Kovalam Day 1

Tegnap elég későn sikerült lefeküdni. Miután befejeztük a netezést és a vacsorát, felhívtuk Shivát, a jógatanárt, nehogy reggel kelljen keresgélni a jógatermet a sikátorokban. Azt mondta, hogy maradjunk ott az étteremben, odajön értünk.

A honlapja alapján kopasz, kigyúrt hapsira számítottam, de amikor megjelent egy alacsony, szakállas pasas, akkor valahogy megéreztem a kisugárzásából, hogy ő lehet az. Nem is hibáztam, elindultunk a terem felé, miközben élénken beszélgettünk. Kb hat éve tanít Kovalamban, közben volt egy-két balesete, amik után újra kellett kezdenie a gyakorlást. Meglepődött, hogy én 3 év alatt

már a 3. sorozatnál tartok, de azért megjegyeztem, hogy még nem megy tökéletesen.

Még jó, hogy eljött, másképp a sikátorok között biztos nem találtuk volna meg a jógasálát magunktól. Így is bajos volt, hogy holnap reggelre elfelejtem az utat. A gyakorlóhely egy kétemeletes ház tetején van, az alsó szinteken konyha meg lakószóbák vannak, amikben most éppen egy francia csoport tartózkodik. A jógán kívül Kalaripayattu edzésekkel és kezelésekkel foglalkoznak. Ez a keralai ájurvéda része, mindenféle olajos masszázsok, pakolások és egyéb nyalánkságok, például lábbal is megtapossák az embert.

Szóval megbeszéltük, hogy 6.15-re jövünk másnap reggel. Van még 3 astangása, és nyolcra be kell fejezni, mert jönnek a hatha-jógások. Délutáni óra (pránájáma) csak szerdán és szombaton van. Mindez (kilenc jógaóra) 55 Euró per kopp egy hétre. Nem olcsó, még Mysore-hoz képest sem. De legalább szombaton nincs szünnap, csak holdnapokon. Egy napot bukunk, de akkor lehet, hogy elmegyünk lakóhajózni.

Szóval visszaléptünk a szállásra, n

ekem még hátravolt egy esti puja, aztán fél 12 körül sikerült le is feküdni. Nem sokáig bírtuk nézni a wrestlinget a tévében, mert Bogyó állandóan elkezdett horkolni mellettem, úgyhogy többnyire vele wrestlingeltem az éjszaka során.

Reggel ötkor szólt az óra, alig bírtam kinyitni a szememet. Egy adag Kineto után végül sikerült lábra állni, és összeszedni Ildit meg Andit. Elcsűrtünk az éjszakában a jógaterembe, rajtunk kívül még egy jó harmincas francia nő, meg két idősebb németnek kinéző tolta a sorozatot. A franciáról később kiderült, hogy Shiva felesége, Clarának hívják, és fél éve lakik Kovalamban.

Bogyó és Andi nem tudták a sorozatot, igazából félig-meddig vezetett óra volt. Shiva minden póznál mondta, hogy mi következik, bár nem mutatta, inkább igazgatott. Az elején szépen énekelte a mantrát, holnap fel is vesszük videóra. Amióta megjöttem, reggel mindig pisilnem kell. Óra előtt elmentem, de a napüdvözlet után is rám jött. A wc-fürdőben azonban valaki éppen zuhanyzott, úgyhogy visszakullogtam az állókat csinálni.

Az ardha-baddha padmóttánászanánál, amikor a sarkam a hólyagomba fúródott a féllótuszban, eldöntöttem, hogy nem tartom tovább a bandhát, bepróbálkoztam a wc-vel ismét, ezúttal sikerrel. A maricsjászanák előtt még egyszer, és nem is hiába, mert Shiva igen alaposan nyomogatott befelé az ászanákba.

Az utthita-haszta-pádán

gusthászana A-B-C-D-t mindkét oldalra végigcsinálta velem, aztán a talaj-sorozatnál megkérdezte, hogy nem bánom-e, ha igazgat. Mondtam nem, és akkor rákapcsolt. Úgy látszik, nála nincs ilyen, hogy egyik vagy másik póznál nem igazít, engem előszeretettel belenyomott mindegyikbe, pedig még csak kb 70, de inkáb 50%-osnak mondanám a teljesítményem.

A lábamból elmúlt a duzzadás, viszont az első napüdvözletnél beállt a trapézizmom a szokásos helyen, a jobb lapocka fölött egy kicsivel. Azért végigcsináltuk, bár megizzadni nem sikerült. 26-27 fok van reggelente, 65% pára. De viszont jár a szél a nyitott sálában, nem tudunk rendesen beizzadni. Nádteteje van, és ott vannak a masszázshelyiségek is. Otthon egy ilyet nehéz lenne 36 fokra befűteni, főleg a mostani "enyhe" télben :-).

Óra után megrendeltük a vacsorát, ugyanis eddig a jógasála az egyetlen hely, ahol vegetáriánus konyha van, és ha kérjük, akkor a hag

ymát és a fokhagymát is kihagyják belőle. 10-11 körül kellett visszajönni Vinayhoz, a Kalari mesterhez, hogy felmérje az egészségi állapotunkat, és eldöntse, milyen kezelésekre lesz szükségünk.

A hotelben megreggelizvén neki is indultunk, vissza a sálába. Vinay 30 körüli, vékony, magas ürge, kis bajusszal és göndör hajjal. Elénk tolt egy fényképalbumot, hogy megtudjuk, mi is az a Kalaripayattu. Ez a tradicionális keralai harcművészet, ahol durván rámennek a hajlékonyságra is. Egy csomó képen, ahol páros harcot gyakoroltak, az egyik fél rendre angolspárgában felugorva, kb 2 méter magasságban lebegett. A többi képen fél lábon állva spárgáztak, utthita-haszta-pádángusthászana C-ben. Voltak kardos meg botos képek is, és egy csomó, ahol kezeltek, többnyire lábbal masszírozták az ágyékkötőben lévő klienset.

Szóval Vinay egyenként lefektetett, háton, hason, majd ülve is megvizsgált, megkopogtatott, böködött, tapogatott. Nálam szinte csak olyan pontokat (marmákat) talált, amik mind fájtak, ennek ellenére a vizsgálat után kijelentette, hogy semmi bajom, a merev hátizmoktól eltekintve. Szeretem az ilyen orvosokat, akik nem azt mondják, hogy félholt vagy, ha nem kezelteted magad. Azért úgy döntöttünk Bogyóval, hogy bevállalunk egy hetes kezelést (nem csekély 160 Euróért), mert ennyi idő kell, hogy mind a hét szövetbe beivódjon az olaj.

Amúgy nem szeretem annyira a masszázst, de az elmúlt időszak után talán életemben először most rászánom magamat egy hetes fiatalító kúrára. Hiába, a stressz öregít. Vinay azt javasolta, hogy egy hétig ne nagyon túrázzunk, inkább koncentráljuk a gyógyulásra. Nem lesz gond, így is elrepülnek a napok.

Vinay után a strand másik végén riksát fogtunk, mert a Junction Road-ra akartunk menni ájurvédikus gyógyszereket venni. Há

t ez nem volt egy túl sikeres vállalkozás, mert itt Keralában a kisebb boltokban elsősorban masszázsolajokat árulnak, a legtöbb szer nevét, amit említettem, még csak nem is ismerték. Pedig szanszkritül mondtam. A riksás viszont értette a dolgát, vitt üzletről üzletre. Végül egy szupermarketben kötöttünk ki, ahol zöldséges is volt. Szatyrokkal megpakolva indultunk haza, és mire visszaértünk, már 400 rúpít követelt a riksásunk. 300-zal elküldtük, majd hazacígöltük az ananászt, banánt, papaját és társait.

A hotelbe éppen befutott Ági és Andi, akik

külön-külön bumliztak Londonon keresztül Trivandrumig. Ági kilenctől fél egyig várt a reptéren, mire Andi is beért, és lejöttek taxival a hotelbe. Nem szórakoztak sokat, fürdőruhába ugrottak és be a tengerbe. Nagyon kellemes itt a víz, meleg, és néha jön csak egy-egy nagyobb hullám. Remélem, azért lesznek majd szelesebb napok is.

A homok aranysárga, pár kagyló van az alján, cápát egyelőre nem láttunk. Némi óceánfürdő után átvonultunk a hotel medencéjébe, ott folytattuk a dolce vitát, a hotelben lakó idősebb amerikai hölgy és lánya megbotránkozására, akik nehezményezték a medence partján folytatott élénk eszmecserénket (szerintem csak azért, mert nem értettek belőle egy kukkot sem).

Rosszalló arckifejezése láttán a lányok visszavonultak, mert főleg Ági és Andi pihenés helyett inkább körül akartak nézni a parton. Mi még egy darabot napoztunk, miközben egy hollandnak kinéző anyuka és két 4-6 éves gyereke jelentek meg, akik viszont lelkes pacsálást rendeztek a gyerekmedencében. A part tele van angolokkal meg amerikaiakkal, de főleg idősebb, nyugdíjas korú emberek lazulnak itt, meg egy pár jógás.

Mi pedig nekiindultunk ismét wifivel felszerelt éttermet keresni, bár nem akartunk sokat enni, mivel még vacsorázni is megyünk. Bogyó kifejezetten fogyni akar, ami Indiában általában nem szokott sikerülni. A dél-indiaia vacsoráról holnap számolok be.