2020. augusztus 15., szombat

A dzsálándhára bandha

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"3. Dzsálándhára bandha

kantham ákuncsja hridajé szthápajécs csibukam dridham
bandhó dzsálandharákhjó 'jam dzsará-mritju-vinásakah /Hatha-jóga Pradípiká 3.69/

Húzzuk össze a torkunkat és nyomjuk az állunkat erőteljesen a mellkashoz. Ezt dzsálandhara bandhának nevezik, ami elpusztítja az öregkort és a halált.

A név magyarázata

badhnáti hi sirádzsálam adhó-gámina-bhódzsalam
tató dzsálandharó bandhah kantha-duhkhau-ghanásanah /3.70/

Ez a bandha elzárja a nádík csoportjának végződését, amelyeken keresztül az égből csepegő nektár (amely az agyban lévő Holdból csepeg) alászáll. A “dzsala” az agy nektárja, és a “dzsálándhára” ennek a nektárnak a feltartóztatását jelenti. Minél koncentráltabb az agy esszenciája, annál jobb az emlékezet ereje.

Speciális hatások

dzsálandharé krité bandhé kantha-szankócsa-laksané
na píjúsam patatj-agnau na csa vájuh prakupjati /3.71/

A dzsálándhára bandhában, amikor a torkunkat tökéletesen összehúztuk, a nektár nem száll alá a tűzbe (a dzsátháragniba, vagyis a gyomorban elhelyezkedő Napba). Ezen kívül, a gázképződéssel járó hasi puffadás is megszűnik.

A pránájámában mindhárom bandhát gyakorolni kell. A récsaka után végezzünk dzsálándhára bandhát, múla bandhát és uddíjána bandhát, míg a púraka után végezzünk múla bandhát és dzsálándára bandhát mulasztás nélkül a pránájáma alatt.

2020. augusztus 14., péntek

A Hot Jóga vége?

Aki nyomon követi jógaoktatói pályafutásomat, az tudja rólam, hogy Hot jógával kezdtem, illetve egészen a legelején, első lányom születésekor még kismama-jógát oktattam először. Utána jött az Agni-sorozat, mely harminc darab, 21 légzésig kitartott pózból áll, 36 fokra felfűtött teremben. A sorozat sok mindenben hasonlít a Bikram-sorozathoz, de a lényeg az, hogy megszerettem a meleg teremben végzett jógát, gyakorolni és oktatni is. Utána jött a Hol Ashtanga, ami sok ideig a blogom címe is volt. Akik Ashtangáznak, azok fel szokták kapni a fejüket, hiszen az Ashtanga sorozat amúgy is izzadós és dinamikus, és ha valaki mindezt 36 fokos teremben próbálja végigcsinálni, akkor hogyan tud közben lélegezni?

Leszögezhetjük, hogy ha ugyanazt a sorozatot végigcsináljuk 25, illetve 36 fokos teremben, akkor a második mutatvány több szívmunkát fog igényelni. A másik dolog részemről, ami a Hot jóga iránti szeretetemhez vezetett, valószínűleg az volt, hogy ha például egy 20 fokos vagy még hűvösebb teremben kell végigcsinálnom a sorozatot, akkor elkezdek ugyan némileg izzadni, de a kezeim és a lábaim hidegek maradnak, és így nem igazán szeret az ember gyakorolni.

Aztán végül a Hot jógához fűződő kapcsolatom harmadig gyümölcse lett a Detox-jóga sorozat, mely kevésbé dinamikus ugyan, mint az Ashtanga, viszont dinamikusabb, mint az Agni, és jó méregtelenítő ászanákból van összeállítva. Ezt is szerettem oktatni melegben, sőt, máig is szeretem, de az Atma bezárása és a Nomád nyitása során úgy döntöttem, hogy az új stúdiómban nem lesznek Hot órák. Ennek az a gondolat volt a fő mozgatórugója, ami már évek óta érlelődik bennem, hogy ha felfűtünk egy termet 32, 36, vagy esetleg 40 fokra, az egy csomó (általában nem megújuló forrásból származó) fűtési energia elpazarlásával jár, ami a környezet és a bioszféra szempontjából nem igazán kedvező, és már nem éreztem igazoltnak azt a fogyasztói szokásunkat, hogy "ha kedvem tartja, jól befűtök, de ha túl melegem van, akkor bekapcsolom a klímát". 

A Nomád Jógában tehát környezettudatossági okokból is igyekszünk spórolni az energiafelhasználással. A Detox jóga órát hétfőn és szerdán 17:15-kor ki lehet próbálni nálam, de normál hőmérsékleten. Akit érdekel, hogy milyen pózok vannak ebben a sorozatban, az olvassa vissza az erről szóló blogbejegyzéseimet (Detox-jóga), és bátran jöjjön el kipróbálni. 

Viszont miután eldöntöttem, hogy búcsút intek a meleg teremben történő jógának és jógaoktatásnak, jött egy felkérés a Yoga Park stúdió oktatói részéről, hogy csütörtökönként reggel tartsak egy Detox-jógát infrával felfűtött teremben, és már meg is volt az első alkalom. A terem vezetői a fűtési infrastruktúra további fejlesztését tervezik, tehát az eddigi 30 fok helyett lehet, hogy lesz majd 40 is, amiben pedig már erőteljesen lehet izzadni. Szóval úgy látszik, hogy kiveheted Gaurangából a Hot jógát, de Gaurangát nem veheted ki a Hot jógából. Tehát várunk benneteket szeretettel a Yoga Park fűtött óráján, illetve a Nomád Jóga normál hőmérsékletű terében. A lényeg a gyakorlás, a hőmérséklet az egy plusz bónusz.

2020. augusztus 13., csütörtök

A manónmaní állapot

Újabb részlet a Jóga-tárávalíból:

17.vers


nétré jajónmésa-nimésa-súnjé
vájur jathá vardzsita-récsa-púrah
manas csa szankalpa vikalpa súnjam
manónmaní szá maji szannidhattám

Bárcsak az a manónmaní megszilárdulna bennem, melynek hatására megszűnik a szemek nyitása és zárása, a légzés ki- és beáramlása, valamint az elme meggyőződései (szankalpa) és kétségei (vikalpa).

A manónmaní az elme ékágra (egyhegyű) és niródha (felfüggesztett) állapotára utal, melyeket a tárggyal rendelkező, illetve a tárgy nélküli szamádik gyakorlása során alkalmazunk. A manónmaní a rádzsa-jóga célja. Sankara felsorolja azt, hogyan nyilvánul meg a manónmaní elmeállapot hatása az érzékszervek, a légzés és az elme működése során.

