2016. április 16., szombat

Hanumán és az elme

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Hanumán és az elme

A hindu szimbolizmusban a majom az emberi elmét jelképezi, mely mindig nyugtalan és csapongó. Ugyanakkor a majom-elme az egyetlen dolog, ami fölött teljes kontrollal rendelkezünk (elméletileg). Nem tudjuk kontrollálni a külvilágot, de be tudjuk idomítani és kontrollálni tudjuk az elménket, ha szigorúan fegyelmezzük. Nem mindig tudjuk megválasztani az élethelyzeteket, amikben kerülünk, de megválaszthatjuk a módot, ahogy reagálunk rá. Amikor Hanumán gyerek volt, megtetszett neki a Nap, és elindult a Nap felé, mert azt hitte, hogy egy ízletes gyümölcs. Útközben azonban a Ráhu bolygó eltérítette, és így letért útjáról. Így Hanumán az esendő emberi elmét képviseli, mely vívódással teli és izgalomba hozható. Csak akkor válhat tudatossá mély és csendes lényegéről, a tiszta tudatról, ha a tiszta bhakti (odaadás) útja felé fordul.

A hindu filozófia szerint nem vagyunk képesek olyannak látni a világot, amilyen. A saját elménk az előző benyomásoknak és feltételekhez kötöttségének megfelelően színez meg mindent, amit tapasztalunk. Emberi lényekként rendelkezésünkre áll a képesség, hogy kontrolláljuk az elménket. Más szavakkal – képesek vagyunk megváltoztatni a módot, ahogy látjuk a dolgokat. Ha pedig megváltoztatjuk az életről alkotott felfogásunkat, akkor képesek leszünk megváltoztatni a világunkat is. Amikor Hanumán belép Ráma életébe, akkor megváltoztatja Ráma világát is. A válságot (Szítá elvesztése) egy legetőséggé változtatja (megszabadítani a világot Rávanától). Hőst csinál az áldozatból.

Így tehát Hanumán nem közönséges majom. Amikor Szítá keresésére indultak, a majmok szembetalálták magukat a hatalmas óceánnal, mely köztük és Lanka között volt. Azon töprengtek, hogyan kelhetnének át a hatalmas akadályon. Valaki azt javasolta, hogy Hanumán ugorjon át a tengeren. De Hanumán habozott: „Erre nem vagyok képes.” Ekkor egyik társa emlékeztette Hanumánt a hatalmas erőre, ami benne szunnyad. Hanumánnak azonnal eszébe jutott emberfeletti ereje, és át tudott ugrani az óceán fölött. Így az elménknek és szüksége van arra, hogy emlékeztessük isteni potenciáljára és arra a tényre, hogy hihetetlen magasságokat érhetünk el, ha hiszünk a képességeinkben. Valójában Hanumán az elme tökéletes szimbóluma, és az elme legmagasabb potenciálját testesíti meg.


Bár az általunk elérhető eredményeket a karmánk is meghatározza, ugyanúgy, mint Hanumán misztikus képességét meghatározta a születése, mégis, a hétköznapi életben pontosan a kételkedés önmagunk képességeiben az, ami korlátozza a potenciánkat. Sokkal lehetetlenebbnek tűnő dolgokat is meg tudunk tenni, ha megadjuk a lehetőségét annak, hogy sikerülni fog, és megpróbáljuk. A próba természetesen nem elég, hiszen a végén az számít, hogy sikerült-e vagy sem, és ha nem sikerült, akkor feladjuk-e vagy tovább küzdünk, amíg minden mentális akadályt és korlátozó hiedelmet el nem távolítottunk az elménkből.

Nincsenek megjegyzések: