Trivandrumi kalandok

Trivandrum, azaz Tiruvananthapuram Kerala fővárosa, ide érkezett a repülőgép, amikor jöttünk. Ma ide szerveztünk kirándulást, de előtte még mentünk jógázni. Ismét 2. sorozat volt, legalábbis nekem és Áginak. Ő már vissza akart menni az 1.-re, de meggyőztem, hogy péntekig gyakoroljuk a 2-t, mert legalább ötször meg kell csinálni egymás után, hogy az idegeidre hatni kezdjen.

Ez egyeseknél úgy jelentkezik, hogy az idegeire kezd menni a sorozat, de ez a tisztulás jele. Az állókat végigcsináltuk a vírabhadrászanáig, majd a pásászanánál kiderült, hogy nem vagyok ma annyira hajlékony, mint tegnap. Biztos azért, mert csak két fagyit ettem, és nem négyet. De azért Shiva összeakasztotta a kezeimet mindkét oldalt, és a Krouncshászanánál is jól meghúzta a lábamat. Persze már az álló pádángusthádszanáknál rég 180 foknál jár, még azzal sem foglalkozik, hogy az álló lábamat kicsit behajlítom, hogy tovább tudja tolni a felsőt.

A csípőnyitók kicsit kevésbé mentek, de azért végigigazítgatta. A Karandavászana most valamivel simábban ment, mint tegnap, bár a fejemet letettem. Áginak is ezzel van problémája, ezért nem is akarta gyakorolni a 2.-t. De ha nem gyakorlod, sosem fog menni. A hátrahajlítóknál is hathatósan segített Shiva, illetve a végén jól megcsavargatott a szupta-úrdhva-páda-vadzsrázsanában. A dropbacknél az első hátrahajlításból sikerült felállnom, a többi háromnál ott volt és segített. A befejezőben még a fejenállás is izgalmas, mert a sírsászana A és B után felemeled a fejedet a földről, és átmész Skorpióba, onnan pedig leereszt hídba, és felállít.

Szóval megvolt a gyakorlás, Kalarira ma nem maradt időm, mert fél kilenckor indult a taxi. Lepujáztunk, megreggeliztünk, és kisétáltunk a taxi-végállomásra. Trivandrumból tulajdonképpen csak az MG Roadot ismertük meg. Ehhez esett közel a templom, ahol Padmanabhaswami, vagyis Visnu fekvő múrtiját imádják. Csak az volt a gond, hogy a papok nem engedik be a külföldieket, csakis a Maharadzsa személyes engedélyével, amivel pillanatnyilag nem tudtunk szolgálni. Legközelebb jobban rákészülünk. Azért kívülről lefényképeztük a templomot, és utána betértünk a királyi palota múzeumába.

A radzsasztháni palotákohoz képest a keralaiak jóva egyszerűbben néznek ki, és nagyon sok fát használnak bennük. Jellegzetes cseréptetejük van, alatta rácsos faburkolattal, ami hűvösen tart, de lehetővé teszi a levegő járását. A Rama-varma királyok családfája a 8-9. századig van visszavezetve, az utolsó előtti király csupán egy évig élt a palotában, ami négy év alatt készült el. Volt benne egy irdatlan nagy kristály trónus, meg egy elefántcsont trón is. Emellett egy kazal rozsdás kard, jó hosszú puskák és szép képek, m

eg ajándékok messzi földekről. Végignéztük, titokban ellőttünk egy-két fotót, majd irány a bazár.

Először ájurvédikus gyógyszert akartunk beszerezni, több-kevesebb sikerrel, majd különváltunk, ki-ki vérmérséklete szerint shoppingolt. Mi Bogyóval az otthoniaknak vettünk ajándékokat. Mindent összevetve Trivandrum nem túl izgalmas és elég drága város, fél nap elég is volt benne. A többi túra természeti szépségeket céloz majd, a kultúrából egyelőre ennyi elég volt.

Délután alig vártuk a hazaérkezést, egyből bevágtuk magunkat a tengerbe. Naplementéig kint töltöttük az időt, ismét jó vörös lettem, mint tegnap is. Remélem, azért nem hámlok le teljesen. A parton jógáztam egy kicsit, és megcsináltam negyven dropbacket. Minden egyes hátrahajlásnál láttam, hogy egyre több ember néz, mint a cirkuszban. A többiek is megjöttek, beálltunk egy-két képre.

Este hatkor indulás vacsorázni. Ezúttal a Karuna vega étterem lett kiszemelve, ahol iszonyú lassan készül el a vacsora, de azért finom. Mai különlegességek: mindenki panírt (házisajtot) evett különböző változatokban. Az enyém volt a legegzotikusabb, Panir Kadai a neve, és egy kis wokban hozzák ki, ami alatt egy láng ég.

A tartalma irdatlan csípős volt, percekig nem éreztem a nyelvemet. Virgin Mojitot is ittunk (mentás limonádé), kár, hogy nem darálták bele a mentát. Fél kilenckor szabadultunk, irány a netcafé, ami tízkor zár, addig még be kell kalapálnom a bejegyzést. A holnapi viszontlátásra.

Ami belefér

A mai napon sem mentünk kirándulni, inkább megpróbáltuk kihasználni a helyi kikapcsolódási lehetőségeket, amennyire lehetett. Reggel ismét 2. sorozat Shivával, most már csak én és Ági nyomtuk, a többiek ismét az egyest csinálták. Ezúttal az összes pózt végigcsináltuk, Shiva hathatós segítségével. A Tittibhasana különösen jól sikerült, illetve az ékapáda és dvipada-sírsászanák is. Ma volt az első alkalom, hogy rendesen megizzadtam, lassan melegszik az idő. Reggel 28 fok és 78% pára volt.

Az izomlázam lassan enyhül, illetve a tegnapi pilates hatására a combomból átkúszott az oldalsó hasizmomba és a fejbicccentő izmomba. A reggeli mysore után lent a sálában találkoztunk Vinayyal, aki odaadta a gyógyszereinket. Nekem egy Kushmanda Rasayana nevű lekvárt írt fel, amitől állítólag 16 évesre vissza fogok fiatalodni, Bogyónak meg fogyasztó készítményeket.

Ambarist is elkaptuk, gratuláltam neki a Kalari versenyen aratott győzelméhez. tegnap reggel tíztől délután fél hatig nyomták, tizenegy formagyakorlatot és tíz fegyveres számot kellett bemutatnia. Mindene fájt, de azért bevállalt velem egy fél óra edzést. A többiek megfutamodtak, így egyedül gyakorlatoztatott az arénában. Először a szokásos straight leggel kezdtük, vagyis minden egyes lépésnél fel kell rúgni a lábadat spiccelve álló spárgába. Ez a bemelegítő gyakorlat. Utána volt még ugyanilyen rúgás fordulásokkal, keresztbe oldalra meg körívesen is.

Ez még OK, bár Ambaris vízszintesig is nehezen tudta felemelni a lábát, engem azért vezényelt szorgosan. Utána

jött a vírabhadrászanás kitörés, ez jó kis csípőnyitó. Van egy olyan is, ahol mély terpeszben vagy behajlított térdekkel, és a kezeddel is csinálsz még formagyakorlatot. A következőben vírabhardászana előre, majd visszaülsz a hátsó lábadra, és újra előre. Ezek után hagyott egy szusszanásnyi időt, én már kereket oldottam volna, de ő csak szóval tartott, kikérdezett, hogy mit csinálok otthon. Utána még két-három kört levezetésnek, kb 45 perc után szakadt rólam a víz és tiszta sár voltam, mert döngölt földpadlós az aréna.

Megköszöntem az edzést, és lassan hazavánszorogtam, mára megvan a mozgásadag. A combom határozottan jobb, de a tricepszemet meg a vállamat most jobban érzem, úgy látszik, reggeli órán jobban rádolgoztam. Puja után lementünk reggelizni. A menü így szokott kinézni: egy nagy tál gyümölcs (ananász, papaja, banán stb.), corn flakes tejjel, gyömbértea és frissen facsart ananász juice. Utána egy kis pihenés a medence partján, majd be a vízbe. Lusták voltak ma a hullámok, de azért egy párra sikerült ráfeküdni. Tulajdonképpen egész nap a tenger, a medence és a napozóágy között ingáztam, jó vörös is lettem estére.

A medencében kipróbáltam a kumbhaka-pránájámát, 45 másodpercig megy a légzésvisszatartás a víz alatt. A tengerben is kipróbáltuk, hasonló eredménnyel. A parton gyakoroltuk a dropbacket, kétszer tízet sikerült megcsinálni egyelőre a homokban. Délután japáztam, majd felkerekedtünk vacsorázni. Útközben vettem egy pár szarongot, a többiek szerint túl színeseket, de én szeretem a vidámat. A Suprabhatam éttermet választottuk, mert ott gyors a kiszolgálás.

Bindi masala (hölgyujj), házisajtos spenót, padlizsán, naanok (sült kenyérlepény), vegyes saláta, rizs és dhal (lencse) volt az esti menü. Desszertet nem rendeltünk, mert ebben az étteremben sincs fagyi. A vacsit gyorsan kihozta, finom is volt, viszont a számlára több, mint fél órát kellett várni. Ezek után már csak az internet-café megszállása maradt hátra, és lassan nyugovóra térünk, holnap Trivandrumba megyünk a templomot és a palotát megnézni.

Indul a 2. sorozat

A mai nap nagy újdonsága volt, hogy 2. sorozatot gyakoroltunk Shivával. Az utóbbi 2 hét alatt kicsit kiesett a fejemből, mert ugye eddig csak az 1-est gyakoroltuk, mióta itt vagyok. Az állókat végigcsináltuk rendesen a többiekkel, utána a hátsó sor maradt az 1-esnél, illetve az új lány mellettem, Liz, aki tegnap érkezett. Végül is annyira nem új, mert öt éve Kalarizik, durván ki van szálkásítva, és patika pontossággal nyomta az 1. sorozatot, sőt, a végén egy párat a 2-esből is hozzátett. Az én első gyakorlásomhoz viszonyítva, látszott a rutin, és most már a Kalari hozzájárulását is értékelem a jógához.

Elkezdtük a pásászanával (málászana az itt nincs), és utána nyomtuk sorban a többit, amíg a szúpta-vadzsrászanához nem érkeztünk, amit ugye párban szoktunk csinálni. De Shiva csinálta mindenkivel, a többiek ad

dig ültek. Mikor mi Ágival kész voltunk, folytattuk, de ezáltal a mögöttünk lévő sornak egy pár pózt ki kellett hagynia, mert nem tudták a gyakorlatok sorrendjét.

Egész jó volt minden, kivéve az ékapáda és dvipada-sírsászanákat, mert a combom még nem volt száz százalékos a Kalari óta. A Tittibhászanákat ki is felejtettük, de erre csak a nakrászana közben jöttem rá. A Karandavászanának kétszer is nekirugaszkodtam, ezt nem annyira tudta Shiva, hogyan segítse, de azért valahogy visszaevickéltem a lábaimat a levegőbe. A végén lenyomtuk a fejenállásokat, majd a hátrahajlítást és a befejezőt. Megint kb egyszerre lettünk kész.

A savászana után elkezdtünk vitatkozni, hogy megkérjük-e Ambarist egy újabb Kalari-edzésre, de kiderült, hogy tízkor indulnak versenyre Trivandrumba, és estig ott lesznek. Sok sikert kívántunk Ambarisnak, és megbeszéltük, hogy másnap reggel folytatjuk az edzést nála. hazaérve puja, reggeli, majd egyből belevágtam magamat a vízbe, bepótolandó a tegnapi fürdés-hiányt.

Csodálatos tiszta itt a víz, két méter mélyig is lelátni. Néha jött egy-egy nagyobb hullám, egyre jobban sikerül ráfeküdni. A helyiek is kezdik ellesni a body-surfing tudományát. Fél óra múlva ki a vízből, egy kis napozás, japa (hogy legyen valami színem is mire visszaérek), és beülök a Leóba netezni. Lejegyzem a tegnapi napot, a Facebookon nem sok mozgás van hétvégén. A parton annál nagyobb, kivonult a sok indiai lazulni. Visszamegyek én is, második fürdés. Utána kint a parton gyakorlom egy kicsit a kézenállást, dropbacket meg ilyesmit. Egész jó kis tömeg gyűlik össze körülöttem, lassan már pénzt is lehetne szedni.

Mág egy kis napozás, japázás, majd fél öt felé elhatározzuk, hogy pilates-leckét veszünk Áginál, a combjainkat regenerálandó. Nem sokat vacillál, éneklő hangon elkezdi vezényelni a gyakorlatokat. A legtöbbet a hátunkon vagyunk, de azért én bevizionálom, hogy az eddigi combfájdalmam holnapra átkúszik a hasizmaimba. Közben további ötleteket gyűjtök az iron yoga kínzóórához, Ambaristól már kaptam egy párat :-). A végére be volt ígérve, hogy átvesszük a Kalari formagyakorlatokat, persze nagy hitelen lefújják a csajok az órát, mondván, hogy irány a víz.

Megy le a nap, negyedik fürdőzésem ma. Kis fürdés után a parton ismét kipróbáljuk a dropbacket, nekem már 8 sikerül egymás után, belégzésre hátra, kilégzésre fel. Ági még nem szokta meg a süppedő homokot, de hamarosan meglesz a 108! Bogyó ellő egy-két fotót, az egyikben éppen elkap egykezes kézenállásban.

Naplemente után vacsorázni készülünk, ezúttal a jónevű Lonely Planet vegetáriánus étterembe. Nem olcsó hely, de kellemes a környezet, Bogyó Bombayi Thalit rendel, amin többféle étel van, én pedig a Valentin-napi különlegességet, a Vegetable Basketet. Ez grillezett zöldségekből és chipsből áll, egy salátát kérek mellé. A többiek naanokat esznek meg leveseket. Finomak az ételek, de a végén kiderül, hogy nincs banana split, ami nagy csalódás, mert még nem sikerült ennem, mióta itt vagyok.

Vacsi után mindenki újra bevonul az internet-caféba, majd hazafelé indulunk. A szálloda teraszán Bacardi party van, nem tudom, hogyan fogunk ma elaludni. Holnap ismét feltöltődős nap, és Kalari is lesz!

Irány dél

Szombaton újhold lévén, nem volt jógaóra, ezért beterveztünk egy nagyobb túrát Kanyakumáriba, ami Cape Comorin-ként is ismert, és az indiai-félsziget legdélibb csücske. Kb 160 kilométerre esik Kovalamtól, de közben meg szerettünk volna állni a nagyobb templomokban. Hatra terveztük az indulást, amiből 6.40 lett, de most nem a mi hibánkból. Amikor kiértünk a taximegállóba, hívtam Rajivot, hogy hol van, azt mondta, nem ő jön, hanem a bátyja, Uttaman, ugyanolyan hétüléses Toyotával.

Sok mindent tanultunk ezen a napon a türelemről,

alázatról és a karma törvényéről. A lányok szerint most azért késett a taxi, mert a múltkor mi várattuk meg, amikor az elefántfesztiválra indultunk, vagyis visszakaptuk a karmánkat. Mindenesetre elindultunk. Az első templom egy Krisna-templom volt Neyyatinkaramban. A templomokban a férfiaknak le kell venniük az ingüket, és fotózni persze tilos, úgyhogy amit tudtunk, azt is titkokban kellett elkapni.

Krisna múrtija nagyon szép volt, és a templomban nem volt tömeg. A második megálló Martandamban volt, itt Ayappan múrtiját néztük meg, aki Visnu és Siva fia, és Keralában fő istenségnek számít. Nem volt világos, hogyan lehetett két férfi-istenség fia, de hát az aggatós szertartás után már nem nagyon csodálkozunk semmin. Mindenesetre harcos, nyilas istenség, és a templom udvarában az örömére folyamatosan durrogtatják a petárdákat. Uttaman elmondta, hogy 200 kilométerre északra van Kerala fő Ayappan-temploma, ahová kb. négyórás mászással lehet feljutni, mivel egy hegy tetején van.

Hálát adtam az égnek, hogy nekünk csak lefelé kellett egy pár lépcsőt megtenni, mert a tegnapi Kalari edzés után most már nem csak a belső combom sajgott, hanem derék és térd között minden. A templomokban a leborulás is gondot okozott, nem beszélve a lépcsőzésről, felállásról, leülésről.

A következő megálló az már olyan tíz körül volt, Kumarakaviban. Itt Murugát, vagyis Siva fiát imádják. Máshol Subrahmanyának vagy Kartikkéjának is hívják, ő Siva második fia Ganés mellett, és kiváló hadvezér. Bajuszos, festett múrtija volt. A templommal szemben volt egy kisebb Ganés-templom egy tó közepén, azt is megnéztük, utána ittunk egy-egy kókuszt, ami különösen jól esett a növekvő forróságban.

Betértünk egy családi vega étterembe reggelizni, itt végre kaptunk igazi dél-indiai menüt, iddlit, dósát, vadát kókusz- és koriandercsatnival, meg szambár levessel. Természetesen csípett, mint a bogyiszlói, de azért lelkesen elfogyasztottuk. A frissen facsart gyümölcslevek természetesek minden étkezéshez, ananász, papaja, alma, gránát, szőlő a kedvencek. Reggeli után egy-egy fagyi, majd irány tovább délnek.

Már kívánkoztunk volna egy kicsit a vízbe, de Uttaman közölte, hogy errefelé nincs strand, végig köves a tengerpart. A következő megálló Nagercoil volt, ahol Nagaraját, vagyis a kígyók királyát imádják. István Astanga-óráiról esetleg ismerős lehet a "nagarajaya namaha" mantra. Az ötfejű kígyó mellett volt még a templomban egy másik oltár, ott Ananda Krisnát imádták Rukminível és Satyabhamával. A templom előtt egy szent bilva-fa állt, alatta több tucat kőből faragott kígyó-múrtival. A hívek tejjel és kurkumával fürdették ezeket a szobrokat.

A következő templom egész nagy volt, Suchindramban található, és Brahma, Visnu és Siva múrtiját imádják benne. Egyszer Atri risi felsége, Anasuyá végzett lemondásokat, és akkor a három istenség megjelent, hogy leellenőrizzék, mennyire hűséges Anasuya a férjéhez. Bölcsek formájában jöttek, és amikor a risi és felesége vendégül akarta látni őket, azt mondták, hogy csak Anasuya kezéből fogadják el az ételt. De mivel egy nő nem érhet más férfihez a férjén kívül, Anasuya átalakította Brahmát, Visnut és Sivát csecsemőkké, megetette őket, majd elaltatta. A feleségeik Sarasvati, Laksmi és Parvati már hiányolni kezdték őket, úgyhogy ők is megjöttek, de nem tudták megkülönböztetni, hogy melyik kicsoda. Végül Anasuya felfedte a kilétüket. Az Úr Sivát is imádják itt, valamint a kilenc bolygó istenségeit is.

Most már csak Kanyakumári volt hátra, és amikor odaértünk, akkor tényleg láttuk, hogy itt bizony nem nagyon lesz fürdés, pedig milyen jó lett volna a három tenger (Arab, Bengáli és Indiai óceán) találkozásánál fürdőt venni! Mindenesetre sorbanálltunk a kis kompra, ami átvitt egy szigetre. Ezen a szigeten meditált Swami Vivekananda élete utolsó napjaiban. A szigetről látni lehet a napot felkelni a tengerből és lebukni nyugaton a tengerbe. Vivekananda nagy szobra mellett a szigeten volt egy üveggel letakart szikla, ahol állítólag Párvati lábnyoma látható. Ezen kívül volt egy meditációs szoba, ahol egy zölden foszforeszkáló mátrixos Óm van a falon, ezen kívül sötétség, és az emberek beülnek egy pár percre meditálni, miközben a hangszóróból lágyan megy az Óm.

Amikor mindezekkel megvoltunk, észrevettük, hogy irdatlan nagy sor áll a komphoz visszafelé, biztos, hogy több volt, mint egy kilométer. Azért összeszedtük a cipőnket, és Bogyó javaslatára bepofátlankodtunk a sor közepére, hat nagydarab kopasz indiai közé. Először buzgón hátra akartak küldeni, aztán egynek meglágyult a szíve, és beengedett maga elé. Persze a mögötte lévő indiai turisták nem mertek vitába szállni vele, mert a hónaljáig sem értek. Bogyót valahogy nagyon megkedvelték, folyamatosan fotózkodtak vele, miközben döcögött előre a sor.

A kb másfél órás időspórolást annak tudtuk be, hogy amikor a kompra álltunk sorba, akkor is beelőzött három indiai, akiket először hátra akartam küldeni, majd végül beletörődtem, és előre engedtem őket. A visszafelé, sor viszont így is másfél óra volt, és miután feljutottunk a kompra, észrevettük, hogy átmegy a szomszédos szigetre, ahol egy tamil költő 15 méter magas kőszobra állt. Itt is tekintélyes sor volt, úgyhogy közös megbeszéléssel benn maradtunk a kompon, de ezt a hajón többen is így gondolták rajtunk kívül.

A partra visszaérve két néznivaló maradt hátra: a Gandhi Memorial, illetve a Kumari Amman templom. Gandhi hamvait itt szórták a tengerbe. Az emlékmű egy templomszerű építmény, a hindu, keresztény és iszlám templomok jellegzetességei keverednek benne. Van két kupolája, a tetejéről szép kilátás nyílik az egész csücsökre.

A Kumari Amman templomban Parvati fiatalkori formáját imádják, mert állítólag ezen a helyen végzett lemondásokat, hogy Siva feleségül vegye. Aki egy kis olajat áldoz az oltár előtt álló mécsesbe, az minden jóléttel meg lesz áldva. Vettünk egy kis műanyag tartállyal, majd beálltunk a sorba. A templom előtt eg

y lelkes pap be akart vinni soron kívül fejenként 300 rúpiáért, de mi magabiztosan bevonultunk, és beálltunk a sorba. Először a templom udvarán kellett körbe-körbe menni, de szerencsére nem ért idáig a sor. Kb fél óra múlva már bent vltunk a templomben, de kiderült, hogy a csövekből készült korlátrendszer itt tovább tekergőzik, ki tudja, milyen hosszan. Cikcakkban kellett vonulni, közben a hívek a Sri Rama Jaya Rama jaya Jaya Rama mantrát énekelték.

Kb még két óra múlva végre célegyenesbe értünk, fel is ajánlottuk az olajat a lámpásba, és megnéztük Kumári dévít. Rájöttem, hogy mire az ember egy ilyen sort végigáll, egészen jelentéktelennek fogja érezni magát, és igazán értékeli a lehetőséget, hogy láthatja a múrtit, míg azokban a templomokban, ahol nem volt sor, csak bevonultunk, és kijöttünk, mint a turisták.

Végre kiértünk a partra, alkudoztunk néhány kagylóra. Közben a lányok eldöntötték, hogy ha már úgyis negyed hét, igenis várjuk meg a naplementét. Jó, adtam meg magam, bár nem örültem, hogy még egy órával később indulunk haza, de mi addig Bogyóval elmegyünk vacsorázni , mert már nagyon éhesek voltunk.

Végül ez nem jött össze, mert fél óra múlva visszarendeltek, és eldöntötték, hogy majd otthon vacsorázunk, kb három óra múlva. Azért vettünk egy pár ajándékot az otthon maradt gyerekeknek, és beültünk a taxiba. Jóslatomhoz híven tízre értünk haza, és már nagyon elegünk volt a kocsikázásból, két nap rekreáció következik. A vacsora után még pujázni kellett, majd éjfél körül sikerült ismét nyugovóra térni.

Kalari - Astanga kombó

Érdekes módon a tegnapi aggatós buli után semmi bizarr álmom nem volt. Reggel mentünk Shivához, már kezdünk beleszokni a szisztémába. Shiva extra dolgai a dvipada-sírsászana A és B a szuptakúrmászana után, ami ma már egész jól sikerült, valamint a skorpió a fejenállások végén. Abban ma nem segített, cserébe viszont a kúrmászanában és az upavistában is eggyé tette a gerincemet a földdel, a baddhakónászanához már kezdek jó képet vágni. A lábnyújtások álló és fekvő pádágnusthászanában már szintén megszokott dolognak számítanak, plusz rám szólt az utolsó pascsimóttánászanánál, hogy toljam előre az állam, mert csak akkor lesz egyenes a gerincem.

Megvolt az óra, holnap szünet, újhold lesz. Persze nem tudjuk akkor sem kialudni magunkat, mert reggel hatkor indulunk Kanyakumáriba. Jóga után lementünk

Ambarishoz, aki a kis copfjával egész szandokános jellegű. Ő a segédtanár itt a Kalari-arénában, mert Vinay ugye reggeltől estig kezel. Szóval beálltunk életün

k első (reméljük nem utolsó) Kalari edzésére.

A hagyományos üdvözlés után kezdődtek a formagyakorlatok. Bemelegítésképpen laza 3-4 kör a sálában, minden egyes lépésnél fel kell rúgni spárgába. Plusz a fordulás. Utána vírabhadrászanában, vagyis kitörésben kellett lépegetni fel-alá. A combom kezdett bedurranni. Guggoljunk le, imádkozótartás, "until pain" - közölte Ambaris, vagyis amíg nem nyilall a csípőd. Utána egy jó bonyolult "elefánt" formagyakorlat következett, nem tudtam mindent lekövetni benne. A lényeg az, hogy a Kalarisok úgy mozognak, mint a tigris, jó laposan, szélesre nyitott csípővel, majd hirtelen felugranak két méter magasra.

Volt spárga minden irányba, majd napüdvözlet-szerű mozdulatok, szintén oldalra nyitott csípővel. Utána megmutatta, hogyan kell lerúgni egy két és fél méter magasa felakasztott labdát, majd még szadizott egy pár kör erejéig. Mindig udvariasan megkérdezte. "Enough? More?"

Megköszöntük szépen az edzést, ő

k folytatták botokkal, kardokkal, miegymással. Én már hazafelé menet éreztem, hogy a belső combomban durva izmoláz van. Egy gyors fürdés a tengerben, reggeli puja, jázminillatban úszott az oltáram, majd reggeli. A lépcsőjárás meg a wc-re ülés egyelőre bajos. Hogy lejárjam a reggelit, visszasétáltam Vinayhoz, időpontot egyeztetni az utolsó kezelésre. Amikor megérkeztem, kint üldögélt a sála előtt. "Treatment when?" - kérdeztem, mire nemes egyszerűséggel azt válaszolta, hogy "Now OK?" Bogyó 12-kor következett, én meg úgy gondoltam, hogy jobb minél előbb túlesni rajta, és bejelentettem neki, hogy Ambaris reggel lezúzta a combomat, úgyhogy kezelést kérek rá.

A mai utolsó alkalom nagyon meditatív volt, a szokásos gyúrás kézzel, majd lábbal ülve, hason, háton, oldalt. Majd a vége felé olajjal átitatott vattapamacsokat helyezett különböző marmapontokra, például a szívemre, fejtetőmre stb., és a talpamat masszírozta hosszasan, midenféle pontokon dolgozva. Mikor már azt sem tudtam, hol vagyok, szólt hogy kész. Megköszöntem, és kivánszorogtam a fürdőszobába.

Jólesett ez az egy hét kezelés, de a további időben inkább a gyakorlásra fogok koncentrálni. Visszaértem a hotelbe, és ki is mentem fürödni egyből. Némi hullámlovaglás után elkezdtem a kézenállást gyakorolni a parton, mindenféle vinyászákkal. Mire kifáradtam és visszamentem a szobába, már délután kettő volt, és elindultam, hogy bepótoljam az elmúlt kétnapi blogolást, illetve dolgozzak egy kicsit az otthoni projekteken is, meg skypoljak a családdal. Jó itt, de azért kár,

hogy nincsenek velem. Majd jövőre együtt. Most pedig megyünk vacsorázni, mert már kezdek éhen és szomjan halni egyszerre.

Elefántparádé és vaskampók

Reggel a szokásos öt órai kelés, indulunk Shivához. Csendesen morajlik a tenger, lustán forognak a világítótorony fényei. Az utcaseprők a tegnapi sörösüvegeket takarítják, a kutyák álmosan vakaróznak a homokban. Shiva szép mantra-énekléssel kezdi az órát, most már egyre mysore-abb jellege van. Már az elején szétcsúszik a mezőny, van, aki előreszalad, van, aki lassabban lélegzik. Az az érdekes, hogy a végére viszont teljesen együtt szoktuk befejezni.

Shiva ma a szokász szerint alapos, Vinayyal ketten úgy látszik tervezett hadjáratot indítottak a hamstringjeim ellen, mert mindketten minden alkalmat kihasználnak arra, hogy nyújtsák. Ma a baddhakónászanában és az upavista kónászanában kapott el különösen, a többit már kezdem megszokni. A maricsjászanáknál érdekes módon a kezekre koncentrál, nem annyira a gericcsavarásra.

Óra után megkérdezem, hogy mikor lesz a 2. sorozat, azt mondja, hogy jövő héten. Vinayt nem találtuk reggel a sálában, úgy néz ki, a piacon van. Mobilon is hívtuk, hogy délelőtt kéne masszírozni, mert délután elefánt-fesztiválra készültünk indulni. A reggeli puja és pirítós után némi ejtőzés (inkább kábulás) a szobában. Ma is felhős, fülledt az idő, a 27 fokhoz 77% pára társul.
Végül 12-re rendel vissza Vinay, talán kész leszünk a fél kettes indulásig. Bogyót Shyam és az egyik nő masszírozta, majd forró főzettel kezdték locsolgatni. Engem ismét Vinay vett kezelésbe, ezúttal eldöntötte, hogy teljesen kiirtja a csípőmet és a hamstringemet. Jó alapos masszázst nyomott a hátamon, először kézzel, majd lábbal. Az egyetlen bajom, hogy ilyenkor a fejemet nem tudom kényelmesen tartani. Ha az államat teszem a földre, beáll a nyakam, ha pedig a homlokomat, akkor az orrom végig a földbe nyomódik.
Átfordított a hátmara, majd ismét kézzel végignyomott, és elkezdett lábbal. Egy kendőt kötött a nagylábujjam köré, és kihúzatta a lábamat oldalra 90 fokos szögben, úgy masszírozta. Utána átfordította parivrittába, majd végül függőlegesre fölemelte, és rátámaszkodva masszírozott. Kicsit aggódtam, hogy mikorra fejezzük be, de amikor a befejező smirglizésen is túl volt, megjelent Shyam, és átvitt a szomszédos kezelőhelyiségbe.

Beparancsolta az egyik Kalaris srácot, és már sercegett is a fokhagymás olaj. Nekiállt a zsákocskákkal paskolgatni, de ezt sem siette el, és jó forró is volt. De jó, hogy holnap van az utolsó nap! Amikor vége volt, rohantam a hotelbe, mert már rég el kellett volna indulnunk. A csajok Andi vezetésével leteremtettek, hogy miért kések, és miért nem szólok előre. Negyed három körül végülis sikerült elindulnunk, és kb. Egy órás vezetés után odaértünk a faluba, ahol az elefántparádé volt.

Egy templom mellett kb. 10-15 feldíszített elefánt állt, valamint dobos csoportok, beöltözött Kathakali színészek, egy Kalari iskola tanítványai, egy csapat transzvesztita, megy egy csomó teherautóra felszerelt gigantikus papírmasé figura (Siva, Krisna, Hanumán és egyéb istenségek ábrázolásai). Elindult a menet, az elefántokkal az élen. A kb. egy órás menetet végig fényképeztük és videóztuk, nem csak a felvonulókat, hanem a falusi embereket is.
A menet végül a helyi szent folyóhoz ért, és ott a templom fő múrtiját a főpap fürdette a folyóban. Miközben próbáltam közelebb férkőzni a parthoz, hogy le tudjam filmezni az eseményt, néhány asztalt és hatalmas, kikészített vasnyársakat vettem észre. Utána arra lettem fiogyelmes, hogy fiatal srácokat vonszolnak oda, és egy bennfentesnek kinéző pap átszúrja a vasnyársakat az arcukon a két fogsoruk között. A srácoknak így is eléggé tébolyodott volt a tekintetük, és amikor a félkör alakban lelógó, pofazacskójukon keresztüldöfött vasakkal álltak, akkor majd elájultak a sokktól, úgy kellett támoganti őket.

Én azon a véleményen voltam, hogy be voltak kábítva, de a sofőr később ezt megcáfolta. Nekem ezt a látványt elég volt levideózni meg lefotózni, én már mentem volna. Amíg azon tanakodtunk, hogy mi lesz a további program, és hogy maradjunk-e még, Ildikó elszörnyedve futott oda, hogy a felnyársalt fiúkat még fel is aggatják egy teherautóra erősített vízszintes gerendákra, a hátukba és a combjukba mélyesztett kampók segítségével.

Nekem ez már kezdett egy kicsit sokk lenni. Az egyik széttetovált turista megjegyezte, hogy milyen sajátságos módja ez a body-piercingnek. Az egyik fickót a másik után adták fel a teherautóra, és egy emberke szakszerűen felaggatta őket a bőrüknél fogva, mint a fél disznókat a húsraktárban. Közben a jelöltek átszellemülten révedeztek a semmibe.

A kultúrsokkot emésztgetve és a hinduizmus sokszínűségén elmélkedve indultunk vissza a kocsihoz, és amikor megtaláltuk a taxist, hazaindultunk. Közben faggattuk, hogy mi is volt ez, mert ilyet még én sem láttam, de még nem is hallottam róla. Attól eltekintve, hogy a Kumbha-mélán van egy-két aghóri, aki kardokat szúrkál a testébe, ez egy eléggé kidolgozott kínzási módszernek tűnt.

Rajiv, a sofőrünk szerint ez egy helyi szokás, és a jelöltek, akiket a szüleik választanak ki erre a célra, negyven napig vegetáriánus étrenden élnek a szertartás előtt. Ezen a napon Isten állítolag a testükbe lép (nem tudom, hogy pontosan melyik isten tart ilyen látványos belépőt), és ezért nem éreznek fájdalmat, amikor a testüket átszúrják, illetve a sebek is nyomtalanuk eltűnnek másnapra.

Ha hazaérek Magyarországra, feltöltöm a készült videókat is a Youtube-ra, hátha az ENSZ emberi jogi bizottságának vagy az Amnesty Internationalnak felkelti az érdeklődését. Mindenesetre ha egzotikumra vágytunk, akkor ezt most azt hiszem teljes mértékben megkaptuk. Estére mindenki megéhezett, bár a látottak után nem voltunk benne biztosak, hogy tudni fogunk enni.

Végül a Manna Hotel éttermében megálltunk, és meghívtuk Rajivet is egy dósára. Szerintem egész jó volt minden, bár a többiek kicsit elégedetlenkedtek. Azért inkább eszem vegetériánus helyen, mint a halszagú tengerparti éttermekben. Este mindenki letöltötte a képeit a gépemre, lesz majd mit nézegetni.

Kalari Payattu

Nem tudom, hogy a címben szereplő kifejezés kinek mit mond, de nemsokára megvilágítom, miről van szó. Reggel immáron teljes létszámban vonultunk fel a jógaórán, plusz Shiva felesége és a két idősebb astangás hölgy. Ágin meg se látszott a kétnapi betegség, ugyanúgy nyomta az ászanákat, ahogy szokta. Én is egyre jobban rázódom bele, különösen Shiva hathatós segítségének köszönhetően. Az utthita-haszta-pádángusthászana alap, az összes előrehajlító rés nélkül, a Praszárita C-ben még nem ér le a kezem a földre, de biztos meglesz míg itt vagyunk.

Most már sikerült egy-két napüdvözletnél felmennem kézenállásba, ami otthon viszonylag jól szokott menni. A jumpback még nem megy annyira, amennyire szokott. A szuptakúrmászanából Shiva felemel dvipada-sírsászana A-ba, majd B-be, csak utána jön a vinyásza. A szupta-pádán

gusthászanát is nagyon szereti, ma a bal lábamat sikerült is letennie a fejem mellett a földre, úgy, hogy a jobb csak egy kicsit emelkedett meg. Csodálkozom, hogy nem húzódik meg a hamstringem ekkora terhelésnél, de szerintem a Kalari kezelések sokat segítenek.

Óráról hazafelé jövet láttunk egy lányt a parton, Astangázott éppen. Egyre több turista érkezik. Reggeli után Ági, Andi és Bella betaxiztak Trivandrumba bazározni, mi pedig szunnyadtunk egy kicsit, majd délre mentünk masszázsra.

Délelőtt éreztem, hogy a bal oldalon némileg kiakadt a keresztcsontom, valószínűleg Shiva reggeli manőverjétől, úgyhogy szóltam Vinaynak, hogy legyen rá gondja. Ma is ő keze

lt, először egyből hasra fektetett, és a keresztcsontomat küldte szét, majd lábbal esett nekem a szokásos technikával. Mintha egy traktorkilincset és egy üllőt rángattak volna felváltva a hátamon. Utá a megfordított, hason is egy kis dörzsölés kézzel, majd lábbal tolta az izmokat lefelé a csontjaimról. Megméredzkedtem délben, 69 kiló vagyok per pillanatnyilag. Nem tudom, hogy ebből mennyi az olaj, amit belémdögönyöznek, és mennyi a butter naan meg a fagyi ami esténként elfogyasztok. Indiában mindig meg szoktam hízni, legalább utána lesz mit otthon ismét elégetni.

Háton fekve ismét befordította a lábamat oldalra, karok keresztben, és egyik tenyeremtől a másikig tolta a talpával. Mindenféle kéz-és lábtartásokban szokott masszírozni, és a végén kirángatja a kéz-és lábujjaimat, hogy roppannak. Ma ugyanabban a pózban masszírozta az első és hátsó combizmomat, amiben reggel Shiva kiakasztotta a keresztcsontomat. Persze ez némi túlzás azért, holnapra kutya baja, illetve kutyaharapást szőrivel, itt ez a szokás.

Vagy másfél óra elteltével bekerült a szobába a digitális főzőlap, és elkezdett sercegni a megszokott fokhagymás olaj

. Ha eddig azon meditáltam, hogy miért hideg ma az olaj, amit rám ken, most azon gondolkodtam, hogyan viseljem el az égető érzést. A módszer az, hogy fokozatosan hevíti az olajat, míg a végén éget. Nekem különösen a vállamat és a belső combomat égette az olaj. Mindenhol jól végigpaskolt, utána alig győztem lezuhanyozni.

Kezelés után elugrottunk egy új vega éttermet kipróbálni. Gyors kiszolgálás, kellemes ízek, elfogadható árak. Úgy néz ki, jó lesz, legalábbis jobb, mint a parton a halbűzben és cigifüstben ülni. Sült krumpli, hölgyujj (okra) joghurtban, cottage cheese soup, saláta volt a mai könnyed menü, ugyanis ekadasi böjtnap van, vagyis nem eszünk gabonát.

Fél óránk maradt a tengerben fürödni, vártunk egy-két nagyobb hullámot, majd Bogyóval elkezdtünk birkózni a tv-ben látott wrestlingesek mintájára. Nem volt könnyű dolgom, mert Bogyó fiatalkorában birkózott. Csak a hátára csimpaszkodva tudtam pár percig megmaradni, egyébként simán belevágott a vízbe. A végén a parton csináltam egy hidat, Bogyó meg rám ült. Hát ez komoly élmény volt, figyelembe véve, hogy Bogyó a fogyasztó kúra hatására is még mindig 93 kilót nyom.

Elhúztam a pránájáma órára, így is késtem vagy húsz percet. Shiva jól leteremtett, hogy hol linkeskedtem. A többiek már totál szamádhiban lélegeztek. 12 másodpercig kellett belélegezni, visszatartani m

eg ki. Utána nádí-sódhana volt, váltott orrlyukas légzés, szintén 6-8 másodperces ciklusokkal, a végén pedig Kapálabháti. Miután befejeztük, ismét tartott egy éneklő relaxációt: "I relaaaaaax my anklllllllll, I relaaaaaax my anklllllllll, My anklllllll is relaaaaaxed!" Egzotikus az biztos, észre sem vettem, mikor vége lett. A többiek már felültek a befejező mantrához. Utána még elszaladtunk Bogyóért és némi gyümi salit enni, és 7-re vissza Vinay és csapata Kalari-bemutatójára.

Szóval a Kalaripayattu egy keralai harcművészet, három irányzata van - északi, nyugati és közép. A nyugati a harcias, ezt a legvaskosabb csávó mutatta be. A többi inkább egyéni és páros formagyakorlatokból áll, puszta kézzel, tőrrel, bottal, karddal és pajzzsal. Mindenből láthattunk szép koreográfiákat, álló spárgák, felugrás angol spárgába, szaltók és miegymás. Sokban hasonlít a Capoeirára, Vinay mondta, hogy volt már nála egy pár capoeirás tanulni. Vinay maga tűztáncot mutatott be, vagyis formagyakorlatot egy hosszú bottal, amelyiknek a végén két izzó gömb volt, és szikrákat szórtak. Utána két vasrudat pörgetett, azoknak meg lángolt a vége. Roppant látványos volt, a francia csoport meg is tapsolta őket, meg mi is.

A Kalarihoz persze ugyanúgy hozzá tartozik az összes kezelés, amiket nekünk szokott csinálni. Van itt egy angol lány, az is a tanítványa már vagy három éve. Este még egy kör internet, és fekvés, mert holnap mozgalmas nap lesz. Elefánt-fesztiválra megyünk délután.

Vinay, a vasujjú

Tegnap este még beszédelegtünk néhány boltba. Azt vettem észre, hogy itt nem csak a turisták, de az eladók is totál be vannak állva, ki tudja mitől, fű, vagy máktea, vagy valami durván lassító cucc. Nem értem ezeket a turistákat, eljönnek idáig, hogy füvet szívjanak meg cigit, halat egyenek és sörözzenek, amikor mindezt otthon is megtehetik. Az árak hihetetlenül elszálltak, a rishikesh-i árak 5-10-szereséért kínálják az ékszereket. Végül rátaláltunk egy tibeti boltra. Az eladó néninek gézzel volt

átkötve a szemüvege az orra fölött, de amikor le akartam fotózni, gyorsan feltolta a homlokára. Vettünk nála egy csomó füstölőt, illatos olajokat, én egy tibeti Om-os pólót, Bogyó meg egy pálmalevélből készült Káma-szútra metszetet.

Ma reggel rekordmennyiségben tizedelte a csapatot az indiai kórság, hárman maradtak távol a reggeli jógaóráról, Andi, Ági és Bella. Eddig csak nekem nem volt gyomorbajom, lekopogom. Bella ma reggel is hányt, Ági még mindig a derekát fájlalja, illegve ők is émelygősek Andival. Bogyó kezd már magához térni, reggel jött órára, végig is nyomta az álló sorozatot. Utána csinált egy pár fotót. Amikor hazafelé jöttünk, a parton láttunk egy elefántot, a turisták etették banánnal. Csütörtökön Siva-rátri lesz, állítólag minden templomban elefánt-fürdetés lesz.

Reggeli közben egészségügyi állapotfelmérést végeztem a csapat körében, Ági pedig elmesélte, hogyan környékezte meg tegnap Manoj, a jóképű masszőr gyerek. Ők akarták annyira, hogy férfi masszírozza őket, erre mikor Ági nekivetkőzött, Manoj elkezdte molesztálni, úgy kellett rendreutasítani. Ha esetleg Kovalamban jártok, vigyázzatok az Eden masszázscentrummal!

Reggeli után csendes pihenő, ránk fér egy kis szusszanás. Ma reggel Shiva különösképpen nyösztetett, úgy látszik csak akkor enged haza, ha teljes spárgát tudok csinálni állva és hanyatt fekve mindkét lábammal. Ja, és a praszárita-pádottánászana C-ben is mindenáron le akarja rakni a kezemet a földre, hátha sikerül neki. Megizzadni nem igazán sikerül, érdekes hogy ilyen hidegben (27 fok) sem sér

ülök meg ilyen erőteljes igazgatásoktól. Úgy látszik, összedolgoznak Vinayyal. Mág egy megfigyelés: minél többen hiányoznak a reggeli óráról, annál többet nyaggatja az első sort, amiben ma én és Ildikó voltunk.

Délre sikerült kikászálódnom az ágyból, de Bogyó még tovább hortyogott. Pont délre keveredek ki a partra, a legnagyobb tűző napsütésben. Vettem vagy két fürdőt a tengerben, nem voltak ma túl nagy hullámok. Közben a parton gyakorolgattam a kézenállást, spárgát meg egy pár pózt. Az indiai gyerekeknek felkeltette a

figyelmét, oda is jött az egyik, hogy meg akarja tanulni. Elkezdtem neki mutatni, de a féllótuszig sem jutott, mondván, hogy szűk a gatyája. Azért volt még ott más hiányosság is, mondtam neki, hogy gyakoroljon.

Amikor visszamentem a medence partjára, ott is gyakoroltunk egy pár ászanát, mire egy belga csávó vágódott oda, hogy mit csinálunk. Kiderült, hogy nyugdíjas balettművész, és Sivananda jógaoktatói tanfolyamra készül, de az Astanga is érdekli. Délután elvittük, hogy nézze meg a jógasálát, ahol gyakorlunk. A reggel 6.15-ös időponttól kissé megrökönyödött, de megköszönte szépen, hogy elhoztuk.

Vinay éppen egy nagy lábosba szórta befelé a fűszereket, amikből gyógyfőzetet készítenek, majd olajba áztatják. Ezzel szoktak minket is pacsmagolni vélhetőleg. Vinay igényes srác, a kész masszázsolajok minőségével sincs általában megelégedve. Bogyót Shyam és a Kalari-harcos Ambaris vette kezelésbe a szokásos homokos fogyasztó masszázzsal. Mivel előtte odatolt nekik egy-egy százast, vígan dögönyözték vagy másfél órán keresztül.

Közben engem maga a Mester, Vinay vett kezelésbe, akiről már a vizsgálat során megállapítottam, hogy vasujjai vannak. A begörbített hüvelykujja olyan, mint egy vaskampó, amivel bármilyen mélyre be tud nyúlni bárhová a testedbe. Szóval először lemasszírozta a fejemet, utána hasra fektetve dolgozott vagy háromnegyed óráig először kézzel, majd a lábaival. A feje fölött ki van feszítve két kötél, abba szokott kapaszkodni, és tolja a lábával irgalmatlanul. Gyakorlatilag minden húst le tud fejteni a csontjaidról.

Utána oldalt fekve, majd háton tolt. Ekkor már láttam is a technikáját, addig csak éreztem, de nagyon. Fáradtnak tűnt az arca, de azért lelkiismeretesen végigcsinálta. Utána meg is kérdeztem tőle, hogy nem fáradt-e, azt mondta, dehogynem, reggel nyolctól este hatig kezel. A befejező rész nagyon durva volt, a lábaimról lesmirglizte a szőrt a kezeivel, majd benyúlt a lapockáim alá az elengedhetetlen vaskarom-technikával. Egyszer-kétszer majdnem felüvöltöttem, de így inkább csak grimaszoltam, azt legalább nem látta. Ez a Kalari masszázs a legerősebb masszázstechnikák egyike, amivel eddig találkoztam, mondjuk nincs nagy tapasztalatom. Shiva pedig az eddigi legerősebb igazításokat adta, bár lehet, hogy az emlékek megszépítik az eddigi élményeket Kamallal és Ajayyal. Dev Kapil se volt semmi, de most Shiva az erőbajnok.

Masszázs után még beszélgettünk Vinayyal, majd hazafelé vettük az utat. Mivel a lányok önállósították magukat, ma este is ketten vacsiztunk Bogyóval, lassan visszavonulunk.

Szandokááán!!!

Ma reggel már öt és fél órás alvás után ébredtem, javuló tendenciát mutatok! A többiek viszont mára dőltek ki, majdnem el is késtek a reggeli óráról. Tizedeli a betegség a csapatot, de csak úgy módjával. Bogyó kétnapos pihit vett ki gyomorrontás címén, Ildikó tegnap hányt sugárban. Ágiékhoz reggel háromnegyed hatkor kopogtattam be, mert gyanúsan sötét volt a fürdőszoba ablaka. Kisvártatva öklendező hangot hallottam, majd Andi közölte, hogy Ági kész, fáj a dereka és a gyomra is. A legelnyűhetetlenebbnek Bella tűnik, azaz Somogy Andi.

Minden évben viszünk magunkkal egy vörös lányt, és adunk neki egy nevet. Tavaly Györgyi volt, akit Barbinak neveztem el, idén pedig Soma, aki a Bella nevet kapta a Twilight főszereplője után. Némileg hasonlít rá, de fő

leg abban, hogy

mindig keresi az extrém kalandokat. Szóval előrementem a sálába, mert nagyon lassan szedelőzködtek. Shiva már ott várt, fel-alá járkált. Ma jelentősen jobban ment a gyakorlás, Shiva rendületlenül igazgatott az utthita-haszta-pádángusthászanában. Rájöttem, hogy itt Keralában magától értetődő, hogy valaki megcsinálja a spárgát állva, mert a kalarisok is állandóan a feltartott tenyerüket rugdossák.

Shiva közölte, hogy a jobb csípőm kötöttebb, mint a bal, és lelkesen nyomott bele az

előrehajlításokba. Már kezdem megszokni a térdének és a sípcsontjának az érzését a gerincemben. Ma már majdnem mentek a dropbackek, de azért kellett egy kis segítség. Óra végén közölte, hogy jövő héten kezdjük a kettes sorozatot "meg még egy pár dolgot". Itt nem gatyáznak, se jóga- se Kalari treatment-ügyileg! A relaxációból pont a Kalari-arénából felszűrődő kardcsörtetés ébresztett fel, erre a fényképezőgépem után nyúlta

m és lementem fotózni a srácokat.

Két kigyúrt, 20-25 körüli gyerek gyakorolt a döngölt földdel borított, sátortetős arénában. Két rövid karddal harcoltak, de közben pörögtek, ugráltak, nagyon komoly koreográfia szerint. Utána beállt a harmadik srác is, elkezdtek cigánykereket hányni, az egyik pedig a hátraszaltót gyakorolta. Tiszta indiai capoeira apukám! Fel is vettem két videót, de itt olyan lassú a feltöltés, majd ha hazamentem felnyomom a Youtube-ra. Addig is egy pár fotó a kis maláji tigrisekről. Nagyon arányos a testalkatuk, kocka has, széles hát, keskeny derék. A spárgát simán nyomják, méghozzá a levegőbe felugorva. Szerdán bemutató is lesz, azt is felvesszük.

A mai délelőtt a pihenésé volt. Puja és reggeli után a tengerben kezdtem az aktív pihenést, majd a medence partján szunnyadtam egy órácskát. Utána tettem egy kört, felfedeztem a környező sziklákat. Mire visszaértem, jól kimelegedtem, dukált még egy fürdés. Egy órácskánk maradt a masszázsig, azt skypolással töltöttük. Bogyónak estek neki előbb, ismét homokkal és olajjal. Három nap alatt két és fél kilót fogyott, nagyon örül. Én közben Vinayjal beszélgettem, aki érdekes módon szintén Kumar, mint a Mysore-i hátrahajlító-bajnok.

Kiderült, hogy öt éves kora óta tanulja a Kalarit, apja és nagyapja is ennek volt a mestere. Azt mondta, tíz év kell ahhoz, hogy valaki rendesen meg tudja tanulni. Hát ahogy a srácokat elnéztem reggel, talán ez nem is túlzás. Kb. annyi, mint Astangában eljutni a 6. sorozatig. Utána elkezdte ecsetelni az élelmiszeriparral kapcsolatos összeesküvés-elméletét, ezt írja meg valaki, aki szereti riogatni a jónépet.

Mutatott egy pár fotót falusi öregasszonyokról, akiknek csontig lerohadt a bőr és a hús a lábukról a cukorbetegség miatt. Utána megmutatta, hogyan forrasztotta vissza a bőrüket Kalari készítményekkel. Döbbenet. Ha nem látom, nem hiszem el. Szóval a két bűnbak az amerikai búza, illetve az olaj. Az amó búzában ugyanis van valami állományjavító, ami elpusztítja a hasnyálmirigy sejtjeit, az úgynevezett pálmaolajban pedig petróleum van. Az indiai fagyik se vegások, mert tehénből készült ízfokozót tesznek bele. Az indiai palackos vízben DDT van. Szép kilátások, még jó, hogy csak három hétig vagyunk itt!

Ezek után azért elképzelem, hogy otthon mit tolnak az ember elé a McDonald's-ban vagy a Subway-ben, lehet, hogy erről is kéne tanulmányt írni. Úgy látszik nem hülyeség a biofarmokon termelt alapanyagokból otthon főzni, csakhogy éppen erről kezdenek leszokni az emberek. Az biztos, hogy ha hazaérek, ezentúl csak Krsina-völgyi lisztet engedek otthon az asszonynak használni.

Elkövetkezett az én sorom is, ismét Shyam vett kezelésbe. Vinaynál kialkudtam, hogy ő is kezeljen már egyszer, mert az ő vizsgálata speciel fájdalmasabb volt, mint Shyam összes eddigi dögönyözése. Ma kézzel kezdte, először vadzsrászanában kellett a földön ülnöm, feltartott kezekkel, majd előredőlni sasankászanába. Mindezt a szokásos kis ágyékkötőben, amikről közben kiderítettem, hogy nem is egyszer használatosak, hanem mossák őket, mert láttam kiakasztva lebegni a szélben egy csomót. Szép kis patáliát tudna itt rendezni az ÁNTSZ, de hát This is India! És ez még egy egész színvonalas hely.

Szóval kézzel gyúrt egy darabig, utána ismét belekapaszkodott a feje fölött kifeszített kötélbe, és a jobb lábával tolt mindenféle testhelyzetben. Különösen a hátamra fektetve masszírozta át a beleimet jó alaposan a sarkával. Bőrradírnak sem rossz, vagy esetleg tartós szőrtelenítésnek. Szokás szerint bekábultam. Érdekes itt az időjárás, sem nem fázom, sem pedig melegem nincs, legfeljebb délben a tűző napon. Hajnalban már fel kellett vennem a kapucnisomat, mert a szokásos 27-ről 25-re csökkent a hőmérséklet.

Mikor Shyam megütögette a kezemet, azt hittem, vége a kezelésnek, de igazából még csak most jött a feketeleves! Felparancsolt a faágyra, amin most egy műbőr párnázottabb alátét is volt. Ülni kellett, közben egy asszisztens hölgy is benyomult egy hi-tech digitális főzőlappal, amin elkezdett olajat melegíteni. Egészen kezd már átalakulni kínzókamrává a kezelőszoba. Két összecsavart textil-labdát áztattak a forró olajba. A labdában nem tudom, mi volt, de fokhagyma az biztos, meg még citrom Shyam szerint, ami remekül marta a frissen borotvált hónaljamat. De ezt csak a végén vettem észre, mert addig a forró olajjal küszködtem, amit lelkesen pacsmagolt belém. Közben be nem állt a szája, a csajjal pletykált malajalam nyelven.

Néha felszisszentem, amikor a derekamra csorgatta az újabb adagot, miközben a leányzó rendületlenül cserélgette a tölteteket, és áztatta a labdacsokat. Poticsil vagy mi a neve, sokat nem beszélnek angolul, még Vinay sem. Elől-hátul végignyomott, miközben kezdtem úgy érezni magamat, mint egy fokhagymás lángos, és úgy kinézni, mint egy iszapbirkózó, mert a labdából még ki is préselődött a gyógynövény-massza.

A végén vagy negyed óráig sikáltam magam a zuhany alatt, de bizony Isten, jó volt, még egy lapáttal rátett a tegnapi zöld csurgatásra meleg-ügyileg. Holnap reggel meglátom, mit tudtak elérni az ízületeimmel meg az izmaimmal. A kezelés után Bogyóval vacsoráztunk és közben írom a blogot, a többieket nem tudjuk, merre vannak, Ők is voltak masszíroztatni délután, csak egy olcsóbb helyen. Holnap mindenáron menni akarnak valahová, de én azt hiszem, maradok, mert kell még egy kis pihi.

Padmanabhapuram és Hotel California

Alig 5 óra alvás után ismét keltem, Bogyó ma nem jött a reggeli jógaórára, mert éjszaka hasmenése volt. A mai gyakorlás volt az eddigi legszörnyűbb, legalábbis nekem. Ilyenkor az ember próbál optimista lenni, hogy innen már nem lehet lejjebb csúszni, és milyen jó lesz, ha holnap jobban fog menni. A tegnapi bejegyzésnél is megkérdezte valaki, hogy lehet ilyen, hogy aki rendszeresen gyakorol, annak például meghúzódnak az izmai stb.

Hát először is nem gépek vagyunk (bár ezt lehet, hogy rám vonatkozva még nem ismerte fel a csapat többi része) és ezért egy csomó dolog befolyásolja a gyakorlásunkat. Elsődleges faktorként a stresszt említeném, amiből elég sok ért az ideutazásom előtt az új Kálvin téri stúdió megnyitásának előkészületei kapcsán. Másodszor is nem nagyon volt időm kipihenni magamat az elmúlt hetekben, de még azóta sem, mióta ide megérkeztünk, ugyanis a csapat menetrendszerűen követeli a kirándulást minden másnap.

Ha fáradt vagy, nehezebben

regenerálódnak az izmok, könnyebben megsérülsz. Harmadszor kb 40 fok különbség van az otthoni és itteni hőmérséklet között, plusz a 4 és fél órás időeltolódás, valamint a majd' 24 órás repülőút nem éppen a top formámat hozzák ki. A ma reggeli különösen súlyos volt, Shiva látta, hogy fáradt vagyok, de azért lelkesen nyomott bele a pózokba. A hamstringemben jelentős nyújtást ért már el, mert a haszta-pádángusthászanáknál mindig megtalál, pedig eggyel-kettővel direkt nem vártam meg. Ja, és jár a szél reggelente, a nyitott sálában, nem ugyanazok a körülmények, mint otthon.

Azért még nem adtuk fel, egy pár nap alatt felszívjuk magunkat, aztán megkérjük Shivát, hogy a 2-est is gyakorolhassuk vele. Emellett délutánonként rá akarok gyakorolni a 108 dropback-re is. Tegnap jellemzően sikerült négy magamtól, ma csak három, de Shiva segédletével. Innen szép nyerni! Óra után egyeztettünk Vinayyal, 5-re jövün kezelésre.

Reggelire őrületes ananász-parti, meg egyéb szokásos corn flakes és társai, majd bevágódtunk a taxiba, és irány Padmanabha-puram. Az oda- és visszautat félbódulatban töltöttem, míyg a többiek lelkesen fényképezgettek, mint a japán turisták. Azért is nehéz itt kirándulni, mert a templomok hajnali 4 és 10 között vannak nyitva, illetve délután 4 és 8 között. Mi meg pont 10 körül tudunk elindulni kirándulni. A Padmanabha-purami palota, amit a 12-14. században használtak a helyi királyok, nagyrészt fából van kifaragva, de a számos folyosón végigtekeregve végül is kijutottam az udvarra, ahol megtaláltam a kedvenc faragott

kőoszlopaimat. A palota e

gyik termében volt vagy 20-30 festmény Krisna kedvteléseiről, az is nagyon szép volt. A kőfaragásokon viszont mintegy 15-20 különböző jógapózt fedeztem fel, az egyiket mellékeltem is. Kb. 2-re végeztünk a palotával, és megkértük Kannát, a taxist, hogy visszafelé álljon meg egy szép strandon, mert már berohadtunk a gatyába a nagy melegben.

Egy frankó, Floridát idéz

ő hangulatú beach-en állt meg, miután szereztünk egy napernyőt Andinak, aki tegnap kissé leégett, fejest ugrottunk az óceán hullámaiba. Jött egy pár nagyobb hullám, az egyik ma Ágit dobta át úgy, mint tegnap engem, neki is meghúzódott a dereka. Amikor Vinay megvizsgált, ő is azt mondta, hogy a felső háti szakaszom merev, lehet, hogy még nem elég nyitott a szívcsakrám, dolgozom rajta. Szóval megvolt a fürdés, ötre pedig jelentkeztünk Vinaynál kezelésre.

Bogyót leültette, hogy várjon, amíg velünk végez, majd Ildikót rendelte be a masszázs-szobába. Engem Shyam, a feketeöves karate-bajnok vett ismét kezelésbe a pálmalevelekből szőtt fal másik oldalán. Ma lábbal dögönyözött, miközben a földön fekve különböző pózokat kellett fölvennem, pl. nyúlpóz, dzsathara-parivartanászana (amikor az egyik lábadat oldalra fordítod hanyatt fekve, és így tolta rám az olajat, kartól lábig masszírozva rendesen. beígérte, hogy holnapra lesz izomlázam, de most jólesett. Több, mint egy órát nyomott, miközben Ildikó mélyinterjút készített Vinayyal, kifaggatta tetőtől talpig.

Utána Shyam hagyott egy kicsit relaxálni, majd mikor már teljesen bekábultam volna, átparancsolt a másik helyiségbe, ahol egy magas faasztalra fektetett. Itt is vagy öt testhelyzetben csurgatta rám a forró gyógynövény-főzetet, amitől teljesen zöld lettem. Ezt lehet, hogy izzasztó terápiának szánta, de amint lefolyt rólam a víz, fázni kezdtem. Egy Agni-jóga stúdióban edzett testet nem lehet holmi melegvíz-csorgatással leizzasztani ám!

Másfél óra múlva kiengedett a kezelőből, a zuhanyban bőszen sikáltam le magamról a zöld levet, mert úgy néztem ki, mint egy marslakó. Kár, hogy nem kék, akkor törpenövésű na'vinak is jelentkezhettem volna. Ekkor jött Bogyó, őt Shyam és Vinay egyszerre vette kezelésbe (úgy látszik, nagyon súlyos eset). Olajjal meg homokkal masszírozták, fogyasztó célzattal. Mire befejezte, mi már a Hotel Californiában üldögéltünk, és vártuk a megrendelt ájurvédikus vacsoránkat.

Ugyanitt desszerteztünk tegnap, de azt hiszem, a mai volt az utolsó vizit. Nagyon lassúak, és roppant nehéz zöldágra vergődni velük. Amit rendeltünk, annak a fele tökjó volt, de két curry iszonytatóan csípősre sikerült, nekem egy falattól fél órára lezsibbadt az állkapcsom. Holnap más helyre megyünk, az biztos. A hosszú nap végén még egy órácska az internet-kávézóban, és le is húzzuk a rolót.

100 légzés

Hú, annyi minden történt egy nap alatt, hogy szinte leírni sincs időm. Tegnap este elmentünk a a jógasálába vacsorázni. Itt ökobio konyha van, vagy legalábbis vegán, mint kiderült, ugyanis tejterméket nem használnak. Szép bordó színű csapátival kezdték, majd egy édeskés zöldséglevest szolgáltak fel. Ezután volt még szambár, káposzás tökös saláta, illetve szójás barnarizs. Gyógyteát szolgáltak fel mellé, ami teljesen színtelen volt, simán meleg víznek néztük, de végülis érezni lehetett a fahéj ízét benne. A vacsora után még nem voltunk elégedettek, pedig többet faltunk, mint a 14 francia együttvéve a másik asztalnál.

Megkérdeztük, hogy nincs-e desszert, erre Vinay összeütött egy kis sült ananászt barnacukorral, amit szintén lelkesen elfogyasztottunk, de utána még azért beültünk a Volga étterembe egy kis fagyira. A szokásos esti tivornya után nyugovóra tértünk, én elkezdtem a trapézizmom kezelését, nem bírtam kivárni Vinay terápiáját, és másnap már jobban akartam teljesíteni a jógaórán.

Reggel 5-kor ébresztő, mintegy hat órát sikerült aludni. Lassan belerázódunk a napirendbe. A sálában a szokásos plusz három fő, most már egy fokkal jobban megy a vinyásza. Shiva egyik hobbija, hogy az utthita-haszta-pádángusthászanát mindkét oldalra végigcsinálja velem. Az állók végén megjegyezte: “Ma nem vagy olyan hajlékony, mint tegnap.” Ági mellettem rosszallóan rám nézett, tuti, hogy a tegnap esti fagyipartira gondolt, mint ahogy ezt később meg is erősítette.

Lehet, hogy nem voltam annyira hajlékony, mint ahogy Shiva szerette volna, de ezt ő szemrebbenés nélkül kompenzálta az igazításaival, amint a mellékelt képgaléria mutatja. Ágit is lelkesen igazgatta, néha hátrament a többiekhez is. A bhudzsapídászanát először felemelt fejjel kell kitartani, majd leeresztettel öt légzésig. A szuptakúrmászanánál minden nap megigazít, ami jól jön, mert ez a gyenge pntom az 1. sorozatban. Utána fel akart állítani dvipada-sírsászana A és B-be, de talán majd holnap sikerül.

A gyakorlás után vissza a hotelbe, lenyomtuk a puját a Bogyóval, majd reggeliztünk. Reggeli után némileg elpilledtünk, visszavonultunk a szobákba ejtőzni. Kb egy óra múlva a csajok beszélgetésére ébredtem, akik a medence négy oldalán a napozóágyakról fennhangon társalogtak. Nem csodálom, hogy az amerikai nyanya kibukott, ha még engem is felébresztett a hangjuk a szobámban.

Lementem egy kicsit dolgozni a gépen, miközben a többiek a medence partján készítettek fotósorozatokat. Ha hazamegyek, egyeztetek a CKM magazinal, jó pénzt lehet keresni vele. Mikorra már teljesen felforrt az agyvizem, bevonultunk a tengerbe. A nagy ejtőzés közepette jött egy hatalmas hullám, és én a szokásomhoz híven beleugrottam, hogy kivigyen a partra. Ámde ezt túl korán tettem, és mint jó tíz évvel ezelőtt Puriban, most is átfordított a hullám.

Az előző alkalommal szívmagasságban roppantotta meg a gerincemet, most bal oldalon a derekamban éreztem, hogy megcsavart. Reggel a jobb trapézizmom fájt, most már a bal oldalam is csatlakozott hozzá. Lesz mit kigyúrnia Vinaynak. Miután kikeveredtünk a hullámokból, nekem az orromat-fülemet jó mélyen átmosta, Bogyónak pedig a napszemüvegét és a hajgumiját vitte el a víz. A lányok a bikinijüket próbálták visszacibálni magukra a víz alatt. Még egy pár jó nagy hullámig maradtunk, majd kimásztunk, irány az internet-kávézó. Skypoltunk az otthoniakkal, némi Facebook, és már indulni kellett a masszázsra.

Engem és Ildikót 4-től kezeltek, közben kint fél öttől kezdődött a pránájáma-óra. Ildikót egy kis méretű indiai leányzó kezelte a másik helyiségben, engem pedig egy jól megtermett indiai fickó kapott el, később kiderült, hogy fekete öves karatés. Leszidtam, hogy miért nem Kalari-mester, az sokkal látványosabb, mint a karate.

Kis ágyékkötőt adott rám, majd leültetett egy kissámlira. Ülve kezdte a masszázst a fejemmel, majd a tenyeremet nyomkodta. Erőteljes, hosszú simító mozdulatokkal dolgozott, az ujjaimat is tekergette jobbra-balra. Utána felfektetett hasra, és a hátamat kezdte irdatlanul dögnyözni. Kartól talpig oda-vissza suhogtatott, mint egy jó bő olajos svédmasszázs. Megkérdezte, hogy nyomhat-e, azt mondtam, igen. Nem, mintha eddig csak simogatott volna. Végül a hátamra fektetett, közben teljesen ellazultam. Kint Shiva rendületlenül számolta a pránajámákat, már nyolc másodperces belégzésnél meg légzésvisszatartásnál tartottak.

A végén, mintha a két csuklómon a pulzusomra tette volna az ujjait, és ettől teljesen lezsibbadtam. Közben még hallottam Shiva hangját beszűrődni, de elvesztettem az időérzékemet. Pár perc múlva a masszőr megkopogtatta a lábamat, és én meglepődtem, mert azt hittem, hogy még mindig a csuklómon tartja a kezét. Utánam Bogyót vette kezelésbe, én meg kiültem a pránájáma-órára. Kapálabháti légzés volt éppen. Reggel is azt tanította Shiva, hogy az utpluthi alatt, amikor kiemeljük magunkat a lótuszban, szintén Kapálabhátit kellett végezni. Ebből most először életemben sikerült százat megcsinálni, nyugodt légzéssel ugyanis legfeljebb negyven megy.

A kapálabháti után egy vezetett relaxáció volt, amit Shiva végigénekelt “Relaaaaax your buttooooooooocks!” nagyon szépen énekelt, de szerintem itthon röhögésbe fulladt volna egy óra, ha így vezetném le a meditációt. Utána beszéltünk Shivával, majd vacsorázni indultunk. Ildikóék beszerveztek minket a Karuna vegetáriánus étterembe, ahol szokás szerint teleettük magunkat, majd átmentünk egy ájurvédikus étterembe, desszertet enni. Vége a napnak, ideje aludni menni.

Kovalam Day 1

Tegnap elég későn sikerült lefeküdni. Miután befejeztük a netezést és a vacsorát, felhívtuk Shivát, a jógatanárt, nehogy reggel kelljen keresgélni a jógatermet a sikátorokban. Azt mondta, hogy maradjunk ott az étteremben, odajön értünk.

A honlapja alapján kopasz, kigyúrt hapsira számítottam, de amikor megjelent egy alacsony, szakállas pasas, akkor valahogy megéreztem a kisugárzásából, hogy ő lehet az. Nem is hibáztam, elindultunk a terem felé, miközben élénken beszélgettünk. Kb hat éve tanít Kovalamban, közben volt egy-két balesete, amik után újra kellett kezdenie a gyakorlást. Meglepődött, hogy én 3 év alatt

már a 3. sorozatnál tartok, de azért megjegyeztem, hogy még nem megy tökéletesen.

Még jó, hogy eljött, másképp a sikátorok között biztos nem találtuk volna meg a jógasálát magunktól. Így is bajos volt, hogy holnap reggelre elfelejtem az utat. A gyakorlóhely egy kétemeletes ház tetején van, az alsó szinteken konyha meg lakószóbák vannak, amikben most éppen egy francia csoport tartózkodik. A jógán kívül Kalaripayattu edzésekkel és kezelésekkel foglalkoznak. Ez a keralai ájurvéda része, mindenféle olajos masszázsok, pakolások és egyéb nyalánkságok, például lábbal is megtapossák az embert.

Szóval megbeszéltük, hogy 6.15-re jövünk másnap reggel. Van még 3 astangása, és nyolcra be kell fejezni, mert jönnek a hatha-jógások. Délutáni óra (pránájáma) csak szerdán és szombaton van. Mindez (kilenc jógaóra) 55 Euró per kopp egy hétre. Nem olcsó, még Mysore-hoz képest sem. De legalább szombaton nincs szünnap, csak holdnapokon. Egy napot bukunk, de akkor lehet, hogy elmegyünk lakóhajózni.

Szóval visszaléptünk a szállásra, n

ekem még hátravolt egy esti puja, aztán fél 12 körül sikerült le is feküdni. Nem sokáig bírtuk nézni a wrestlinget a tévében, mert Bogyó állandóan elkezdett horkolni mellettem, úgyhogy többnyire vele wrestlingeltem az éjszaka során.

Reggel ötkor szólt az óra, alig bírtam kinyitni a szememet. Egy adag Kineto után végül sikerült lábra állni, és összeszedni Ildit meg Andit. Elcsűrtünk az éjszakában a jógaterembe, rajtunk kívül még egy jó harmincas francia nő, meg két idősebb németnek kinéző tolta a sorozatot. A franciáról később kiderült, hogy Shiva felesége, Clarának hívják, és fél éve lakik Kovalamban.

Bogyó és Andi nem tudták a sorozatot, igazából félig-meddig vezetett óra volt. Shiva minden póznál mondta, hogy mi következik, bár nem mutatta, inkább igazgatott. Az elején szépen énekelte a mantrát, holnap fel is vesszük videóra. Amióta megjöttem, reggel mindig pisilnem kell. Óra előtt elmentem, de a napüdvözlet után is rám jött. A wc-fürdőben azonban valaki éppen zuhanyzott, úgyhogy visszakullogtam az állókat csinálni.

Az ardha-baddha padmóttánászanánál, amikor a sarkam a hólyagomba fúródott a féllótuszban, eldöntöttem, hogy nem tartom tovább a bandhát, bepróbálkoztam a wc-vel ismét, ezúttal sikerrel. A maricsjászanák előtt még egyszer, és nem is hiába, mert Shiva igen alaposan nyomogatott befelé az ászanákba.

Az utthita-haszta-pádán

gusthászana A-B-C-D-t mindkét oldalra végigcsinálta velem, aztán a talaj-sorozatnál megkérdezte, hogy nem bánom-e, ha igazgat. Mondtam nem, és akkor rákapcsolt. Úgy látszik, nála nincs ilyen, hogy egyik vagy másik póznál nem igazít, engem előszeretettel belenyomott mindegyikbe, pedig még csak kb 70, de inkáb 50%-osnak mondanám a teljesítményem.

A lábamból elmúlt a duzzadás, viszont az első napüdvözletnél beállt a trapézizmom a szokásos helyen, a jobb lapocka fölött egy kicsivel. Azért végigcsináltuk, bár megizzadni nem sikerült. 26-27 fok van reggelente, 65% pára. De viszont jár a szél a nyitott sálában, nem tudunk rendesen beizzadni. Nádteteje van, és ott vannak a masszázshelyiségek is. Otthon egy ilyet nehéz lenne 36 fokra befűteni, főleg a mostani "enyhe" télben :-).

Óra után megrendeltük a vacsorát, ugyanis eddig a jógasála az egyetlen hely, ahol vegetáriánus konyha van, és ha kérjük, akkor a hag

ymát és a fokhagymát is kihagyják belőle. 10-11 körül kellett visszajönni Vinayhoz, a Kalari mesterhez, hogy felmérje az egészségi állapotunkat, és eldöntse, milyen kezelésekre lesz szükségünk.

A hotelben megreggelizvén neki is indultunk, vissza a sálába. Vinay 30 körüli, vékony, magas ürge, kis bajusszal és göndör hajjal. Elénk tolt egy fényképalbumot, hogy megtudjuk, mi is az a Kalaripayattu. Ez a tradicionális keralai harcművészet, ahol durván rámennek a hajlékonyságra is. Egy csomó képen, ahol páros harcot gyakoroltak, az egyik fél rendre angolspárgában felugorva, kb 2 méter magasságban lebegett. A többi képen fél lábon állva spárgáztak, utthita-haszta-pádángusthászana C-ben. Voltak kardos meg botos képek is, és egy csomó, ahol kezeltek, többnyire lábbal masszírozták az ágyékkötőben lévő klienset.

Szóval Vinay egyenként lefektetett, háton, hason, majd ülve is megvizsgált, megkopogtatott, böködött, tapogatott. Nálam szinte csak olyan pontokat (marmákat) talált, amik mind fájtak, ennek ellenére a vizsgálat után kijelentette, hogy semmi bajom, a merev hátizmoktól eltekintve. Szeretem az ilyen orvosokat, akik nem azt mondják, hogy félholt vagy, ha nem kezelteted magad. Azért úgy döntöttünk Bogyóval, hogy bevállalunk egy hetes kezelést (nem csekély 160 Euróért), mert ennyi idő kell, hogy mind a hét szövetbe beivódjon az olaj.

Amúgy nem szeretem annyira a masszázst, de az elmúlt időszak után talán életemben először most rászánom magamat egy hetes fiatalító kúrára. Hiába, a stressz öregít. Vinay azt javasolta, hogy egy hétig ne nagyon túrázzunk, inkább koncentráljuk a gyógyulásra. Nem lesz gond, így is elrepülnek a napok.

Vinay után a strand másik végén riksát fogtunk, mert a Junction Road-ra akartunk menni ájurvédikus gyógyszereket venni. Há

t ez nem volt egy túl sikeres vállalkozás, mert itt Keralában a kisebb boltokban elsősorban masszázsolajokat árulnak, a legtöbb szer nevét, amit említettem, még csak nem is ismerték. Pedig szanszkritül mondtam. A riksás viszont értette a dolgát, vitt üzletről üzletre. Végül egy szupermarketben kötöttünk ki, ahol zöldséges is volt. Szatyrokkal megpakolva indultunk haza, és mire visszaértünk, már 400 rúpít követelt a riksásunk. 300-zal elküldtük, majd hazacígöltük az ananászt, banánt, papaját és társait.

A hotelbe éppen befutott Ági és Andi, akik

külön-külön bumliztak Londonon keresztül Trivandrumig. Ági kilenctől fél egyig várt a reptéren, mire Andi is beért, és lejöttek taxival a hotelbe. Nem szórakoztak sokat, fürdőruhába ugrottak és be a tengerbe. Nagyon kellemes itt a víz, meleg, és néha jön csak egy-egy nagyobb hullám. Remélem, azért lesznek majd szelesebb napok is.

A homok aranysárga, pár kagyló van az alján, cápát egyelőre nem láttunk. Némi óceánfürdő után átvonultunk a hotel medencéjébe, ott folytattuk a dolce vitát, a hotelben lakó idősebb amerikai hölgy és lánya megbotránkozására, akik nehezményezték a medence partján folytatott élénk eszmecserénket (szerintem csak azért, mert nem értettek belőle egy kukkot sem).

Rosszalló arckifejezése láttán a lányok visszavonultak, mert főleg Ági és Andi pihenés helyett inkább körül akartak nézni a parton. Mi még egy darabot napoztunk, miközben egy hollandnak kinéző anyuka és két 4-6 éves gyereke jelentek meg, akik viszont lelkes pacsálást rendeztek a gyerekmedencében. A part tele van angolokkal meg amerikaiakkal, de főleg idősebb, nyugdíjas korú emberek lazulnak itt, meg egy pár jógás.

Mi pedig nekiindultunk ismét wifivel felszerelt éttermet keresni, bár nem akartunk sokat enni, mivel még vacsorázni is megyünk. Bogyó kifejezetten fogyni akar, ami Indiában általában nem szokott sikerülni. A dél-indiaia vacsoráról holnap számolok be.