Die Hard 3.0

Harmadik nap. Több, mint hét órát aludtam álom nélküli terminátor-töltő üzemmódban, mégis úgy keltem, mint egy zombi. Estéről még fájt a fejem, és roppant nehéz volt kibotorkálni a fürdőszobába. A Kineto is a Priyatamáéknál van (ez egy természetes energiaital, nem okoz függőséget). Kénytelen leszek lecsatornázni valami lelki erőt az Univerzumból.

Hallottam, hogy a szomszédban is már folyik az élet, nem maradhattam szégyenben. Felöltöztem, levonultam, elkezdtem reggeli köreimet japázni. A többiek is csorogtak szép lassan, még jó, hogy negyed órát siet a vekkerem. Teljes a létszám, Bogyóékat leszámítva. Betti és Doni is itt vannak a másik körletből. A srácok még a rózsaszín felhőket nyalogatják álmukban, nem várunk rájuk.

Odaúton mi más lehetett volna a téma, mint hogy ki mekkora hétalvó. Én mogorván japáztam, és fogadkoztam, hogy óra után azonnal lefekszem és kialszom magamat, és végre elkezdek nyaralni én is. Egész könnyen odataláltunk retro laktanyánkhoz. Betti tegnap megkérdezte: "Ez egy foglalt ház?" Ő mindent a maga szemével lát, a közigazgatási törvényeket nem nagyon ismeri el. Viszont a grafittik odabent nagyon tetszettek neki. Még majd fotózunk egy párat belőlük. Már három sorban nyomultak a jógázók, de még így is volt azért 1-1 méter a matracok között. Dúskálunk a helyben.

25 fok szokott lenni a teremben, mikor kezdünk, a végére 27. Ma jó sokan voltunk, felnyomtuk a párát is 65%-ra. Volt aki izzadt is rendesen, nekem három nap alatt visszafejlődött a pavlovi izzadóreflexem. Nagyon hálás vagyok a Hot Ashtangának, mert anélkül biztos nem tapasztaltam volna meg, milyen jó érzés izzadtságtól tocsogó állapotban jógázni. Ha hazamegyünk, megint egy hét, mire akklimatizálódom.

Besétált István is, majd a fiú-körlet maradéka, akik ma már kocsival vonultak fel. Csodálkoztam is volna, ha nem. Tegnap Priyatama és Bálint zokszó nélkül leteperték a 240 kilométert Rijekáig meg vissza a kis Citroenben, elmentek Lizáért az állomásra. Hiába, a gyaloglásnak vége. Kocsiba be, ablakot le. Könyököt ki, kettesbe be. Mellettem a szőke nő, nagy király a hangerő. Még jó, hogy van, aki szeret kocsikázni. Szóval ma reggel már Liza is velünk nyomta.

Rekedt mantra, napüdvözlet. Az első előrehajlásnál a kezem el sem éri a földet. Szép. Napról napra gyengülünk, mint a folytatásos filmsorozatok. Csütörtökön telihold, ennek tudtam be. lelkesítettem is a többieket, hogy még három nap mélyrepülésre lehet számítani. Ahogy telnek a szövetek vízzel, olyannak érzed magad reggelente, mint egy vizes cementeszsák.

A negatív hangulat legyőzése érdekében a praszárita-pádottánászana után csináltattam egy-egy francia-spárgát mindkét irányba (Hanumánászana), illetve egy angol spárgát (Szamakónászana). Kb két ember kivételével a többi nyögött rendesen. Nyomtuk tovább, István igazított, én is serénykedtem. Egészen belefeledkeztünk. A kezdők szemmel láthatóan fejlődnek napról napra. Szerintem a haladók is, csak az befelé érződik jobban, az ászanáik már így is szépek.

A végére még betettünk egy kézenállást, mivel ha a depressziót megfordítod, akkor eksztázis lesz belőle. A hajlékonyabbak lábát hátraeresztettem a fejükre. Frankó ászana, persze kell tudni egyensúlyozni benne. Utána csináltunk egy jó alapos befejező sorozatot. István ott maradt gyakorolni. Ma nem jön Dávid, úgyhogy lehet gengszterkedni.

Egy szépséghibája volt csak a reggeli órának, hogy valaki bezárta a wc ajtaját a folyosón, és némelyik leányzónak erőteljesebben kellet végig gyakorolnia a múla-bandhát. Az a jó, amikor a tanultakat a gyakorlatban is alkalmazza az ember. A tegnapi mini-múla bandha tanfolyamom ezek szerint elsősegély-ismeretté lépett elő.

Reggeli óra után visszafelé beugrottam a Citroenbe ötödiknek, még mindig energiatakarékos üzemmódban vagyok. A reggeli dinnye és kakaós csiga volt, teával. Volt, aki sajtos szendvicset is tolt mellé. A jó kis reggeli után nem volt kedvem lefeküdni, inkább benyomtam Bogyónál egy Geniót, és funkcionális szempontból elmúlt a fejfájásom és a fáradtság-tüneteim. Szász Istvánnal beszélgettünk a személyiség fejlesztésének és az odaadás gyakorlásának rejtelmeiről. A lányom már elkezdte a műbalhét, mert 100%-os hároméves révén azonnal menni akart a strandra. Végülis igaza van, én gyerekkoromban minden évben legalább három hónapot nyaraltam, és fel lettem volna háborodva, ha nem tölthetem vízparton a nyarat.

Kicuccoltunk a partra. Délelőtt melegebb a víz, belecsobbantam én is, de nem akart túl messzire elengedni. Így a part közelében ráborultam a gumimatracra, és végre átengedtem magamat a nyaralás örömeinek. Gauranga-lila igazi strandolós fajta, a kövekkel remekül elvan. Néha engem vett össztűz alá kisebb-nagyobb kövekkel, vagy nedves homokkal. Közben elnézegettem a nyaraló közönséget. Nagyon sok a helyi, pár turista mellett. A topless itt nagy divat, ami ellen nem is volna az embernek kifogása, ha csak a fiatal korosztály gyakorolná. De itt az emberek nem szégyellősök, hatvan éves korig és 120 kilós testsúlyig bezárólag mindenki kiteszi. Az a legdurvább, amikor férfinek-nőnek rálóg a hasa a combjára. Nem ártana nekik egy kis zsírégető jóga.

Mivel most kezdődött az utószezon, elég sok a nyugdíjas, és köztük nem kevés végtaghiányos embert is látni. A védikus tanítás szerint, ha valaki megsebesül, vagy elveszíti valamelyik testrészét, az az ebben vagy az előző életében erőszakot követett el mások ellen. Régebben megkérdeztem az ilyen embereket, hogy nem dolgoztak-e a húsiparban, és meglepően sokan elismerték, hogy részt vettek az állatok lemészárlásában. Praktikus dolog ez az ahimsza, ha nem gondolod, hogy három végtaggal szebb vagy, mint néggyel.

Fél óra ázalgás után már a fenekemet nedvesítő kis vizecskét is hidegnek éreztem, így kikászálódtam a vízből, és a parton folytattam a strandolást. Pinci rendületlenül pakolta a köveket, a legszebbeket kiválasztotta ajándéknak, és telepakolta a homokozós vödrét. Magabiztosan kijelentette, hogy ő majd azt hazaviszi, amiből persze az lett, hogy én cipeltem a matrac, úszógumi és egyéb strandfelszerelés mellet. Amúgy nem lenne rossz dolog a négy kéz egy családapának, főleg, ha két gyereke van.

Hazaértünk után jutott némi időm internetezni, így bepótoltam a tegnapi elmaradt blogot, és elkezdtem a mait gépelni. Közben Bogyó volt ma a főszakács, nekiugrott egy nagy lábos tarhonyának. Sajnos ma is csak kettőre lett ebéd, úgyhogy én estére halasztottam az étkezést, jól tudván, mi vár ránk a délutáni jógaórán. Egy páran persze naívan beettek a fincsi tarhonyából ubival jóga előtt egy-két órával, vesztükre.


Szóval délután ki a partra, találtunk egy speckó helyet, ami kifejezetten jógásoknak van fenntartva ősidők óta. Ezt a mellékelt, sziklába vésett ábra jelzi.Egyre nagyobb a strandolási láz is a kis csoportunk tagjai között. Már szinte az egész öbölben kiterjeszkedtünk, felfedezve a különböző partszakaszokat. A jóslatom kezd beteljesülni, mert egyre többen próbálják ki a sznorkel-szettemet. Én is nyomtam vele egy délutáni műszakot. Két napsütéses nap után felmelegedett a tenger, lehetett merülni rendesen.

Már vagy ötféle halat felfedeztem a vízben, plusz felfedeztem a nagy fekete tengeri sünöket. Szerencsére nem úgy, mint többen a csoportból, a lábukból kiálló tüskék formájában. Odafigyelek rá, hogy mindenkinek szedjék ki, mert nem szerencsés, ha begyullad. Mellesleg mindenkinek szóltam előre, hogy hozzon fürdőcipőt, de még vagánykodnak mezítláb. Bálintnak tegnap ment bele vagy tizenöt a lábába, a mai reggeli és délutáni órát így nyomta végig, jól beledolgozta a bőrébe a tüskéket.

Kb 20 perc sznorkelezés után úgy éreztem, hogy Adria teljes élővilágával megismerkedtem, és számomra véget ért a mai strandolás. Heni és Gabi vettek egy-egy nagy kerek felfújható gumifotelt, abban lazultak a vízben. Kihívást véltem felfedezni benne, hogy a fotelen egyensúlyozva bemutassak egy-két ászanát. Visszafelé haladtam a fekvő pózoktól az állókig, de az eredmény első körben siralmas volt már az ülőknél is. A garbhapindászana is csak félig sikerült, utána elmerültem a magzatvízben.

A jógások a parton szállingóztak a szokott stég felé. Beültünk kis sorainkba, a strandolók már rutinosan felénk fordították fejüket fektükben. Gondoltam, hogy ma valami látványosat kellene produkálni, mert a tegnapi múla-bandha gyakorláson nem volt sok néznivaló (hacsak nincs valakinek amerikai vetkőztetőszemüvege). Rátértünk az Uddijána-bandhára. Álló helyzetben mindenki előredőlt, és húzta a hasát befelé. A nyomaték kedvéért mindekivel felhajtattam a pólóját, mert ha látod a hasadat közben, akkor gyorsabban kifejlődik az izomkontroll.

Na ez már látvány volt mindenkinek. Némelyik sörpocakos bácsival is szívesen kipróbáltattam volna. Utána Nauli következett, a középső hasizmot kell megfeszíteni, és az oldalsókat behúzni. Ez mér kevesebbeknek sikerült, nem is beszélve a féloldalasról, illetve a hashullámoztatóstól. Amúgy nekem is most jött össze életemben először. Csináltunk még egy légzésvisszatartásos pránájámát, és utána átadtam a terepet István őrmesternek. Itt a hangfelvétel.

Délután beavatott a titokba, 108 napüdvözletet akar végigcsináltatni stílusosan a napon a szerencsés kiválasztottakkal, vagyis az egész csoporttal. Gondosan őrizgette a titkot, nehogy világgá szaladjanak óra előtt. Végülis mindenki belevágott, és csodák csodája, végig is csinálta. Életemben először Tom Hoppelnél csináltunk ilyet Pattabhi Jois halálára emlékezvén. Azt gondoltam utána, hogy mekkora gizdák vagyunk, hogy végignyomtuk. A magyar Astanga krémje. Itt meg tessék, a bice-bóca Zsaniig bezárólag mindenki patikára végigkeni a 108-at.

Nagy felismerések érnek itt Pulában, és az univerzum egyre kisebb pontjának érzem magam. Tegnap a Capoeirás kölök, ma a 108-asok klubja. Istvánnak mondtam, hogy amikor Dylan Bernsteinnel csináltuk, ő is végignyomta, közben számolt. István nézett nagyot, de utána úgy döntött, hogy mégis megmarad csak a számolásnál, főleg, hogy az én malámmal nem tud olyan könnyen vinyászázni. Úgyhogy SS-tiszthez méltóan beült a csapat elé, és pattogósan végignyomta: "Ékam, dvé, tríni, ..."

Azért hogy valami maradjon még az egómból, Nórival a 3. sorozatot gyakoroltuk a háttérben. Ez szintén egzotikus látvány lehetett, főleg amiket bénáztunk némelyik póznál. Ez a sorozat is bővelkedik lábat-a-nyakbarakós pózokban, amik nagy sikert arattak. A végére még megkértük Istvánt, hogy jól nyújtsa le a derekunkat, nem kellett kétszer mondani. Meg is lepődtem, hogy a reggeli siralmas állapotom után mennyire jó formába kerültem délutánra.

Hárman úgy döntöttek, hogy visszaúsznak a szállásig, mi inkább a gyalogutat választottuk. A tarhonya körül kalandoztak a gondolataim, be is csaptam belőle egy jó adaggal savanyú ubival, amint megjöttünk. Közben nagy beszélgetés alakult ki, mindenáron ki akartak szedni belőlem mindent a csakrákkal meg a kundalinivel kapcsolatban. Mondtam, amit tudtam, és így kotetlen formában sok tapasztalatot meg tudtunk osztani arról, hogy mennyire sokoldalúan befolyásolja a jóga az ember személyiségét. De most már kilenc, fekszik a család, én is töltődöm egy kicsit reggelig.