Mahábandha és Mahávédha

Újabb részlet a Hatha-jóga Pradípikából:


atha mahábandhah:
pársnim vámaszja pádaszja jóni-sztháné nijódzsajét
vámórúpari szamszthápja daksinam csaranam tathá /19/

A bal sarkunkat helyezzük a gáthoz, a jobb lábunkat pedig bal combra.
púrajitvá tató vájum hridajé csibukam dridham
nispídja vájum ákuncsja manó madhjé nijódzsajét /20/
Töltsük meg a tüdőt levegővel, az állunkat nyomjuk a mellkashoz, tartsuk vissza a levegőt és a figyelmünket koncentráljuk a két szemöldök közé, illetve a szusumnára.
dhárajitvá jathá-sakti récsajéd anilam sanaih
szavjángé tu szamabhjaszja daksángé punar abhjaszét /21/
Miután olyan hosszú ideig visszatartottuk, amennyire csak lehet, lassan eresszük ki. Gyakoroljuk a bal oldalon, majd a jobb oldalon is.
Ebben a gyakorlatban a három bandhát kell belső légzésvisszatartással együtt gyakorolni. A féllótuszra emlékeztető lábtartást egy idő múlva cseréljük meg, és úgy is gyakoroljuk a pózt. Az alul lévő sarkunkat a gátba nyomva aktiváljuk a múla bandhát, a hasfalat behúzva pedig az uddíjána-bandha segítségével is belepréseljük a pránát a szusumnába.

matam atra tu késáncsit kantha-bandham vivardzsajét
rádzsa-danta-sztha-dzsihvája bandhah sastó bhavéd iti /22/
Egyesek azon a véleményen vannak, hogy a torok lezárása nem fontos, mivel a nyelvet a szájpadálshoz nyomva már ki is alakul a bandha.
A nyelv hátratekerése és a szájpadláshoz nyomása a khecsarí-mudrá kezdő változata (lásd később). Ha a torokzárral együtt alkalmazzuk, akkor még hatásosabb a gyakorlat.

ajam tu szarva-nádínám úrdhva-gati-niródhakah
ajam khalu mahá-bandhó mahá-sziddhi-pradájakah /23/
Ezáltal a nádíkban megáll a felfelé irányuló mozgás. A mahábandha valóban nagy sziddhiket [misztikus képességeket] ad.
kála-pasá-mahá-bandha-vimócsana-vicsaksanah
trivéní-szangamam dhatté kédáram prápajén manah /24/
Ez a mahábandha a legjobb módja annak, hogy elvágjuk a halál kötelékeit. Egyesíti a Trivénít [Ídá, Pingalá és Szusumná], és az elmét felemeli a Kedárába [a szemöldökök közötti űrbe, ami Siva lakhelye].
A három energiavezeték két helyen találkozik a testben. A Jukta-trivéní a múládhára (gyökér) csakrában található, innen ered a három fő nádí. Valamint ez a Kundaliní energia nyugvóhelye is. Ha a múdrák gyakorlásával sikerül felébreszteni a Kundalinít, akkor elindul felfelé a szusumnában. Amikor eléri az ágjá (homlok) csakrát, akkor a lálek tudatossága is felébred. Ezárt ezt a pontot mukta (felszabadult) trivénínek nevezik. Mindkét csakrában Siva különböző formáiban van jelen.

rúpa-lávanja-szampanná jathá sztrí purusam viná
mahá-mudrá-mahá-bandhau nisphalau védha-vardzsitau /25/
Mint ahogy a szépség és a kedvesség hiábavaló egy nőben, ha nincs férje, a mahámudrá és a mahábandha is haszontalan a mahávédha nélkül.

atha mahá-védhah:
mahá-bandha-szthitó jógí kritvá púrakam éka-dhíh
vájúnám gatim ávritja nibhritam kantha-mudrajá /26/
A mahábandhában ülve, a jógínak meg kell töltenie a tüdejét, és az elméjét koncentrálnia kell. A torok lezárása által meg kell állítania a prána és apána vájuk mozgását.
szama-haszta-jugó bhúmau szphicsau szantádajécs cshanaih
puta-dvajam atikramja vájuh szphurati madhja-gah /27/

Mindkét kezünket helyezzük a talajra, és emeljük meg magunkat, majd gyengéden verjük oda a fenekünket a talajhoz. A levegő az Ídából és a Pingalából elindul a középső csatornába.
Ezt a gyakorlatot Sakti-csalana múdrának is nevezik, bár Szvátmáráma később más gyakorlatot említ e név alatt. A fent említett gyakorlatot a három bandha behúzásával és belső légzésvisszatartással együtt kell gyakorolni.

szama-szúrjágni-szambandhó dzsájaté csámritája vai
mritávaszthá szamutpanná tató vájum virécsajét /28/
Az Ídá és Pingalá egyesülésének elérésekor érhetjük el a halhatatlanságot. Amikor a levegő áramlása megáll, mintha meghaltunk volna (vagyis amikor elhagyja az Ídát és a Pingalát, és a belső légzésvisszatartás során a Szusumnában tartjuk), akkor lehet kiengedni.
A Pingalá a Nap-vezeték (Szúrja-nádí), az Ídá pedig a Hold-vezeték (Szóma- vagy Csandra-nádí), amely a versben Agni-nádíként van említve. Az Agni tüzet jelent, és amennyiben a Hold-vezeték a sötétséget, a napfény hiányát jelképezi, helyénvaló, hogy ilyenkor tűzzel világítunk. Mindkét hő- és fényofrrás azonban az emésztés, anyag- és emergiacsere során bekövetkező átalakulásokat, és így az elmúlást képviseli. Amikor a prána a Szusumná nádíba hatol, akkor az anyagcsere s az öregedés lelassul, a tudatos lélek érzékeli önnön örök természetét, és a halálfélelem megszűnik. Egyes jógík képesek teljesen megállítani a légzésüket és a szívverésüket, így elérve a mritávaszthát (tetszhalott állapotot), amelyből később képesek visszatérni.

mahávédhó 'jam abhjászán mahásziddhi-pradájakah
valí-palita-vépa-ghnah szévjaté szádhakóttamaih /29/
A Mahávédha gyakorlása, amely nagy sziddhiket ad, megsemmisíti az öregkort, a szürke hajat és a test remegését, ezért a legjobb mesterek gyakorolják.
état tvajam mahá-guhjam dzsará-mritju-vinásanam
vahni-vriddhi-karam csaiva hjanimádi-guna-pradam /30/
Ez a három dolog nagy titok. Megsemmisítik az öregkort és a halált, növelik az étvágyat, és elérhetővé teszik az animát és egyéb tökéletességeket.
astadhá krijaté csaiva jámé jámé diné diné
punja-szambhára-szandháji pápaughabhiduram szadá
szamjak-siksávatám évam szvalpam prathama-szádhanam /31/
Nyolcféle módon kell gyakorolni, naponta és a megfelelő órákban. Ezek a múdrák növelik a jámbor tettek mennyiségét, és csökkentik a bűnös tetteket. Akik megfelelő oktatásban részesültek, apránként elkezdhetik a múdrák gyakorlását.      


A huszonnégy órából álló napot nyolc háromórás szakasszal szokták osztani. A mahábandhát és mahávédhát három óránként kell gyakorolni, ha a fenti eredményeket el akarjuk érni. 

Gólyatoll

Egy kicsit még pörgök a bakászana-kézenállás mutatványon, mert lefogadok, hogy ma mindenki azt próbálgatja, hogyan jöhetne esetleg össze. A bakászana gólya-pózt jelent, bár egyesek darunak, gémnek, sőt, verébnek is fordítják. Nos, a madarak nem nagyon szoktak kézenállni, mert ugye nincs kezük, de legalább repülni szoktak! És ez a póz is majdnem olyan, mintha repülni tanulnál.


No, akkor néhány hasznos tipp, ha már egyszer sikerült, bár egyelőre ez szerencsés esetnek tekintendő, mert például ma egyes sorozat közben nem jött össze, kicsit fáradtnak éreztem magamat már így a közepére.  De azért már gurunak érezhetem magam, mivel kétszer összejött, nem?


Nos, akkor a tippek: Először is meg kell tanulni a bakászanát rendesen, úgy, hogy a súlypontod minél följebb legyen, mert ebből kell majd kinyomnod magadat a kézenállásba. Remek gyakorlat egyébként a bandha tudatosítására. Tehát a medencét emeld fel minél jobban, a karokkal nyomd az egész testet előre és fölfelé. Ezek után arra koncentrálj, hogy a felkarokon nyugvó lábak minél kevesebb súllyal nehezedjenek a karjaidra. A lefelé néző kutyából történő beleugrás a pózba szintén jó rávezető gyakorlat.


A következő lépés a kézenállás kifejlesztése, ha még nem megy fal nélkül. Először persze falnál kell gyakorolni, amíg a karok és a vállak nem bírják a súlyt. Utána, amikor már fal nélkül sem dőlsz el, és a tenyered előre-hátra nyomásával, a csukló mozgásával kontrollálni tudod a súlypont-áthelyezést egy kicsit, el kell kezdeni gyakorolni azt, hogy kézenállásból le tudj ereszkedni a bakászanába. 


Balázs adott egy tippet ahhoz, hogy ez jól sikerüljön. Először is be kell hajlítani a térdedet, a súlypontot mindvégig a tenyereid fölött tartva, majd csípőben a combot kell ereszteni lefelé. Fontos, hogy a karokkal nyomj ellen erősen, és a medencét told fölfelé és egy kicsit hátrafelé. Itt jön az alsó hát görbítése, amivel a térdedet szépen be tudod húzni a hónod alá. Amikor a térded a karodhoz ér, próbálj nem belehuppanni, hanem tartani egy kicsit, és kontrolláltan leereszteni. A gravitáció ellenében (fölfelé) végrehajtott mozdulatra mindig az a rávezető, amit a gravitáció mentén, ellentartva végzünk.


Ezekkel már nagyjából megvoltam hónapok óta, és előrehajlításból, lefelé néző kutyából már régóta felmegyek kézenállásba, igaz, némi lendülettel. Viszont bakászanából csak nem akart sikerülni! Mit tettem tehát? Először is megnéztem a Youtube-on az összes videót, amelyiken ezt csinálták, és elolvastam a kommenteket hozzá. Így már elméletileg értettem, hogy mire kellene figyelni, de csak nem akart felrepülni az a gólya! 


Először azt próbáltam, hogy jó szűk tittibhászanából megyek bele a bakászanába, és onnan továbbvíve egy kis lendüllettel próbálok felemelkedni. Egyszer-kétszer sikerült is, de mindig eldőltem hátra. Végül, amikor összejött, nem lendítgettem. Beálltam egy jó magas bakászanába, és elkezdtem emelni a medencémet, pontosan a kezeim fölé. Itt is igaz az alaptétel, hogy a medence vezeti a mozdulatot, és a többi megy utána. A karokra kell még odafigyelni. Minél nyújtottabb helyzetből indulsz, annál jobb. Amikor a tested súlya rájön a karjaidra, akkor be akarnak rogyni, de nyomni kell, nem csak fölfelé, hanem hátra is, ami egy kicsit félelmetes, de különben eldőlsz csaturangába. Az első pár centi a legnehezebb, amikor elkezd lebegni a lábad a karod fölött. Utána már repülsz fölfelé és rózsaszínben látod a világot :-) Szóval igazából ez nem is repülő gólya, hanem inkább flamingó-póz. 


Úgy éreztem, hogy már túl sok fotót raktam fel magamról a blogban, ezért ez alkalommal inkább Kathryn Budigról került fel egy fotó. Ő is meg tudja csinálni ezt a figurát, a Yotube-on meg lehet tekinteni. Én viszont most inkább egy másik videót ágyazok be ide. Miután megint megnéztem az elérhető bakászana-kézenállás videókat, kezdtem egészen elégedetten hátradőlni, hogy az enyém mennyire jó, mígnem rábukkantam erre, ahol egy hatéves kislány halál lazán megcsinálja. Úgy látszik, mégsem vagyok akkora szám? A következő challenge: alkartámaszból kézenállásba és vissza! Ez már egészen brékes, de azért megpróbáljuk!

Babra munka, de megéri!

Az elmúlt két napom a jógaoktatásról szólt, de úgy töményen. Tegnap, mint ahogy írtam is, négy órát tartottam, és közben annyit vinyászáztam, hogy az már (legalábbis mozgás-mennyiségileg) csak felért egy kétórás gyakorlással. Persze nem akarom ezzel vigasztalni magamat, mert azért mégis hiányzott a rendes gyakorlás és Panni keddi 11-es órája. Ma is megcsúsztam, mert éppen, amikor indultam volna gyakorolni Budára, telefont kaptam egy vidéki ismerősömtől, hogy ugye jövök háromra magánórát tartani? Jéééé - nyilallt belém a felismerés, megígértem! 


Beának, aki amúgy Debrecenben is tartogatott már Agni-jóga órákat, hónapok óta fájdogál a dereka, és amikor elkezd kicsit jógázni, akkor kiújul. Összeállítottunk neki egy gerinckímélő és -regeneráló gyakorlatsort, és megtanítottam, mit hogyan csináljon, mert valószínúleg a hiperkötött vállaival és csípőjével és a túlzott mértékű gerinc-hajlataival nem helyesen végezte a gyakorlatokat. Egy-két hónap múlva kiderül.


Fél órám maradt összesen az órakezdésig, ami alatt eszeveszettül elkezdtem uddzsájít zihálni, és gyakorolni az álló sorozatot, "a kevés is több a semminél" alapon. Már szinte minden sejtem kívánta a normális gyakorlást, túl sok ez a két nap elvonókúra. Megtartottam az Agnit, utána maradt még egy negyed órám a 2. sorozat óra előtt. Nosza, rajta, befejeztem az állókat, és még bele bírtam szorítani három pózt a 3. sorozatból is. Megesik, hogy azt is három napra kell leosztanom. Egyrészt azért, mert nehéz, és meg-megállok minden ászana előtt, másrészt azért, mert nem mindig jut ki a két óra a gyakorlásra. 


Úgyhogy az esti óra végére kezdtem egészen elalélni és elszontyolodni, hogy mi lesz az én gyakorlásommal. Ilyenkor kell megpróbálni a lehetetlent, gondoltam, és miután már egy hónapja próbálgatom a bakászanából kézenállásba felmenetelt, gondoltam, ma aztán végképp nincs vesztenivalóm, nosza rajta, próbáljuk meg. És láss csodát, emeltem a csípőmet, nyomtam a karokat, és egyszer csak elkezdett emelkedni a medencém, és még nem is dőltem el, és nem is rogytam össze! Hirtelen fenn voltam kézenállásban! Nos, ide gyorsan az Ájfónnal, ezt rögzíteni kell! Az első felvételen persze eldőltem, nem volt meg a kézenállás. Most már csak azért sem hagyom magam, még egy próbálkozás! 


Timi beindította a felvételt, én meg szépen feltoltam magamat a Bakászanából kézenállásba, majd vissza is eresztettem a lábaimat Bakászanába. Győzelem! Mindezt persze nem azért írtam le, mert hű de nagy jógi vagyok, hanem egyrészt azért, mert utána úgy éreztem, hogy megláttam a fényt az alagút végén, és nagyon belelkesedtem, másrészt azért, mert ahogy idei első blogbejegyzésemben emlegettem, érdemes felkészülnünk idén a kezdeti kudarcokra, problémákra, viszont a plusz erőbefektetést végül siker fogja koronázni. Szóval ne adjuk fel, bíbelődjünk csak addig a dolgokkal, amíg össze nem jön, amit nagyon szeretnénk!


Ezennel az Ájfónomnak is megbocsátottam a január 2-ai alattomos ébresztés-bojkottját. Ugyanis azóta gondolkoztam, hogy miért is jó, ha egy jógásnak Ájfónja van? Mert én ugyan nem töltök le rá ászana- meg pránájáma-alkalmazásokat. Viszont mindig nálam van, veszi a fotót meg a videót, és azonnal osztja meg a fészbúkon, jútyúbon. Tessék, itt a bizonyíték a fenti kis történetemre:

Jóga volt a tananyag

...a Szinergia Szakoskolában, és az oktató, aki lelkes Atmába járó jógás, egyből két osztályt is elhozott Hot Ashtangára. Tavaly már volt egy ilyen alkalom, most megismételtük. A főiskolás korú fiúk és lányok sportoktatóknak, animátoroknak készülnek, és mindegyikük sportol valamit (legalábbis remélem). Két húszfős osztálynak tartottam egy-egy teljes két órás astangát, plusz az oktatóknak is természetesen. Kata, aki már járt hozzánk, viszonylag jól bírta, még arra is jutott energiája hogy időnként csitítgassa a morajló osztályt. A végefelé már egyre kevesebbet beszélgettek a fiatalok is, úgy látszik, elfáradtak.


Az egyik érdekes megfigyelésem az volt, hogy a jóga egy nagyon természetes mozgásforma, legalábbis szerintem az emberi test pontosan úgy van megtervezve, hogy szépen rá lehet szoktatni az ászanák végzésére. Négy-öt éves gyerekek esetében sokszor megfigyelhető a természetes hajlékonyság, rugalmasság, amit aztán a következő öt-hat év helytelen életmódja, táplálkozása és a mozgásszegény életvitel vagy az egyoldalú terhelés alaposan megtépáz. 


Így gimnazista vagy főiskolás korára a legtöbb ember teljesen bemerevedik, rossz lesz a tartása, fáj a háta, kötött a csípője, stb. Nem csoda, ha a legtöbb diák komoly kihívásnak érezte az ászanákat, de őszintén szólva még egy rendes csaturangát is épp hogy mutatóba láttam az órán. Szóval továbbra is az az elméletem, hogy a jóga a legtermészetesebb mozgás, ami a leghatékonyabban javítja az egészségünket, és minden testalkatú ember számára végezhető. Ezért a természetességért azonban a legtöbb embernek, a fent említett okok miatt, komolyan meg kell küzdenie. Vannak, akik azért mozognak, mert le akarnak fogyni, vagy szép izmokat akarnak. De a kötött ízületek, a hajlékonyság feltűnő hiánya, a szövetekben lerakódott méreganyagok igazából csak a jógával kezelhetők hatékonyan, amellett, hogy az előbbi külsődleges célokat is elérjük vele. 


Erre egy bizonyíték például az, amikor egyéb sportokat művelők elkezdenek jógázni, és fokozatosan átalakul a saját testükhöz fűződő viszonyuk, és sokan meg is kérdőjelezik, hogy mi értelme volt annak, amit eddig csináltak? Persze azt szoktam mondani, hogy minden mozgás jobb, mintha nincs mozgás, de ha az ember ráérez a jógából fakadó teljes átalakulás ízére, akkor könnyen elképzelhető, hogy elveszíti a lelkesedését például a futás vagy az aerobik iránt.


A kilenc órási első csoport után zsinórban jött a második, az ő oktatójuk, Boró még nem volt nálunk. Úgyhogy a végére ő is szépen lefáradt, de átszellemülten mosolygott, és bevallotta, hogy fél éve műtötték porckorong-sérvvel. Tizenegyre már úgy éreztem magamat, mintha este lenne. Ugyanis minden nap két órát szoktam tartani, plusz a gyakorlás. Tudom, vannak olyan oktatók, akik négy-öt jógaórát lenyomnak zsinórban, de egyrészt nem astangát, és nem melegben, másrészt nem mutatják a pózokat, és nem igazítanak. Reppelni én is tudok hat órán keresztül, viszont itt az összes ászanát és vinyászát velük kellett csinálni, plusz igazítani, ami közben néha nagyokat visítottak, de szerencsére nem sérült meg senki.   


Röpke szünet után délután jött négykor az Agni, majd hatkor ismét Hot Ashtanga. Mindkettőn szép számban voltak emberek, összességében majd' nyolcvan embert jógáztattam meg tegnap. Elgondolkodtam rajta, hogy mennyire szükségük van az embereknek a jógára, még a fiataloknak is. Nem tudom, hányan fognak a jövőben komolyabb jóga-gyakorlókká válni azok közül, akik tegnap belekóstoltak az Astangába, de legalább mindenkinek volt egy lehetősége megismerkedni a test-tudatosságnak azzal a mélységével, amit a jóga nyújt. Az jutott eszembe, hogy jó lenne, ha minden iskolában tananyag lenne a jóga, és minden diáknak legalább életében egyszer lehetősége volna arra, hogy részt vegyen egy astanga-órán. Egyrészt szertefoszlana az a tévképzet, hogy a jóga az valami lazulós, heverészős, öregasszonyokank kifejlesztett rehabilitációs rendszer, másrészt aki ezek után elmegy bárhová egy jógaórára, annak legalább van összehasonlítási alapja, hogy tényleges értéket kapott-e a pénzéért, vagy pedig parasztvakítás áldozata lett. Az atmás jógások általában nagyon tudatos vásárlók szoktak lenni, bárhová is keverednek a világban, és pontosan meg tudják fogalmazni, hogy mennyire voltak elégedettek egy-egy órával, tanárral workshoppal. 


Azért, ha lelkiismeretes akarok lenni, és a saját gyakorlásomat sem akarom feláldozni, akkor hosszú távon nem fogok bevállalni napi négy órát, bőven elég a kettő. Ahhoz, hogy adni tudjunk, fel kell töltődni, és pihenni is kell. Ha pedig az oktató nem képes az elméjét koncentrálni óra közben, akkor nem tud 100%-os minőségben oktatni. Remélem, ezt az értékrendet azoknak az oktatóképzősöknek is sikerül a magukévá tenniük, akik nálunk tanulnak.

Íliopszoász

Ez a a cím úgy hangzott, mintha egy ógörög eposzról lenne szó, pedig valójában a csípőhorpasz-izmokról fogunk értekezni. Az izomcsoport két, illetve három izomból áll: az Iliacus (csípőizom) a combcsont belső felén ered, és a csípőtaréjhoz kötődik, míg a Psoas minor és Psoas major az ágyéki csigolyák két oldalához kapcsolódnak.  


Ez az izomcsoport roppant fontos szerepet játszik az uddíjána-bandha végrehajtásában. Egy kezdő gyakorló általában a hosszanti hasizmát feszíti meg, amikor a bandhát próbálja csinálni. Egy haladóbb a hasizmok legbelső rétegét próbálja behúzni, és vákuumot létrehozni a hasüregben, aminek már van egy felhajtó ereje. 


Az uddíjána bandha ugyanis könnyedet felfelé áramlót jelent, és mint ilyen, az olyan pózokban van elengedhetetlen szerepe, mint a bakászanában, kartámaszokban, csaturangában és a vinyászákban. Nem tudjuk emelni a súlypontunkat anélkül, hogy aktiválnánk az uddíjána bandhát. Ahhoz pedig, hogy ezt megtegyük, tudatosítani kell a csípőhorpasz működését. Ennek az izomcsoportnak a szerepe ugyanis összefügg a súlypont áthelyezésével. A medencéhez felülről az ágyéki csigolyák, alulról pedig a combcsontok kapcsolódnak. Amikor sétálunk, áthelyezzük a súlypontot, és ezzel összhangban változtatjuk a comb, medence és a gerinc kölcsönös helyzetét. Az álló pózokban ezért szintén fontos az iliopszoász tudatos használata, vagy például a kézenállásnál. 


Ugyanez az izmocsoport a derekunkat is óvja a túlterhelésről. A következőkben azokat az ászanákat szeretném megemlíteni az egyes sorozatból, amelyekben különösen fontos a csípőhorpasz aktiválása. Mivel a csípőhorpasz emeli a combokat a has felé, nyilván az összes előrehajlító pózban szerepe van. Bizonyos gyakorlás után az ember képes arra figyelni, hogy a keresztcsont és a combok által bezárt szög csökkentésére törekedjen, és akkor tudja nyújtani a hátát az előrehajlítás közben, mindez a csípőhorpasznak köszönhető. 


A Pársvóttánászanában és a féllábas előrehajlításokban is ez az izom segít abban, hogy ne billenjenek oldalra a csípők. Aki az utthita-pársvaszahitában nem aktiválja, annak általában hátra kilóg a feneke. Az utthita-dandászanáról nem is beszélve. A csónakpóznál nem csak a lábak szögét tudjuk rögzíteni vele a medencéhez képest, hanem a derekunkat is tudjuk emelni, így nem terheljük túl a porckorongokat. Hasonlóan működik a dolog a matszjászanánál és az azt követő lábemelős póznál. A legtöbb embernek itt szokott megfájdulni a dereka. Ilyenkor a keresztcsontot lejjebb kell engedni, és a mellkas kiemelésére koncentrálni, miközben nyújtjuk a derekunkat. Ha kiengedjük a hasunkat ezekben a pózokban, akkor az iliopszoász is ellazul, és a keresztcsont felfelé billen, az alsó porckorongokat pedig túlterheljük. 


A bhudzsapídászanánál és a kartámaszoknál is egyértelmű az uddíjána fontossága, és ilyenkor is igazából a csípőhorpasz segítségével emeljük a súlypontot. Ha jól emeljük, akkor a bakászanából vagy a tittibhászanából fel is bírunk menni kézenállásba, de igazából az összes kézenállásba felemelésnél fontos a csípőhorpasz. És ha már fent van a súlypont, akkor is ezzel az izomcsoporttal tudjuk egyensúlyban tartani a lábainkat a törzshöz képest. Mindezt a gyertyában és a fejenállásban lehet begyakorolni, ahol szintén aktiválni kell őket, ha teljesen egyenes törzzsel akarjuk végezni.


A hídba történő leereszkedés, illetve felállás esetén is nagyon fontos a csípőhorpasz használata, hiszen a mozdulat akkor lesz könnyed és folyamatos, ha a csípőt és a súlypontot képesek vagyunk megfelelően áthelyezni. Az utpluthi az utolsó póz, ahol szintén fontos az uddíjána bandha és a csípőhorpasz aktiválása. Ha ezt megtesszük, akkor képesek leszünk magasra emelni a medencét, és hosszan kitartani a pózt. Ne feledjük: az erőfeszítést és a tudatosságot a végtagok felé eső, külső és felszíni izmok felől a belső izmok és a test súlypontja, erőközéppontja felé kell vinni, mind fizikai, mind energetikai szinten. 

Aranyeső

Mostanában sokan panaszkodnak, hogy recesszió van, meg gazdasági válság, meg hogy drága a jóga, satöbbi. Nekik címezném a következő kis történetet, amit T.K.V Deshikachar könyvében olvastam: "Az a hagyomány, hogy a tanítvány segédkezik a guru és családja fenntartásában a tanulás alatt, de a fizetséget a tanulás befejezése után kell felajánlani. A tanítvány sohasem tudja, milyen árat fog kérni a guru. A Rámájanában van egy történet egy bráhmana papról, aki az Úr Ráma egyik ősét, Raghu királyt kereste fel nagy kétségbeesésében. 


A bráhmana a kor legnagyobb bölcsétől tanulta a szentírásokat. Amikor a tanítvány megkérdezte, hogy milyen adománnyal hálálja meg az oktatást, a bölcs csupán hűséget és szeretetet kért. De a bráhmana csak nem tágított, értékesebb adományt akart adni. Végül a bölcs elvesztette a türelmét, és azt mondta: "Az a tudomány, amit oktattam neked, még tizennégy millió aranypénzért is nehezen kapható meg. Hozd el nekem ezt az összeget!"


Bár Raghu király segíteni akart a kétségbeesett bráhmanának, hogy megfizesse az adósságát, de éppen akkor adományozta el az összes vagyonát a szegényeknek. Mégis eltökélt volt, hogy egyetlen szentet se kelljen elküldenie anélkül, hogy teljesítette volna a kérését. Ragu király úgy döntött, hogy ha kell, erőszakkal veszi el a szükséges összeget Kuvérától, a félistenek kincstárosától. Kuvéra viszont, még mielőtt megkereste volna, az egész palotát és az udvart aranyesővel árasztotta el, úgy, hogy túlcsordult.  


Sokkal több arany volt, mint amennyi kellett, de a király meggyőzte a bráhmanát, hogy vigye ez az összeset a bölcsnek, és fizesse meg az oktatás árát. A bölcs viszont cserébe áldást adott a gyermektelen Raghunak, és lett egy fia, aki olyan kiváló lett, mint maga Raghu, és nem mellesleg az Úr Ráma nagyapja is lett."


Eddig a történet. Ezt csak azért írtam le, hogy egy kicsit jobban értékelni tudjuk azt, amit a guruinktól, a tanárainktól kapunk, mert még ha csak a jóga egészségre gyakorolt aspektusát nézzük, akkor is felbecsülhetetlenül sokat ér. És persze nem kérünk érte milliókat (egyelőre:-)). Szóval aki materialistának nevez egy jógaoktatót csak azért, mert drága a workshopja, az előbb olvassa el a fenti történetet! Persze félreértés ne essék, én sem vagyok az irreálisan magas árak híve, érezni kell a piacot. Kérni sem szeretek túl sokat, meg kifizetni sem. 


Sajnos azonban meg kell állapítani azt, hogy az emberek manapság fukarak, és pont a fontos dolgokra sajnálják a pénzt. Sörre, cigire, diszkóbelépőre simán többet kiadnak, mint az egészségre vagy éppen a lelki fejlődésre. Pedig a történet tanulsága éppen az, hogy a hűség és a szeretet még az anyagiaknál is többet ér. Néha felteszik a kérdést, hogy miért nem oktatunk ingyen, adományért, karma-jógából. Nos, az igazság az, hogy az emberek még kevésbé értékelnék azt, amit kapnak, ha ingyen lenne. És így legalább némi pénzösszeggel viszonozzák a jógaoktató erőfeszítését, ha már a hűség és az odaadás elképzelhetetlen ár a számukra. 


Szóval nem tartom magamat egy nagy jóga-gurunak, de ha valaki úgy gondolja, hogy meg akarja hálálni azt, amit tőlem kapott, akkor csak egyet kérek, hogy jöjjön minden nap az órámra, hogy tovább adhassam azt, amit tudok. A lelkesedés a gyakorlásban az egyetlen ár, amit kérek, mert ugye Guruji is azt mondta: Practice and all is coming!

Intelligens cselekvés

Újabb részlet Gregor Maehle könyvéből, ezúttal a Parivritta pársvakónászanához fűzött kiegészítése:


"Jógikus kontextus - intelligens cselekvés"


Egy pózban bármilyen mozdulatot túlerőltethetünk, és a gyakorlat bármelyik pontján képesnek kell lennünk arra, hogy elkezdjük az ellenirányú mozdulatot, vagyis visszájára fordítsuk a cselekvést. Ez az intelligens cselekvés.


A legtöbb izom több, mint egyféle működéssel rendelkezik. Például a széles hátizom elsődlegesen a kar hátrahúzását végzi. Ugyanakkor befelé is forgatja a felkart. A kettő közül az első hatás közvetve a kar behajlítását eredményezi könyökben. Ezt a deltoid izom ellensúlyozza, amelyik a nyújtja (a fej fölé emeli) a felkart. A felkarcsont befelé fordítása aktiválja az infraspinatus izmot. Az egyik hatást az ellenkezőjével kell összeegyeztetni a kívánt egyensúly elérése érdekében."


Eddig az idézet. Az egyensúly mindig egy dinamikus dolog, az ászana és a légzés szempontjából is. A legtöbb pózban egymással ellentétes erőhatásokat érvényesítünk egyszerre, és így a kívülről látszólag passzív, mozdulatlan póz valójában nagyon sok belső aktivitásra ad lehetőséget. Az ellentétes irányú hatások vagy távolítólag hatnak, és ezáltal nyújtanak bizonyos izomcsoportokat, vagy például a gerincet, vagy egymással szemben hatnak, és így közvetve teremtenek teret a szervezet más részein.  A parivritta pársvakónászana esetében például a felkar és a váll külső részének, valamint az átellenes térd és comb külső részének egymáshoz feszítése hozza létre a csavaró hatást a gerincben, ezáltal növelve a teret a csigolyák között. 


Az intelligens cselekvés, vagy erőfeszítés, vagy gyakorlás az én megértésem szerint is azt jelenti, hogy az arany középutat keressük, vagyis a pózt az adott egészségi, tudati stb állapotunkhoz képest a lehető leghatékonyabban kell végrehajtani. Ha nem teszünk elég erőfeszítést, akkor kevés a hatás, ha viszont túlhúzzuk, akkor megsérülünk. A hatékony zóna tehát valahol középen fekszik, és erre kell rátalálnunk, miközben mentálisan is az egyensúlyi állapot felé törekszünk. Az erőfeszítést meg kell állítani és ellenirányba kell átvinni abban a pillanatban, amikor úgy érezzük, hogy túlléptünk a hatékonysági zónán. Ez valószínűleg meg fogja haladni a komfortzónánkat, és esetleg a biztonsági zónánkat is (vagy legalábbis azt, amit annak érzünk),  de meg kell tanulni érezni azt a pontot, ahol már nincs értelme több erőfeszítést belevinni a pózba, hanem vissza kell fogni magunkat. 

Maehle említi, hogy a pársvakónászana nem kezdő póz, és aki még nem rendelkezik a kellő nyitottsággal csípőben, az helyettesítheti egy módosított változattal. Ebben a tenyereket nem a földre tesszük, illetve a fejünk fölött nyújtjuk, hanem üdvözlőtartásban egymáshoz szorítjuk a mellkas előtt, a hüvelykujjakat pontosan a szegycsonthoz érintve. A könyököket és a vállakat nyomjuk szét két irányba, a lapockákat is húzzuk szét. a bal könyökünket nyomjuk neki a jobb comb külső oldalának, és   jobbra kifelé, de ugyanakkor fölfelé is nyomjuk a törzset, miközben a fejtetővel nyújtózunk a gerinc tengelye mentén, illetve a csípőt rögzítjük a merőleges helyzetben.


Ez a módosított változat annyiban különbözik az eredeti póztól, hogy itt a törzs bal oldala nem fekszik rá teljesen a jobb combra, hanem miközben felfelé nyomjuk a törzset, jókora rés keletkezik közte és a comb között. Merevebb csípő esetén ez jobban elősegíti a gerinc csavarodását, és a törzs mindkét oldalában könnyebben tudjuk tudatosítani a nyújtást. A pársvakónászanák a következő egészségügyi hatásokkal rendelkeznek: csökkentik a zsírlerakódást a derekunk körül, erősítik a hátat, csípőt és a lábakat. Ha a törzsben és a gerincben vannak torzulások, segítenek a csontváz újrahangolásában. Javítja az emésztést, megszűnteti a székrekedést, a nehéz légzést és a légúti problémákat. Megelőzi a torok problémáit, és javítja a meglévőket. Tonizálja az idegrendszert, és erősíti a gericoszlopot.    

Parivritta pársvakónászana

Újabb részlet Gregor Maehle könyvéből:


"Parivritta pársvakónászana (átfordított oldalsó szögpóz)
Dristi: hasztágrai (a felemelt kéz ujjaira)


A parivritta pársvakónászana nem igazán kezdőknek szóló póz, de hozzá lehet tenni a sorozathoz, miután némi jártasságot szereztünk a marícsjászana C-ben. Mivel nem térünk vissza a szamaszthitibe az utthita és parivritta pársvakónászana között, az első vinyásza kimarad (a többit is folytatólagosan számoltam az előzőtől - G.D.).


Sad: Kilégzésre némileg csökkentsük le a távolságot a két talp között, és a hátsó lábunkat fordítsuk előre 45 fokban, mint ahogyan minden álló pózban tesszük, ahol a csípők keresztben vannak. A jobb lábunkat fordítsuk ki 90 fokban. A hátsó lábunkat hagyjuk nyújtva, és a jobb térdet hozzuk a jobb boka fölé. A csípőket fordítsuk be merőlegesre, és a bal vállunkat akasszuk be a jobb térd külső oldalához (minél üresebb a tüdőnk, annál könnyebben tudjuk ezt megtenni). Segíthetjük a pózt azzal, hogy a jobb combunkat a jobb kezünkkel középre toljuk. A bal tenyerünket nyomjuk a talajba a jobb láb külső oldalán, az ujjakat szétterpesztve. 


Most emeljük a jobb karunkat a fejünk fölé úgy, hogy egyenest alkosson a bal lábunktól a jobb karunkig. A tenyér lefelé néz, az arcunkat pedig fordítsuk a jobb karunk felé, a tekintetet a jobb tenyerünkre irányítva. A hátsó lábunk ujjainak tövét terpesszük szét, hogy a láb egyenes és erős legyen. A jobb térd kifelé forgatása, aminek ellentartunk a bal karral,  elősegíti a gerinc csavarodását. 


De helyettesítsük a gericcsavarást azzal, hogy a jobb csípőnket engedjük lesüllyedni a padló felé, hanem igyekezzünk a csípőket egy magasságban és merőlegesen tartani. A vállunkat távolítsuk el a nyakunktól és húzzuk lefelé, el a fülünktől. Az alhasunkat tartsuk megfeszítve és mélyen lélegezzünk a mellkasba, hogy meg tudjuk hosszabbítani a gerincet. Növeljük a teret a bal váll és a jobb csípő között. Egyszerre nyújtózkodjunk az ülőcsontokkal és a fejtetővel is. Tartsuk ki a pózt öt légzésig.


A kezdők, akik nem képesek egy légzésre felvenni a pózt, a következő lépésekben építhetik fel:


- Forduljunk a jobb térdünk felé, és a bal térdünket helyezzük a talajra. Behajlított lábbal toljuk a bal vállat a jobb térd külső oldalához, és nyomjuk a bal tenyerünket a talajba.
- A jobb térdünket a jobb boka fölött tartva és a vállunkat a térd külső oldalánál tartva, a hátsó térdünket emeljük fel a talajról, és egyenesítsük ki a lábunkat. 
- Az összes eddigit fenntartva, nyomjuk a talajba a bal sarkunkat, 45 fokos szögben tartva a lábfejünket. 
- Emeljük fel a jobb karunkat, és nézzünk a tenyerünkre.


A fenti fázisok bármelyikében maradjunk addig, amíg szükséges, hogy a következő szintet elérjük. Ilyen módon nem áldozzuk fel a póz integritását. Amikor a teljes pózt végre tudjuk hajtani, próbáljunk meg egy légzésre belemenni. 


Szapta: belégzésre térjünk vissza a középső helyzetbe. 
Astau: Kilégzésre ismételjük meg a pózt a bal oldalra is.
Nava: Belégzésre emelkedjünk fel, és kilégzésre térjünk vissza szamaszthitibe."

Nehéz az élet

Tegnap tettem fel a következő idézetet a Facebook-ra Francesca Reiglertől: "A boldogság hozzáállás kérdése. Vagy nyomorulttá tesszük magunkat, vagy boldoggá és erőssé. Az erőfeszítés mértéke ugyanannyi." Erre persze jöttek a kommentek, hogy ez azért nem teljesen így van, az ember nem csak úgy választja magának a boldogságot vagy a szenvedést. Kétségtelenül igaz, hogy ott van a karma törvénye (ami persze szintén arról szól, hogy mit választunk magunknak), és ezért úgy tűnhet, hogy sok esetben kész tények elé vagyunk állítva. De ez igazából csak azt jelenti, hogy meg kell tanulnunk jó képet vágni az élethez, bármit is hozzon.


Van egy olyan bengáli mondás, hogy meg kel próbálni a legjobbat kihozni a legrosszabb üzletből is. Tehát a fenti idézet igazából az attitűdről szól. Még a látszólag legkilátástalanabb helyzetben is meg kell tanulni felfedezni a pozitívumot, a fejlődés lehetőségét, azt, hogy mit profitálhatunk, milyen tanulságot vonhatunk le belőle. Ez gyakorlás és képzés kérdése. És ha használjuk az eszünket, akkor nem csak a helyes attitűdöt tanuljuk meg alkalmazni minél több helyzetben, hanem megtanulunk bölcs, előrelátó döntéseket hozni, és így fokozatosan a saját karmánk uraivá válhatunk.


A boldogság és szenvedés arányával kapcsolatban Krisna azt mondja a Bhagavad-gítában, hogy hagyjánból 50-50%. Lehet, hogy egy életre lebontva ez nem mindig tűnik így, de hogyha egyben látnánk az életek végeláthatatlan sokaságát, amiket eddigi reinkarnációs ciklusunk során végigéltünk, akkor azt mondanánk, hogy tényleg nagyjából ugyanannyit szenvedtünk, mint amennyi élvezetben részünk volt. Ez olyan, mint az óriáskerék - egyszer fent, egyszer lent. 


Krisna azt a hasonlatot használja, hogy a boldogság és a szenvedés elkerülhetetlen váltakozása olyan, mint a tél és a nyár váltakozása. A bölcs embernek meg kell tanulnia tolerálni ezeket a változásokat, és nem szabad, hogy bármelyik is befolyásolja a kötelessége teljesítésében. Amikor gyakorlunk, azt is is érdemes kötelességszerűen tenni. Persze az csak jó, ha valaki pluszban motivált és lelkes is, de ha egy nap hiányzik a lelkesedés, akkor is meg kell csinálni a gyakorlást, legalább kötelességből. Ha csak akkor gyakorlunk, amikor kedvünk van, akkor nem fogjuk sokra vinni, főleg az astangában. Ez mind a mentális küzdelmek kategóriájába tartozik. 


Szóval egyenlő erőfeszítést tehetünk arra is, hogy az 50% szenvedést, ami az életünkben van, felnagyítsuk és előtérbe helyezzük, vagy kifogásnak használjuk bizonyos dolgokra, de ettől biztosan nem leszünk boldogabbak. Viszont ugyanakkora erőfeszítést tehetünk arra is, hogy a pozitív dolgokat helyezzük előtérbe önmagunkban és MÁSOKBAN is. Egy másik mondád szerint, ha valakiben van egy jó tulajdonság és száz rossz, akkor azt az egyet kell erősíteni, és fokozatosan elnyomja a többi rosszat is. De ha valakiben csak a rosszat látod, akkor egy idő múlva nem fogod a jót látni, még ha több száz jó tulajdonsága is van. 


Az, aki önmagából ki tudja hozni a legjavát, általában másokból is ki tudja hozni a pozitívumot. Az ilyen embert nevezik vezetőnek. Aki viszont nem képes megküzdeni a saját rossz tulajdonságaival, és másokat is a félelemben tartás által akar uralma alatt tartani, illetve elveszi az önbizalmukat azáltal, hogy csak a gyengeségeiket emlegeti állandóan, az nem igazi vezető, hanem zsarnok, és nem kell csodálkoznia, ha egyszer belázadnak ellene az alattvalói. Ilyenkor szoktak kezdődni a forradalmak. 


Persze a legjobb, ha önmagunkon belül próbálunk forradalmat véghezvinni, ez talán kevésbé véres, mint mások mellen hadakozni. És garantált a győzelem, Erről szól a jóga. Van, akinek több küzdelem lesz, van, akinek kevesebb, de az eredmény mindenképpen megéri, és maga küzdelem igazából fontosabb is, mint a célok, amelyeket kitűztünk magunk előtt. Ahogy Madách mondta: "Ember küzdj, és bízva bízzál!" Óm.

Mi a baj a szójával?

A "Mi a baj" sorozat újabb részében a szójáról fogok értekezni. A tejtermékeket már megtárgyaltuk, ebben pártatlan vagyok, bár kifejeztem a gondolataimat pro és kontra is. A szójával kapcsolatba inkább elutasító vagyok, nem tartom túlzottan alkalmasnak emberi tápláléknak, illetve hasznosabbnak, vagy megfelelőbbnek, mint a húst. 


Sok ember, aki a húsevésről átáll a vegetáriánus étrendre, szójával próbálja pótolni a kieső fehérjét, sőt, egyesek szerint a szója teljes értékű fehérjét tartalmaz. Egy dolog biztosan igaz, amit a tejtermékeknél is emlegettem, hogy a szója még a tejtermékeknél is jobban elnyálkásítja és lesavasítja a szervezetünket, a húsfélékhez hasonlóan. És ez még inkább igaz a fermentált, erjesztett szójatermékekre (szójaszósz, tempeh, mizó). Szóval anyagcsere-szempontból nem nagy előrelépés a szójafogyasztás a húsfogyasztáshoz képest. 


Elsőnek egy-két történelmi adat a Wikipedia alapján: A szóját elsősorban takarmánynövénynek használják, magas fehérjetartalma miatt. A mag oligoszacharid-tartalma megnehezíti az emésztését az emberi szervezet és az egy gyomorral rendelkező emlősök számára. A szóját ezért Kínában, Japánban és Koreában fermentált, erjesztett formában használták emberi tápláléknak. A nyers szójabab emészthetetlen, csak főzés után válik emészthetővé, de úgy is sok embernek puffadást okoz. 


Jelenleg a szójatermelés 55%-a Észak- és Dél-Amerikában történik, és ennek 93%-a génmanipulált. Tehát ha szóját tartalmazó terméket fogyasztunk, akkor jó esély van rá, hogy génmanipulált fehérjét veszünk magunkhoz, nem tudom, ettől ki menyire tart. Az USA-ban termelt szója jelentős részét ma is takarmányként használják fel, a többiből olajat nyernek, illetve kisebb részint feldolgozzák szója-terméknek, ami emberi fogyasztásra kerül.


A fentebb felsorolt egészségügyi hatások mellett még egy dologról nem szabad elfeledkezni, ami főleg férfiak számára megfontolandó. A szójamag ugyanis fito-ösztrogént tartalmaz, vagyis női nemi hormont. Ennek mennyisége azért nem olyan nagy, hogy a szexuális funkciókra vagy másodlagos nem jellegre komolyabb hatást tudjon gyakorolni, viszont ahhoz elég, hogy hirtelen szívmegállást okozzon, főleg akkor, ha húsfogyasztással párosul. Ennek két oka van: az egyik az, hogy a húsevők kevésbé figyelnek oda az élelmiszerek, főleg a húsipari termékek összetételére, amiben pedig esetenként jelentős mennyiségű szójakészítmény is előfordulhat. A másik pedig az, hogy a takarmányszója még az EU-ban is génmanipulált, plusz káliummal dúsítják. E kettő felhalmozódik az állatok szervezetében, és egy sportoló, akinek a szíve és az anyagcseréje extrém tehelésnek van kitéve, könnyen szívelégtelenség áldozata lehet.


Következésképpen a vegetáriánusokat, főleg, ha bio-szóját fogyasztanak, ez utóbbi veszély talán nem annyira fenyegeti, de azért szerintem nem érdemes kockáztatni, még ha egyesek vitatják is az ilyen jellegű kutatások szavahihetőségét. Én egyelőre maradok szójamentes laktovegetáriánus. Érdekes például, hogy a vegánok nagy része nem fogyaszt szóját, főleg a nyers vegánok, mivel meg kell főzni. De ők egyébként a többi hüvelyest sem fogyasztják, ugyanilyen okból. Szerintem viszont a hüvelyesek, főleg az indiai dálfélék remek fehérje-források, és intenzív jóga vagy sport esetén nagyon hasznos szövetépítő táplálékok. Persze aki csak meditál, annak talán a puszta levegő is elég :-).

A vinyásza művészete

Mindannyian szeretjük az Astangát, legalábbis gondolom, hogy a blog olvasóinak legtöbbjére ez igaz. Változatlanul nem állítom azt, hogy ez az "egyetlen és igaz üdvözítő út" a jógában, vagy hogy ez a legjobb. Van, akinek bejön, van, akinek nem. De a különlegessége, ami megfogja az astanga gyakorlóit, az szerintem a vinyászában van. Régebben faragtam egy ilyen aranyköpést, hogy az astanga vinyásza nélkül olyan, mint a pizza sajt nélkül. Vagy fordítva volt, már nem emlékszem. Ja igen, éppen a vegán pizzát istenítette valaki, és erre volt ez a reakcióm. 


Lényeg a lényeg, hogy az Astanga rendszer elengedhetetlen fontosságú kulcseleme a vinyásza. A jóga általában statikus dolognak tűnik, szemben például az aerobikkal vagy a tánccal, ami dinamikus, de általában nem figyelnek oda annyira a légzés és a mozgás szinkronizálására. A vinyászák helyes végzését azonban csak úgy tudja elsajátítani az ember, ha megtanulja összekötni a helyes uddzsájí légzéssel, és a bandhák tudatos használatával. Ez hosszú távon gyakorolva tényleg mozgó meditációvá válik. A bandha és az uddzsájí légzés ugyanis képes arra, hogy a tudatunkat elképzelhetetlen magasságokba repítse. Tehát ha valóban erre koncentrálunk gyakorlás közben, az ászana külsődleges formája helyett, vagy a teremben, a környezetünkben jelen lévő egyéb személyek, tárgyak, ingerek helyett, akkor a jóga gyakorlás valóban nem csak a testünkre, hanem az elménkre, tudatunkra, személyiségünkre is hatást fog gyakorolni. 


A jógalétra a durvább, külsődlegesebb dolgok felől fokozatosan és természetesen halad a belső aspektusok felé. Ennek a folyamatnak a gyakorlásunk, a közben átélt felismerések során is jelentkeznie kell. Aki már pár éve gyakorol, az jól tudja, hogy igazából a sikeres gyakorláshoz sokkal több mentális erőfeszítés és koncentráció szükséges, mint amennyi figyelmet a fizikai test megfelelő használatára kell fordítanunk. Az évek során a fizikai aspektus lassan természetessé, egyre könnyedebbé válik, míg a mentális aspektusban újabb és újabb dimenziók nyalnak meg. Itt aztán lesznek csaták, nem azt mondom, de azért sikerélmények is várnak ránk. Hiszen ha állandóan csak azt éreznénk, hogy esélyünk sincs az elme kontrollálására, akkor elég hamar feladnánk. 


Szóval a vinyásza az egy jó dolog, ahogy a Pattabhi Jois által idézett misztikus szent, Vamana Rishi mondta: "Ó jógi, ne gyakorold az ászanát a vinyásza nélkül!" Azt még azért ki kell derítenem, hogy pontosan ki lehetett ez a Vamana Rishi, illetve, hogy létezett-e egyáltalán, de ez majd a jövő év munkája lesz, ugyanis erről fog szólni a szakdolgozatom a Bhaktivedanta Főiskolán. Ehhez még sok kutatást kell elvégeznem, de a végeredményt a blog olvasói is szemügyre vehetik majd. "The Hidden History of Ashtanga Vinyasa Yoga" című bestsellerem nemsokára a boltokban :-))))!


Ha valaki megtanulja technikailag helyesen végezni a vinyászát, az nagyon sokat segíthet az ászanák és az egész astanga rendszer megértésében és gyakorlásában. A technika alatt természetesen nem csak a megfelelő izmok megfeszítését értem, hanem amint fentebb vázoltam, a légzést és a bandhát is. A lendület vs kontrollált erő kérdése például fontos. Eleinte persze fogunk lendületet használni az előre-hátraugrásokhoz, mert nincs elegendő izomerőnk, bandha-erőnk. A felkészítő fokozatok után viszont lassan el kell jutni arra a szintre, amikor a vinyásza minden egyes mozzanatát szépen ki tudjuk tartani, és egyre kevésbé támaszkodunk a lendület segítő erejére. Ez készít fel a haladó sorozatokra (Szthira-bhága, vagyis a 3., 4., 5. és 6. sorozatra). Ha ezekbe belekezdünk, de nincs még megfelelő vinyászánk, akkor a próbálkozásunk csak szánalmas kapálódzás lesz, és minden egyes pózzal keményen meg kell küzdenünk. Ezt tapasztalatból mondom, mert én is kb. itt tartok. 


A január 22-ei workshopot tehát pontosan ennek fogjuk szentelni.  Sok technikai részletet be fogok mutatni a vinyászákkal kapcsolatban, és egyéni, illetve néhány páros gyakorlatban ezeket végig is vesszük. Aki volt már vinyásza órán Mysore-ban Ajay Kumarnál, vagy nálam, annak nem kell megijednie, mert nem lesz annyira intenzív, illetve inkább úgy mondom, hogy lesznek közte pihenősebb időszakok. Tehát akár nulla felkészüléssel is eljöhetnek olyanok, akik még nem gyakorolták az egyes sorozatot sem. De nem azt mondom, hogy könnyű műfaj lesz, mert szerintem én még nem is tartottam lazulós workshopot. 


Egy vezetett órán, vagy még egy Mysore órán sem jut mindig idő arra, hogy az összes technikai részletet elmagyarázzuk, így sokszor a gyakorlónak önmagának kell rájönnie egy csomó dologra. Az ilyen workshopok azonban nagy löketet adhatnak, mert sok olyan dolgot megértünk, amire magunktól csak több évnyi szenvedés után jöttünk volna rá. Remélem, mindenkinek hasznos élmény lesz, aki részt vesz majd a workshopon, és mindaz, amit ott tanulunk, új magasságokba fogja emelni a gyakorlásotokat 2011-ben. Lesz szó az álló helyzetből-helyzetbe végrehajtott vinyászákról, amik a napüdvözletben bukannak fel, az ülő vinyászákról, a nyújtott vs keresztezett lábas változatokról, illetve arról, hogyan ugorjunk be, illetve ki a különböző pózokba (tittbhászana, bakászana stb.) Hangsúlyozom, azok számára is nagyon hasznos tapasztalat lesz, akik úgy érzik, hogy eddig még egy normális vinyászát sem sikerült megcsinálniuk, és azok számára is, akik már simán felmennek kézenállásba. Kicsit nyitjuk a vállakat is, mert azok központi szerepet játszanak a vinyásza végzésében. Úgyhogy lehet, hogy nem férünk bele a három órába, de azért remélhetőleg mindenki számára kellemes élmény lesz. 


Idén még több workshopot fognak tartani az Atma Center oktatói, és külföldi oktatók is jönnek. A "rezidens" workshopokra 4000 Ft lesz a belépő az első 15 jelentkezőnek, ezt azonban előre egy összegben be kell fizetni, és nem lehet visszakérni, csak ha valaki mást hozol magad helyett. Ezen felül 5000 Ft-ért jöhetnek a többiek. Ezt a rendszert azért vezettük be, mert manapság az emberek mindent az utolsó pillanatban döntenek el, és nem árt egy kis tudatosságot magunkra erőltetni. Szóval siessetek, foglaljátok le a helyeteket, mindkét stúdiónkban lehet befizetni a workshopra. Szeretettel várunk mindenkit, addig is jó vinyászázást!

Rinocérosz-vadászat

A 2011-es év a kihívások éve lesz, úgy érzem. Lesznek sikerek, de keményen meg kell dolgozni értük, és nem szabad visszarettenni a kezdeti kudarcoktól, az olyan helyzetektől, amikor rajtad kívül álló okok miatt hiúsul meg valami. Újra neki kell veselkedni, meg kell oldani a problémákat, és csak akkor fogjuk elérni a sikert. Közben persze egy csomó lúzer fel fogja adni, mert meghátrálnak a nehézségektől, és valaki mást fognak okolni a saját sikertelenségükért. Ez a legkézenfekvőbb és a legkényelmesebb, de annál szembetűnőbb azoknak a diadala, akik nem adják fel, és nem fogadják el, hogy a problémákat túl nehéz megoldani.


Ezt hívják úgy, hogy rinocérosz-vadászat. Ha bejelented, hogy most kimész rinocéroszt lőni, akkor persze senki sem vesz komolyan. Ha nem sikerül, az nem ciki, mert úgysem hitt benne senki, hogy sikerülni fog elejteni egy ekkora állatot. De ha nem adod fel, és véletlenül sikerül, akkor viszont annál nagyobb a dicsőség. Szóval, ha sikeresek akarunk lenni az új évben, akkor tűzzünk ki komoly célokat, és utána ne riadjunk meg attól, ha esetleg tűzön-vízen keresztül kell menni azért, hogy megvalósítsuk őket. Biztos, hogy nem sok vetélytársunk fog akadni, a kritizáló kíbicek meg kit érdekelnek? Én ilyenkor mindig azt kérdezem, hogy az, aki az én munkámat becsmérli, saját maga mit tett le az asztalra? Mert ha semmi jelentőset, akkor nem hiszem, hogy az irigységen kívül sok alapja lenne arra, hogy belekössön más erőfeszítésébe.


Szombati nappal kezdődött ugye az újév, ami kapásból pihenőnap. Egy kis kori azért belefért, de amúgy sok aktivitás nem volt. Vasárnap reggel készültem bemenni az Atmába gyakorolni, de az Apple szoftveres csapatának jóvoltából hiába állítottam be az ébresztőt az ájfónomon, önkényesen megtagadta a csörgést. Szerencsére a többieknek nem ájfónja volt, így oda is értek öten fél nyolcra az Atma Budába. De mivel én Steve Jobs áldásos tevékenységének köszönhetően még mindig az igazak álmát aludtam, nem tudtak bemenni. Végül kivágták magukat a szituációból, és átmentek gyakorolni az Anahitába. Én meg egész nap búslakodtam az elszalasztott lehetőség miatt.


Hétfő reggel csak ketten jelentek meg a Mysore órán, mintegy visszahatásképpen a vasárnapi bealvásomra, amiről végül is nem csak én tehettem. De azért már az óratartás is csillapította némileg a jóga-elvonási tüneteimet. Délután nekiálltam gyakorolni. Hát a 3. sorozat, amit már vasárnapra terveztem, igencsak hasonlított a rinocérosz-vadászatra. Minden egyes ászanával úgy kellett megküzdenem, de nem adom fel, még akkor se, ha a legtöbbször, amikor a 3. sorozatot gyakorlom, azt  érzem, hogy egyre csapnivalóbban megy. Talán egyszer átlendülök a holtponton, és akkor már menni fog a 3. és a 4. is, aminek elkezdtem az elejét. Ha egy kicsit feljavul a formám, talán előbbre is tudok haladni a 4.-ben is. 


Szóval lassan indul az év, de innen szép nyerni! Az a lényeg, hogy nem szabad feladni a céljainkat, bármilyen nehéznek is tűnik az elérésük, vagy bármennyi akadály is hárul elé. Törekedni kell, erőfeszítést tenni, és az utolsó pillanatban, amikor már-már feladnánk, el fog jönni a siker. Holnap folytatom a gyakorlást, aztán majd csak lesz valahogy :-)

Mahámudrá

Újabb részlet a Hatha-jóga Pradípikából:

atha mahámudrá:
páda-múléna váména jónim szampídja daksinam
praszáritam padam kritvá karábhjám dhárajéd dridham /10/
A jónit (gátat) nyomjuk a bal sarokkal, és a jobb lábat előre kinyújtva, fogjuk meg a két kezünkkel.
kanthé bandham szamárópja dhárajéd vájum úrdhvatah
jathá danda-hatah szarpó dandákárah pradzsájaté /11/
ridzsví-bhútá tathá saktih kundalí szahaszá bhavét
tadá szá maranávaszthá dzsájaté dviputásrajá /12/
A torokzár által beszívjuk a levegőt és lefelé visszük. Mint amikor a kígyót megütjük egy bottal, és kiegyenesedik, a Kundaliní is ugyanígy kiegyenesedik. Utána pedig, mintha meghalna, elhagyja az ídát és a pingalát, és belép a szusumnába.
tatah sanaih sanair éva récsajén naiva végatah
mahá-mudrám csa ténaiva vadanti vibudhóttamáh
iyam khalu mahá-mudrá mahá-sziddhaih pradarsitá /13/
mahá-klésádajó dósáh ksíjanté maranádajah
mahá-mudrám csa ténaiva vadanti vibudhóttamáh /14/
Utána lassan és nem erőteljesen kell kifújni. Éppen ezért a legbölcsebbek Mahámudrának nevezik. Ezt a mahámudrát a nagy mesterek tanították. Elpusztítja a nagy bajokat és fájdalmat, mint a halált, és ezért a bölcsek mahámudrának nevezik.
csandrángé tu szamabhjaszja szúrjángé punar abhjaszét
jávat túljá bhavét szamkhjá tató mudrám viszardzsajét /15/
Amikor gyakoroltuk a bal orrlyukkal, a jobbal is gyakorolni kell, és amikor a két oldal egyforma mennyiségűvé válik, akkor abba kell hagyni.
Mivel a gyakorlás közben mindkét kezünkkel a lábunkat fogjuk, nyilván nem tudjuk befogni az orrnyílásunkkal, ezért mentális koncentráció segítségével kell a prána ármalását kiegyensúlyozni a két orrnyílásban. Ha pedig ez tartósan sikerült, akkor tovább lehet lépni a következő múdrára.

nahi pathjam apathjam vá raszáh szarvé 'pi níraszáh
api bhuktam visam ghóram píjósam api dzsírjati /16/
Annak számára, aki ezt gyakorolja, nincs tápláló vagy mérgező étel, mert a múdra gyakorlása elpusztítja az összes étel és vegyszer mérgező hatását. Még ha a leghalálosabb mérget veszi is be, nektárként fog hatni.
ksaja-kustha-gudá-varta-gulmá-dzsírna-purógamáh
taszja dósáh ksajam jánti mahámudrám tu jó 'bhjaszét /17/
A gyomorbetegségeket, leprát, aranyeret, kólikát és az emésztési zavarokat egyaránt megszűnteti ennek a mahámudrának a gyakorlása. 

A mudrák

Újabb részlet a Hatha-jóga Pradípikából:

sza-saila-vana-dhátrínám jathádháró 'hinájakah
szarvésám jóga-tantránám tathádháró hi kundalí /1/
Ahogyan a kígyók vezére a föld támasza az összes rajta lévő heggyel és erdővel együtt, úgy nyugszik az összes tantra (jóga gyakorlat) a Kundalinín.

A kígyók vezére Ananta, az ezerfejű kígyó, aki a bolygókat a fején tartja. A jóga összes gyakorlata ugyanígy a Kundaliní energia felébresztésére irányul.

szuptá guru-praszádéna jadá dzságarti kundalí
tadá szarváni padmáni bhidjanté granthajó 'pi csa /2/

Amikor az alvó Kundaliní a guru kegyéből felébred, akkor átszúrja az összes lótuszt (csakrát) és az összes csomót.

Amikor a Kundaliní áthalad a csakrákon, akkor a bennük szendergő tudatosság is felébred. A granthik átszúrásával pedig az anyagi ragaszkodások megszűnnek, és a lelki fejlődés útjában álló akadályok elhárulnak. 
pránaszja súnja-padaví tathá rádzsa-pathájaté
tadá csittam nirálambam tadá kálaszja vancsanam /3/
A Szusumná (a súnja-padaví) lesz a prána áramlásának fő útja, az elme pedig ekkor megszabadul az (érzéktárgyakhoz fűződő) összes ragaszkodástól, és [a gyakorló] elkerülheti a halált.

A halál elkerülése természetesen tudati ártelemben értendő. A tudatos lélek örök, de amíg azonosítja magát a testével, a halált önnön pusztulásaként éli meg. A Kundaliní felébredésével azonban belső tudatossága is felébred, és így megérti az anyagi test átmenetiségét és annak különbözőségét a lélektől. Ekkor fel tud kászülni a halálra, és az nem rázza meg jobban, mint egy ruha levetése és felvétele.

szusumná súnja-padaví brahma-randhram mahá-pathah
smasánam sámbhaví madhya-márgas csétjéka-vácsakáh /4/
A szusumná, súnjapadaví, brahma-randhra, mahápatha, smasána, sámbhaví, madhya márga, ugyanannak az egy dolognak a nevei.

Ezek a nevek a központi energiacsatornára vonatkoznak, amelyik a múla bandhától, a farokcsont végén keresztül a gerinc mentén a koponya tetejéig húzódik. Amikor a Kundaliní felébred, ez a csatorna megnyílik, és a prána keresztüláramlik rajta. Az ilyen ember a halála pillanatában képes kiszabadulni az ismétlődő születés és halál körforgásából.

taszmát szarva-prajatnéna prabódhajitum ísvarím
brahma-dvára-mukhé szuptám mudrábhjászam szamácsarét /5/

Annak érdekében tehát, hogy felébresszük ezt az alvó Istennőt, aki a Brahma-dvára bejáratánál alszik, helyesen kell gyakorolni a mudrákat.
atha mudrábhédáh:
mahá-mudrá mahábandhó mahávédhas csa khécsarí
uddijánam múla-bandhas csa bandhó dzsálandharábhidhah /6/
karaní viparítákhjá vadzsrólí sakti-csálanam
idam hi mudrá-dasakam dzsará-marana-násanam /7/

Mahámudrá, mahábandha, mahávédha, khécsarí, uddíjána bandha, múla bandha, dzsálanadhára bandha, viparíta-karaní, vadzsrólí és sakti-csálana - ez a tíz mudrá, amely elpusztítja az öregkort és a halált.
ádináthóditam divjam astaisvarja-pradájakam
vallabham szarva-sziddhánám durlabham marutám api /8/
Ezeket a múdrákat Ádinátha (Siva) magyarázta el, és nyolcféle isteni hatalommal ruháznak fel. Minden sziddha (tökéletes lény) kedveli őket, és még Marut is nehezen érheti őket el. 

Marut a szél félistenének neve, aki a prána ura is egyben. A jóginak még tökéletesebben kell uralnia a testében áramló pránát, mint Marutnak az éterben keringő szeleket. A nyolc misztikus tökéletesség (aisvarja, sziddhi vagy vibhúti) a következő: animá (kisebbé válni a legkisebbnél), mahimá (nagyobbá válni a legnagyobbnál), laghimá (könnyebbé válni a legkönnyebbnél), prápti (elérni a távoli dolgokat), prákámja (a vágyaink szerint befolyásolni az elemeket), ísitá (az elemek uralása), vasitvá (a mozgó és mozdulatlan objektumok és lények irányítása)  

gópaníjam prajatnéna jathá ratna-karandakam
kaszjacsin naiva vaktavjam kula-sztrí-szuratam jathá /9/
Ezeket a múdrákat minden eszközzel titokban kell tartani, mint ahogy az ékszeres dobozunkat rejtjük el, és semmilyen körülmények között nem szabad másoknak beszélni róluk, mint ahogy a férj és a feleség is titokban tartja a magánéletüket.

A múdrákra, a Kundaliníre és az elérhető misztikus képességekre vonatkozó tanításokat azért ajánlott titokban tartani, hogy a képesítetlen személyektől megóvjuk. Ők a saját egoisztikus céljaikra használnák fel ezeket a képességeket, így szenvedést okozva önmaguknak vagy másoknak. ugyanakkor az is képesítetlen, aki, megszerezve ezt a tudást vagy a vele járó képességeket, elkezd dicsekedni velük, hogy így jusson hírnévhez vagy hatalomhoz.  

Az igazi szeretet

Fellengzős cím, mi? Persze most azért nem arra készülök, hogy mindenkinek megmondjam a tutit így újév hajnalán, túl büszkén hangzana az, hogy "Gauranga Das tudja, mi az igazi szeretet, és gyakorolja is!" Maradjunk annyiban, hogy a lelki tanítómesterem valóban tudja, és több szép könyvet is írt erről, aki kíváncsi, megrendelheti őket a sivaramaswami.com-ról. Én most egyelőre néhány reflexióval kezdeném, amin talán elgondolkodhatnak a kedves olvasók. 


Az év vége felé mindenki boldog újévet kíván egymásnak, és azon gondolkodtam, hogy valóban azt gondoljuk-e, valóban akarjuk-e, hogy a másik ember boldogabb legyen az új évben? Az anyagi világban a legtöbb ember nagyon irigy, és akkor örül, ha másoknak rosszabb, mint neki, vagy ha úgy gondolja, hogy neki nagyon rossz, akkor magát sajnáltatja másokkal. Ahhoz, hogy valóban, szívből boldogságot tudjunk kívánni másoknak, komoly szeretet és önzetlenség szükséges. Ha ez megvan, akkor annak a jókívánságnak még ereje is lehet, és nem csak formaság lesz az egész. 


És a másik kérdés, ami ilyenkor felmerül, hogy mitől lesz a másik ember boldog? Szilveszterkor például a legtöbb ember azt gondolja, hogy minél több virslit és malac-sültet eszik, minél több alkoholt iszik, annál boldogabb lesz. Én pedig nem ezt gondolom. Ezért nem tudom azt kívánni mindenkinek, hogy úgy legyen boldog, ahogy ő akarja, mert a legtöbben nem tudják, mi a valódi boldogság, és pótszerekkel csapják be önmagukat. Éppen ezért igyekszem adni valamit az embereknek, ami valóban hozzájárul a boldogságukhoz.


A jóga egy ilyen dolog. Persze nem mindenkinek úgy kell jógáznia, ahogy én gondolom, de maga az egység, az összekapcsolódás érzése, ami a jógából fakad, szerintem bármelyik gyakorlót közelebb viszi a valódi boldogság és szeretet megértéséhez és megtapasztalásához. A szeretet ugye egy olyan dolog, amiről nem elég beszélni, hanem csinálni kell. Olyan, mint a jóga. Sok könyvet elolvashatsz a jógáról, de ez még nem elég ahhoz, hogy igazából megtapasztald azt az érzést, amit a jóga ad. A szeretetet is gyakorolni kell ahhoz, hogy tökéletes legyen.


A szeretet elsődlegesen szolgálat, és nem az, hogy a másik személy kiszolgálja az érzékeinket. A legtöbb kapcsolatot pontosan ez teszi tönkre, hogy mindkét fél elsősorban saját magával van elfoglalva, és annyi elvárást támaszt a másikkal szemben, amit az már nem képes vagy hajlandó teljesíteni. A valódi szeretet önzetlen, elvárások nélküli. Amikor képesek vagyunk adni a másiknak anélkül, hogy bármit is elvárnánk cserébe. Anélkül, hogy irányítani akarnánk, magunkhoz akarnánk láncolni. Mert az már nem szeretet, hanem ragaszkodás. És a ragaszkodás előbb-utóbb szenvedést fog okozni, főleg, amikor elveszítjük. A valódi szeretet olyan, mint az óceán. Jön az apály, jön a dagály, ide-oda sodorja a moszatokat. Minket is ide-oda sodor a karmánk a reinkarnáció forgatagában. 


Ha megérdemeljük, akkor összetalálkozunk olyan emberekkel, akiket boldoggá tudunk tenni, és akik minket boldoggá tesznek. Ha nem érdemeljük meg, akkor nem. De szeretni, segíteni akkor is kell, akkor is lehet. Csak ehhez nagy szív kell. Legalább akkora, hogy az egész világ beleférjen. Erről szól a jóga. Ha az egész világot tudod szeretni, akkor jógi vagy.  Ha még nem, akkor csak gyakorló.


Persze azért tisztázzunk valamit. Az egész világot szeretni az én fogalmaim szerint nem azt jelenti, hogy mindenkinek az esztelenségére bárgyú mosollyal bólogatok. Lehet, hogy nem értek egyet valakivel, de tiszteletben tartom a szabad akaratát, viszont megtartom a saját szabad akaratomat is abban, hogy segítek-e neki a céljai elérésében, vagy pedig nem. Sokan támadónak, megosztónak tartják némelyik blogbejegyzésemet. Én azért úgy gondolom, hogy azokat is szeretem, akikkel nem értek egyet, vagy akiket esetlegesen bírálok, mert szeretném belőlük is a legjobbat kihozni, és azt is szeretném, ha nem csapnának be másokat, még akkor is, ha azt jóindulattal teszik. Én már csak ilyen vagyok, mint a csilis csoki. Azok is olvassák a blogomat, akiknek nem hízelgek minden nap, és ha valami nem tetszik, akkor szóvá is teszik.


Mindaz, amit a jógaoktatás során próbálok átadni, és mindaz, amit a blogomban közzéteszek, az én törekvésem arra, hogy szolgáljam az embertársaimat, és valami értékesed adjak nekik. De mindenkinek a szabad akaratára van bízva, hogy ebből mit fogad el és mit nem. Mondhatnám azt is így zárszóképpen, hogy ha meg akarod tanulni, mit jelent a tiszta szeretet, akkor legyél krisnás, de ez nem mindenkinek sikerül. Ezért inkább azt mondom, hogy keresd a Végső Igazságot, keresd Istent, nagyon őszintén és alázatosan, és célhoz fogsz érni. A Titok nem az, hogy miként teljesítheted be a vágyaidat, hanem az, hogy miként tanulhatsz meg mindenkit szeretni. 


Szóval ilyen boldogsággal és szeretettel, és persze JÓGÁVAL teli új évet kívánok minden jelen és jövőbeli olvasómnak. És ha úgy érzitek, hogy valami értékeset sikerült adnom nektek, akkor sem kell feltétlenül megköszönni, mert én is sok jót kapok mindenkitől, és ezért végtelenül hálás vagyok Krisnának, bár nem hiszem, hogy igazából rászolgáltam.