Buteyko-légzés

Az alábbiakban egy lúgosító, stresszoldó, traumaoldó hatású légzőgyakorlatot szeretnék ismertetni, melynek alapelveit Konstantin Pavlovics Buteyko fektette le. Az itt ismertetett változat az én tapasztalataimból táplálkozik, szóval akit mélyebben érdekel a módszer és annak alkalmazása különböző helyzetekben, betegségek esetén, azoknak ajánlom, hogy kutassanak tovább és szerezzenek róla több információt. 

Traumatisztító légzés (Buteyko-módszer)

Az alábbi légzőgyakorlat a hipoventilláción és a hipoxia (oxigénhiányos állapot) gyógyító és tudatmódosító hatásain alapszik. Csökkenti a vérnyomást, tágítja az ereket, lassítja az oxidációs folyamatokat, csökkenti a stresszt, paraszimpatikus túlsúlyt (relaxált állapotot) idéz elő, és segít a mélyen fekvő trauma-energiák felszínre hozásában és kioldásában. A gyakorlat alatt csak az orrunkon keresztül lélegzünk, lassítjuk a légzésciklust, és kerüljük az erőltetést. Ajánlott ülve végezni, a hát alátámasztása nélkül a földön vagy zsámolyon ülve.

1. Előkészítő szakasz: vegyünk három lassú, mély levegőt az orrunkon keresztül. Teljes tüdős belégzés és kilégzés, szünetek nélkül. Lazuljunk el.

2. Légzésvisszatartás: A negyedik belégzéssel lassan és teljesen töltsük fel a tüdőnket levegővel, majd tartsuk bent a levegőt, ameddig tudjuk. Tájékozódásképpen lehet mérni egy stopperrel a légzésszünet hosszát. Ne erőltessük túl az időtartamot, haladjunk fokozatosan. Amikor mér nem tudjuk tovább bent tartani a levegőt, engedjük ki az orrunkon keresztül szakaszosan, 5-6-7 részre osztva a kilégzést, köztük 1-2 másodperces szünetekkel. A kilégzésnél három dologra törekedjünk: Minél több részletben fújjuk ki a levegőt; minél hosszabb szüneteket tartva a szakaszok között; és minél kevesebb erőlködéssel

3. fújjuk ki az összes levegőt. Amikor a tüdőnk már kiürült, nyomjuk oda az állunkat 5-10-15 alkalommal a szegycsonthoz, anélkül, hogy közben levegőt vennénk. Tehát a kilégzés után még egy rövid külső légzésvisszatartás is következik. Ekkor nyomást és felszabaduló érzelmeket, sírást, nevetést stb fogunk érzékelni a csakrákban és a test különböző pontjain. Bizsergés, hideg-meleg érzet is bekövetkezhet.

4. Helyreállító szakasz: A bólogatás befejeztével igyekezzünk minél lazábban beszívni az első levegővételt az orron keresztül. Ha a szájon keresztül kell lélegezni, vagy túl sok izom megfeszül, akkor elképzelhető, hogy túl sok volt a légzésszünet az aktuális állapotunkhoz képest. Lélegezzünk lassan és finoman két percig az orron keresztül. Alkalmazzuk a tollpihe-légzést, vagyis képzeljünk egy kis tollpihét az orrnyílásaink alá, és igyekezzünk úgy végezni a be- és kilégzéseket, hogy a tollpihe lehetőleg meg se mozduljon. Mindezt erőlködés nélkül, lassítva a légzést, de teljes tüdőből. Nincs légzésszünet a ki- és belégzések között. A légzés legyen minél lassabb és hosszabb, akár 5-6 másodperces vagy még hosszabb ki- és belégzési fázisokra is ráállhatunk.

5. Amikor a légzés lenyugodott és bekerültünk a mélyrelaxációs állapotba, újrakezdhetjük a kört az 1. ponttal. Hajtsunk végre 4 kört, lehetőség szerint fokozatosan növelve a belső légzésszünet hosszát (pl 30, 40, 50, 60 mp, stb.).