Hanumán és a hanumánászana

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Hanumán és a hanumánászana

Hanumán tehát Váju, a szél félistene, és egy vánara (intelligens majomfaj) nő, Andzsaná fia volt. Ez a szokatlan származás különleges rokonságba helyezi őt a félistenek világával és az emberi világgal is. A Dél-ázsiai kultúrában Hanumán a fizikai erő, bátorság és a spirituális odaadás tulajdonságait testesíti meg. Hanumán és a majomhadsereg nagyon fontos szerepet játszik a Rámájana cselekményében, mivel segédkeznek Rámának szeretett Szítadévíje visszaszerzésében.

A szélisten fiához méltóan, Hanumán hatalmas ugrásairól volt híres. Két leghíresebb „ugrása” Lanka ostromával kapcsolatos. Az első ugrás során, Hanumán száz jódzsanára (kb 160 km) ugrott, Indiától Lankáig, hogy hírt vigyen a foglyul ejtett Szítának Rámáról. Akkora erővel nyújtotta ki erős lábait, hogy a homok mindenfelé repült, és a hullámok megfordultak.

Hátul lévő lába erejével felrepült az égbe, míg elől lévő lábával kinyúlt, hogy elérje Lanka partját. A kezeit imatartásban szorította egymáshoz, és így tartotta Ráma gyűrűjét. Annak érdekében, hogy még hamarabb odaérjen, Hanumán hatalmas méretűre növelte a testét, mivel rendelkezett a laghimá sziddhivel. Az ugrása olyan lendületes volt, hogy még teljes virágba borult fákat is magával vitt, melyeket az ugrása tépett ki a talajból. Hanumán testét virágok, rügyek és hajtások borították, és így egy hegyre emlékeztetett. Hamarosan a fák és a virágok belehullottak a tengerbe, és így az óceán még szebb lett.

Amikor látta Hanumánt átrepülni a tenger felett, az óceán királya megkérte Mainakát, a tenger alatt rejtőző hegyet, hogy emelkedjen ki, és nyújtson pihenőhelyet Hanumánnak. De Hanumán megfogadta, hogy nem pihen, amíg el nem ért Lankára, és tisztelettel visszautasította Mainaka ajánlatát.

A dévák (félistenek) nagyon el voltak ragadtatva Hanumán odaadásától, de úgy döntöttek, hogy próbára teszik Hanumán eltökéltségét. Így hát megkérték Szurasát, a kígyók anyját, hogy vegye fel egy ráksasza-nő félelmetes formáját, és falja fel Hanumánt.

Szurasa megpróbálta nagyra nyitni a száját, és bekapni Hanumánt. De Hanumán mérete azonnal a duplájára növekedett. Ekkor Szurasa is megnövelte a méretét. Ekkor Hanumán ismét megnövelte a méretét, Végül, amikor Szurasa akkorára növelte a szája méretét, hogy a kilencven jódzsana hosszú Hanumán is beleférjen, Hanumán hirtelen hüvelykujj nagyságúra zsugorodott, beleugrott a szájába, majd elrepült. Szurasának nagyon tetszett Hanumán trükkje, és megáldotta, hogy sikeres legyen az útja.

Ahogy Hanumán továbbrepült, hirtelen azt érezte, hogy lefelé húzzák. A Szimhiká nevű démon támadta meg, aki képes volt az árnyékánál megragadni bárkit. Hanumán először azt gondolta, hogy az ereje segítségével fog továbbrepülni, de hamar rájött, hogy akkor később vissza kell fordulnia, hogy visszaszerezze az árnyékát. Ahogy Szimhiká felé repült, az kinyitotta a száját, hogy elkapja. Hanumán ismét az utolsó pillanatban összezsugorodott, berepült Szimhiká szájába, majd kijött belőle, miközben széttépte a belső szerveit. Ezután már semmi nem állt az útjába, hogy elérje Lankát.

Amikor Hanumán rátalált Szítára, amint szomorúan üldögélt egy fa alatt az őrök felügyelete alatt, titokban odaadta neki az urától kapott gyűrűt, hogy tudtára adja: Ráma úton van a felszabadítására.

Később, Ráma testvére, Laksman halálosan megsebesült a csatában. A gyógynövény, amivel vissza lehetett volna hozni az életbe, messze nőtt, a Himalája lankáin. „Hanumán, menj!” - mondta Ráma. „Szükségünk van arra, hogy még egy nagyot ugorj! A gyógynövény a ...” De Hanumán már el is repült. Még mielőtt Ráma be tudta volna fejezni a mondatot, a majomhős már a hegyen állt, a gyógynövények tengerében. „De melyiket is kell vinni?”- töprengett. „Hol is keressem?” Egyik növénytől a másikig ment, de hamarosan rájött. „nem tudom! majom vagyok, nem orvos! Mindegy, inkább elviszem az egész hegyet, és majd a szakértők kiválasztják, hogy mi kell.” Így kiemelte az egész hegyet, és óvatosan a kezében tartva, hogy ne potyogjon le róla semmi, visszarepült a csatatérre, ahol az orvosok már várták. „Köszönjük!” - mondták Hanumánnak. „És most kérünk, hogy tedd vissza a hegyet oda, ahol találtad!” Így Hanumán még egy hatalmas ugrással visszahelyezte a hegyet a helyére, miközben az orvosok meggyógyították Laksmana sebeit.

Hanumán és az elme

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Hanumán és az elme

A hindu szimbolizmusban a majom az emberi elmét jelképezi, mely mindig nyugtalan és csapongó. Ugyanakkor a majom-elme az egyetlen dolog, ami fölött teljes kontrollal rendelkezünk (elméletileg). Nem tudjuk kontrollálni a külvilágot, de be tudjuk idomítani és kontrollálni tudjuk az elménket, ha szigorúan fegyelmezzük. Nem mindig tudjuk megválasztani az élethelyzeteket, amikben kerülünk, de megválaszthatjuk a módot, ahogy reagálunk rá. Amikor Hanumán gyerek volt, megtetszett neki a Nap, és elindult a Nap felé, mert azt hitte, hogy egy ízletes gyümölcs. Útközben azonban a Ráhu bolygó eltérítette, és így letért útjáról. Így Hanumán az esendő emberi elmét képviseli, mely vívódással teli és izgalomba hozható. Csak akkor válhat tudatossá mély és csendes lényegéről, a tiszta tudatról, ha a tiszta bhakti (odaadás) útja felé fordul.

A hindu filozófia szerint nem vagyunk képesek olyannak látni a világot, amilyen. A saját elménk az előző benyomásoknak és feltételekhez kötöttségének megfelelően színez meg mindent, amit tapasztalunk. Emberi lényekként rendelkezésünkre áll a képesség, hogy kontrolláljuk az elménket. Más szavakkal – képesek vagyunk megváltoztatni a módot, ahogy látjuk a dolgokat. Ha pedig megváltoztatjuk az életről alkotott felfogásunkat, akkor képesek leszünk megváltoztatni a világunkat is. Amikor Hanumán belép Ráma életébe, akkor megváltoztatja Ráma világát is. A válságot (Szítá elvesztése) egy legetőséggé változtatja (megszabadítani a világot Rávanától). Hőst csinál az áldozatból.

Így tehát Hanumán nem közönséges majom. Amikor Szítá keresésére indultak, a majmok szembetalálták magukat a hatalmas óceánnal, mely köztük és Lanka között volt. Azon töprengtek, hogyan kelhetnének át a hatalmas akadályon. Valaki azt javasolta, hogy Hanumán ugorjon át a tengeren. De Hanumán habozott: „Erre nem vagyok képes.” Ekkor egyik társa emlékeztette Hanumánt a hatalmas erőre, ami benne szunnyad. Hanumánnak azonnal eszébe jutott emberfeletti ereje, és át tudott ugrani az óceán fölött. Így az elménknek és szüksége van arra, hogy emlékeztessük isteni potenciáljára és arra a tényre, hogy hihetetlen magasságokat érhetünk el, ha hiszünk a képességeinkben. Valójában Hanumán az elme tökéletes szimbóluma, és az elme legmagasabb potenciálját testesíti meg.

Bár az általunk elérhető eredményeket a karmánk is meghatározza, ugyanúgy, mint Hanumán misztikus képességét meghatározta a születése, mégis, a hétköznapi életben pontosan a kételkedés önmagunk képességeiben az, ami korlátozza a potenciánkat. Sokkal lehetetlenebbnek tűnő dolgokat is meg tudunk tenni, ha megadjuk a lehetőségét annak, hogy sikerülni fog, és megpróbáljuk. A próba természetesen nem elég, hiszen a végén az számít, hogy sikerült-e vagy sem, és ha nem sikerült, akkor feladjuk-e vagy tovább küzdünk, amíg minden mentális akadályt és korlátozó hiedelmet el nem távolítottunk az elménkből.

A 80/10/10 nyers vegán étrend kritikája

Valaki a kezembe nyomta Dr. Douglas N. Graham 80/10/10 című könyvét, ennek lassan már egy éve. Tegnap éreztem úgy, hogy bele kellene lapozni, és megnézni, mit is ígér ez az újabb csodadiéta. Még mindig nem vettem rá magamat, hogy végigolvassam az egészet, de azért egy-két részlet megragadta a figyelmemet, és ezzel kapcsolatos gondolataimat szeretném megosztani veletek.

Aki nem tudja, miről van szó, annak számára röviden összefoglalom: Doug szerint az ember számára ideális étrend a nyers vegán étrend, melyen belül 80% szénhidrátot (főként egyszerű gyümölcscukrokból), 10% fehérjét és 10% zsírt ajnálott fogyasztani. Ez javarészt azt jelenti, hogy az étkezéseink többségében gyümölcsből állnak, némi leveles vagy keményítőt nem tartalmazó zöldséggel és olajos maggal vagy avokádóval kiegészítve. Ennyi. Se egyéb gabona- és magfélék, se hüvelyesek, se superfoodok nincsenek benne. Nos, az alábbiakban néhány pontba szedve elmondanám, hogy nekem mi a problémám vele. 

1. Glikémiás index. Idézek a könyvből: "Amikor a szervezetünket nem tömjük tele felesleges zsírral, akkor még a magas glikémiás indexű (a vércukorszintet gyorsan megemelő) gyümölcsből származó cukor is könnyen belekerül a vérbe, és ki is kerül onnan. Az egészséges ember vércukorszintje az étrendváltozás ellenére is alig ingadozik." Nos, ez mesének elmegy ugyan, de a szerző semmiféle tudományos kutatással nem támasztja alá az állítását, így hát vagy elhisszük, vagy nem. Márpedig a cukorbetegek és az inzulin-rezisztensek talán jobban teszik, ha nem hiszik el, és továbbra is ragaszkodnak az alacsony glikémiás indexű és sokszor zsírosabb ételek fogyasztásához. Doug szerint a cukorbetegség fő okozója a zsír, Colin Campbell szerint az állati fehérje. Nos, ez elképzelhető, de az szinte biztos, hogy akinek a hasnyálmirigye kevés inzulint termel (1. típusú cukorbetegség), illetve akinek a vércukorszintje nem csökken még a fokozott inzulin jelenlétében sem (inzulin-rezisztencia, 2. típusú cukorbetegség), annak gondot fog okozni a magas cukortartalmú gyümölcsök megemésztése, még ha ez már egy következmény is. Azt sem támasztja alá konkrét eredményekkel, hogy a cukorbeteg vagy inzulin-rezisztens kliensei vérképe valóban javult a 811-es diéta hatására. Így hát vagy elhisszük ezt, vagy sem. Én inkább nem hiszem el.

2. A daganatos betegségek. Utána Doug azt is kijelenti, hogy egy daganatos beteg is nyugodtan tömheti magába a cukros gyümölcsöket, mert az nem befolyásolja a rákos sejteket. Dehogynem. A cukor általában gyorsítja az anyagcserét, mivel a legkönnyebben elégő makronutriens. Így a rákos sejtet is táplálni fogja, hiszen a glükóznak nincsen intelligenciája, hogy csak az egészséges sejtekbe lépjen be, a rákosakat pedig kerülje el. Én ezért inkább csökkenteném a cukorbevitelt a daganatos betegségek esetében.

3. Mi a baj a zsírral? Én eljutottam odáig a kutatásaimban és a kísérletezéseimben, hogy állati fehérje nélkül is élhet egészségesen az ember, és biztosítani tudja a szervezete számára a szükséges fehérjét növényi forrásból is. Sőt, a növényi étrend által számos krónikus betegség elkerülhető. (Lásd Kína-tanulmány). Az esszenciális (vagyis nélkülözhetetlen) aminosavak tehát növényi forrásból is bevihetők a szervezetbe. Az esszenciális zsírsavakra viszont szintén szükségünk van. A szénhidrát- vagy zsírmegvonáson alapuló diéták egyaránt megnehezítik az agy működését, mivel annak cukorra és zsírra is szüksége van egyszerre. Doug felfogása szerint midnen zsír rossz, mindegy, hogy állati vagy növényi forrásból származik. "A zsír az zsír". Hát ezzel szerintem egy biokémikus azért nem igazán értene egyet. A zsírbevitelt én inkább 20-25%-ban határoznám meg, bár ez egyénenként és életmód függvényében is változhat. Az Omega 3 és Omega 6 megfelelő arányára figyelni kell természetesen.

4. Változatosság. Doug Graham ad néhány ételsor-ajánlást a könyvében. Ebben kb 43 gyümölcs és zöldségféleség szerepel, illetve 11 féle olajos mag. Ez szerintem elképesztően kevés, ahhoz képest, hogy mennyiféle ehető növényt teremtett Isten. Én azt gondolom, hogy a változatosság és az egyensúly  figyelembe vétele hamarabb elvezet az egészséghez, mint az indokolatlan és drasztikus korlátozások. Ha valaki áttér a vegán életmódra, az már eleve kizárta az étrendjéből a tejtermékeket, a hús-, halféléket és a tojást. Ha gluténmentes étrendet követ, akkor pár gabonafélét is nélkülöznie kell. Ha szóját sem eszik, akkor még egy fehérjeforrástól elesik. Ezen felül nem hiszem, hogy értelmes dolog tovább korlátozni magunkat. Egyrészt azért, mert az egyoldalú étrend könnyen tápanyaghiányhoz vezethet, és ez nem csak riogatás. Másrészt azért, mert mentálisan sem tesz elégedetté. Hadd süssenek-főzzenek a vegánok, persze azért a friss zöldséget, gyümölcsöt hangsúlyozva a főtt ételekkel szemben! Az evésnek gasztronómiai élménynek is kell lennie, nem csak egy turmix magunkba döntéséből áll. Az ilyen szigorú és korlátozó diétát sokan képtelenek követni hosszú távon, és sokan meg is betegszenek tőle. 

5. Vitaminok. Ezt a kérdést Doug lezseren megkerüli. Mi van a zsírban oldódó vitaminokkal (A, D, E és K)? Ha nem viszünk be zsírt, akkor ezekből sem jut be túl sok. Márpedig a lakosság nagy része alapból D-vitamin-hiányos, ami sok mindent befolyásol a testünkben. A B-12 témáját is elkeni, pedig valóban kialakulhat a hiánya a vegánoknál, és valóban vannak hiánybetegségei. Szóval a vegán étrend mellett nem árt a vitaminpótlás, legalább a B-12 és D tekintetében, de esetleg vasra is szükség lehet. A vérkép nem hazudik. Ha túl sok a vérzsír, akkor persze változtatni kell az arányokon, de a Doug által javasolt mennyiségek eléggé kevéskék.

6. Fehérje. Idézem Dougot: "A testépítők sokáig abban a tévhitben éltek, hogy az elfogyasztott fehérje izomtömeg növelő hatású, ezért extra mennyiségű fehérjét és kevés szénhidrátot ettek. Valójában csakis a súlyzózás növeli az izmokat."  Számtalan kutatás foglalkozott már a fehérjebevitel és izomszintézis közötti kapcsolattal, de mind arra a következtetésre jutott, hogy ha izmtömeget akarunk növelni (értsd pl. +10 kiló izmot magunkra akarunk pakolni), akkor minimum 1 g/testsúlykg, de inkább afölötti fehérjebevitelre van szükség. Csak edzésből nem lesz izomszintézis, egészen egyszerűen azért, mert nincs miből. Cukorból nem lesz izom. Az igazság az, hogy én még egyetlen embert sem láttam (pedig kutattam utána), aki 811 vegán étrenddel magára pakolt volna 10 kg izmot. Volt olyan, aki képes volt megtartani az izomtömegét, de a legtöbben általában fogynak. És nem csak zsírt és vizet ad le a szervezetük, hanem izomfehérjét is bont. Még azok is, akik 3-4000 kalóriányi gyümölcsöt fogyasztanak, ami már nagyjából biztosítja is az 1g fehérjét testsúly-kg-onként. Ennek is az az oka, hogy a cukor felgyorsítja az anyagcserét és így a fehérjebontást is. Egy magas szénhidrát-diétát folytató ember alapanyagcseréje is magasabb, így álmában is több izmot bont, mintha lassabban felszívódó magokat, hüvelyeseket és fött zöldségeket is enne. 

7. Kalória. Doug 2000 kalória körüli étrendet javasol, amit nyers gyümölcsökből valóban nem olyan könnyű összehozni. A legtöbb ember nem bír annyi gyümölcsöt meg salátát megenni egy nap, amennyi kellene ahhoz, hogy 2000 vagy afölötti kalóriát vigyen be, ami pedig egy 70 kg-os ember esetében csak az alapanyagcserét fedezi. Ugyanis a nyers ételek magas víztartalmúak, és így 3-5 kilónyit meg kell ennünk, magyarul egész nap legelnünk kell, mint a gorillának, hogy ez összejöjjön. A bevitt rostmennyiség pedig így elég magas lesz. Ami nem baj, csak hamar teltségérzetet okoz. Mivel a 811-esek sót sem fogyasztanak, a fűszerekről nem is beszélve, a szervezetük nem tarja vissza a vizet. Márpedig az izom 70%-a víz, így a +10 kiló izomban 7 liter víz is van. A lassúbb felszívódású keményítők, a zsírok és a só visszatartják a vizet, így nem fogunk úgy kinézni, mint egy múmia, hanem rendes, telt izmaink lesznek. 

8. Egyéni sajátosságok. Minden olyan diéta gyanús, amelyről azt hirdetik, hogy mindenki számra a "megváltás útja". Az ember egyéni anyagcsere-sajátosságokkal bír, és az emberek 70-80%-a számára a 100%-os nyers koszt nem fog működni. Puffadást okoz, megnöveli a váta dósát, kiszárít, elvékonyít, az ízületek olajozását is megnehezíti. A 10% körüli zsÍrbevitel is sok embernek kevés lesz, csakúgy, mint a fehérje. Én saccolásra azt mondanám, hogy a zsír és a fehérje legyen 20-25%, a többi pedig szénhidrát, ennek a fele lehet gyümölcs vagy magasabb glikémiás indexű étel. De mind feldolgozatlan és növényi legyen. Amúgy meg szerintem a legtöbb ember jól jár, ha csökkenti a glikémiás terhelést, én is ezzel fogok kísérletezni a jövőben. Ha mindezt jól beállítjuk az egyéni anygacserénkhez és az életmódhoz/fizikai terheléshez szabva, akkor a testsúllyal sem lesz gond, és az izomnövelés is menni fog. Ami Dougnak nem igazán sikerült. 

Végezetül nézzünk meg egy videót róla, hogy lássuk, mennyire felel meg a 811 étrend a sportolók igényeinek. Nos, erősportolóknak biztosan nem, de még az erőállóképességi sportolók számára is az általam javasolt arány lesz a megfelelőbb. Ha csak állóképességre megyünk (futás, kardió, és a videón látható saját testsúlyos gyakorlatok), akkor a magas szénhidrátbevitel ki fog segíteni, és a szálkás, vékony izmok is bírni fogják a terhelést. Főleg, hogy kis testtömegel sokkal könnyebb húzódzkodni és fekvőtámaszozni, mint 100 kiló fölötti testsúllyal. Tehát Doug fizikuma és ereje egy jó kondiban lévő 60-as emberének megfelelő, amit gyakorlatilag bármilyen étrenddel el lehet érni, ha mozog az illető. Én reményeim szerint erősebb és izmosabb is leszek 60 éves koromra, de ezt majd az idő eldönti :-D. És még azt sem mondanám a videó alapján, hogy sokkal fiatalabbnak néz ki a koránál. Azok a vegánok, akik arányában több zöldséget fogyasztanak, általában fiatalosabbak szoktak lenni. Akik pedig több fehérjét fogyasztanak, jobban el tudják kerülni az izomvesztést, mint amennyire Dougank sikerült, akiről végül nem tudtam kideríteni, hogy miből is doktorált.

Az akadályok elhárítása

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Függelék

A pránájáma, mint az akadályok elhárítója

A Jóga-szútra 1.30. aforizmájában Patandzsalí felsorolja a jóga akadályait: betegség, merevség, kétség, lustaság, érzéki élvezet, hamis nézetek, képtelenség egy szint elérésére, vagy annak megtartására. Ezek az akadályok közvetlen összefüggésben vannak a testé és az elme pránikus összetételével. Az első akadályt, a betegséget a három dósa, a váta, pitta és kapha egyensúlyzavara okozza. A pránájáma a dósák kiegyensúlyozásának elsődleges módszere. A megnövekedett vátát a szúrja bhédana pránájámával csökkenthetjük; a megnövekedett kaphát az uddzsájí kumbhakával; míg a sítalí, sítkarí és a csandra bhédana segítségével csökkenthetjük a megnövekedett pittát. Az összes jógatechnika közül a pránájáma tehát az, amely a dósák közvetlen befolyásolásával a betegségek gyógyítására használható.

A második akadály, a merevség azzal függ össze, hogy a jobb orrlyukhoz kapcsolódó szoláris energiacsatornában (pingalában) túl sok prána áramlik. A merevség azt jelenti, hogy csak a mi igazunkat látjuk, és képtelenek vagyunk elfogadni más igazságokat a saját megértésünkön kívül, ami szoláris mentalitásra vall. Általános esetben a nádí sódhanával javíthatunk ezen az állapoton, de ha a szoláris dominancia erős és makacs, akkor a csandra bhédana kumbhaka alkalmazása is indokolt lehet, vagyis belégzés a bal orrlyukon keresztül és kilégzés a jobbon keresztül. Ez csökkenti a fundamentalizmust és erősíti a relativizmust, vagyis a képességet, hogy elfogadjuk mások nézeteit.

A harmadik akadály, a kétely, az előző, vagyis a merevség tükörképe. Arra utal, hogy túl sok prána folyik az ídán, a bal orrlyukon keresztül. Ez lunáris hozzáállást okoz, ami azt jelenti, hogy mindenben látjuk az igazságot, és elkezdjük azt hinni, hogy az igazság egy relatív dolog, és ez végül annyira megbénít, hogy nem tudunk többé dönteni, hogy mit tegyünk. Ezt az akadályt a szúrja bhédana pránájáma segítségével távolíthatjuk el, melynek során minden belégzést a jobb orrlyukon keresztül végzünk, és minden kilégzést a balon keresztül. Ez erősíti a fundamentalizmust, vagyis biztosabbá válunk a döntéseinkben, és csökkenti a relativizmust.

A negyedik akadály, a lustaság a tamasz túlsúlyára utal az elmében és a kapha túlsúlyára a testben. A testben felgyülemlett kaphát az uddzsájí kumbhaka segítségével tudjuk csökkenteni, míg a kapálabhátí és a bhásztriká csökkenti a tamasz jelenlétét az elmében. Az utóbbi két technikát használják az agni megtisztítására és felerősítésére, mely a tamasz elpusztítója. Egy másik technika az elmében jelen lévő tamasz lecsökkentésére külső kumbhakákból áll, melyek triggerelik a szimpatikus idegrendszert. Emellett növelhetjük a belégzés hosszát is, ami erősíti a radzsaszt és csökkenti a tamaszt."

A spiritualitás szubjektivitása

Ma az Ashtanga-jóga oktatói tanfolyamon az Ísvaráról szóló szútrákhoz értünk a Jóga-szútrában. Patandzsalí azt mondja, hogy az Ísvara-pranidhána, vagyis Isten előtti meghódolás által gyorsan elérhető a szamádhi. Vagyis azok a gyakorlók, aki nem hisznek Isten, vagy egy Legfelsőbb Lélek létezésében, csak bizonyos szintig fognak tudni fejlődni, és elsősorban a jóga fizikai testre gyakorolt hatásait fogják megtapasztalni, de persze némileg az elméjükre is kihat a dolog. Viszont a spirituális fejlődést és a felszabadulást csak úgy érhetik el, ha elfogadják az Ísvara létezését. 

Patandzsalí nem fest le egy klasszikus értelemben vett istenképet, hiszen nem határozza meg az Ísvara nevét, formáját, és egyéb tulajdonságait. Isten megszemélyesítését rábízza a gyakorlóra. Ezzel azt sugallja, hogy bármelyik istenkép elfogadható, és a hívő jógi elérheti a felszabadulást az általa választott isteni forma (ístadéva) előtti meghódolással. 

Isten személyes formáját szaguna (vagyis tulajdonságokkal teli) brahmannak nevezi az ind filozófia, míg a személytelen Abszolútat nirguna (vagyis tulajdonságok nélküli) brahmannak nevezik. Az ind filozófusokat ez a két felfogás évezredek óta két táborba tömöríti, és mindkettő a saját megértését tartja a magasabb rendűnek. A szaguna és nirguna brahman közötti kapcsolat magyarázatára is többféle iskola született, ezek a védánta tradíció advaita, illetve különböző dualista iskolái. A Sankara vezette advaita iskola csak a nirguna brahmant tekinti Abszolút igazságnak, és a brahman által felöltött bárminemű tulajdonságot ugyanolyan illuzórikusnak és külsődlegesnek tekinti, mint az egyéni élőlények által felöltött anyagi azonosságokat. Ez azonban több ponton is ellentmond Patandzsalí rendszerének, aki azt állítja, hogy az Ísvarára nem hatnak a karmikus visszahatások és a klésák (a szenvedés forrásai). 

A szaguna brahman hívei különböző transzcendens tulajdonságokkal ruházzák fel a brahmant. Itt az Ísvara helyzetét mindig transzcendentálisnak tekintik, még akkor is, amikor éppen a földön inkarnálódik és különböző tetteket hajt végre. A szaguna brahman, vagyis a különféle inkarnációk leírásai  szintén számos ponton eltérnek, és végeláthatatlan vitatkozásra adhatnak okot. 

Ezért szoktam azt mondani, hogy a különböző vallások istenképei a spiritualitás szubjektív megnyilvánulásai, és fölösleges vitatkozni rajtuk. Minden vallás a maga igazát tekinti elfogadhatónak, míg a többit tévesnek tartja. De ha Isten mindenható, és mindenki vágyait ismeri, akkor minden különösebb gond nélkül meg tud jelenni az advaita hívei előtt személytelen ragyogásként, Visnu vagy Krisna hívei előtt abban a formában jelenik meg, Siva hívei előtt szigonnyal és raszta hajjal, a buddhista hívők előtt Bódhiszattvaként, stb. 

Ha ezt elfogadjuk, akkor nem kell túlzottan sokat agyalni azon, hogy kinek van igaza, mert Isten mindenkit azon az úton fog elvezetni a felszabadulásig, amely számára a legmegfelelőbb. Így vígan megfér egymás mellett a nirguna brahman, és az Ísvara számtalan megnyilvánulása.

A túlzott fundamentalizmus, amikor csak a magunk igazát fogadjuk el a valóságnak, és más nézeteket hamisnak tekintünk, a pingalá, vagyis a Nap-vezeték dominanciájából fakad. Ugyanakkor a túlzott megengedés, amikor mindenkinek igazat adunk, de mi magunk egyetlen utat sem tudunk meggyőződéssel választani, az ídá, vagyis a Hold-vezeték dominanciájának köszönhető. Mindkét szélsőség akadályt jelent a felszabadulás elérésében. Így e két tendenciát egyensúlyba kell hozni, és középen, a szusumnában fogjuk megtalálni a tiszta tudat felé vezető utat. 

A kévala kumbhaka technikája

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Technika

A kévala kumbhaka elérésének nem egy, hanem több módja is van. A szamádhi melléktermékeként a következő módszerekkel érhető el:

A gjána-jógában (A gjána-jóga a Legfelsőbb Valóság ismerete, ahogy a Brahma-szútra ismerteti. Általában azután gyakorolják, hogy a rádzsa-jógát elsajátították.) azáltal érhetjük el, ha a testtel, elmével, egóval és a világgal történő minden azonosítást elutasítunk, azáltal, hogy teljesen azonosítjuk magunkat a forma nélküli Abszolúttal (nirguna brahman). Ezt tartják a legnehezebb útnak. A bhakta az ístadévata (személyes istenség) iránti teljes odaadás által éri el, mely az Abszolút formával rendelkező megnyilvánulása (szaguna brahman). A laja-jóga (A laja-jóga a koncentráció jógája. Ez a Kundaliní jóga másik neve. A laja-jóga olyan eszközöket használ, mint a csakrák vizualizációja, mantrák zengése és a belső hangok hallása. Általában azután gyakorolják, hogy jártasságot szereztek a hatha-jógában, és mielőtt belekezdenének a rádzsa-jóga gyakorlásába. Egy másik módja a laja-jóga betagozódásának, ha a hatha-jóga legmagasabb fokának és a rádzsa-jóga legalacsonyabb fokának tekintjük. Ezek a határok meglehetősen képlékenyek.) módszerei közül a legfőbb a Kundaliní felemelése a bhútasuddhi pránájámánál leírt módon koncentrálva, és a nádánuszandhánát (a belső hangot) hallgatva. A hatha-jógában a bhramarí, sambháví, khécsarí és jóní múdrákat alkalmazhatjuk erre (Gheranda szamhitá 7.5).

A pránájáma rendszerén belül két elsődleges módja van a kévala kumbhaka elérésének. Az első mód a légzés hosszának egyre hosszabbra nyújtása a lassú légzéses pránájámákban, mint a nádí sódhanában, illetve a szúrja és csandra bhédanában. Hosszú gyakorlás által, amit a bandhák elsajátítása is segít, a gyakorló olyan mértékben le tudja lassítani az életfunkcióit, hogy idővel úgy tűnik, mintha a légzés megállna.

A másik lehetőség a gyors légzések, vagyis a kapálabhátí és a bhásztriká alkalmazása. Ha elég hosszú ideig végezzük őket, feltöltik az agyat oxigénnel, és olyan mértékben csökkentik a szándioxid-szintet, hogy a légzőrendszer lekapcsol, és nem igényli a következő belégzést. Ideális esetben az összes fenti módszert a bandhákkal, valamint a belső és külső kumbhakákkal kell kombinálni. Az ilyen gyakorlást egy tapasztalt tanárnak kell az egyén igényeire szabnia és számos tényezőt, például az évszakot is figyelembe kell venni."

A kedvesség-IQ

Az alábbi blogbejegyzésre a Daily Cup of Yoga oldalon bukkantam, a szerzője Silvia Mordini.

Az elején a saját gondolataimmal kezdeném. Sokszor a céljaink hajszolása közben elfelejtünk kedvesek lenni egymással. Túlzottan kemények és céltudatosak leszünk, hiszen ez a világ annak kedvez, aki törtető. De aki törtető, és nem tud szeretni másokat, az könnyen kiég és nem találja meg a boldogságot, ami felé törekedett. Az angol "kindness" fogalmat nem teljesen adja vissza a magyar "kedvesség" szó, hiszen az jelenthet puszta udvariaskodást is. Míg ebben benne van a kegyesség, figyelmesség, segítőkészség, önzetlenség is. Minden esetre maradjunk a "kedvesség" szónál, de ne feledkezzünk el az egyéb vonzatairól sem.

"Nincs szükséged indokra ahhoz, hogy segíts másokon. Ne felejts el kedvesnek lenni másokhoz. Nem mindig egyértelmű egy külső szemlélő számára az, hogy éppen milyen küzdelmeket élsz át belül. Végül is, amikor mindennek vége, igazából csak az fog számítani, hogy miképpen bántunk egymással.

Szóval, nem kell indok ahhoz, hogy kedvesek legyünk másokkal. Ehelyett itt van huszonöt ötlet, ahogyan a kedvességet gyakorolhatjuk. 

1. Mosolyogj és ezáltal örvendeztess meg valakit!

2. Keresd a módját, hogy a békét terjeszd!

3. Csak hallgass meg valakit!

4. Ölelj meg valakit!

5. Hívj meg egy új embert a baráti körödbe!

6. Küldj egy kedves emailt vagy képeslapot!

7. Dícsérj meg valakit őszintén!

8. Segíts valakinek gyakorlati módon, csak úgy!

9. Nyisd ki az ajtót annak, aki mögötted jön!

10. Bíztasd a barátodat vagy családtagodat, amikor kétségei vannak, vagy elvesztette a lelkesedését!

11. Békülj ki valakivel, aki megbántott!

12. Kezdj beszélgetni egy idegennel!

13. Engedj be valakit magad elé a sávodba!

14. Hívd meg valamire a mögötted lévő embert a sorban!

15. Szánd az idődet a barátodra vagy valakire, akinek szüksége van rád!

16. Mondd azt, hogy "Köszönöm" és "Kérlek" minden nap!

17. Meditálj a szerető kedvességen: "Bárcsak mindenki boldog, egészséges, békés lenne és nem szenvedne, és bárcsak a tetteim hozzájárulnának mindenki boldogságához, egészségéhez, békéjéhez és szabadságához!"

18. Gyakrabban mondd a családodnak és a barátaidnak, hogy "Szeretlek!"

19. Gondolkodj, mielőtt beszélsz, válaszd meg a szavaidat pozitív szándékkal!"

20. Juttass valakit egy kis szabadidőhöz: vigyázz a gyerekére, csinálj meg helyette valamit, hozz neki ebédet!

21. Szedd össze a szemetet, még ha nem is te dobtad el!

22. Ne panaszkodj és szitkozódj egy hétig!

23. Adj valakinek egy értelmes ajándékot: adj kölcsön egy könyvet, vigyél neki virágot, sütit, stb.

24. Adományozz!

25. Add át a helyedet, vagy akár húzd odébb a jógazsőnegedet, hogy más is elférhessen!

Szeretnék mindenkit arra inspirálni, hogy helyezze jobban előtérbe a kedvességet. Legyünk aktívabbak ebbéli erőfeszítéseinkben, nem azért, mert kell, hanem mert szeretnénk! És ne is azért legyünk kedvesek, mert valaki más is az volt velünk, hanem azért, mert ez a szív útja!

Mindig választhatjuk a kedvességet! Minél inkább arra szoktatjuk magunkat, hogy kedvesen reagáljunk az eseményekre, annál természetesebbé fog válni. Szándékosan váljon szándékossá! Kezdjük el még ma együtt a Kedvesség-mozgalmat, és együtt növelni tudjuk a világ kedvesség IQ-ját!"

A felsorolt pontok némelyike talán szentimentalizmusnak tűnhet, de ha keressük a módját, hogy kedvesek legyünk, akkor még sokkal többet is fogunk találni, és mindezt meg tudjuk tenni úgy, hogy nem adjuk fel az "elveinket". Nem csak hogy a világ lenne jobb hely, ha kedvesebbek lennénk egymással, hanem a mi saját életünk is gazdagabb és boldogabb lesz, ha elkezdjük gyakorolni az önzetlen kedvességet. Az Univerzum százszorosan fogja visszaadni nekünk mindazt a törődést, amit mások felé fordítottunk. 

Hanumán öt feje

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Hanumán és Madhvácsárja

A Visnu-hívők úgy tartják, hogy Váju, a szél istene három inkarnáción keresztül szolgálta az Úr Visnut. Hanumánként az Úr Rámát szolgálta; Bhímaként Krisnát szolgálta; Madhvácsárjaként (1197-76) pedig magalapította a vaisnava hagyományt.

Érdemes megjegyezni, hogy fiatalkorában Madhvácsárja kiemelkedő volt a testedzés és a sportversenyek terén, és nagyon erősnek is nézett ki. Hanumán kultuszának is lényeges része a fizikai erő, Hanumánt tartják a birkózók és testépítők védelmező istenségének. Egyik népszerű neve Vadzsránga-balí, ami azt jelenti, hogy nagyerejű (balí) és akinek a teste (anga) olyan kemény, mint a villám vagy a gyémánt (vadzsra).

Az ötfejű Hanumán

A vaisnavák ötfejű és tízkarú formában imádják Hanumánt. Ez egy szinkretikus forma, mely az öt fontos vaisnava istenséget jeleníti meg:

• középen egy majomfej (Hanumán)
• egy oroszlánfej néz délre (Naraszimha)
• egy sas feje néz nyugatra (Garunda)
• egy vaddisznófej néz északra (Varáha)
• egy lófej néz az ég felé (Hajagríva)

Mindegyik fej bizonyos jellemvonásokat szimbolizál: Hanumán az erőt és a bátorságot; Naraszimha (az Úr Visnu ember-oroszán inkarnációja) a félelemnélküliséget; Garuda (az Úr Visnu szárnyas hordozója) a mágikus erőt és a kígyómarás ellenszerét; Varáha (az Úr Visnu vadkan-inkarnációja) az egészséget és a gonosz elüldözését; Hajagríva (az úr Visnu ló-inkarnációja) pedig az ellenségek feletti győzelmet.

Hanumán spirituális jelentősége

Minden misztikus törekvés célja az egyéni lélek egyesülése a Legfelsőbb Lélekkel. Az Adhjátma (azaz „spirituális”) Rámájanában, mely egy 14-15. századból származó spirituális szöveg, Szítá képviseli az egyéni lelket „dzsívátmát”, mely elkülönült az Univerzális lélektől, melyet Ráma képvisel. Ebben a szép leírásban Hanumán az odaadást személyesíti meg, mely megsemmisíti az ahankárát, vagyis az egót (Rávanát) és újra egyesíti a kettőt.

Hanumán odaadása

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Miért vörösek Hanumán szobrai?

Miután biztonságban elérték Ajódhját, Ráma azonnal letelepedett, hogy a királyok és házasemberek boldog életét élje. Hanumán továbbra is folyamatos és odaadó társa maradt, aki bármikor találkozhatott Rámával. Az élet rendben zajlott. Sok kedves epizód mutatja ebből az időszakból Hanumán végtelen odaadását, és rendkívüli személyiségét.

Hanumán minden reggel látta, ahogy Szítá vörös jelet fest a homlokára és vörös cinóber-port tesz a haja választóvonalára. Ez a házas nők mindennapi rítusa Indiában. Mivel természete szerint kíváncsi volt, megkérdezte a királynőt e napi szertartás szerepéről. „A férjem jóléte érdekében teszem” - válaszolta Szítá. Hanumán, aki mindig is szíve urának jólétét tartotta legfontosabbnak, elgondolkodott: „Ha egy olyan erényes nőnek, mint Szítának vörös festéket kell magára kennie az Úr Ráma jóléte érdekében, nekem, mint majomnak még többet kell tennem.” E gondolatok közepette szerzett egy nagy doboz cinóber-festéket, és az egész testét bekente vele. Mondani sem kell, hogy mennyire meghatotta Szítát és Rámát Hanumán szívénak tisztasága. Azóta Hanumán szobrait minden nap bekenik vörös festékkel.

Miért tépi fel Hanumán a mellkasát?

Egyszer Szítá egy gyöngy nyakláncot ajándékozott Hanumánnak. A város lakói látták, hogy Hanumán kisvártatva eltépte a nyakláncot, és minden egyes szemet tüzetesen megvizsgált. Nagyon kíváncsiak voltak az okára, így hát megkérdezték tőle, hogy miért teszi. „Rámát és Szítát keresem” - válaszolt Hanumán. A nézők nevetésben törtek ki Hanumán látszólagos naivitásán, és közölték vele, hogy a királyi pár éppen a birodalmi trónuson ült. „De Ráma és Szítá mindenhol ott vannak, beleértve a szívemet is” - gondolkodott hangosan Hanumán. A többiek nem értették odaadása mélységét, és tovább viccelődtek vele: „Szóval ha Ráma és Szítá a szívedben él, akkor meg tudod mutatni őket nekünk?” Hanumán habozás nékül felállt, és éles körmeivel felétpte a mellkasát. A megdöbbent közönség csodálkozva látta, hogy Hanumán dobogó szívében ott díszelgett Ráma és Szítá képe. Soha többet senki nem űzött gúnyt Hanumán odaadásából. 

Az eredménycentrikusság csapdája

Krisna azt mondja a Bhagavad-gítában, hogy "Jogod van a kötelességed végzéséhez, de nincs jogod a tetteid gyümölcséhez." És utána egy egész rendszert vázol fel, melyet karma-jógának nevez. E rendszer alsó szintjén az ember szeszélyesen cselekszik, nem látva  összefüggést a tettei és azok visszahatásai között. Bizonyos mennyiségű spirituális tudás és önkontroll birtokában kezdi megérteni a karma összefüggéseit, és hajlandóbb lesz az Univerzum törvényeivel összhangban cselekedni. Hiszen tudja, hogy ha megszegi a törvényt, akkor ezért karmikus büntetés jár, ha pedig betartja, akkor megkapja jutalmát. 

A következő lépés az, amikor (még több tudás birtokában) megérti, hogy a tettei gyümölcsének élvezete utáni vágy ideláncolja az ismétlődő újjászületés körforgásához, hiszen a szívében lévő vágyak és az elültetett karmikus magok arra késztetik, hogy megvárja, amíg élvezheti tettei gyümölcsét. E vágy feladásának folyamata nagyon hosszadalmas dolog, és a tudás művelése, valamint a meditáció vagy odaadás valamilyen formájának gyakorlása mellett törekednünk kell arra is, hogy önként lemondjunk a tetteink gyümölcséről. 

Az általunk kapott karmikus eredményeket használhatjuk jótékonykodásra, mások segítésére, vagy felajánlhatjuk Istennek. Ez a bhakti, vagyis odaadó szolgálat gyakorlásának egyik módja. De egyelőre maradjunk a hétköznapi példánál: Miért fontos, hogy eredménycentrikusak legyünk, viszont mik ennek a csapdái?

Az emberi elmét háromféle kötőerő, azaz minőség uralhatja: tamasz (sötétség, tudatlanság), radzsasz (szenvedély) és szattva (jóság). Persze általában egyik sincs jelen tisztán, de legtöbbször valamelyik domináns lesz. A tamasz hatása alatt lévő embernek nincs motivációja, elvan, mint a befőtt. Még a munka gyümölcseinek kilátása sem képes munkára sarkallni, inkább csak halogat és azt várja, hogy mások mindent megoldjanak helyette. Egy példa erre az olyan nagykorú gyerekek esete, akik inkább továbbra is a szülőknél laknak, csakhogy ne kelljen eltartaniuk magukat és egzisztenciát építeni. 

A tamaszikus ember számára már az is előrelépés, ha a radzsasz hatása alá kerül, és elkezd életcélokat kitűzni, erőfeszítést tesz azok eléréséért, és örül a sikernek, amiért megdolgozott. A radzsasz hatása alatt lévő ember általában motivált, és erősen ragaszkodik a céljaihoz, hajlandó sok erőfeszítést megtenni értük. Mivel azonban ragaszkodik a munkája gyümölcsének azonnali élvezetéhez, amint elért egy kis sikert, hátradől, vagy ha kudarcok érik, akkor kétségbeesik, és elveszíti a motivációját. Sőt, sok-sok siker után rájön, hogy az elért eredmények egyike sem tette boldoggá, mertt utána újabb és újabb eredményekre áhítozik. 

A radzsasszal az a baj, hogy az eredmények hajszolása közben az ember általában kiég, és a motivációja nem lesz egyenletes. Lemondást végez, hogy elérjen valamit, és amikor elérte, akkor lazít, és élvezi azt. Erre egy példa az az ember, aki életómódváltásba kezd, hogy lefogyjon, ám amikor úgy érzi, hogy már jól néz ki, ismét elkezd zabálni és lustálkodni, mert "megérdemli". Az önjutalmazó viselkedéssel sok esetben a mentális függőségeinknek adjuk át az irányítást, és ennek hosszú távon a motivációnk látja kárát.

A szattva hatása alatt álló ember az, aki képes folyamatosan és szilárdan motivált maradni, nem zavarja a siker és a kudarc váltakozása, és túl tud lépni az általa elért eredményeken. Ő tevékeny tud maradni anélkül, hogy ragaszkodna a tettei eredményéhez, és mindezt áldozatként ajánlja fel a személyes fejlődése oltárán. Nem várja el a dícséretet és a bíztatást, de a gyalázás sem rendíti meg az eltökéltségét. Ezt a szintet a kötelességszerű cselekvés szintjének nevezi a Bhagavad-gítá. Tehát, ha neg tudjuk tartani a motivációnkat, és közben le tudunk mondani a tetteink eredményéről, akkor több spirituális fejlődésre és tudásra teszünk szert, mint amikor önös motívumok alapján cselekszünk. Ez nem azt jelenti, hogy nem érünk el eredményeket, sikereket, hanem azt, hogy a motivációnk túlmutat ezen, és független az eredményektől. Ezt csak úgy érhetjük el, ha soha nem adjuk fel a törekvéseinket. 

Kévala kumbhaka

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Kévala kumbhaka

A kévala kifejezés a kaivaljával függ össze, ami Patandzsali terminusa a felszabadulásra. A kévala azt jelenti, hogy „szabad”, „független”. Ez egy önálló kumbhaka, mely egyrészt független a belégzéstől és a kilégzéstől, másrészt független az ismétlődéstől és a struktúrától.

Az az általános megértés, hogy a kévala kumbhaka akkor következik be, amikor az összes többi pránájáma technikát tökéletesre fejlesztettük. Patandzsalí csaturthának, vagyis a negyedik pránájámának nevezi (Jóga-szútra 2.51). Szerinte akkor következik be, amikor sikerült elsajátítani a belső, külső és közbülső légzésvisszatartást. De a csaturtha név, amit Patandzsali választott neki, a turíjához, vagyis a Mándúkja Upanisadban leírt negyedik állapothoz is kapcsolható. A négy állapot az ébrenlét, az álom, a mélyalvás és a tudat. Csupán ez a negyedik állapot az, ami állandó. Ez az állapot a többi háromban is jelen van. Egyes jógaiskolák szerint, a tudat tiszta állapota csak akkor következik be, ha jelen van a kévala kumbhaka, illetve egy másik nézet szerint ez a kumbhaka csak akkor következik be, ha a gyakorló elérte a tiszta tudatot. Minden esetre a kettő összefügg.

A kévala kumbhakát spontán kumbhakának vagy a valódi kumbhakának is nevezik. Spontán módon bekövetkezik, amikor a gyakorló eléri a szamádhit, és ez igaz abban a tekintetben, hogy nem szükséges akaratlagos erőfeszítés az eléréséhez. A jógi csupán csak belekerül, amikor készen áll rá. A kévala kumbhaka azt jelenti, hogy a gyakorló meghaladja a légzést, a lélegzetvételt. Nem azt jelenti, hogy szánt szándékkal megállítja a légzést, hanem azt, hogy a légzés önmagától megáll.

A Gheranda szamhitá úgy határozza meg a kévala kumbhakát, mint a prána bezárását a testbe, ami azt jelenti, hogy megállítjuk, rögzítjük a pránát. Ezért nem hagyhatja el a testet, ami halált okozna (5.84). A Hatha Tatva Kaumudí úgy interpretálja a kévala kumbhakát, mint azt az állapotot, melyben a prána egyenletesen oszlik el az egész testben.

A nagy Sankarácsárja Jóga-tárávalíjában a kévala kumbhakát a három bandha elsajátításához köti, melyet az anáhata (szív) csakrán történő koncentrációval kell kombinálni (9. vers). Hozzáteszi, hogy ez a légzés nélküli állapot, melyben nem érezzük szükségét a belégzésnek és a kilégzésnek, a legfontosabb a pránájámák közül (10. vers), és azt is, hogy a kévala kumbhaka segítségével a pránát az ídából és a pingalából a központi nádíba (a szusumnába) juttatjuk (11. vers). Így ez a kumbhaka felébreszti az alvó kígyót, a Kundalinít (12. vers), mely által erőfeszítés nélkül elérhetjük a sikert a dháranában és a dhjánában (14. vers). Ez az utolsó vers különösen fontos, mivel itt a nagymester megerősíti, hogy a Kundaliní felemelése nem olyasvalami, ami idegen Patandzsalí jógájától, hanem lényeges és elengedhetetlen ahhoz, hogy sikert érjünk el Patandzsalí Ashtanga (nyolcfokú) jógarendszerében.

Raghuvíra Kumbhaka-paddhatíja a méru kumbhaka nevet használja a kévala kumbhaka helyett (285-286). Amikor azt tanítja, hogy 47 szinten keresztül lehet elérni, Raghuvíra az egyetlen szerzőnek tűnik, aki mennyiségi módon határozza meg a kévala kumbhakát, vagyis a hosszával méri a megvalósításának mertékét. Ez nagyon eltér Patandzsalítól és Sankarától, akik csak minőségileg határozzák meg a jóga ágait."

Siker és boldogság?

A mai világban átértékelődött a sikerhez fűződő viszonyunk és a sikerről alkotott fogalmunk. Sikeres ember az, akinek sok követője van a közösségi oldalakon, akinek sokan lájkolják a képeit, akinek a legnézettebb a Youtube-csatornája, vagy aki szerepelt valamelyik TV-csatorna valóságshowjában vagy tehetségkutató versenyén. Valóban sok a tehetség, és az internet egy jó lehetőség arra, hogy megismerhessük ezeket a tehetségeket. De ugyanakkor nem mindig a tehetséges emberek lesznek a legnépszerűbbek, hanem sokszor az, aki "el tudja magát adni", aki olyan online személysiéget (alakot, kinézetet, életmódot stb.) hoz össze magának, amiről sok mindenki más álmodozik. Hogy az élete a valóságban is ennyire ragyogó, vagy mindez csak megjátszás, beállított, fotosoppolt illúzió, az gyakorta ellenőrizhetetlen. 

Persze ez korábban is megesett, a népszerű előadóművészek, zenészek, művészek élete sokszor volt tele zűrökkel, a személyiségük árnyoldalairól a közönség persze ritkán vett tudomást. Bár a legtöbb sikerguru folyamatosan azt szajkózza, hogy "Add önmagadat, légy eredeti, és akkor leszel sikeres", de azt azért sokan beismerik, hogy a siker, a népszerűség hajhászása, a rajongók kedvében járás sokszor eltorzítja az ember személyiségét, értékrendjét, és arra késztet, hogy feladjuk vagy eltitkoljuk  bizonyos belső értékeinket, vágyainkat a közönség igényeinek és elképzeléseinek kiszolgálása érdekében.

Persze én azt szoktam mondani, hogy aki tökéletes bálványokat keres ahelyett, hogy a saját tökéletlenségeit kutatná és dolgozna rajtuk, az sohasem lesz boldog, és sokszor fog csalódni. Ugyanakkor a népszerűség "ribancává" válni is veszélyes út, mely általában távolabb visz a boldogsától, minthogy közelebb hozna. 

Boldogok-e a sikeres emberek? Ha a sikert a népszerűséggel vagy a pénzügyi helyzettel azonosítjuk, akkor valószínűleg azt mondhatjuk, hogy a siker nem eredményez valódi és tartós boldogaságot, inkább elvonja a figyelmünket a belső munkáról, önmagunk és eredendő, örömteli természetünk keresésétől. 

Én éppen ezért a siker fogalmánál is egy maradibb definíciót alkalmaznék: Szerintem az az ember sikeres, akinek van értékrendje, és képes hű maradni ahhoz; akinek vannak életcéljai, és nem adja fel, mielőtt elérné őket, és aki megtanulta önmagát és másokat is elfogadni és szeretni abban a tökéletlen formában, amiben vannak/vagyunk, ugyanakkor nem lemondva a tökéletesítés, a jobbítás, a fejlődés szándékáról. Sikeres ember az, aki elégedett azzal, amit eddig elért, de ugyanakkor nem dől hátra és nem veszíti el a motivációját, hanem újabb célok elérésén dolgozik. 

Sikeresek-e a boldog emberek? Ha az én konzervatív definíciómat alkalmazzuk, akkor minden bizonnyal, hiszen sikeresen függetlenítették a boldogságunkat azoktól a tényezőktől, melyek megakadályozzák azt, hogy boldognak érezzék magukat. Ha viszont a cikk elején említett, modern felfogást alkalmazzuk, akkor valószínűleg nagyon szűk lesz a két halmaz (sikeres/boldog) metszete, tehát kiderül, hogy a boldogságnak nem lesz feltétele az anyagi és külsődleges értelemben vett, mások által mért siker. Csakis a belső értékrend számít, és a külső sikereket legfeljebb visszaellenőrzés gyanánt tudjuk használni. Ha mi elégedettek vagyunk az életünkkel, és a számunkra fontos emberek is elégedettek velünk, akkor máris egy lépéssel közelebb kerültünk a boldogsághoz. 

A bhútasuddhi technikája

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"A bhútasuddhi (egyszerűsített) technikája

Kumbhaka közben a múládhára csakrát vizualizáljuk a gáton, négy szirma van, sötétvörös, a föld elemhez, a jantrájához, a szaglás érzékéhez és a Lam bídzsa-mantrához kapcsolódik.

Vigyük bele mindezeket a tulajdonságokat a Lam bídzsába, és emeljük fel a pránát (koncentráció és vizualizáció által) a szvádhisthána csakra helyére. Itt vizualizáljuk a szvádhisthána csakrát hat szirmával, narancssárga színben, a hozzá társuló víz elemmel, az ízlelés érzékével és a Vam bídzsa-mantrával.

Vigyük bele a csakra összes tulajdonságát a mantrába és emeljük fel a pránát (koncentráció és vizualizáció által) a manipúra csakra helyére a deréktájon. Itt vizualizáljuk a csakrát tíz szirmával és a viharfelhőre emlékeztető, feketéskék színével, a hozzá társuló tűz elemmel, a látható forma érzékével és a Ram bídzsa-mantrával.

Vigyük bele a csakra összes tulajdonságát a mantrába és emeljük fel a pránát (koncentráció és vizualizáció által) az anáhata csakra helyére a mellkasban. Itt vizualizáljuk a csakrát tizenkét szirmával, élénkvörös, a manduka virágra emlékeztető színben, a hozzá tartozó levegő elemmel, tapintás-érzékkel és a Jam bídzsa-mantrával.

Vigyük bele a csakra összes tulajdonságát a mantrába és emeljük fel a pránát (koncentráció és vizualizáció által) a visuddha csakra nyaki területére. Itt vizualizáljuk a csakrát tizenhat szirmával, füstös bordó színben, a hozzá kapcsolódó éter elemmel, a hang érzékével és a Ham bídzsa-mantrával.

Vigyük bele a csakra összes tulajdonságát a mantrába és emeljük fel a pránát (koncentráció és vizualizáció által) az ágjá csakra helyére a fejben. Itt vizualizáljuk az ágjá csakrát két szirmával, ragyogó fehér színben, a hozzá kapcsolódó űr elemmel és az Óm bídzsa-mantrával.

Innen felemelhetjük a pránát a szahaszrára csakrába, mely a fejünk tetején helyezkedik el, ezer, sokszínű szirmával. Ez a csakra túl van az elemeken, az érzékeken és a mantrán.

A különböző rétegek, melyeket ebben a technikában leírtunk, fokozatosan kell egymásra vetíteni. Minden egyes alkalommal, amikor a jógi hozzáad még egy réteget, ki kell terjeszteni a kumbhakát, hogy helyet tudjunk biztosítani a technika növekvő komplexitásának. Ahogy a kumbhaka egyre hosszabbá válik, az elme egyre tisztább és ragyogóbb lesz. Ahogy az elme egyre tisztább és ragyogóbb lesz, a prána megszilárdul még jobban ki tudjuk terjeszteni a kumbhakát. Ahogy kiterjesztjük a kumbhakát, a képességünk, hogy koncentráljuk és mozgassuk a pránát, szintén kiterjed. Következésképpen az elme fokozatosan képessé válik arra, hogy felemelje a pránát a fejtetőbe a hosszú kumbhakák alatt. Ezt a folyamatot a Kundaliní felemelésének (sakti-csalanának) nevezik. Ugyanezt a folyamatot alkalmazta Theos Bernard is, aki olyan hihetetlen fizikai képességeiről volt híres, hogy három óráig állt fejenállásban, vagy több, mint egy óráig végezte a kumbhakát. Leírta, hogyan emelte fel a koncentráció segítségével a Kundalinít az egyes csakrákon keresztül, minden egyes légzésvisszatartás során, amíg bele nem merült a tudatba. Ezt a Hatha Tatva Kaumudí (53.11-15) is alátámasztja, mely azt állítja, hogy a kumbhaka alatt a jóginak a Kundalinín kell meditálnia, és egymás után végig kell vezetnie azt a csakrákon."