Újabb részlet az Ísvara-gítából:
tvattó ‘dhidzsátah purusah puránah
szandzsájamánó bhavatá viszristó
jathávidhánam szakalam szaszardzsa
Hiranjagarbha, a világ belső lelke, a legősibb személy belőled született. Az általad kiárasztott létezésbe megérkezve, a te parancsod szerint nyilvánítja meg az egész világot.
Itt az előző versben említett motívum („Siva a teremtő forrása”) további részletezését olvashatjuk. A Teremtő többféle definícióját említi a vers. A „Hiranjagarbha” kifejezés szó szerint arany tojást vagy arany méhet jelent. A Véda- és Purána-irodalom több helyütt említi ezt a szót, és különböző istenségekre vonatkoztatja: Pradzsápati (az Ősnemző), Visnu, Szúrja vagy Brahmá neve is lehet. Az Ísvara-gítá szerint természetesen mindezen istenségeknek a forrása Siva. Ugyanakkor Siva a világ minden teremtett lényén és formáján belül rejlő Átman, akir Antarátmának („Belső lélek”) vagy Paramátmának („Felsőlélek”) is neveznek. Az első teremtett lény a Puránák szerint Brahmá, tehát a „Purusa purána” kifejezés rá is vonatkozhat, de Visnuval, Krisnával és Sivával kapcsolatban is hazsnálja a szanszkrit irodalom. Itt Siva ennek az ősi lénynek a forrásaként van megjelölve. Bárki is ez az Ősteremtő, a saját létrejöttét és teremtő képességét a vers szerint Sivának köszönheti, akiből a teremtés, a Teremtő, és a teremtés képessége is kiárad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése