"A szamádhi megértése az indiai spiritualitás segítségével
A
határtalan tudat örök állapotát, és a valóság legmélyebb
rétegét Brahmannak nevezik. A brahman két pólussal rendelkezik:
Siva és Sakti. Siva, amelyet a férfi pólusnak nevezhetünk, a
tiszta tudat. Siva örökre elkülönült marad, a Méru (Kailása)
hegyről szemlélve a világot, de nem úgy, mint egy távoli apa,
aki döbbenten nézi a feleségét, aki egy hat gyerekből, két
macskából és egy kutyából álló háztartást vezet. A Méru
hegyet az egyén mikrokozmoszában a koronacsakra képviseli. Egyéni
szinten, Siva képviseli a tudatot, ami a koronacsakrából (az
egyéni Méru-hegy) néz lefelé szemtanúként, és tudatos a
gondolatainkról és tetteinkről. Az Úr Sivát azonban nem tudjuk
lekorlátozni erre a metaforikus jelentésre. Ő minden, aminek
képzeljük, minden, amit nem tudunk elképzelni, és a kettő
együtt, ugyanakkor ő egyik sem, és minden, ami ezen túl van.
Az
Úr Siva felesége, Sakti istennő más temperamentummal rendelkezik.
Ő teremti, fenntartja, és újra befogadja az egész teremtést a
különböző cselekedetei által. A teremtés folyamata az ő
alászállása a tudatból az anyagba, amit evolúciónak
nevezünk. A tudatból (Sakti egyesülése Sivával) alászáll az
intellektusba (buddhi), amit a testben az ágjá csakra
(harmadik szem) képvisel. Onnan alászáll az űr/éter elembe, ami
a torokcsakrában (visuddhi) helyezkedik el. Innen
kikristályosodik a levegő, tűz, víz és föld elemek formájában,
amelyek az egyén mikrokozmoszában sorrendben a szív (anáhata),
köldök (manipúra),alhas (szvádhisthána) és a gát
(múládhára).
Amikor
feloszlatja és újra magába fogadja a teremtést, a Saktit
Kundalinínek nevezik, és felemelkedését involúciónak
nevezik. A jógi engedi, hogy a Kundaliní felemelkedjen a
koronacsakrába, ahol eredetileg megtapasztaljuk Siva és Sakti
egyesülését, ami a szamádhi eksztatikus állapotát
eredményezi.
Amikor
az Istennő alászáll, egy bizonyos nyomot hagy, amelyen
visszakövethetjük őt haza. Ezt úgy teszi, hogy az előző csakra
lényegét (tanmátra) használja a következő, alsóbb
csakra létrehozásához. Ezt e lényeget vissza áramoltatva a
magasabb csakrába, csakráról csakrára emeljük a Saktit. Ezt a
folyamatot bhúta-suddhinak (az elemek megtisztításának)
nevezik az írások. Kétféle módon lehet végrehajtani:
meditációban vagy szamádhiban. A meditatív bhúta-suddhi
egy tipikus napi rituálé, amit még ma is végez sok odaadó
indiai. Ha egy szamádhiban lévő elme végzi, amely képessé
vált arra, hogy valóságot teremtsen, az elemek megtisztítása a
csakrákon keresztüli involúciót eredményezi, ami isteni
megnyilvánuláshoz – a tiszta tudat megvalósításához vezet a
szahaszrára (korona) csakrában. Amikor ezt az állapotot
végre sikerül megszilárdítani az ismételt alkalmazás által,
akkor kaivaljának (felszabadulásnak) nevezik. Azért nevezik
így, mert megszabadít a feltételekhez kötött lét rabságából,
és lehetővé teszi, hogy a elmerüljünk a végtelen tudat
határtalan eksztázisában.
Csak
akkor mondunk le a nyolc ágról és szüntetünk meg minden
erőfeszítést, amikor mind a nyolc ágat mesteri fokon
elsajátítottuk azok párhuzamos alkalmazása által. Ahogy korábban
említettük, Patandzsali pará-vairágjának, vagyis teljes
lemondásnak nevezi ezt a folyamatot. Ezt a folyamatot a
Bhagavad-gítában is megtaláljuk, ahol az Úr Krisna azt
mondja, hogy ha megismerjük a Legfelsőbb Brahmant, azzal minden
kötelességünknek eleget tettünk. Ha megkaptuk az isteni
látásmódot, akkor nincs további terv vagy struktúra. Innentől
kezdve az élet végtelen szabadság és határtalan spontaneitás.
Addig
a pontig azonban az erőfeszítés és az akaraterő a haladás
záloga. Ez azt jelenti, hogy az etikai előírásokat (jama
és nijama) betartva, felvesszük a padmászanát vagy
más hasonlóan megfelelő pózokat (ászana) technikailag megfelelő
módon, elérjük a kumbhakát (pránájáma), befelé
fordítjuk az érzékeinket (pratjáhára), a meditációnk
tárgyára koncentrálunk (dháraná), folyamatosan áramlik
az információ hozzánk a meditáció tárgyáról (dhjána),
és végül az elménkben létrehozzuk a tárgy hiteles másolatát
(objektív vagy kognitív szamádhi). Ezt a tradicionális
módszert gyakorolták a jógik sok ezer éven keresztül. Csak
manapság hiszik az emberek azt, hogy ki lehet hagyni vagy le lehet
rövidíteni a hosszadalmas előkészületeket."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése