Mysore-i évei alatt Krishnamacharya több olyan tanítvánnyal is foglalkozott, akiknek terápiára volt szükségük. Ezek a vendége Chennaiból érkeztek, mely Mysore-tól keletre volt néhány száz mérföldre. Többen is az egészségi állapotuk jelentős javulását tapasztalták a jóga hatására. Például kikezelte Venkatarama Shastrit, egy híres ügyvédet a paralízisből. Az ügyvéd pedig egy ismert jogászt is beajánlott neki, szintén paralízissel. Amikor Krishnamacharya jógaiskolája bezárt Mysore-ban, akkor néhányan meghívták ők Chennaiba. Krishnamacharyjának ekkor már családja volt, három fia (Srinivasan, Desikachar és Sribhasyam), valamint három lány (Pundarikavalli, Alamelu és Shubha). Így hát Chennaiba költözött, és egy kis lakást bérelt a Szanszkrit Egyetem közelében. Otthon is fogadott tanítványokat, illetve házhoz is kijárt.
Egy ideig a Vivekananda College-ban is tartott előadásokat. Így Krishnamacharya végleg letelepedett Chennaiban. Az évek során, ahogy tehetősebb lett, beköltözhetett egy nagyobb házba, ahol volt hely a jógaoktatásra is, először Gopalapuramban, majd Mandavelipakkamban élt, és végül Mandaveliben töltötte élete utolsó időszakát.
Krishnamacharya korai életszakaszának pontos dátumait és eseményeit nehéz lenne rekonstruálni. Tulajdonképpen nem volt szemtanúja annak, amikor Krishnamacharya a Himalájában tanult a jógatanárától; sem pedig a különböző egyetemeken szerzett címeiről. A legtöbb információ, amit erről a korszakról tudunk, az magától Krishnamacharyától jön. A fenti információk a vele készített interjúkon, valamint az általa írt, rövid önéletrajzon alapulnak elsősorban.
Mindent összevetve, a különböző források eltérően ismertetik Krishnamacharya korai éveinek eseményeit. Például Krishnamacharya azt mondta, hogy Lord Irwinnel, India alkirályával 1911-ben találkozott, de Lord Irwin 1926 és 1931 között volt alkirály. Krishnamacharya már 1926 előtt befejezte jógával kapcsolatos tanulmányait. Lehet, hogy tévedett a dátumot illetően, vagy akivel találkozott, az egy magas rangú hivatalnok volt, de sok-sok évvel később nem pontosan emlékezett a nevére vagy a címére. Krishnamacharya emlékezete rendkívüli volt, de a korai években nem nagyon értette az angol nyelvet, ezért lehet, hogy félreértette.
Életrajzának egyik változatában Krishnamacharya azt állítja, hogy kétszer látogatta meg Varanasit, és több, mint tíz évig lakott ott. Az olvasóknak saját maguknak kell eldönteniük ezen ellentmondások súlyát. Egy tény azonban minden életrajzban ugyanaz, hogy hét évig tanult a Himalájában a mestere, Ramamohana Brahmacari vezetése alatt. Egy 1960-ban kiadott brosúra szerint 1911 és 1918 között tanult ott.
A Krishnamacharya korai éveit övező rejtelmesség egyik oka azt volt, hogy nem szeretett magáról beszélni. Nagyra tartotta az alázatot, és az egó megnyilvánulásának tartotta, ha magáról vagy az eredményeiről kellett beszélnie. Másodsorban, amikor már megkérdezték az ifjúkori élményeiről, sok-sok évtized telt el. A fenti életrajzi tények tűnnek a leghitelesebbnek. Igyekeztem mindezt tárgyilagosan átadni, anélkül, hogy találgatnám Krishnamacharya érzéseit és motivációját a különböző életszakaszaiban. Ímint ahogy más spirituális mesterek életrajzában is, Krishnamacharya utazásainak és tanulmányainak pontos kronológiája nem lényeges. Ami fontos, az az időtlen bölcsesség, amint leszűrt a tanulmányaiból, és sok évtizeden keresztül átadott a tanítványainak; a saját gyakorlásának és egyszerű életmódjának inspiráló példája, és az öröksége, mely egyre több embernek segített a jobb egészség elérésében a jóga gyakorlása által.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése