri jótét lélek, azt is megígérte, hogy ha nyer a lottón, azt nekem adja, és jógaiskolát építünk belőle. Közben találtam ám fotótémát is, a parton két srác valami capoeira-szerűséget gyakorolt. A kis nyolcéves gyerek szemrebbenés nélkül hányta a cigánykereket, meg az egykezes kézenállásokat. Na, gondoltam, megjöttek a nagy gizda astangások, hogy megmutassák a helyieknek, mi a magyarok istene, közben bármelyik beach boy egy perc alatt beéget bennünket. Jobb lesz meghúzni magunkat, és az egót félretéve gyakorolni.

Fürdésből mára elég is volt ennyi, irány a délutáni jógaórának helyszínt adó partszakasz. Volt még fél órám az órakezdésig, így a capoeirás kisgyerek látványán felbuzdulva gondoltam én is gyakorlok egy kis kézenállást. Kell csinálni néhány kör napüdvözletet, hogy felébredjen a gerinc. Abba szoktam beleszőni a kézenállásokat. A lifeguard megfigyelőtornya körül találtam egy kibetonozott paccot, ami ki volt vízszintezve. Elkezdtem nyomni, de nem ugyanaz az érzés volt azért, mint az Atma termében.

Tőlem pár méterre a helyi nyugdíjasok zsugáztak meg bagóztak, úgyhogy bizonyos mértékű erőfeszítésembe tellett, míg függetleníteni tudtam magamat a külső zavaró hatásoktól, de a kézenállás még így sem volt az igazi. Az emberben van némi pszichológiai gát, amikor a betonon próbál kézenállni, nyilván fél, hogy lezúzza magát. Puha homokban talán könnyebb volna.

Megjött a csapat, beálltunk a szokott helyünkre. Ma a múla bandhára koncentráltunk. megtanítottam külön az Asviní-mudrát (a végbél összehúzását), a Vadzsrólí-mudrát (a húgycső körüli izmok összehúzasát) és a múla-bandhát. Gondolom a helyieknek érdekes látvány lehetett, hogy magyarázok, néha az intim zónámra mutogatok, a többiek pedig becsukott szemmel ülnek, és ki tudja, min meditálnak.

Utána csináltunk fújtató légzést, majd sítalí pránajámát. Ez utóbbi úgy működik, hogy csövet kell formálnod a szádból (amúgy szintén Lovász Andi nagy kedvence), és azon keresztül szívod be a levegőt. négyen-öten képtelenek voltak ezt megcsinálni, nekik adtam módosított változatot. Itt a hangfelvétel.

Ötkor átengedtem a terepet Istvánnak, illetve pontosabban Herr Stefan Obersturnbahnfürernek, aki önmagát meg nem hazudtolva kétórás back-bending órát tartott, kulminációképpen mindenkit külön-külön levitt a dropback-be, majd föl. Szász István el akarta kummantani a nehezebb gyakorlatokat, de közfelkiáltással megszavaztatta, hogy ő is csinálja meg.

Mi Nórival kettes sorozatot toltunk kissé odébb a Baywatch-bódé mellett. A lifeguard többször is hitetlenkedő, elkerekedett szemekkel jött ki, szerintem ha lett volna síp a szájában, lehet, hogy azt is lenyeli, vagy legalább belefúj egy párszor, amikor úgy ítéli meg, hogy egyik vagy másik ászana az életünket veszélyezteti. Istvánék irányába még távcsövezett is. Hát igen, a magyar jógás lányok...

A szúpta-vadzsrászanánál úgy döntöttünk, hogy eltekintunk a páros igazítástól, aki tudja, hogy milyen az, gondolom érti, hogy miért. Amúgy egyre népszerűbb a szabadtéri jógaóránk, most is majd félszázan nézték, az egyik néni el is kezdte a gyakorlatokat a háttérben. Egy idősebb ipse is odaszólt a nejének - "trenirati" - ennyit értettem. Magyar szabad fordításban úgy képzeltem el a beszólását: "Muter gyerünk állj be a lányok közé tréningezni, nem ártana, ha úgy néznél ki, mint ők", és tovább itta a sörét.

A dvipada-sírsászanánál azonban már Nóri sem bírta türtőztetni magát, eldöntötte, hogy mindenáron beerőlteti mindkét lábamat a nyakam mögé. A végén már nyögnöm kellett, pedig szívós fajtának ismerem magam. Persze visszaadtam neki én is. A jóganidrászanánál mosolyogtunk, hogy milyen jó strandos póz. Érdekes módon előbb értünk a hídhoz, mint Istvánék, és utána Nóri még Pascsimóttánászanában beleadta mind az ötven kilóját, hogy szépen lenyomjon. Kölcsönkenyér visszajár, én is benyújtottam.

A befejezők után még kattingattam Istvánról és híres igazításairól egy pár sztárfotót. A képen éppen egy veterán jógás néni megy el mellettünk. Közben Nóri komoly érdekvédelmi tevékenységet fejtett ki, mivel kiderült, hogy a Baywatch emberke buzgó keresztény, és belekötött Nóriba, hogy miért jógázik keresztény létére. Szerinte ez Istennek nem tetsző cselekedet, és meghívta, hogy elviszi a templomba. Ebből persze Nóri köszönte de nem kért, és inkább rápirított az ürgepásztorra, hogy egy kicsit szélesíthetné a látókörét.

Az esti fürdést kihagytam, egyrészt már fájt a fejem, másrészt holtéhes voltam, későn lett kész az ebéd, és nem akartam már jóga előtt enni. Hazanyomultunk vacsorázni. Petrezselymes krumpli, gazdag zöldségsaláta, sütőtök-krémleves. Pazar lakoma. Vacsi után mág kiküldtem a lányokat egy nagy tábla csokiért. Ehelyett hoztak egy akkorát, ami a tenyeremet sem fedte le. Ez is a gyerekek áldozatává vált. Közben befutott Liza, teljes a csapat.

Elvonultam blogolni, de csappanó terminátor-elemeimből csak egy félre futotta, szinte már a billentyűzetet sem láttam. Kilenc körül ágyba parancsolt a feleségem, nem kellett sokat győzködnie, mert alig bírtam elkúszni odáig. Azt álmodta egyik éjjel, hogy végkimerülésben meghaltam. Standby reggelig. A blogot is másnap délután tudtam csak befejezni, bocs hogy megvárakoztattalak benneteket.