"Szundaradéva azt javasolja, hogy a két szemöldök közé irányítsuk a tekintetet a pránájáma közben (bhrúmadhja dristi) (Hatha Tatva Kaumudí 36.15). A bhrúmadhja dristi közben finoman felfelé irányítjuk a tekintetünket. Fontos, hogy ez a dristi enyhe felfelé nézést jelent, mivel ha erőltetjük, akkor megsérthetjük a látóidegünket. Lassan növeljük az időtartamot, amit naponta ebben a dristiben töltünk, ne emeljük egy nap alatt egy percről harmincra. A bhrúmadhja dristi nagyon erőteljes - az ágjá csakra (a harmadik szem) felé viszi a pránát, így fölfelé emelve azt a szusumnán. Fejlettebb dristi, mint a nászágrai (orrhegyre irányuló tekintet). Amikor a prána felemelkedik az ágjá csakrába, és elég ideig marad ott, akkor bekövetkezik az objektív szamádhi. A bhrúmadhja dristit akkor ajánlják, ha Isten formáján (a szaguna Brahmanon) meditálunk. Minden istenség a szaguna Brahman formája. Ha a kumbhaka közben Jézus Krisztuson vagy az Úr Krisnán meditálunk, ahhoz a bhrúmadhja dristi az ideális.
Raghuvíra azt mondja, hogy gyorsan elérhetjük a sikert a pránájámában, ha a sambháví múdrával kísérjük (Kumbhaka Paddhati, 284.). A sambháví múdrá a bhrúmadhja dristi intenzívebb formája. A bhrúmadhja dristiben ránk van bízva, hogy mennyire emeljük fel a tekintetünket. Fontos, hogy ne hagyjuk a szemeinket vándorolni a szemüregben, mert így meg tudjuk akadályozni a vászanák (a feltételekhez kötöttség tudatalatti tartalma) kivetülését.
A sambháví múdrában azonban a szemeinket a két szemöldök közé rögzítjük és teljesen felfelé fordítjuk a tekintetünket. Annyira felfelé forgatjuk a szemünket, hogy gyakorlatilag semmiféle külső látványt nem érzékelünk, de a belső szemeinket teljesen Isten felé fordítjuk. Ez egy nehéz jógikus technika, amit csak fokozatosan építhetünk be a gyakorlásunkba. Ha viszont sikerre visszük, akkor erőteljesen növeli a pránájáma hatékonyságát, elősegítve, hogy a jógi rögzítse az elméjét Istenre.
Még könnyebb Isten formáját az elménkben tartani, ha ugyanezt a képet magunk elé helyezzük a pránájáma gyakorlása közben. Ha bármikor elveszítjük a mentális koncentrációt kumbhaka közben, nyissuk ki a szemünket és nézzünk rá. Amikor tisztán látjuk az elménkben ezt a szattvikus képet, akkor újra becsukhatjuk a szemünket. Ha nincs egy istenábrázolásunk, amin meditálhatunk, akkor használhatjuk a szent könyvünket is erre a célra. Már a szent könyv jelenléte is szattvikusabbá teszi a pránájámánkat. A tekintet rögzítését a szent tárgyra trátakának nevezzük. Megtisztítja a tudatalattit, mert megakadályozza a szem akaratlan mozgását. T. Krishnamacharya azt tanította, hogy a trátaka könnyen elvezet a sambháví múdrá elsajátításához, ami önmagában erőteljes módja a szamádhi elérésének."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése