2016. április 12., kedd

A kévala kumbhaka technikája

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Technika

A kévala kumbhaka elérésének nem egy, hanem több módja is van. A szamádhi melléktermékeként a következő módszerekkel érhető el:

A gjána-jógában (A gjána-jóga a Legfelsőbb Valóság ismerete, ahogy a Brahma-szútra ismerteti. Általában azután gyakorolják, hogy a rádzsa-jógát elsajátították.) azáltal érhetjük el, ha a testtel, elmével, egóval és a világgal történő minden azonosítást elutasítunk, azáltal, hogy teljesen azonosítjuk magunkat a forma nélküli Abszolúttal (nirguna brahman). Ezt tartják a legnehezebb útnak. A bhakta az ístadévata (személyes istenség) iránti teljes odaadás által éri el, mely az Abszolút formával rendelkező megnyilvánulása (szaguna brahman). A laja-jóga (A laja-jóga a koncentráció jógája. Ez a Kundaliní jóga másik neve. A laja-jóga olyan eszközöket használ, mint a csakrák vizualizációja, mantrák zengése és a belső hangok hallása. Általában azután gyakorolják, hogy jártasságot szereztek a hatha-jógában, és mielőtt belekezdenének a rádzsa-jóga gyakorlásába. Egy másik módja a laja-jóga betagozódásának, ha a hatha-jóga legmagasabb fokának és a rádzsa-jóga legalacsonyabb fokának tekintjük. Ezek a határok meglehetősen képlékenyek.) módszerei közül a legfőbb a Kundaliní felemelése a bhútasuddhi pránájámánál leírt módon koncentrálva, és a nádánuszandhánát (a belső hangot) hallgatva. A hatha-jógában a bhramarí, sambháví, khécsarí és jóní múdrákat alkalmazhatjuk erre (Gheranda szamhitá 7.5).

A pránájáma rendszerén belül két elsődleges módja van a kévala kumbhaka elérésének. Az első mód a légzés hosszának egyre hosszabbra nyújtása a lassú légzéses pránájámákban, mint a nádí sódhanában, illetve a szúrja és csandra bhédanában. Hosszú gyakorlás által, amit a bandhák elsajátítása is segít, a gyakorló olyan mértékben le tudja lassítani az életfunkcióit, hogy idővel úgy tűnik, mintha a légzés megállna.

A másik lehetőség a gyors légzések, vagyis a kapálabhátí és a bhásztriká alkalmazása. Ha elég hosszú ideig végezzük őket, feltöltik az agyat oxigénnel, és olyan mértékben csökkentik a szándioxid-szintet, hogy a légzőrendszer lekapcsol, és nem igényli a következő belégzést. Ideális esetben az összes fenti módszert a bandhákkal, valamint a belső és külső kumbhakákkal kell kombinálni. Az ilyen gyakorlást egy tapasztalt tanárnak kell az egyén igényeire szabnia és számos tényezőt, például az évszakot is figyelembe kell venni."

Nincsenek megjegyzések: