2013. január 3., csütörtök

Igazmondás és átkok

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:

"2.36. szatja-pratisthájám krijá-phalásrajatvam

szatja – igazmondás; pratisthájám – megszilárdulva; krijá – tettek; phala – eredménye; ásrajatvam – alapszik.

Ha a jógi megszilárdul az igazmondásban, akkor a tettei és azok eredményei összhangban lesznek a szavaival.

Ez a szútra egy másik nagy képességre utal, amivel az ősi rishik rendelkeztek. Erőteljes lemondásuk (tapasz) következtében képessé váltak arra, hogy a szavaikkal megváltoztassák az események folyását. Mivel teljesen igazmondóak volta, a jövőnek meg kellett változnia, ha szükséges, úgy, hogy igazat adjon a szavaiknak. Ezt a képességet főleg fegyverként, átkozásra használták. Egy átokban, a rishi egy bizonyos kijelentést tett a jövővel kapcsolatban, és mivel sohasem hazudott, a jövőnek az ő szavai szerint kellett történnie. A jövőnek ez a megváltoztatása azonban sok karmikus erőt felemésztett, amire a hosszú tapasz által tett szert, és ez sebezhetővé tette.

A mitológia szerint a félistenek és démonok néha harmadik személyeket használtak, hogy feldühítsenek egy rishit. Az azt követő átok által pedig a bölcs felhasználta az erejét és legyengült. Indra, a mennyek királya mennyei nimfákat (apszarákat) használt arra, hogy Visvámitra Rishi lemondásainak összegyűjtött eredményét lecsökkentse.

Ahogy Patandzsali később el fogja magyarázni, az ilyen erők akadályt képeznek a jóga útján. Ott lógnak az orrunk előtt, mint egy répa, hogy rávegyenek a gyakorlásra. Később fel kell adnunk ezeket az erőket, mivel megakadályozzák a szamádhit. A legjobb, ha egyből az elején feladjuk a hatalom iránti törekvést, mivel ez egy zsákutca. Ez összhangban áll a Bhagavad-gítával, amely szerint csupán cselekedni kell, a haszon iránti vágy nélkül.

2.37. asztéja-pratisthájám szarva-ratnópaszthánam

asztéja – becsületesség; pratisthájám – megszilárdulva; szarva - minden; ratna – drágakő; upaszthánam – önmagától megjelenik.

Amikor a jógi megszilárdul a nem-lopásban, minden drágakővé válik.

Itt arra utal a szerző, hogy egy aranyrögre ugyanúgy tekintsünk, mint egy sárdarabra. Ha feladjuk a dolgok megjelenésével kapcsolatos előítéleteinket, akkor hirtelen minden pillanat értéke megnyilvánul. Ha úgy nézünk a világra, hogy nem akarunk hasznot húzni vagy profitálni belőle, akkor minden szépsége megnyilvánul. Ha minden helyzetből kapni akarunk valamit, azzal elzárjuk magunkat attól a sok ajándéktól, amit minden pillanatban kapunk.

A szútra hagyományos értelmezése az, hogy ha valakit egyáltalán nem érdekel a gazdagság, akkor a gazdagság kezd el foglalkozni velünk. A népszerű hiedelem szerint, ha megállapodtunk a nem-lopásban, akkor a mennyei gyémántköpő mongúz megjelenik előttünk és beborít drágakövekkel.

A modern gyakorló számára fontos megérteni, hogy a gazdagsághoz vezető út a tőzsde-figyelő szoftveren vagy ingatlan-szemináriumokon keresztül visz, de nem a meditáción keresztül. A meditációval töltött idő teljesen haszontalan, ha vagyonra vágysz. Ahhoz, hogy gazdaggá váljunk, ragaszkodnunk kell a vagyonhoz, és erős versenyszellemmel is kell rendelkeznünk. A meditáció csökkenti az ilyen igényeket, és tönkreteszi a versenyszellemet. Ha meditálsz, akkor azon kaphatod magadat, hogy többé nem érdekel az, hogy a pénz után fuss, azon túl, ami szükséges, különösen, ha a meditáció közben felismerted a tudat űr-természetét, amely szerint nem is tehetünk szert a dolgokra, és el sem veszíthetjük őket. A misztikus megtapasztalás egyáltalán semmiféle anyagi haszonnal nem jár. Sok misztikus szegénységben élt, bár ez nem előírás."

Nincsenek megjegyzések: