A puránák befolyásának elvesztése

Újabb részlet az Ísvara-gítá bevezetőjéből:

"Az Ísvara-gítá, bár a középkori hinduk szemében befolyásos szöveg volt, csupán egy a „gítáknak” nevezett részek közül a puránákból. A hindu mitológia legtöbb modern tudósa figyelmen kívül hagyta filozófiai fókuszukat, valamint az indiai filozófia modern történészei is figyelmen kívül hagyták őket, mivel nem tartják megfelelően filozofikusnak a puránákat. De India premodern filozófusai nem osztották ezt a hozzáállást a puránákhoz. Az Ísvara-gítához írt, máig fennmaradt öt szanszkrit kommentár szerzői legalább ugyanolyan komolyan veszik ezt a szöveget, mint a Bhagavad-gítát. Egyikőjük (Vigjána-bhiksu) még azt is kijelenti, hogy a Bhagavad-gítá és az Ísvara-gítá lényegében ugyanazt a tanítást adja át. E hindu filozófusok teljes joggal fordultak az Ísvara-gítá és a puránák felé ekkora tisztelettel. Ha valóban a bölcs Vjásza írta a Mahábháratát és a számos puránát, akkor az Ísvara-gítá és a Bhagavad-gítá ugyanazt a filozófiát kell, hogy bemutassa. Hogyan változtathatná meg egy mindentudó bölcs az álláspontját, vagy keveredhetne önellentmondásba?

A modern korban az olyan befolyásos hindu reformerek, mint Gandhi, Aurobindo és Radhakrishnan eltértek a Védák szerzőségével és a puránák szerzőinek mindentudóságával kapcsolatos premodern elképzelésektől. Ma már a hinduk és nem-hinduk széles rétege elfogadja, hogy a puránákat, a Mahábháratát és a Rámájanát nem egy, hanem több ember írta, több évszázados időtartam alatt, és a tematikus váltások, melyeket egyes szövegekben felfedezhetünk, a szerzők váltakozásának köszönhetők. Mégis, ha a Mahábhárata és a puránák szerzője nem egy személy, hanem sok évszázad alatt születtek meg, kik voltak e szövegek valódi szerzői és összeállítói? Hogyan értelmezzük a puránákban gyakran ismétlődő történeteket, vagy pedig a Mahábháratában szereplő történeteket? Valóban összezagyvált, babonás szövegek-e a puránák, melyek a hinduizmus későbbi, degenerációs fázisának termékei?

A szövegek közötti átfedések a hinduizmusban: Az Ísvara-gítá, a Bhagavad-gítá és a Jóga-szútra

Egyes modern szerzők azért nem veszik komolyan az Ísvara-gítát, mert látszólag sok átemelést tartalmaz a Bhagavad-gítából. A 20. századi szanszrkit-tudós, Franklin Edgerton szavait idézve az Ísvara-gítá „imitatív előadás”, „sápatag és élettelen” az eredetihez képest. Sok nyugati indológus és modern hindu reformer osztotta az Ísvara-gítá, és általában a puránák ilyetén besorolását. A modern purána-ellenes attitűd egyik markáns példája Swami Dayananda Saraswati (1824-1883), a befolyásos Arya Samaj („Nemesek Gyűlése”) nevű reform-mozgalom alapítója. Dayananda a bálványimádás minden formáját ellenezte, és a Védákat úgy értelmezte, hogy a forma és név nélküli végső Isten racionális imádatát hirdetik. Bár egynémely hindu, aki a formán túli Istenben hisz, egyetérthet abban, hogy a bálványok imádata egy „létra”, melynek segítségével a műveletlen ember is meg tudja közelíteni az abszolút realitást, Dayananda szenvedélyesen tiltakozott. Álláspontja szerint:

„A bálványokon keresztüli imádat módszerét a tantrák és a puránák vezették be.... A bálványimádat nem egy létra, hanem egy nagy verem, amibe beleesvén darabokra zúzza magát az ember. Sohasem képes kikecmeregni belőle, és biztosan benne marad, amíg meg nem hal. Soha senki nem vált tanulttá a bálványok imádata által. Minden bálványimádó tudatlan marad, amíg a halál le nem győzi őket és véget nem vet sikertelen pályafutásuknak.”

Lenyomatok a Fénylő Energiatestben

A Fénylő Energiatest (a továbbiakban rövidítve LEF - Luminous Energy Field) tartalmazza az összes előző életeinkhez kötődő személyes emlékünket, de ugyanakkor az őseinkét is minden inkarnációnkra visszamenőleg. Ugyanakkor a LEF kapcsolatban áll a Kollektív Tudattal is, mely minden egyéni tudatosság hasonló lenyomatait hordozza. Az életünk során (magzati lét, születés folyamata, kisgyermekkor stb) szerzett traumákat vagy előző életbeli mély sebeket is tárolja a LEF. Ezek a lenyomatok színesben és teljes érzelmi intenzitásban tárolódnak. Olyanok, mint a szunnyadó számítógépes programok, melyek aktiválás hatására bizonyos viselkedés, kapcsolatok, balesetek, betegségek irányába tolnak, amik az eredeti sérülés visszatükröződései. Személyes történetünk folyton újraismétlődik. A fizikai sérülések lenyomatai a LEF legkülső rétegében tárolódnak. Az érzelmi lenyomatok a második rétegben, a mentális lenyomatok a harmadikban, és a lélek lenyomatai a negyedik, legbelső rétegben. A LEF-ben található lenyomatok bizonyos életutak felé predestinálnak. Ők komponálják az életeseményeinket, élményeinket, és az embereket, akiket bevonzunk az életünkbe. A lenyomatok arra késztetnek, hogy újraalkossuk a szívbemarkoló drámákat és a tragikus találkozásokat, de végső soron olyan helyzetek felé visznek, melyekben ki tudunk gyógyulni ősi lelki sebeinkből. 

A LEF tartalmazza annak a tervrajzát, ahogy az életünket éljük, ahogy öregszünk, ahogy gyógyulunk, és ahogy meg fogunk halni. Ha nincs előző lenyomata egy betegségnek a LEF-ben, akkor a gyógyulás hihetetlen sebességgel tud bekövetkezni. Ugyanilyen elv szerint, a betegségek lenyomatai blokkolják az immunrendszert, és rendkívül hosszú ideig is eltarthat, hogy kigyógyuljunk egy betegségből. Senki sem akar hónapokig lábadozni, ha meggyógyulhatnánk pár nap vagy egy hét alatt is. Ha sikerül megszüntetni a negatív lenyomatot, akkor az immunrendszer gyorsan képes leküzdeni a betegséget. 

A LEF legkülső rétegében található az energiatestünk membránja, vagy "bőre". Ez védelmező hártyaként funkcionál, mint ahogy a testünk védőrétege a bőr. A fizikai sérülések és betegségek lenyomatai ebbe a membránba vésődnek be, mint az üvegbe karcolt minták. Súlyos traumák vagy lélekvesztés esetén a membrán folytonossága megszakad, rések keletkeznek benne, melyeken keresztül különböző parazitikus entitások, negatív betegség-energiák is betelepedhenek. 

A LEF-ben akkor leketleznek lenyomatok, ha a traumát kísérő negatív érzelmeket nem tudtuk feldolgozni. A LEF lenyomatai furcsa és látszólag ok nélküli eseményeket eredményezhetnek a külvilágunkban. Például olyan szerelmi partnerekkel találkozhatunk, akik mind ugyanazt a mérgező jellemvonást ismétlik. A legfurcsább helyekre vihetnek a lenyomataink, hogy sorsszerűen találkozzunk valakivel, beprogramozhatják azt, hogy elüssék az autót, amiben ülünk, vagy épp hogy megússzuk a karambolt. 

A gyógyító célja az, hogy "lecsapolja" a mérgező érzelmi energiát a lenyomat körül, majd törölje magát a lenyomatot. Ahhoz, hogy a gyógyító sikeresen meg tudja tisztítani a kliens energiamezejét, a sajátját is mély tisztításnak kell alávetnie. Ez azt jelenti, hogy a gyógyító többé nem azonosítja magát a személyes történetével. Ezért mondják a navajo orvosságos emberek, hogy "Én vagyok a hegy, Én vagyok a folyók." Lehet, hogy a gyógyítót is érte veszteség, nélkülözés, fájdalom vagy abúzus, de ő megértette, hogy mindezeken túl ő is csak egy utazó a végtelenségbe vezető úton. 

Ez a LEF tisztításával való gyógyítás, és egyben a Munay Ki rítusok célja is. Nem az a feladatunk, hogy a kliensek történeteivel dolgozzunk, mint egy pszichoterapeuta tenné. Abban kell segíteni nekik, hogy megértsék: nem azonosak a történeteikkel, és nem csak szereplői egy forgatókönyvnek, amit az apjuk, anyjuk vagy az a kultúra vagy kor írt, amiben éppen élnek, hanem ők a forgatókönyv-írók. Ahhoz, hogy ezt elérjük, fel kell tárnunk a LEF-ben rejlő lenyomatokat, és meg kell gyógyítani őket. 

Az Ísvara-gítá történelmi háttere

Újabb részlet az Ísvara-gítá bevezetőjéből: 

"Az Ísvara-gítá történelmi háttere

A legkorábbi hindu szövegek a Védák, melyeket szanszkrit nyelven jegyeztek le kb. Kr. e. 1500-ban. Sok hindu számára a Védák jelentik az abszolút tekintélyt a szentírások között. A tradicionális magyarázat szerint a Védák örökek és nem ember szerezte őket, hanem ősi bölcsek kapták meg, akik elmondták és megjegyezték a Védák szavait. Igazából a „szentírás” szó félrevezető olyan szempontból, hogy a Védák szóbeli szövegek, melyeket csak a keletkezésük után több száz évvel írtak le. A Védák tudósai határozottan különbséget tesznek az örök Védák és az egyéb szövegek között, melyeket emberi szerzők írtak. Ebbe a második kategóriába tartozik a Bhagavad-gítá és az Ísvara-gítá, mindkettőt a Vjásza nevű bölcsnek tulajdonítják. Bár mindentudó látnoknak tartották, a Vjásza és más nagy bölcsek által alkotott szövegek nem kaptak olyan autoritív besorolást, mint az örök Védák. A „tradicionális” (szmriti) szövegek közé sorolják őket, szemben a „megnyilvánult” (sruti) szövegektől, melyek a Védákat alkotják. Siva és Visnu istenek, melyek központi szerephez jutnak az Ísvara-gítában, eltérnek azoktól, akiket a legtöbb Véda emleget. Mégis, Siva korai formája valamilyen módon jelen van a Védákban, Rudra („az Üvöltő”) néven. A Védák későbbi formáiban, az upanisadokban már egyre több jelét fedezhetjük fel Rudra-Siva imádatának. A Svétásvatárá Upanisad (kb. Kr. e. 2. sz.) Rudrát írja le a legfelsőbb lényként és az egész világ teremtőjeként. E monoteisztikus szöveg motívumai nagy befolyást gyakoroltak a későbbi vallásos irodalomra, beleértve a Bhagavad-gítát és az Ísvara-gítát is.

A puránák, e terjedelmes szövegek csoportja, melyek szerkesztése a Kr. e. 4. században kezdődött, a forrásai a Siva istent körülvevő mitológia nagy részének, mely inspirációként szolgált a középkori és modern hinduk számára. A puránákban található meg a gítáként, azaz dalként ismert szövegek nagy része. A Mahábhárata és Rámájana című hindu eposzokhoz hasonlóan, a puránák is „tradicionális” és nem „megnyilvánult” szövegek. Mindezeket a puránákat Vjásza műveiként tartják számon, akinek emberfeletti írói képességekkel kellett rendelkeznie, ha történelmi tényként kezeljük az ő szerzőségét. A puránákat néha „mitológiai” szövegnek címkézik. Bizonyára a hindu mitológia gazdag forrásai, de annál sokkal többek is. A Mahábháratához hasonlóan a puránák a bölcsesség kiterjedt forrásai, melyek foglalkoznak a filozófiával, teológiával, törvénnyel, asztrológiával, szertartástannal, kozmológiával és a politikatudománnyal is, általában oly módon kombinálva, ami ellehetetleníti a stílus-kategorizálást. Maga az Ísvara-gítá az egyik ilyen purána, a Kúrma Purána („A Teknős-inkarnáció puránája”) egyik részlete.

A puránák gyakran mutatják be az isteni formák hármasságát (a trimúrtit), melyen belül mindegyik forma meghatározott feladattal bír: Brahmá felelős a világ teremtéséért, Visnu a világ fenntartásáért, Siva pedig a világ pusztulásáért. Ez a megfogalmazás azonban nincs összhangban a puránák számos monoteisztikus hangvételű részével. Az Ísvara-gítá szerint, bár úgy tűnhet, hogy Brahmá és Visnu Sivától függetlenül végzik a dolgukat, a bölcsek tudják, hogy az összes többi istent egy legfelsőbb istenség irányítja, és annak a részeit alkotják. Ez az egyedüli legfelsőbb isten Siva. Siva az egyetlen abszolút isten, és a többi isten csupán az Egy különböző aspektusai. Mint ahogy a Bhagavad-gítá vagy a Svétásvatárá Upanisad is, az Ísvara-gítá szigorúan véve nem politeisztikus szöveg. Ugyanakkor nem is abban az értelemben monoteisztikus, mint a Biblia, vagy a Korán. Az Ísvara-gítá monoteizmusában a számos isten mind valóságos, és valóságos hatalmuk van a világban. De az összes hatalmuk az Egytől, a legfelsőbb Sivától származik."

Az aura - a Fénylő Energiamező

Mindannyian rendelkezünk egy finom fizikai testtel, melyet "nyugati" kifejezéssel aurának szoktunk nevezni, a q'ero sámánok pedig fénylő energiamezőnek (Luminous Energy Field, LEF), neveznek. Ez az energiamező körülveszi a fizikai testünket, és ugyanúgy irányítja a testünket, mint ahogyan a mágnes energiamezeje irányítja az üveglapra szórt vasreszeléket. A fénylő energiamezőnk az idők kezdete óta létezik. Eredendően egy volt a Teremtés/Teremtő megnyilvánulatlan ragyogásával, és a végtelenségig fennmarad. Az időn kívül létezik, de megnyilvánul az időn belül is, és új fizikai testeket hoz létre életről életre.

Képzeljük el azt, hogy áttetsző, színpompás fénygömb vesz minket körül, melyben a kékek, zöldek, magenta és sárga színek árnyalatai pulzálnak, egészen a kinyújtott karjaink távolságáig. A bőrünk felett az arany fény nyalábjai áramlanak az akupunktúra-meridiánok hálózata mentén. A bőrünk és a fénylő energiamező membránja között ragyogó áramlatok hömpölyögnek, és örvényekké sűrűsödnek. Az életerőnek ez a tégelye élő energiából áll, mely ugyanolyan nélkülözhetetlen az egészségünk szempontjából, mint a vér által szállított oxigén és tápanyagok. A fénylő energiamezőnk a legtisztább és legértékesebb életerőből áll. Amikor a fertőzések, környezetszennyezés, vagy stressz lecsökkentik ezt az életerőt, akkor megbetegszünk. Az egészésgünket, életerőnket és aktív, egészséges éveink magas számát akkor tudjuk biztosítani, ha bőségesen feltöltjük magunkat életerővel. 

Az indiai és tibeti jógik, akik mér sok ezer évvel ezelőtt dokumentálták a fénylő energiamező létezését, energiagömbnek vagy glóriának írják le, mely körbeveszi a testünket. Eleinte furcsának tűnhet, hogy ugyanezzel a koncepcióval találkozunk a dél-amerikai dzsungelek és az Andok sámánjainak tanításaiban. Természetesen, ha felfogjuk az emberi energiamező univerzális mivoltát, akkor megérthetjük, hogy minden kultúrában rátaláltak. Keleten a tanka-ábrzolásokon arany és kék tűznyalábok veszik körül a Buddha testét. Nyugatok Jézust és az apostolokat ábrázolják glóriával a fejük körül. Az amerikai bennszülöttek mítoszai is beszámolnak olyan emberekről, akik éjszaka is ragyogtak, mintha belső tűz izzana bennük. Az andoki tudásőrzők szerint Pacsakuti teste, akit a Nap fiának tekintettek, a hajnal fényével ragyogott.

Minden érző lény teste a földön fényből áll. A növények közvetlenül a Napból fogadjűák be a fényt, és átalakítják életté, az állatok pedig növényeket esznek, így a fény az élet alapvető építőköve. Élő anyagba ágyazott fény vagyunk. Minden élőlény körülöttünk fényből áll, mely különböző formákba és frekvenciákba van csokaómagolva. Az atomfizikusok is azt tapasztalják, hogy ha mélyen bepillantunk az anyag alkotóelemeibe, akkor azt találjuk, hogy az egész univerzum rezgésekből, hullámokból, fényből, energiakvantumokból épül fel. 

Tévedés lenne azt hinni, hogy a Buddha vagy Jézus testét körülvevő ragyogásról szóló leírások puszta legendék. Sőt, valamiféle furcsa foszforeszkáló fényjelenségnek sem tudhatjuk be ezt a ragyogást, mint például a szentjánosbogarak esetében. A Buddha megmutatta a megvilágosodás felé vezető utat. Megtanította, hogy kövessük a fényünket, ha fel akarunk szabadulni a szenvedés alól. Amikor Jézust megekeresztelték a Jordán folyóban, vakító fény-nyaláb jelent meg fölötte. Ha azt gondoljuk, hogy Jézus ragyogott a szeretet fényétől, de mi nem vagyunk erre képesek, akkor elutasítjuk a tanítását, mely szerint "még nagyobb dolgokra is képesek lesztek, mint amikre én voltam." A fényre utaló kijelenetéseket általában metaforikusan kezeljük. Azt gondoljuk, hogy a "megvilágosodás" a magasabb értelem fényére utal. Az andoki sámánok azonban a fényt és az aura ragyogását tényként kezelik, mely megtapasztalható. Amikor felismerjük fény-természetünket, akkor ki tudunk lépni az anyagi világ béklyóiból, és megtapasztaljuk a Végtelent.

A hiteles gyakorló és jógaoktató

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"A Svétasvatárá Upanisad szerint azok, akik rendszeresen végzik a jógánga-szádhanát, és betartják a nijamákat, megszabadulnak a halálfélelemtől és a betegségekkel szembeni félelemtől.

pithivjaptédzsó'nilakhé szamutthité pancsátmaké jógaguné pravritté
na taszja rógó na dzsará na mritjuh práptaszja jógágnimajam saríram (2.12)

„Amikor a jóga ötféle felfogása, mely az elmének a föld, víz, tűz, levegő és éter elemre történő koncentrációjából fakad, megjelenik a jógi előtt, akkor a teste a jóga tüzéből álló testté válik, és nem érintheti meg a betegség, öregkor vagy a halál.”

Ez érvényes azokra, akik gyakorolták a jógát és elérték a divja tédzsa sarírát (isteni és ragyogó testet) – práptaszja jógágnimajam saríram (lásd a fenti versben).

laghutvam-árógjam-alólupatvam varna-praszádam szvaraszausthavam csa
gandhah subhó mútra-purísam-alpam jóga-pravrittim prathamám vadanti (2.13)

1. laghutvam – a test könnyedsége

2. árógjam – egészség (mentesség a betegségektől)

3. alólupatvam – mentesség a szomjúságtól (az érzékszervek késztetései feletti uralom)

4. varna praszádam – tiszta testszín

5. szvara szausthavam csa – szép hang

6. gandhah subhah – kellemes testszag

7. mútra-purísam alpam – lecsökken a vizelet és széklet mennyisége

jóga-pravrittim prathamám vadanti – akik helyesen gyakorolják a jógánga-szádhanát, először ezeket az eredményeket fogják elérni.

„Azt mondják, hogy a jógában elért siker első jelei a test könnyedsége, az egészség, a szomjúság megszűnése (az elme elégedettsége), a tiszta testszín, szép hang, kellemes illat és a kiválasztott vizelet és széklet mennyiségének lecsökkenése.”

Nem tévedés azt mondani, hogy akik csak képeskönyveket nézegetve tanulják a jógát, azok tévúton járnak. A Hatha-jóga Pradípiká szerint azok fogják elérni a kívánt eredményt, akik egy képesített tanártól tanulnak:

évamvidhé mathé szthitvá szarva-csintá-vivardzsitah
gurúpadista-márgéna jógam éva szamabhjaszet /1.14/

„Egy ilyen szobában elhelyezkedve és minden aggodalomtól megszabadulva a jóginak meg kell kezdenie a gyakorlást a guru utasítása alapján.”

Nagyon jó hír, hogy látjuk a jógángászana gyakorlását bemutató és tanító emberek számnak növekedését. Azokat kell azonban felkeresnünk, akik elsajátították a jóga-darsana titkait, és csak tőlük szabad tanulni. Akik nem tanulmányozták a Védákat, a Védántát és a jóga-sásztrát (jógáról szóló szentírásokat), nem képesítettek a Jóga-szútra szerint:

saucsa-szantósa-tapah-szvádhjájésvara-pranidhánáni nijamáh (2.32)

„A tisztaság, elégedettség, lemondás, az önvaló tanulmányozása, és a Legfelsőbb Lény iránti odaadás az előírások.”

A siker jelei a jógában

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"A siker jelei a jógában

Akik a pránájámát is gyakorolják a jógánga szádhanával párhuzamosan, szert tesznek a hatha-jóga laksanamra – Ezt a Hatha-jóga Pradípiká 2.78 egyértelműen elmagyarázza (ne felejtsük el, hogy a gyakorlásnak a sásztra szerint kell történnie).

vapuh krisatvam vadané praszannatá náda-szphutatvam najané szunirmalé
arógatá bindu-dzsajó 'gnidípanam nádí-visuddhir hatha-jóga-laksanam

1. vapuh-krisatvam – a testnek az az állapota, melyben nem hízhat el

2. vadané praszannatá – az arc ragyogása és békéje

3. náda-szphutatvam – a beszéd és a szív tisztasága

4. najané szunirmalé – a betegségektől mentesen ragyogó szemek

5. arógatá – minden betegség megszűnése

6. bindu-dzsajah – a szexuális energia feletti uralom

7. agni-dípanam – az emésztés tüzének lángolása

8. nádi-visuddhi – a véredények megtisztulása

„Amikor a test karcsú, az arc elégedettséget sugároz, megnyilvánul a belső hang, a szemek tiszták, a test egészséges és képesek vagyunk uralkodni a magunk fölött, és az étvágy növekszik, akkor tudnunk kell, hogy a nádík megtisztultak, és elértük a sikert a hatha-jógában.”

Ha tanulmányozzuk a Jóga-szútra 1.3, 2.46, 2.47 és 2.48. verseit Vjásza magyarázataival, akkor megismerhetjük a jógánga szádhana speciális eredményeit.

1.3. tadá drastuh szvarúpé 'vaszthánam

„Akkor a látó megállapodik önnön természetében.”

2.46. szthira-szukham-ászanam

„A jógapóznak a stabilitás és könnyedség tulajdonságaival kell rendelkeznie.”

2.47. prajatna-saithiljánanta-szamápattibhjám

„A póz akkor következik be, amikor az erőfeszítés megszűnik, és a végtelenen történő meditáció megjelenik.”

2.48.tató dvandvánabighátah

„Az ászanában nem hatnak az ellentétpárok.”

A nyolcadik és kilencedik csakra

Folytatjuk a nyolcadik és a kilencedik csakra ismertetését Alberto Villoldo információi alapján.

Akinek blokkolva van a nyolcadik csakrája, az úgy érezheti, hogy csak részlegesen van jelen a testében, folyamatosan és zavaró módon átéli a disszociáció állapotát és a kapcsolódás hiányát az itthet és a mosthoz. Ilyenkor gyakran segíthet a lélekvisszahívás, és sok esetben a levált lélekrész a köztes létben (a középső világ negyedik, finomfizikai dimenziójában) keresendő, mivel már le sem született ebbe a testbe. Azok a szellemek, akik elhagyták a testüket, de bizonyos emberekhez vagy helyekhez próbálnak kapcsolódni itt a Földön, szintén ebben a bardó-állapotban rekedtek. Ha valakinek spontán és kiegyensúlyozatlan módon aktiválódik a nyolcadik csakrája, akkor a tudata szintén ebben a köztes világban rekedhet. Az eredmény lehet pszichiátriai kezelés, vagy otthoni széthullás, vagy esetenként furcsa new age-kultuszokhoz csatlakozik az illető. A földelés mindenképpen fontos az egyensúly visszaszerzéséhez. 

A nyolcadik csakra tulajdonsága a láthatatlanság. Ebben a csakrában valósítjuk és tapasztaljuk meg a "Szemtanú"-minőséget, mely a kezdetektől jelen volt spirituális fejlődésünk útján. A Szemtanú az a részünk, amely nem változik, amelynek nem kell fejlődnie. Amint megdszűnik azonosulása az elmével, képes lesz teljességgel rálátni az elmében zajló drámákra, anélkül, hogy bevonódna. A Szemtanú megfigyeli az életünk alakulását, és mindig tudja, hogy a történetek, melyekkel leírjuk magunkat, nem mások, mint történetek. Minden, amit magunkról gondolunk, különbözik a valódi Önvalótól. 

A Szemtanú tudja, hogy semmi sem valós, amit látunk vagy meg tudunk fogni. A Szemtanút a misztikus érdekli, és nem a megnyilvánult. A Szemtanú mindent érzékel, de ő maga érzékelhetetlen, mivel nem válhat érzéktárggyá. Ezért a Szemtanú láthatatlan. A láthatatlanságot, az "én"-ségek feladásán és a csend gyakorlásán keresztül érhetjük el. 

A kilencedik csakra

A nyolcadik csakra forrása a kilencedik gcsakra, mely az egyéni fény-energia mezőn kívül létezik, és az egész kozmoszon átível, túl az időn és a téren, az eredeti, kristálytiszta Ősforrásból. Itt tapasztalhatjuk meg a Teremtés fenséges kiáradását. A kilencedik csakra teljességgel szellemi dimenziójú, átlátszó fehér fény szimbolizálja. Euz a fehér fény mindent átjár és a minden megnyilvánulás m9ögötti, megfoghatatlan lényeg. A buddhizmus tganítása szerint például az üresség és a fény egylényegű, és aki ezt megtapasztalja, az eléri a megvilágosodást. A kilencedik csakra magja a végtelenség. Úgy is kifejezhetjük, hogy a nyolcadik csakra (Virakócsa) a bennünk lakozó Istent képviseli, míg a kilencedik csakra a mi (az egyéni tudatosság) jelenlétünk vagy mintázatunk a Teremtőben. A kilencedik csakra eléréséhez a nyolcadik csakrából kiinduló ezüst- vagy aranyfonálon keresztül "kapaszkodhatuk fel", hogy megérezzük az egységet Istennel.

A pasupata-jóga

Andrew J. Nicholson előszava az Ísvara-gítához

"Az Ísvara-gítá egy filozófiai költemény, mely a Siva-imádók egyik csoportja, a pasupaták tanításait közvetíti. Ez a csoport mélyreható és tartós befolyással volt a hinduizmus kialakulására. Kr. u. 8. századbeli születése óta sok nemzedéknyi filozófus, hívő és jógi inspirációjának a forrása volt Indiában. Híres elődjéhez, a Bhagavad-gítához hasonlóan, tartalma túlmutat a puszta filozófiai elméleteken: leírja azoknak a spirituális gyakorlatoknak a rendszerét, mellyel elérhetjük a transzcendenst és az abszolút szabadságot. Ezek a spirituális gyakorlatok - a „pasupata-jóga” - etikai szabályokból, légzéskontrollból, fizikai pózokból, és mentális koncentrációból állnak, melyek által a jógi isteni tudásra, erőre és felszabadulásra tesz szert. A pasupaták nem elégszenek meg csupán azzal, hogy megismerjék Istent. A pasupata-jóga végső célja az Istenné válás – elérni az Úr Siva fenséges hatalmát és bölcsességét még ebben az életben a mentális elmerülés, és vele, a Jóga Urával történő egyesülés által.

A 20. és 21. századi globalizált jógában virágzó számos különböző gyakorlat bizonytalanság elé állította a modern jógikat a jóga gyakorlásának végső célját illetően: Vajon a stresszoldás az? Az elme békéje? Az önmegvalósítás? A nirvána? Sok mai tanító Patandzsalí Jóga-szútráit (egy prominens, Kr. u. 2. és 5. század között íródott szöveget) tartja a jóga-gyakorlás irányelveit összefoglaló hiteles forrásnak. De ha megvizsgáljuk Patandzsalí művét, akkor úgy találjuk, hogy számos, a jógával kapcsolatos elképzelés és gyakorlat, ahogy azokat ma értelmezzük, hiányzik belőle. Az egyik jellegzetes eltérés Patandzsalí relatív érdektelensége a fizikai pózok (ászanák) iránt, ami a modern jógik gyakorlatának fő fókusza. Egy másik meglepetés lehet egyes hinduk számára Isten (ísvara) helyzete Patandzsalí Jóga-szútráiban. Bár gyakran a „klasszikus hindu” jógaként írják le, Patandzsalí szerint Isten imádata és a rajta történő meditáció csupán a jóga legmagasabb formájának előkészítő gyakorlata. Ez ellentétes a legtöbb hindu megértésével, akik számára az elmerülés Istenben a legmagasabb jógikus gyakorlat. Az Ísvara-gítában is felfedezhetjük Patandzsalí nyolcfokú jógájának bizonyos befolyását. E későbbi szöveg szerint azonban Patandzsalí legmagasabb fokú mentális elmerülése (a szamádhi) alacsonyabb rendű, mint az elmerülés Istenben.

Az Ísvara-gítában sok közös téma és elképzelés található a híres Bhagavad-gítával, melyet mintegy hat évszázaddal korábban írtak. A két szöveg közötti legnyilvánvalóbb különbség az isten személyében van, aki elmondja a tanításokat. A Bhagavad-gítában ez Krisna egy szekérhajtó álruhájában, aki bevezeti Ardzsunát, a nagy harcost a filozófia és a szent kötelességek (dharma) rejtelmeibe. Az Ísvara-gítában pedig Siva, mint Pasupati, a Vadak Ura, aki a bölcsek egy csoportját oktatja a legmagasabb igazságról és annak megvalósítási módjáról a jóga gyakorlása által. Siva kijelenti, hogy ő maga a legfelsőbb, ő az összes többi isten teremtésének forrása, és a jógik koncentrációjának végső középpontja. A közhiedelem szerint, főleg a nem-hinduk körében Sivát a pusztító istennek tekintik. Az Ísvara-gítá szerzői, a pasupaták szerint azonban ő ennél sokkal több: az univerzum teremtője és a világi kötődés, valamint a felszabadulás végső forrása."

A gyógyítók rítusa

A Munay-ki első rítusa a Gyógyítók rítusa (Hampe Karpay)

Alberto Villoldo szerint a Gyógyítók rítusa, vagyis a Hampe áldás az Andok felföldjein élő Q'ero indiánoktól származik. Az alapozó rítusok közül a Gyógyítók rítusa az első. Elindítja a gyakorlót a gyógyulás és gyógyítás útján, és feltölti a pi-kövét, valamint emlékezteti a tenyereit a bennük rejlő gyógyító képességre. Összeköti a gyakorlót a múltból származó gyógyító fénylények láncolatával, akik támogatják személyes átalakulását és mások gyógyítását.

A fény-energia test (LEF - Luminous Energy Field)

Mindannyian rendelkezünk egy aurával, éterstesttel, finom fizikai testtel, mely a fizikai testünket veszi körül. Az energiatest életerőből áll, melyet a különböző hagyományok pránának, csínek, kínek, odnak vagy manának neveznek. Az energiagyógyászat alapelve az, hogy az energiamezőt egyensúlyi állapotba kell hozni, ami azt jelenti, hogy a hucsa (nehéz, sötét energia) és a számi (fényes, könnyű energia) harmonikus kapcsolatba kerül egymással. A jin és jang, fény és árnyék, férfi és női minőség dinamikus egyensúlya ez. 

A csakrák rendszere az inka hagyományban

A q'ero tanítások kissé másképpen kezelik a csakrákat, mint ahogyan az indiai hagyományból megszoktuk. A csakrákat vagy erőközpontokat nawinak nevezik, és misztikus szemeknek (finom fizikai érzékszerveknek) tekintik. A hét elsődleges nawi a két fizikai szem és a hetedik szem (amit mi harmadiknak nevezünk), a kunka nawi (torok), a sonqo nawi (szív). qosqo nawi (köldök) és a siki nawi (gyökércsakra). Az öt másodlagos szem a két maki (tenyér), a két csaki (a talpak) és az uma (a fejtető). 

Virakocsa - a nyolcadik csakra 

A jóga-hagyomány hét csakráról tesz említést, melyek a fizikai testhez kapcsolódnak. Alberto Villoldo q'ero tanítója, don Antonio viszont azt tanította, hogy kilenc csakrával rendelkezünk, és a nyolcadik és akilencedik a testen kívül található. A nyolcadik csakra a fejünk fölött néhány hüvelykkel helyezkedik el, és itt tapasztaljuk meg a mély kapcsolódást a Termetővel és a Teremtéssel. Don Antonio Virakocsának nevezte ezt a nyolcadik csakrát, ami annyit tesz: "A szent forrás". Megfeleltethető a keresztény "lélek" fogalmának, mivel az is véges és személyes.

A nyolcadik csakránk a fejünk felett beleg, mint egy forgó arany nap. A Krisztus, Budda vagy egyéb ábrázolásokon a glória jelzi. A nyolcadik csakra arany színű, és túl van az időn. A test halála nem hat rá. Olyan, mint egy asztalos, aki elkészít egy széket, majd elégeti a kemencéjében, és nincs veszteségérzete, mert bármikor tud készíteni egy újat. 

A nyolcadik csakra információs mezeje tartalmazza a mintát a fizikai test létrehozásához. A csakra falaiba vannak bevésve a traumák lenyomatai, melyeket egyik életből átviszünk a másikba, és mely alapján kiválasztjuk leendő szüleinket. Ezek a lenyomatok határozzák meg az életünk, tanulásunk, öregedésünk és halálunk sajátos vonásait, és a fényenergia-mezőnk lenyomatait tükrözik. 

A halál pillanatában a nyolcadik csakra egy fénylő gömbbé válik és mind a hét csakrát körbeveszi, és ebben a fénygömbben viszi tovább a következő testbe, amit létrehoz. Ez a csakra az archetípusok birodalma, mely képes lehívni az emberiség kollektív tudatában található képeket és emlékeket.

Ísvara-gítá - az Úr Siva dala

Újabb könyv, illetve szanszkrit mű fordításába kezdek, melynek címe:

Ísvara-gítá – az Úr Siva dala

Az Ísvara-gítá egy szanszkrit szöveg, mely Indiában íródott. Az Úr Siva tanításait tartalmazza, akit Ísvarának is neveznek, és az indiai filozófiai iskolák közül a szánkhja és a jóga iskolák hatásait tükrözi. A Kúrma Purána című epikus mű második részének (uttara vibhága) első tizenegy fejezetét alkotja. (A fordítások és magyarázatok során a szanszkrit szavak és kifejezések fonetikus átírását fogom alkalmazni. Akit az eredeti szanszkrit (dévanágarí) szöveg, vagy annak diakritikus jelekkel végzett átírása érdekel, annak a Kúrma Purána fordításait, vagy Andrew J. Nicholson „Ishvara-gita – The Song of Lord Shiva” című könyvét ajánlom figyelmébe, mely ennek a fordításnak is az alapja.)

Bár egyes kutatók és szerzők a puránák szerzőségét különböző történelmi személyiségeknek és iskoláknak tulajdonítják, a hagyomány szerint e purána szerzője Védavjásza, mint ahogy mind a tizennyolc mahápuránának. A hagyomány kb. a Kali-júga tradicionális kezdő dátuma köré helyezi a puránák, mint ősi történelmi beszámolók írásos lejegyzését, azaz a Kr. e. 3. évezredre. Ezzel szemben a modern kutatók szerint a mű a Kr. u. 8. században keletkezett, és több szerző műveit komponálták egybe több időbeli változaton keresztül.

A Kúrma Puránát vaisnava puránának tekintik, mivel Kúrma avatáráról, azaz Visnu teknős inkarnációjáról kapta a nevét. Viszont a szövegben Visnu, Siva és Sakti imádata és pozíciója egyaránt dicsőítve van. Az Ísvara-gítá sokban párhuzamba állítható a Bhagavad-gítával, melyet az Úr Krisna dalaként is ismernek, és amely a Mahábhárata című eposz Bhísma-parva részének 23-40. fejezeteit alkotja. Az Ísvara-gítában azonban az Úr Siva beszél, és sok olyan témát említ, melyek a Bhagavad-gítában nem fordulnak elő, például a lingam imádatáról, valamint arról, hogy Siva, és nem Visnu a végső istenség. Az Ísvara-gítá szövegén Patandzsalí nyolcfokú (astánga) jógájának, valamint a saivizmus pasupata ágának befolyása is érezhető. Az eredeti szöveghez több szerző is fűzött magyarázatot, többek között Vigjána-bhiksu a 16. században.

A négy vezérfonal

Az alábbi vezérfonalakat Alberto Villoldo állította össze az inka sámáni hagyományok alapján. Angolul "The Four Insights" néven írt róla egy könyvet is. Az "insight" szót betekintésnek, felismerésnek, éleslátásnak, vagy intuíciónak lehetne fordítani, de én inkább a "vezérfonal" kifejezést használom, mert úgy vélem, hogy archetipikus viselkedésmintákat takarnak, melyek a 2021 után kezdődő hatodik Nap korszakában aktiválódnak. Ezért is jó megismerni őket, mert sok munkánk lesz még önmagunkon, mire felébresztjük őket.  

1. A hős útja - változtasd a sebeidet az erő és együttérzés forrásává!

Mentesség az ítélkezéstől - haladd meg önkorlátozó hiedelmeidet! Engedd el a véleményedet arról, hogy mi a helyes és mi a helytelen, mi a jó és mi a rossz.

Mentesség a szenvedéstől - ne foglald történetekbe a fájdalmadat! Tégy különbséget a szenvedés és a fájdalom között, és add fel a szenvedést!

Mentesség a ragaszkodástól - engedd el a címkéket, amiket magadra aggattál! Találd meg belső vonatkoztatási pontodat: ne az egó legyen az, hanem az Isteni!

Szépség - találd meg a szeretnivalót még a csúfban is - lelj rá a Szellem ajándékára! Hozz szépséget minden pillanatba őszinte mosollyal; a szépség meg fog keresni és meg fog találni téged!

2. A fényharcos útja - fedezd fel a félelemnélküliség erejét!

Félelemnélküliség - aktívan gyakorold az erőszakmentességet beszédben és tettben, mert az erőszak a félelemben gyökeredzik. Közelíts szeretettel az emberekhez és az élethelyzetekhez. 

Cselekvésnélküliség - merülj el az univerzum áramlásában! Hadd legyen! maradj a mostban és élvezd az életet, mint egy kalands utazást!

Bizonyosság - Tántoríthatatlan alkötelezettséggel kövesd az általad választott utat! Engedd el az aggodalmaidat, kétségeidet, teljesítsd be az álmaidat, így nem lesz más lehetőséged, csak a siker!

Be nem avatkozás - Ne bocsátkozz vitákba! Engedd el a késztetést, hogy neked legyen igazad! Mindig feltételezd a legjobbat mások szavaival, számdékával és cselekdeteivel kapcsolatban!

3. A látnok útja - lépj be a lelked nyugalmába!

A naiv elme - engedj el minden előítéletet! Válgy gyermekivé! Adj fel minden elvárást!

Következetesen élni - Ismerd fel minden egyes gondolat, szándék és tett következményeit! Legyél tökéletes harmóniában a teremtéssel!

Átláthatóság - Ne rejtegesd a személyiségrészeodet mások elől! Perzse nem kell, hogy mindenki egyetértsen sokoldalúságod minden aspektusával! Legyél az, aki vagy, és mondd azt, ami vagy!

Hitelesség - Légy hű a szavadhoz és ismert fel annak valóságetremtő erejét! Az, amit ismételsz magadnak és az univerzumnak, meg fog niylvánulni!

4. A bölcs útja - válj eggyé a Szellemmel!

Az idő uralása - az idő nem lineáris, szakrális időben létezünk. Bízz a szinkronicitásban, az univerzum a te javadra játszik!

Ismerd fel a kivetítéseidet! Fogadd el személyiséged azon részeit, melyeket kényelmetlennek érzel és ne tekints senki mást felelősnek a fájdalmadért és boldogságodért!

Elmenélküliség - szabadulj meg "majom-elméd" fogságából, és kapcsolódj a belső Bölcshöz, Szellemhez, Istenhez. Teremts egy fehér vásznat és álmodd rá a szépség és báj világát!

Törzsi alkímia - Indulj szent utazásra, és csak a lehetőségeket vedd észre! Szellem vagy. Állj bele a sorsodba!

A jógászana fiatalító hatása

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"juvá vriddhó 'tivriddhó vá vjádhitó durbaló 'pi vá
abhjászát sziddhim ápnóti szarva-jógésvatandritah /Hatha-jóga Pradípiká 1.66/

„Akár fiatal, akár öreg, vagy nagyon öreg, akár beteg, vagy sovány, aki legyőzi a lustaságot, az sikeres lesz a jóga gyakorlásában.”

Akik azonban nem elég bölcsek ahhoz, hogy a helyes utat kövessék, hanem a saját útjukat járják, veszéllyel és fájdalommal is találkozhatnak. Ez mindenhol, minden vállalkozásban így van.

Egyesek szerint “a jógászana őrületet okoz” (azoknak az esetében, akik a helytelen gyakorlás miatt őrültek meg és nem tudtak kigyógyulni belőle semmilyen más szádhanával). Azt viszont nem tudják megmagyarázni, miért bolondulnak meg azok, akik nem is gyakorolták a jógánga szádhanát, mint ahogy azt sem, hogy akik megőrültek, valóban gyakorolták-e a jógánga szádhanát.

Bárki bármilyen témában, ha nem megfelelően gyakorolja azt, akkor nem fogja megtapasztalni a megfelelő hasznát, és ki fogja jelenteni, hogy az erény hibás, vagy a hiba az erény, értelmetlen dolgot jelent ki, ami ellentétes a saját meggyőződésével.

A jógászanák gyakorlása segít a bomló vizelet és széklet, az izomzat és a fölös zsír kiválasztásában a kiválasztó nyílásokon keresztül, és ragyogóvá teszi a testünket. Ezért az őseink a jógánga-szádhanákat asztra-sásztra csikitszának vagy asászatra-sásztra csikitszának nevezték. A jóga-sásztra képes megszüntetni a fölösleges zsírlerakódásokat és megtisztítani a túlsúlyos ember vérét, jó kinézeted adva neki; vagy a túlzottan vékony emberek esetében a gyakorlás elősegíti az izmok növekedését és a szép test elérését. Ezért sokan saríra-silpa-sásztrának (testszobrász-művészetnek) is nevezik a jóga-sásztrát."

A jógászana gyógyító ereje

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Az orvostudomány a mai napig képtelen pontosan meghatározni az embert sújtó betegségek számát. Ez lehetetlen. Az embert gyötrő betegségek a karma, a táplálkozás, az élvezetek és ivási szokások és a testalkat (túlsúlyos vagy erősen sovány és alultáplált) alapján alakulnak ki. A jógászanák gyakorlása segíthet az ilyen állapotok helyrehozatalában, és elősegíti az általános egészséget.

A jógángászana gyakorlása megszünteti és megelőzi a betegségeket, de egyúttal megnyilvánítja a dzsívátmá és paramátmá bölcsességét is a Jóga-szútra szerint:

jógángángánusthánád-asuddhi-ksajé gjána-díptir-ávivéka-khjátéh (2.28)

„A jóga különböző testrészeinek gyakorlása megsemmisíti a szennyeződéseket, és felfedi a tudás és a megkülönböztetés fényét.”

Ezt tanulmányozhatjuk, hogy felülkerekedjünk a kétségeinken. Ez egy félreértés és nem a valóság, hogy mindenkinek gyakorolnia kell az összes jógászanát, vagy azon aggódnia, hogy a jóga gyakorlása lehetetlenség. Egyesek a szeptikusok hatására fejlesztik ki ezeket a félreértéseket. Az orvostudományhoz hasonlóan, a jógászanákat szintén a testalkat és az egészségi állapot alapján írják elő.

Akiket mindez érdekel, a helyzettől függően többet is megtanulhatnak róla. A kaszt, vallási hovatartozás, nem, életkor stb. nem lehet akadály. Mindenkinek szüksége van a fizikai jólétre."

Úton a Fénybe...

Egy ideje már hív és vonz az inka (vagy andoki vagy q'ero) sámánizmus, bár a helyi indiánok paquosnak nevezik az orvosságos embereiket quechua nyelven. Meg is kaptam a Munay-ki rítusokat, és ez megnyitott bennem egy csatornát, melyen keresztül még több tudást és megtapasztalást szeretnék magamba szívni ezzel a szellemi hagyománnyal kapcsolatban. Úgyhogy lesz majd néhány poszt erről a témáról, ahogy haladok a tanulmányaimban.

Rendkívüli időket élünk. 2012-ben a Fény kígyója, Quetzalkoatl átsiklott Tibetből, a Himalájából az Andokba, és az ottani tanítók és tudásőrzők megkapták a Szellemvilág engedélyét arra, hogy az általuk évezredekig titokban őrzött tanításokat hozzáférhetővé tegyék az egész emberiség számára, mely egy új kor hajnalán áll. 2012-ben, a nyári napfordulón aktiválódott a Fénykígyó női minősége, a téli napfordulón pedig a férfi minősége. E kettő egyensúlyba hozása a spirituális ébredésünkben korunk spirituális keresőinek feladata. 

2021-ben jár le az a kilenc éves korszak, melyet a Hatodik Nap hajnalának neveznek, és az új korszak végre teljes pompájában felragyog. Miközben megérkezünk sz Emberiség tudati evolóciójának ehhez a kulcsfontosságú lépéséhez, megújult emberként kell belépnünk a magasabb frekvencia és tudatosság korába, melynek küldetése az, hogy az Ember Homo Luminussá, vagyis fénylénnyé váljon, áttranszformálva minden lehúzó energiát, mely eddig a tudatában helyet talált. Itt az ideje, hogy begyógyítsuk személyiségünk sebeit, elengedjük a múltat és létezésbe álmodjunk egy új világot. A Munay-ki beavatások vagy rítusok, melyeket Alberto Villoldo az andoki sámánok közvetítésével az egész világ számára elérhetővé tett, ezen az úton egyengetik az Emberiséget. 

A Munay-ki kilenc rítusa az inka vagy q'ero sámánok számtalan beavatási szertartásainak részét alkotja, melyet megkapnak a paquosok, vagyis a q'ero orvosságos emberek és asszonyok, sok más szertartás és próbatétel mellett, sok-sok éves képzésük részeként. Alberto Villoldo a modern nyugati ember számára hozzáférhető formába öntötte ezeket a rítusokat, megtartva azok energetikai és metafizikai lényegét, miközben elég megértenünk a q'ero kozmológiának a nyugati ember számára és érthető elemeit, megkeresve ezek párhuzamait a saját kultúrkörünkben és ősi hagyományainkban. 

A Munay-ki rítusok hatására a tanuló könnyebben eléri az egyensúly (ayni) állapotát, és új kódok kerülnek bele az aurájába, vagy energiamezejébe. A rítusok támogatják az inkák négy nemes törekvésének kifejlődését: Munay (szeretet és szépség), Yankay (szolgálat), Yanchay (bölcsesség) és Kawsay (életerő). A rítusok ugyanakkor védelmet adnak a sámáni lélekutazásra vállalkozó jelöltnek az útja során rá leselkedő esetleges veszélyekkel szemben is. 

A kilenc gyönyörű rítus az andoki hagyományból merít, és spirituális tudással tölti fel az energiamezőnket, mely támogatni fogja fejlődésünket. 

A q'erok hite szerint a beavatási rítusok az időn kívül léteznek, ezért mindazt, amire szükségünk van, megkapjuk a megfelelő pillanatban, akkor is, ha a múltban van, és akkor is, ha a jövőben. Egyes tudásőrzők szerint e rítusok jelentős lépést alkotnak az emberiség spirituális evolúciójának útján. Az, hogy közvetlen kapcsolatba kerülhetünk a szeretet és testvériség eme szellemi tradíciójával, nagyon különleges élmény, és gyakran mély érzelmeket indít meg. A modern társadalmi közegben nem csak a saját érzelmeinkkel veszítettük el a kapcsolatot, hanem ezáltal másokkal, a közösséggel is, és hiányoznak életünkből azok a beavatási szertartások, melyeket őseink követtek. 

Az internet, elektronika, közösségi média csak látszólag hozza közelebb egymáshoz az embereket, a valóságban inkább az elszigeteltségünket erősíti egymástól. Ezért az emberekben erős űr és szomj támadt a hagyományos szertartások, tűzceremóniák és sámáni gyakorlatok iránt, mert igényeljük a kapcsolatot a testvéreinkkel, a Földanyával, a Természettel és végső soron az Univerzummal. A Munay-ki mindezekben nagyon sokat segíthet.

A Kundaliní felébresztése

A Jóga-tárávalí befejező része következik:

A csakrák és a nádík rendszere mellett a jóga-írások említést tesznek a Kundaliníről, mely a múládhára csakra fölött, a kandában helyezkedik el. Ezt az energiát egy összetekeredett, alvó kígyóként szokták ábrázolni, mely a kreatív, női minőséget, a szexuális energiát, de a tűz elem tisztító hatását is képviseli. Amíg a Kundaliní a múládháránál, a szusumná bejáratánál szunnyad, a légzés során az orrlyukakon behatoló prána az ídában és a pingalában kering, és a többi nádíba is eljut, így a testünk egészséges maradhat, de a tudatunk ugyanúgy szendergő állapotban van, mivel a prána nem képes behatolni a szusumnába.

Az ídá és pingalá az élet dualitásait jelképezi: öröm és bánat, izgalom és depresszió, aktivitás és passzivitás, melyek ugyanannak az éremnek a két oldalát jelentik. A kétféle minőséget a Nap és a Hold szimbolikája képviseli. A fejlett jógít nem befolyásolják a kettősségek, mivel megtalálta a középpontot, az egyensúlyi állapotot, és a pránája a szusumnában kering. A jógínak számos akadállyal kell szembenéznie, ha fel akarja ébreszteni a szunnyadó Kundalinít és a tudatát: betegség, rossz szokások, tudatlanság, egó stb. Az akadályok legyőzését az erős érzékszervi késztetések: a szexuális késztetés, a gyomor késztetése és az elme vándorlása nehezítik meg. Éppen ezért a jógában számos pránájáma gyakorlat végzése javallott, mely a légzés kontrollálása által képessé teszi a jógit, hogy az uralma alá hajtsa az érzékszerveit és kontrollálja az elméjét.

A jóga-írások arról is beszámolnak, hogy a manipúra csakra az agni, vagyis az emésztési tűz székhelye, míg az ágjá (harmadik szem) csakra a dzsala (életesszencia) lakhelye. Ez az esszencia folyamatosan csöpög alá a köldökcsakra tüzébe, és ott megsemmisül. Amint az összes dzsala elpárolgott, az életünk véget ér. A hosszú élet érdekében tehát le kell lassítani a dzsala elégését az agniban. Ehhez a jóga-írások a bandhák (izomzárak) és múdrák (energetikai gyakorlatok) végzését javasolják. A dzsálándhára bandha a torokzárat jelenti, és ez a bandha megakadályozza a dzsala lecsöpögését a manipúrába. A jógi nem csak a testét, a légzését, energiakeringését és koncentrációját fejleszti a jóga különböző szintű gyakorlatai által, hanem az érzékszervi ingereket és a táplálék bevitelét is igyekszik a minimálisra csökkenteni, mivel ez támogatja a gyakorlását.

A fordított pózok, mint a viparíta karaní, a szarvángászana és a sírsászana szintén lelassítják a dzsala elégését, mivel a gravitáció hatása itt megfordul, és a dzsala nem csöpög alá a köldökcsakrába. A múla és uddíjána bandhák szintén megakadályozzák a prána lefelé történő áramlását, illetve elősegítik a légzés lassítását, nyújtását, és a légzésszünetek (kumbhakák) hosszának növelését. A kumbhaka során érhető el a manónmanínak és a szamádhik különböző fokozatainak megfelelő tudatállapot, ami a jóga gyakorlásának célja.