2020. október 9., péntek

A nyolcadik és kilencedik csakra

Folytatjuk a nyolcadik és a kilencedik csakra ismertetését Alberto Villoldo információi alapján.

Akinek blokkolva van a nyolcadik csakrája, az úgy érezheti, hogy csak részlegesen van jelen a testében, folyamatosan és zavaró módon átéli a disszociáció állapotát és a kapcsolódás hiányát az itthet és a mosthoz. Ilyenkor gyakran segíthet a lélekvisszahívás, és sok esetben a levált lélekrész a köztes létben (a középső világ negyedik, finomfizikai dimenziójában) keresendő, mivel már le sem született ebbe a testbe. Azok a szellemek, akik elhagyták a testüket, de bizonyos emberekhez vagy helyekhez próbálnak kapcsolódni itt a Földön, szintén ebben a bardó-állapotban rekedtek. Ha valakinek spontán és kiegyensúlyozatlan módon aktiválódik a nyolcadik csakrája, akkor a tudata szintén ebben a köztes világban rekedhet. Az eredmény lehet pszichiátriai kezelés, vagy otthoni széthullás, vagy esetenként furcsa new age-kultuszokhoz csatlakozik az illető. A földelés mindenképpen fontos az egyensúly visszaszerzéséhez. 

A nyolcadik csakra tulajdonsága a láthatatlanság. Ebben a csakrában valósítjuk és tapasztaljuk meg a "Szemtanú"-minőséget, mely a kezdetektől jelen volt spirituális fejlődésünk útján. A Szemtanú az a részünk, amely nem változik, amelynek nem kell fejlődnie. Amint megdszűnik azonosulása az elmével, képes lesz teljességgel rálátni az elmében zajló drámákra, anélkül, hogy bevonódna. A Szemtanú megfigyeli az életünk alakulását, és mindig tudja, hogy a történetek, melyekkel leírjuk magunkat, nem mások, mint történetek. Minden, amit magunkról gondolunk, különbözik a valódi Önvalótól. 

A Szemtanú tudja, hogy semmi sem valós, amit látunk vagy meg tudunk fogni. A Szemtanút a misztikus érdekli, és nem a megnyilvánult. A Szemtanú mindent érzékel, de ő maga érzékelhetetlen, mivel nem válhat érzéktárggyá. Ezért a Szemtanú láthatatlan. A láthatatlanságot, az "én"-ségek feladásán és a csend gyakorlásán keresztül érhetjük el. 

A kilencedik csakra

A nyolcadik csakra forrása a kilencedik gcsakra, mely az egyéni fény-energia mezőn kívül létezik, és az egész kozmoszon átível, túl az időn és a téren, az eredeti, kristálytiszta Ősforrásból. Itt tapasztalhatjuk meg a Teremtés fenséges kiáradását. A kilencedik csakra teljességgel szellemi dimenziójú, átlátszó fehér fény szimbolizálja. Euz a fehér fény mindent átjár és a minden megnyilvánulás m9ögötti, megfoghatatlan lényeg. A buddhizmus tganítása szerint például az üresség és a fény egylényegű, és aki ezt megtapasztalja, az eléri a megvilágosodást. A kilencedik csakra magja a végtelenség. Úgy is kifejezhetjük, hogy a nyolcadik csakra (Virakócsa) a bennünk lakozó Istent képviseli, míg a kilencedik csakra a mi (az egyéni tudatosság) jelenlétünk vagy mintázatunk a Teremtőben. A kilencedik csakra eléréséhez a nyolcadik csakrából kiinduló ezüst- vagy aranyfonálon keresztül "kapaszkodhatuk fel", hogy megérezzük az egységet Istennel.

Nincsenek megjegyzések: