Nem attól vagy kövér, hogy túl sokat eszel...

Hanem akkor mitől? Mark Hyman cikke megadja a választ, és arra is válaszol, hogyan őrizhetjük meg egészséges testsúlyunkat.

Az emberi test úgy van tervezve, hogy hízzon, és mindenáron megtartsa a súlyát. Ezen múlik a túlélésünk. Amíg nem ismerjük el ezt a tudományos tényt, sohasem leszünk sikeresek az egészséges testsúly elérésében és fenntartásában.

Az orvosok és a fogyasztók is egyaránt azt hiszik, hogy a túlzott evés és a falánkság a járványszerűen terjedő elhízás oka. A tudomány azonban mást mond: nem teljesen a te hibád, ha túlsúlyos vagy. 

Túlélési ösztöneinket erőteljes genetikai erők irányítják. Ezek vannak súlyproblémáink gyökerénél. A testünk súlyellenőrző rendszere úgy van tervezve, hogy több tucatnyi olyan molekulát termeljen, amelyek hatására többet eszünk és hízunk, amennyiben erre lehetőségünk van, és nem fordítva.

Sok százezer nemzedéken keresztül az ételhiány, és nem az ételbőség körülményei között fejlődtünk. Az evési szokásainkat irányító géneket és molekulákat ezek az idők alakították ki. 

Alapjában véve genetikailag a hízásra vagyunk tervezve azoknak az időknek köszönhetően, amikor a vadonban kellett levadászni az eleséget. Ha ezt a tényt figyelmen kívül hagyjuk, az káros az egészségünkre és a derékvonalunkra nézve is. 

Ezen kívül, az élelmiszeripar és a kormányzati előirányzatok is ezt a túlevési kényszert erősítik. ugyanannyira nem tudjuk megváltoztatni az ösztönös reakciónkat az ételre, mint ahogyan a félelemérzetet sem tudjuk megszüntetni, amikor veszélyhelyzetben vagyunk. 

Gondoljunk bele: sok száz olyan génünk van, ami az éhezéstől hivatott megóvni, de nagyon kevés olyan, amely a túlzott evéstől. Ez eléggé visszásnak tűnik, nem? Ha genetikailag arra vagyunk tervezve, hogy hízzunk, akkor úgy tűnik, hogy valami fordítva van.

Miért lennénk úgy tervezve, hogy túl sokat együnk és meghízzunk? Ez mind az agyunk legrégibb és legprimitívebb részéhez, a limbikus rendszerhez köthető. Ez az agyunk azon része, amely elsőnek fejlődött ki, és olyan, mint egy hüllő agya. A túlélési ösztöneinket irányítja, olyan kémiai válaszreakciókat létrehozva, amelyeket képtelenek vagyunk tudatosan irányítani. 

Mág ha azt is gondoljuk, hogy teljesen uralni tudjuk az elménket, az igazság az, hogy nagyon kevés hatalmunk van a tudatalatti döntéseinkkel kapcsolatban, amit az étel jelenlétében hozunk.

Az egészséges anyagcsere kulcsa az, ha megismerjük ezeket a reakciókat, a kiváltó okaikat, és a megállításuk módját. Nem szeretnéd abba a helyzetbe hozni magadat, hogy ellen kell állnod egy fánknak. A késztetésed, hogy megedd, felül fog múlni minden akaraterőt, amivel fogyni akarsz. Az elméd számára ez élet-halál kérdése, és a fánk mindig győzni fog.

A fogyás egyik legfontosabb alapelve az, hogy sohase éheztesd magad. A kérdés az, hogy eleget eszel-e a megfelelő kalóriákból, és nem az, hogy mennyi kalóriát eszel. Meg kell tudnod, hogy minimálisan mennyit kell enned ahhoz, hogy a szervezeted ne kerüljön éhező üzemmódba.

A legtöbb diéta buktatója

Az ok, ami miatt a legtöbb diéta fordítva sül el, az, hogy az emberek túlzottan korlátozzák magukat. Ez azt jelenti, hogy az elfogyasztott kalóriamennyiséget az alapnyagcsere-szintjük alá viszik. Ez az az energiamennyiség, amire szükséged van a napi anyagcserefolyamatokhoz. Az átlagember számára ez kb testsúlykilogrammonként öt kalória. Ennyi energiát használsz fel, ha egész nap nem csinálsz semmit. Legtöbbünk számára ez irreálisan kevés. 

Ha ennél kevesebbet eszel (ahogy a legtöbb diéta megköveteli), a tested azonnal veszélyt jelez, és aktiválja a biztonsági rendszert, amely az anyagcsere lassításával véd meg az éhezéstől. Ennek következtében a tested éhező üzemmódba kerül, és éhségjeleket küld. Ezért elkezdesz enni és enni, és elkerülhetetlenül véget vetsz a diétának - ez a klasszikus jojó-effektus.

Csak gondolj bele, hogy mi történik, ha kihagyod a reggelit, ebéd helyett dolgozol, és végül este hazaérsz: mindent megeszel, amit látsz. Ezután úgy érzed, hogy tele vagy, rosszul leszel és bűntudatod lesz, és megbánod, hogy egyáltalán kinyitottad a hűtőt.

Miért is akarnád betegre zabálni magadat? A legtöbben értelmes lények vagyunk, és tudjuk, hogy nem szabad túl sokat enni. csináltuk már, és megbántuk, és megfogadtuk, hogy többet nem fogjuk.

Mégis, időről időre megismétlődnek ugyanazok a hibák. Gyenge az akaratunk, erkölcsileg korruptak és önpusztítók vagyunk? terápiára kellene járnunk?

A válasz: "Egyik sem". A válasz a genetikai kódunkban van. Túl mélyen van ahhoz, hogy ne vegyünk róla tudomást. Arra vagyunk tervezve, hogy hízzunk, és a testünk nem nagyon szereti, ha nem adjuk meg neki a szükséges kalóriát.

És ami még rosszabb, hogy amikor fogyunk, a leadott súlynak legfeljebb a fele zsír, a többi értékes, metaboikusan aktív izom! Amikor pedig visszahízunk, az majdnem mind zsír. Ne feledjük, az izomsejtek hetvenszer több kalóriát égetnek, mint a zsírsejtek. Így a jojó-diéta során a metabolikus motorunk jelentős részét is elveszítjük.

Mindannyian ismerünk olyan túlsúlyos embereket, akik ezt mondják: "Igazából nem eszem sokat, mégsem tudok fogyni." Nem is hazudnak. A legtöbb ember igazából kövérebb lesz a diéta után. Minden diéta során izmot veszítenek.

A diétájuk általában megbukik, és amikor megbukott, akkor zsírt híznak vissza. Ha több diétával is megbuktál már, akkor a tested már többször keresztülment ezen a folyamaton. Röviden: a diéta hízlal. 

El kell vonatkoztatnod a diéta-mentalitástól. Amire törekszel, az egy táplálkozási rendszer, és nem diéta.

Az akaraterő problémája

Na és mi történt a jó öreg akaraterővel? Mindenki tudja, hogy az elhízás-járvány a személyes felelősség kérdése. Az embereknek önkontrolláltabbnak kell lenniük. El kell kerülniük a túl sok evést és csökkenteniük kell a cukrozott üdítők és feldolgozott ételek fogyasztását. Nincsenek jó vagy rossz ételek, mindenből mértékkel kell enni. Így van?

Ez elméletben jól hangzik, egy dolgot kivéve: a legújabb tudományos felfedezések bebizonyították, hogy a feldolgozott, cukorral, zsírral és sóval felturbózott ételek - vagyis azok az ételek, amelyek gyárban készülnek és nem a természetben teremnek - biológiailag addiktívak.

Emlékszel a régi chips-reklámra, azzal a jelmondattal, hogy "Fogadjunk, hogy nem tudsz csak egyet enni?" Fogadjunk, hogy nem tudsz elképzelni hasonló reklámot a brokkolinak, vagy az almának? Senki sem nassolja őket. Igen, könnyű elképzelni egy hegynyi chipset, egy zsák kekszet, vagy egy vödör fagyit, amely villámgyorsan eltűnik a hüllőagy öntudatlan evési rohamának köszönhetően. A brokkoli nem addiktív, de a chips, a sütik, a fagyi és a cukros üdítők ugyanolyan addiktívak tudnak lenni, mint bármelyik drog. 

Az 1980-as években Nancy Reagan vezette be a "Csak mondj nemet" szlogent a drogfüggőséggel kapcsolatban. Sajnos ez a megközelítés nem járt sok sikerrel, és az élelmiszeripari termékek iránti addikciónál sem fog sikerre vezetni. Specifikus biológiai összefüggések léteznek ugyanis, melyek az addiktív szokásokat szabályozzák.

Senki nem választja a heroin-, kokain- vagy alkoholfüggőséget. Ugyanígy, senki sem választja az ételfüggőséget. Ezeket a szokásokat az agy primitív neurokémiai jutalmazó központjainak működése idézi elő, mely felülbírálja a normális akaraterőt, és az ételfüggőségek esetében felülírja az éhséget szabályozó általános biológiai jelzéseket is.

Miért tudnak olyan nehezen lefogyni a kövér emberek a társadalmi megbélyegzés; az olyan egészségügyi következmények, mint a magas vérnyomás, cukorbetegség, szívbetegségek, ízületi gyulladások, vagy akár a rák; és a fogyásra irányuló erőteljes vágyuk ellenére?

Nem azért, mert kövérek akarnak lenni. Hanem azért, mert az esetek túlnyomó többségében bizonyos ételfajták - a cukorral, zsírral és sóval dúsított feldolgozott ételek, melyek az élelmiszeripar által titkosított eljárásokkal készülnek - függőséget okoznak. Biológiailag arra vagyunk tervezve, hogy sóvárogjunk ezek után az ételek után, és annyit együnk belőlük, amennyit csak lehetséges. 

Tíz stratégia a túlevés elkerülésére és a fogyásra

Szerencsére, számos jótanács létezik, ami segíthet az étkezésünk normalizálásában, aminek hatására nem fogsz sem túl sokat, sem túl keveset enni. Hála Istennek, egyikhez sem kell számolni a kalóriákat (sőt, semmit nem kell számolni!). Azok a stratégiák, amik sok ezer páciensemnek segítettek a súlyfölösleg leadásában és távol tartásában, valamint a metabolikus szindróma kialakulásának elkerülésében.

1. Zárd ki az étrendedből a feldolgozott ételeket, és egyél valódi, teljes értékű ételeket. Az egyetlen és legfontosabb dolog ahhoz, hogy fogyj és elkerüld a túlzott evést, a teljes értékű ételek minél nagyobb mértékű bevezetése az étrendedbe. Mostantól kezdve állj át a következő ételekre, hogy lefogyj: zöldségek, gyümölcsök, teljes gabonák, hüvelyesek, olajos és egyéb magvak, olívaolaj, ha pedig állati termékeket is fogyasztasz, akkor állj át a bio és fűvel etetett szárnyas és húsfélék, tojás, illetve a kisebb, vadon élő halak (pl. lazac) fogyasztására.

2. Reggelizz! Ha kihagyod a reggelit, az azt jelenti, hogy éhezel, és nap közben a kelleténél több ételt eszel, hogy úgy érezd, jóllaktál. Az egészség és a súlycsökkentés optimalizálása érdekében reggelizned kell, hogy egyenletesen el tudd oszlatni az étkezéseket a nap folyamán, és hogy ne egyél legalább két órával a lefekvés előtt. Egy friss tanulmány majdnem 3000 embert vizsgált, akik átlagban 35 kilót fogytak, és hat évig megtartották a súlyukat. Majdnem mind rendszeresen reggelizett. Csupán négy százalékuk nem reggelizett és tudta megőrizni a súlyát emellett.

3. Egyél odafigyelve! Ahhoz, hogy az emésztőrendszerünk megfelelően működjön, az idegrendszerünknek relaxált állapotban kell lennie. Ha evés közben stresszelünk, akkor meg fogunk hízni, egyrészt azért, mert nem tudjuk megfelelően megemészteni az ételeket, másrészt a stresszhormonok lelassítják az anyagcserét és elősegítik a zsír, különösen a hasi zsír lerakódását. Arra is hajlamosak vagyunk, hogy túl sokat együnk, amikor gyorsan eszünk, mert a gyomornak húsz percre van szüksége, hogy jelezze az agynak, hogy tele van.

4. Csökkentsd vagy zárd ki az alkohol-fogyasztást! Az alkohol kizárásával sok fölös kalóriától szabadulsz meg, és képes leszel megérezni a valódi étvágyadat, ami meggátolja a túlzott evést.

5. Ismerd fel a trigger-ételeket! Egyes embereket egy kis doboz kóla is elindíthat a túlzott evést és annak minden negatív következményét magába foglaló lefelé ívelő spirálon. Nem csak a feldolgozott, cukrozott ételek és italok lehetnek triggerek. Még az egészséges ételek is könnyen egészségtelenné válhatnak, ha nassoljuk őket. Egy marék mandula egészséges, de ha megeszed a fél dobozt, az már egészségtelen.

6. Vezess naplót! A naplózás kiváló módszer a belső motivációink felismeréséhez és az esztelen evés és cselekvés ciklusának megtöréséhez, hogy őszinte és számonkérhető legyél és tudatos legyél önmagadról. Gyakran azért eszünk túl sokat, mert valami eszik bennünket. Étellel tömjük magunkat, hogy kizárjuk az érzéseinket. Étellel blokkoljuk az érzéseket, de a szavakkal blokkolhatjuk az ételt. Leírhatod az érzéseidet, hogy jobban meg tudd őket emészteni, és így nem fognak öntudatlan döntéseket vagy túlevést eredményezni. A szavak és önvizsgálat diétája gyakran vezet súlyvesztéshez, mert könnyebben megemészted az életedet és az ételedet.

7. Aludj eleget! Minden este nyolc óra minőségi, megszakítatlan alvásra van szükséged. Ráfogsz jönni, hogy kevésbé vagy hajlamos az étel utáni sóvárgásra, és a zsírháztartásért felelős hormonjaid is harmonizálódnak. Egy tanulmány szerint még a részleges alváshiány is elősegítette az inzulin-rezisztenciát, ami az elhízás és a kettes típusú diabétesz előfutára.

8. Kontrolláld a stresszt! A legtöbben nem vesszük észre a krónikus stressz hatását, mellyel nap mint nap együttélünk: a munkaköri elvárások, a feszültség a partnerkapcsolatban, az alváshiány, a túl sok feladat és a túl kevés idő, hogy megcsináljuk. Biztos vagyok benne, hogy a lista sok embernél még sokkal hosszabb. A krónikus stressz hatására többet eszünk, nem is beszélve arról, hogy a rossz ételekből eszünk többet, ami végül elhízáshoz vezet. Tanulj meg aktívan relaxálni a meditáció, jóga, mély légzés vagy bármilyen más technika segítségével, ami elősegíti a stressz csökkentését.

9. Eddz helyesen! Nem tudsz annyit edzeni, hogy semlegesítsd a helytelen étrend hatásait, de ha megfelelően edzel, az elősegítheti a fogyást, fenntartja a testsúlyt, és szabályozza az étvágyadat, hogy ne egyél túl sokat. Ideális esetben minden nap legalább harminc percet kellene sétálnod. Szerezz egy lépésszámlálót, hogy követni tudd a mennyiséget. Használd minden nap, és tűzz ki 10 ezer lépést magadnak. A súlyos elhízás és metabolikus szindróma visszafordításához gyakran még keményebb és rendszeres edzésre van szükség. Fuss, biciklizz, táncolj, játssz sportjátékokat, ugrálj a trambulinon, csinálj bármit, ami örömet okoz. 

10. Ésszel használd az étrend-kiegészítőket! A túlsúly és a diabétesz sok esetben paradox módon a tápanyaghiány következtében lép fel. Azt mondják, hogy a cukorbetegség az éhezés a bőség közepette. A cukor nem tud belépni a sejtekbe. Az anyagcseréd lelassul, a sejtek pedig nem jól összeszokott csapatként kommunikálnak. A megfelelő tápanyagok bevitele alapvető lehet ahhoz, hogy újra egyensúlyba kerülj és megszabadulj az alapproblémától - az inzulin-rezisztenciától.

A belső uddíjána bandha

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"A belső (kumbhaka) uddíjána bandha

Most pedig az uddíjána bandha azon formáját fogjuk megvizsgálni, amit a belső kumbhaka közben alkalmazunk. A Hatha Ratnávalí azt mondja, hogy az uddíjána bandhát a belégzés után kell elkezdeni, és a (belső) kumbhaka előtt. A Hatha Tatva Kaumudí kijelenti, hogy a dzsálándhára bandha és uddíjána bandha gyakorlásával a belső kumbhaka közben a pránát be tudjuk juttatni a szusumnába. A Kumbhaka Paddhatí azt javasolja, hogy a belégzés után és a belső légzésvisszatartás megkezdése előtt aktiváljuk az uddíjána bandhát, és a Gheranda szamhitá is ugyanezt mondja.

Itt az uddíjána bandha olyan formájával találkozunk, amely eltér attól, amit eddig már megtárgyaltunk. A belső kumbhaka közben végrehajtott uddíjána bandha a hasizmok erőteljes megfeszítéséből áll, nem csak a köldök alatt, hanem fölötte is (Hatha-ratnávalí 2.55). Célja a légnyomás és a pránikus nyomás növelése a törzsben olyan mértékig, hogy a prána belépjen a szusumnába és felemelkedjen benne, az apána váju pedig felfelé forduljon. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, a jóginak már el kellett sajátítania a dzsálándhára bandha és múla bandha végrehajtását, máskülönben a prána elgszökik a törzsből. Ez az uddíjána bandha haladóbb formája, és csak azután érdemes foglalkozni vele, hogy a belégzési és kilégzési uddíjána bandhákat elsajátítottuk.

Ne próbáljuk a belső kumbhakát kitartani több, mint tíz másodpercig a dzsálándhára bandha elsajátítása nélkül. A kezdeti időszakban a belső kumbhaka gyakorlását annak kell szentelni, hogy újra és újra ellenőrizzük a dzsálándhára bandha megfelelő végrehajtását, hogy a prána ne szökjön a fejbe, illetve a levegő a fülekbe, és ne okozzon kárt. Ha a dzsálándhára bandha már megfelelően megy, akkor a belső kumbhaka közben a tudatosságot a múla bandha gyakorlása felé kell fordítani, bár a kumbhakát e bandha nélkül is veszélytelenül végre lehet hajtani. De csak miután mindkettőt elsajátítottuk, alkalmazhatjuk a harmadikat, az uddíjána bandhát a belső kumbhaka közben. Eleinte nehezebbnek fogjuk érezni a másik két bandha végrehajtását; valamint a tüdő szöveteire gyakorolt nyomás is növekedni fog, amit egy kezdőnek el kell kerülnie. A tüdő szöveteit a kumbhaka hosszának és intenzitásának lassú növelésével kell megerősíteni. Ugyanez az elv vonatkozik az izmokra és az inakra az ászanában, és valójában a legtöbb dologra vonatkozik az életben. A kumbhaka intenzitásának növelése a legutolsó dolog, amivel egy kezdőnek foglalkoznia kell.                                

Azon túl, hogy elősegíti a prána belépését és felemelkedését a szusumnában, M.L. Gharote szerint az uddíjána bandha alkalmazása a belső kumbhaka közben lassítja a szívverést is a zsigeri idegek nyomásreceptorainak ingerlése által. Ez a hatása közös a dzsálándhára és múla bandhával. Mindhárom bandha együtt lassítja a szívet, mélyíti a meditációt, csökkenti a test oxigénfelhasználását, és ezáltal meghosszabbítja a kumbhakát."

Bikram-jóga vs Agni-jóga

Sokan fedezik fel a hasonlóságot az Agni-jóga és a Bikram-jóga között. Voltak olyanok is, akik Bikrammal kezdték, majd áttértek az Agnira, de olyanok is, akik fordított sorrendben ismerték meg a kettőt. Nos, a hasonlóságokról röviden szólnék, mert nyilván az a legjobb, ha mindenki kipróbálja mindkettőt, és eldönti, hogy melyik áll közelebb a szívéhez. Mindkét órán egy fix gyakorlatsort hajtanak végre a résztvevők, méghozzá szobahőmérsékletnél melegebb teremben. Az ászanák is majdnem ugyanazok, bár az Agniban négy gyakorlattal több van, illetve az azonosnak tűnő gyakorlatok végrehajtásában is vannak bizonyos eltérések. Most pedig beszéljünk az alapvető különbségekről a két óratípus között, természetesen ezzel nem alá- vagy föléértékelni akarom az egyiket a másiknak, ahogy mondtam, mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy melyik fele meg neki jobban.

1. Hőmérséklet. A Bikram-jóga órán 40-42 fokos hőmérséklet uralkodik,  a páratartalom pedig annyi, amennyi a teremben amúgy is volt, kivéve, ha beizzadnak a résztvevők, ami nyilván emelni fogja a levegőben pára formájában keringő izzadság mennyiségét is. Az Agni-jóga órán 32-36 fokra fűtünk fel csak, és párásítjuk a levegőt, 60-70%-os páratartalom az ideális. Engem a 40 fok kitikkaszt, 32-36-ban szeretek jógázni. Hidegebb teremben hidegek maradnak a lábfejeim még akkor is, ha izzadok. De van, aki ezt is sokallja.

2. Gyakorlatsor. A Bikram-jógán 26 ászana van, és két légzőgyakorlat. Agnin 30 ászana van, és két légzőgyakorlat, valamint a bandha-gyakorlás légzésvisszatartással. A gyertya, eke, és az egylábas alátámasztott sáskapóz a plusz pózok. A többi póz nagyjából azonos a Bikram-sorozattal, bár a végrehajtásban vannak eltérések egyes pózoknál. A Bikram-sorozatban mindegyik pózt kétszer veszik fel egymás után, egy szünettel. Az Agni-sorozatban egyben kitartjuk a pózt 21 légzésig, majd rögtön felvesszük a következő pózt.  A másik jelentős különbség, hogy a haladóbb képességű gyakorlóknak az egyes pózoknál adunk haladóbb alternatívát, hogy legyen kihívás az órán. Például mélyebb hátrahajlításokat vagy csípőnyitó pózokat kapnak, mint a kezdő gyakorlók.

3. Az óra levezetése. A Bikram-jóga órán az oktató nem mutatja a pózokat, nem igazítja a gyakorlókat, és mindig nagyjából ugyanazt az előre megírt szöveget mondja el. A gyakorlók egy irányba, a tükör felé fordulnak, és az első sorba állnak azok, akik már tudják a pózokat, vagy szebben gyakorolnak, őket kell másolni a kezdőknek. Az Agni-jóga órán az oktató bemutatja az összes pózt, utána pedig igazítja a gyakorlókat, mert sokszor az érintés többet segíthet, mint a verbális utasítások. Mivel minden résztvevővel igyekszik foglalkozni az oktató, könnyebben tud segíteni a pózok személyre szabásában, ha erre szükség van sérülés vagy kötöttség miatt. Az Agni-jóga órán mindenki személyre szabott utasításokat is kap az ászanák végzése közben, nem csak a sztenderd szöveg hangzik el.

4. Az óra hangulata. A Bikram-jóga oktatók általában harsányabbul vezénylik le az órát, így inkább fitnesz-óra vagy katonai kiképzés-hangulata lesz. Az Agni-jóga oktatók csendesebben beszélnek, és nem az erőlködősre szólítják fel a gyakorlókat, hanem az ellazulást, a meditatív hangulatot segítik elő. Így a gyakorlás nem csak az egészségünkre lesz jó hatással, hanem jó lehetőséget ad a hétköznapi gondjaink elfelejtésére, a stressz elengedésére, a feltöltődésre ahelyett, hogy még egy stresszfaktornak tennénk ki a testünket és az elménket. Az órát vezetett relaxációval zárja az oktató, míg a Bikram-jóga óra végén mindenki addig fekszik, ameddig szeretne, és így a legnyugtalanabbak már a légzőgyakorlatok után felpattannak, ahelyett, hogy kihasználnák a lehetőséget az elmélyült relaxációra.

Aki még nem próbálta ki az egyiket vagy a másikat, annak ajánlom, hogy tegye meg, és alkossa meg a saját véleményét. Remélem, ezek az információk még több kedvet csináltak hozzá, illetve eloszlatták az olvasók fenntartásait vagy félelmeit a melegben való jogázással kapcsolatban. Az órák alatt ajánlott a folyadék pótlása, illetve nem tanácsos teli gyomorral érkezni jógára, legalább 2-4 óráig ne együnk előtte.

Szkanda, a dharma védelmezője

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Szkandát a védikus időszakban is ismerték. A Védákban, az upanisadokban, a puránákban, a Mahábháratában és a Rámájanában is találunk utalásokat rá, valamint Patandzsali Jóga-szútrájában és néhány korai buddhista szövegben is. Úgy tekintenek rá, hogy Agni, a tűzisten természetével rendelkezik. Érdemes megjegyezni, hogy a brahmanizmus, majd később a saivizmus elterjedésével Szkanda Kumára nagyon népszerű lett Dél-Indiában, ahol a helyi törzsek és vidéki emberek által imádott több istenséget és természeti szellemet fokozatosan vele azonosítottak, és akik a Kumára vagy Kárttikéja általános név alatt később bekerültek a saivizmus panteonjába.

A legenda szerint Szkanda azért született meg Siva és Párvatí fiaként, hogy megölje Tarakászura démont. Mielőtt megszületett, Párvatí szigorú vezekléseket végzett, hogy fia rendkívüli erőre és képességekre tehessen szert. Az erdőben, amiben született, olyan fű nőtt, ami a nyilakra hasonlított (szara-vana), így kapta a Szaravanabhava nevet. Hat isteni anya szoptatta, akik a Kritikka csillagképet alkotják, így kapta a Kárttikéja nevet. Hat fejével szívta hat mostohaanyja tejét, így kapta a Sanmukha nevet.

Amikor felnőtt, az istenek hadseregének parancsnoka lett, innen származik a Déva Szénapathi neve. Főbb tettei Tarakászura, Bánászura és Pralambászura megölése, Nárada áldozatának megvédése, egy alagút ásása a Krauncha hegyen keresztül, és egy vita Brahmával, melyben megmutatta valódi bölcsességét. Öröknek tartják. Ebből származik Kumára (gyermek) neve. Az ábrázolásokon általában egy feje és két karja, vagy hat feje és tizenkét karja van. A hat fej az öt érzéket és az elmét, a hat tattvát és a hat csakrát szimbolizálja. Bár eredetileg cölibátusban élő istenként imádták, a tantrizmus felemelkedésével két alapvető saktival, Vallíval és Dévaszénával hozták kapcsolatba. Az első feleség szerény származású, míg a második Indra (a félistenek királya) leánya. Fegyvere a lándzsa, amivel elpusztította Tarakászura démont.

A Szkanda Purána, valamint a Rudra-Szamhitá a Siva Purána Kumára-khándájából leírja Kárttikéja születésének és tetteinek részleteit. Az utóbbi szerint, Kárttikéja különös körülmények között született. Agni a félistenek kérésére ellopta Siva magját, amire Párvatí felháborodott. Agni viszont képtelen volt elviselni Siva energiájának intenzitását, ezért titokban megtermékenyítette vele a bölcsek hat feleségét a bőrük pórusain keresztül. Miután befogadták Siva energiáját, ők is képtelenek voltak továbbvinni azt, így a Himalájára dobták. Himavant, a hegyek istene is képtelen volt elviselni az energiát, így a Gangesz folyóba ejtette. A Gangesz folyó istennője sem bírta elviselni az energiát, így egy ideig vitte magával, majd a nád közé helyezte, ahol végül egy gyönyörű csecsemő, Kumára lett belőle. E legenda szerint Siva energiája hat különböző közvetítőn és közegen ment keresztül, mielőtt megszületett Kumáraként. Éppen azért a hatos számot kötik hozzá, és a holdhónap hat napján imádják. Születése után hat anya gondoskodott róla egy ideig, mielőtt az Úr Siva felkérte, hogy induljon hadjáratba Tarakászura démon ellen.

Az összes isten és istennő különböző fegyverekkel és ajándékokkal látta el, és vele tartottak a csatamezőre is, ahol megölte a démont és így megmentette a világot a veszélytől. Ezután a bölcsesség és hatalom isteneként, a gyengék védelmezőjeként és a dharma (vallásos elvek) helyreállítójaként híresült el.

Szkanda történelmi nyomai

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Dél-Indiában Szkandát Szómaszkandaként jelenítették meg, amikor a gyermek Szkanda isteni szülei ölében ül. A Siva Puránában a következő leírást olvashatjuk:

“Látva a fiát, a nagy Úr Sivát, az univerzum atyját a nagy Istennővel, Párvatíval együtt elöntötte az öröm és a szeretet. A ragyogó testű Kumárát az ölébe helyezve Párvatí is ragyogott a dicsőségtől, mint a gyermekes anyák legnagyobbika, Kumára Siva ölében ült, és Vászukíval játszott, a kígyók urával, aki Siva nyakát díszítette. Az Úr Siva, a világok egyedüli ura, szótlan volt az elragadtatástól.”

Egy bizonyos idő elmúltával Szkanda imádata kezdte elveszíteni a jelentőségét, és mára már csak Tamil Naduban maradt fenn. A legfontosabb temploma Tirucchenturban, a tengerparton van. A többi templom Tamil Naduban és Dél-Indiában található szétszórva. Hogy miért vonult vissza Szkanda délre India más részeiből, arra az a mítosz adja meg a választ, mely szerint Szkanda feldühödött, amikor megtudta, hogy a szülei az öccsét, Ganapatit szeretnék előbb kiházasítani, mint őt. Az a verseny, ami ezt volt hivatott eldönteni, döntetlennel zárult, mert Szkanda fizikailag körbejárta az univerzumot, míg Ganapati csak a szüleit járta körbe, mondván, hogy ők az univerzum. Metafizikai értelemben persze igaza volt, de Szkanda dühében megsértődött, és azóta sem lett kiengesztelve. Sok dél-indiai templomban van évente egy olyan rituálé, melynek során a Himalájában lakó szülei meglátogatják a még mindig duzzogó fiukat. Ez a történet Ganapati növekvő népszerűségére is utal, ami még mindig nem mutatja a csökkenés jelét.

Szkanda hátasállata a Pravani nevű páva, mellyel az űrben is tud közlekedni. Kedvenc fegyvere a Vél nevű lándzsa, melyről a Vélájudha nevet is kapta. Juddharangának is nevezik, ami azt jelenti: “A háború esze”. Hat feje és tizenkét karja van. Legnépszerűbb dél-indiai neve Szubramaniam.

Szkanda tehát Siva és Párvatí idősebbik fia, bár egyesek szerint ő a fiatalabbik, és Gnaésa az idősebb. Bár egész Indiában ismert, és valószínűleg régebbi isten, mint Ganésa, mára már csak Dél-Indiában és Sri Lanka egyes részein maradt fenn az imádata.

Szkanda említésének történelmi nyomai régre nyúlnak vissza. A Kusán-érméken is megtalálható Szkanda-Kumára-Visákha és Siva ábrázolása. A Kusán birodalom (Kr.e. 1. sz.) királyait Dévaputrának nevezték, ami szintén arra utal, hogy a király isteni eredetű és Szkanda képviselője. A Jaudhéhák, akik fontos szerepet játszottak a Kusána dinasztia hanyatlásában, szintén Szkanda-kumárát imádták, az ő érméiken Szkanda és egy papagáj szerepel. A Gupták szintén Sivát és Szkandát imádták, amit két uralkodójuk (Szkanda Gupta, 455-467 és Kumára Gupta, 473-476) neve is bizonyít. Szkanda Gupta fontos szerepet játszott Észak-India és a hanyatló hinduizmus megmentésében a kíméletlen hunok kezétől. Több templomot is épített, melyeket Szkandának és a különböző anyaistennőknek szentelt.

Tanárnak lenni...

... nem könnyű dolog. Bár mostanában a jógaoktatás divatszakmának tűnik, míg más sportágakba 10-15 évet bele kell tenni, mire edző lesz valaki, illetve ahhoz, hogy elméleti tanár legyen valakiből, szintén hasonló időtartamot kell eltölteni a képzéssel, gyakornoksággal stb. Ehhez képest jógaoktatóvá sokkal hamarabb válhat az ember, elég elvégeznie egy 200 órás oktatói tanfolyamot, gyakorolnia egy évig (vagy legalább pár hónapig) és már mehet is a dolog. Persze az nem egyértelmű, hogy ez valóban elég-e ahhoz, hogy valakiből egy képesített, hiteles jógaoktató legyen. Sőt, még a szép gyakorlás sem elegendő, bár egyértelmű, hogy a minőségi és rendszeres gyakorlás szerintem az egyik feltétele annak, hogy egy oktató valóban hiteles tudjon lenni.

A jógaoktatás azonban ennél sokkal többről szól, itt emberekkel foglalkozunk, és mint minden más segítő, tanácsadó, tanító pályán, szerintem elsődleges fontosságú az, hogy aki ilyenre adja a fejét, annak legyen egy érett, kialakult személyisége, rendelkezzen a megfelelő empátiával, türelemmel és alázattal. Sok esetben sajnos éppen azok adják segítő pályára a fejüket, akik saját maguk is komoly személyiségzavarral rendelkeznek, vagy éppen túlteng bennük a narcisztikus önimádatra irányuló hajlam. Az ilyen emberek az extrovertáltságukkal igyekeznek a saját figyelmüket is elterelni belső problémáikról, illetve az oktatás során képtelenek a vendégeket a középpontba helyezni, és az óra igazából csak az oktatóról fog szólni.

Nem is tudom, hol kezdjem. Talán az első pont, amit már számtalanszor hangsúlyozni igyekeztem: NEM VAGYUNK GURUK! Lehet, hogy valamelyik vendég annak fogja nézni az oktatót, sőt lehet, hogy az oktató erre rá is fog játszani a viselkedésével, de meg kell érteni a szituációt: jógaoktatók vagyunk, akik szolgáltatnak a vendégeknek, a vendég pedig fizet ezért. Ennek fejében elvárhatja, hogy az oktató odafigyeljen rá, lehetőség szerint vigyázzon a testi épségére, és motiválja, bátorítsa, visszavezesse a vendéget önmagához, visszaadja a hitet önmagában. Felelősséggel tartozunk a vendégeinkért, és ennek megfelelően kell megadni nekik a tiszteletet, amiért az óránkat választották.

Második pont: A VENDÉG NEM TANÍTVÁNY! Az első pontból, vagyis a guru-allűrös egótripből egyenesen következő téveszme, hogy aki eljön az órádra, az automatikusan a tanítványod, követőd, rajongód stb. lesz. Ez nem így van, ezt az elképzelést el kell felejteni. Mert sem az első, sem a tizedik, sem a századik veled töltött jógaóra után nem tekinthetsz úgy a vendégre, mint a te tulajdonodra, akinek te diktálhatsz, akitől feltétlen engedelmességet várhatsz el. Semmiféle jogot nem formálhatsz rá, csupán annak a jogát, hogy a megfelelő munkáddal szolgálod a vendég fejlődését. Ha a vendég ennél több kapcsolatot szeretne, az már nem a jógaoktató kompetenciája. A vendég életproblémáinak megoldásában független tanácsot adhatunk persze, de az ilyen jellegű problémákkal inkább pszichológushoz, terapeutához kell küldeni a vendéget. 

Harmadik pont: A VENDÉG A FŐNÖK! Persze az oktatónak kötelessége, hogy irányítsa a vendég gyakorlását, és eldöntse, hogy például egyes nehezebb pózokat vagy egyéb gyakorlatokat végezhet-e biztonsággal. De az órának a vendégről kell szólnia, és nem az oktatóról. Voltam már olyan jógaórán, ahol így kezdte a tanár: "Itt most én vagyok a főnök, és mindenki engedelmességgel tartozik nekem." Amíg az oktató nem tudja az ajtón kívül hagyni az egóját, addig ne várja el a vendégektől se ugyanezt. Az rendben van, ha az oktató szépen tud gyakorolni, de az óra nem látványcirkusz, ahol "impossible" szintű mutatványokkal kell elkápráztatni a közönséget. A kezdő gyakorlót ez inkább elbizonytalanítja, elkedvetleníti vagy megfélemlíti. Ne sugalljuk azt a vendégeknek, hogy "Én mindent tudok, ti meg semmit." Sem a gyakorlatban, sem az elméletben való jártasság fitogtatása nem feladata a jógaoktatónak. 

Negyedik pont: HIGGY ÖNMAGADBAN! Az eddigiekben az egó gyorsvonatán utazó kezdő jógaoktatóról volt szó, és sajnos van, aki még tíz-tizenöt évnyi tapasztalat után sem képes leszállni a magas lóról. Van, akiből ez a pozíció nem a legjobb tulajdonságait hozza ki, hanem a hatalom-mániáját és az elismerés utáni szomját. Nem akarok példákat hozni, elég, ha a Google-ba beírjuk a "yoga guru scandal" szavakat, és lehet olvasgatni. Van viszont másik véglet is: azok az oktatók, akik mindig azt gondolják magukról, hogy "nem vagyok elég jó". Ha kishitűek vagyunk, akkor nehéz lesz a vendégek hitét is visszaadni önmagukban, és még ha igazán lelkiismeretesek és tehetségesek vagyunk is, nem leszünk sikeresek. Mert a sikerben hinni kell, és tenni kell érte. A kishitűség és a túlméretezett egó között meg kell találni az arany középutat, és szert kell tenni az egészséges önértékelés és önkritika képességére. Ha az oktatók őszinték, és járnak egymás óráira, visszajelzést kérnek egymástól, akkor ez a folyamat könnyebben működik. Míg ha bezárkózunk a saját elefántcsont-tornyunkba, és azt gondoljuk, hogy "Mindenki más rosszul tudja, csak nekem van igazam", akkor könnyen zsákutcába juthatunk, mind emberileg, mind szakmailag.

Ötödik pont: FIGYELJ ODA! Az átlagember azt gondolja a jógaoktatóról, hogy mindig képes tökéletesen uralni az elméjét, a gondolatait, és fókuszálni a figyelmét. Persze tudjuk, hogy ez nem így van, és én is voltam már olyan élethelyzetben, amikor túl sok teher volt a vállaimon, gyötörtek az aggodalmak, stressz, depresszió, létbizonytalanság stb. Ilyenkor az oktató nehezebben tudja kizárni az ilyen negatív gondolatokat oktatós közben, és nehezebb a vendégekre koncentrálnia. Sőt, ha túl sok órát vállalunk, akkor könnyen kiéghetünk, mert annyi pránát közvetítünk kifelé, hogy belül már nem marad semmi. Ilyen állapotban nem könnyű motiválni az embereket, hiszen előfordul, hogy figyelmetlenül, gépiesen oktatunk. Szóval az is kötelességünk, hogy a zavaró tényezőket lehetőség szerint kiiktassuk az életünkből, és a vendégek valóban egy kiegyensúlyozott, a középpontjában lévő oktatóval találkozzanak, nem pedig egy szétcsúszott, stresszes idegronccsal.

Ez csak pár kósza gondolat volt, és természetesen sok olyan oktató van, aki már felismerte ezeket a dolgokat, és évek óta dolgozik rajtuk. Valószínű, hogy ők sokkal nyitottabb elmével fogják olvasni ezt a bejegyzést, mint azok, akiknek a legjobban volna rá szükségük, de hát én sem vagyok egy megmondó-guru, mindenki azt kezd a szavaimmal, amit akar! 

Uddíjána bandha a négy légzésfázisban

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Az uddíjána bandha ellenjavallatai

Ne gyakoroljuk az uddíjána bandhát teli gyomorral vagy terhesség alatt. A belégzés közbeni uddíjána bandhán kívül a másik három változat különböző mértékben nem javasolt gyomorfekély esetén.

További ellenjavallatok a báhja uddíjána alkalmazásához

A fentieken kívül, az uddíjána extrémebb formáját nem ajánlott menstruáció közben gyakorolni. Ha azonban a menstruáción kívül gyakoroljuk, akkor a báhja uddíjána kifejezetten jó hatással lehet a menstruációs panaszokra, különösen, ha az okuk a méh előreesése. Ne gyakoroljuk a báhja uddíjánát gyenge szív, szívbetegségek vagy magas vérnyomás esetén.

Miért az uddíjána bandha?

Számos utalás létezik az uddíjána bandha rendkívüli hatásaira. A Jóga-rahaszja szerint a szusumnába irányítja a pránát (1.65), megtisztítja a csakrákat és a nádíkat (1.67), és jó hatással van az apánával kapcsolatos betegségek, például a menstruációs panaszok esetén (1.69). A Hatha-ratnávalí szerint az uddíjána bandha a szusumnába irányítja a pránát, és ott a felemelkedését okozza (2.53). A Gheranda-szamhitá az uddjána bandhát oroszlánnak nevezi, mely szembeszáll a halál elefántjával – mivel az oroszlánt az állatok királyának tekintették, úgy vélték, hogy még az elefántot is képes legyőzni. Azt is állítja, hogy az uddíjána bandha képes spontán felszabadulást adni (3.8-9). A Góraksa-sataka odáig megy, hogy kijelenti: az uddíjána bandha segítségével legyőzhető a halál (77).

A belégzés közbeni uddíjána bandha

A teljes jóga-légzésciklus úgy épül fel, hogy a törzset egy víztartó edényhez hasonlóan töltjük fel levegővel, vagyis alulról fölfelé. A jógi először a hasába lélegzik be, majd a mellkasába, végül pedig a tüdőcsúcsokba, a kulcscsonti részbe. Így a jógikus belégzés egy hullámot indít el, ami a szeméremcsontnál kezdődik, majd a szegycsont felső végénél végződik.

Próbáljuk ki a következő kísérletet: lélegezzünk be úgy, hogy közben a hasfalunk teljesen el van lazítva. Úgy fogjuk érezni, hogy a hasunk egyre jobban kitágul, de a belégzés sohasem éri el a mellkast és a kulcscsontokat. Ez a belégzés természetellenes és vitalitást csökkentő módja. Most pedig feszítsük meg a hasfal alsó részét, és lélegezzünk be megint. Észre fogjuk venni, hogy most olyan magasra tudjuk emelni a belégzést, amennyire szeretnénk. Fontos, hogy ne az egész hasfalat feszítsük meg, csak a köldök alatti részét. Mivel a hasizmok a rekeszizommal összefüggésben működnek, a hasfal felső részének megfeszítése megakadályozná a rekeszizom mozgását is. Ez pedig azt okozná, hogy kizárólag mellkasi légzést végeznénk, ami ugyanolyan természetellenes és vitalitást csökkentő, mint a kizárólagos hasi légzés.

Ahhoz, hogy teljes és összefüggő emberi lényekké váljunk, az egész törzsünkkel részt kell vennünk a légzésciklusban. Ehhez aktívan kell tartani a hasfal alsó részét, a haránt hasizom részleges megfeszítése által, aminek a hatására a hasűri szervek a gerinc irányába nyomódnak. Ekkor a rekeszizom szabadon tud ereszkedni lefelé, miközben növeli a hasűri nyomást, valamint összenyomja és masszírozza a hasűri szerveket. Ennek hatására a hasfal köldök feletti része némileg kiemelkedik, de az alatta lévő része nem. A köldök feletti rész enyhe kiemelkedése jelzi, hogy a rekeszizom szabadon tud mozogni föl-le. Erre a jelzésre figyelni kell.

A hasfal felső részének korlátozott kiterjedése azt eredményezi, hogy a belégzés miatt kiterjed a mellkas. A szív egészsége szempontjából nagyon fontos, hogy a mellkas vibráló és pulzáló maradjon. A kizárólagos hasi légzés, melynél a hasfal laza, mereven tartja a mellkast, ami korlátozza a szív prána-ellátását. Miután a mellkas teljesen megtelt, a kontrollált alhas a belégzés maradékát egészen a tüdő felső lebenyeibe irányítja. A felső tüdőlebenyek szellőztetése nagyon fontos, és csak kevesen szívunk be elég levegőt ebbe a részbe. Emellett, ha egészen a tüdőcsúcsokig visszük a belégzést, akkor a levegőhullám eléri a háti gerincszakasz legfelső részét is. A legfelső háti csigolya megfelelő funkciója pedig biztosítani fogja, hogy az ezen a területen kilépő idegek megfelelően ellátják az általuk beidegzett területet, vagyis a karokat, kezeket, csuklókat és a vállakat. Az ezeken a területeken előforduló panaszok gyakran a gyenge és inaktív hasfallal hozhatók összefüggésbe.

Az előző könyveim olvasói észre fogják venni, hogy az uddíjána bandha ezen formája, amit ezen túl belégzési uddíjána bandhának fogok nevezni, használatos az egész uddzsájí légzésciklus alatt az Ashtanga vinyásza jógában. Andre Van Lysebeth, az első nyugati, aki meglátogatta K. Pattabhi Jois-t, megjegyezte, hogy tanára mekkora hangsúlyt fektetett a kontrollált hasfalra a pránájáma közben, és Van Lysebeth könyvében még képek is vannak arról, ahogyan Jois a pránájáma ezen formáját felügyeli egy haladó pránájáma-gyakorlónál.

A jógikus szövegekben általában találkozunk a kontrollált hasfallal, amikor az uddíjána bandháról esik szó. A bandhának ezt a formáját órákig ki lehet tartani."

Félelem nélkül

Újabb vendégposzt Acyutananda Dastól (Kovács Attilától):


Félelem nélkül

Egy hegyek között megbúvó faluban járunk, Darjeeling északi részén, Indiában. Kis család gubbaszt a szegényes és viharvert fakunyhó padlóján. Éjfél van, ilyenkor általában már az igazak álmát alusszák, de nem most: Anya, apa és két nagyobb fiuk csöndben virrasztanak, egyedül a legkisebb gyermek szendereg szelíden anyja ölén. Eljött a monszun és magával hozta az életet, a mindent valószerűtlenül zölddé varázsoló trópusi eső formájában. Azonban ez az élet nem csendesen kúszott be, nem hintett el figyelmeztető jeleket, hanem mennydörögve, villámokat szórva robbant be és taglózta le a vidéket. A kis család aggódva hallgatja az ingatag lélekvesztőhöz hasonlatos kis menedéken kívül tornyosuló külvilág félelmetes zajait. Vajon elég erős-e kunyhó, hogy kibírja a tomboló szélvihart, majd a közeli hegyormokról lezúduló vízfolyam pusztító áradatát?

De miért alszik oly nyugodtan a legkisebb gyermek, miközben az égi háború hangjai a család többi tagját nyugtalan ébrenlétre késztetik? A kicsikben öntudatlan és mélyen gyökerező hit él, hogy a szülők megvédik őket a külvilág ismeretlen és félelmetes történéseitől. A szeretetük és gondoskodásuk valóban erős védelmet ad a csemetéknek. Aztán, ahogyan cseperednek, és kezdik megízleli az önálló életet, megízlelik az aggodalmat és a félelmet is. A gyermekkor napsütötte és önfeledt kacajtól visszhangzó tengerszeméről az ifjúság ébredező vágyai veszélyes vizekre űzik a törékeny kis test-lélekvesztő reményektől fűtött utasát, hogy aztán a felnőttkor egyre sűrűsödő viharai megtörjék, és kietlen partokra vessék, ahonnan csak vágyakozva nézheti az egykor oly sokat ígérő élet tengerének távolba vesző horizontját. Így fakul ki a tágra nyílt világ édes ígérete, hogy szépen lassan átadhassa helyét a szorongásnak és a kimondott vagy kimondatlan félelmek tömkelegének.

De miért e sok félelem? Teljesítményorientált és hedonista világunk kőkemény szabályai előtt térdre kényszerülve olyan erővel próbáljuk építeni és támasztani életünk hollywoodi díszleteit, hogy a nagy munka (támasztás) közben majdnem elhisszük, hogy a díszletek mi magunk vagyunk, és mögöttük biztonságban érezhetjük magunkat. Hiszen ki akarná, hogy nyitott könyv legyen az embertársai előtt? Mert ha megtudják, milyenek vagyunk valójában, kellünk-e majd nekik? Pedig ezek a díszletek pontosan a félelmeink külső tükörképei. Ez az őszintétlenség még inkább elszigetel másoktól és a valódi énünktől: képmutató és felületes kapcsolatokba, szerepekbe hajt, melyek ezáltal már a kezdetükkor halálra vannak ítélve.

Ha ezt a modernkori félelmünket sikerül is levetkőzni, sajnos akkor sem szabadulhatunk meg minden aggodalmunktól. Hiszen még ha a díszleteket lebontjuk és őszintén szembenézünk az élettel és a kapcsolatainkkal, akkor is marad valami nyugtalanító érzés bennünk a dolgok átmeneti természete miatt. Egy érzés, hogy mindent elveszítünk egyszer. Hiszen mi lesz, ha nem tudjuk fönntartani magunkat, betegség támad meg, vagy egyszer csak elhagy a szeretett személy? Vagy mi lesz, ha meghalunk? Ezeket a hangokat is igyekszünk elnyomni és elmenekülni a múlt álomszerű emlékeibe vagy a jövő délibábos ígéreteibe. Ez a menekülés időlegesen feledteti a múlandóság felszínre törő megtapasztalását, de a felszín alatt lobogó belső szorongást nem olthatja el soha. De valóban ennyi az élet, és soha nem lehetünk szabadok a félelmeinktől?

Ahogyan a gyermek szülőbe vetett természetes és öntudatlan hite minden félelmet kirekesztő menedéket ad, úgy mi, felnőtt fejjel is újra megtapasztalhatjuk a félelemnélküliséget, hiszen egyszer már a miénk volt.

A szívünk mélyén jól tudjuk, hogy valahol létezik egy helyzet, mely teljes és rendíthetetlen biztonságot nyújt számunkra. Már számtalanszor megtapasztalhattuk, hogy ebben az átmeneti árnyékvilágban nem bízhatunk, csakis az örök dolgokban. Abban, aki, és ami mindig velünk lesz. Mert valahol a szívünk egy eldugott szegletében búvópatakként ott fodrozódik az a felismerés is, hogy "nincs olyan, hogy megszűnjön a létezésünk". És igen, ez kivételesen nem egy hiú ábránd. A valóság "emléke" és isteni sugallata hallatja ezt velünk. Jól sejtjük, hogy a létezésünk örök. Mert nincs más, csak az adott pillanat, minden más csak illúzió - a múlt és jövő csak a mi anyagi elménk teremtménye. Valójában az örök pillanatba, az örök jelenbe ágyazódik a létezésünk, amely természeténél fogva nem múlik el soha, így a mi létünk sem múlik és nem is múlhat el: a lelkünk örök, még ha testet is cserél a halál pillanatában. A lélek elpusztíthatatlan, teljes tudással és boldogsággal teli, semmilyen anyagi változás nincs hatással rá. A múlandó anyaggal, az anyagi tulajdonunkkal és pozícióval történő kizárólagos önazonosításunk nyitja meg előttünk a félelmet. A félelmeink, a hamis önazonosításunk és az ebből fakadó illúzióink pedig elfedik előlünk a lélek valóságát. Azonban a lélekről szóló tudás képes lemosni tudatunk hamis önazonosítással és félelemmel szennyezett tükrét.

A valódi önazonosságunk a Krisnához fűződő eredeti és örök kapcsolatunk helyreállításával érhető el. Az Ő menedéke tükröződik a szülők szeretetében és gondoskodásában is. Krisna az eredeti fenntartónk, minden létező forrása. Az Ő menedékét keressük a kapcsolatainkban, vagyonunkban, pénzünkben, intellektusunkban is. Azt hisszük, most nincs Vele kapcsolatunk. Pedig Ő az, aki reményt ad, mikor már lemondtunk mindenről és nem látunk semmi kiutat. Ő az, aki a legnagyobb fájdalom után is napfényt mutat és begyógyítja a sebzett szíveket – még ha nem is tudunk róla. A Krisnához fűződő eredeti kapcsolatunkat a Szent Neveinek éneklésével teljesíthetjük ki újra. A Szent Nevek éneklése által megtapasztalhatjuk a lelki természetünket és Krisna védelmező jelenlétét, útmutatását, hogy aztán idővel beléphessünk a „szivárványon túli világ” félelem nélküli és önfeledt boldogságába. Mert az nem csak mese. Valóságosabb, mint a mi szenvedésekkel teli árnyékvilágunk.

"Ha lefekszel és az Úr Szent Nevét énekled, Krisna melléd fog ülni. Ha leülsz és énekelsz, az Úr melléd fog állni. Ha fölállsz és énekelsz, az Úr melletted fog táncolni. Ha táncolsz és énekelsz, az Úr magához fog ölelni!" (Tukarama – indiai szent, 1577 - 1650)

Az uddíjána bandha

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"A dzsálándhára bandha és a paraszimpatikus idegrendszer

Ha mélyen előrehajtjuk a fejünket, és összehúzzuk a torkunkat, akkor nyomást gyakorolunk a nyaki érhólyagokra (carotid sinus). Ezzel aktiváljuk a paraszimpatikus idegrendszert, csökkentjük a vérnyomást, és csökkenti a pulzust. A nyaki érhólyag általános célja az, hogy érzékelje a vérnyomás emelkedését a nyaki artériákban, ami, ha nincs csillapítva, károsíthatja az agy érzékeny ereit és akár stroke-ot is okozhat. Ha a vérnyomás bármilyen okból megemelkedik a nyaki artériákban, akkor az artérák megdagadnak és így nyomást gyakorolnak a nyaki érhólyagra. Az érhólyag a stimuláció hatására aktiválja a paraszimpatikus idegrendszert, ami csillapítja a vérnyomást és a pulzust. A dzsálándára bandha ugyanezt a mechanizmust használja ki a kumbhaka fejlesztésére és meghosszabbítására. A paraszimpatikus idegrendszer lehetővé teszi, hogy belelazuljunk a kumbhakába, a pulzus és a vérnyomás csökkenése pedig a szervezet csökkent oxigénigényéhez vezet. Következésképpen, a dzsálándhára bandha segítségével a kumbhaka meghosszabbítható, aminek sok előnye van, például a mélyebb meditáció és végső soron a negatív kondicionáltság elengedése. Ezen felül a kumbhakában és a pránájámában csak akkor érhetünk el sikert, ha sikeresen gyakoroljuk a dzsálándhára bandhát. Nem lehet túlhangsúlyozni a fontosságát.

Uddíjána bandha

Az uddíjána bandha azt jelenti, hogy „felrepülni”. A Dhjánabindu Upanisad (75) szerint azért nevezik így, mert felemeli a pránát a központi energiavezetékbe.

Definíció

Belégzés közben csak a hasfal alsó része van behúzva, hogy lehetővé tegye a levegő beáramlását a mellkasba, illetve hogy megakadályozza a hasüreg kitüremkedését. A belső kumbhaka alatt az egész hasüreget izometrikusan összehúzzuk, hogy növeljük a nyomást a hasüregben, és felfelé húzzuk az apána vájut. A kilégzés közben az egész hasfalat izotónikusan összehúzzuk, hogy kipréseljük a levegőt a tüdőből anélkül, hogy az apána váju lefelé áramolna. A külső kumbhaka alatt a hasűri szerveket a mellüreg felé szívjuk, hogy felemeljük az apána vájut. Technikai értelemben véve ez nem bandha, mivel nem történik izomösszehúzódás, de energetikailag ugyanaz a hatása, mint a bandháknak, vagyis megváltoztatja a prána és a váju áramlásának irányát. Annak érdekében, hogy világosan elkülönítsem ezt a módszert az uddíjána bandha másik három fázisától, báhja uddíjánának neveztem el.

Tehát az uddíjána bandha/báhja uddíjána négy különböző formája a légzés négy különböző fázisához kapcsolódik: belégzés, belső kumbhaka, kilégzés és külső kumbhaka. A légzésciklus négy fázisának bármelyikében alkalmazható tehát az uddíjána bandha/báhja uddíjána valamilyen formája."

Még mindig szemetet eszel?

Jó hír: a McDonalds forgalma az elmúlt évben az USA-ban átlagosan 4%-ot zuhant, ami erőteljes tendencia-fordulatot jelent az eddigi folyamatos növekményhez képest. Úgy tűnik, hogy az amerikaiak (akiknek 70%-a erőteljesen elhízott) kezdenek végre felébredni, és talán lassacskán ráállnak a valódi ételek fogyasztására a függőséget okozó hulladék-élelmiszerek helyett. Le is váltották iziben a McDonald's CEO-ját, hátha az új vezér fel tudja tornászni a mutatókat. Persze az örömködésnek még nincs itt az ideje, hiszen Magyarországra minden ilyen változás minimum 5 éves késéssel szokott bejönni. Itt még vígan falatozik mindenki a Mekiben, és ha nem azt választja, akkor is tonnaszámra válogathat a kamu-élelmiszerek között a szupermarketek polcain.

Döbbenetes látni, legalábbis nekem, hogy a mai gyerekek mekkora mennyiségű csokit, cukorkát, édességet, chipset, cukrozott üdítőt, és egyéb élvezeti kaját tolnak magukba. És amikor "rendesen" étkeznek, akkor is tésztát, krumplit, pizzát, tejterméket és kenyeret etetnek velük a szüleik, és most csak a "vegetáriánusokról" beszéltem. Persze egy húsevő is nagyjából ezt eszi, némi húsiparilag megturbózott felvágottal vagy rántotthússal megtoldva. Ez a cukor-, glutén- és finomított szénhidrát-mennyiség pár év alatt képes tönkrevágni a gyerekek belső szerveit, és szépen megalapozza a cukorbetegséget, szívproblémákat, daganatos, idegrendszeri és autoimmun betegségeket, amiket egy csokorban civilizációs betegségeknek nevezünk.

Az ok pedig nagyon egyszerű: a táplálkozási szempontból értéktelen és káros élvezeti kaják tömkelege, valamint a mozgáshiány. Arra a kérdésre, hogy "Na de akkor mit kéne enni?" már sokszor válaszoltam: zöldséget, gyümölcsöt, csírákat, hüvelyeseket, olajos magvakat, és egyes gabonaféléket. Minél több szerepel ezekből az étrendünkben, annál könnyebb kiszorítani a hulladék-kajákat. 

Persze amellett, hogy az emberek azért lassan ébredeznek, és próbálnak egészséges opciókat választani az étkezésükben, a mozgás is lassan kezd divatba jönni. Ezt illetően például úgy érzem, hogy Magyarország jóval előbbre tart, mint akár Nyugat-Európa vagy az USA. kevesebb, mint tízmilliós népünk azért nem kevés olimpiai aranyat kitermelt, és a rekreációs tömegsport is virul, a maratonok, spártai futások és egyéb sportnapok, versenyek mennyiségét elnézve. Csak jobb, ha az emberek ilyen eseményekre meg sportbérletre költenek, mintha a moziban rágcsálják a GMO popcornt és kólát szürcsölnek hozzá. 

A gyerekek életmódjában természetesen a szülők játsszák a meghatározó szerepet. Ha a szülő nem viszi a gyerekét sportolni, akkor a gyerek otthon fog gubbasztani a monitor előtt, pedig nem kevés energia szorult beléjük. Tegnap játszóházban voltunk a nagyobbik lányommal, aki öt órán keresztül megállás nélkül csúszdázott, kúszott-mászott, ugrált, pörgött és forgott. Egy felnőtt ennek a mozgásmennyiségnek a töredékétől is már kinyúvadt volna. Persze nem egy edzett felnőtt, hiszen felnőttkorban is alapnak kéne lennie a napi legalább egy-másfél óra edzésnek, optimális esetben ugyanennyi jógával kiegészítve. 

Ha viszont nem szoktatjuk rá magunkat és a gyerekeinket a rendszeres mozgásra, akkor az igény és a mozgáskészség is el fog veszni. Márpedig a gyerekekre leginkább a szülői példa hat. Ha azt látja, hogy a szülő is egész nap otthon tesped, akkor azt fogja gondolni, hogy ez a természetes, és elfelejti a mozgás természetes örömét. Ezzel pedig az egészséges, teljes élet örömétől is megfosztja magát, vagy mondhatjuk azt is, hogy a szülő fosztja meg tőle. 

Az étkezéssel kapcsolatban még inkább igaz a szülői példa jelentősége. Hiszen a gyerek azt fogja enni, amit a szülő elé tesz, amit a szülő megenged neki, amit megvesz neki a boltban. Ha mi sem tudunk tudatosan táplálkozni, és rászoktatjuk a gyereket a cukros műkajákra, akkor ezáltal megalapozzuk a szervi és pszichés betegségek sokaságát, amit már gyermek-vagy serdülőkorban is kezdenek átélni a gyerekek. Ha egy gyerek elhízik, az nem a genetika, hanem elsősorban a szülők hibája, akik nem figyeltek oda az étkezésére és a testmozgására, nem tanították meg neki, hogy egészséges választásokat tegyen az életében. Az érzelmi háttér is fontos természetesen, de azt le kell szögezni, hogy a "boldog" gyerekek sem élnek mindig egészséges életet. Sőt, van amikor a jó genetika még hátrányt is jelenthet, mert például nem hízik a gyerek akkor sem, ha hulladék kajákat eszik, és nem mozog. Ettől még nem lesz egészséges. 

Szóval a változást önmagunkkal kell kezdeni, és akkor a mi példánk hatással lesz másokra is a környezetünkben, a családunkban. Lehet, hogy először csodabogárnak fognak nézni, de húsz-harminc év következetesen tudatos és egészséges életmód eredményével már nehéz vitatkozni. És amikor az emberek meg fogják kérdezni, hogy "Hogy csinálod?", akkor már csak az őszinteségükön és az akaraterejükön múlik, hogy komolyan veszik-e a válaszunkat.

Szkanda eredete

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Szkandát sokféleképpen ábrázolják: mint szabados lelkű fiatalembert, mint a fiatal lányok ártatlanságának védelmezőjét, mint cölibátusban élő szentet, mint boldog házast, vagy mint kicsapongó nőcsábászt. Nyilvánvaló, hogy az istenségben a szexualitáshoz fűződő összes attitűd megjelent, ami valaha is népszerűvé vált Indiában. Dél-Indiában házas, feleségei Széná és Vallí. Ezt persze úgy is lehet értelmezni, hogy a „széná” szó a hadsereget jelenti, Vallí pedig a félhold alakú lándzsa neve, amely a fegyvere. Ezek sokkal inkább jelképezik harcos természetét, mint bármilyen emberi nő. Orisszában és Bengálban fennmaradt egy érdekes folklór-mese azt illetően, hogy Kárttikéja vagy Szkanda miért agglegény. Egyszer az anyja, Párvatí megkérdezte tőle, hogy milyen lányt szeretne feleségül venni, mire Szkanda azt válaszolta, hogy „Olyan szépségeset, mint te.” Ezek után Párvatí egész életig tartó cölibátussal „áldotta” meg. Bármely nő, aki szent erdejébe belépett, azonnal fává változott.

Kelet-Indiában azonban Kárttikéját a jóképűség és a bátorság megtestesítőjeként tisztelik. Egy másik sajátossága Szkanda ábrázolásának Kelet-Indiában az, hogy nyilasként tartják számon, és nem lándzsahordozóként, mint India többi részében. A kelet-indiaiak emlékezetében úgy látszik, hogy a vadász-isten képe a legerősebb, tekintettel az ott burjánzó sűrű erdőkre. Azonban India minden részén Szkanda legfontosabb jellemvonása a fiatalsága. Az örök fiatalságot képviseli, nem is annyira életkora szempontjából, mint optimista és vidám, pajkos hangulatával. A szobrokon mindig Trisikhinként ábrázolják, azaz három hajtinccsel, ami az örök ifjú – Kumára jellemzője.

Szkanda Kumára-jellege már általánosan elfogadottá vált akkorra, amikor Kálidásza megírta Kumáraszambhavam című költeményét Szkanda születéséről. A történet itt már jelentősen megváltozott, és a Puránák még tovább módosítják. A démonoknak volt egy Táraka nevű vezére, aki tulajdonképpen legyőzhetetlen volt. Csak Siva és Párvatí fia ölheti meg, de a félistenek nem örültek annak a lehetőségnek, hogy egy ilyen fiú szülessen ennyire erőteljes szülőktől, hiszen könnyedén felülkerekedne rajtuk is hatalomban. Mivel akkor Táraka nem jelentett valós veszélyt, csak jóslatok szóltak róla, a félistenek meggyőzték Sivát, hogy soha ne nemzzen gyereket. Siva egyszerűségében meg is ígérte, de a feldühödött Párvatí bosszúból megátkozta az összes félisten feleségét, hogy örökre meddők maradjanak. Ez egy tudatalatti módja lehetett annak, ahogy Kálidásza megmagyarázta a védikus hagyomány hanyatlását.

Siva azonban csak azt fogadta meg, hogy szexuális úton nem lesznek gyerekei. Telnek-múlnak az évezredet, és a hatalmas energia, ami összegyűlik Sivában, amiért megtartja a magját, már az egész univerzumot fenyegetik. A félistenek ekkor megbízzák Agnit, hogy zavarja meg Sivát szeretkezése közben. Siva dühödten elvesztegeti a magját, de a ravasz Agni rájön, hogy az még jól jöhet. Összegyűjti, és Brahmához viszi abban a reményben, hogy az fegyvert tud kovácsolni belőle. Az isteni mag azonban túl forró, és még Agnit, a tűz istenét is megégeti. Beugrik hát a Gangesz folyóba abban a reményben, hogy szent vize lehűti Siva magját, de a folyó fájdalmában kiveti a magot a partra, ahol Szara nádak nőnek. Ezért Szkanda első neve Szarabhú, ami azt jelenti, hogy „aki szara nádasban született”.

Ekkor hat nimfa jön arra, akiket Krittikáknak neveznek (ebből a „Kárttikéja” név), és meglátják az újszülöttet, amint a parton fekszik. Annyira gyönyörű, hogy mindannyian meg akarják szoptatni, a baba pedig ekkor hat formát vesz fel, hogy mindannyian megetethessék. Egy másik változat szerint hat feje lett ugyanebből a célból. Ekkor nagy vita tör ki, hogy kié is a gyermek. Agni azt mondja, hogy az isteneké. Gangá arra hivatkozik, hogy az ő méhében fogant meg a gyermek. A Krittikák arra hivatkoznak, hogy ők találták meg, ezért megtarthatják. Végül azonban Siva felügyelete alákerül a gyermek, mivel az övé volt a mag, Párvatínak pedig még egy gyermeke születik (Ganésa).

Ennek a mesének a rendkívülisége sok mindent felfed. A régi istenek hanyatlása egyértelműen megfigyelhető benne ugyanúgy, mint a helyi kis istenségek küzdelme, hogy kapcsolatba hozzák magukat Szkanda felívelő hírnevével és népszerűségével. Végül Siva nyer, mert egyértelműen ő a leghatalmasabb istenség és a természete és szokásai nagyban hasonlítanak Szkandáéra. A hegyi istenség helyet kapott a hivatalos panteonban, de csak fiúként. Szkanda bekerülése Siva csoportjába sok érdekes következménnyel járt. Például az Agni Purána és a Szkanda Purána számos történetet közöl, melyek erről a visonyról szólnak.