2011. március 23., szerda

Dósa-jóga

A közelmúltban hallottam egy ötletről, ami igazából nem új, mert korábban már egy könyvet is olvastam róla. Az ötlet lényege az, hogy az emberek ugye különböző testalkattal rendelkeznek az ájurvéda szerint. Ezt dósának nevezik, és a három dósa a váta, pitta és a kapha. Ráadásul a három dósa nem tisztán jelenik meg egy-egy ember testalkatában, hanem egy bizonyos arányú keverékben, ami még változhat is az idők folyamán.


Az ájurvéda szerint mindenkinek arra kell törekednie, hogy fenntartsa az egyéni testalkatára jellemző dósa-arányt, és ebből az következik, hogy ami az egyik ember számára hasznos, a másik számára nem biztos, hogy jó hatású. A különböző ászanák is különböző módon hatnak a dósákra, vagyis igazából mindenkinek személyre szabottan kellene gyakorolnia az ászanákat, és olyan körülmények között, ami neki a legmegfelelőbb.


David Frawley és Sandra Summerfield Kozak egy egész könyvet is írt erről. A váta típusúak például törékenyek, merevek, kevés az izomerejük és a kitartásuk. Számukra a leginkább a jin-jógát tudnám elképzelni, ahol nem kell sok fizikai erőt belevinni a pózokba, viszont több idő van arra, hogy belelazuljunk. A meleg is jót tesz nekik, bár alacsony vérnyomás esetén nem mindig bírják. 


A pitta típusúaknak elvileg nem jó a meleg, és a túl dinamikus gyakorlatsorok sem. Pedig nekem a Hot Ashtanga a kedvencem! :-) Viszont mivel szeretik használni az erejüket, a nagyobb erőt és ügyességet igénylő ászanákat szívesen gyakorolják. 


A kapha típusúak általában nagy testűek, vastag csontúak és lusták. Vannak köztük merevek, de meglepően lazák is. Nekik például kifejezetten hasznos a sok vinyásza, mert meg kell mozgatni a nagy passzív tömegüket. Mivel a kapha is hideg, ők is jógázhatnak melegben, ha nem túl magas a vérnyomásuk.


A dósa-jóga remek dolog, de igazából van egy pár hátránya is, ugyanúgy, mint mondjuk az ájurvédikus étkezésnek, ahol egy családban négy fő számára négyfélét kellene főzni, ha ájurvédikusak akarunk lenni. Az egyik hátrány az, hogy csak nagy felkészültségű és tapasztalatú tanár tudnak ilyen személyre szabott programokat összeállítani, és magánóra keretein belül tudnák csak tanítani, amit ugye itthon nem igazán hajlandó megfizetni a nagyérdemű. 


A másik az, hogy sokan szeretnek csoportban jógázni az egyéni gyakorlás helyett, ott meg általában közös gyakorlatsort oktat a tanár, legfeljebb némileg módosíthatja az egyéni igények szerint. Szóval nem igazán marketingolható az ilyesfajta jóga. 


Én az Atma Centerben átmeneti megoldást találtam ki: többféle jógaóra közül lehet választani, és így mindenki megtalálhatja azt, ami jól esik neki, és ami éppen a pillanatnyi igényeit kiszolgálja. És mindenkit bátorítok a kísérletezésre, mert a Hot Ashtanga tényleg nem minden pszichofizikai alkat, életkor és egészségi állapot esetén ajánlott, és vannak más dimenziói is a jógának, ami egyik vagy másik embernek igazán hasznos lehet. Én azért egyelőre maradok az astangánál, mert amíg a hatodik sorozat végéig el nem jutottam, azért még van kihívás.  

2011. március 22., kedd

A Kundaliní és a szamádhi

A Hatha-jóga Pradípiká negyedik fejezete következik:


"namah sivája guravé náda-bindu-kalátmané
nirandzsana-padam játi nitjam jatra parájanah /1/


Dicsőség Sivának, a gurunak, aki a Náda, Bindu és Kalá természetével rendelkezik. Az, aki odaadással viseltetik iránta, a legmagasabb gyönyört éri el. 


A nirandzsana-padam arra az állapotra utal, amikor a tudat mentes a gunák (kötőerők) hatásától.


athédáním pravaksjámi szamádhi-kramam uttamam
mritju-ghnam csa szukhópájam brahmánanda-karam param /2/


Most le fogom írni a szamádhi elérésének általános módszerét, ami megsemmisíti a halált, a boldogság elérésének módszere, és a Brahman boldogságát adja.


rádzsa-jógah szamádhis csa unmaní csa manónmaní
amaratvam lajasz tattvam súnjásunjam param padam
amanaszkam tathádvaitam nirálambam nirandzsanam
dzsívanmuktis csa szahadzsá turjá csétjéka-vácsakáh /4/


A rádzsa-jóga, szamádhi, unmaní, manónmaní, amaratva, laja, tattva, súnja, asúnja, parama pada, amanaszka, advaita, nirálamba, ninrandzsana, dzsívanmukti, szahadzsá és a turjá mind ugyanazt jelentik.


Én inkább gyűjtőfogalomnak nevezném a szamádhit, amelynek különböző vonásait irják le a fentebb felsorolt fogalmak, de mind a tudat trandszcendens állapotainak valamelyikét írja le.


szalilé szaindhavam jadvat számjam bhadzsati jógatah
tathátma-manaszór aikjam szamádhir abhidhíjaté /5/


Mint ahogyan a vízben feloldott só eggyé válik vele, úgy, amikor az elme feloldódik a lélekben, azt szamádhinak nevezzük. 


jadá szamksíjaté pránó mánaszam csa pralíjaté
tadá szama-raszatvam csa szamádhir abhidhíjaté /6/


Amikor a prána kiegyenesedik, és az elme elmerül, akkor az eggyé válásukat szamádhinak nevezzük.


tat-szamam csa dvajór aikjam dzsívátma-paramátmanóh
pranastara-szarva-szankalpah szamádhih szó' bhidhíjaté /7/


Az egyéni lélek és a felsőlélek azonossága és egysége, ami az összes szankalpa megszűnésekor következik be, a szamádhi.


Sokan tévesen egybeolvadásnak értelmezik az egyéni és a Felsőlélek egységét, holott arról van szó, hogy az egyéni lélek felismeri minőségi azonosságát és szerves kapcsolatát a paramátmával, mindemellett megtartva önálló személyes azonosságát is. Ez csak az elme változásainak megszűnése után következhet be. 


rádzsa-jógaszja máhátmjam kó vá dzsánáti tattvatah 
gjánam muktih szthitih sziddhir guru-vákjéna labhjaté /8/


Ki az, aki egyáltalán ismerheti a rádzsa-jóga nagyságát? A lelki tudást, a felszabadulást, a szilárdságot és a tökéletességet csak egy guru utasításai alapján lehet elsajátítani.


durlabhó visaja-tjágó durlabham tattva-darsanam
durlabhá szahadzsávaszthá szadguróh karunám viná /9/


A világi élvezetek iránti közömbösséget nagyon nehéz elérni, hasonló módon a valóságról szóló tudást is. Nagyon nehéz elérni a szamádhit egy igazi guru kegye nélkül.


vividhair ászanaih kumbhair vicsitraih karanair api
prabuddhájám mahásaktau pránah súnjé pralíjaté /10/


Amikor a különböző pózok és kumbhakák segítségével a Kundaliní felébred, akkor a prána beleolvad az ürességbe (a szamádhiba).


utpanna-sakti-bódhaszja tjakta-nihsésa-karmanah
jóginah szahadzsávaszthá szvajam éva pradzsájaté /11/


Az a jógi, akiben felébredt a sakti, és aki lemondott minden tettről, erőfeszítés nélkül eléri a szamádhi állapotát.


szusumná-váhini práné súnjé visati mánaszé
tadá szarváni karmáni nirmúlajati jóga-vit /12/


Amikor a prána a szusumnában áramlik, és az elme az üresség állapotába került, akkor a jógi mentes a karma hatásától.




  













2011. március 21., hétfő

Egy lépéssel közelebb

Sokat gondolkodtam, hogy milyen frappáns címet adjak az Eyal-workshop további részéről szóló beszámolónak, de végül ennél a semmitmondó címnél kötöttem ki. Nekem nem volt áttörő AHA-élményem a workshop alatt, de azt hiszem, abban minden résztvevő egyetértene, hogy egy lépéssel (de lehet, hogy többel is) közelebb kerültünk önmagunk megismeréséhez, és a jóga végtelen dimenzióinak megértéséhez. 


Bennem nem sejlett fel az, hogy megtaláltam a gurumat, vagy megláttam a fényt a jóga útvesztőjében, vagy valami hasonló ezoterikus klisék, de azt hiszem, Eyalnak nem is ez volt a célja. Nem elsősorban önmagát akarta eladni, rátukmálni az emberre, vagy bebizonyítani, hogy ő mindenkinél mindent jobban tud. Voltak olyan állításai is, amikkel nem értettem egyet, és lehet, hogy nem is fogok. 


Annyit azonban szerintem mindannyian érzékeltünk, hogy a jóga egy végtelenül sokdimenziós dolog, és az ember hajlamos a saját korlátolt gondolokdásmódjára leredukálni a jóga-éleményeit is. A különböző vallások követői is azért vitatkoznak annyit, mert a "csakis nekem van igazam, és mindenki más téved" - látásmód biztonságot ad, ehhez könnyen tudunk viszonyulni. A saját utunk megtalálása, bejárása bizony sokkal nagyobb kihívás, több bátorságot és felelősséget igényel, mint egy kitaposott ösvény, hitrendszer elfogadása. 


Abban igazat adok Eyalnak, hogy nem árt, ha az ember új impulzusokkal stimulálja magát, mert amikor minden nap ugyanazt gyakoroljuk, és kialakítunk egyfajta rutint, egy megszokott hozzáállást a gyakorlásunkhoz, akkor nem csak az ászanák terén lessulhat le a fejlődésünk, hanem a belső spirituális felismeréseink is a mindennapok monotonságába szürkülhetnek. És ilyenkor jön el az, hogy az ember kiábrándul a jógából. 


Lehet, hogy eleinte nem ismeri ezt el önmaga előtt sem, meg a jógás barátai előtt sem, de abban a pillanatban, ahogy már nem tud megújuló motivációt találni a gyakorlásban való továbblépéshez, a jógához való viszonya elkezd fokozatosan fakulni és felszínessé válni. Az, hogy mennyire használjuk ki a lehetőséget, amikor ott vagyunk órán, vagy workshopon, vagy otthon gyakorlunk, dominánsan a motivációtól függ. Ha már nem érdekel, nem köt le, akkor csak azt várjuk, hogy minél előbb túl legyünk rajta, és a légzésünk, a meditációnk végig máshol kalandozik. Fokozatosan egyre könnyebben találunk kifogást a gyakorlás ellógására, és a végén le is szokunk róla. Sajnos a jó dolgokról könnyebb leszokni, mint rászoktatni magunkat. 


Na jó, az elmélkedés vizeiről térjünk egy kicsit vissza a történésekre. Szerdától péntekikg reggelente Mysore gyakorlás volt ugye, utána ki szünet, majd elmélet, igazítások, beállítások. A wokrshopnak ez a része "tradicionális" astangások számára is befogadható volt. A péntek estéről érdemlegesen nem tudok nyilatkozni, mert a reggeli háromórás workshop, majd a Muay Thai edzés, majd két délutáni óra megtartása után kábé nirvána-közeli állapotban vegetáltam végig az esti workshopot. Az ászanák közben már mindenem fájt az egész heti fáradtságtól, és rájöttem, hogy a jógát sem lehet végtelen mennyiségben gyakorolni, kell a megfelelő pihenés is. A savászanát hosszúra vette Eyal, ami szintén idegesített, mert túl fáradt voltam ahhoz, hogy tudatosan lazítsak. Öt perc után mocorogni kezdtem, mert már felpattantam volna legszívesebben. Utána pránájáma szesszió következett, ami viszont kellemesen felfrissített. 


Amellett, hogy a workshopon jó pár dolgot átmozgattunk, nyújtottunk, amikhez az egyes, kettes sorozatban nem úgy, vagy nem annyi ideig nyúlunk hozzá, a különböző csikung, jóga, bandha és pránájáma gyakorlatok egyvelege mindenféle érzelmi dolgokat is felhozott bennem, amiket szintén kénytelen voltam először tudatosítani, majd szépen elengedni, felismervén, hogy ez sem én vagyok. Ahogy Eyal mondta, a különböző gyakorlatokkal fokozatosan hántjuk le magunkról a hamis azonosítás rétegeit, míg végül csak a tényleges önvalónk marad. 


A szombati workshopra valamivel kipihentebben érkeztem, így türelmesebben tudtam végigcsinálni a gyakorlatokat. Az elején egy csikung-szerű bemelegítő gyakorlatsort csinátunk végig, amiben főleg a guggolás volt a nagyobb próbatétel. Persze hiába lengettem a kezeimet ide-oda, nem sokat éreztem a prána ármalásából, de azért biztos jót tett. Utána elkezdtük a napüdvözleteket, amelyekbe Eyal számos gyakorlatot szőtt bele. Péntek este több páros gyakorlat is volt, de szombatra és vasárnapra is jutott belőlük egy pár. Utána a befejező sorozatot csináltuk végig, majd pránájáma volt, illetve vasárnap este mantra-éneklés.


A vasárnapi workshopon voltunk a legtöbben, csak elfelejtettünk csoportképet készíteni a végén. A szünet alatt ketten lefaroltak, őket úgy látszik, nem vonzotta a mantra éneklés. Egyébként a mangala-mantra végét énekeltük: lókáh szamasztáh szukhinó bhavantu, 108-szor. Volt, akinek egészen bejött és lelkesen végigénekelte, és volt, aki csak hallgatott közben. De szerintem kellemesen emelte mindannyiunk hangulatát a dolog és elégedetten intettünk búcsút Eyalnak, abban a tudatban, hogy talán a jövőben még találkozunk vele. 


Szóval egy lépéssel közelebb kerültünk önmagunkhoz, és remélem, hogy e workshop alászűrődő csöppjei bennem is kicsíráztatják a megértés magjait, aminek gyümölcsei az oktatásomban is meg fognak mutatkozni. De ennek nem én leszek a megmondhatója, hanem azok, akik az óráimra járnak. Godspeed, & party on!    

2011. március 20., vasárnap

Hogyan (nem) lettem lájf kócs?

Kicsit hosszúra nyúlt a tegnapi fejtegetésem, úgyhogy ma folytatom. Szóval az emberek nem egyformák, erre jöttem rá prédikátorként, és ami az egyiknek az életében érvényes, az a másiknak az életében nem biztos, hogy működni fog. 


Utána jött az ezoterikus időszakom, amikor prána-gyógyítással kezeltem a hozzám fordulókat, persze némi életmód-tanácsadással kiegészítve. Ez utóbbi meg is maradt, máig is csinálom, dominánsan az ájurvédára támaszkodva. Nekem az az álláspontom, hogy "ép testben ép lélek", és az egészség egy fontos aspektus az ember életében. Általában, ha az egészség nincs egyensúlyban, akkor komolyabb lelki problémák is meghúzódnak a háttérben. 

Utána jött az asztrológia, ami már átfogóbb terület, mégis egy autentikus rendszert követve haladunk. Itt is tapasztaltam azt, hogy a tanácsadónak alaposan rá kell éreznie, mire hogyan fog reagálni a kliens. Vannak ugye a "riogatós" asztrológusok, akik aztán az ördögöt is a falra festik, jó nagy körmökkel, 64 ezer színben és 3D-ben. Nem tudom, hogy ez miért jó, de abban hiszek, hogy a félelem egy olyan erős negatív érzelem, hogy simán képes bevonzani az asztrológus által ecsetelt borzadályokat. Ezt szokták önbeteljesítő próféciának nevezni.     

Aztán van a liberális vonulat, akik mindenre azt mondják, hogy ez csak egy lehetőség, nem kell komolyan venni. Így aztán a kliens azt kezd a kapott információval, amit akar, de igazából nem kap világos, használható útmutatást. Vannak olyanok is, akik önismereti céllal keresnek fel, és nagyon kíváncsiak, hogy mik a belső akadályaik. Amikor azonban belemegyünk, rájönnek, hogy ők még nem készek ezzel szembenézni, és pánikszerűen be is zárkóznak. Ez olyan, mint a fogorvos és a tőle tartó páciens esete. Minél tovább halogatja a kezelést, annál jobban fog fájni. 

Mindent összevetve azonban, mivel az ember életének pénzügyi vonatkozásai is vannak, rájöttem, hogy sem az életmód-tanácsadásból, sem az asztrológiából nem lehet egykönnyen megélni, még ha oly érvényes tanácsokat is tudok ugye osztogatni. Ugyanis az emberek egyszer eljönnek, kifizetik az öt vagy tízezer forintot, de azért rendszert nem csinálnak belőle! Éppen itt mutatkozik meg a lájf kócs tevékenységének egyik kritikus momentuma: pótolhatatlanná kell válnod a kliens életében, tulajdonképpen egy fizetett baráttá, aki a kliens élete gondját-baját napi szinten ismeri, és rendszeres konzultációk során segítséget nyújt. Az én tevékenységemben azért még távol tudtam maradni a kliens mindennapi életétől, de egy lájf kócs, ha rendszeres klienseket akar szerezni, ezt nem nagyon teheti meg.

És akkor jött a jóga, ugyanis én magam is folyamatosan dolgoztam a saját életem különböző aspektusainak kiegyensúlyozásán, mert az az álláspontom, hogy az ember először önmagán kísérletezzen, és utána másokon. Illetve ha nem alkalmazza azt, amit tanít, akkor nem hiszem, hogy túl hitelesnek fogják tekinteni. Ma is azt vallom, hogy a napi szintű jóga-gyakorlás megváltoztatja az ember életét, mert az enyémet is megváltoztatta. De nem tűnnék túl hitelesnek, ha ezt csak mondanám és nem csinálnám. Szóval én megtaláltam azt a dolgot, amire az embereknek napi szinten szüksége van, és nem kell őket győzködni, vagy kényszeríteni, hogy jógaórára jöjjenek. Sokszor inkább az a probléma, hogy már nem férnek ba annyian, ahányan jönni szeretnének. 

Szóval a jógaóra alaposan megváltoztatja az ember életét és gondolkodásmódját, de persze a jógának (és az életnek) vannak más aspektusai is. Ezeknek a megtárgyalásához pedig ezt a blogot találtam ki, mint mindenki által ingyenesen elérhető felületet. Itt legalább el tudom mondani, hogy mit gondolok az élet különböző kérdéseiről, és vélhetőleg ez egyes embereknek segít is. Viszont nem kell konzultációs díjat fizetni, személyes találkozót egyeztetni, stb. Persze ha valamit személyesen akar valaki közölni velem, az mindig tudja, hol találhat meg, hiszen jobb oldalt ott látható az elérhetőségem és az órarendem is. Óra után vagy előtt bármit meg lehet kérdezni, és szívesen válaszolok is. 

A jóga egy olyan dolgonak bizonyult, ami képes létrehozni és összetartani egy közösséget, amely elég nyitott ahhoz, hogy újabb embereket tudjon befogadni, és elengedni azokat, akik más vizekre szeretnének evezni, de ugyanakkor eléggé stabil tagjai is vannak ahhoz, hogy tartalmasabb kapcsolatok is kialakulhassanak közöttük.

Ha csak egy otthon ülő, otthon gyakorló magányos blogger lennék, akkor talán ez a blog is kevésbé tudna hozzájárulni ahhoz, hogy arra bíztasson bennünket: lépjünk ki a valódi életbe, nézzünk szembe a kihívásokkal, és találjuk meg azt, ami értékes, közben pedig szabaduljunk meg az életünket fölöslegesen terhelő, szükségtelen dolgoktól. Az év minden napján maradok továbbra is az Atma Center Punishere, mindenki szolgálatára. Ja, és a reménybeli coach-ok számára jól jöhet egy kis statisztika. Állítólag ez az iparág is fellendülőben van.    

2011. március 19., szombat

Válassz élet-edzőt!

Egy darabig ellenálltam a témának, de miután már két ismerősömről is tudom, hogy kifejezetten life-coach-nak, vagyis életedzőnek kezdte el hirdetni magát, nem tehetek úgy tovább, mintha nem készülne betörni Magyarországra ez a legújabb divathullám. És most előre megnyugtatom mindkét ismerősömet, nem arról lesz szó, hogy alkalmasnak tartom-e őket e feladatra, vagy nem. Bizonyos kérdésekben vitathatatlanul mindketten hasznos és érvényes tanácsokkal tudnak szolgálni, és kívánom nekik, hogy azok az emberek találják meg őket, akiknek pont ilyenre van szükségük. 


Ami azonban foglalkoztat, az maga a jelenség, illetve az, hogy milyen kihívásokkal kellene szembenéznie valakinek, aki egy ilyen hivatást választ. Egy érdekes mellékszál például a business coaching. Még több ismerősöm van ugyanis, aki az elmúlt évek során különböző hálózatokba akart engem beléptetni, tulajdonképpen nulla sikerrel. Két dolog van benne, ami nem jön be. Az egyik az agitáció, ugyanis egy hálózati aktivista elkezdi az összes kapcsolatát annak fényében látni, hogy mennyi embert tud maga alá "beszervezni", és azok mennyi pénzt fognak neki hozni. 


A másik pedig a mentalitás, amit minden ember elkerülhetetlenül belevisz a munkájába is. Egy nagyon hasznos tanácsot adok mindenkinek, teljesen ingyen és bérmentve: Ha bármiben sikert akarsz elérni, akkor azt csak nagyon sok és kemény munkával tudod elérni. A hálózati mókusoknál azonban sok esetben pontosan az ellenkező mentalitás érvényesül: "Csak két jó embert kell beszerveznem magam alá, és utána hátradőlhetek, mert magától dől majd a lóvé!" Sajnos én azt láttam, hogy aki nem hajlandó erőfeszítést tenni, az nem is megy általában semmire.   


Persze egy life coach az más, ő nem arra hajt, hogy valahova beszervezze a kuncsaftjait, hanem csak tanácsot ad, amit a kliens ugye vagy követ, vagy nem. Az egyetlen dolog, amire legfeljebb hajthat, az az, hogy a klienst valahogy magához láncolja, vagyis elhitesse vele, hogy minél több és minél gyakoribb tanácsadásra van szüksége jó hosszú időn keresztül ahhoz, hogy az élete sínen legyen. Azt hiszem, ebben a törekvésben a pszichoterapeuták járnak élen, akik nem egyszer éveken keresztül terápiázzák tehetősebb ügyfeleiket, csak sajnos a ragaszkodás néha más jellegű kapcsolatokba csap át, amelyek már nem annyira egyeztethetők össze egy tanácsadó munka-etikájával. De hát emberből vagyunk ugye, valahonnan a coach-nak is merítenie kell néha egy kis inspirációt.


Tehát eltekintve attól, hogy nyilván az a coach lesz hiteles a kuncsaft szemében, aki azért néminemű eredményeket felmutatott az életében, és egy boldog, kiegyensúlyozott ember benyomását kelti, nyilván nem egyszerű a dolga, ha működőképes megoldásokat akar ajánlani a kliens életének működésképtelen területeire. Például egy szingli kliens életét nyilván megoldaná, ha lenne egy partnere, de coach legyen a talpán, aki egy-két héten belül le tud akasztani neki egy hozzáillőt. Addig is marad a vigasztalgatás, hogy "fogadd el a helyzetedet, ez a karmád stb." Vagy esetleg egy kis érzelmi pátyolgatás, hogy azért a kliens legközelebb is jöjjön és fizessen. 


Na jó, nem filozofálgatok tovább, inkább beszámolok arról, hogy nekem milyen tanácsadási tapasztalataim voltak eddig az életem során. Krisna-hívő prédikártorként kezdtem ugye, és a filozófia az oké, meg a lelki értékek, de az elmúlt húsz év alatt arra jöttem rá, hogy a legkönnyebben általában arról tudjuk meggyőzni az embereket, amiben mi is hiszünk, és hajlamosak vagyunk (főleg én) túldimenzionálni a saját értékrendünket, és mindenek felett állónak kikiáltani. Egyrészt azért, mert minél több követőt szerzünk a saját eszmerendszerünknek, annál biztosabbak vagyunk az igazunkban, másrészt azért, mert nehéz más fejével gondokodni, és egy lájf kócsnak bizony ezt nagyon meg kell tanulnia. 


(Folyt. köv.)



2011. március 18., péntek

Dupla dózis

Megkezdődött Eyal workshopja. Aki várva várta, az most itt van, és gyakorol, meg tanul, meg próbálja befogadni a sok bölcsességet, ami Eyal jógás és élet-tapasztalatából fakad. Az első és szembetűnő dolog vele kapcsolatban az, hogy nem erőlködik. Sem az oktatásában, sem a gyakorlásában, sem abban, hogy milyen benyomást próbál tenni ránk. És ugyanerre próbál rávezetni bennünket is. 


Én az eddigi workshopokhoz képest (Dev Kapil, Sheshadri, Manju) most érzem magamat a legtermészetesebben. Persze a többi is nagyon jó volt, de talán pont azért jött most Eyal, hogy ezt a természetességet, önmagunkra találást még inkább előtérbe helyezze. Két reggeli workshopon vagyunk túl. Tizenegyen voltunk, és Mysore gyakorlással kezdtünk szerdán és csütörtökön reggel 8-kor is. Közben a másik teremben helyettesítő tanárok tartották az órákat, mivel majd' az összes tanárunk lelkesen részt vesz a workshopon. 


Én ezt két dolog miatt is fontosnak tartom. Egyrészt egy oktató sohase legyen rest tanulni, és engedje el azt a mentalitást, hogy "mindent tudok, nekem már nem lehet új trükköket tanítani." Mésrészt azért, mert sohasem árt az inspiráció, a friss benyomás, főleg, ha egy tapasztalt tanártól kapjuk azt meg. A másik szimpatikus dolog az, hogy nem erőlteti azt, hogy mindent elfogadjunk, amit mond. Néha bizony a "mainstream" astangával merőben ellentétes dolgokat is bemond, aztán ránk hagyja, hogy kezdjünk vele, amit akarunk.


Minél több workshopra megyek el, annál inkább arra a következtetésre jutok, hogy az embernek nyitottnak kell lennie ugyan, és mérlegelnie kell azt, amit hall, lát, tapasztal. De a másik véglet sem jó, amikor forgiunk, mint a szélkakas, és minden egyes tanárral való találkozásunk után úgy akarunk oktatni, mint ő.


A lényeg ugyanis abban van, hogy a gyakorlók is egyéniségek, saját pszichofizikai alkattal, és a tanárnak ugye fel kell tudnia ezt ismerni és aszerint kell oktatnia, hogy a gyakorló tényleg azt érezze, hogy ennek a dolognak van valami köze hozzá. Eyel sok támpontot adott ehhez. A másik viszont az, hogy a tanár is egyéniség, és az egyik tanár sohasem fog ugyanúgy oktatni, mint egy másik. Itt sem feltétlenül jó, ha elnyomjuk az egyéniségünket, és valaki mást akarunk utánozni. Az oktatásban és a gyakorlásban is egyaránt meg kell találnunk önmagunkat.


Mindkét reggel Mysore gyakorlás volt. Szerdán egyest csináltam, ma kettest. Szerdán Eyal elég sokat nyitogatta az ajtot meg az ablakot, amit nálunk ugye nam annyira díjaznak. Csütörtökre szerintem rájött hogy itt hot jóga-megszállottakkal van dolga, úgyhogy hagyta, hadd izzadjunk, és ő is leizzadt, bár külön nem volt befűtve. Roppant jók az igazításai. Szinte minden pózban megtalált, amiben igényeltem volna. Az egyetlen, amit nehezen tolerálok, az az, amikot pársvóttánászanában a hátam mögött összenyomta a tenyértöveimet. Kábé egy éve meghúzódott a bal alkaromon egy izom, és ez ilyenkor a csavarásnál nagyon fáj. Persze ő ezt nem tudta, úgyhogy csak első alkalommal csinálta.


A többi oké volt, különösen a Marícsjászanás igazításai tetszettek. A dropbacknél nem nagyon kavart, hagyta, hogy csinálja, aki tudja. Utána hosszú ideig savászanában kellett feküdni, majd egy kis szünet és jött az elmélet. Sok érdekes kérdést megbeszéltünk, plusz elmélet és igazítások is voltak. Jó a workshop. Pénteken dupla adag lesz, reggel és este is három óra. A hétvégére több ember várható, és még be is lehet csatlakozni, ha valaki akar, csak telefonáljatok be az Atma Pest-be!

2011. március 17., csütörtök

A misztikus képességek

jéna szancsálitá saktih sza jógí sziddhi-bhádzsanam
kimatra bahunókténa kálam dzsajati lílajá /113/

Az a jógi, aki képes volt megmozdítani a saktit, sikert érdemel. Fölösleges többet mondani, elég annyi, hogy játszva legyőzi a halált.

brahmacsarja-rataszjaiva nitjam hitamitásinah
mandalád drisjaté sziddhih kundaljóbhjásza-jóginah /114/

Az a jógi, aki követi a brahmacsarját, és mindig mértékkel eszik, negyven nap alatt sikert ér el a Kundaliní gyakorlásával.

kundalím csálajitvá tu bhasztrám kurjád visésatah
évam abhjászató nitjam jaminó jamabhíh kutah /115/

A Kundaliní megmozgatása után sokat kell gyakorolni a bhásztrikát (fújtató légzést). Aki minden nap ezt gyakorolja, az nem fog félni a halál istenétől (Jamarádzsától).

dvá-szaptati-szahaszránám nádínám mala-sódhané
kutah praksálanópájah kundaljabhjaszanád rité /116/

Nincs más mód, csak a Kundaliní gyakorlása a 72000 Nádí szennyeződéseinek megtisztítására.

ijam tu madhjamá nádí dridhábhjászéna jóginám
ászana-prána-szamjáma-mudrábhih szaralá bhavét /117/

Ez a középső nádi kiegyenesedik azáltal, hogy a jógi szilárdan gyakorolja a pózokat, a pránájámát és a mudrákat.

abhjászé tu vinidránám manó dhritvá szamádhiná
rudrání vá pará mudrá bhadrám sziddhim prajaccshati /118/

Azok, akiknek az alvásigénye lecsökkent a gyakorlástól, illetve az elméje lecsendesedett a szamádhitól, azok sikeresen tudják gyakorolni a szambhávít és más mudrákat.

rádzsa-jógam viná prithví rádzsa-jógam viná nisá
rádzsa-jógam viná mudrá vicsitrápi na sóbhaté /119/

A rádzsa-jóga nélkül sem az ászanák, sem a pránájáma, sem a mudrák sokasága nem tűnik vonzónak, bármennyire is csodálatosak.

márutaszja vidhim szarvam manó-juktam szamabhjaszét
itaratra na kartavjá manó-vrittir manísiná /120/

A prána mozgásához kapcsolódó összes gyakorlatot koncentrált elmével kell végezni. A bölcs embernek nem szabad hagynia az elméjét elvándorolni.

iti mudrá dasa próktá ádináthéna sambhuná
ékaika tászu jaminám mahá-sziddhi-pradájiní /121/

Ez a tíz mudra, amit Ádinátha (az Úr Siva) elmagyarázott. Mindegyikük által nagy tökéletességre tehet szert a gyakorlójuk.

upadésam hi mudránám jó datté számpradájikam
sza éva srí-guruh szvámí száksád ísvara éva szah /122/

Az, aki a mudrákkal kapcsolatos tanítást továbbadja, ahogy a tanítványi láncolattól hallotta, az a valódi guru. Ő a mester, az Úr (Ísvara) látható formája.

taszja vákja-paró bhútvá mudrábhjászé szamáhitah
animádi-gunaih szárdham labhaté kála-vancsanam /123/

Aki figyelmesen követi a tanításait, és úgy koncentrál a mudrák gyakorlására, az képes lesz legyőzni a halált, és olyan misztikus képességekre is szert tesz, mint az animá.


A Bhágavata Purána a következő sziddhikről (misztikuk képességekről) tesz említést:

1. A meditáció során a következő öt képességre tehetünk szert: tri-kála-gjatva - a múlt, jelen és jövő ismerete; advandva - a hideg-meleg és más kettősségek elviselése; para csitta ádi abhigjatá – Máso elméjének is gondolatainak ismerete; agni arka ambu visa ádínám pratistambha - A tűz, nap, víz, méreg stb. Hatásainak semlegesítése; aparádzsaja –
mások nem tudnak felülkerekedni rajta.

2. A nyolc elsődleges sziddhi: animá - a jógi képes a testét egy atom méretére összezsugorítani; mahimá – a jógi képes a testének méretét a végtelenségig növelni; garimá – a jógi képes végtelenül súlyossá válni; laghimá – a jógi képes szinte súlytalanná válni; prápti – a jógi képes minden helyet elérni; prákámja – a jógi képes beteljesíteni a vágyait; ísitvá – képes uralmat gyakorolni mások felett; vasitvá – képes felülkerekedni másokon.

3. A tíz másodlagos sziddhi: 
anúrmi-mattva – a jógit nem zavarja az éhség, szomjúság és más testi késztetések; dúra-sravana – a jógi hallja a távol lévő dolgokat is; dúra-darsana - a jógi látja a távol lévő dolgokat is; manó-dzsava – a jógi képes a testét teleportálni, ahová akarja; káma-rúpa – a jógi képes bármilyen formát felvenni; para-kája-pravésanam – a jógi képes belépni mások testébe; szva-cshanda mritju – a jógi képes megválasztani a halála pillanatát; dévánám szaha krídá anudarsanam - látja a félistenek tetteit és részt vehet bennük; jathá szankalpa szamsziddhi – képes tökéletesen megvalósítani a szándékát; ágjá apratihatá gati – az utasításai akadály nélkül megvalósulnak.

Vége a 3. fejezetnek.


2011. március 16., szerda

Lúgosítás vagy ködösítés?

Nem tudom, miért van az, hogy valahányszor Szendi Gábor valamely írásával találkozom, elemi tiltakozási ösztön szabadul fel belőlem? Persze az ember nehezen tudja megfogni azt, hogy miért érez valamit bele egy másik ember kommunikációjába, és ennek mennyi is a valóságalapja, de az biztos, hogy a tényeket sokféleképpen lehet manipulálni, annak megfelelően, hogy milyen mögöttes motivációk vezérelnek valakit.


Na jó, hagyjuk a mélylélektant, ebben a recenzióm tárgya úgyis járatosabb talán, mint én. Maradjunk a puszta tényeknél, hátha azzal is eljutunk valameddig. Szóval az Ideál életmód-magazin 2010 november-decemberi számában jelent meg Szendi Gábor tollából a "Lúgosítsunk, vagy ne?" című cikk, amelyben a pH-csoda és a lúgosítási láz halálos ítéletét hirdeti ki. Rendben, vannak kirívó esetek, és Szendi remek dramaturgiai érzékkel egyből egy ilyet ismertet: 


"Nemrég egy hölgy megírta nekem "lúgosítása" történetét, amelynek a vége az lett, hogy súlyos szisztémás alkalózis (ellúgosodás) miatt kórházba szállították. Egész teste görcsbe feszült, szíve hevesen vert, teste kihűlt. Vére pH-ját nagy tisztítás igyekezetében "sikerült" 7,495-re feltornásznia..."


Mielőtt továbbmennénk, álljunk meg itt egy pillanatra. A jóravaló laikus olvasó (aki feltételezhetően jelentősen el van savasodva és a magyaros kosztnak köszönhetően nem kevés súlyfelesleggel rendelkezik) milyen következtetésre jut? "Na tessék, milyen hülyeség ez a lúgosítás! Nekem aztán mondhatják, hogy egyek nyers zöldségeket, én bizony maradok a jól bevált marhapörköltnél, gulyáslevesnél meg soproni sörnél, akkor biztos nem kerülök kórházba!"


Nekem ezzel a megfélemlítő kommunikációval elsődlegesen az a bajom, hogy hitelét veszi egy dolognak, ami amúgy jó és hasznos, és a legtöbb ember esetében erősen javallott is. Kíváncsi lennék, hány, a fentihez hasonló esetet regisztráltak a magyar gyógyellátásban az elmúlt öt év alatt, főleg, ha azt szembeállítjuk az elsavasodásból és elhízásból fakadó betegségeknek (szív- és érrendszeri, ízületi-mozgásszervi, daganatos és emésztőrendszeri) és a hozzájuk kapcsolódó haláleseteknek a számával, amelyek jelentős része épp hogy megelőzhető vagy kikezelhető lett volna a sav-bázis egyensúly helyreállításával, illetve az azt elősegítő diétával. 


Na jó, lássuk a további érveket a lúgosítás ellen. Először letolja a Young házaspárt azért, hogy egyenlőség-jelet tesznek az ételek pH-ja és lúgosító-savasító hatása közé. Utána önmagát cáfolja meg azzal, hogy a gyümölcsöket említi, amelyek gyümölcssavakat tartalmaznak ugyan, de Young rendszere szerint lúgosítanak (szerintem is). És igenis, a reflux olyankor következik be, ha túl sok savasító ételt eszünk. Tudtommal egy liter green juice-tól még senkinek sem kezdett el égni a gyomra!


Itt megint az a benyomásom, hogy Szendi (milyen meglepő!) a paleolit-diétát akarja erőltetni. És valóban, be is dobja: "A vegetarianizmust, tekintve az ember mindenevő-múltját, evolúciósan és fiziológiailag semmi sem támogatja." Na bumm! Fejből tudom idézni az érveket: 1. A húsevő állatok nem izzadnak, az ember igen. 2. A húsevő állatok bélrendszere jóval rövidebb a testhosszukhoz képest, mint az emberé. 3. Az ember fogazata az emberszabású majmokéhoz hasonlít a legjobban, akik gyümölcsevők. 4. A húsevő állatok gyomorsava sokkal erősebb, mint az emberé. 5. A növényevő ember epéje lúgos, a húsevőé savas. 6. Az ember húgysavbontó képessége jóval gyengébb a húsevő állatokénál, vagyis a húsban található húgysav a veséken keresztül próbál távozni, a többi pedig lerakódik az ízületekben. 


Mindezekre fittyet hányva Szendi tovább nyomja a 70% állati tartalmú paleolit étrendet, amit szerencsére ő maga sem követ, mert különben nem így nézne ki 56 évesen. Szendi értekezik még a csontritkulás és a magas fehérje-fogyasztás, valamint a rák és az elsavasodás összefüggéseiről (melyek szerinte természetesen valótlanok), majd a végére jól megfejelve az egészet kijelenti, hogy a különböző tisztító- és méregtelenítő kúrák során kiürítendő méreganyagokat ugyebár senki nem látta, és ezért a "megtisztulást" csupán spirituális értelemben kell venni.


Ne ez az a mentalitás, ami olyan reakciót vált ki bennem, mint a bikában a vörös posztó lengetése. Csak azért, hogy Szendi Gábor a saját bőrén tapasztalja, mennyi méreganyagot sikerült összegyűjtenie a saját bélrendszerében és sejtjeiben, szívesen elvinném egy jó alapos pencsakarma-terápiára, és alaposan megvizsgáltatnám vele mindazt, amit sikerül kihánynia magából, illetve a jó kis kopogós nyálka-plakkokat is, amelyekből, ha szerencséje van, több kilónyi is kijönne a vastagbeléből. 


Az emberi szervezet valóban sokoldalú, és sok szélsőségre van felkészülve, de én még mindig úgy gondolom, hogy a legtöbb ember esetében a több zöldség, gyümölcs és csíra egyáltalán nem szélsőség, a jó sok hús, tojás és belsőség viszont az. Bármelyik kórboncnok az első vágás után meg tudja állapítani, hogy a márványasztalon fekvő hulla vegetáriánus étrenden élt-e vagy pedig húsevő volt. 


De elképzelhető, hogy ezek olyan tények, amelyekkel Szendi Gábor nem mer szembenézni, vagy pedig egyszerűen nem éri meg neki, mert a Paleolit-őrülettel ugyebár legalább annyi pénzt lehet keresni, mint a Dr. Young-féle pH-csodával. Szóval nem árt, ha figyelünk, és tudatos fogyasztók vagyunk, nem dőlünk be a jól hangzó szóforgatásnak! Azért adalékanyagként belinkelnék egy szerintem tárgyilagosnak mondható cikket a savasodásról Dr. Balaicza Erikától, amelyben "lúghalálról" nem igen esik szó, savhalálról viszont annál inkább. 

2011. március 15., kedd

A Kundaliní mozgatása

Újabb részlet a Hatha-jóga Pradípikából:

úrdhvam vitaszti-mátram tu visztáram csaturangulam
mridulam dhavalam próktam véstitámbara-laksanam /106/

A kanda a végbél felett van tizenkét ujjal, négy ujj átmérőjű, lágy, fehér és úgy néz ki, mint az összehajtott ruha.

szati vadzsrászané pádau karábhjám dharajéd dridham
gulpha-désa-szamípé csa kandam tatra prapídajét /107/

Tartsuk a lábainkat vadzsrászanában és fogjuk meg határozottan a kezeinkkel. A kanda akkor a boka közelébe fog esni, amivel nyomni kell.

vadzsrászané szthitó jógi csálajitvá csa kundalím
kurjád anantaram bhasztrám kundalím ásu bódhajét /108/

A jógi vadzsrászanában ülve és megmozdítva a Kundalinít, végezzen bhásztrikát, hogy a Kundaliní hamarabb felébredjen.

bhánór ákuncsanam kurját kundalím csálajét tatah
mritju-vaktra-gataszjápi taszja mritjubhajam kutah /109/

A Bhánut (napot) a köldök közelében be kell húzni, ami áltam a Kundalí megmozdul. Aki ezt megteszi, annak számára nincs félelem, még ha a halál szájába is lépett.

muhúrta-dvaja-parjantam nirbhajam csálanád aszau
úrdhvam ákrisjaté kincsit szusumnájám szamudgatá /110/

Így mozgatva két muhúrtán keresztül (96 perc) a Kundaliní némileg felemelkedik és belép a szusumnába.

téna kundaliní taszjáh szusumnájá mukham dhruvam
dzsaháti taszmát pránó 'jam szusumnám vradzsati szvatah /111/

Ezzel a folyamattal a Kundaliní nyitva hagyja a szusumná bejáratát, és így a prána természetesen áramlik a szusumnán keresztül.

taszmát szancsálajén nitjam szukha-szuptám arundhatím
taszjáh szancsálanénaiva jógí rógaih pramucsjaté /112/

Ezért ezt a kényelmesen alvó Arundhatít mindig mozgatni kell, mert így a jógi megszabadul minden betegségtől. 

2011. március 14., hétfő

Nomen est Omen

Azt mondják, a név meghatározza az embert. Természetesen az örök lélek a reinkarnációs ciklusai során különböző neveket kap, de talán igaz lehet, hogy az a név, amivel az adott inkarnációjában illetik, bizonyos tartalmat hordoz az életcéljait, ha úgy tetszik küldetését illetően (bár ezt a new age-es "életfeladat" motívumot nem annyira szeretem, mert szerintem az ember önmagának választja a feladatokat, és nem valami külső erő rója rá, hogy mit kell elvégeznie az életében). 


Mindenesetre születésemkor a Gábor nevet kaptam, ami végülis nem rossz,mert azt jelenti: "isten embere". Valóban igaz, hogy spirituális ébredésem első pillanatától kezdve Istent kerestem, és az én kapcsolatomat Vele, és mindmáig ezt teszem. Az alábbi blogban közölt jellemzés például többé-kevésbé rám is illik. 


1992-ben azonban avatást kaptam lelki tanítómesteremtől, Őszentsége Srila Sivarama Swami-tól, és ő örvendeztetett meg (vagy tüntetett ki) a Gauranga Das névvel. A krisna-hívők nevének második tagja mindig a das vagy a devi dasi, ami szolgát, vagy szolgálólányt jelent. A lelki avatással együtt elfogadjuk lelki azonosságunkat is, mint Isten szolgái. Végülis a Gábor is majdnem ezt jelentette, de Isten formái közül nekem valóban Gauranga, vagyis Caitanya Mahaprabhu a legkedvesebb, így az Ő szolgája lettem. 


Krisna minden korszakban megjelenik valamilyen inkarnáció formájában, és legutoljára Sri Caitanya Mahaprabhu formájában jelent meg a nyugat-bengáli Navadvípa városkában, i.sz. 1486-ban. A védikus írások azt írják, hogy az emberiség legsötétebb korszakát, a Kali-júgát éljük, és ebben a korban a legnehezebb az önmagvalósítás. Éppen ezért Krisna ebben az inkarnációjában a legkönnyebb, ugyanakkor a leghatékonyabb jóga-folyamatot tanította meg nekünk, ez pedig a kírtana, vagyis a mantra-meditáció. A Hare Krisna mantra éneklése a krisna-hívők legfőbb meditációs, vallási és jóga-gyakorlata. Manapság már nagy nemzetközi jógafesztiválokon is egyre központibb helyet kap a kírtana, a mantrák közös éneklése. 


A "Gauranga" név szó szerint azt jelenti: "Akinek aranyszínű teste van." Sri Caitanya Mahaprabhu transzcendentális teste ugyanis az olvasztott aranyéra hasonlította  legjobban, míg Krisna formájában kékesfekete a teste. Az olvasztott arany Srímatí Rádhárání, Krisna örök társa és belső öröm-energiája testének színe, amit ebben az inkarnációban magára öltött, ezzel is kifejezve túláradó szeretetét és indokolatlan kegyét az összes élőlény iránt, akik az anyagi lét óceánjában küszködnek. 


A mantra-meditáció filozófiája szerint mindenki spirituális haszonban részesül, ha kimondja Krisna neveit, attól függetlenül, hogy hisz-e benne vagy sem. A Gauranga név azonban még különlegesebb, mert ebben a formájában nem lehet sértést elkövetni Krisna neve ellen. Vagyis, ha valaki tiszteletlenül, gyűlölettel, irigységgel vagy bármilyen negatív indulattal is mondja ki a nevemet, még az is lelki haszonban részesül. Úgyhogy nem bánom én a gyűlölködő kommenteket, ha ez az ára annak, hogy minél többet kimondjátok Gauranga nevét. Ezt a szót egyébként köszönésként is használni szoktuk, kedvező hatása miatt, és az egyszerűség kedvéért néha úgy fordítjuk, hogy "Légy boldog." Ez sem hazugság, mert aki sokszor mondja, az bizonyára boldog lesz. 


Személy szerint én meglehetősen toleráns vagyok az iránt, hogy mások hogyan szólítanak, és nem várok el különösebb verbális tiszteletet. Van, akinek Főni vagyok, van, akinek Góri, esetleg Góré, sőt, a legújabb, az a Gau volt. Mellesleg megjegyzem, hogy a "Gau" szanszkritül tehenet jelent, de sebaj. Mindemellett a legjobban természetesen annak örülök, ha valaki Gaurangának szólít, a fentebb vázolt okok miatt. És nem utolsósorban azt is gondolom, hogy ez egy jól hangzó, és könnyebben megjegyezhető név egy jógaoktató számára is, mint a Szücs Gábor. Úgyhogy köszönet érte a lelki tanítómesteremnek, és remélem, továbbra is a figyelem középpontjában tudok maradni, hogy így minél több ember mondhassa ki a nevemet, ezzel akarva vagy akaratlanul is elősegítve a saját lelki fejlődését :-).  

2011. március 13., vasárnap

Sakti-csalana

Újabb részlet a Hatha-jóga Pradípikából:

atha sakti-csálanam:
kutilángi kundaliní bhujdzsangí saktirísvarí
kundaljarundhatí csaité sabdáh parjája-vácsakáh /97/

Kutilángí (tekergőző), Kundaliní, Bhudzsangí (nőstény kígyó), Sakti, Ísvarí, Kundalí, Arundhatí - mindezek a szavak rokon értelműek.

udghátajét kapátam tu jathá kuncsikajá hathát
kundalinjá tathá jógí moksa-dváram vibhédajét /98/

Ahogy egy ajtót nyitunk ki egy kulccsal, úgy nyitja ki a jógi a Mukti kapuját a Kundaliní felébresztése segítségével, amit a hatha-jóga módszereivel érhet el.

jéna márgéna gantavjam brahma-szthánam nirámajam
mukhénáccshádja tad dváram praszuptá paramésvarí /99/

Paramésvarí (Kundaliní) alszik, és eltakarja a járat nyílását, amelyen keresztül eljuthatunk a Braman nyugvóhelyére, amely mentes a szenvedéstől.

kandórdhvam kundalí-saktih szuptá moksája jóginám
bandhanája csa múdhánám jasz tam vétti sza jóga-vit /100/

A Kundalí sakti a kanda (múla-bandha) fölött alszik, és képes Móksát adni a jógiknak és megkötni a tudatlanokat. Aki ezt tudja, az ismeri a jógát.

kundalí kutilákárá szarpa-vat parikírtitá
szá saktisz csálita jéna sza muktó nátra szamsdajah /101/

A Kundalí össze van csavarodva, és egy kígyóhoz hasonlítják. Az, aki megmozdította ezt a saktit, kétségtelenül felszabadult személy.

gangá-jamunajór madhjé bála-randá tapaszviní
balátkáréna grihníját tad visnóh paramam padam /102/

A Tapaszviní (női aszkéta) fiatal és a gangá (idá) és jamuná (pingalá) között helyezkedik el. Erőnek erejével kell elkapni ahhoz, hogy elvezessen Visnuhoz, a legmagasabb célhoz.

A fenti vers szerint Szvátmáráma is Visnu-hívő volt, mert Visnu elérését jelöli meg a legmagasabb célként Siva vagy más félisten helyett, illetve a Brahmanba történő személytelen beleolvadás helyett.

idá bhagavatí gangá pingalá jamuná nadí
idá-pingalajór madhjé bála-randá csa kundalí /103/

Az idát Gangá istennőként ismerik, a pingalát pedig Jamunáként. Az idá és pingalá között helyezkedik el a fiatal özvegy, a Kundalí.

puccshé pragrihja bhudzsagím szuptám udbódhajécs csa tám
nidrám vihája szá saktir úrdhvam uttisthaté hathát /104/

Ezt az alvó nőstény kígyót a farka megfogása által lehet felébreszteni. A hatha ereje által a Sakti felébred álmából, és elindul felfelé.

avaszthitá csaiva phanávatí szá prátas csa szájam praharárdha-mátram
prapúrja szúrját paridhána-juktjá pragrihjá nitjam paricsálaníjá /105/

Ez a nőstény kígyó a múládhárában helyezkedik el. Minden nap, reggel és este meg kell ragadni és mozgatni kell másfél órán keresztül, a levegőt a pingalán keresztül beszívva a paridhána módszer segítségével.