2022. augusztus 31., szerda

Látomáskeresés Balástyán - 1. rész

Idén augusztusban zajlott a harmadik látomáskeresés szertartás, amin részt vettem kiülőként. Az első két alkalomról is készítettem részletes blogbejegyzéseket. Tavaly és tanalyelőtt nyáron Oguzzal voltunk Cserkútpusztán. Itt találhatjátok a 2020-as láromáskeresésem krónikáját:
"Látomások nyomában", valamint a 2021-es kiülésem történetét is: "Látomáskeresés a Hegyen".

Az idei alkalom néhény dologban különbözött az eddigi kettőtől. Egyrészt a helyszín nem a börzsöny erdeje volt, hanem a puszta Szeged mellet, a balástyai tanyavilágban. Tehát teljesen sík volt a terep, bár nekem sikerült találnom egy erdős sávot, ahová beültem. Másrészt ezt a szertartást Kovács Krisztián Tordas vezette, neki ez volt az első ilyen folyamat, amit egyedül vezetett. A harmadik különbség abban volt, hogy ez a látomáskeresés egy nappal rövidebb volt, mint Oguzé, kettőt aludtunk kint, és a harmadik nap délutánján jöttünk vissza. Ehhez képest azt mondom, hogy intenzitásában nem maradt alul a korábbiakhoz képest. Az első alkalom egy Alsó Világ-beli kiülés volt nekem, amit végig az izzasztókunyhóban töltöttem, sötétben és izolációban. A második alkalom fent a hegyen volt, a Sárkánygerincen, ott a Felső Világgal lehetett sokat dolgozni. Ez a harmadik alkalom volt az, amikor megérkeztem a síkságra, mondhatjuk, hogy Középső Világbeli kiülésnek is elmegy. 

Csütörtökön délben érkeztünk le a tanyára, amely Tordas egyik ismerőséé volt. Felállítottuk a sátrakat a tanya-udvaron, majd következtek az előkészületek: izzasztókunyhót építettünk, fát vágtunk (egy kicsit le is horzsolta a vállamat egy tuskó, amit a fejem fölé emeltem a fejszével együtt, de bekentem a sebet sárkányvérrel, és így nem fertőződött el a kiülés alatt sem. Vizet hordtunk, ettünk-ittunk (ma még lehetett, és én igyekeztem ki is maxolni a lehetőséget, főleg vízügyileg, hogy minél hidratáltabb legyek az elkövetkező három napra). Este egy pipa-szertartást tartottunk, melynek során Tordas ismertetett minden fontos információt a kiüléssel kapcsolatban. Kifejezetten kérte, hogy kevés cuccot vigyünk ki, ami persze nekem nem sikerült, mert az egész hátizsákomat kivittem, több váltás ruhával, szúnyoghálóval meg mindeféle dolgokkal, amikre igazából nem is volt szükségem. Erre ott kint jöttem rá, felismervén, hogy a sok tárgy is elvonja az ember figyelmét, mert azokkal foglalkozik, így legközelebb igyekszem tényleg minimalista felszereléssel kiülni. 

Még csütörtökön kiválasztottuk a kiülőhelynket (hárman ültünk ki), egymástól jó párszáz méterre. Nem is láttuk egymást, csak a dobolások hallatszottak át egy kicsit. Ahol én ültem, egy nyárfa félig árnyas ágai alatt, ott volt egy vadászles, egy elhagyatott tanya, és három oldalról az erdő. Az előttem lévő tisztáson nagy levelű vaddohányok nőttek. Selyemfűnek is nevezik ezt a növényt, és mérgező, viszont a méze nagyon finom. A kiülőhelyemről (ami egy 3x3 méteres kocka volt a fa körül) odaláttam a szertűzhöz, amely három napon keresztül égni fog az izzasztókunyhó mellett. Kikötöttünk egy kék szalagot oda, ahová ki fogunk majd ülni, és faragtunk négy darab villás botot, melyre kelettel kezdődően az égtájaknak megfelelő színes szalagok kerülnek: piros, sárga, fekete és fehér. Ezeket Tordas leszúrja a "placcod" négy sarkához, majd körbeveszi zsályatövekkel a helyet a védelem vcéljából. A területet csak pisilés céljából szabad elhagyni, végig azon belül kell üllni, állni, feküdni stb. 

Az esti pipaszertartás kifejezetten jól jött, mert úgyis az volt bennem, hogy ezen a kiülésen a Dohány, pontosabban a Mapacho szellemével szeretnék kapcsolódni, ezért három különböző Rapét is hoztam magammal, valamint Mapachot a pipámba. Amikor a kiülőhelyemet megtaláltam, akkor arra járt egy nyest vagy menyét vagy valamilyen kis állatka, körbeszaglászta a helyemet, majd két lábra állva nézett engem egy darabig. Este 11 vagy éjfél felé elmentem aludni, mert a héten nem sokat aludtam. Amúgy nem a legjobb ötlet, ha valaki nagyon kipihenten érkezik a látomáskeresésre, mert akkor ott kint még kevésbé fogja tudni alvással eltölteni az éjszakákat. Minden esetre lefeküdtem, de mivel sok vizet ittam a délután és az este folyamát, jópárszor fel kellett kelnem, hogy kimenjek WC-re. Reggel nyolckor kezdődött az izzasztókunyhó. Tordas előtte tíz perccel arra járt a sátram felé, és bekérdezett, hogy ébren vagyok-e már, mert mindjárt kezdünk. Úgyhogy egy gyors fogmosás és némi ivás után én is felsorakoztam a szertűznél, ahol már javában izzottak a kövek. /Folyt. köv./


Nincsenek megjegyzések: