Minden hét vasárnappal kezdődik, mégpedig vasárnapi gyakorlással. Ma négyen voltunk, a többiek úgy látszik nem jöttek, mert a Nivea Fitness Tour utolsó, budapesti állomására akartak rápihenni, ami szintén ma volt a Folyondár sportcsarnokban. 2000 ember regisztrált előre, úgyhogy szép számmal voltunk a nagyteremben.
A tavalyi Avon naphoz hasonlóan ezt is Dittó és Balász szervezte A Fitline-Events csapattal. A különbség az volt, hogy ez egy ingyenes rendezvény volt, ahol domináltak az aerobic és fitness órák, míg a tavalyi Test és Lélek nap fizetős volt, több külföldi vendéggel és egy csomó jógaórával, de viszont kb. negyed ennyien jöttek el.
Szerencsésnek mondhatom magamat, mert az országszerte ismert fitness-prezenterek között én voltam az egyetlen jógaoktató, és az én Astanga-órám volt az egyetlen jógaóra az egész nap során. Nade kezdjük az elejéről. 10 körül értem ki, az Atma asztal már kipakolva. Feleségem és Tirtha (azaz Tünde) várta a vevőket, azaz várta volna, mert nem nagyon jöttek vásárolgatni. A többi kiállítóval együtt mi is a kosár- és röplabdapálya közötti elválasztó részbe voltunk bezsúfolva. Egyik oldalról techno bömbölt, mivel éppen step órát vezényelt egy francia prezenter, a másik oldalról szintén zúzós zenék, bár ott éppen Body Art óra folyt.
Nos, gondoltam, ez a legjobb hely a relaxációra, és be is feküdtünk a feleségemmel egy Mauri masszázsra. Ezek a fiúk-lányok tényleg nagyon tudják a tutit, azt sem tudtam, melyik testrészükkel masszíroznak éppen. Utána dologra, bár csak egykor következett a mi óránk. Előtte még volt Hot Iron, Pilates, még néhány Step óra, meg egy pár Hip-Hop bemutató is.
Az óra kellemesen telt, a stepbe belefáradt emberek (90%-ban lányok természetesen) vagy százan átjöttek egy kicsit nyújtani az astanga-órámra. Negyed órán belül azonban rájöttek, hogy bizony itt is kemény meló lesz, nem csak állóképességileg, hanem közben még a hajlékonyságukat is próbára teszem. Azért szépen szerepeltek, és követni tudták az 50 perces óra tempóját. A végén mindenki elégedetten terült ki a matracára relaxálni a dübörgő techno zenében.
A másik teremben éppen kangoo-órához készülődtek, ami hihetetlenül sok embert vonz, főleg fiatalokat. Jók ezek az ugrálós órák, de lélegzni azt nem tanulnak meg rajta az emberek, és a kezek-lábak mozgási tartománya sem növekszik tőle túl nagyra. Úgyhogy minden kangoo óra után dukálna egy jógaóra is! A kangoosok után tartottunk egy ötperces bemutatót a színpadon, alul belinkeltem a videóját.
Utána már lehetett volna lazulni, közben pedig a zumba órát néztük. A másik teremben még egy súlyzós Hot Iron ment le közben. A zumbás lányok elég ügyesek voltak, és egyébként is azt tapasztalom, hogy a tánc kevésbé köti be az embereket, mint a kodigépezés vagy a step. Na ezután következett az az óra, ami viszont szerintem szintén totál beköti a vállat és a csípőt, a térdet pedig szétszedi egy idő múlva, mégpedig az Iron Box.
Rolanddal azért beneveztünk, hogy kipróbáljuk, hátha kardiónak jó lesz. Jó széles terpeszben kellett állni végig, és ütni a kombinációkat a levegőbe. A végére összeszedtünk egy kb. 16 ütésből álló kombinációt, azt kellett volna végigcsinálni. De abban a pillanatban, hogy a tanár nem mutatta, mindenki leállt, mert nem nagyon jegyezte meg senki. Egynek jó volt, de én azért a rendes zsákolásban meg iskolázásban jobban hiszek, és rúgni is lehetett volna valamivel többet. A zene is túl gyors volt, 160 bpm-mel nyomtuk végig. Utána még egy Body Artot tartottak Borsodi Balázsék, de azt már nem vártuk meg. Vasárnapi átmozgatásnak jó volt, de továbbra is azt gondolom, hogy a jóga és a Thai box sokkal mélyebbre hatnak, mint az earobik órák. Remélem, minél többen ezt fogják gondolni, és elkezdik látogatni az óráinkat, még ha mellette ki is akarják tombolni magukat egy-egy ugrálós órán is.
Vágeredményben ez is jobb, mintha egyáltalán nem mozogna valaki. És remélhetőleg a hardcore aerobikosok is elkezdenek a jóga felé kacsingatni, amikor már lezúzták a csípőjüket, a vállukat és a térdüket. Az ilyen kemény edzéseket vágigugrálóknak azonban általában a helyén van a kardiójuk, és nem riadnak meg egy kis Hot Ashtangától sem, szóval mindenképpen jó célközönség. Köszönöm a szervezőknek, hogy meghívtak, és reméljük, még több ilyen bulin is részt vehet majd a jövőben az Atma Center. A fotóalbum itt található, a videó pedig itt:
Újabb részlet a Hatha-jóga Pradípikából:
sravana-puta-najana-jugala-ghrána-mukhánám niródhanam kárjam
suddha-szusumná-saranau szphutam amalah srújaté nádah /67/
A két szemöldök közötti űrön történő kontempláció a véleményem szerint a legjobb módszer arra, hogy minél előbb elérjük az unmaní szintet. A kevés intelligenciával rendelkező emberek számára ez a legkönnyebb módszer a tökéletesség elérésére a rádzsa-jógában. A náda által létrehozott laja azon nyomban lehetővé teszi, hogy megtapasztaljuk a lelki erőt.
nádánuszandhána-szamádhi-bhádzsám jógísvaránám hridi vardhamánam
ánandam ékam vacsaszám agamjam dzsánáti tam srí-guru-nátha ékah /80/
Az az öröm, ami a jógísvarák szívében növekszik, akik sikert értek el a szamádhiban a nádára történő koncentráció által, minden leírást meghalad, és egyedül Srí Guru Nátha ismeri.
karnau pidhája hasztábhjám jam srinóti dhvanim munih
tatra csittam szthirí-kurjád jávat szthira-padam vradzsét /81/
Azt a hangot, amit a bölcs hall, miközben bezárja a füleit az ujjaival, figyelmesen kell hallgatni, amíg az elme meg nem szilárdul benne.
abhjaszjamánó nádó' jam báhjam ávrinuté dhvanim
paksád viksépam akhilam dzsitvá jógí szukhí bhavét /82/
Ezt a nádát hallgatva minden külső hangot ki kell zárni. A jógi boldoggá válik azáltal, hogy minden akadályt legyőz tizenöt nap alatt.
srújaté prathamábhjászé nádó nánávidhó mahán
tató' bhjászé vardhamáné srújaté szúksma-szúksmakah /83/
Eleinte változatos és hangos hangokat hallunk, de ezek a gyakorlás előrehaladtával egyre finomabbak lesznek.
ádau dzsaladhidzsímútabhéri-dzshardzshara-szambhaváh
madhjé mardala-sankhótthá ghantá-káhaladzsász tathá /84/
Eleinte a vízcsobogás, mennydörgés, dobok, és csengettyűk hangját halljuk. A középső szinten a kagyló, agyagdob, és csengettyűk hangját halljuk.
anté tu kinkiní-vamsa-víná-bhramara-nihsvanáh
iti náná-vidhá nádáh srújanté déha-madhjagáh /85/
Az utolsó szinten a hangok a csengettyű, fuvola, víná (pengetős hangszer) és a méhecske hangjára emlékeztetnek. Ezek a hangok úgy hallatszanak, mintha a testünkön belül jönnének létre.
mahati srújamáné' pi mégha-bhérjádiké dhvanau
tatra szúksmád szúksmataram nádam éva parámrisét /86/
Bár hangos hangokat is hallani fogunk, mint a villám, a dobok stb. hangja, a finom hangok hallását is gyakorolni kell.
ghanam utszridzsja vá szúksmé szúksmam utszridzsja vá ghané
ramamánam api ksiptam manó nánjatra csálajét /87/
A hangosakat hátra kell hagyni, és a finomabbakat hallgatni, majd a finomabbat hátra kell hagyni, és a hangosat kell hallgatni. Így gyakorolva az elme nem fog semerre sem elvándorolni.
jatra-kutrápi vá nádé lagati prathamam manah
tatraiva szuszthirí-bhúja téna szárdham vilíjaté /88/
Amihez az elme elkezd ragaszkodni, abban megszilárdul, és utána elmerül benne.
makarandam piban bhringó gandham nápéksaté jathá
nádászaktam tathá csittam visaján nahi kánksaté /89/
Mint ahogyan a méhecske, amikor édes nektárhoz jut, nem törődik a virág illatával, úgy az elme is, amikor el van merülve a nádában, nem törődik az érzékek tárgyaival.
manó-matta-gadzséndraszja visajódjána-csárinah
nijamané szamarthó' jam nináda-nisitánkusah /90/
Az elmét, amely olyan, mint az élvezetek kertjében sétáló elefánt, az anáhata náda éles fegyverével lehet megfékezni.
baddham tu náda-bandhéna manah szantjakta-csápalam
prajáti szutarám szthairjam cshinna-paksah khagó jathá /91/
Az elme, amelyet a náda hurkával rabul ejtettünk, minden aktivitását feladja, és, mint a szárnyaszegett madár, azonnal mozdulatlanná válik.
szarva-csintám paritjadzsja szávadhánéna csétaszá
náda évánuszandhéjó jóga-számrádzsjam iccshatá /92/
Azoknak, akik a jóga királyságának elérésére vágynak, el kell kezdeniük az anáhata náda gyakorlását, összeszedett elmével, minden aggodalomtól mentesen.
nádó' ntaranga-szára-szanga-bandhané vágurájaté
antaranga-kurangaszja vadhé vjádhájaté' pi csa /93/
A náda a hurok, amivel elkapjuk az elmét, és amikor elkaptuk, akkor meg is lehet ölni, mint az őzet.
antarangaszja jaminó vádzsinah parighájaté
nádópásztirató nitjam avadhárjá hi jóginá /94/
A náda a retesz az istálló ajtaján az elme lova számára. A jóginak el kell határoznia, hogy folyamatosan hallja a nádát.
Akkor most következik a tegnapi téma folytatása. Ha már meggyőztük magunkat, hogy el kell kezdeni mozogni, és ezt a fogyókúránk, életmódunk szerves részévé akarjuk tenni, akkor felmerülhet a kérdés, hogy melyik mozgásformát válasszuk. Nem titok, hogy ebben részrehajló vagyok, és a jógát fogom első helyen kiemelni, de ezt meg is fogom indokolni.
Tudjuk, hogy a testsúly és a mentális folyamatok között komoly összefüggés van. A jóga az egyetlen olyan mozgásforma, amelyben a tudatos légzés kiemelt szerepet kap. A jógairodalom szerint a légzés tudatosítása által sikerülhet a mentális folyamataink tudatosítása és szabályozása is, vagyis a jóga nem csak a fizikai testünk működését, hanem a személyiségünket is képes egyensúlyba hozni. Sőt, a jógairodalom szerint bizonyos légzőgyakorlatok önmagukban fokozzák az emésztést és égetik a zsírt.
Sok táplálkozási specialista szerint az anyagcsere és a testsúly alakulásában komoly szerepet játszanak a hormonok. Nos, a jó hír az, hogy a jóga a legtermészetesebb és ugyanakkor (szerintem) a leghatékonyabb módszer a belső elválasztású mirigyek működésének szabályozására.
Számos kutató szerint a testsúly alakulásában fontos szerepet játszanak a genetikai adottságok is. Erről korábban én is értekeztem, amikor az ájurvédikus testalkatokról beszéltünk. Nos, nem hiszem, hogy jogos lenne bárkit azzal elkeseríteni, hogy genetikailag hajlamos a túlsúlyra, ezért bármit is tesz, kövér lesz. Szerintem ez nem is igaz. Mások viszont azt állítják, hogy a napi szintű jóga-gyakorlással idővel még a genetikai információ is átírható. Hát ennek az állításnak a valóságtartalmát nem tudnám így kapásból tudományos eredményekkel alátámasztani, de azt mondom, bárcsak így lenne, egy azonban biztos, hogy a jóga a legjobbat hozza ki az emberből.
Végül, de nem utolsó sorban az is fontos tényező, amit már emlegettem, hogy a jógázók általában nagyon tudatossá szoktak válni arról, hogy mit és mikor esznek, és így természetesebben rá tudnak állni az egészéges táplálkozásra, ami tartós súly-kontrollt és egészséget eredményezhet.
Akkor már csak az a kérdés, hogy milyen jógatípussal lehet lefogyni? Tapasztalataim szerint, ha tényleg fogyni akarunk, akkor melegben kell jógázni. Az Agni-jóga vagy a Hot Ashtanga bizonyítottan sokat segít a fogyásban és a testsúly megtartásában. Az astanga annyira intenzív, hogy ha az ember nem melegben gyakorolja, még akkor is általában jól megizzad, és így egyszerre élvezhetjük az aerob mozgás és a zsírégetés kedvező hatásait.
Mindehhez persze napi másfél-két órát kell jógázni, hetente hatszor, és nem szabad utána este teleenni magunkat. De ezek a paramáterek más testmozgásoknál is igazak. Ha nem a jógát választjuk, akkor általában az aerob mozgások maradnak (futás, bicikli, görkori, aerobik, fitness, küzdősportok). Ne feledjük, hogy a zsírégetés általában 40 percnyi mozgás után kezdődik, addig csak a glikogén-raktárak ürülnek ki. A kevesebb szénhidrát fogyasztása azt okozza, hogy a szervezet hamarabb kezdi el a zsírraktárak felhasználását, viszont az izmok regenerációja is lassabb.
Nem bocsátkoznék most bele sportáganként abba, hogy melyiknek mi a hátránya. Egyelőre emeljük ki a testépítést. A súlyzós edzés hatékony izomtömeg-növelő módszer lehet, ami optikai tuningnak kiváló. Viszont a zsírégetés szempontjából nem olyan hatékony, csupán abban az esetben, ha kardió mozgással (futás, ellipszis, bringa) egészítjük ki. Az izmokra háruló túlzott vagy egyoldalú terhelés általában csökkenti az ízületek mozgási tartományát. Következésképpen az erősítő edzés időtartamával megegyező ideig kellene nyújtani, amit szinte minden sportoló ki szokott hagyni. Ez megterheli az ízületeket és a vázrendszert.
A többi sportra is ugyanez jellemző: általában az izmokat egyoldalúan használjuk, ugyanazt a mozgást ismételjük számtamanszor, és nem nyújtunk. A mikro- és makro-sérüléseken túl a több éve sportolók közül nagyon sokan szenvednek ízületi fájdalmaktól, prockopásoktól. Ezeken is segíthet a jóga. Tehát, ha valaki reménytelenül szerelmes valamilyen sportba, annak is ajánlom, hogy minél több jóga-gyakorlást illesszen bele a napirendjébe.
Én magam pár hónapja kezdtem el Thai-box edzésre járni. Érhetően ez sokkal erőteljesebb terhelés, mint a napi rendszeres ászanázás, legalábbis, ami az intenzitását illeti. Egy-egy edzés után azt szoktam érezni, hogy legalább egy-két nap regenerációra van szükségem, mire ugyanolyan szinten tudok jógázni, mint edzés előtt. A jógát viszont minden nap lehet csinálni, és sokkal könnyebben befogadja a szervezet. Persze, ha valaki már többet gyakorol, mint napi két óra, akkor itt is előfordulhat izomláz, és a szervezet néha tiltakozik a túl sok nyújtás ellen, de az a tapasztalatom, hogy a küzdősporthoz viszonyítva még így is sokkal könnyebben dolgozza fel a szervezet.
Egyébként a jóga önmagában annyira teljes, hogy ha valaki tényleg koncentráltan, teljes odaadással gyakorol minden nap, akkor nincs szüksége egyéb kiegészítő mozgásra az optimális egészség, esztétikus alkat és kirobbanó közérzet elérése érdekében.
Fogyiblog! A negyedik rész következik, mégpedig arról, hogy miért nem érdemes testmozgás nélkül lefogyni. Egészen egyszerűen azért, mert ha tényleg sikerül (ami azért meglehetősen kétesélyes), akkor úgy fogunk kinézni, mint egy leeresztett lufi (lásd a mellékelt ábrát). Általában a fogyást kétféle módon lehet elérni sport nélkül: Erőteljes redukáló diéta vagy nullböjt, ugyanis a bevitt kalóriának a napi alap-anyagcsere értéke alá kell mennie annak érdekében, hogy meginduljon a zsírraktárak felhasználása, vagy ugyanez valamilyen csodakapszulával kombinálva. A másik módszer az űberátverések kategóriájában kerül majd tárgyalásra, ez pedig a zsírleszívás.
Nos, a helyzet a következő. Ha hirtelen fogyunk, akár az egyik, akár a másik módszerrel, akkor a zsírpárnák eltűnnek ugyan, viszont ott marad a helyükben a petyhüdt, lógó bőr, és ilyenkor sokan a plasztikai műtétet, szabás-varrást választják. Viszont az ilyen jellegű fogyásnak két komoly hátulütője is van. Az egyik az, hogy mivel elmaradt az életmód-váltás, a leeresztett lufi elég hamar ismét megtelik, sőt, sok esetben még nagyobbra duzzad, mint előtte. A kampányszerű, gyors eredményeket ígérő fogyókúrának szinte mindig a jojó-effektus a következménye. Az ember ugyanolyan mohón vágyik arra, hogy lefogyjon, mint amennyire mohón zabált előtte, illetve fog utána. A jellemnevelést általában kihagyja a folyamatból, így az eredmény természetesen nem lesz tartós.
A másik hátrány az, hogy ha sport nélkül fogyunk le, akkor nem csak a zsírraktárak fognak leépülni, de az izmok és az egyéb hasznos szövetek mennyisége is lecsökken. És nem utolsósorban, ha eleve nem is volt túl sok izmunk, akkor a végeredmény optikailag nem lesz túl megnyerő. Az emberi izomszövet 30 éves kor után automatikusan fogyatkozni kezd, és ezt a folyamatot csak sporttal lehet megelőzni. Eleve az sem mindegy, hogy fiatal korunkban milyen fittségi állapotot sikerült elérnünk. Persze itt nem a testoszteronnal, kreatinnal és növekedési hormonnal telepumpált, vizes izmokról beszélek, mint szépségideálról, hanem inkább a szálkás, ergonómikus, hatékony izomtömegről. Ez nem csak esztétikailag előnyös és jobb közérzetet biztosít, hanem a kifejlesztéséhez szükséges rendszeres testmozgás egy csomó pozitív hatást fejt ki az anyagcserénkre.
A rendszeres sport megemeli az alapanyagcserét, így kevésbé szaladunk bele a fölös kalóriabevitelbe. A meggyengült emésztési képesség sem annyira a rendszeres sportolók sajátja. Sokan, főleg a lusta emberek azt az elképzelést építik fel magukban, hogy a sport az büntetés, valamiféle szükséges rossz, és igazából szenvedés. Tehát ha jól akarja érezni magát, akkor nem feltétlenül a futógépre vagy az elipszisre pattan fel, hogy egy órát izzadjon, hanem elmegy brűgölni a Szécsényibe, vagy befekszik egy masszázsra, mert ott semmit nem kell csinálni. Valljuk be, a kövér emberek alapvetően lusták, és mohók is.
Az igazság azonban az, főleg a jóga esetén, hogy a testmozgás boldogsághormonokat termel, szabályozza az anyagcserénket és az étvágyunkat is. Ugyanakkor a jellemet is neveli, és ha jól csináljuk, valóban életmóddá és életszükségletté válhat, ami jó eséllyel tartóssá teheti a fogyókúránk eredményét. Nem igazán hallunk olyat, hogy valaki rendszeres fogyókúrázóvá vagy diétázóvá válik, viszont az, hogy valaki rendszeres sportolóvá, jógázóvá válik, gyakrabban előfordul. Főként a jógások esetében megfigyelhető, hogy mellékhatásként a táplálkozásuk mennyiségéről és minőségéről is sokkal tudatosabbá válnak, és nem ritka az, hogy valaki vegetáriánus, vagy esetleg nyers vegán lesz. Bár ez utóbbit nem mindenkinek ajánlom, de az biztos, hogy nehéz elhízni tőle :-).
Természetesen sok más sportoló, főleg a hivatásos vagy versenyszerűen sportolók is tisztában vannak a táplálkozás és a teljesítmény összefüggéseivel. Azért ebben is el lehet szállni, és mániákussá lehet válni, ami nem feltétlenül egészséges dolog. A testépítők fehérje-óverdózisai és verseny előtti koplalós-fogyasztós fázisai vagy akár a súlycsoportokra osztott küzdősportok művelőinek hirtelen fogyasztásai és a verseny előtti nap brutális bezabálása nem igazán tekinthető egészségesnek. Mégis azt kell, hogy mondjam, hogy a sport, még ha nem is jógáról van szó, olyan mértékű pozitív hatást gyakorol a szervezetre, hogy bármely sportoló anyagcseréje és emésztési képessége általában jóval hatékonyabb, mint egy díványon heverésző, tévénéző, sült krumplin és hamburgeren élő enervált fiatalé.
A titok tehát abban van, hogy minél lassabban fogyunk le és érjük el az ideális testsúlyunkat, és minél tartósabbá tudjuk tenni az életmód-váltást a testmozgást és a tudatos táplálkozást illetően, annál nagyobb az esély a tartós, és esztétikailag, meg közérzetileg is kielégítő eredményre. Egy izgalmas kérdés lehet még, hogy melyik sportot válasszuk, melyiknek mi az előnye, hátránya, és hogyan hatnak az anyagcserére, de erről majd bővebben a holnapi posztban.
Újabb részlet a Hatha-jóga Pradípikából:
atha paricsajávaszthá:
tritíjájám tu vidzsnyéjó vihájé mardala-dhvanih
mahá-súnjam tadá játi szarva-sziddhi-szamásrajam /73/
A harmadk szinten a dob hangja jelenik meg a szemöldökök közötti térben, a váju pedig a Mahásúnjába megy, ami az összes misztikus képesség otthona.
csittánandam tadá dzsitvá szahadzsánanda-szambhavah
dósa-duhkha-dzsará-vjádhi-ksudhá-nidrá-vivardzsitah /74/
Amikor sikerül felülkerekedni az elme élvezetein, akkor önmagától megjelenik az eksztázis, ami megszabadít a tökéletlenségektől, a szenvedéstől, az öregkortól, a betegségtől, az éhségtől és az alvástól.
rudra-granthim yadá bhitvá sarva-pítha-gató' nilah
nispattau vainavah sabdah kvanad-víná-kvanó bhavét /75/
Amikor a Rudra-granthit is sikerül átszúrni, akkor a levegő belép az Úr lekhelyére (a két szemöldök közé), és tökéletes hangot hallunk, a fuvola hangját.
ékí-bhútam tadá csittam rádzsa-jógábhidhánakam
szristi-szamhára-kartászau jógísvara-szamó bhavét /76/
Az elme és a hang összekapcsolódása a rádzsa-jóga. A valódi jógi az univerzum teremtőjéhez és elpusztítójához hasonlóvá válik.
A védikus panteonban három fő istenség irányatja az univerzum ügyeit: Brahmá a teremtő, Siva a pusztító, Visnu pedig a fenntartó. Hármójuk közül Visnu az legfelsőbb Isten, míg Brahmá és Siva alárendelt félistenek. A jógi akár olyan tulajdonságokra is szert tehet, amelyekkel ezek a félistenek rendelkeznek (persze korlátozottabb mértékben). Misztikus ereje által bizonyos mértékig képessé válik a teremtésre és a pusztításra is. Ezek az erők nem csak azért veszélyesek, mert használatuk karmikus kötöttséget eredményez, hanem puszta birtoklásuk is megerősítheti a hamis egót, és az élőlény újra irányítónak és csalakvőnek kezdi képzelni magát, ahelyett, hogy Isten alárendelt részeként eredeti azonosságára emlékezne.
asztu vá másztu vá muktir atraivákhanditam szukham
lajódbhavam idam szaukhjam rádzsa-jógád avápjaté /77/
Ezáltal a jógi véget nem érő boldogságra tesz szert, és nem törődik azzal sem, hogy eléri-e a muktit. Ezt az elmerülésből származó boldogságot a rádzsa-jóga gyakorlásával lehet elérni.
rádzsa-jógam adzsánantah kévalam hatha-karminah
étán abhjászinó manjé prajá-szaphala-vardzsitán /78/
Azok, akiket nem érdekel a rádzsa-jóga, és csak a hatha-jógát gyakorolják, az én véleményem szerint haszontalanul fecsérelik az energiájukat.
A rádzsa-jóga az astanga-jóga négy magasabb fokozatának gyakorlását jelenti, amelyek közül a dhjána, vagyis a meditáció a központi folyamat. A pratjáhárát, vagyis az érzékek visszavonását annak érdekében gyakoroljuk, hogy megszüntessük az elmét zavaró és a figyelmet elterelő külső ingerek befolyását. A dháraná olyan koncentrációs gyakorlatokat jelent, amelyek segítségével az elménket egy pontra tudjuk rögzíteni. A meditáció (dhjána) annak a gyakorlása, hogy az elménket elmerítjük a meditáció tárgyában. Az anáhata-náda gyakorlása során ez a tárgy a szívcsakrában felébredő belső hang. Amikor a hang fokozatosan felébred és finomodik, és átszúrja a három csomót (Brahma-granthi a szívben, Visnu-granthi a torokban és Rudhra-granthi a két szemöldök között), Akkor az elme fokozatosan eljut az elmerülés állapotába, és a hallott hang egyre jobban finomodni fog. A következő versek az elmerülés (laja) negyedik szintjét, az unmaní-avaszthát fogják leírni. Ezek a szintek a szamádhi szintjeinek is tekinthetők, így a jógi eléri a jóga tökéletességét, és olyan boldogságot tapasztal, amely még a felszabadulás elrésének örömét is meghaladja. Azok, akik csupán az érzékeik és az életlevegőjük irányítását gyakorolják a hatha-jóga elemei (jama, nijama, ászana és pránájáma) segítségével, csak a jóga fizikai és finomfizikai testre kiterjedő hatásait tapasztalják meg.
A tegnapi bejegyzésben a légzés és a szó-ham mantra összefüggéseiről beszéltem. A figyelmünket mindig a légzés hangjára kell koncentrálni, mégpedig azért, mert a hang nagyon erőteljesen képes befolyásolni a tudatunkat. A Hatha-jóga Pradípiká is az anáhata-nádán, vagyis a belső hangon történő meditációt tekinti a szamádhi eléréséhez vezető egyik leghatékonyabb módszernek. Épen ezért a jóga-hagyományban különböző mantrákat használnak a tudat tisztítására és koncentrálására, amelyeket akár hangosan, akár mentálisan is ismételgethetünk. Ezt a folyamatos ismétlést dzsapának nevezik.
A szó-ham vagy hamsza mantra az egyén és Isten, az univerzum kacsolatának tudatosítását segíti elő. Tulajdonképpen minden szanszkrit hang és szótag Isten neveiből áll vagy azokból származik. A szóham-nál még koncentráltabbnak tekinthető az Óm mantra éneklése, amely Patandzsali szerint is az Ísvarát jelző mantra. Tehát belégzés és kilégzés közben is ismételhetjük mentálisan az Óm mantrát.
Egy hasznos és érdekes kísérletet javaslok mindenkinek. A következő gyakorlásunkkor döntsük el, hogy kizárólagosan a légzésre fogunk koncentrálni, minden egyes be- és kilégzést is tudatosítunk. Közben a légzéssel együtt ismételjük mentálisan az Óm mantrát, egészen a gyakorlás végéig, majd savászanában engedjük el. Utána vizsgáljuk meg, hogy mennyiben érezzük másnak ezt a gyakorlást a többihez képest.
A hinduk közül sokan naponta órákon keresztül ismételgetik Isten neveit, és igazából ezt bármelyik vallás követője megteheti, a saját vallásán belüli neveket alkalmazva. A Krisna-hívők az összes név közül a mahá-mantrát, vagyis a Haré Krisna Haré Krisna Krisna Krisna Haré Haré Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré neveket tartják a legpotenciálisabbaknak. És az élet bármilyen helyzetében alapos szükségünk lehet rá, hogy emlékezzünk Isten nevére. Ahogy a Fort Minor rap-banda megfogalmazta (és ez akár astangás induló is lehetne :-)):
"This is ten percent luck, twenty percent skill
Fifteen percent concentrated power of will
Five percent pleasure, fifty percent pain
And a hundred percent reason to remember the name!"
"Tíz százalék szerencse, húsz százalék képesség
Tizenöt százalék koncentrált akaraterő
Öt százalék élvezet, ötven százalék fájdalom
És száz százalék indok, hogy emlékezzünk a névre!"
Jó sokat fordítottam mostanában a Hatha-jóga Pradípikából. Most már csak egy pár rész van hátra, és a végére érünk. Addig szüneteltettem az Astanga-könyv fordítását is, de nem sokára újra jönnek a részek onnan is. Közben lassacskán elkezdem a Jóga-szútra fordítását, amihez szintén Gregor Maehle magyarázatait fogom használni, mert azok tetszettek meg a legjobban. Hosszabb távon tervezem az összes klasszikus jóga-írás lefordítását és publikálását a blogban, mert úgy gondolom, hogy mindegyikből nagyon sokat lehet tanulni. Addig is egy kis részt közölnék a Gheranda-szamhitából (5.84), amely rávilágít egy kicsit arra, hogy miért kell légzés közben az uddzsájí hangra koncentrálni.
"Minden ember lélegzete belégzéskor a "szah", kilégzéskor pedig a "ham" hangot hozza létre. Ebből a két hangból alakul ki a szó' ham (Én az vagyok) és a hamsza (hattyú) mantra. Egy nappal és éjszaka alatt 21600-szor veszünk levegőt (vagyis percenként 15-ször). Minden élőlény öntudatlanul, de folyamatosan végzi ezt a dzsapát (mantra-meditációt). Ezt Adzsapá Gájatrínak nevezik."
Általában azt szoktuk mondani, hogy belégzéskor és kilégzéskor is hhhhh hangot kell képezni a torkunkban az uddzsájí közben. De azért a belégzés közben valamivel lágyabb lesz a hang, még ha sikerül is az orrból a torokba lehozni a susogást. Egy dolgot érdemes megjegyezni: az uddzsájí hangot nem a hangszálakkal képezzük, mivel azok nem rezegnek a légzés közben. A gégefőt félig rázárva a gégére olyan formájú üreget hozunk létre a garatban, amin a levegő áthaladva létrehozza a tenger morajlásához hasonló hangot. A "szah" azt jelenti, hogy "az", vagy "ő" és Istenre, a Legfelsőbbre utal. A "ham" azt jelenti, hogy "én", és az egóra vonatkozik, amelyet le kell győzni, hogy eljuthassunk Istenhez, illetve a valódi énünkre, amely Isten örök parányi része.
A belégzésnél elfogadjuk a pránát Istentől, és vele együtt mindent, ami éltet és boldogságot okoz. A kilégzésnél magunkat ajánljuk neki, és emlékezünk a kapcsolatunkra vele. Minél tudatosabbak vagyunk a légzésünkről és a prána áramlásának univerzális folyamatáról, amely összeköti a mikrokozmoszt a makrokozmosszal, annál felemelőbb élménnyé válik a jóga-gyakorlásunk. Ha a mantra szótagjait fordított sorrendben illesztjük össze (ham-sza, kilégzés-belégzés), akkor a "hattyú" szó jön ki, amely szintén a tarnszcendens helyzetbe törekvő lélekre utal, amely istennél menedéket véve felülemelkedik az anyagi lét óceánján, és úszik, mint a hattyú. A hattyú képes különválasztani a tejet a bele kevert víztől. Ugyanígy a jógi képes különválasztani a spirituális igazságot az anyagi illúziótól.
Ha viszont ösztönszerűen, kontrollálatlanul a szánkon keresztül vesszük a levegőt, akkor összezavarjuk a prána áramlását, és a légzésünk az állati szintre fogja lehúzni a tudatunkat. Azokat, akik a védikus mantrákat éneklik, a hattyúkhoz hasonlítják, míg azokat, akik elmerülnek a négyféle állati tevékenységben (evés, alvás, nemi élet és harc), és folyamatosan erről beszélnek, a varjakhoz hasonlítják. A varjak a szemétdombokat keresik fel és arról beszélnek egymás között, hogy ki mit talált rajta. Szóval a jógi varjúból hattyúvá szeretne válni. A holnapi bejegyzésben adok még néhány tippet arra vonatkozólag, hogyan tehetjük még koncentráltabbá ezt a légzés-mantra-meditációt.
Addig is lezárásképpen tegyünk említést a légzés ritmikájáról. Az átlagos légzés percenként 15 ki- és belégzésből áll. Ez azt jelenti, hogy két másodperc hosszúak a légzésfázisok. Ezt meg kell próbálni lassan 5-6 másodperc hosszúságúra növelni, vagyis percenként 6 vagy 5 légzésciklusra lecsökkenteni (természetesen miközben szépen végezzük a sorozatokat). Hosszabb légzés - hosszabb élet!
Újabb részlet a Hatha-jóga Pradípikából:
asakja-tattva-bódhánám múdhánám api szammatam
próktam góraksa-náthéna nádópászanam ucsjaté /64/
Most az anáhata náda gyakorlását fogom leírni, Góraksanátha tanításai szerint, azok érdekében, akik képtelenek megismerni a valóságot, mert ezt a módszert a tudatlanok is kedvelik.
srí-ádináthéna sza-páda-kóti-laja-prakáráh kathitá dzsajanti
nádánuszandhánakam ékam éva manjámahé mukhjatamam lajánám /65/
Srí Ádinátha tizenkét és fél millió módszert tanított a lajára, de már mind elveszett. Ezek közül az anáhata náda az egyedüli lényeges a véleményem szerint.
muktászané szthitó jógí mudrám szandhája sámbhavím
srinujád daksiné karné nádam anta-sztham éka-dhíh /66/
Muktászanában ülve vegyük fel a sámbhaví mudrát, és hallgassuk a belső hangot a jobb fülünkben koncentrált elmével.
sravana-puta-najana-jugala-ghrána-mukhánám niródhanam kárjam
suddha-szusumná-saranau szphutam amalah srújaté nádah /67/
A füleket, a szemeket, az orrot és a szájat el kell zárni és akkor hallhatóvá válik a tiszta hang a szusumnában, amelyet megtisztítottunk minden szennyeződéstől.
árambhas csa ghatas csaiva tathá paricsajó' pi csa
nispattih szarva-jógésu szjád avaszthá-csatustajam /68/
A jógában négy szint van: 1) árambhá (kezdő szint); 2) ghata (edény); 3) paricsaja (megismerés) és 4) nispatti (elmerülés).
athárambávaszthá:
brahma-granthér bhavéd bhédád ánandah súnja-szambhavah
vicsitrah kvanakó déhé' náhatah srújaté dhvanih /69/
Amikor a [szívben lévő] Brahma-granthit átszúrjuk a pránájáma segítségével, akkor örömöt tapasztalunk a szív vákuumában, és a testünkön belül meghalljuk az anáhata hangokat, mintha ékszerek csilingelnének.
divja-déhas csa tédzsaszví divja-gandhasz tva-rógaván
szampúrna-hridajah súnja árambhé jógaván bhavét /70/
Az árambha állapotában a jógi teste isteni, ragyogó és egészséges lesz, és isteni illatot áraszt. Az egész szíve kiürül.
Az utóbbi fejezetben többször előfordult a súnja kifejezés. Ez nem feltétlenül a szív vagy a tudat teljes kiürítését jelenti, hanem az anyagi gondolatok, benyomások kiürítését jelzi, és a szív megtöltését transzcendentális gondolatokkal.
atha ghatávaszthá:
dvitíjájám ghatí-kritja vájur bhavati madhja-gah
dridhászanó bhavéd jógí gjání déva-szamasz tadá /71/
A második szinten a levegők egyesülnek, és a középső csatornában kezdenek mozogni. A jógi testhelyzete megszilárdul, és olyan bölcs lesz, mint egy félisten.
visnu-granthész tató bhédát paramánanda-szúcsakah
ati-súnjé vimardas csa bhérí-sabdasz tadá bhavét /72/
Ezzel a módszerrel a [torokban lévő] Visnu-csomót is átszeli, amit az jelez, hogy megtapasztalja a legmagasabb örömöt, és akkor a torkában támadó vákuumban a bhéri [csörgődob] hangját hallja.
Szendi Gábor, kedvenc riogatós szakértőm mellé néha becsatlakozik Bene Máté barátom is, aki viszont az extrém gerinc-mozgások és ízületi csavarások esetén szokott riadót fújni, és fenyegetni a jónépet az ortopéd sebésszel. Amikor a mellékelt képen látható csípőnyitásról szóló videót meglátta (maga a videó a blogbejegyzés alján található), a következő kommentet fűzte hozzá:
"Dráma... Túlnyújtott szalagrendszer, szinte garantált kopás hamarosan. Ez az ember nem tűnik kezdő jógásnak, tehát valamit csak sejtenie kell róla, hogy túlmenni a normál mozgástartományon mindig bevasalja az árát később...Nem is értem miért erőltet ilyeneket magára valaki...Egy akrobata ebből él, de hogy hobbiból tönkre vágja magát valaki...Lehet azzal akarja büntetni magát a gonosztetteiért, hogy az ortopéd sebészeknek akar munkát adni...:)"
Na jó, kezdjük az elején. Kinek és mikor tudnak túlnyúlni a szalagjai? Alapesetben gyerekeknek, akiket 4-5 éves korban kezdenek durván nyújtani afelnőttek teljes fizikai erejükkel, például a csípőjüket vagy a derekukat. Az akrobatáknál és rg-seknél később előfordul, hogy lazák maradnak a csípőszalagok, de igazából jógával ezeket is vissza lehet erősíteni. Ne feledjük, hogy a jóga-ászanák egyaránt nyújtják és erősítik is a szalagokat. Jelen esetben az ízületi szalagokról beszélünk, amelyek két csontot kötnek össze a porcfelület körül. Valóban, a csípő és a térd szalagjai vannak a leginkább kitéve sérülésnek.
Felnőtt emberek esetében azonban csak úgy lehet túlnyújtani a szalagokat, ha brutális erőkifejtést alkalmazunk, még sokkal többet, mint amit egy atmás tanár igazítás közben bevet :-). Plusz ez akkora fájdalommal jár, hogy a legtöbb ember úgysem fog kérni belőle. Rendben, jóga közben is le lehet sérülni, akár még igazítás nélkül is, de ezek a sérülések azért hamar elmúlnak, és az oktató mindig felhívja a gyakorlók figyelmét a fokozatosságra.
A térdszalagokkal valóban sok baj van, és a legtöbbször pontosan a kötött csípőből eredően szokták túlhúzni a külső vagy belső térdszalagot. De ez bármilyen sportolóval előfordul, sokkal gyakrabban, mint a jógásokkal, és a szalagok túlterhelése valóban eredményezhet kopást a térdízületben. A csípőnél azonban merőben más a helyzet, mivel durván körül van véve izmokkal. Az izom 5-10-szer jobban nyúlik, mint az ínszalagok, az ízületi szalagok meg sokkal kevésbé. Szóval aki felnőttként elkezd csípőt nyitni, az hamarabb szalad bele valamilyen hamstring- vagy izomhúzódásba, mint a laza szalagok problematikájába.
Tehát, a felnőttek közül ki az, akit valóban fenyegethet a csípővápa kikopása? Először is azokat, akik eleve csípőficammal születtek, és a járás már olyan terhelés nekik, amitől kikopik az ízület. Másodszor is a túlsúlyosak, harmadszor azok, akik sokat ülnek és keveset mozognak, negyedszer pedig azok a sportolók, akik sokat futnak vagy urgálnak.
A jógások a legkevésbé veszélyeztetett csoport, sőt, bártan ajánlanám a jógát olyanoknak is, akik már kialakult csípő- vagy más ízületi problémával rendelkeznek. Ugyanis a csípő csavargatása nem csak hobbi, hanem fontos terápiás hatású gyakorlat. Az ízület és a csont megfelelő működéséhez fontos az, hogy használjuk. Ezáltal a szövetek anyagcseréje javul, és regenerálódik a proc, a csont, a szalagok és a környező izmok.
Hogy kinek mi a normál mozgási tartomány, az pedig valóban az egyéni adottságoktól és a gyakorlástól függ. Szerintem egy egészséges ember simán ki tud fejleszteni ennyi hajlékonyságot a csípőjében. de persze ezt fokozatosan kell megtenni, és nem kell erőltetni. A rendszeres gyakorlás meghozza a gyümölcsét.
Most péntek este van, és úgy ézem, hogy ez egy elég erős hét volt. Hétfőn délelőtt a Tanveremben nyitottam egy kis privát zsákos edzéssel. Na jó, nem szigorúan véve jóga, de az állóképességet feljeszti, plusz a kék foltokat a lábszáramon :-). Kíváncsi vagyok, hogy hány jógás nézegette az órán a kék-zöld sípcsontomat, és mire gondoltak közben. Persze nincs olyan dristi, hogy a tanár sípcsontját nézzük, úghogy aki helyesen gyakorolt, az észre sem vette :-).
Lényeg a lényeg, a Tanverem a nyócker szívében van, bent a Bronx-ban, ahová fehér ember még nappal is félve teszi be a lábát. A hangulata elég spártai, mert mint megtudtam, fűtés nincs. Viszont van a sarokban egy jó nagy boxzsák, ráadásul homokkal megtöltve, ami űberkeménnyé teszi, főleg az alsó végét. Szóval itt daráltam le a lábszáraimat, de ezek után viszont bármilyen sztenderd boxszák már meg se kottyan, akárhányszor kell rárúgni. Kisordas barátom invitálására látogattam meg a Ninjutsu-edzőtermét, ahol felnőttet-gyereket, férfit-nőt oktatnak ezen ősi tudomány csínjára-bínjára. Még a pulcsiját is kölcsönadta, nehogy megfázzak zsákolás közben, úgyhogy egészen Rocky-s volt a hangulat.
A hétköznapi gyakorlásaimat most nem emlegetem fel, mert az úgyis mindig olyan, amilyenre csinálja az ember. Éppen ezért jó órára menni, meg edzésre, mert ott nem én határozom meg, hogy mennyire van ma kedvem odatenni magamat. A keddi Panni-órán közepesen teljesítettem (mert ugye az ember a mindenkori csúcsformájához viszonyít, azt meg nem könnyű minden nap túlszárnyalni).
Szerdán a Bhaktiban voltam megint órán (egyébként amióta visszajöttem Indiából, zajlik a szorgalmi idő, úgyhogy minden szerdán ott vagyok a Főiskola új épületében Csillaghegyen. Amióta kitavaszodott, már nem is fagyok annyira szét jóga közben a merinói gyapjú aláöltözet-felsőmben :-). Szóval Zsuzska (a tanárunk) eldöntötte, hogy most szerdán egy óra leforgása alatt megtanítja a társaságnak a spárgát (hanumánászana) és az ékapáda-rádzsa-kapótászanát. Hát azért ezek még a seasoned yogi-k számára is kihívást jelentenek, nem hogy egy átlag főiskolásnak. A spárga még ment is mindkét oldalra, de az ékapáda csak bal lábbal sikerült. Viszont most életemben először mindkét kezemmel elértem a lábfejemet, és a fejemet is majdnem hátra tudtam hajlítani odáig. Viszont a nagy csípőnyitás eredményeképpen benne maradt a meló az izmaimban, így a hét második felében némiképpen tiltakozott a hamstringem a további intenzív terhelés ellen.
Délután még legyakoroltam a 2. sorozatot, és összeállítottam egy ötperces jógabemutatót, amit majd a Nivea Fitness napon láthat a nagyérdemű. Csütörtökön az Ironon jól megnyaggattam a nyolc résztvevőt, akik között két új lány is volt. Nagyon keményen küzdöttek, de azért kíváncsi leszek, hogy legközelebb is jönnek-e.
Pénteken ismét Muay Thai edzés a Re-Gymben. Roland mindig akkor van elemében, amikor fáradt, úgyhogy ma egy jó pár százat lerúgatott velünk mindenféle csilivili változatban. Mivel egész héten mindenki engem akart megtanítani rúgni a Facebook-on, Roland költelességének érezte, hogy bevezessen a rúgások világába. Szóval ez már igencsak komoly csípőnyitó gyakorlat volt. Utána még gyakoroltunk a jógabemutatóra és megtartottam az órákat. A péntekiek mostanában egész jó hangulatú órák szoktak lenni, mindenki felszabadultan gyakorol.
Igazából ez a mai bejegyzés nem is ilyen naplószerű akart lenni, hanem arról akartam írni, hogy az astanga egy addiktív dolog. Itt nem nagyon lehet hobbiból gyakorolni. Vagy valaki veszi a fáradtságot és minden nap csinálja, és ha egy nap nem csinálhatja, akkor szabályszerű elvonási tünetei vannak, vagy ha abbahagyja, vagy rendszertelenül beesik órára, akkor már általában nem lesz annyi lelkiereje, hogy visszaverekedje magát a rendszeres gyakorlásig.
Egy idő múlva frusztrálni kezdi az elmét az, hogy huszadjára kezded előlről az egészet, és olyan pózokkal szenvedsz, amik régebben már tök simán mentek. Egyéb, lazább jóga-műfajokat lehet hébe-hóba csinálni, mert legfeljebb az ember kihagyja, ami nem megy, vagy módosítja. Az összes többi jóga-irányzattal nekem pontosan az a bajom, hogy nincsenek szigorú keretek, ha akarom, akkor negyed órát gyakorolok, ha akarok, felet vagy egyet vagy kettőt. Nincs meghatározva, hogy milyen ászanákat kell csinálni ahhoz, hogy meglegyen a gyakorlásod.
Az astanga viszont annyira pontosan megmutatja, hogy saját magadhoz képest hol állsz éppen, fizikailag, lelkileg, motivációilag, hogy az ember csak akkor tudja szinten tartani magát, ha rendszeresen gyakorol, a fejlődésről nem is beszélve. Az egyes-kettes sorozat általában még földi halandók számára is befogadható, de a hármas-négyes sorozat rendszeres gyakorlásához már olyan mértékű elkötelezettség, mondhatni fanatizmus szükséges, amit viszonylag kevés ember képes felmutatni. Az ötöshatosról egyelőre no data, de majd beszámolok, ha ott vagyok :-)
Szerintem, mire az ember ezekhez a sorozatokhoz ér, már nem is igazán akar mutatni senkinek semmit, mert semmilyen külső motiváció nem elég ahhoz, hogy nap mint nap alávessük magunkat ennek a tortúrának. Szóval aki át akar esni az astanga jóga tűzkeresztségén, az jobban jár, ha magáévá teszi a címben szereplő szlogent. Mert aki hozzám jön órára, annak nincs más választása, vagy keményen dolgozik, vagy hazamegy. Egyik jógás tanítványom járt mindig a "Go Hard or Go Home" feliratú pólóban órára. Később megtaláltam a szlogen reppes feldolgozását is, íme:
A legtöbb ember úgy viszonyul a szervezetéhez és az anyagcseréjéhez, mint egy fekete dobozhoz: nem ismeri fel az összefüggéseket aközött, hogy mit eszik, hogyan él, és ennek következtében milyen állapotba kerül a teste (vagy éppen az elméje). A jóga a tudatosításról szól, és a fogyókúrában sem árt, ha tudatosítjuk azt, hogy mi történik a szervezetünkön belül, mert meg kell találnunk a saját utunkat.
A fogyi-blog előző részében beszéltem arról, hogy a különböző ájurvédikus testalkatú emberek esetében különbözni fog az ideális testsúly. Hasonlóképpen a szervezetük különböző módon fog reagálni a különböző ételekre. A fogyókúrás diéták között nagyon kevés olyan van, amelyik személyre szabott étrendet ajánl a különböző anyagcserével rendelkező személyeknek. Hirtelen kettő jut eszembe: az egyik a vércsoport-diéta, a másik pedig a Vita for You rendszer. Mindkettő ellen személy szerint az a kifogásom, hogy egyes csoportoknak kifejezetten javasolják a húsevést.
Az én elméletem szerint minden testalkatú ember le tud fogyni és egészségesen tud élni laktovegetáriánus étrenden, illetven annak különböző változatain. A vércsoport-diéta szerint például én, aki 0 Rh+ vércsoportú vagyok, a született húsevők kategóriájába tartozom. Ennek ellenére 22 éve nem eszem húst, és remekül érzem magam. A Vita for You-rendszer több szempont alapján osztályoz, de ott is van olyan ember, aki a fehérje-csoportba tartozik, és annak ajánlják a hús fogyasztását.
A többi fogyókúrás diéta-rendszer közül kiemelnék egy párat. Az Atkins-diétaként elhíresült, szénhidrát-csökkentésen alapuló étrend sok esetben sikert eredményez, de ennek agyik oka az, hogy a szervezet sok vizet ad le, ha nem eszünk sót, illetve rostot. A másik oka pedig az, hogy a magas fehérjebevitel melletti lecsökkentett szénhidrát által "kiéheztetjük" a szervezetünket, mivel a fehérjék szétbontása a legnehezebb, egenergia-igényesebb folyamat. A végeredmény: plöttyedt test, bűzlő száj, elsavasodott és elsalakosodott szervezet. A paleo diéta is tulajdonképpen ennek egyik továbbfejlesztett változata.
A lúgosító étrend, vagy a választó-diéta már sokkal jobban tetszik. Az elsőben sok a növény, főleg a zöldség, és az étrend megkönnyíti a felhalmozódott szabadgyökök eltávolítását. A választó diéta pontosan azt a hibát igyekszik elkerülni, amint nap mint nap a legtöbben elkövetünk, vagyis nem engedi egy étkezésen belül a fehérjék és a szénhidrátok fogyasztását. A zsírokat itt is csökkenteni kell, sőt, szintén különválasztani a fehérjétől vagy szénhidráttól.
A GI-diéta sem rossz, ebben az élelmiszerek glikémiás indexét veszik alapul, vagyis azt, hogy elfogyasztásuk után mennyivel és milyen gyorsan emelik a vércukor-szintet. Nyilván ezt is lehet laktovegetáriánus megközelítésből alkalmazni. A vegán, és főleg a nyers vegán étrend is hatékony, csak azt ne feledjük, hogy nem mindenki számára lesz megfelelő.
Én magam is korlátlan mennyiségű gyümölcs és zöldség-fogyasztást szoktam javasolni, 1/3-2/3 arányban. Persze a nagyon édes és tápláló gyümölcsöket és a magas keményítőtartalmú zöldségeket azért ne vigyük túlzásba! A fennmaradó ételmennyiség lehet friss csíra, hüvelyes és olajos mag. Én a diéta első három hónapjában a vegetáriánus ételek közül is elhagyatom a gabonákat és a tejtermékeket. De főzni, párolni lehet, sőt, néha még grillezni is, kevés olajon.
A váta alkatúaknak nem ajánlom a teljes nyers étrendet. Sőt, nekik a napi 5-6, kisebb mennyiségű étkezés fogyasztása ajánlott. Viszont a cayenne borsot (chili paprikát), mint kedvelt fogyókúrás fűszert, nekik szintén nem ajánlom. Néha a pittáknál is problémákat okozhat.
De fűszer kell, és ezt pontosan a nyers vegánok szokták időnként elhanyagolni. A gyömbér, aszafoetida, kurkuma, római kömény és mág sok más fűszer tényleg elősegíti a megfelelő emésztést, így kevesebb felesleg marad hátra.
A szénhidrát- és zsírmegvonáson alapuló diéták a kapha alkatúak számára a leghatásosabbak. A pitták számára is jó a fehérje, de inkább növényekből vagy sovány tejtermékekből nyerjük ki. És az ő esetükben is jól működik a választó étrend. Ezzel kapcsolatban már leírtam korábban néhány alapszabályt.
Szóval ne akadjunk fenn, ha egyik vagy másik diéta nekünk nem válik be! Ha tudatosak vagyunk, akkor meg fogjuk találni azt, ami számunkra a legmegfelelőbb. Ebben az ájurvédikus ajánlások is segítségünkre lehetnek. És ne feledjük az alapszabályt: ha fogyni akarunk, akkor több energiát kell felhasználni, mint amennyit beviszünk, vagyis mozogni kell! A diéta vagy kalóriamegvonás nem lesz elég, de még a csodakapszulák sem! Ha nincs mozgás, akkor fújhatjuk a fogyókúránk eredményét, de erről bővebben a következő részben.
Újabb részlet a Hatha-jóga Pradípikából:
sakti-madhjé manah kritvá saktim mánasza-madhja-gám
manaszá mana álókja tad dhjájét paramam padam /53/
Az elmét a Kundaliníba helyezve, és a Kundalinít az elmébe, az elménkkel az elmét szemlélve kell elérni a param padamot (a Brahmant).
kha-madhjé kuru csátmánam átma-madhjé csa kham kuru
szarvam csa kha-majam kritvá na kincsid api csintajét /54/
Az átmát [lelket] tartsuk a khá-n [éteren, azaz brahmanon] belül, a Brahmant pedig az Átmán belül. Amikor mindent áthat a Kha, akkor ne gondoljunk semmi másra.
antah súnjó bahih súnjah súnjah kumbha ivámbaré
antah púrnó bahih púrnah púrnah kumbha ivárnavé /55/
Belülről és kívülről is üressé kell válnunk, mint ahogyan az üres fazék a térben, és belülről és kívülről is telivé kell válnunk, mint ahogyan a teli fazék az óceánban.
báhja-csintá na kartavjá tathaivántara-csintanam
szarva-csintám paritjadzsja na kincsid api csintajét /56/
Ne gondoljunk se a belső, se a külső világra, és minden gondolatot hátrahagyva ne gondoljunk semmire.
szankalpa-mátra-kalanaiva dzsagat szamagram
szankalpa-mátra-kalanaiva manó-vilászah
szankalpa-mátra-matim utszridzsja nirvikalpam
ásritja niscsajam avápnuhi ráma sántim /57/
Ez az egész világ és az elme összes működése csak a gondolataink terméke. Hagyjuk figyelmen kívül ezeket a gondokatokat és vegyünk menedéket Rámánál, akkor elérjük a békét.
karpúram analé jadvat szaindhavam szalilé jathá
tathá szandíja-mánam csa manasz-tattvé vilíjaté /58/
Ahogyan a kámfor eltűnik a tűzben, vagy a só a vízben, úgy az Átmával egyesült elme is elveszíti az azonosságát.
gjéjam szarvam pratítam csa gjánam csa mana ucsjaté
gjánam gjéjam szamam nastam nánjah panthá dvitíjakah /59/
Amikor a megismerendő és a megismerés egyaránt megszűnik, akkor a kettősség is megszűnik.
manó-drisjam idam szarvam jat-kincsit sza-csarácsaram
manaszó hjunmani-bhávád dvaitam naivópalabhjaté /60/
Az egész mozgó és mozdulatlan világ csak az elme szüleménye. Amikor az elme eléri az unmaní avaszthá állapotát, akkor a kettősség megszűnik.
gjéja-vasztu-paritjágád vilajam játi mánaszam
manaszó vilajé dzsáté kaivaljam avasisjaté /61/
Az elme eltűnik, amikor eltávolítjuk a megismerendőt, és az eltűnésekor csupán az Átmá marad vissza.
évam náná-vidhópájáh szamjak szvánu-bhavánvitáh
szamádhi-márgáh kathitáh púrvácsárjair mahátmabhih /62/
A múlt emelkedett ácsárjái önmaguk tapasztalták meg a szamádhi különböző változatait, és utána tanították meg azokat másoknak.
szusumnájai kundalinjai szudhájai csandra-dzsanmané
manónmanjai namasztubhjam mahásaktjai csidátmané /63/
Dicsőség nektek, ó Szusumná, Ó Kundaliní, ó Szudhá, Csandra szülötte, ó, Manónmaní, ó nagy energia és bölcsességgel teli lélek!
A pszichológiában az embereket kétféle típusba sorolják: extrovertáltak és introvertáltak. Nyilván ez a két véglet, és a legtöbb ember valahol a kettő között helyezkedik el. Az extrovertált típus kifelé éli az életét, nagy szerepet játszik az életében másokhoz fűződő kapcsolata, szeret befolyásolni másokat, vagy hatni rájuk, esetenként forradalmakat elindítani (akár csak az emberek tudatában), vagy fontos társadalmi szerepeket játszani. Sok esetben vezéregyéniség, de nem mindig. Van, amikor ő saját maga befolyásolható, és önbizalom-hiánnyal, bizonyítási vagy megfelelési kényszerrel küzd, és ezért kapni szeretne másoktól inkább, mint adni.
Az extrovertált típusnál a Pingalá, vagyis a Nap-vezeték dominanciája figyelhető meg, általában aktív, nyughatatlan, és nehezen tud relaxálni, ellazulni, befelé fordítani a figyelmét. A tétlenség, passzivitás, ingerszegény állapot a legnagyobb ellensége (legalábbis úgy érzékeli). A belső csend szemlélése és a gondolatok elengedése riasztja, ezért éppenséggel ezt kell gyakorolnia, hogy egyensúlyba kerüljön.
Az introvertált típus ezzel szemben sokkal inkább befelé forduló, zárkózott, nehezebben nyílik meg mások felé, és nehezen alakít ki társas vagy személyes kapcsolatokat. A kapcsolatai általában sokkal formálisabbak, nehezebben engedi az érzelmeit felszínre törni. Nehezen tud bízni másokban, és nehezebben is kapja meg mások bizalmát. Nem szereti, ha beleszólnak az életébe, sok esetben makacs és merev elképzelései vannak. Az introvertált típus előnye viszont abban rejlik, hogy sokkal könnyebben tudja a figyelmét és az energiáit befelé fókuszálni, egy személyes cél elérésére, és kevésbé igényel hozzá külső motivációt, visszaigazolást.
Az introvertált típusban az ídá, vagyis a Holdvezeték működése dominánsabb. Ő a magányos vándor, aki a saját belső útját járja, és kevés emberrel osztja meg azt, hogy mit is tapasztal az útja során. Ez a befelé fordulás is karizmát sugározhat azonban, amit ugyanakkor a titokzatosság misztikus köde leng körül. Az introvertált típus kapcsolataiban azonban fontos szerepet játszanak az érzelmek, még ha nem is mindig képes ezt nyíltan kommunikálni. A sérelmeit hosszú ideig magában tarthatja, és nehezen tud megbocsájtani. A pozitív érzelmeket viszont befogadja, de ezt sem jelzi vissza, és így néha hálátlannak tűnhet.
Mindezt azért vezettem elő, mert az extrovertált és intorovertált típusok jellemzői az anatómiában is megmutatkoznak. Az extrovertált emberek lábfeje álló helyzetben kifelé áll, és amikor járnak, akkor sem párhuzamosak a lábfejeik. Az introvertáltak lábfeje viszont a legtöbbször inkább befelé áll, és ez járáskor is észrevehető. A hátrahajlításoknál, főleg a hídba leereszkedésnél a legtöbb ember kifordítja a lábfejét. Éppen ezért a hátrahajlítások fokozzák az extrovertáltságot, megnyitják a testünk elülső, érzelmi oldalát.
Az előrehajlításoknél a legtöbb ember, főleg, akinek kötöttebb a csípője, hajlamos befelé fordítani a lábfejét, és a pascsimóttánászanában egymás felé fordítja a talpait. Tehát az előrehajlítások fokozzák az introvertáltságot, zárják az érzelmi oldalt, és aktiválják az akarati oldalt, ami a test hátsó oldala.
Természetesen mindkettőre szükség van, de törekedni kell arra, hogy az előrehajlítások megfelelő végrehajtásával a belső problémáink tudatosítását és az érzelmi blokkok feloldását, megemésztését segítsük elő. Tudjuk azt, hogy az előrehajlítások elősegítik a belső szervek méregtelenítését, mivel az emésztőszervekben lerakódó méreganyagok többek között a különböző érzelmi traumák következtében alakulnak ki. Szóval nem jó, ha az introvertált típus sokáig dédelgeti magában ezeket a sérelmeket, el kell őket engedni.
Az extrovertált típus viszont sokszor a külső történésekre irányítva tereli el a figyelmét a saját belső folyamatairól, vagyis állandóan valaki más problémáit akarja megoldani a sajátja helyett. A hátrahajlításoknál is törekedni kell a párhuzamos lábfejekre. Dev Kapil mindig azt mondta, hogy aki könnyen hajol hátra, annak általában nagy az egója. Akinek nehezen megy az előrehajlítás, az viszont merevebb, és az alázattal van gondja. Én azt gondolom, hogy ha valaki könnyen hajol hátra, akkor büszkévé válhat a sikereire, és nehezen tudja megérteni azokat, akiknek ez nem megy olyan természetesen. Nem biztos, hogy a magatartásukban erősen érződni fog a büszkeség, de esetenként jellemző lehet az, hogy kevésbé érzékenyek mások nehézségeire, nem tudják megérteni egy kezdő próbálkozásait, erőfeszítéseit.
Aki púposítja a hátát az előrehajlításban, és a vállait a füléhez behúzva tartja, miközben a csuklyásizmát péncélként megfeszíti, annak gondjai lehetnek az elengedéssel, az érzelmei kimutatásával. A szívcsakra megnyitása fontos dolog, és ez persze akkor a leszerencsésebb, ha megfelelő alázattal párosul. Szóval ha helyesen gyakoroljuk az ászanákat, az az érzelmi, lelki harmóniánkat is elősegíti. A jóga célja az egyensúly elérése, vagyis mindkét típusnak a saját gyengeségein kell dolgoznia, azokat kell kiegyensúlyoznia. És akkor lássunk egy képet Iyengar mesterről, ha már tegnap ő is szóba került.
