A gyakorlásból származó erő

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Most vegyük szemügyre a korábban említett kérdéseket!

A jóga filozófiája szerint vissza kell vonnunk az elmét a külső tevékenységektől, és befelé kell fókuszálni, hogy elérjük a mély koncentrációt. Ennek a folyamatnak a hasznát magyaráztuk el fentebb az alvás példája segítségével. Az elme ereje, amit az alvásból merít, tamaszikus természetű. De az elme azon minősége, melyre a jóga szádhaná jóvoltából tesz szert, tisztán szattva guna-jellegű. Ez a különbség a kettő között. Mondani sem kell, hogy a szattvikus gyakorlattal szerzett mentális erő magasabb rendű a tamaszikus alapon állónál. Bármennyi egészségre, erőre és boldogságra teszünk is szert a normális alvással, azt ezerszeresen meghaladja a jóga gyakorlása által szerzett erő, egészség és boldogság. A hétköznapi ember ezt nem értheti meg. A jógábhjásza által szerzett mentális koncentrációt és erőt jóganidrának nevezik, míg a közönséges mentális pihenés, mely tamaszikus természetű, a közönséges nidrának nevezett mentális pihenés eredménye.

Miután az elme összes tevékenysége és mozgása megszűnik, a dominánsan szattvikussá vált elme szilárddá válik. Amíg nem fejleszti ki ezt a stabilitását, semmi hasznát nem vesszük. Amíg nem tudjuk megszilárdítani az elménket, az összes erre tett erőfeszítés pazarlás lesz és semmi hasznunk nem fog származni az ingatag elmével végrehajtott tettekből. Ennek következtében valaki feltehetné a kérdést: ha a jógával töltött idő eleinte semmi eredményt nem hoz, akkor minek gyakoroljuk? Ez a kérdés indokoltnak tűnik, de azt kell mondani, hogy ilyen kérdéseket csak azok tesznek fel, akik nem gondolták végig mélyen a témát. "Erőfeszítés nélkül nem érhetsz el semmilyen eredményt vagy célt" - ez egy nagyszerű mondás. 

Általában ha egy profitra vágyó ember anélkül kezd bele egy vállalkozásba, hogy követné a megfelelő irányelveket, és felteszi a kérdést: "Mit nyerhetek én ebből? Ki tudja, hogy nyerek-e rajta vagy sem?" - és kételkedik a pozitív eredményben, az semmit sem fog elérni. De ha úgy tesz erőfeszítést, hogy követi a megfelelő utat, akkor a gyakorlás eredményei nem fogják elkerülni. Nézzük például az oktatás vagy mezőgazdaság területét! Mint ahogy az ember csak egy bizonyos időszak múlva kapja meg az eredményeket ezeken a területeken, ugyanez a helyzet a jógábhjászával, ha a krama (megfelelő sorrend) betartásával gyakoroljuk. Csak azután, hogy egy bizonyos ideig gyakorolt a krama szerint, fogja a jógábhjászí elérni a testi erőt, a jó egészséget és a boldogságot, és a szattva-gunában nyugvó elmét."

Hány lelke van az élőlénynek?

A lélekvisszahívás kapcsán sokakban felvetődött a gondolat, hpogy miképpen veszíthetjük el a lekünket, amikor voltaképpen nem vagyunk más, mint maga a lélek. Kezdjük tehát a lélek (vagy dzsívátmá) meghatározásával a Bhagavad-gítá alapján:

A lélek a tudat forrása, egy és oszthatatlan, megváltoztathatatlan, nem hatnak rá az anyagi világ és anyagi energiák változásai. Örök, tehát soha nem volt teremtve, nem volt kezdete és nem lesz vége sem. Nem semmisülhet meg, sem a tűz, sem a víz, sem a szél, sem a föld, sem bármilyen fegyver által nem lehet megsebezni. A transzcendens lélek tehát felosztatatlan, és nem veszíthetjük el, illetve nem hasadhat le belőle egy darab. 

Az angol nyelvű források ezt a lelket a "spirit" szóval illetik, ellentétben a "soul" szóval, melyet némileg más értelemben használnak. Térjünk vissza a védánta és a szánkhja meghatározásához. Az átmá maga ugyan megváltoztathatatlan, de a tudat (csitta), amely beragyogja fényével a testünket, az auránkat és az érzékszerveinket, már reagál a külső/belső változásokra. Mindezt azáltal teszi, hogy a tudat képes azonosítani magát a lelket befedő anyagi rétegekkel. Ezek közül három finom fizikai energiával kell tisztában lennünk: az elme (manasz) a gondolatok, érzések, akarat színtere. Az értelem (buddhi) a megkülönböztető, analitikus tudás színtere, míg az egó (ahankára) a hamis azonosság kialakulását teszi lehetővé. Mindezt a három elemet bizonyos esetekben azonosítják a csittával, de az biztos, hogy összekapcsolódva funkcionálnak a finom fizikai testként. És ne felejtsük ki a pránát, vagyis az életerőt, mely a durva és finom fizikai testünket is átjárja, és nélküle nem tudnánk funkcionálni semelyik szinten sem. 

A lélek fogalma a sámánizmusban

Mint látni fogjuk az alábbi néhány példán keresztül, az, amit a különböző sámáni tradíciók léleknek tekintenek, általában a finom fizikai test egyik vagy másik részét jelenti. Mivel láttuk, hogy funkciójuk szerint többféleképpen is feloszthatjuk a finomfizikai test alkotóelemeit, így a "többszörös" lélek elmélete is összhangba hozható a védikus lélek/finomfiziaki test/durva fizikai test elképzeléssel.

Jonathan Horowitz így fogalmaz: "A legtöbb törzsi kultúra szerint az állatoknak és az embernek is két lelke van. Az egyik a "rögzített lélek", mely a fizikai testhez tartozik és a testi funkciókért felelős, például a növekedésért, légzésért, emésztésért, pulzusért, vérkeringésért, szaporodásért stb. A második lélek a "szabad lélek", amely érez, érzelmeket él át, amely éjszaka, álom közben vagy sámánutazás közben elhagyja a testet."

 

Az indonéz elképzelés szerint az embernek három lelke van: a halál után az egyik a sírban marad, a másik leszáll az Árnyak Birodalmába, a harmadik pedig felmegy az Égbe. A burjátok szerint a halál után az egyik lélek a csontokban marad, a másikat felfalják a szellemek, a harmadik pedig kísértet alakjában mutatkozik néha. 

Az obi ugorok szerint a férfiaknak öt lelke van, a nőknek pedig négy. Az első, az árnyék-lélek nem csak emberekben és állatokban, de mozdulatlan tárgyakban is jelen van. Az élet során a testben van, a halálkor is a testtel megy a sírba. A második lélek "a lélek, amelyik lemegy a folyón". Ez a lélek általában csak a halálkor jelenik meg. Normál esetben mindig jelen van és csak az álom sorén tud elszabadulni, bár a sámánokról azt tartják, hogy akaratlagosan is el tudja hagyni a második lelkük a testüket. A harmadik lélek egy erdőre emlékeztet, és általában a testen kívül, lakik, egy erdőben. Csak álom közben tér vissza, ezért "álmodó léleknek" is nevezik. Amikor ez a lélek veszik el, az illetőt alvászavarok gyötrik, és a halál majdnem bizonyos, ha nem sikerül visszaszerezni ezt a lélekrészt. A negyedik lélek a "reinkarnációs lélek", mely a halál után egy másik testben reinkarnálódik. Az ötödik lélek is reinkarnálódik, ezt "erő-léleknek" nevezik. Mivel a törzsi társadalomban a férfiaknak kellett leginkább kimutatniuk az erőt és a hősiességet, ez a lélekrész a férfiként születettek sajátja volt.

A baskirok szerint négy lélekkel rendelkezünk: jan ("élet-lélek"), isem ("név-lélek"), kot ("szerencse-lélek") és tin (" lélegzet-lélek"). Az élet-lelket tartják a legfontosabbnak, mert az dönt az élet és halál kérdéseiben. Bár a testben lakozik, el is távozhat, amikor a tulajdonosa meghal, alszik, vagy öntudatlan állapotban van, de vissza is tud térni. A név-lélek szerepe is fontos, mert a baba nevének kiválasztása hitük szerint meg fogja határozni a gyermek sorsát, fizikai vonásait és jellemét is. Ha pedig a szerencse-lélek elszáll, akkor azt mondják, hogy a tulajdonosa nem találja a helyét, folyamatos balszerencse kíséri. Ezt több dolog is kiválthatja, például egy beteljesítetlen, erős vágy vagy egy viszonzatlan szerelem. 

Utolsó példánk a mongol sámánizmusból ered: A mongolok szerint három lelkünk van: a Föld-lélek, az Alvilág-lélek és a Mennyei lélek. A Föld-lélek a rövid távú memória székhelye, amelyet a külvilággal, az érzékszervekkel történő kommunikációra használunk nap mint nap. A racionális gondolkodás, a törvényszerűségek felismerése, az asszociációs készség és mindezek földelése a test/elme komplexumba, a külső tudatosság állapota mind a Föld-lélek funkciói.

Az Alvilági vagy Álom-lélek az, amelyiket az álmaink közben használunk. Mivel éjszaka az érzékeink kikapcsolnak, az figyelmünk az Álom-lélek felé fordul. Ennek a léleknek a megtapasztalásaival kapcsolatos emlékek és tevékenységek felidézését tekintjük álmoknak vagy transzélménynek éber állapotban. Az Alvilág-lélek tartalmazza az életerőnket, melyet minden nap megújítunk. Az életerő, vagy Erő, ahogy a sámánizmusban emlegetjük, rezonál a gondolatainkkal, érzéseinkkkel, benyomásainkkal, élményeinkkel és észleléseinkkel, melyek emlékekké válnak. Ha nincs elegendő életerő, akkor ezek a benyomások sem elég határozottak, illetve nem tudjuk megfelelő figyelemmel feldolgozni, kiértékelni őket és feldolgozatlan konfliktusként, traumaként vagy egyszerűen megemésztetlen élményként süllyednek a tudatalattiba. Az alvilági lélek tartalmazza a hosszú távú, esetleg előző életbeli emlékeket. 

A Mennyei lélek a magasabbrendű Énünk, mely ösztönösen törekszik a tisztaságra és tökéletességre, és amelyen keresztül magasabb irányítást kaphatunk az életünkben. Amikor a figyelmünk (tudatunk) a Mennyei lélekre irányul, akkor repüléssel és magasabb világokkal, lényekkel kapcsolatos álmaink vagy transzélményeink vannak, és ezek az élményeink tartósan megváltoztathatják a világról alkotott képünket. 

A fenti példák hasonló megközelítéseket mutatnak, mint ahogyan a modern pszichológiai irányzatok igyekszenek kategorizálni az elme/lélek működését. Minden esetre a többszörös lélek-modelleket úgy tudjuk összeegyeztetni a védikkusl lélek/tudat+finomfizikai test/fizikai test modellel, hogy ezeknek a lélek-funkcióknak a párhuzamait keressük a tudat+finomfiziaki test komplexumban, amely viszont felosztható, sebezhető, és valóban leszakadhatnak belőle bizonyos személyiségrészek és energia-adagok, melyeket betegségként vagy lélekvesztésként élünk meg. 

Az alvás csodája

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Hogyan képes az alvás ennyi sok hasznot hozni? Honnan jön az ereje? Miért van az, hogy elegendő alvás nélkül az élőlények elméje eltompul, a testük felmelegszik, és az intellektusuk is tompa lesz, elveszítik a lelkesedésüket, és elgyengülnek? Fontos, hogy először ezt magyarázzuk el részletesen az olvasóknak. Az erre adott válaszok sok kétséget eloszlatnak majd, amivel az olvasók rendelkeznek. E magyarázatok által a korábbi kérdéseket is helyesen tudjuk megválaszolni. Amikor az elme aktivitása megszűnik, jól tudunk aludni. Máskülönben nem lesz alvás. Senkinek sem volt még olyan tapasztalata, hogy egyszerre aktív volt az elméje és aludt is. Amikor az elme összes változása lecsökken, amikor az „Én”, „enyém”, én nagyságom” stb. gondolatok megszűnnek, és az elme összes tevékenysége megáll, csak akkor lehetséges a megfelelő alvás. Csak az ilyen alvás biztosítja a jólét érzését a test és az elme számára. 

Ha bármilyen apró gondolat vagy mentális tevékenység megmarad, akkor az alvásunkat álmok fogják tarkítani. Az álmodással kísért alvás nem fog hozzájárulni a test és az elme jólétéhez. Mindenki tudja, hogy csak akkor lehetséges a megfelelő alvás, amikor az elme mozdulatlan marad egy bizonyos állapotban és az olyan mentális tevékenységek, mint a cselekvésre irányuló gondolatok, valamint a gondolatok, álmok és fantázia hullámzásai elcsitulnak. Amikor az elme ilyen jellegű aktivitása megszűnik, lehetségessé válik a jó alvás. Tehát az alvás az elme összes tevékenységének megszűnését jelenti. Ebből megérthetjük, hogy az alvásból származó összes kedvező eredmény az elme csendjének köszönhető. Amikor a gondolatok és az elme ide-oda vándorol, nem fogunk tudni aludni. Inkább azt fogjuk érezni, hogy majdnem megőrülünk.

Adzságrata avaszthában (ébrenléti állapot) az elme ide-oda vándorol. Ennek köszönhetően minden élőlény belekeveredik minden egyes tevékenységbe, amivel szembetalálkozik, az elme az élvezet és a szenvedés állapotait éli át, és ennek következtében kimerült és megviselt lesz. Az elme tehát időnként igyekszik elmenekülni és pihenni, és megpróbál valahogy békét és gyógyírt találni a kimerültségre, és megpróbál aludni. Mindannyian tudjuk, hogy a kimerültséget követő alvás bizonyosan megfiatalítja az elmét és megszünteti a fáradtságot. Ezért nem kétséges, hogy a mély alvás képes megszüntetni az elme megviseltségét. Ebből pedig azt tanulhatjuk meg, hogy az olyan jó tulajdonságok, mint a lelkesedés, jó egészség, tudás, éles memória, tettrekészség, elégedettség és a mások iránti gyengédség csak akkor fejlődnek ki valakiben, ha az elméje mentes az izgatottságtól és a zavartól. 

Ha viszont az elme zavarttá válik, olyan negatív tulajdonságok fognak kialakulni, mint a fáradtság, a lelkesedés hiánya és a lustaság, és szenvedést okoznak az illetőnek. Ezért alszik minden élőlény minden nap és ezáltal frissül fel. Egyidejűleg a fizikai kimerültség és fáradtság is megszűnik. Ezen felül világosan kijelenthetjük, hogy aki egy ideje nem aludt rendesen, az közelebb van a halálhoz. Ahhoz, hogy megfelelően aludjunk, az elme minden aktivitásának meg kell szűnnie."

"Felhasználói" transzélmények

Többször írtam már azokról a transzélményekről, melyeket én magam éltem át hangfürdő, sámándobos utazás, transzlégzés vagy éppen egy-egy ászana-gyakorlás alatt. Most itt az ideje, hogy arról is beszéljek egy kicsit, amit mások meg szoktak osztani velem az ilyen események után, természetesen név nélkül. Tehát ha valaki magára ismer, az csakis a véletlen műve lehet :-D.

A hagfürdőknek szoktam adni egy-egy témát, mert a meditációban és a jógában is alapelv, hogy ha konkréten meghatározod és megfogalmazod, hogy min szeretnél dolgozni a következő fél-egy órában, akkor az ilyen események terápiás hatása sokkal mélyebb és maradandóbb lesz, mintha csak belelazulsz, és "lesz ami lesz". persze az ilyen hang-wellness hozzáállás sem hiábavaló, mert nem ritka, hogy választ kapunk olyan kérdésekre, amelyek megfogalmazásáig sem jutottunk még éppen el. 

Az egyik hangfürdőn a megbocsájtás volt a téma, és az egyik résztvevő azt írta le, hogy amikor elkezdtük, akkor fényképek kezdtek előbukkanni és rátapadtak az aurájára, mintha egy papírmasé tojás alakult volna ki körülötte. Ezeken a képeken azoknak az arcát látta, akikkel volt valamiféle konfliktusa a múltban, ami nem lett megnyugtatóan lerendezve, és olyan személyek is előbukkantak, akiket már réges-rég elfeledett. A végére ez a burok egészen fekete lett, majd szétrobbant, szétfeszítette a fény belülről, és hamuvá égett. Egy másik alkalommal tűz-meditációt végeztünk, és az egyik résztvevő a számára már nem szükséges dolgokat, amelyeket még nem tudott elengedni, korhadó faként látta, amely elégett a tűzben. 

Olyan is volt, aki egy erős vállsérülésen esett át, és azóta nem volt száz százalékos a válla. A hangfürdő során sűrű, gusztustalan masszát vett észre, amint összegyűlt a hónaljában, majd kifakadt és eltávozott. Szintén évek óta tartó krónikus combhajlító-sérülés múlt el tíz perces sámándobolás közben olyan módon, hogy az illető combjából egy kígyó bukkant fel, majd eltávozott. Tudni kell azt, hogy a sámánizmusban a betegségeket általában két okra vezetik vissza: vagy valami ártalmas, nem odavaló dolog (energia, mágikus tárgy, átok, rossz rezgésű gondolati minta stb.) kerül be a testbe (illetve a finom fizikai testbe is), és a sámán ezt távolítja el transzállapotban, vagy pedig valamilyen trauma következtében leválik egy lélekrész, és ez a lélekrész nagyon sok életenergiát is magával visz. Erről már írtam korábban részleteket. Tehát az ilyen vizuális kép formájában is megjelenő "tisztulások" esetenként oki szinten is képesek megszüntetni a betegséget. Természetesen egy-egy hangfürdő után fizikai tisztulási folyamatok is beindulhatnak, például hasmenés, hányás, kellemetlen szagú vizelet vagy izzadtság. Ezek egy-két nap alatt el szoktak múlni.

Az egyik workshopon tizenöt perc transzlégzés után volt közvetlenül a hangfürdő, és az egyik résztvevő azt élte meg, hogy visszakerült a csecsemőkorába, és onnan kezdve végigélte az életét a hangfürdő alatt, de inkább a pozitív és meghatározó élmények jelentek meg, nem a traumák és a fájdalom. A transzlégzés és a hangfürdő kombinációját azért is találom hatékonynak, mert általában tíz-tizenöt perc az a határ, amikor az erőteljes légzés során a transzélmények kezdődnek, viszont ezt még a legtöbb ember esetleges negatív hatások nélkül is kibírja. Utána viszont nyitottabbá, érzékenyebbé válik a hangfürdő finomabb harmonizáló rezgéseire, és megfelelően el tud lazulni, fel tudja dolgozni az azt megelőző intenzív transzlégzés hatásait. 

Az elvonuláson tartottam egy fél órás sámándobolást, melyet az Életfa-meditációval vezettünk be. Ezt a gyakorlatot kipróbálhatjátok velem majd a nyári fesztiválokon és Horvátországban is. A sámándob hangjáról tudományos kísérletekkel is bebizonyították, hogy a megfelelő ellazult elmeállapot és ingerszegény környezet esetében az emberek 70%-ánál vizuális és hang, testérzet stb formájában megnyilvánuló transzélmények jelentkeznek, méghozzá sok esetben hasonló tartalmakkal. 

Többen az első dobolásos élményük alatt törzsi táncolt láttak egy tűz körül, melyben ők is részt vettek, vagy éppen irányították azt és még doboltak is a látomásukban, illetve voltak olyanok, akik megpillantották az erőállatukat és akár eggyé is váltak vele, például sasként repültek a magasba, majd a dob visszahívó hangjára sastollként forogva értek vissza a földre. Nem véletlen, hogy akinek sas az erőállata, az gyakran tart magánál egy sastollat.

Az Életfa-meditációnál elképzeljük az Életfát, mely az univerzum egészét átszeli. A törzse a jelen és a földi szintű események, a koronája a jövő és a magasabb régiók, a gyökere pedig a múlt és az alsó világ. Mindenki másként látja a Világfát, más irányba indul el rajta, más élőlényeket fedez fel a fában és a fa körül. Voltak, akik az ilyen meditáció során találkoztak az erőállatukal, például sassal, sólyommal, medvével, vagy oroszlánnal, és ha ezeket az erőállatokat legközelebb is hívják meditáció közben, akkor össze tudnak kapcsolódni az energiájukkal, és sok mindent tudnak tanulni tőlük vagy végrehajtani a nem szokványos valóságban ugyanúgy, mint a fizikai síkon. 

A sámáni transzélmények klasszikusan úgy zajlottak, hogy maga a sámán révült, mivel beavatása és kiképzése során kifejlesztette az ilyen irányú érzékenységét. Az úgynevezett neosámánizmusban azonban, melyet a modern korban újjáéledő sámánhagyományok hívtak életre, a sámán elősegíti a gyakorlók, résztvevők vagy terápiát igénylő kliensek révülését és kapcsolatba kerülését a nem szokványos valósággal. Tulajdonképpen a jóga is ezt teszi, hiszen a meditáció egy megtapasztalható tudomány és tudatállapot, amely minden gyakorló számára hozzáférhető, és nem csak a kiválasztottak szűk csoportja számára. Mindenkinek szüksége van terápiára, fejlődésre és a harmónia elérésére, tehát miért ne használjuk erre a legősibb módszereket?

Kévala Kumbhaka

Újabb részlet a Csandra-krama könyvből:

4. Kévala Kumbhaka

Akévalaszó jelentése: „egyedül”, és amikor a kumbhakákra alkalmazzuk, akkor a légzés feletti kontrollról történő lemondást jelenti. Üljünk egyenesen, kényelmes testhelyzetben, csukott szemekkel. Először figyeljük meg a légzésünket. Ne próbáljuk bármilyen módon kontrollálni vagy megállítani. Csak figyeljük meg. Ha nehezünkre esik a figyelem fenntartása a légzésen, akkor hasznos lehet, ha csak az orrnyílások és a felső ajak közötti területre koncentrálunk. Két hajlamot figyelhetünk meg közben: az elménk vagy elvándorol a passzív megfigyelés állapotából, és gondolatokba vagy fantáziálásba merül, vagy megpróbálja átvenni az irányítást a légzésünk felett. Ne tegyük egyiket sem, csak figyeljük meg a légzést. 

Kifejlődik egy ciklikusság a figyelem, figyelmetlenség és a kontroll között. Ahogy fejlődik a megfigyelési képességünk, a figyelmetlenségre vagy kontrollra irányuló hajlam lecsökken. Képessé válunk arra, hogy eltérülés vagy beavatkozás nélkül megfigyeljük a természetes légzésünket. A légzésünk fokozatosan lágyabbá és finomabbá fog válni. A belégzés és a kilégzés között megjelenik a sztambha, vagyis a légzésszünet. Egy idő mólva azt vesszük észre, hogy a légzésünk egyszerűen megáll. 

A légzés megállása alatt az elménk is hajlamos az elcsendesedésre. Valamikor (másodpercek vagy percek múlva) az idegrendszer ismét beindul és elkezdünk lélegezni. Ne erőltessünk vagy irányítsunk semmit, amikor a légzésünk szünetel. A természetes légzésszünet hossza fokozatosan növekedni fog, ahogy gyakorlunk. Ez a legfinomabb kumbhaka, mert amikor a légzés szünetel, akkor mi más van jelen? A kévalaaz egyetlen kumbhaka, amely a cselekvés hiányából fakad. Ami a kévala kumbhakát illeti, nem számít, hogy a légzésünk egyébként mély-e vagy sem. Ha elég hosszú ideig ülünk, a légzésünk akkor is felszínessé válik. Ahogy növekszik a belső csend, úgy leszünk egyre tudatosabbak a prána finom áramlatairól a testünkön belül. 

Ha a testünk mozgása kevésbé finom, akkor a tudatosságunk általában csökken. Egy pózban való megnyugvás elősegíti a finom tudatosságot, míg a mozgás általában durvább szintű tudatosságot igényel. A vinyásza megtisztítja és élettel tölti meg a testünk gyengébb aspektusait. Miközben mozgunk, a nádíkat feltöltő életerő valamennyire növekszik. Mozgás nélkül az életerő általában minimum-szinten marad. Azonban nem következik be az Önvalóval kapcsolatos tudatosság addig, amíg nem érjük el a valódi mozdulatlanságot (tétlenséget). A vinyásza és a mozdulatlanság egymást kiegészítő aspektusok (jang és jin).

Nádí sódhana

Újabb részlet a Csandra-krama könyvből:

Amikor kezd kényelmesebbé válni ez a légzésmód, akkor figyeljük meg a gáttájékot, különösen a múla bandha helyét. Anélkül, hogy akaratlagosan rásegítenénk, megfigyelhetjük, hogy a belégzés és a kilégzés végén határozott, de eltérő feszültség keletkezik a medencefenékben. A belégzés egy fajta hatást vált ki a gátban, a kilégzés pedig egy másikat. Ha rákoncentrálunk erre a területre, akkor egyre tudatosabbá válunk róla, és jobban meg tudjuk figyelni a múla bandha energetikai változásait anélkül, hogy beleavatkoznánk. 

2. Nádí sódhana

Az ászanák között a fejenállást és a lótuszpózt tartják a legfontosabbnak. Hasonlóképpen, a légzőgyakorlatok között a nádí sódhanát, vagyis a váltott orrlyukas légzést tartják a legfontosabbnak. Foglaljuk el ismét a kényelmes ülőhelyzetet, és tartsuk a kézfejeinket tenyérrel fölfelé a térdeinken. Enyhén nyomjuk az állunkat a mellkashoz, anélkül, hogy a nyakunk előreesne. Nyújtózkodjunk a fejtetőnkkel a mennyezet felé. Lazítsuk el az arcunkat és különösen a szemeink és az állkapcsunk körül engedjük el a feszültséget. Emeljük a jobb kezünket az arcunkhoz, a mutató- és középső ujjat kényelmesen behajlítva. Helyezzük a hüvelykujjunkat a jobb orrnyílás tövéhez, a gyűrűs és kisujjunkat pedig a balhoz.

Végezzünk el egy teljes belégzést és kilégzést a két orrlyukon keresztül, majd foguk be a jobb orrnyílást, és szívjuk be lassan és egyenletesen a levegőt a bal orrnyíláson keresztül, közben négyig számolva. Most fogjuk be a bal orrnyílást, és lélegezzünk ki a jobbon keresztül négyig számolva. Ugyanezen az oldalon, vagyis a jobb orrlyukon keresztül ismét lélegezzünk be ugyanilyen időtartam alatt. Most zárjuk el a jobb orrnyílást, és lélegezzünk ki a balon keresztül, ismét négyig számolva. Ebből áll egy kör. 

Végezzünk el még négy kört. Mindig a belégzés után váltsuk az orrnyílásokat. Miután elvégeztük mind az öt kört, engedjük le a jobb kezünket az ölünkbe és hajtsunk végre néhány kör normális légzést. Ez a pránájáma tisztítja az arcüregeket, csökkenti a nyak és az arc feszültségét, fejleszti az intelligenciát és az agy funkcióját, különösen a bal és jobb agyféltekék szinkronját, vagyis kiegyensúlyozza az elménk analitikus és intuitív aspektusát is. 

Ahogy jártasabbá válunk ebben a pránájámában, enyhe nyomást kell gyakorolni arra az orrnyílásra is, amelyiken keresztül ki- vagy belélegzünk, Ezáltal csökken az átáramló levegő mennyisége, és így a légzés hossza növekszik. Igyekezzünk négyről tízre növelni a ki- és belégzések hosszát, mint ahogyan a vilóma pránájámában tettük. Eltarthat egy ideig, mire megszokjuk azt, hogy az arcunk előtt tartsuk a jobb karunkat. Ehhez erőre és ellazultságra is szükség van. A vilómával ellentétben ennél a pránájámánál elkezdhetjük megduplázni a kilégzés hosszát, miután az egyenletes hosszúságú változat már jól megy. Ez a következőképpen néz ki:

Belégzés a bal orrlyukon keresztül, 4 másodperc

Kilégzés a jobb orrlyukon keresztül, 8 másodperc

Belégzés a jobb orrlyukon keresztül, 4 másodperc

Kilégzés a bal orrlyukon keresztül, 8 másodperc

Végezzünk el összesen nyolc kört belőle, majd lélegezzünk normálisan és figyeljük meg a hatásokat. Idővel hozzátehetjük a külső és belső kumbhakákat is, mint ahogy a vilóma pránájámánál is.

Nyári fesztiválok

Éppen kezdődik a nyári fesztivál-idény, amikor is több szabadtéri programon megjelenek én magam, Orsi és az Atma Center többi oktatója is. Ebben a blogbejegyzésbven azokat a programokat szeretném összefoglalni, melyek az Atma Centeren kívül, a mi szervezésünkben vagy a mi részvételünkkel fognak zajlani. 

1. Yoga Connection Fesztivál

június 10, szombat, Akvárium Klub, Budapest
15:30-tól fogok egy órás Vinyásza Krama jógaórát tartani, "Fókuszban a csakrák" címmel. Közben zenész barátaim: Detván László, Gyuris Krisztina és Grubits Gergő fognak zenélni didgeridoo-n és Rav Drum-on. 
Web: yogaconnection.hu    Facebook: Yoga Connection Budapest

2. Napforduló Jógafesztivál

június 17, vasárnap, Margitsziget, Holdudvar melletti rét
Ezen a programon számos jógastúdió részt fog venni, úgyhogy ide csak az Atma Center ás a zenei színpad programját másolom be, a többi részletről az eseményben tájékozódhattok.

Atma Center:

10:00 108 Napüdvözlet - Fehér Eszter
11:00 Ashtanga jóga - Szücs Orsolya
12:00 Vinyásza Krama - Gauranga Das
13:00 Detox jóga - Gál Noémi Andrea
14:00 Csípőnyitó Vinyásza - Fuksz Anikó
15:00 Vinyásza Flow - Nagy Angéla
16:00 Jin jóga és Kontakt jóga Szabó Andrea és Lehoczky András
17:00 Akro-jóga Nagy Angéla és Lehoczky András

Zenei Programok:

10:00 Lélekhegedű Loop-koncert - Balázs Gergely
11:00 Bhadzsana Baráti Kör - Hare Krisna Kirtan
12:00 White Fire együttes mantra-koncertje
13:00 Fatou Gozlan & Duo Darbar - világzenei koncert
14:00 Sirius Song - a világ népeinek dalai, lélektől lélekig
Vad Virág Édua – ének, Kőrösi Gábor – ének, gitár, handpan
15:00 Didgeridoo koncert Gyuris Krisztina és Detván László előadásában
16:00 Samsara Boulevard koncert - Világok Mantrái
17:00 Közös Mantra jam koncert a zenekarok tagjaival
Web: atmacenter.hu   Facebook: Napforduló Jógafesztivál 2018 

3. Everness Fesztivál

június 20-25, Alsóörs

Gauranga Das programjai:

június 21 csütörtök 16:15 - 18:00 Astanga jóga, 90 perc + Csakrameditáció (gyökér-és szexcsakra)
június 22 péntek 10:00 - 11:30 Jóga és sámánizmus (előadás és workshop)
16:15 - 18:00 Astanga jóga, 90 perc + Csakrameditáció (köldök- és szívcsakra)
június 23 szombat 16:15 - 18:00 Astanga jóga, 90 perc + Csakrameditáció (Torok és Harmadik Szem)
június 24 vasárnap 16:15 - 18:00 Astanga jóga, 90 perc + Csakrameditáció (Kundalini és Koronacsakra)
Web: everness.hu    Facebook: Everness Fesztivál 2018

4. Jade Spirit Fesztivál

július 13-16, Jade Beach, Dunavarsány

Július 13 péntek: 16:30-18:00 Ashtanga-jóga élő zenével (Grubits Gergely kísér Rav Drum-on). 20-20:30 Életfa-meditáció sámándobbal

Web: jadespirit.hu     Facebook: Jade Spirit Fesztivál

5. Ashtanga-jógatábor Horvátországban

augusztus 18-25, Primosten
Itt minden nap lesz jógaóra, pránájáma és este még egy-két extra meditáció, dobolás, beszélgetés stb. Alaposan belepillanthattok a jógába és a sámánizmusba is, és közben még nyaralhattok is egy jót. 

Web: atmacenter.hu       Facebook: Ashtanga Jógatábor Horvátországban

6. Vegetáriánus Fesztivál

szeptember 8-9 Budapest, Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központ
Szeptember 9 vasárnap 10:00 Ashtanga-jóga, 17:00 Életfa-meditáció sámándobbal

Web: egeszsegvar.hu       Facebook: Vegetáriánus Fesztivál 2018

Mindenkit szeretettel várok az összes programomra, illetve egyébként is nagyon sok hasznos érdekes töltődési lehetőség lesze ezeken a rendezvényeken, szóval aki teheti, az látogasson ki és merítkezzen bele a jógába, a hangokba, a meditációba és a flow-ba. Namaste!

Miért végezzük a jógát?

Újabb részlet a Krishmanacharya-könyvből:

"1. Fejezet

Bevezetés

1.1 Miért végezzük a jógábhjászát?

Miért kell végezni a jóga abhjászát(a jóga gyakorlását)? Milyen eredményt érünk el a jóga gyakorlásával? Milyen hosszú legyen a gyakorlás (mennyi időt töltsünk vele naponta)? Mik a gyakorlás okai és hatásai? Az emberek folyamatosan ezeket a kérdéseket teszik fel nekem. Mások pedig különböző kérdéseket tesznek fel a jógáról. Azért írtam ezt a könyvet, hogy válaszoljak a kérdéseikre. De mielőtt ezt megteszem, szeretnék mondani néhány szót. Manapság a társadalmunk tagjainak hozzáállása változik. Minden tevékenységükre üzleti vállalkozásként tekintenek és csak a profit vagy veszteség viszonylatában gondolkodnak. Ez a látásmód egyre jobban terjed. Ez a hozzáállás kezd a lelki fejlődésünk akadályává válni. Sajnálatraméltó és szomorú dolog, hogy ez az azonnali és anyagias, üzlet-orientált hozzáállás, melyet az útszéli kereskedővel kapcsolatban kellene alkalmazni, a szanátana dharmára(az örök vallásos elvekre) és a spirituális igazságokra is átterjedt. 

Nem alkalmazhatjuk ezt a primitív hozzáállást, hogy az olyan kedvező dolgokban is azonnali hasznot várunk, mint a jógábhjásza, Isten imádata, a szandhja vandanam(a napi háromszori meditáció a Gájatrí mantrán), vagy a mantrák éneklése; mintha munkások volnánk, aki egy óra munkáért azonnali fizetséget vár. Nem szabad keseregniük azon sem, ha egy paiszát(indiai aprópénz) sem kapnak cserébe az összes időért, amit erre fordítottak. Amikor megjelenik ez a gondolkodási séma, napról napra belekerülünk a pusztulás folyamatába. 

Az olyan kedvező dolgok, mint a jógábhjásza,nem hasonlíthatóak az útszéli árussal kötött üzlethez. A kedves olvasóknak figyelmesen meg kell jegyezniük ezt a tényt. El kell gondolkodniuk azon, hogy mennyi fizetséget kapunk mindazért az időért, amit napról napra elvesztegetünk. Például, mennyi időt vesztegettünk már el az alvással vagy haszontalan beszéddel vagy egyéb hasonló tevékenységgel? Minden élőlény, beleértve az embereket is, legalább 6-7 órát tölt el alvással minden nap. Volt-e már valaha valaki, aki azt gondolta, hogy túl sok órát vesztegetett el a haszontalan és értelmetlen alvással, és eldönti, hogy ezentúl nem fog aludni? Soha. Ennek az az oka, hogy ha nem töltjük el ezt az időt naponta az alvással a viszonzás elvárása nélkül, akkor a testünk el fog pusztulni. Lehet, hogy valaki kibír öt-hat napot alvás nélkül. De már ettől is elkezdünk szédülni. Ezután pedig nem lesz energiánk semmit sem csinálni. Ezért mindenki bizonyos benne és tapasztalatból is tudja, hogy minden élőlénynek szüksége van egy bizonyos mennyiségű alvásra, attól függetlenül, hogy származik-e belőle anyagi hasznuk. A fizikai egészség, a lelkesedés és élénkség mind az alvás eredményei. Nem csak ez, de még az sem túlzás, hogy az alvástól megfiatalodik a testünk és az elménk."

(A képen Krishnamacharya mysore-i jógasálájának berendezése látható. Ez alapján érthető, hogy Krishnamacharya nem rettent vissza a segédeszközök alkamazásától, ha még hatékonyabbá tudta velük tenni a jóga-gyakorlatok terápiás hatását. Később ezt az elvet a veje, B.K.S. Iyengar vitte tovább oktatásában.)

Siva tánca

Siva szeret táncolni, ugyanúgy, mint Krisna vagy Caitanya Mahaprabhu (Gauranga), akiről engem elnevezett a lelki tanítómesterem. Olyan leírásokat is olvashatunk, amikor Siva és Krisna vagy Gauranga együtt táncolnak, illetve Gauranga egyik kedvtelésében minden híve előtt átváltozik azzá az isteni formává, amelyik a híve számára a legkedvesebb, és így Sivává is változik, majd vissza.

Siva teste is aranyszínű, így a Gauranga nevet rá is használják. Azonban a testét általában a halottégető máglya hamujával keni be, és így inkább szürkéskék színben szokták ábrázolni. Siva táncát tándava-nritjának is nevezik, mert ha nagyon beindul, akkor az egész univerzum, az összes teremtés szétesik elemeire és lángba borul, Ezért ő az univerzum pusztító fázisának, a dühnek, a tűznek, és a háborúnak is az istensége. Természetesen Siva a legfelsőbb jógi, ezért képes kontrollálni iszonyú erejét, és ugyanúgy tud teremteni vele, vagy beteljesíteni a lelkek vágyait ebben a világban, de a felszabadulásokat is elő tudja segíteni az egó megsemmisítése által. Tehát Siva tánca békésebb formát is tud ölteni, és Kailása-dhámában, ahol Szadásiva formájában lakik, mindig táncol a hívei és társai körében. Siva tánclépéseiből származik minden táncmozdulat, melyet az ember képes végrehajtani, és a nyolcmillió-négyszázezer jógapóz is, melyet Siva mindet végrehajtott és közben meditációba merült. Van, amikor két karja van, van, amikor négy, és van, amikor végtelen számú. Van, amikor egy feje van, van, amikor öt, és van, amikor párjával és gyönyörenergiájával, Párvatíval táncol, és  a testük egybeolvad az eksztázisban. Siva és Sakti egybeolvadt formáját Ardhanárísvarának nevezik, Siva és Visnu egybeolvadt formáját pedig Hariharának. 

Siva fejét a tündöklő félhold díszíti, és Gangá déví is örökké a fürtjei között lakik. Hatalmas raszta tincsei jobbra-balra szállnak tánc közben, a nyakában a rudráksa magokból készült füzérek és emberi koponyák repülnek ide-oda. Siva tigrisbőrbe van öltözve, és arany ékszerek díszítik a testét. Négy karjában a szigonyát, a damaru dobját, a pusztítás és tisztítás tüzét tartja, valamint az abhaja-múdrát, vagyis a félelemnélküliség jelét mutatja. 

Siva körül állnak a társai, a harcosok, a bölcsek, a szellemek és a démonok, akiket csak ő képes elfogadni, kontrollálni és a lelki fejlődés útja felé terelni. Siva ténylegesen megvalósítja azt, hogy minden lélek egyenlő, és még a legszerencsétlenebb karmával rendelkező lelkeknek is megadja a lehetőséget a megvilágosodás elérésére. Ganésa, és Skanda, Siva fiai is ott táncolnak körülötte, valamint természetesen Sakti, azaz Párvatí, aki gyönyörű szárit és ékszereket visel, és minden női bájat és vonzerőt megtestesít. Sakti néha egy formában táncol Siva körül, néha kilenc formába terjed ki, és néha végtelen formában jelenik meg, mint ahogy maga Siva is. Néha pedig összeolvadnak és egy testként táncolnak eksztázisban. A hívek dobokon, cintányérokon, fúvós és húros hangszereken játszanak, és Siva neveit éneklik. Néha azonban Siva maga kezd el énekelni, és ilyenkor Krisna és Visnu neveit énekelve merül eksztázisba, és a különböző isteni formákon és az Isteni Lényegen meditál. 

Egy legenda szerint egy dél-indiai dzsungelben számos bölcs élt, akik szembeszálltak az Úr hatalmával. Annak érdekében, hogy móresre tanítsa őket, Siva megjelent előttük, az Úr Visnu kíséretében, aki elragadó nőnek álcázta magát. A bölcsek először parázs vitára gerjedtek egymás között, majd a haragjuk Siva felé fordult, és az áldozati tűzbe mondott varázsigékkel igyekeztek megsemmisíteni Sivát. Az áldozati tűzből először egy hatalmas tigris lépett elő a bölcsek mantráinak hatására, és Sivára támadt. Siva azonban higgadtan és mosolyogva elkapta az állatot, a kisujja körmével lenyúzta a bőrét és a dereka köré tekerte azt, mint egy ruhadarabot. A bölcsek nem adták fel, tovább kántáltak, és ekkor egy hatalmas kígyó jelent meg a tűzben. Ekkor azonban Siva elkapta a kígyót, és a nyaka köré tekerte, mintha egy virágfüzér lenne. Ezzel Siva táncra perdült, de ekkor támadott rá az utolsó gonosz teremtmény, egy törpe képében. Siva a lábujjával lenyomta a törpét a földre és eltörte a gerincét, így Siva folytatta táncát a törpe hátán.

A törpét Apaszmarának nevezik, és a tudatlanságot, valamint az őrületet képviseli. Annak érdekében, hogy a világ tudása ne vesszen ki teljesen, Apaszmarát életben kellett hagyni. Ha Siva megölte volna a törpét, akkor a tudás és a tudatlanság egyensúlya felborul, és erőfeszítés, odaadás és kemény munka nélkül lehetne tudáshoz jutni. Így Apaszmara nagyon arrogánssá vált a hatalma miatt, és Sivára támadt. Ekkor vette fel az Úr Siva a Natarádzsa (a Tánc Ura) formát, és eljárta a tándava-nritját, vagyis a pusztító táncot, mely alatt Apaszmara gerince eltört. 

Ahhoz, hogy megértsük Natarádzsa személyiségét, meg kell értenünk magának a táncnak a lényegét. A jógához hasonlóan, a tánc transzállapotot, eksztázist és Isten megtapasztalását eredményezheti. Következésképpen Indiában egymás mellett létezett a tánc és a félrevonult meditáció (böjt, teljes elfordulás mindentől stb.) Siva ezért az istenek jógija és a jógik istene, de ugyanakkor a táncosok királya is egy személyben. Siva Natarádzsa szobrait először a 10-12. században kezdték el készíteni Dél-Indiában. Ezeken az ábrázolásokon Siva jobb lábával egy törpén táncol. Bal lábát elegánsan a levegőben tartja, egy kobra tekeredik körbe az alsó jobb karján, a félhold és a Gangesz díszítik a haját. A lángok gyűrűjében táncol. Siva táncát ánanda-tándavának (gyönyörtáncnak) is nevezik.

A Jóga-Makaranda tartalma

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

Miután összefoglaltuk Thirumalai Krishnamacharya életének eseményeit, most már rátérhetünk műveinek megismerésére is. Az első publikált könyve a Yoga-makaranda volt (melyet ezentúl fonetikus átírással, Jóga-makarandaként fogok említeni). Ennek a műnek az alcíme Yoga Saram, vagyis "A jóga esszenciája". 

Az eredeti mű kannada nyelven íródott, és 1934-ben látott napvilágot. Később Sri C.M.V. Krishnamacharya és Sri S. Rangamathadesikacharya jóvoltából megjelent a könyv tamil változata is 1938-ban. Az itt következő magyar fordításhoz Lakshmi és Nandini Ramganathan tamilból készült angol fordítását vettem alapul, néhány saját magyarázattal is kiegészítve. Az eredeti szöveg fordítását normál betűvel közlöm, míg a saját magyarázataimat dőlt betűvel, zárójelben közlöm.

Tekintsük most át a mű tartalomjegyzékét:

1. Bevezető
1.1. Miért kell gyakorolni a jógábhászát
1.2. Csakrák
1.3. Pratjáhára
1.4. Dháraná és dhjána
1.5. Kinek van felhatalmazása a jóga gyakorlására

2. A jóga ágainak vizsgálata
2.1. Jama és nijama
2.2. Bejelentés
2.3. Figyelmeztetés
2.4 Fontos megfigyelések

3. A Jógábhjásza
3.1 Hol gyakoroljuk a jógát?
3.2. Mikor kezdjünk bele a jógábhjásza gyakorlásába
3.3. A jóga-gyakorlóra vonatkozó étrendi megkötések
3.3.1. Engedélyezett ételek
3.3.2. Kerülendő ételek
3.4. A tevékenységekkel kapcsolatos elvek
3.4.1. Kerülendő tettek
3.4.2. Előírt tettek
3.5. A nádík
3.6. A satkriják vizsgálata
3.7. A váju
3.8. A húsz múdra vizsgálata
4. Az ászanák
Ászana-mutató
Tárgymutató

"Srí Hajagrívája Namaha

(Srí Hajagríva az Úr Visnu lófejű inkarnációja, Neki ajánlja a hódolatát a szerző)

A kedvező Karnataka birodalom ura, akit számos cím ékesít, például a "kedvező király", aki határtalan és rendkívüli figyelemmel és szeretettel kormányoz, a viszonzás elvárása nélkül, negyedik Sri Krishna Rajendra szent parancsára alázatosan felajánlom ezt a könyvet, hogy örökkön szolgáljam Őt.

Ez a szöveg számos régi írás lényegi tudását foglalja össze, melyeket alább felsorolok. Egy nagy tanár áldása alatt tanulmányoztam a lent felsorolt szövegeket és elmagyaráztam azokat az igazságokat, amelyek bennük találhatóak, és én magam is átéltem. Az a kérésem, hogy a kedvező Karnataka trónusának ura, a nagy Úr és uralkodó, a negyedik Sri Krishna Rajendra fogadja el ezt a munkát, és engedje alázatos énemnek ennek az erőfeszítésnek a bevégzését és áldjon meg. Ezen felül semmi más mondandóm nincs ebben az előszóban. 

Bibliográfia

1. Rajayoga Ratnakaram
2. Hathayoga Pradipika
3. Yoga Saravalli
4. Yoga Balaprathipikai
5. Ravana Nadi (Ravana Nadi Pariksa című írása)
6. Bhairava Kalpam
7. Sri Tattvanidhi
8. Yoga Ratnakarandam
9. Mano Narayaneeyam
10. Rudrayameelam (Rudrayamalam)
11. Brahmayameelam
12. Atharvana Rahasyam
13. Patanjala Yogadarshanam
14. Kapilasutram
15. Yogayajnavalkyam
16. Gheranda Samhita
17. Narada Pancharatra Samhita
18. Satvata Samhita
19. Siva Samhita
20. Dhyana Bindu Upanishad
21. Chandilya Upanishad
22. Yoga Shika Upanishad
23. Yoga Kundalya Upanishad
24. Ahir Buddhniya Samhita
25. Nada Bindu Upanishad
26. Amrita Bindu Upanishad
27. Garbha Upanishad

Kelt Mysore-ban, Bhava évében és Aipasi hónap negyedik napján, szerdán a Szváti Naksatrában, Krishna Rajendra, az Úr és Uralkodó jóváhagyásával, 1934/10/10, Krishnamacharya"

(A fenti bibliográfiában a jógával és annak határterületeivel foglalkozó klasszikus művek és upanisadok vannak felsorolva.)

Égi jel

Egy dologról elfelejtettem említést tenni a pünkösdi elvonulás kapcsán, ez pedig egy különleges égi jel vagy jelenség, melyet az utolsó napon láttunk mindannyian, amikor a Balaton-parton napoztunk a jógaóra után. Az égen megjelent egy szivárvány, de nem függőlegesen, a horizonton, ahogy szokott, hogy a két lába a földet éri, hanem vízszintesen, éppen felettünk, a magasan járó nap körül. Ezáltal nem is egy félkör volt csak, hanem egy teljes szivárványkör, egyenlő távolságban a Naptól. Gondolom, hogy ez viszonylag ritka égi jelenség, mert én most láttam ilyet életemben először. 

A sámánizmus és a védikus asztrológia is azt tanítja, hogy figyelni kell a természeti jelekre, így hát elkezdtem figyelni. Nem sokára egy repülőgép húzott el a Nap alatt, pontosan a közepén megfelezve a szivárványkört, és így már a fény harcosának a jele rajzolódott ki az égen (lásd az első képen medál formájában), egyenesen a fejünk felett. Az én olvasatomban ez a szimbólum a következőket jelenti: A kör az egész világmindenséget és az azt beragyogó Napot szimbolizálja, míg a két függőleges vonal az Életfát, vagy az univerzum központi tengelyét, a mikrokozmoszunkban pedig a szusumnát, a központi energiacsatornát jelképezi, mely magában hordozza a spirituális evolúció lehetőségét. Ám ahhoz, hogy a Földet össze tudjuk kapcsolni az Éggel, szükség van a döntésünkre és az erőfeszítésünkre, önmagától nem fog megtörténni. Csak akkor, ha tanulunk, meditálunk, valamilyen spirituális utat járunk. 

Kisvártatva egy másik repülőgép is el haladt a Nap alatt, ezúttal keresztben húzva két kondenzcsíkot. A kirajzolódó szimbólum ezúttal már a Napkerék, vagy Napkereszt szimbólum volt, mely ugyanúgy, mint a Fény Harcosa szimbólum, számos ősi kultúrában ismert volt, és már barlangrajzokon is megtalálták. A második ábrán egy Utah állambeli barlangrajzon láthatjuk a Napkeresztet. A körben megjelenő kereszt az én olvasatomban annyi plusz jelentést hordoz az első szimbólumhoz képest, hogy az embernek nem csak az a legfőbb kötelessége, hogy haladjon a saját spirituális útján, hanem az is, hogy másoknak is elvigye a Fényt, a tudást, mások javára is cselekedjen. Ezt jelképezi számomra a két vízszintes vonal. 

Az üzenet egy bizonyos szempontból egyértelmű, de persze cselekedni is eszerint kell. Többek között ezért írom ezt a blogot. Az elvonulás után két héttel ismét eljutottam Oguzhoz dobkörre, és ott egy gyakorlatot végeztünk, mellyel behívtuk a Nagy Medve gyógyító szellemét. A Nagy Medve a Göncölszekér csillagképben is jelen van, és akkor jön a segítségünkre, amikor gyógyításra és védelemre van szükségünk. 

A gyakorlatot állva végeztük, és intenzíven lélegeztünk, miközben Oguz dobolt. A vége felé igyekeztünk hangos kiáltással kilélegezni a minket nyomasztó vagy számunkra már nem szükséges dolgokat. Amikor letérdeltünk a gyakorlat végén, úgy éreztem, hogy mély, morgó hangokat kell kiadnom a hosszú, véget nem érni akaró kilégzések alatt. Az utolsónál pedig egyszerűen megállt a légzésem, ami gyakori az ilyen intenzív transzlégzések közben. Csak aki még nem ismeri ezt a jelenséget, az elkezd ezen pánikolni, én pedig tudtam, hogy úgyis ismét fogok levegőt venni, amikor szükségem lesz rá. 

A spontán légzésszünet mentális csendjében megjelent a csukott szemeim előtt egy szimbólum, egy fényes, csillogó medálon. Igyekeztem lerajzolni, itt látható a harmadik képen. Meg is kérdeztem Oguztól, hogy mi ez, amire rávágta, hogy napkerék szimbólum. A középső korong a kettős keresztvonalakkal aranylóan ragyogott, míg a négy oldalán látható "gyökerek" is fénylettek még, de a száraikat már a sötétség fogta közre. 

Gondolkodtam rajta, hogy mik lehetnek ezek a lépcsőzetes vonalak, és a mexikói piramisokra asszociáltam, mert azoknak ilyen lépcsőzetes a szerkezetük. Utánanéztem az interneten, és kiderült, hogy valóban van egy Nap-piramis Teotihuacanban, Mexikóban. Így néz ki ma:

A maják szerint ezt a piramist maguk az istenek építették, és jelenleg kb 1500-2000 évesnek tekintik őket. A közelben van egy-egy maja Nap- és Holdtemplom is. Egyiptomban Rá-ként imádták a Napistent, és bár az egyiptomi piramisok között is vannak ilyen lépcsőzetes szerkezetek (például a legrégibbnek hitt, kb 4700 éves Dzsószer-piramis, a legalsó képen), talán a karnaki vagy Abu Simbel-i Ra-templom az, ami leginkább képviseli a Nap felé fordulást. 

Nem tartom kizártnak, hogy a négy lépcsőzetes alakzat a szimbólumban, amit láttam, arra utal, hogy a négy égtáj felé létesítettek Nap-templomokat vagy piramisokat az őseink, és globális vallási kultuszként imádták a Napistent, talán még kommunikáltak is a magasabb szférákból érkező lényekkel. Persze nem vagyok régész, és ezért nem akarok a valóságtól elrugaszkodott tézisekkel előállni, de érdekes, hogy a Nap imádata ugyanolyan egyetemesnek tűnik, mint a sámánizmus különböző technikái, melyeket térben és időben egymástól távol eső helyeken szinte pontosan ugyanúgy gyakoroltak. Minden esetre megértésem szerint a hármas lépcső a templomot, mint Isten felé vezető lépcsőt jelképezheti, a három világot vagy az élőlény hármasságát (test, elme, lélek) átfogva. A külső lépcsősor a külső világban megnyilvánuló templomokat jelképezheti, míg a belső, kisebb szentély a mikrokozmoszunkban létrehozott belső templomot.

Vilóma pránájáma

Újabb részlet a Csandra-krama könyvből:

Ha bármikor úgy érezzük, hogy túl nagy a nyomás, vagy elkezd befeszülni a testünk, akkor álljunk ellen, vagy hagyjuk abba a légző gyakorlatot. Próbáljunk eljutni a 8, 9 vagy10 körül. utána pedig lassan lépegessünk le a skálán, még mindig megtartva a légzésszüneteket a belégzés szakaszai után. Vagyis ha tíz szakaszt csinálunk egy légzésciklusban, akkor jöjjünk vissza a 9, 8, stb. szakaszig, a végén csak egy kört csinálva mindenből, amíg a légzésünk teljesen vissza nem tér a normális ütembe. Kipróbálhatjuk azt, hogy lassabban vagy gyorsabban számolunk, hogy megtaláljuk a számunkra természetes ritmust. A belégzések és a szünetek hosszának meg kell egyeznie.

Eleinte úgy tanuljuk meg ezt a pránájámát, hogy ne végezzünk teljes dzsálándhára bandhát. A belégzés szakaszai közötti szünetekre inkább a sztambha kifejezés illik, mint a kumbhaka, ugyanis a cél a légzés megszakítása és nem bezárása. Nem az a cél, hogy megtanuljuk végrehajtani a légzésvisszatartásokat, hanem az, hogy egyensúlyba hozzuk a belégzést és a kilégzést, és megfigyeljük a természetes feszültséget a kettő között, ami a mi testalkatunk esetében érvényes. A sztambhának a lehető leglágyabbnak és -természetesebbnek kell lennie, minimális feszültséget keltve a torkunk és a rekeszizom körül. Van, akinek évekig is eltart, amíg megtanul feszültség nélkül lélegezni. 

Ha a fokozatokat betartva gyakorolunk, különösen az agresszív légzésvisszatartásokat elkerülve, ez a légzésmód erőteljesen befolyásolhatja az ászana-gyakorlást is. Abban is segíthet, hogy könnyebben megtanuljuk a nehéznek vagy furcsának tűnő pózokat. Ha finoman, lépésről lépésre nyújtjuk a belégzést, akkor a gerincfeszítő izmok is megnyúlnak, ezáltal több helyet hagyva az alsó gerinccsigolyák és a porckorongok számára. Ezáltal megszabadulhatunk a gerinc környékén kialakuló nemkívánatos feszültségtől és fájdalomtól. 

Ha valaki már ismeri és használja az uddzsájí légzést, amit az Ashtangában alkalamazni szoktunk, annak érdemes minél előbb megismernie és kipróbálnia a vilóma pránájámát. Sokan hamar megtanulják kontrollálni a kilégzést, de a belégzésre minimális hangsúlyt fektetnek. Az Ashtanga megerőltetőbb gyakorlatainál (például kiemelések, átugrások) a legtöbben a kilégzést alkalmazzák, esetleg visszatartják a levegőt, ami szintén nem helyes. Ehelyett meg kell tanulni összekapcsolni az uddíjána bandhát és a belégzést, és ezek segítségével emelni a súlypontunkat. Az az ideális, ha finoman, áramlásszerűen tudunk lélegezni, miközben az ászanákat és a vinyászákat végezzük. Ha erőlködünk, azzal növeljük a bennünk raktározódó agressziót, feszültséget és ambíciót. A légzésvisszatartás bizonyos ászanákkal kombinálva csak specifikus esetekben, terápiás vagy meditációs céllal ajánlott. 

Légzés és vinyásza

Újabb részlet a Csandra-krama könyvből:

A különböző vinyásza krama sorozatok gyakorlása során közös elvnek tekinthetjük azt, hogy a figyelmünk középpontjában a légzésnek kell maradnia. Ha egy terápiás vagy regeneráló sorozatot gyakorlunk, mint például a Csandra kramát, akkor a légzésünk természetesen csendesebb és lágyabb lesz. Ha a gyakorlásunkban nehezebb, haladóbb ászanák is vannak, akkor a légzésünk is vibrálóbb, dinamikusabb lesz. Azonban minden esetben oda kell figyelnünk a légzésünkre, és miután megtanultuk alapszinten szabályozni a légzésünket (legyen egyenletes hangja és hossza), akkor engedjük szabadjára, és lovagoljuk meg a hullámait. 

Az alábbiakban ismertetett pránájáma- és meditációs technikákat bevezetőnek szánjuk azoknak a csodálatos lehetőségeknek a világába, melyeket a jóga finom szintjének világa rejt. Az uddzsájí pránájámával ellentétben, melyet az ászanák végzése közben ajánlott gyakorolni, az itt következő technikákat a fizikai gyakorlás előtt vagy után érdemes végrehajtani. Ahogy az ászanákat is ajánlatos egy képesített tanártól megtanulni, a pránájáma esetében ez még inkább érvényes. Az alábbi technikákat ne tekintsük haladó gyakorlásnak, éppen ezért az intenzívebb kumbhakák (légzésvisszatartások) kimaradtak belőlük. Könnyen beilleszthetjük tehát őket a gyakorlásunkba, ha megvan rá a vágyunk. Ne gyakoroljuk a pránájáma technikákat közvetlenül evés után.

Vilóma pránájáma

A "lóma" a hajat vagy szőrt jelenti, a "vi" pedig azt, hogy "ellene". A vilóma pránájáma tehát olyan légzőgyakorlat, amely ellene megy a természetes tendenciának. Természetes esetben a kilégzés hosszabb, mint a belégzés, ebben az esetben azonban ezt meg fogjuk fordítani. Válasszunk egy kényelmes meditációs ülőhelyzetet (vírászana, sziddhászana, ardhasziddhászana, padmászana), él üljünk egyenes háttal, a kezeinkkel a térdünkön. Finoman nyomjuk oda az állunkat a mellkasunkhoz, anélkül, hogy a nyakunk összegörnyedne. Nyújtózkodjunk a plafon felé a fejtetővel. Lazítsuk el az arcunkat és különösen a szemek és az állunk környékét. Végezünk lágy uddzsájí légzést.

Hajtsunk végre egy lassú és teljes kilégzést.
Hajtsunk végre egy 2-3 másodperces belégzést. Álljunk meg és finoman tartsuk vissza a levegőt, szintén 2-3 másodpercig (torokzár nélkül).
Szívjunk be még egy kis levegőt 2.3 másodpercig. Ismét tartsunk légzésszünetet 2-3 másodpercig. 
Végezzük mindezt 4 belégzésig és légzésszünetig, mialatt nem hajtunk végre kilégzést. 
Most lassan és folyamatosan lélegezzük ki a levegőt 4 számolásig (mindegyik között 2-3 másodperc teljen el, vagyis a kilégzés időtartama megegyezik a belégzések időtartamának összegével). Azonnal ismételjük meg a belégzést a légzésszünetekkel négyszer.
Négy belégzés-szünet után lassan és lágyan lélegezzünk ki. 
A harmadik körnél ismételjük ötször egymás után a belégzést és a szüneteket. Végezzünk ebből még egy kört.
Az ötödik körnél növeljük hatra a belégzések és légzésszünetek számát. Ismételjuk meg ezt a ciklust még egyszer.

A pünkösdi elvonulás hiteles krónikája 2. rész

 Vasárnap reggelre virradt a napocska, és szerencsénkre a szombat esti rövid esőtől eltekintve ragyogó napsütés volt végig. Reggel hétkor kezdtük a gyakorlást, az Astanga teljes első sorozatát végigcsináltuk. A gyakorlás végén persze tíz perces hangtálas relaxáció volt, ha már úgyis ott voltak a hangeszközök.

Reggeli után autókba ültünk, és elindultunk a Krisna-völgybe, ahol éppen henna-fesztivál volt. A csajok próbáltak bejutni a hennázókhoz, de sajnos nem mindenki került sorra, pedig még verseny is volt a hennázók között. Volt persze kirakodóvásár, mindeféle étel-ital, meg lehetett nézni a szép templomot, nekem még az Úr Siva (Gopesvara Mahádéva, a gópík ura) előtt is sikerült imádkoznom egyet. A gyerekek is nagyon élvezték a Krisna-völgyet, különösen a tehenészetet. Délután felé elindultunk a Csodaszarvas Völgyébe, vagy Gyulavölgyébe, mert azt is meg akartuk még nézni. 

Ezt a helyet Pucskó Zsolt néptánctanár hozta létre, a saját keze munkájával. A területen több földház található, két jurta, egy szabad téri naptemplom és egy kunyhószentély is. Van még búbos kemence, istálló lovakkal meg kecskékkel, nyilazó és botozó pálya, meg úgy minden, ami egy honfoglaláskori kis faluban szokott lenni. Emellett Zsolti a rovásírás nagy szakértője, és mindent elmesélt nekünk az különböző betűkről, a csakrákról és a hozzájuk kapcsolódó törvényekről és a rovások szimbolizmusáról. Érdekes dolog volt hallgatni. Különösen a szertartás-kunyhóban el tudtam képzelni, ahogy őseink összegyűltek, hogy énekeljenek a Napnak, a Holdnak, a Földanyának és az Égatyának. Amikor az ember a saját keze munkájával teremt meg mindent, és nem készen vesz mindenféle műanyag és mesterséges vackot, akkor közelebb kerül a természethez és ezáltal Istenhez is, és a felszínre tudja hozni az istenadta bölcsességét, mely mindannyiunk szívében jelen van. 

Érdekes látogatás volt, és nagy kontraszt a Krisna-völgy meleg és színpompás forgataga után. Sokan járnak ki Zsoltihoz a negyedévenkénti ünnepekre, de hétközben csendes a tanya, csak egy vigyázó ember lakik ott, aki a jószágokat gondozza. 

Visszaindultunk Bálványosra, ahol hét órakor Kundaliní jóga kezdődött. Én nem voltam ott, mert Orsi ment, és mi a gyerekekre vigyáztunk addig, amíg az anyukák jógáztak. A vacsora után, este kilenc fele ismét meggyújtottuk a tábortüzet, ezúttal mindenki hangszert ragadott, és együtt énekeltük a szanszkrit és buddhista mantrákat. Nagyon jó volt a hangulat, de tizenegykor ismét le kellett feküdni. 

Hétfőn reggel az elvonulás utolsó napjára virradt. Ekkor már nem mindenki volt képes fölkelni a reggeli Astangára, de aki ott volt, azzal megismertettem a második sorozatot, persze könnyített és rövidített változatban, másfél órát gyakoroltunk összesen. A gyakorlás végén mindenki elhelyezkedett hanyatt fekvésben, és egy kis Életfa-meditációval bevezettem a sámándobos utazást. Aki nem ismeri még az Életfát, az majd eljöhet a Jade Spirit Fesztiválra, vagy az Evernessre, mert ott is fogok tartani ilyet. 

A sámándobos utazás általában aktívabb vizuális vagy akár hang, testérzet, érzelmi megélés formájában jelentkező élményeket ad, mint egy hangfürdő. Fél óráig doboltam, majd lassan mindenki visszatért, és beszámoltak, hogy miket éltek át. Sokan látták az Életfát, és elindultak rajta fölfelé, sok fényt láttak az Életfa lombkoronájában, illetve állatokat is láttak: sólyom, medve, oroszlán és egyéb állatok. Ezeket erőállatoknak hívják a sámánizmusban, és ha többször megjelennek a meditációban, akkor valamilyen erőt, segítséget adnak a meditálónak. Sokan megéltek jeleneteket az életük korábbi szakaszaiból, és volt, aki nem is akarta elmondani, hogy mit élt át, de látszott, hogy mélyen meghatotta a dolog. 


Utána következett a reggeli, majd Balatonföldvár felé vettük az utat. Letelepedtünk a szabadstrandon egy kis lazulásra, napozásra, majd délután kettő felé nekiálltunk jógázni. Én levezényeltem a napüdvözleteket, majd Orsi tanított páros nyújtásokat a már megcsappant résztvevőknek. Ez nem volt olyan megterhelő, mint az Ashtanga gyakorlás, ugyanis mindenki kifáradt az előző két nap intenzitásától. A páros nyújtások végeztével kipróbáltuk a múrccsha (ájulós) pránájámát, majd a méhecske-légzést is. Mindkettő nagyon relaxáló, révülős hatású pránájáma, de persze tíz kör nem olyan sok belőle. Utána mindenki lefeküdt relaxálni, most azt gyakoroltuk, hogyan tudjuk függetleníteni magunkat a külső környezet befolyásától. A fiúk, vagyis én és Ádám a vízbe is bemerészkedtünk, egészen nyárias volt. A gyerekek jót pancsoltak a parton, közben ment a beszélgetés, az élmények feldolgozása. öt óra felé már elindultunk haza, és jó fáradtan érkeztünk meg. Augusztusban folytatjuk a horvátországi jógatáborban, addig pedig találkozunk a nyári fesztiválokon, és természetesen az Atmában. 

Krishnamacharya életének utolsó szakasza

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

Mysore-i évei alatt Krishnamacharya több olyan tanítvánnyal is foglalkozott, akiknek terápiára volt szükségük. Ezek a vendége Chennaiból érkeztek, mely Mysore-tól keletre volt néhány száz mérföldre. Többen is az egészségi állapotuk jelentős javulását tapasztalták a jóga hatására. Például kikezelte Venkatarama Shastrit, egy híres ügyvédet a paralízisből. Az ügyvéd pedig egy ismert jogászt is beajánlott neki, szintén paralízissel. Amikor Krishnamacharya jógaiskolája bezárt Mysore-ban, akkor néhányan meghívták ők Chennaiba. Krishnamacharyjának ekkor már családja volt, három fia (Srinivasan, Desikachar és Sribhasyam), valamint három lány (Pundarikavalli, Alamelu és Shubha). Így hát Chennaiba költözött, és egy kis lakást bérelt a Szanszkrit Egyetem közelében. Otthon is fogadott tanítványokat, illetve házhoz is kijárt. 

Egy ideig a Vivekananda College-ban is tartott előadásokat. Így Krishnamacharya végleg letelepedett Chennaiban. Az évek során, ahogy tehetősebb lett, beköltözhetett egy nagyobb házba, ahol volt hely a jógaoktatásra is, először Gopalapuramban, majd Mandavelipakkamban élt, és végül Mandaveliben töltötte élete utolsó időszakát. 

Krishnamacharya korai életszakaszának pontos dátumait és eseményeit nehéz lenne rekonstruálni. Tulajdonképpen nem volt szemtanúja annak, amikor Krishnamacharya a Himalájában tanult a jógatanárától; sem pedig a különböző egyetemeken szerzett címeiről. A legtöbb információ, amit erről a korszakról tudunk, az magától Krishnamacharyától jön. A fenti információk a vele készített interjúkon, valamint az általa írt, rövid önéletrajzon alapulnak elsősorban.

Mindent összevetve, a különböző források eltérően ismertetik Krishnamacharya korai éveinek eseményeit. Például Krishnamacharya azt mondta, hogy Lord Irwinnel, India alkirályával 1911-ben találkozott, de Lord Irwin 1926 és 1931 között volt alkirály. Krishnamacharya már 1926 előtt befejezte jógával kapcsolatos tanulmányait. Lehet, hogy tévedett a dátumot illetően, vagy akivel találkozott, az egy magas rangú hivatalnok volt, de sok-sok évvel később nem pontosan emlékezett a nevére vagy a címére. Krishnamacharya emlékezete rendkívüli volt, de a korai években nem nagyon értette az angol nyelvet, ezért lehet, hogy félreértette. 

Életrajzának egyik változatában Krishnamacharya azt állítja, hogy kétszer látogatta meg Varanasit, és több, mint tíz évig lakott ott. Az olvasóknak saját maguknak kell eldönteniük ezen ellentmondások súlyát. Egy tény azonban minden életrajzban ugyanaz, hogy hét évig tanult a Himalájában a mestere, Ramamohana Brahmacari vezetése alatt. Egy 1960-ban kiadott brosúra szerint 1911 és 1918 között tanult ott. 

A Krishnamacharya korai éveit övező rejtelmesség egyik oka azt volt, hogy nem szeretett magáról beszélni. Nagyra tartotta az alázatot, és az egó megnyilvánulásának tartotta, ha magáról vagy az eredményeiről kellett beszélnie. Másodsorban, amikor már megkérdezték az ifjúkori élményeiről, sok-sok évtized telt el. A fenti életrajzi tények tűnnek a leghitelesebbnek. Igyekeztem mindezt tárgyilagosan átadni, anélkül, hogy találgatnám Krishnamacharya érzéseit és motivációját a különböző életszakaszaiban. Ímint ahogy más spirituális mesterek életrajzában is, Krishnamacharya utazásainak és tanulmányainak pontos kronológiája nem lényeges. Ami fontos, az az időtlen bölcsesség, amint leszűrt a tanulmányaiból, és sok évtizeden keresztül átadott a tanítványainak; a saját gyakorlásának és egyszerű életmódjának inspiráló példája, és az öröksége, mely egyre több embernek segített a jobb egészség elérésében a jóga gyakorlása által.