Sankara szerint a szemek felhagynak a nyitódással és csukódással, vagyis az elme számára érdektelenné válnak az érzékszervi ingerek (bár itt a szem van kiemelve, de ez minden érzékszervre érvényes). Vagyis a jógi nem feltétlenül zárkózik el az érzékszervi ingerek elől, de azok nem befolyásolják meditatív állapotát. T. Krishnamacharya szerint a dhjánam gyakorlása során érhetjük el ezt az állapotot. Ugyanis, ha nem vagyunk képesek akaratlagosan visszavonni az érzékeinket az érzéktárgyaktól, akkor nem tudjuk elérni a dhjánam állapotát.

A ki- és belégzés megszűnése a kévala kumbhakam állapotára utal, melyet már megtárgyaltunk a korábbi versek során. Az elme csendje pedig két gondolati folyamat megállása esetén következhet be: a szankalpa az akaratlagosan meghozott döntésekre vonatkozik; míg a vikalpa a kétségekre, kételyekre, elbizonytalanodásra, amikor tanácstalanok vagyunk azt illetően, hogy mi lenne a helyes döntés. A manónmaní állapotban mindkét mentális folyamat felfüggesztődik, az elme áttetszővé válik, mint egy kristály, mely visszatükrözi az Önvalót, vagyis az Átmant. Ebben az állapotban minden elhatározás vagy kétely elvonná a figyelmünket a manónmaní állapotról. Ezt az állapotot, amikor az elme minden változástól mentes, pará vairágjamnak (a legfelsőbb lemondás) nevezik. A pará vairágjamot csak akkor tudjuk megtapasztalni, ha a rádzsa-jóga állapotában vagyunk.

2020. augusztus 12., szerda

Nyugtalan holtak

Az utóbbi időben két alkalommal is kértek tőlem segítséget halottak
lélekkísérésének ügyében. Az előző mondatba belinkeltem egy-két olyan blogbejegyzést, melyeket érdemes szintén elolvasni ez ügyben, mielőtt tovább megyünk. Az első eset, amihez hívtak, egy házszentelés-tisztítás volt. A házban, pontosabban lakásban egy idős néni lakott, akivel nem nagyon törődtek a gyerekei, így amikor meghalt, több napig ott feküdt még a lakásban, a kutyái társaságában. A szertartás során át kellett kísérni a lelkét a Holtak Birodalmába, hogy a lakásba utána beköltözőknek "nyugodt" legyen az életük, hiszen ha egy halott szelleme nem tud tovább menni, akkor vagy az itt maradt rokonaival órábál kapcsolatba lépni, "rájuk telepedni", vagy azon a helyen reked, ahol végül meghalt és elhagyta a testét. Főleg, ha nem búcsúztatták el rendesen, és nem tartottak halotti szertartást, akkor a lélek itt reked, és magányosan "bolyong" az elmúlt megtestesülésének színterén. 

A néni lelkét végül sikerült elvinni a bárkával a Holtak Birodalmába, ahogy örömmel vette tudomásul, hogy a korábban elhunyt hozzátartozói mind ott várják és szeretettel fogadják. Az itt maradottaknak pedig ilyenkor békésebb lesz az élete, mert nem zaklatják őket "odaátról". A természeti, sámáni kultúrákban mindig nagy gondot fordítottak az élők és a halottak "elkülönítésére", mert nem jó, ha egy helyen vannak. A mai korban viszont annak sincs meg a hagyománya, hogyan kell egy ember lelkét felkészíteni a Nagy Utazásra, és annak sem, hogyan kell elbúcsúzni a halottaktól. Ennek következtében a halott gyakran nem is érti, nem tudja, hogy meghalt, nem tudja, hová került, és hogy hová kellene mennie. Ha nem kap étel- és italfelajánlást, akkor nem csak nyugtalan lesz, hanem "éhes" is, mert ezek a felajánlások táplálják a lelkét, amíg eljut a Holtak Birodalmába. Sok ősi kultúrában nagy figyelmet fordítottak a halottaknak szánt étel- és italfelajánlásokra. 

A másik esetben három testvér keresett fel, és ketten panaszkodtak arra, hogy majdnem egy évvel korábban elhalálozott anyukájukkal kapcsolatban gyakran éreznek nyugtalanító gondolatokat, nem tudtak békében elválni tőle, sőt, még önszabotáló, öngyilkossági gondolatok is kerülgetik őket. Amikor a halott lelke nem lelt békére, akkor ezt a nyugtalanságot, elkeseredettséget, frusztrációt gyakran az itt maradott rokonaira vetíti ki, tulajdonképpen öntudatlanul, mint ahogyan a fuldokló is néha szinte magával rántja a megmentésén fáradozó embert a víz alá. A harmadik testvér tudatosabban jár a szellemi úton, így a gyászfolyamatát is hamarabb le tudta zárni, és ő nem tapaasztalt nyulgtalanító gondolatokat az anyukájával kapcsolatban. Az is megtörténhet ilyenkor, hogy aki érzi a halott rokon jelenlétét, az akár még zajokat, zörejeket, "poltergeisthez", vagyis kopogtató szellemekhez hasonló jelenségeket is észlelhet például otthon, vagy ahol a halott korábban élt. A zavaró asztrális hatások mellett az is gyakran előfordul az el nem búcsúztatott halottak és le nem zárt gyászfolyamatok esetében, hogy egy lélekrészünk ott marad a halottnál, vagy az ő lélekrészét tartjuk öntudatlanul magunknál, és ezzel akadályozzuk a továbblépését. Az egyéni lélekkísérésről már írtam korábban egy blogbejegyzést. A legfontosabb teendők tehát a halott rokonnal kapcsolatban: étel- és italfelajánlások legalább tizenkét napig, utána egy búcsúztató szertartás elvégzése (például elmegyünk egy folyóhoz, egy kis "csónakba" helyezünk egy meggyújtott teamécsest, és elengedjük a lelkét, hagyjuk, hogy az áramlás elsodorja a kis tutajt). A lélekvisszahívás is sokat segíthet a nehezen zajló gyászfolyamat lezárásának megkönnyítése érdekében. 

Emellett, ha tudást és tapasztalatot szerzünk mások halálával és a lelkének mozgásával kapcsolatban, az számunkra is segítség lehet a halálra való felkészülésben. Ezzel kapcsolatban ajánlom a Chico Xavier brazil médium életén alapuló "Levelek a túlvilágról" című filmet. 

2020. augusztus 11., kedd

A kozmikus egység megélése

Újabb részlet a Jóga-tárávalíból:

16. vers

aham mamatatvát vjapahája szarvam
srí-rádzsa-jógé szthira-mánaszánám
na dristritá nászti csa drisjabhávah
szá dzsrimbhaté kévala szamvid éva

Aki teljességgel feladta az „én” és az „enyém” elképzelését, akinek az elméje mindig csendes, és aki megszilárdult a fenséges rádzsa-jógában, az nem tapasztalja a látó és a látott közötti különbséget, és ebben az állapotban egyedül a tudat nyilvánul meg.

Sankara rámutat, hogy a rádzsa-jóga állapotának gyakorlása során a jógi fokozatosan lehámozza a tudatáról az egó, vagyis az „én” és „enyém” felfogásból fakadó különbségtétel minden formáját, és a tárgy nélküli (aszampragjáta) szamádhi állapotába érkezve végül megszabadul a látó (drisja) és látott (drastu) közötti különbségtételtől is. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a jógi végérvényesen elveszíti a külvilág észlelésének képességét, hanem ellenkezőleg, az észlelés teljességét éli meg, miközben elveszíti az „érdeklődését” az iránt, hogy különbséget tegyen a látott, vagyis a világ megnyilvánulásai között. A jógit csak az átman, vagyis az önvaló megtapasztalása érdekli, ami tulajdonképpen nem más, mint önnön tudatának, valódi természetének megtapasztalása, és a megállapodás, elmerülés a végső tudatosságnak ebben az állapotában. Az átman túl van minden érzékelésen, ezért a jógi elveszíti érdeklődését a „látás”, vagyis az érzékelés minden fajtája iránt.

A jógi ekkor megéli a totális egység (kévala szamvit) állapotát, melyben csak önmagát érzékeli, mint az átmant, a végső tudatosságot, és minden más, a kévala állapottól különálló jelenség vagy érzékelés illúzióként foszlik szerte. Thirumalai Krishnamacharya szerint az a jógi, aki eléri a kévala szamvit állapotát, soha többi nem veszíti el a kapcsolatát az átmannal, vagyis az önvalójával, bár akaratlagosan visszatérhet a tárggyal rendelkező szamádhi állapotába, vagy akár az „éber”, hétköznapi tudatállapotba. Ám ebben az esetben is mentes marad a tudatlanság (avidjá) által okozott illúziótól.

2020. augusztus 10., hétfő

Előző élet - vagy párhuzamos valóság?

Előző blogbejegyzésem folytatásaképpen (Jóga és sámánizmus) szeretnék írni egy kicsit arról, hogyan is álljunk hozzá a sámánutazás vagy lélekutazás során megélt élményekhez. Egyéni lélekutazásnál, vagy akár csoportos hangfürdőknél is előfordul, hogy valaki egy egészen részletes utazást él meg, és úgy kategorizálja magában, hogy ez biztosan egy előző életbeli emlék volt, ami felszínre jött. Bizonyára sokan éltünk az előző életeinkben indiánok, ausztrálok vagy más természeti népek törzsében, vagy éppenséggel a nagy ősi spirituális kultúrák (Egyiptom, India, Tibet, Inka, Maja stb.) valamelyikében. Nekem is számos olyan élményem jött elő, amióta a sámáni utat járom, amelyeket előző életeim valamelyikéhez tudnék kötni. 

Azonban azt is megértettem és megtapasztaltam közben, hogy az idő a sámáni valóságban, a Szellemvilág szempontjából nem ugyanolyan lineáris módon működik, mint ahogyan mi megéljük. A mi időfelfogásunk szerint egyszerre egy helyen vagyunk, és így a megtestesülések, valamint azon belül az életesemények úgy követik egymást, mintha egy fonálra lennének felfűzve. A Szellemvilág szepmontjából nézve multidimenzionális tudatossággal rendelkezünk, és a tudatunk egyszerre van jelen az Alsó, Felső és a Középső Világban is. Amikor elindulunk egy lélekutazásra, akkor igyekszünk hátrahagyni a Középső Világbeli azonosságunkat, és a hozzá kapcsolódó tudati tartalmakat, és az Alsó, vagy Felső Világbeli lélekrészünkön keresztül éljük meg az ottani valóságot az utazás során. 

Például megtörténhet, hogy a lélekutazás során az erőállatok levisznek az Alsó Világba, és ott találkozunk egy ősember-törzzsel, akik valamely természeti nép formájában jelennek meg. Megtörténhet, hogy az egyik természeti nép gyermekeként születünk meg, végigéljük az életünket, vadászunk velük, beavatásokon megyünk keresztül, tanítanak, gyógyítanak, megválasztanak királynak vagy törzsfőnöknek, stb. Ezt logikusan elkönyveljük, mint egy előző életbeli emléket, pedig ugyanolyan eséllyel lehet, hogy a tudatunkba kódolt szimbolikát felhasználva, az Emberiség kollektív tudatából idéztek fel a szellemek olyan archetipikus motívumokat, melyek a lelkünk gyógyulását segítik elő. Például megkaphatjuk az anyai szeretetet, vagy az apai törődést, példamutatást egy ilyen utazás során, és ezzel a Szellemvilág pótolja azt a hiányt, amit ebben az életünkben nem kaptunk meg a vér szerinti apánktól és anyánktól. Ez egy tipikus Alsó Világbeli gyógyítás forgatókönyve, ami nem kevésbé valóságos, mintha valamelyik előző életünkben a fizikai világban is megéltük volna mindezt. 

Ugyanilyen valóságosak és teremtő erejűek tudnak lenni az álmok is, és nem attól lesznek valóságosak, hogy ténylegesen, fizikai szinten megélt emlékek kelnek életre bennük, hanem attól, hogy figyelmesen befogadjuk őket, és bízunk a Szellemvilágban, hogy mindannak, amit megélünk, mély jelentősége van az életünkre és a lelkünk gyógyulására, fejlődésére nézve. Tehát a Szellemvilág szempontjából a párhuzamos valóságok és létsíkok ugyanolyan fontosak, mint a fizikai világban lezajló események. Természetesen a teljes gyógyuláshoz és integrációhoz hozzátartozik az is, hogy az itteni életünkben, a fizikai valóságunkban is elindulnak a változások, manifesztálódik a harmónia, a teljesség felé történő elmozdulás. Mindennek az alapja azonban az, hogy minél jobban ki tudjunk lépni az önkorlátozó hiedelemrendszereinkből, és a megélt élményeket ne teintsük képzelgésnek, hanem konkrét üzenetnek a Szellemvilág részéről, melybe útmutatás, gyógyítás és erő is van csomagolva. Ezen keresztül tanulhatjuk meg fokozatosan, hogy nem vagyunk egyedül, és mindig számíthatunk a Szellemvilág segítségére és támogatására.

2020. augusztus 9., vasárnap

Az uddíjána bandha

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"2. Uddíjána bandha

A bandha nevének alapja (Hatha-jóga Pradípiká)

baddhó jéna szusumnájám
pránásztúddíjaté jatah
taszmád uddíjanas csójam
jógíbhisz szamudáhritah

Ha a test középső része szorosan meg van feszítve, és a prána-váju, mely az élet alapja, egy finom cérna formájában felfelé mozog a gerincoszlop mentén egészen a brahma-randhráig (az agy közepéig) a szusumná nádíban, azt uddíjána bandhának nevezzük.”

Az uddíjána bandha jellemzői

udaré pascsimam tanam 
nábhir úrdhvam szamacsarét
uddíjánó hjaszó bandhó 
mritjum átanga késarí

A köldökkel együtt, húzzuk be a hasfal alsó és felső részét, és nyomjuk szorosan oda a gerincoszlophoz. Amikor ezt gyakoroljuk, hajtsunk végre egy mély récsakát (kilégzést) utkatászanában, és húzzuk be a hasunkat, majd tartsuk vissza a levegőt egy kis ideig. Ez olyan, mint az oroszlán a részeg elefánt számára, vagyis az, aki végrehajtja, nem fog félni a haláltól.”

Akinek nagy a hasa, az igyekezzen csökkenteni a hasi zsírt sok ászana végzésével, majd gyakorolja ezt. Az ilyen kövér embereknek alaposan kell gyakorolniuk a pascsimóttánászanát. Emellett ki kell fejleszteni az erős récsakát (kilégzést) is.

Az uddíjána bandha hatása


uddíjánam tu szahadzsam
guruná kathitam szadá
abhjászét szatatam jasztu
vriddhó' pi tarunájaté

Akik minden nap gyakorolják ezt a bandhát a guru tanításának megfelelően, még öregkorukban is megtartják a fiatalos lendületüket."


nábhír úrdhvam adas csápi
tanam kúrját prajatnatah
san-mászám abhjaszénmritjum
dzsajatjéva na szamsajah

Akik rendszeresen gyakorolják az uddíjána bandhát, szorosan behúzva ha hasfal felső és alsó részét, hogy hozzáérjen a gerincoszlophoz, el fogják érni a halhatatlanságot.”

Megjegyzés: a halhatatlanság itt a magas életkor elérésére és a fiatalosság megtartására értendő.

2020. augusztus 8., szombat

A múla bandha

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"3. A három bandha

1. Múla bandha, 2. Uddíjána bandha és 3. Dzsálándhára bandha. A bandha szó jelentése: megkötni, összekötni, bezárni. Amikor a pránájáma nevű jógángát gyakoroljuk, a testünk középső részét a nemzőszervek tövétől a nyakunkig akaratlagosan meg kell kötni. A három bandha nélkül a pránájáma teljes hasznát bizonyára nem érhetjük el.

1. A múla bandha jellemzői (a Hatha-jóga Pradípiká alapján)

Végrehajtás:

prasnibhágéna szampídja
jónim ákuncsajéddugdham
apánam úrdhvamatkrisja
múlabandhó 'bhidhíjaté

Üljünk úgy, hogy a sarkunkkal nyomjuk a gátat, húzzuk össze szilárdan a végbélnyílást, húzzuk be és tartsuk meg az alhasunkat.

A név magyarázata:

adhógatim apánam vai
úrdhva-gam kuruté balát
ákuncséna tam práhur
múla-bandham hi jóginah

Ez rákényszeríti az apána-vájut, hogy felfelé áramoljon, ahelyett, hogy lefelé, a végbélnyílás felé vándorolna, ami gyengeséget okozhat. Ezért ezt múla bandhának nevezik.” A jógik általános szóhasználata szerint a múla a rossz vájut (pránát) jelenti, ami az alhas izomzatának gyengülését okozhatja.

Magyarázat: a múla bandha és az apána váju természetesen nem rossz, de ha valaki kontroll nélkül engedi elhatalmasodni az apána váju mozgását, akkor sok energiát veszíthet, és ez okozza a hasfal gyengülését.

Speciális végrehajtás


gudam pasrinja tu szampídja
pájum ákuncsajéd balát
varam varam jathá csórdhvam
szamájáti szamíranah

Határozottan nyomjuk a gátba mindkét sarkunkat, szorosan húzzuk össze a gát belsejét, és mozgassuk az alhasunkat előre és hátra.”

Magyarázat: Ezzel a gyakorlattal (légzésvisszatartás közben) a Kundalinít tudjuk ébresztgetni.

A múla bandha hatásai


pránápánau náda-bindu
múlabandhéna csaikatam
gatvá jógaszja szamsziddhim
jaccsható nátra szamsajah

A múla bandha gyakorlása által a prána-váju, apána váju, a hridajadhvaní és a vírjabindu egyesülnek, ami jógikus előnyöket eredményez.”

Magyarázat: a prána és apána egyesülése és belépése a szusumnába a szamádhi előfeltétele; a hridajadhvaní a szívben keletkező anáhata hang; a vírja-bindu pedig a mag, a férfi szaporító szövet.

Speciális hatásai:

apána-pránaszjór aikjam

ksajó mútrapurisajóh
juvá bhavati vriddhó' pi
szatatam múla-bandhanát

A prána-váju és az apána-váju egyesülése lecsökkenti a vizelet és széklet ürítésének gyakoriságát. Akik rendszeresen gyakorolják, még idős korukban is fiatalosan érzik magukat.”

2020. augusztus 7., péntek

Jóga és sámánizmus

Lassan ötödik éve hozott el az életem az újabb állomásig: a sámáni útig, amely sok felismerést adott az eddigi szellemi utamat tekintve, nem is csak ebben az életemben, de számos előző életbeli emlék is most erült a helyére, amióta a sámánizmus dogmamentes útját és szemléletmódját tanulom. A mostani tanítványi találkozón tette fel nekem Oguz a kérdést, hogy szerintem miként egyeztethető össze a jóga és a sámánizmus útja, és elmerengtem a kérdésen, legalábbis azt gondoltam, hogy itt most összefoglalom ezzel kapcsolatban azokat a felismeréseket, melyekre eddig eljutottam. 

Oguz megpendített egy gondolatot, hogy őszerinte a jóga útja eredetileg egy sámáni út volt, és az ős-jógikat, valamint az ős-sámánokat tanulmányozva én is azt sejtem, hogy ezek nagyon hasonló spirituális utak voltak. 40 vagy 80 ezer évvel ezelőtt egy erdőlakó bölcs valószínűleg nem címkézte sem jógának, sem sámánizmusnak azokat a spirituális technikákat, amiket használt, és az átala megélt az élményeket sem próbálta beszuszakolni valamelyik hagyományba (pl. hinduizmus, kereszténység, politeizmus stb.), hiszen akkoriban lehet, hogy még nem is létezett írásbeliség, de talán a beszélt nyelv is más kifejezésmódokból állt, mint amiket mi ismerünk az emberiség küzelmúlt párezer évéből. Egy biztos: a jógi és a sámán is a testét, a hangokat, esetenként enteogén gyógynövényeket, a légzését és az elméjét használta a szellemi utazásaihoz.

Amíg tehát a "vallás" és a spiritualitás nem volt könyvekbe foglalva, addig nem létezett az "eretnekség" fogalma sem, mert hiszen ha valaki másképpen gondolta vagy tapasztalta a dolgokat, akkor megengedhető volt a szubjektivitás. A spiritualitás erkölcsi szabályozó szerepe azután kezdett növekedni, hogy az ember áttért a mezőgazdasági, letelepült életformára, kialakultak a városállamok, a hierarchizált társadalmi struktúrák, az alá-fölérendeltségi viszonyok, és a nagy birodalmak. A világvallások azóta is folytatják azt az evolúciós folyamatot, mellyel "lekövetik" a politikai és társadalmi változásokat, és az ideológiájukat, dogmatikájukat, előírásaikat az adott kor elvárásainak megfelelően alakítják.

Amikor elkezdtem foglalkozni a jógával, én is azt hittem, hogy a jóga a hinduizmus egyik "alkalmazott" tudománya, és ezért filozófiai vagy kulturális szempontból is szoros kapcsolatban áll a hindu világszemlélettel. De erre pontosan a sámáni úton jöttem rá, hogy egy sokkalta régebbi, mondhatni univerzális léptékű rendszerről, technikai eszköztárról van szó, mellyel megtanulhatjuk a testünk, a légzésünk és az elmeműködésünk irányítását, az általunk kívánt cél felé való fordítását. A jógik által menet közben elért misztikus képességek például megszólalásig hasonlítanak azokra, melyeket a különböző természeti népek sámánjaival kapcsolatban feljegyeztek. A sámán e képességeit a közösség szolgálatára fordítja, a jógi pedig személyes fejlődése vagy az általa tanított gyakorlók segítése érdekében alkalmazza. Ha önös célokra használjuk fel szellemi erőnket, mindkét hagyomány szerint pórul járunk, és elveszítjük azt, de még valami jó kis karmát is összeszedhetünk mellé. 

Tehát kirajzolódott bennem, hogy a jóga "istenképe" nem egy fix, dogmatikus dolog, hanem a jóga technikáinak gyakorlásával olyan tudatállapotok érhetők el, melyek a sámáni transszal is nagyon közeli rokonságban állnak. Amit itt megtapasztal az ember, az fogja alakítani a valóságról alkotott képét, és nem könyvekben leírt vagy guruk által hangoztatott dogmák, melyek esetenként persze táplálkozhatnak valós megélésekből, de semmiképpen sem tekinthetők mindenkire nézve egyformán igaznak vagy objektívnek.

A spiritualitás és az istenélmények szubjektív dolgok, és itt nehéz objektív, analitikus gondolkodással operálni és igazságot tenni. Erre is a sámáni út vezetett rá, hiszen előtte krisnásként egyértelműen azt gondoltam, hogy a mi utunk a lemagasabb rendű, és mindenki más többé-kevésbé távúton jár. A sámánizmus rávezetett arra, hogy tiszteljem a különböző hagyományok sajátos vonásait, és igyekezzek megérteni kialakulásuk miértjét, de leginkább a közös elemekre koncentráljak, és azon belül is bátran keressem a saját utamat. Ha viszont rátalálok egy csapásra, akkor ne akarjam minden áron abszolutizálni azt mások számára, hanem támogassak másokat is a saját útjuk megtalálásában. Ez nem könnyű feladat, és bizony kell hozzá bátorság. 

Akik hozzám fordulnak segítségért a saját életükkel, kapcsolataikkal, személyiségfejlődésükkel, vagy egészségükel kapcsolatban, gyakran követik azt a mintát, hogy valaki, akár én, akár a szellemek, majd megoldják helyettük a problémát, és szájbarágósan elmondjuk, hogy mi a megoldás. Ehelyett általában kapnak egy irányt, egy útmutatást, teli feladatokkal, melyeknek a pontos részleteire nekik kell rátalálniuk, és bizony munkát kell fektetni az önismeretbe. 

A sámáni hagyomáyon sokfélék, és leginkább a Természettel szoros kapcsolatban élő népeknél tudtak fennmaradni élő formában. Viszont az emberiség nagy része ma egy globalizált kultúra részese, és olyan értékrendek, kulturális és világnézeti tartalmak mentén éli az életet, melyhez szükséges egy "globalizált" megközelíés a sámánizmus részéről is. Mindenkiben ott van az igény, a hiány, hogy kapcsolódjon a Természet szellemeihez, az Alsó Világhoz, a szellemi valósághoz, és ehhez sok technika áll rendelkezésre a sámánizmuson belül. Michael Harner alkotta meg a "core"- vagy neosámánizmus fogalmát, mely a különböző hagyományok közös technikáit, a révülést, a lélekvisszahívást, a transzgenerációs oldást, a betegség-energia kiszívását, az Életfát, és még sok más technikát, szertartást foglal magába. Ehhez akkor is tud kapcsolódni a modern ember, ha saját népének ősi kultúrájával nincs már mély kapcsolata. 

Persze a hagyomány, az ősök kultúrájának megismerése, őrzése, felelevenítése is elengedhetetlen feladat a sámáni úton. Ha az Életfánk gyökerei nem nyúlnak mélyre, akkor bármilyen kis vihar meg fogja ingatni. Az ősökhöz való kapcsolódás azonban nem csak a jelen életbeli családi hagyományunkon keresztül történhet meg. Sokszor megesik, hogy olyan előző életbeli emlékek jönnek a felszínre, melyekben más, ősi kultúrákhoz kapcsolódtunk, akár az egyiptomi, atlantiszi, tibeti, afrikai, dél-amerikai vagy síksági indián kultúrákhoz, és ilyenkor ezeket a gyökereket sem kell megtagadni, mert azok is tudnak táplálni. Amikor hív egy kultúra, akkor hagyni kell, hogy az valamennyire manifesztálódjon az életünkben, persze ez nem jelenti azt, hogy közben megtagadjuk jelen életbeli, magyar, kárpát-medencei gyökereinket. Ha ezt tennénk, vagy divatból megpróbálnánk perui vagy nganaszán vagy bármilyen más, távoli nép sámánjává válni, az nem lenne olyan mély kapcsolódás, mint amit az adott kultúrába beleszületett emberek képesek elérni. Ezt nevezik angoluk kulturális "appropriációnak" vagy "kölcsönvételnek", ha úgy tetszik, de ennél sokkal mélyebb, ősibb rétegbe kell leereszkednie annak, aki igazán meg akarja érteni és tapasztalni a sámánságot és a saját lelke legbensőbb természetét. A jóga is ugyanide juttat el, levetkőzve magunkról az életek, évezredek által ránk rakódott illúziók fátylát. A végén csak a tiszta tudat marad, megjelölések nélkül.

2020. augusztus 6., csütörtök

A negyedik tudatállapot

Újabb részlet a Jóga-tárávalíból:

15. vers


asésa-drisjóddzshita-drinmajánám
avaszthitánámiha rádzsa-jógé
na dzságaró nápi szusupti-bhávó
na dzsívitam no maranam vicsitram

Annak számára, aki megállapodott a rádzsa-jógában, és a „látott” (vagyis a Teremtés) teljessége kiveti magából, mivel a „látó” természetével rendelkezik, nem létezik sem ébrenlét, sem alvás, és nem tekinthető sem élőnek, sem halottnak.

Sankara itt tovább mélyíti a rádzsa-jóga állapotának leírását. A jógi megállapodik az önvalójában, mely a „látó” természetével rendelkezik, és ezáltal teljességgel elkülönül a „látottól”, vagyis a jelenségvilágtól.

A jógi tudatállapota ekkor meghaladja az ébrenlét (dzságrat avaszthá), az álom (szvapnávaszthá) és az álom nélküli alvás (nidrávaszthá) állapotát is, és elérkezik az úgynevezett „turíjávaszthá”, vagyis negyedik, gondolatok nélküli tudatállapotba. Ebben az állapotban a jógi teljesen elmerül önnön természetében, így semmi nem térítheti el a figyelmét, Az érzékszerveit tökéletesen visszavonta, és az elme hullámzása elcsitul. A tárgy nélküli szamádhi (aszampragjáta) ezen állapotán kívül egyes jógik a szampragjáta (tárggyal rendelkező) szamádhi különböző szintjeit is a turíja kategóriába sorolják.

Az előző versben olvashattuk, hogy a jógi lelke táncol örömében. Nem érdekli az élet vagy a halál, mivel tudja, hogy a tudat valódi állapota túlhaladja a születés és halál körforgását. Sankara „rendkívülinek” nevezi ezt a tudatállapotot, mivel csak rendkívül kevesek érhetik el.

2020. augusztus 5., szerda

Visszatöltés - őszi napéjegyenlőség

Korábbi bolgomban (A köztes lét megtapasztalása) írtam arról, hogy lelkileg és minden más módon is mennyire megviseltek az Atma Center bezárása, és a Nomád Jóga megnyitása körüli események, és mostanra kezd találn kialakulni az új "életem", bár a feladat most sem kevés. A blogbejegyzéseimmel is eléggé elmaradtam, de most igyekszem majd azokat is behozni. Így a mostani blogbejegyzés is augusztus elejére van visszadátumozva, pedig valójában már szeptember huszadika van. A "köztes lét" állapota a Szellemivlághoz való kapcsolódásom képességét is eléggé próbára tette. Ez egy szempontból természetes, illetve várható, hiszen az itteni világgal kapcsolatos stressz szétszórja az ember figyelmét, és nehezebben tud a Szellemvilágra koncentrálni, ahol stabilabb rend és harmónia uralkodik. Ennek ellenére a gyógyítások a Nomád Jógában elég jól sikerültek a vendégeim visszajelzései alapján, amit biztató jelnek veszek. E hét csütörtökén volt egy tanítványi gyűlés Oguznál, és miután lemaradtam a Naptáncról, a nyári elvonulásról és a Napszarvasról is, üdítő volt végre együtt lenni a jurtában, és töltődni egy kicsit. Tulajdonképpen a júniusi látomáskeresés volt az utolsó alkalmam az intenzívebb szellemi gyakorlatra. 

Szóval a csütörtöki diósjenői találkozó után jött a pénteki transzlégzés, ami szintén feltöltött jó érzésekkel, és jó volt együtt zenélni a fiúkkal, magával is ragadott a transz. Bár ilyenkor, mint szertartásvezető, a résztvevőkre koncentrálok elsősorban, és nekik tartom a teret a folyamataikhoz, én is sokat töltődtem, úgy érzem. Ezt követte szombaton egy izzasztókunyhó Oguznál, mindez a közeledő őszi napéjegyenlőség jegyében. A legutóbbi két kunyhóról is azt tudom mondani, hogy erősen megviseltek, vagy inkább próbára tették a komfortzónám határövezetét. Pedig már kezdtem azt hinni, még a karantén előtt, hogy egészen jól bírom a kunyhókat. 

A mostani kunyhóban az első kör még nagyjából elviselhető állapotban zajlott, de a másodiknál már beütött az a fajta türelmetlenség, hogy "mikor lehet már innen kimenni, meddig kell még ezt kibírni?" Végül mindenki végig bírta a kunyhót, és nem ment ki senki a vége előtt, de én már a második körben lefeküdtem a kövek előtt, és Földanyától kértem a hűsítő menedéket. A negyedik körben valahol azt éreztem, hogy túllendültem a holtponton, és egy kis erőre kaptam, de ott meg már a szomjúság kezdett erősen kínozni, pedig előtte jó sokat ittam. A hőséget is valahogy nehezen viseltem. 

Az ember ilyenkor próbál filozófiailag elmerülni a hideg-meleg kettősségének kínzó voltában és a rajtuk való túllépés lehetőségében, de persze a gyakorlat nem mindig megy annyira simén, mint az elképzelés. Alapból eléggé fázós típus vagyok, és amikor mér kezdett marha melegem lenni a kunyhóban, arra próbáltam gondolni, hogy az októberi látomáskeresés hideg éjszakáin mennyire jól jönne az a temérdek hőség. Itt csak két órát kellett kibírni az izzó követ és a gőz társaságában, ott viszont három hosszú, őszi éjszakán keresztül kell majd melegednem a lelkem lángja mellett. 

Az imakörök egészen jól sikerültek, úgy érzem, de kifejezett látomásom most sem volt. Remélem, hogy a Szellemvilág azért elfogadta a felajánlásomat, és támogatni fog a következő időszak kihívásai során. A szertartás végén négykézláb kikúsztam a kunyhóból, ittam egy jó adag vizet, és lefeküdtem a törölközőre, hogy visszahűljek. Ez elég hamar sikerült is, mert pár perc múlva már fázni kezdtem, így kénytelen voltam közelebb húzódni a parázsló szertűzhöz. Miután kissé letisztálkodtunk és átöltöztünk, a sötétedés elérkeztével együtt leültünk lakomázni, de ott is éreztem, hogy átjár a hideg. Hazaérve nem volt erőm semmire, csak arra, hogy befeküdjek az ágyba. 

A következő héten lesz az utolsó tanulós hétvégénk Oguzzal, majd októberben a csoportfolyamatot záró látomáskeresés. Utána minden bizonnyal új fejezetek várnak még rám a sámáni és a szellemi úton, de talán már elkezdődik egy új egyensúlyi állapot kialakulása, életem, életünk újabb fejezetének kirajzolódása. Mindannyian, az egész család, várjuk a kiköltözést a csúcshegyi nagy kertes bridalomba, ahol majd jurtát is szeretnénk felállítani, ha összejön. De addig még sok munka van hátra, és némi pénzenergiát is bele kell áramoltatni ebbe a projektbe. Szóval remélem, hogy lesz erőm mindehhez, és ahhoz is, hogy felvállaljam majd mindazokat a feladatokat, melyekkel a Szellemvilág akar majd megbízni e földi létem során. 2021-ben sem számítok könnyű évre, de bízom benne, hogy sok hasznos, fontos lépést meg tudunk tenni az életünkben, egyénileg, és kollektív szinten is, még ha mindezeket az ideihez hasonló vagy teljesen más jellegű nehézségek is fogják kísérni. 

2020. augusztus 4., kedd

A rádzsa-jóga állapota

Újabb részlet a Jóga-tárávalíból:

14. vers

na dristilaksjáni na csittabandhó
na désa-kálau na csa váju-ródhah
na dháraná-dhjána parisramó vá
szamédhamáné szati rádzsa-jógé

Ha valaki elérte a rádzsa-jóga állapotát, akkor az érzékei nem érzékelnek, az elméje nem kötődik a gondolatokhoz, nem érzékeli az időt és a teret és a légzése nem mozdul. A jóginak már nem kell erőfeszítést tennie a dháraná vagy a dhjánam állapotának eléréséhez.

Itt Sankara a rádzsa-jóga állapotáról beszél, mely szó szerinti fordításban kétfélét jelenthet: „Összekapcsolódás a királlyal”, vagy „a ragyogó jóga”. A „király” kifejezés ez esetben utalhat Istenre vagy a tudatra, mely a test királya. Az elme és a tudat egybeolvadása a rádzsa-jóga állapota. Mivel ezt tekintik a jóga legmagasabb szintjének, arra a jógára is utalhat, mely a „többi felett ragyog”.

A jógi akkor éri el a rádzsa-jóga állapotát, ha huzamosabb ideig fenn tudja tartani a kévala kumbhakát. Ha a jógi a kévala kumbhaka közben az átmanra, vagyis az önvalójára koncentrál, akkor eléri a rádzsa-jóga állapotát.

Ebben az állapotban a jógi érzékszervei nem azért nem aktívak, mer képtelenné válnak az érzékelésre, hanem azért, mert befelé koncentrál, az önvalóra, mely túl van az érzékek felfogóképességén. Az elmével kapcsolatban is hasonló a helyzet: mivel az elme is befelé, az önvaló felé fordul, semmilyen külső gondolat nem jelenik meg benne. Ha az elmében külső gondolatok jelennek meg, akkor már nem képes kapcsolatban maradni az átmannal. Az összekapcsolódás csak egy pontra irányított figyelem esetében következhet be. Tehát ha bármilyen gondolat felmerül az elmében, az már önmagában zavart okoz, ezért Sankara kijelenti, hogy az elme mentes a gondolatoktól.

2020. augusztus 3., hétfő

Védikus Asztrológia E-learning csomag

Akik már régebb óta ismernek, azok tudják, hogy 2002 és 2010 között elmélyülten foglalkoztam a védikus (hindu) asztrológiával. Olyannyira, hogy ezalatt a nyolc év alatt több, mint 1000 horoszkópot kielemeztem, és összeállítottam egy 4 éves védikus asztrológia iskola tananyagát, melyet legalább 30 tanulónak le is adtam. Tudomásom szerint ketten mind a mai napig praktizálnak közülük. Én magam elsősorban Sanjay Rath-tól, a Sri Jagannath Vedic Center alapítójától tanultam a leghíresebb ősi mesterek, Parásara és Dzsaimini asztrológiai módszereit. Sanjay Rath és vezető tanítványa, P.V.R. Narasimha Rao jóvoltából nem csak olyan bepillantást kaphattam a védikus asztrológia szerteágazó rendszerébe, ami még Indián belül sem adatik meg mindenkinek, hanem megtanultam ezeket a módszereket a gyakorlatban is alkalmazni és tanítani.

Azóta eltelt tíz év, és az védikus asztrológia kikerült az életem fókuszából, ám egyrészt nem szeretném hagyni veszendőbe menni azt a tudást, amit megkaptam, másrészt úgy érzem, hogy kötelességem is továbbadni mindazt, amit mestereimtől tanultam. Ezért összeállítottam egy E-learning otthontanulós csomagot, mely az alábbiakat tartalmazza:

1. A 4 éves Védikus Asztrológia Iskola tananyaga pdf formátumban, példahoroszkópokkal és feladatokkal együtt, 8 kötetben,1327 A4-es oldal terjedelemben. A tananyag tartalmazza a Brihat Parásara Horá Sásztra, a Dzsaimini Szútram és a Prasna Márga teljes magyar fordítását magyarázatokkal, valamint a következő témákat elemzi részletesen:

- születési horoszkópelemzés
- ómenek tudománya (születési testi jegyek, időjárás stb.)
- a jegyek, házak és bolygók részletes analógiái
- a részhoroszkópok értelmezése
- a bolygók ereje, aspektusai, kombinációi
- események időzítése a korszakrendszerek segítségével
- élethossz meghatározása
- spirituális asztrológia
- születési idő pontosítása
- női asztrológia
- káros hatások semlegesítése
- karma-asztrológia Dzsaimini rendszere alapján
- tadzsaka (éves horoszkópok)
- gócsara (tranzit-hatások elemzése)
- prasna (kérdő asztrológia)
- muhúrta (események asztrológiailag kedvező időzítése)
- naptárszámítás
- házassági/partnerkapcsolati kompatibilitás
- a mundán asztrológia alapjai (szervezetek, országok stb. horoszkópjának felállítása)

2. Jagannatha Hora védikus asztrológia szoftver csomag (Windows op. rendszerre).
3. További 10 védikus asztrológia szoftver.
4. Több, mint 20 ezer magyar és nemzetközi híresség, történelmi alak születési adatai.
3. Angol nyelvű E-könyv gyűjtemény (a védikus asztrológiáról szóló legjobb 66 e-könyv)
4. Bónusz ajándék: "A védikus asztrológia kézikönyve" című, 2000-ben megjelent könyvem pdf-változata, és más magyar nyelvű anyagok az internetről.
5. Bónusz ajándék: egy eredeti indiai (a képen látható) Navaratna-medál ezüstből, a kilenc bolygót harmonizáló drágakövekkel díszítve.

Az E-learning csomag ára 60000 Ft.

Ha szeretnéd megrendelni ezt a csomagot, mely több, mint 450 MB adatot tartalmaz, írj egy emailt a gaurangad@gmail.com címre, és válasz-emailben meg fogod kapni a számlaszámomat, melyre utalni tudsz. Szükségem lesz a számlázási és postacímedre is, mivel az átutalás beérkeztét követően emailben kapod meg a számlát és a Wetransfer-linket a letölthető adatcsomaggal, a medált pedig postára fogom adni. A tanuláshoz további konzultációs lehetőséget és személyes segítséget nem fogok tudni adni, de fel tudod venni majd a kapcsolatot az aktívan praktizáló tanítványaimmal. A tananyag elsajátításának nincs határideje, de javaslom, hogy minél előbb kezdd el a gyakorlást, a horoszkópok alapszintű kielemzése által. Pár száz horoszkóp felállítása során már kialakul a kellő rutin a tanultak alkalmazásában. Bár a tanulási folyamat önálló, amikor úgy érzed, hogy készen állsz, jelentkezhetsz nálam vizsgára, mely egy általam ismert ember horoszkópjának kielemzéséből fog állni. Szeretettel és áldással bocsátom útjára ezt a tudást... Namaste 🙏🙏🙏

2020. augusztus 2., vasárnap

Uddzsájí és sítalí pránájáma

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Uddzsájí

Lassan és mélyen lélegezzünk be mindkét orrlyukon keresztül (púraka), miközben hangot hozunk létre a torkunk hátuljában, tartsuk vissza (képességünk szerint), és utána lélegezzünk ki (récsaka) a jobb orrlyukon keresztül. Ezután, mint előtte, púraka és kumbhaka és utána lélegezzünk ki a bal orrlyukon keresztül. Utána púraka. Ez növeli az étvágyat, javítja az emésztési tüzet és megtisztítja az epevezetéket.

Megjegyzés: Az Ashtanga vinyásza rendszerben az uddzsájí pránájámát általános, tudatos légzőgyakorlatként alkalmazzák az ászana-gyakorlás közben. Éppen ezért itt nincs légzésvisszatartás, illetve a kilégzés mindkét orrlyukon keresztül történik, ugyanúgy, mint a belégzés.

Sítalí

Csavarjuk össze a nyelvünket, mint egy csónakot és félig toljuk ki a csücsörítő ajkak között, minél szorosabban tartva a képességünk szerint, végezzünk púrakát és kumbhakát a csónak alakúra bepödört nyelven keresztül. A kumbhaka közben húzzuk vissza a nyelvünket a szánkba. A récsaka folyamata hasonló az uddzsájí pránájámáéhoz.

A második és harmadik pránájáma kilégzési (récsaka) fázisa alatt a kezeinket tartsuk a szúrja-bhédana pránájámánál leírtakkal megegyezően. Csökkenti a szomjúságot, a forróságot a fejben, a mellkasi fájdalmat és a szédülést.

Megjegyzés: A sítalí általános leírásánál szintén nem szokott szerepelni a kumbhaka, illetve a récsaka ugyanúgy az összepödört nyelv által létrehozott csatornán keresztül történik, mint a púraka. Az itt ismertetett, váltott orrlyukas változatok a nádí sódhanához hasonló kiegyensúlyozó hatással vannak a nap-hold energiákra. A szúrja-bhédana „kontragyakorlata” a csandra-bhédana, melyben a belégzés a bal orrlyukon keresztül történik, a kilégzés pedig a jobbon keresztül. Ez a pránájáma, a szúrja-bhédanával ellentétben a hold-energia áramlását erősíti."

2020. augusztus 1., szombat

A szúrja-bhédana pránájáma

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Összefoglalva:

jávatpránah szthitó déhé távaddzsívanam ucsjaté

Ami azt jelenti, hogy a testünk csak addig él, amíg a prána-váju és a prána-sakti benne lakozik és ragyogóvá teszi, és amikor elvesznek, akkor már nincs élet a jóga-sásztrában jártas emberek szerint.

Ahhoz, hogy ez a prána-váju és prána-sakti mindig átjárja a testünket, három fontos típusa létezik a pránájámának:

  1. Szúrja-bhédana;

  2. Uddzsájí;

  3. Sítalí

Végrehajtás

Szúrja-bhédana

Lélegezzünk ki lassan és mélyen a jobb orrlyukon keresztül (és tartsuk elzárva a bal orrlyukat a jobb kezünk gyűrűs és kisujjával). Rövid idő múlva lélegezzünk be ugyanígy ugyanezen az orrlyukon keresztül. Ezután tartsuk vissza a légzést a képességeinknek megfelelően (eleinte 5 másodpercig), majd a fent leírtakkal megegyezően lélegezzünk ki a bal orrlyukon keresztül (közben szorosan zárjuk el a jobb orrlyukat a jobb hüvelykujjunkkal és lazítsuk el a bal oldalon lévő ujjainkat). A belégzést és a légzésvisszatartást gyakoroljuk ugyanúgy, mint korábban. Légzésvisszatartás közben mindkét orrlyukat fogjuk be a megfelelő ujjakkal.

A kilégzés a récsaka, a belégzés a púraka, a légzésvisszatartás pedig a kumbhaka a jóga-sásztra szerint. Ahány récsakát elvégzünk, ugyanannyi púrakát és kumbhakát hajtsunk végre. Ez a szúrja-bhédana. Jobb oldali púraka, bal oldali récsaka, és egyesek szerint nem végzünk púrakát a bal oldalon.

Ez fejleszti a prána-vájut, a prána-saktit, a tudást és az élethosszat."