2011. szeptember 26., hétfő

Mi a baj az Univerzummal?

Már megint a Titok? Az Univerzum megadja mindazt, amire vágysz, csak elég Erősen kel vágyni rá! Na és hol marad a karma törvénye? Egészen pontosan arról a kérdésről lesz most szó, ami Déziben fogalmazódott meg a Danny Paradise workshop után, mégpedig a következőképpen: 

"Arra gondolok, hogy eddig úgy értelmeztem, hogy a képlet a következő: egy jól megfogalmazott és megfelelő részletességgel kitűzött cél + a megfelelő mennyiségű és minőségű befektetett energia (adott esetben tett) = siker. De állítólag van ennek egyéb összetevője vagy közege is, amivel az illető személy, ha esetleg karmája szerint az általa kitűzött célt "nem érdemelné meg" még akkor sincs veszve minden, mert ezt az egyéb összetevőt vagy közeget biztosítva megteremti azt a karmát, ami az adott célkitűzés megvalósulását lehetővé teszi. Nem ír erről a BG valamit?"


A Bhagavad-gítá azt írja, hogy jogunk van az előírt kötelességünk végzéséhez, de nincs jogunk a munkánk gyümölcsének élvezetéhez. Ugyanakkor nem szabad önmagunkat a tettek okozójának tekinteni, és nem szabad ragaszkodnunk a költelességek elhanyagolásához sem. A kötelességből végzett munka fogalma szinte teljesen hiányzik a mai ember fogalomköréből. Az embereket legfeljebb az motiválja cselekvésre, ha valamilyen személyes hasznot, vagy eredményt remélnek az erőfeszítésükből, mégpedig azért gondolják ezt,  mert önmagukat hiszik a tettek végrehajtójának, így azt gondolják, hogy a tettek eredménye is őket illeti meg. 

Nos, a fenti kijelentés azt sugallja, hogy vannak esetek, amikor nagyon vágyunk valamire, és sok erőfeszítést teszünk azért, hogy megkapjuk, de mégsem érjük el, mert "nem érdemeljük meg". Mit jelent ez? Az ember minden egyes tettének, döntésének vannak karmikus következményei, és ezek a visszahatások könnyebbé vagy nehezebbé teszik bizonyos célok elérését. Maradjunk egy kézzel fogható példánál. Ha valaki egész életében mozgáshiányosan és egészségtelenül él, akkor valószínűleg öregkorára számos betegséget és nyavalyát fog összeszedni, aminek nem fog örülni, és egy napon rájön, hogy változtatnia kell az életmódján, mert az juttatta ebbe az állapotba. lehet, hogy nyolcvanadik születésnapján eldönti, hogy mától kezdve totálisan egészséges életet fog élni, és mindent meg is tesz azért, hogy visszanyerje elvesztegetett kincsét. Azonban valószínű, hogy bármennyi erőfeszítést tesz, nem fog olyan állapotba kerülni, mint egy olyan fiatal, akit gyermekkorától kezdve az egészséges életre neveltek. 

Ha mindezt kivetítjük olyan eseményekre, amelyek nem csak egy életet, hanem az életeink egész sorát befolyásolják, akkor megérthetjük, hogy sok esetben több életen keresztül tartó tudatos erőfeszítésre van szükség, mire egy-egy negatív karmikus hatást sikerül leküzdeni, vagy felépíteni azt a karmát, amely szükséges egy-egy életcél eléréséhez. Amíg ezt nem ismerjük fel reálisan, addig nagyokat csalódhatunk, vagy csak megmaradunk álmodozónak. Egy barátom egyszer azt mondta: "Vannak, akiknek nincs benne a karmájukban az, hogy befejezzenek dolgokat. Az ilyen emberek nem alkalmasak vezetőnek."

Mit tehetünk akkor, adjuk fel az álmainkat? Nem feltétlenül, hiszen a lúzerek már eleve nem is képesek nagy dolgokról álmodni, hiszen bolhányi hitük sincs abban, hogy egyáltalán elérhetnek valamit. Már maga az a képesség, hogy nagyokat álmodjunk, is a karmánkból fakad. valamint az a mentális eltökéltség is, hogy addig törekedjünk, amíg el nem érjük a kitűzött célunkat, legyen az akár egy vagy több életnyi erőfeszítés. Az ember pszichológiai eltökéltsége, makacssága, céltudatossága szintén a karmájából fakad, és ha nem rendelkezünk kellő mértékben ezekkel a mentális tulajdonságokkal, akkor nagy figyelemmel el kell kezdeni dolgozni a kifejlesztésükön. Ha a nagy célok távolinak tűnnek, akkor jelöljünk ki kisebb részcélokat, bontsuk szét lépésekre a folyamatot. Így könnyebben tudjuk érzékelni azt, hogy van előrehaladás, és nem veszítjük el az eltökéltségünket. Ahogy Danny mondta: "Ha kitartó vagy, akkor az, ami először lehetetlennek tűnt, egy nap már csak nagyon nehéz lesz." És utána valamivel könnyebbnek tűnik, aztán egészen könnyűnek, és végül a természeteddé válik. Mindezt e döntéseink és a következetességünk határozza meg. Hiszen ha nem jelölünk ki egy célt, akkor nem fogunk semerre sem haladni, legyen az út könnyű vagy nehéz. Mára ez a pár gondolat, holnap majd még tovább fűzöm a kérdést. Mégpedig arról lesz szó, hogy ki alkalmas arra, hogy a jóga útjára lépjen, és mi tehetünk, ha nincs benne a karmánkban egy bizonyos cél elérése?

Nincsenek megjegyzések: