2013. január 13., vasárnap

Mítosz vs média

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Melyik a számunkra helyes út? Ez a pránikus alkatunktól függ. A filozófia tanulmányozása a megfelelő választás abban az esetben, ha akadémikus és intellektuális hajlamokkal rendelkezünk, ami általában akkor áll fenn, ha a prána döntő mértékben a nap-vezetékben áramlik. A filozófiát gyakran okozati láncolatok alkotják, amelyekben az érvek és állítások a logika fonalára vannak felfűzve, mint ahogyan a virágokat fűzik füzérbe Indiában. A gyakorlók lassan fogják fel őket a racionális megértés módszere által. A mitológia viszont inkább az intuitív típusúaknak megfelelő, akiknél a prána javarészt a hold-vezetékben áramlik. A mítoszok összetett, több személy közötti kapcsolatokról szólnak. Egy mítoszban gyakran többszörös paradoxonok vannak elrejtve, és az olvasó, vagy aki hallja, spontán módon, az intuíció segítségével fogja fel őket.

Első könyvemben, az „Ashtanga-jóga: gyakorlat és filozófia”-ban részletesen tárgyalom az indiai filozófiát, valamint az indiai pszichológia ősi ágát. Azok az olvasók, akik szoláris (racionális) alkattal rendelkeznek, tanulmányozhatják azt a könyvet. A jelen fejezet, amely az indiai mítoszokkal foglalkozik, azoknak az olvasóknak szól, akik lunáris (intuitív) alkattal rendelkeznek, akik legalább szeretnének egy bemutatót kapni az indiai mitológia bámulatba ejtő világából, és akik szeretnének hasznot kapni abból a tényből, hogy a mítoszok olvasása fejleszti az agyunk intuitív, jobb oldalát, ami lehetővé teszi az összefüggések spontán megértését.

Míg ahogyan a filozófiát szútráknak nevezett, tömör szövegekben fogalmazták meg, a mitológiát terjengős történetekben gyűjtötték össze, mint például a puránák. A „purána” kifejezés ősit jelent. Ma tizennyolc fő purána (Mahápurána) és tizennyolc másodlagos purána (Upapurána) létezik. Mivel semmilyen hagyomány nem jött létre, amely a pontosságukat megőrizné, mint ahogyan a Védák, az upanisadok és számos szútra esetében tették, az idők során sok anyagot hozzátettek a puránákhoz. Bár a gyökereik ősiek, a puránák számos modern, időnként kétséges elemet is tartalmaznak. Ebből az okból kifolyólag a kijelentéseiket fenntartással kell kezelni. Mindazonáltal az indiai mítoszok hatalmas enciklopédiáját alkotják.

A mítosz és a magasabb Én fejlesztése

A mítoszok elmondásának, hallgatásának, olvasásának és átélésének ősi spirituális gyakorlata az indiai kultúra elválaszthatatlan része még ma is. A mítoszokat régen és most is fontosnak tartják, mivel a szent szövegek olvasása stimulálja a psziché szattvikus, vagyis spirituális és nemes aspektusait. Ezért tekintette Patandzsali szvádhjájának (az önvaló tanulmányozásának) a szent szövegek olvasását, és a nijama, valamint a krijá-jóga (a cselekedetek jógája, előkészítő jóga) részének tekintette. Már Patandzsali idejében is az emberek az idejük legnagyobb részében olyan tevékenységekben foglalták le az elméjüket, amelyek a személyiségük tamaszikus és radzsaszikus erőit stimulálják. Patandzsali viszont felismerte, hogy a szent szövegek olvasása hatékony módszer a psziché magasabb aspektusainak lefoglalására és fejlesztésére. A szent szövegekben található mítoszok olvasása az árja tevékenysége, vagyis egy olyan személyé, aki a nemesebb, magasabb, szentebb énjének tulajdonságait szeretné fejleszteni.

manapság még nagyobb a kísértés arra, hogy a pszichénk alantasabb késztetéseit kultiváljuk, amennyire körbevesz a tömegtájékoztatás, a digitális média, a reklámok, és a többi. Ha Patandzsali ma élne, azt akarná, hogy szent könyveket olvassunk a valóságshow-k vagy szappanoperák nézése helyett. Mennyi időt töltünk TV-nézéssel, rádió- és zenehallgatással, újságok és ponyvaregények olvasásával? Ha továbbra is ezzel az anyaggal tömjük az elménket, akkor sok erőfeszítést befektethetünk a napi ászana-gyakorlásba, és meglepődhetünk, hogy milyen kevéssé fogunk megváltozni tőle.

ha jelenleg médiazabálók vagyunk, érdemes elvégezni egy kísérletet: Egy előre elhatározott időtartamra (mondjuk egy teljes holdciklusra, azaz huszonnyolc napra, vagy egy teljes évre) ahelyett, hogy a média által terjesztett különböző szórakoztató tartalmak fogyasztása helyett a szent szövegeket olvassuk, akár csak napi harminc percen keresztül. Ha az értelmetlen szórakozásra fordított idő és energia egy részét, vagy ideális esetben mindet arra fordítjuk, hogy szent könyveket olvasunk, meg fogunk lepődni rajta, hogy rövid időn belül mennyire megváltozik az életünk."

Nincsenek megjegyzések: