2013. január 27., vasárnap

A jóga szent nyelve

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Szanszkrit – a jóga szent nyelve

Ebben a fejezetben arra invitálom az olvasókat, hogy vegyék közelebbről szemügyre a szanszkrit nyelvet. A szanszkrit egyaránt az emberiség legkiterjedtebb spirituális hagyományának közvetítő nyelve, valamint az a nyelv, amit a Legfelsőbb Lény teremtett a jóga oktatására, és arra, hogy visszavezesse az élőlényeket a határtalan tudathoz. Legalább a szanszkrit alapjainak megtanulása a jóga-gyakorlásunk és spirituális fejlődésünk alapvető része; és ebben a fejezetben elmagyarázom, hogy miért van ez így.

Lehet, hogy valaki hallott már a nagy tanítóról, Jiddu Krshnamurtiról, a huszadik század néhány kiemelkedő spirituális órásainak egyikéről. Krishnamurti az élete java részét azzal töltötte, hogy beutazta a földet, és előadásokat tartott, és sohasem találta meg a békét és csendet, amire szüksége lett volna az életcélja megvalósításához, a szanszkrit nyelv megtanulásához. Végül, kilencvenöt éves korában, tudva, hogy kevés ideje volt élni, leült,hogy megtanulja a nyelvet. Krishnamurti teljes életet élt, és bár sok provokatív elképzelést alkotott, bizonyára azzal az érzéssel halt meg, hogy minden tőle telhetőt megtett. A megdöbbentő tény azonban mégis az, hogy végső napjait nem a naplemente nézésével, hanem a szanszkrit tanulásával töltötte. Ez mindennél többet elmond e nyelv fontosságáról.

Sajnos egyes modern nyugati jógaoktatók nyilvánosan is kijelentették, hogy a szanszkritnak semmi jelentősége a modern jógik számára. Ez egy másik szomorú esete annak, amikor a nyugatiak kizsákmányolják az idegen kultúrákat, hogy megkaphassanak belőle mindent, amit rövid távon kapni lehet belőle – ebben az esetben a pózok gyakorlását – és tudatlanságukban elvetnek mindent, ami túl mélynek és nehezen érthetőnek tűnik. De az igazság az, hogy a szanszkrit mantrák helyes kiejtésének képessége abszolúte szükséges a haladó jóga-gyakorláshoz. A helyes kiejtéshez legalább valamennyi szanszkrit nyelvismeret szükséges, különösen a hang és a spiritualitás közötti alapvető kapcsolat megértése, ami ez egésznek a lényege.

A szanszkrit a mantrák nyelve, és nem más, mint maga a hang tudománya. A mantrák olyan hangképződmények, amelyeknek kódolt valóságtartalma van, és képesek megváltoztatni vagy létrehozni a valóságot. A Védák szerint a hang nem csak egy hallható érzet, hanem sokkal mélyebbre megy. A hang mindenféle hullámformát tartalmaz, mint például az agyhullámok, az elektronok pályái az atommag körül, az égitestek mozgása, és az ősrobbanás okozta visszhangok. Ezért ez a valóság lényege.

Megjegyzés: Maehle sokszor említi az ősrobbanás, vagy Nagy Bumm (Big Bang) tudományos elméletét, de valószínűleg ezt csak azért teszi, mert a tudományos hiedelemvilágú közönség számára így könnyebben elfogadható az az ősállapot, amelyet az asztrofizikusok a Nagy Bumm előtti kiinduló állapotnak tekintenek. Ez a prakriti megnyilvánulatlan állapotához hasonlítható, ahol minden őselem jelen van, de differenciálatlan állapotban, anélkül, hogy megnyilvánultak volna egymásból. A Nagy Bumm-elmélet szerint egy koordinálatlan ősrobbanásról volt szó, melynek következtében, véletlenszerű reakciók sorozata által alakultak ki a ma ismert atomok, részecskék, kémiai elemek, szervetlen, majd szerves vegyületek, és végül az élet, a tudatosság az élőlényekben.

A szánkhja filozófia teremtéselmélete szerint azonban az anyagi elemek megnyilvánulása és a ma ismert világ létrejötte a Legfelsőbb Lény törvényei által irányított, tudatos folyamat, melynek során a tudat jelenléte ösztönzi a praktirit a teremtés folyamatának megkezdésére, és a finomabb elemekből alakulnak ki a durvábbak. Mivel Maehle is a szánkhját tekinti a jóga-filozófia világnézeti alapjának, nyilván ő is az elemek tudatos devolúcióját (vagy inverz-evolúcióját, a finomabbtól a durvábbig) tekinti az univerzum létrejötte folyamatának, és nem egy irányíthatatlan ősrobbanást."

Nincsenek megjegyzések: