2011. március 18., péntek

Dupla dózis

Megkezdődött Eyal workshopja. Aki várva várta, az most itt van, és gyakorol, meg tanul, meg próbálja befogadni a sok bölcsességet, ami Eyal jógás és élet-tapasztalatából fakad. Az első és szembetűnő dolog vele kapcsolatban az, hogy nem erőlködik. Sem az oktatásában, sem a gyakorlásában, sem abban, hogy milyen benyomást próbál tenni ránk. És ugyanerre próbál rávezetni bennünket is. 


Én az eddigi workshopokhoz képest (Dev Kapil, Sheshadri, Manju) most érzem magamat a legtermészetesebben. Persze a többi is nagyon jó volt, de talán pont azért jött most Eyal, hogy ezt a természetességet, önmagunkra találást még inkább előtérbe helyezze. Két reggeli workshopon vagyunk túl. Tizenegyen voltunk, és Mysore gyakorlással kezdtünk szerdán és csütörtökön reggel 8-kor is. Közben a másik teremben helyettesítő tanárok tartották az órákat, mivel majd' az összes tanárunk lelkesen részt vesz a workshopon. 


Én ezt két dolog miatt is fontosnak tartom. Egyrészt egy oktató sohase legyen rest tanulni, és engedje el azt a mentalitást, hogy "mindent tudok, nekem már nem lehet új trükköket tanítani." Mésrészt azért, mert sohasem árt az inspiráció, a friss benyomás, főleg, ha egy tapasztalt tanártól kapjuk azt meg. A másik szimpatikus dolog az, hogy nem erőlteti azt, hogy mindent elfogadjunk, amit mond. Néha bizony a "mainstream" astangával merőben ellentétes dolgokat is bemond, aztán ránk hagyja, hogy kezdjünk vele, amit akarunk.


Minél több workshopra megyek el, annál inkább arra a következtetésre jutok, hogy az embernek nyitottnak kell lennie ugyan, és mérlegelnie kell azt, amit hall, lát, tapasztal. De a másik véglet sem jó, amikor forgiunk, mint a szélkakas, és minden egyes tanárral való találkozásunk után úgy akarunk oktatni, mint ő.


A lényeg ugyanis abban van, hogy a gyakorlók is egyéniségek, saját pszichofizikai alkattal, és a tanárnak ugye fel kell tudnia ezt ismerni és aszerint kell oktatnia, hogy a gyakorló tényleg azt érezze, hogy ennek a dolognak van valami köze hozzá. Eyel sok támpontot adott ehhez. A másik viszont az, hogy a tanár is egyéniség, és az egyik tanár sohasem fog ugyanúgy oktatni, mint egy másik. Itt sem feltétlenül jó, ha elnyomjuk az egyéniségünket, és valaki mást akarunk utánozni. Az oktatásban és a gyakorlásban is egyaránt meg kell találnunk önmagunkat.


Mindkét reggel Mysore gyakorlás volt. Szerdán egyest csináltam, ma kettest. Szerdán Eyal elég sokat nyitogatta az ajtot meg az ablakot, amit nálunk ugye nam annyira díjaznak. Csütörtökre szerintem rájött hogy itt hot jóga-megszállottakkal van dolga, úgyhogy hagyta, hadd izzadjunk, és ő is leizzadt, bár külön nem volt befűtve. Roppant jók az igazításai. Szinte minden pózban megtalált, amiben igényeltem volna. Az egyetlen, amit nehezen tolerálok, az az, amikot pársvóttánászanában a hátam mögött összenyomta a tenyértöveimet. Kábé egy éve meghúzódott a bal alkaromon egy izom, és ez ilyenkor a csavarásnál nagyon fáj. Persze ő ezt nem tudta, úgyhogy csak első alkalommal csinálta.


A többi oké volt, különösen a Marícsjászanás igazításai tetszettek. A dropbacknél nem nagyon kavart, hagyta, hogy csinálja, aki tudja. Utána hosszú ideig savászanában kellett feküdni, majd egy kis szünet és jött az elmélet. Sok érdekes kérdést megbeszéltünk, plusz elmélet és igazítások is voltak. Jó a workshop. Pénteken dupla adag lesz, reggel és este is három óra. A hétvégére több ember várható, és még be is lehet csatlakozni, ha valaki akar, csak telefonáljatok be az Atma Pest-be!

Nincsenek megjegyzések: