Csakrák és tudatszintek 1. rész

A hetes szám a szakrális beavatás száma a magyar népmese-hagyományban, de sok más kultúrában is. Miután megismertük a hét sámáni tudatszintet, megkereshetjük a párhuzamot a tudatszintek és a jóga-hagyomány csakrái között.

"Ezután megtapasztalja a Szellem megnyilvánulásait, 
És keresztülhalad a hét csakrán, megpillantja a hét risit (bölcset)."

/Kaivalja-darsanam, Shri Yukteshwar/


A hindu hagyomány szerint a csakrák jelentős erőközpontok a finomfizikai testünkben. Mértani szimbólumokat találunk bennük, de a leggyakrabban forgó kerekekként vagy örvényként, illetve lótuszokként ábrázolják. A szusumná mentán helyezkednek el, mely nagyjából a gerinc vonalát követi. A csakrák az univerzumból befogadott finom energiákat alakítják át életenergiává. Minden egyes csakra egy bizonyos területért felel. Ha a csakrák jól működnek, akkor a testünk egészséges. A negatív érzelmek, a tisztátalan gondolatok és a testünk fizikai szükségleteinek elhanyagolása miatt a csakrák működése zavart szenved, és megbetegedhetünk.

A csakrákat gyakran egyes energia- vagy rezgésszintekhez is kapcsolják, de ebben az értelemben az energia egyben tudatszintet is jelent. A csakrák a tudat megnyilvánulásai. Korábban szó volt a Kundaliníről, mely egy finom szintű energia, és jelen van a testünkben. De a Kundaliníre is tekinthetünk a tudat megnyilvánulásaként. Amikor a tiszta tudatosság alászállt a megnyilvánult kozmoszba, hétszer hagyta hátra az erejének egy-egy részét. Mindegyik erő egy-egy csakrát hozott létre. Amikor létrehozta a hetedik csakrát, a múládhárát a gerinc tövében, akkor ott tért "álomra" a Kundaliní kígyó. Ebben az állapotában Kundaliní saktinak is nevezzük, az Univerzális Erőnek, mely szendergő állapotban van. Utalhatnánk itt Hófehérke történetére is. Hófehérke a tiszta tudatot képviseli. Amikor megtalálta a hét törpe házát (a ház a testet szimbolizálja), akkor mindegyik törpe ágyát kipróbálta, és végül a hetedikben aludt el. 

Ugyanaz történik az anyaméhben fejlődő magzatban, mint ami kozmikus szinten is lezajlott. A tiszta tudatosság alászáll a fizikai testbe és megteremti a hét csakrát. Így mindegyik csakra kapcsolatban áll egy-egy tudatszinttel. Amikor a hét tudatszint leírásánál említett gyakorlatokat végezzük, érdemes egyidejűleg dolgozni az adott csakrával is. Ismerjük meg hát a csakrák és tudatszintek kapcsolatát!

A múládhára, vagyis gyökércsakra a fizikai azonosságunk központja. Itt nyilvánul meg a személyes tudat a túlélésre irányuló ösztönök formájában. Ezen a szinten a személyiségünk elsődlegesen az életben maradásért küzd. Csak magával törődik, és ebben gyökeredzenek félelmei is. Minden, ami a testet fenyegeti, félelmet okoz: félünk a nélkülözéstől, a magánytól, a sikertelenségtől, a haláltól. Mivel a tudatosságnak ezen a szintjén a fizikai testünk van a középpontban, azt akarjuk, hogy a testünk jól érezze magát, és így kellemes érzékszervi ingerekre törekszünk. A gyökércsakrán keresztül érzékeljük a testet, a testi örömöket, az élményeket és traumákat, amik ebben a testben értek bennünket, és a szükségleteket, melyek nélkülözhetetlenek az életünk folytatásához. A személyes tudat azzal van elfoglalva, hogy mit értünk el ebben az életünkben, és hogy mit érhetünk még el az életünk hátralévő részében. 

A szvádhisthána, vagy szexcsakra a szexuális orientácó, a szexuális kontaktus központja. itt lakozik az az ösztön, amit a természet elültetett minden élőlényben, hogy biztosítsa az emberiség (és az egyéb fajok) fennmaradását. Mindegy, hogy mennyire veszekszenek a macskák, mindig elég kiscica születik. A szexuális késztetés egy komoly erő, mely arra késztet, hogy az ellentétes nem után menjünk. Itt kerülünk kapcsolatban más emberekkel, az emberiség többi részével és az ő tapasztalataikkal. A pszichológiai vagy érzelmi kapcsolatok közül a szerelmi vagy partnerkapcsolat hat a legerősebben a jellemünkre, majd a szülők, a barátok, az alá-fölérendelt kapcsolatok, és végül a közömbösebb, felszínesebb kapcsolatok következnek. Ezeken a kapcsolatokon keresztül felfedezzük, hogy mások is ugyanazokat élik át, mint mi. Amikor a génjeink összekapcsolódnak, új emberi lények jönnek létre, akik az őseik biológiai és morfogenetikus mintáit viszik tovább.

(második, befejező rész következik)

A sírsászanák hatásai

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Aktív elengedés technikája

A fejenállásoknál a törzset aktívan kell tartani, és közben felfelé nyújtózkodni az egész testünkkel. A baddha-haszta pózoknál igyekezzünk levenni a terhelést a nyaki csigolyákról, és többet dolgozni a karokkal. Amikor egyik karpozícióból a másikba helyezzük a kezeinket, kifejezetten ügyeljünk az egyensúly megtartására, mert könnyen kidőlhetünk a pózból.

Rávezető változatok

Mindegyik fejenállás-változatot érdemes külön-külön is gyakorolni, méghozzá a fent felsorolt nehézségi sorrendet követve. A különböző kézpozíciók esetében is kísérletezhetük a lábpozícók változtatásával (pl. terpesz, baddhakónászana, harántspárga vagy vízszintes lábak), mert ez javítani fogja az egyensúlyérzetünket a pózok és a tranzíciók során.

Egészségügyi hatások

Az összes ászana királya.

Gyorsítja az agyi vérkeringést.

Fegyelmezi az elmét és szélesíti a lélek látókörét.

Segít elérni a kiegyensúlyozottságot és önfegyelmet fájdalomban és örömben, veszteségben és nyereségben, szégyenben és dicsőségben, veszteségben és nyereségben.

Megfiatalítja és élettel tölti el az agyunkat.

Ellazítja és erősíti az agyi véredényeket, ezáltal csökkentve a fejfájás és migrén esélyét. Fejfájás közben azonban ne végezzük!

Lenyugtatja az elmét.

Szabályozza az agyalapi mirigy működését.

Pozitív hatással van kettes típusú cukorbetegség esetén, mivel az agyalapi mirigyen keresztül szabályozza a hasnyálmirigy funkcióját.

Kedvező hatással van a nemi szervek betegségeire férfiak és nők esetében is.

Szabályozza a menstruációval és menopauzával kapcsolatos tüneteket.

Csökkenti a szorongást, nyugodttá ás koncentrálttá teszi az elmét.

Szabályozza a pajzsmirigy funkcióját.

Javítja a látást, a szaglást és az ízlelőérzéket.

Javítja az arcbőr állapotát, csökkenti a ráncokat és a pattanásokat.

Megelőzi a hajhullást, őszülést és kopaszodást.

Csökkenti az aranyeres és visszeres tüneteket.

Vitalizálja a hasi és kismedencei szerveket.

Javítja a memóriát, intelligenciát és a mentális funkciókat.

Elűzi a letargiát ás a fáradtságot.

Csökkenti a megfázás és köhögés tüneteit.

Javítja a vér hemoglobin-tartalmát.

Ellenjavallatok: magas vérnyomás, szívproblémák, zöldhályog, retinaleválás, kötőhártya-gyulladás, agysérülések és -betegségek; menstruáció, nyaki gerincsérv, túlsúly.

A sírsászana-sorozat

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Baddha-haszta és mukta-haszta sírsászana (fejenállás változatok)

Dristi: nászágrai (orrhegyre)

A hatodik sorozat utolsó eleme a fejenállás-sorozat. Ugyanazokat a változatokat kell végrehajtani, mint a második sorozat végén, csak folyamatosan, vagyis vinyásza nélkül. A második sorozatban tradicionálisan először a nehezebb pózokat, a mukta haszta sírsászana A, B, C pózt hajtják végre vinyászákkal, majd a könnyebb, baddha haszta sírsászana A, B, C, D pózokat. Itt, a hatodik sorozat végén azonban megfordul ez a sorrend. Érdemes a második sorozat végén is kipróbálni azt, hogy a baddha haszta pózokkal kezdjük, majd a mukta-haszta pózokkal folytatjuk.

Vinyásza számolás

Szapta: Belégzésre helyezzük a kezeinket a baddha haszta sírsászana A pozícióba (ujjak kulcsolva, könyökök a talajon), majd kilégzésre egyenesedjünk fel a lábainkat a fejenállásba. Hajtsunk végre öt mély légzést a pózban.

Astau: Kilégzésre fogjuk meg a két könyökünket a fejenállásban. Ekkor az alkarok az arcunk előtt lesznek a földön (baddha-haszta sírsászana B). Hajtsunk végre öt mély légzést a pózban.

Nava: Kilégzésre helyezzük el az alkarokat párhuzamosan a talajon a fejünk mellett (baddha-haszta sírsászana C). Hajtsunk végre öt mély légzést a pózban.

Dasa: Kilégzésre érintsük össze az öt ujjunkat, és helyezzük be az ujjainkat az azonos oldali vállgödörbe. Így csak a fejtetőnk és a könyökünk csúcsa fog a talajhoz érni (baddha-haszta sírsászana D). Hajtsunk végre öt mély légzést a pózban.

Ékádasa: Kilégzésre helyezzük a tenyereinket a talajra a könyökünk alatt (az alkarok függőlegesek, a felkarok vízszintesek és párhuzamosak, mukta-haszta sírsászana A). Hajtsunk végre öt mély légzést a pózban.

Dvádasa: Kilégzésre egyenesítsük ki mindkét karunkat párhuzamosan úgy, hogy a kézhátakkal támaszkodunk a talajon párhuzamos karokkal (mukta-haszta sírsászana B). Hajtsunk végre öt mély légzést a pózban.

Trajódasa: Kilégzésre vigyük ki a karjainkat két oldalra, lehetőleg 180 fokos szögbe vagy közelítsük azt. Törekedjünk a nyújtott könyökökre, és a két tenyerünket nyomjuk bele a talajba (mukta-haszta sírsászana C).

Csaturdasa: Kilégzésre ismét helyezzük a két tenyerünket vállszélességben a talajra, majd ereszkedjünk hátra csaturanga-dandászanába.

Pancsadasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Sódasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

A hang-tudat

A hét sámáni tudatszint közül a hetedik, a hang-tudat leírása következik Dirk Gillabel cikke alapján:

A zenéd hallatán táncra perdül a lelkem;
A szél morajlásában hallom fuvoládat;
A tenger hullámai adják táncom ritmusát.
A természetben mindenhol
Hallom, ahogy szól a zenéd, Szerelmem;
Miközben a lelkem táncol, dalban mondja el örömét.

/Hazrat Inayat Khan/

A hang minden teremtett és nem teremtett létezés alapja. A Kelet spirituális doktrínáiban az első isteni hang az Óm ősi rezgése, melyet sabda-brahmannak, vagy Isten Hangjának is neveznek. A jógik és a misztikusok szerint világszerte ez az őshang olyan, mint egy méhraj zümmögése. Ezt a zümmögést, döngicsélést hallhatjuk meditáció közben. Ezt a hangot át tudjuk alakítani belső fénnyé is. A fény tudatában fürödve a gondolataink is megtisztulnak, az Elsődleges Hang hallása pedig az Isteni tudat állapota felé visz. Ezt a hangot nem halljuk a hétköznapi életben, bár mindent átható. Ezért üljünk le, meditáljunk, csendesítsük el az elmét, és hallgassuk az Önvaló hangját. Fókuszáljunk az Elsődleges Hangra, és idővel meg fogjuk hallani.

A sámán gyakorlata abból áll, hogy majdnem zárt szájjal zümmögünk, a méhekhez hasonló hangot kiadva. egy figyelmeztetés: amikor meghalljuk az Elsődleges Hangot, vagy egy másik hangot az alsóbb szférákból . akkor azonnal kapcsoljuk ki. A rádióhoz hasonlóan, teljes irányítást kell szereznünk az általunk hallott hangok fölött. Kapcsoljuk be és ki, ismételten addig, amíg nem tanuljuk meg teljesen irányítani. Ha nem tesszük meg ezt a kezdetektől, akkor lehet, hogy nem fogjuk tudni kikapcsolni. Folyamatosan hallani fogjuk napi huszonnégy órában. Ezt nem mindenki tudja elviselni, és nem egy ember bolondult már bele.

Az Elsődleges Hang mindenütt jelen van, amikor az elménk ráhangolódik a rezgésére. Réges-rég keletkezett (igazából az időn túl létezik), ahogy a szentírások mondják. A szent szövegek szerint "kezdetben volt az Ige", de emlékezzünk rá, hogy az idő egy fizikai tapasztalat. A teremtés egy zajló folyamat. Az Elsődleges Hang viszont egy vég nélküli hang, mely az egész kozmoszban ott rezeg, és minden pillanatban megteremti, fenntartja és elpusztítja azt. A részei vagyunk. Lényünk legalapvetőbb szintjén hang formájában létezünk. Ezen felül az összes testünk, a mentális, asztrális és fizikai mind rezeg és a saját jellegzetes hangjaival rendelkezik. Mindennek megvan a saját hangja: az élőlényeknek, a szervetlen anyagnak, az energiáknak, még az elvont fogalmaknak és a pszichológiai problémáknak is.

Ahhoz, hogy megtapasztaljuk a hang-tudat szintjének teljességét, meg kell valósítani önmagunkat, mint hang-lányt. A megvilágosodott ember még egy lépéssel továbbmehet és hang-lényként teremtővé válik. Isten minden élőlényben jelen van, és lehetővé teszi azt, hogy mi is teremtőkké váljunk. Hosszú időbe telik, míg az emberi evolúció hang-szintjére emelkedünk. A teremtés alsóbb szintjein azonban elég könnyű dolgozni a hanggal. Sokat segíthet a személyes fejlődésünkben.

A hang ismerete az univerzum ismeretét jelenti. Ezért meg kell értenünk, hogy mi az a hang, és mit tehetünk vele. A hang segítségével változásokat lehet elindítani. ha tiszták a szándékaink, akkor a hangot vagy a zenét magunk és mások hasznára tudjuk fordítani. Az elmúlt századokban a zenét három kategóriára osztották. A Musica Mundana az Univerzum, a makrokozmosz, a mérték, a súly és a számok harmóniája (filozófiai értelemben), az évszakok, a nappal és éjszaka harmóniája. A Musica Humana a lélek zenéje, az ember, a mikrokozmosz, mint a makrokozmosz visszatükröződésének harmóniája. A Musica Instrumentalis annak az áldott lénynek a zenéje, aki képes befogadni isten kozmikus szépségét és harmóniáját és képes lefordítani azt emberi mértékre hangszeres zeneként. A hermetikus filozófusok a szférák harmóniájáról beszéltek, a saját tapasztalataik alapján, amikor eggyé váltak a Természettel és érezték, élték annak zenéjét.

Sokszor észre sem vesszük, de folyamatosan hangok vesznek körül bennünket. Minden nap hatással vannak ránk a hanghullámok. Felébredünk az ébresztőórára, zajos autóban és még zajosabb úton megyünk dolgozni, az autórádión a híreket hallgatva. A munkahelyünkön órákon keresztül hallgatjuk a számítógépek vagy gyártósorok zaját. A fárasztó nap után hazamegyünk és leülünk a TV elé, melyből a reklámok és filmek élénk zaja dől. Még ha egy teljesen csendes helyen lennénk is, hallani fogjuk a hangokat a fülünkben, a testnedvek és más testi funkciók hangját, Megszoktuk, hogy automatikusan reagálunk bizonyos hangokra: a tűzoltóautó, rendőrség, mentő szirénájára, vagy a telefon csörgésére, csipogására. A hangnak mélyreható ereje van. Ki az, akit nem hat meg, ha egy baba sír? A főnökünk hanglejtése meghatározhatja az iroda hangulatát egész napra. A hangok irritálnak vagy ellazítanak. A sámánok a csörgők és dobok hangja által idézik elő a transzállapotot.

A zene nem csak felemeli a lelket, hanem sok finom szinten okoz változásokat. Fontos, hogy harmonikus zenét hallgassunk, vagy legalább olyan zenét, amelytől jobban érezzük magunkat. manapság nagyon sok a diszharmonikus zene, ami zavaró energiákat teremt a lélek szintjén. Különösen a gyerekek esetében, akik a természetüknél fogva teljesen nyitottak a külső befolyásokra, ez károsan befolyásolhatja a fejlődésüket. A finomabb szinteken, a hang- és tánclények (a tánc is a hang egy kifejeződése) nagyon érzékenyek a rezgésekre és a magasabb esztétikára. A hangban és zenében előforduló diszharmónia és a zavaró mozdulatok ingerültté és mérgessé tehetik őket. Erre mindig emlékeznünk kell. Ne becsüljük alá ezeknek a lényeknek a fontosságát, mert mindenhol ott vannak. Erős rezgéseket bocsátanak ki, ami az emberek sorsára hat. Az, aki ostobán bánik a hanggal és a mozgással, ne számítson kozmikus jószerencsére. A viselkedésével megzavarja a saját auráját, és így a kedvező rezgések egyre nehezebben érik el. Ugyanakkor magíra haragítja a hang-és tánclényeket. Így a negatív erők befogadójává válik. Legyünk tudatosak arról, hogy mit teszünk magunkkal. A hang nagy erőt képvisel. Ezt a mágiában, a varázsigék esetében is figyelembe veszik. A mágusok tudják, hogy az emberi hang rezgése képes megváltoztatni az asztrálenergiát és így hatást gyakorolni a spirituális és emberi lényekre. sajnos sok ember, aki használja a mágiát, nincs tisztában a tettei következményével. Az egó önző élvezetre törekszik, és nem mindig törődik a következményekkel. Amit kiküldünk,azt fogjuk majd visszakapni. Az általunk létrehozott hanghullámok előbb-iutóbb visszatérnek hozzánk. Hacsak nem vagyunk tapasztalt mágusok, vagy nem látjuk tisztán az ok-okozati összefüggéseket, jobb, ha a saját lelki fejlődésünkre használjuk a hangot.

Ha szeretnénk dolgozni egy bizonyos problémán, először érzékeljük a rezgését. A probléma sokrétű lehet. Lehet fizikai, pszichológiai, spirituális, egy frusztráció, egy érzelem, egy munkahelyi vagy párkapcsolati probléma. Bármi is legyen, meg kell éreznünk, hogyan "hangzik". üljünk le egy nyugodt helyre és kezdjük el kifejezni hangban. hagyjuk, hogy a hangok egyszerű és primitív módon jöjjenek elő. Töltsünk el legalább fél vagy egy órát e hangok kifejezésével, mire egy mantra vagy egyszerű dal lesz belőle, mely kapcsolatban áll a problémánkkal. Így jönnek létre a mantrák. Csak a hang fontos. A hangmagasság, a szavak vagy mondatok nem számítanak. Így énekelnek a sámánok. Torokhangokat használnak, nem szavakat, vagy klasszikus dalokat.

Ha minden nap énekeljük a mantrát, a megfelelő fókusszal és figyelemmel, az közvetlenül hatni fog a pribléma finom okára. A mantra hatása két aspektusban jelentkezik. A negatív aspektus a fizikai, pszichés vagy spirituális szinten jelen lévő blokk. A pozitív aspektus a még ki nem elégített vágy. A mantra feloldja a blokkot és stimulálja a blokkolt energiát, hogy felszabadítsa magát. A hang éneklése helyett búghatunk vagy zümmöghetünk is.

Mivel mindennek van saját hangja a természetben és az univerzumban, a hangvibrációján keresztül kapcsolatba léphetünk velük: emberekkel, tárgyakkal, felhőkkel, kövekkel, kristályokkal, még a kozmosszal vagy Istennel is. érezzük a rezgésüket és a ritmusukat, és énekeljünk, énekeljünk, énekeljünk! Amikor használjuk a hangokat, az inspiráció világában létezünk, az egó akaratától függetlenül. Ahhoz, hogy ezt elérjük, feltétel nélkül meg kell nyílnunk. Elfogadjuk azt, ami történik, amit érzünk, amivel találkozunk, amit megtapasztalunk, kritika, ítélkezés, vélemény nélkül. Az univerzum az, ami. Nem ítélkezik, nem oszt meg, nem kategorizál, nem interpretál.

A természet csodálatos tanító. Üljünk le egy patak mellett és hallgassuk a csörgedező víz hangját. Minél erősebb az áramlás, annál jobb. A vízesés kiváló hely, hallgassuk a hangokat, és a hangokat a hangokon belül. Hallgassuk és különböztessük meg a különböző frekvenciákat. Érezzük, hogy mit tesznek ezek a hangok a testünkkel, a lelkünkkel és a szellemünkkel. Utána hallgassuk a hangokat csendes elmével, fogadjuk el a hangokat anélkül, hogy igyekeznénk analizálni őket. Hallgassuk őket úgy, ahogy vannak. Ez erőteljes élmény lehet. Egy nap meg fogjuk találni a saját dalunkat. Amikor ez megtörténik, akkor megvalósítjuk Istent saját magunkban.

A Mahá-múdra

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"3.8 A húsz múdra vizsgálatáról szóló rész

Miután a satkriják gyakorlásával megtisztítottuk a nádíkat, fontos, hogy mindenki a testalkatát figyelembe véve gyakoroljon legalább néhányat a húsz módra közül az alábbi okok miatt: annak érdekében, hogy a tízféle váju a nekik megfelelő nádíkban áramoljon és akadálytalanul végezhessék a rájuk jellemző feladatokat (ahogy azt az előző részben ismertettük); annak érdekében, hogy megelőzzük a betegségek kialakulását a testben; hogy a szusumná nádí felemelkedjen és fent maradjon a brahmarandhramban; és azért, hogy a mindig vándorló tekintet megálljon és egy helyre fókuszáljon. Ebből az okból írom most le a múdrákat.

(A szusumná nádí a központi energiavezetéket jelenti, mely akkor válik aktívvá, amikor a prána és apána vájuk áramlási iránya megfordul, majd egyesülnek, és a Kundalinível együtt felemelkednek a szahaszrára (korona) csakrába. Ezt nevezik brahmarandhrának is. Amíg a tekintetünk ide-oda vándorol, képtelenek vagyunk megállítani az elme tudatalatti hullámzását. Ezért kíséri az álmodás folyamatát a szemgolyó gyors mozgása (REM – Rapid Eye Movement). A jógában éppen ezért igyekszünk eltérülés nélkül egy pontra szegezni a tekintetünket meditáció közben.)

Múdrák: húszféle múdra létezik: 1. mahámúdra; 2. nábhó múdra; 3. uddíjána bandha múdra; 4. dzsálándhára bandha múdra; 5. múlabandha múdra; 6. mahábandha múdra; 7. mahádéva múdra; 8. khecsarí múdra; 9. viparíta karaní múdra; 10. jóni múdra; 11. vadzsrólí múdra; 12. sakti csalana múdra; 13. tátaka múdra; 14. mandúlka múdra; 15. samábháví múdra; 16. asviní múdra; 17. pásiní múdra; 18. káka múdra; 19. matangí múdra; 20. bhudzsanga múdra.

1. Mahá múdra: Nyomjuk a bal sarkunkat szorosan a végbélhez, a jobb lábunkat pedig nyújtsuk ki előre. Ellenőrizzük, hogy a sarkunk érinti-e a padlót, és a lábujjaink felfelé mutatnak. Fogjuk meg a jobb lábunk nagylábujját a jobb kezünk ujjaival. Nyomjuk az állunkat szilárdan a mellkashoz és tartsuk a tekintetünket a két szemöldök között. Hasonlóképpen követve a fenti instrukciókat ismételjük meg a múdrát úgy is, hogy a jobb sarkunkat nyomjuk a végbélhez és a bal lábunk van kinyújtva.

Hatásai: megszünteti a vájuk következő betegségeit: tuberkulózis, asztma, köhögés és légúti betegségek, bélelzáródás, a lép betegségei, emésztési nehézségek.

(A mahá múdra akkor hatásos, ha ráülünk a sarkunkra úgy, hogy pontosan a gátat nyomja, így stimulálva a múla bandhát. Ürítsük ki a tüdőt, és kumbhakát alkalmazva, egyenes gerinccel hajtsuk végre a dzsálándhára és uddíjána bandhákat is a pózban. Több légzéscikluson keresztül ismételhetjük a gyakorlatot mindkét oldalon.)

A fény-tudat

A hét sámáni tudatszint közül a fény-tudat leírása következik Dirk Gillabel cikke alapján:

A természet fényt áraszt, és e fény ragyogása által ismerhető meg.
De az emberben van egy másik fény is
A természetszerű fényen túl,
Ez az a fény, amelyiken keresztül az ember megtapasztalja, megtanulja és elképzeli a természetfelettit.
Azok, akik a természet fényében keresnek,
a természet tudásáról beszélnek;
De azok, akik az Ember fényében keresnek,
a Természetfeletti tudásáról beszélnek.

/Paracelsus/

Ha egy kristályt felhevítünk, fényt kezd árasztani. Amint felfelé emelkedünk a kristály-tudaton keresztül, végül keresztülmegyünk a Fehér Fényen. Ez a fény-tudat szintje. E bolygón a napfény teszi lehetővé az életet. A csillagok fénye is elérkezik hozzánk. Elgondolkodtunk-e valaha azon, hogy mennyi ideig tart,amíg a fényük elér minket? Egyes fénysugarak évmilliók óta utaznak az univerzumban, mielőtt elérnének hozzánk. Ezalatt az idő alatt összegyűjtik az információt az univerzumról. A csillagok fénye tartalmazza a dolgok természetére vonatkozó információt: a kémiét, a fizikai jellemzőket és a finom energiák tulajdonságait. Vannak a fénynek olyan fajtái is, amelyek más dimenziókból szállnak alá. Ahhoz, hogy elérjük e fénysugarakat, hívnunk kell őket, vagy abba a tudatállapotba kell kerülni, amely azonos e fénysugarak létezésével.


A nem fizikai eredetű fényérzetek tapasztalása nagyon gyakori. Sajnos jelen civilizált társadalmunk nem foglalkozik velük. Akinek ilyen élményben volt része, azt gyakran csalónak nevezik, kiközösítik vagy kinevetik. Ideje visszaállítani a szentség becsületét, mert ugyanolyan fontos az ember túlélése szempontjából, mint a táplálék a fizikai testünk számára. A Nap fénye által jött létre az élet ezen a Földön. Ha nem lenne Nap, akkor a Föld perceken belül kihalna. Az embernek ugyanúgy szüksége van a fényre a finomabb dimenziókból. Sok fényjelenség megnyilvánulhat az elménkben. Ez a Kundaliní élményekkel kapcsolatban is ismert és dokumentált jelenség. Az indiai tradíció szerint a Kundaliní egy olyan fajta energia, amely szunnyadó állapotban nyugszik az emberi testben. Amikor felébred, végighalad a gerinc központi csatornáján, egészen a fejtetőig, ahol misztikus tudatállapotot idéz elő. A Kundaliní felébresztése olyan pszichospirituális átalakulást okoz, melynek során számos pszichológiai és érzékfeletti jelenség zajlik le. A fény számos formájában fontos aspektusa a Kundaliní felébresztésének, és minden vallásos hagyomány misztikusai beszámolnak róla. Az alkimista szövegekben is említve van, hogy a fény a spirituális alkimista fontos megélése. Az alkimisták gyakran különbséget tesznek a "természetes fény" között, mely a teremtett világban mindenütt jelen lévő teremtett fény, valamint a "természetfeletti fény" között, mely meg nem teremtett és lelki, és az isteni vagy lelki birodalmak sajátja. Az alkimisták figyelmeztetnek, hogy ne merüljünk bele a fény különböző színeibe, hanem folytassuk a "lepárlást" vagy "tisztulást", amíg meg nem tapasztaljuk a ragyogó fehér fényt, a nem teremtett fényt. A jógik ugyanezt javasolják.


A kristály-tudat a felfogóképességünk megtisztulását jelzi a testi érzékszervektől. E szervetlen felfogáson keresztül láthatjuk a teremtett fizikai és finomfizikai világokat, ahogy azok vannak, az érzékek torzításától mentesen. A fény-tudat felette áll a teremtett világoknak. A lelki vagy nem teremtett birodalmak sajátja. Ezek azok a világok, ahol a lényegünk, az isteni szellemünk lakozik. Itt élnek és dolgoznak a Fénylények. Ők teremtik meg és tartják fenn az univerzumot. Ők vigyáznak minden élőlényre. Együttérzők és végtelen szeretet tölti el őket. Amikor belépünk a Fény Birodalmába, akkor nem csak az élő Fényt tapasztaljuk meg, hanem annak határtalan szeretetét is. A Fény mindent magába foglaló szeretetet és csodálatos, mindent átölelő elfogadást áraszt. A fény-tudat annak az érzésnek az átélése, amikor eltölt az Isteni, a szeretet, a béke, az öröm és az eksztázis.




Bár a személyiségétől, jellemétől és körülményeitől függően mindenki másképp éli meg a tapasztalatot, a Fény mindenki számára ugyanaz. A Fény nem tesz különbséget, mert felette áll a kettősségnek. A Fényben minden egységben van. A Fényben nem látunk másokat tőlünk különállóként. A Fényben mindannyian kapcsolatban vagyunk, és gyönyörűnek látunk mindenki mást, attól függetlenül, hogy mit csinálnak a földi létben. Nincs rasszizmus, politika, gyűlölet. A Fényben mindannyian szerető lényxek vagyunk.




A Fény-élmények nem hozzáférhetőek az egó számára, mely a formák alacsonyabb régiójához kötődik. Az alsóbb tudatszinteket akaratlagosan is elő tudjuk idézni. A Fény-tudat azonban a magasabb Én vagy a Fénylények kegye által, véletlenül, vagy a halál idején tapasztalható meg. A halálközeli élményeket átélt emberek gyakran beszámolnak arról, hogy egy alagúton haladnak keresztül, és kiérnek a ragyogó fehér fénybe, a fent említettekhez hasonló élményekről számolnak be. Néha találkoznak fénylényekkel, akik segítenek megérteni nekik, hogy mi történik velük, és akik gyakran visszakísárik őket a fizikai testükbe. Ezt a fényt spirituálisnak, minden dimenzióban kiterjedőnek tapasztaljuk. A tudatunk nagyon tiszta és valós. A Fénylények mindig nagylelkű szeretetenergiát sugároznak. Ezekkel a lényekkel nem telepatikus úton, hanem a tudás érzésén keresztül kommunikálunk. A halálközeli élményeket átélt emberek mélyen megértették, hogy az univerzum alapszintjén létezik a tér és idő nélküli Valóság, ahol egyszerűen csak létezünk, végtelen szeretettel eltelve. A mindennapi aggodalmaink és a világ szenvedése ellenére mindig emlékezzünk rá, hogy mindig ugyanazok voltunk, vagyunk és leszünk. Fénylények vagyunk.

Kérjük meg a magasabb Énünket, a Fénylényeket vagy Istent, hogy emeljen fel a fény-tudat szintjére. Ha az idő és a körülmények megfelelőek, akkor meg fog történni. Az egónk ebbe egyáltalán nem tud beleszólni. Az egó az elménk szülötte, és le kell mondani róla. Amikor belépünk a fény-tudatba, akkor hátrahagyjuk az egónkat. Ez nem azt jelenti, hogy hátra kell dőlnünk és el kell felejteni a fény-tudatot. A spirituális kereső mindig dolgozik önmagán. Ezért minden nap meditáljunk ilyen vagy olyan formában, vizsgáljuk meg az érzelmeinket, gondolatainkat és tetteinket a tisztulásunk érdekében. Mindig emlékezzünk rá, hogy fénylények vagyunk!

Figyeljük meg, hogy mi történik bennünk. Az alvás és ébrenlét közötti állapot kedvez a különböző tudatállapotokba történő belépésnek, beleértve a különböző fényélményeket. Kísérletezhetünk a fény fizikai formáival is, például nézhetjük a gyertya lángját, vagy a napfényt a szemhéjunkon keresztül (ne nézzünk közvetlenül a Napba!). Az ősi civilizációk és természeti népek nap-szimbólumait látomások során kapták. Aki keres, az talál. Legyünk türelmesek! Nem kell szentnek vagy kiválasztottnak lenni ahhoz, hogy megtapasztaljuk a Fényt. Sok hétköznapi ember is átél ilyen élményeket, de nem gyakran beszélnek róla, mert annyira személyes élmény. Akkor történnek fény-élmények, amikor szükség van rájuk, vagy amikor igazán segíthetnek a lelki utunkon.

Bár egy fény-élmény a legcsodálatosabb élmény lehet, amit valaha is átéltünk, mégsem tekinthető a tudat legmagasabb szintjének. A Fény minden teremtett dolog alapja, de a lelki, vagy nem teremtett világokban a Fény még mindig egy rezgés. Amikor a tudatunk emelkedetté válik, akkor meg fogjuk hallani a Fény rezgését, mivel a hang mindennek az alapja a teremtett és nem teremtett világokban. Ez pedig elvezet a következő tudatszinthez, a hang-tudathoz.

A tízféle életlevegő

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

A vájukról szóló rész

A tízféle váju (életlevegő) vizsgálata

Tízféle életlevegő található a testünkben: prána, apána, vjána, udána, szamána, nága, kúrma, krikara, dévadatta, dhanandzsaja.

1. A prána váju feladata

A prána váju tartózkodási helye: a szívben helyezkedik el. Fő célja a test megtisztítása minden nem kívánt szennyeződéstől, és a tiszta levegő befogadása kívülről, mely égésben tartja a dzsáthára agnit (az emésztési tüzet). A prána váju az élet meghosszabbításának fontos támasza.

2. Az apána váju feladata

Ez az életlevegő a múládhára csakra alsó részénél helyezkedik el, ahol találkozik a végbélnyílással. Fő feladata a széklet és vizelet ürítése, valamint a test aktívan és energikusan tartása.

3. A vjána váju feladata

Ez az életlevegő az egész testünket átjárja. Megfelelő állapotban tartja az izomszövetet, a csontvelőt és a szírszövetet. Fenntartja a véredényeket és a megfelelő vérkeringést.

4. Az udána váju feladata

Ez a váju a torkunkban helyezkedik el. Megszünteti a kapha dósa betegségeit, kijavítja a hangszálak funkcióját és egészséges rugalmasságot ad a testnek.

5. A szamána váju feladata

Ez az életlevegő a köldökben helyezkedik el, a test középső részében. Amikor megeszünk valamit, akkor a dzsáthára agni felé továbbítja az ételt, és elősegíti annak megemésztését.

Ezt az öt vájut pancsa pránának is nevezik, és a durva fizikai testhez kapcsolódnak. Az általunk gyakorolt ászanák és pránájáma számos erőteljes hatásán keresztül, melyeket a jóga-szásztra hagyományai szerint gyakorlunk, a vájuk azért dolgoznak, hogy megtisztítsák a test különböző részeit az alábbiak szerint: A prána váju ezeken a helyeken található: arc, orrlyukak, szív, köldök, nagylábujj; az apána váju: a guhja (a végbél és a nemi szervek), a combok, a has és a csípők; a vjána váju: fül, nyak, szem, kapálam (koponya) és brahmarandhram (a koponya teteje); az udána váju: ízületek, idegek találkozási pontjai; a szamána váju: a dzsáthára agni erejénél fogva az összes mozgó testrészben megtalálható, és tisztítja azokat.

A nága váju a böfögésért felel; a kúrma váju a pislogásért; a krikara váju az orrfújásért; a dévadatta váju az ásításért; a dhanandzsaja váju pedig minden testrészben jelen van és még a halál után is jelen van négy názhighai (4x24 perc) időtartamig – ezt tapasztalatból tudhatjuk.

Értsük meg ennek az öt vájunak a kapcsolatát a testtel és utána gyakoroljuk a jógát.

A kristály-tudat

A hét sámáni tudatszint közül az ötödik leírása követnezik Dirk Gillabel cikkel alapján:

Megismerve a kristály természetét
képesek leszünk megérteni
a belőle áradó sugarakat és visszatükröződést
/Namkhai Norbu/

A tudat létrájának minden egyes lécsőfoka teljesen új élményt nyújt, Amikor a gömb-tudattól továbblépünk a kristály-tudatra, a tudatosság teljesen új szintjét tapasztalhatjuk meg. A gömb-tudat szintjén az érzékelésünk még mindig az érzékszerveinkhez kötődik. A tapasztalásainkat eltorzítja az üt érzékszerv, az érzelmek és a gondolatok. Az összes információt, amit az érzékszerveken keresztül befogadunk, mindig megszínezik, manipulálják és eltorzítják maguk az érzékszervek. Ez az emberi lényekre jellemző tisztátalanságok miatt történik. A testünk szennyezett, mert nem megfelelően táplálkozunk. Egyik vagy másik tápanyagból mindig túl sok vagy túl kevés van, vagy a testünk számára idegen anyagokat fogyasztunk. A környezetünk, a klíma és az ipari mérgek folyamatosan hatnak ránk, így testünk elveszíti eredeti tisztaságát.

A fizikai testünkre az érzelemtest és az elme-test is hatást gyakorol. Ki az, aki teljesen szabad a negatív érzelmektől? Legyünk őszinték, vizsgáljuk meg magunkat, és ismerjük fel a félelmeinket, szorongásainkat, frusztrációnkat, dühünket, az ingerültséget, féltékenységet stb. Ezek mind nagy mértékben eltorzítják azt, amit tapasztalunk. A mentális hozzáállásunk, a véleményünk, gondolataink, elképzeléseink pedig még nagyobb torzulást okoznak. Amíg ragaszkodunk ezekhez a tisztátalanságokhoz, a felfogásunk sohasem lesz tiszta. A gömb-tudattól a kristály-tudatra történő áttérés lényege a tisztulás. A tudat kezdeti szintjei szerves természetűek. A kristály-tudat már szervetlen. Itt a tudatosítás a fizikai, érzelmi vagy mentális test segítsége nélkül megy végbe. A kristály-tudat az az állapot, amelyben mindent úgy érzékelünk, ahogy az van. A felfogás teljesen tiszta, mert az érzékszervek nem torzítják el. Tiszta, közvetlen és teljes. 

A kristály-tudat az evolúció azon szintjének felel meg, amelyben a Föld kikristályosodott. Mielőtt bármilyen egyszerű élő szervezetek, vagy sejtek létrejöttek volna, csak a kristályos anyag létezett. Annak ellenére, amit a modern tudomány állít, az univerzumban semmi sem halott. Minden él, beleértve az anyagot is. Az anyag is egy életforma, melyet a mindenütt jelenlévő életerő éltet. Az anyag meg lett teremtve, van szerkezete, tud növekedni (pl. a kristályok), és megöregszik. A kristály-tudat által az anyag minden formájával kapcsolatba kerülhetünk, a kristályok formájával, szerkezetével, molekuláival, és atomjaival, valamint a szubatomikus részecskékkel és a kvantum-energiákkal is.

A sámánok a világon mindenütt használtak kristályokat. Az emberek nem csak a hegyikristályt kedvelik. Hajlandóak egetverő összegeket kifizetni egy drágakőért, aminek csak díszítő értéke van. Úgy tűnik, annyira vonzzák az embereket a tiszta, kristályos szerkezetű kövek, hogy tudatalatti vágyat éreznek, hogy megvegyék őket. A kristályok, még ha tudat alatt is, összekötnek a tisztaság, áttetszőség, ragyogás, csillogás, időtlenség és sérthetetlenség élményével.

Szerezzünk egy áttetsző hegyikristályt, és lépjünk kapcsolatba a tudatával. Tekintsük életformának és kommunikáljunk vele. Csendesítsük le a testi feszültségeinket, az érzelmeinket és a gondolatainkat, amenyire4 lehetséges, és váljunk eggyé a kristállyal. Ez sok olyan megtapasztalást adhat, amire egyébként nem lenne lehetőségünk a testünk szerves, érzékszervi szűrői miatt. A hó és a jég is kapcsolatba hozhat ezzel a tiszta kristálytudattal, különösen a frissen esett hó. Sétáljunk egyet korán reggel egy éjszakai hóesés után. Ne gondoljuk azt, hogy a tudatszintek valamiféle távoli elmeállapotok. Ezek mindig körülvesznek bennünket. Nem kell hozzá sámánnak lennünk, csak rá kell hangolódnunk. A kristály-tudatra a híres kristálykoponyákon keresztül is hangolódhatunk. Egyes kristálykoponyák életnagyságúak és egy különleges kvarc-kristályoból készültek. A legkiválóbb mesterpéldányok még az atlantiszi időkben készültek, és nagy mennyiségű, hozzáférhető tudást tartalmaznak. Ezt az információt elsődlegesen olyan pszichikusan érzékeny emberek érhetik el, akik zavartalanul rá tudnak hangolódni a koponyák rezgéseire. Még több információra tehetnénk szert azáltal, ha rá tudnánk hangolódni a kristály-tudat szintjére, mert a kristály-koponyák valójában ezen a szinten működnek. Ezeket a példányokat olyan lények készítették (nem feltétlenül emberek és nem feltétlenül ezen a bolygón), akik képesek voltak a kristály-tudat szintjén működni. Jelenleg ismeretlen technológiát használtak hozzá. Akit érdekel a kristályokponyák rejtélye, olvassa el Sandra Bowen, F. R. Nick Nocerino és Joshua Shapiro "Mysteries of the Crystal Skulls Revealed" című könyvet.

A kristály, mint szimbólum, a dzogcsen, vagyis a Nagy Tökéletesség gyakorlatában is megjelenik, mint szimbólum. Ez az összes tibeti spirituális gyakorlat lényege. A dzogcsenben áttetszővé igyekszünk tenni az elmét, hogy megtalálhassuk valódi belső lényegünket. Ez a tiszta elmeállapot a létezés alapvető szintje, az univerzális és az egyéni szinten is, és a kettő lényegében ugyanaz. Ha megvalósítjuk az egyiket, azzal megvalósítjuk a másikat is. A kristály-tudat minden lényben ott van, a szervesben és a szervetlenben is, és nem lehet megsemmisíteni, bár ennek a szintnek a tudatosságát elveszítjük, amikor belépünk a kettősségek világába.

A kristály, mint szimbólum, a kettősségben létező különállóság illúzióját szemlélteti, amikor az élőlény a"külvilágtól" elkülönült énként érzékeli magát. Amikor a napfény a kristályra esik, az visszatükrözi és szétbontja a sugarakat a szivárvány színeire. Úgy tűnik, mintha a fénysugarak különállnának a kristálytól, mégis annak jellemzőiből fakadnak. Hasonlóképpen az egyén a saját energiáját érzékeli az érzékszervei általa látszólagos külvilág jelenségeiként. A valóságban nincs külső világ, vagy különálló energiák, tárgyak. Az érzékszerveink a kettősséget érzékelik, de a legmélyebb szinten csak az egység létezik. A kristálygömböt, mint szimbólumot arra használják, hogy megértsük: az elmében megtapasztalt belső képek is csak azoknak az energiáknak a visszatükröződései, amelyek látszólag valóságos tárgyként nyilvánulnak meg. A kristálygömb mellé helyezett tárgy meg fog jelenni a gömb belsejében, mintha egy valóságos tárgy lenne, de valójában az egyén belső energiája tökröződik vissza. Amikor vörös vászonra helyezzük a kristálygömböt, akkor vörösnek néz ki, amikor zöldre, akkor pedig zöldnek. A gömb maga viszont színtelen.

Ezért a kristálygömb áttetszőségét a koncentráció erejével állíthatjuk vissza. Ekkor megtapasztaljuk, hogy az élményeink, amik körülöttünk vagy bennünk történnek, csupán a valódi természetünk visszatükröződései. A színtelen kristálygömbként kell gondolnunk magunkra, mely a természetében és lényegében mindig tiszta, és nem befolyásolják a kettősségek világának folyamatosan változó és áramló energiái.

Ahhoz, hogy elérjük ezt a tudatszintet, el kell lazítanunk az elménket és meg kell éreznünk saját valódi természetünket, amennyire csak lehetséges. Az elme tisztaságát nem csak meditáció közben kell előidézni, hanem a nap többi részében is. Ez nem annyira egyszerű, mint amilyennek tűnik. Mindannyian hozzá vagyunk szokva, hogy érzelmileg reagálunk mindenre az életben, melyek kibillentenek a középpontunkból. Folyamatosan millió dolog jár a fejünkben: mit tettünk tegnap, mit kellett volna tennünk, mit fogunk tenni, mit kéne tennie másoknak. Sohasem vagyunk a jelen pillanatban. A kristály-tudatban, az elme tiszta állapotában csak a tényleges önvalót találjuk meg az ittben és a mostban, a jelenben. Ezért legyünk tudatában annak, ami a jelenben zajlik. Az érzelmekkel és a gondolatokkal semmi baj nincs, amíg a jelen pillanatban tapasztaljuk meg azokat, ahogy vannak, közben megmaradva a középpontunkban. A relaxáció a kulcs. Amikor valóban el vagyunk lazulva, az elme önmagától felveszi természetes állapotát. 

Ez egy finom, de természetes gyakorlat, melynek során fenntartjuk a természetes állapotunkat, anélkül, hogy valamilyen elképzeléshez próbálnánk rögzíteni, vagy elvárnánk, hogy egy bizonyos formát vegyen fel. Azért vált nehézzé az, hogy csak relaxáljunk és legyünk önmagunk, mert megszoktuk, hogy egy bizonyos módon csináljuk a dolgokat. A gyakorlat meg fogja mutatni az utat. Csak relaxáljunk zavartalan körülmények között. Eleinte lehet, hogy csak egy pillanatig fogjuk érzékelni a tiszta elmeállapotot. Ne aggódjunk emiatt. Az összes nagymester így kezdte. Csak az szükséges, hogy fenntartsuk az elme tiszta lényegét, anélkül, hogy beleesnénk abba a dualisztikus koncepcióba, hogy van egy megfigyelő, és egy megfigyelt tárgy. Anélkül kell fenntartanunk a tudatosságunkat, hogy a környezetünk elvonná a figyelmünket. Namkhai Norbu könyve: "The Crystal and the Way of Light" remek könyv, ha tisztán és közvetlenül szeretnénk megismerni a dzogcsen tanításait.

Egy másik módja a kristály-tudat megtapasztalásának a kristályok hangjának, a magas nazális "íííí" hangnak a kiadása. Ezt az éneklést sokféle kultúrában megtaláljuk, többek között a szúfiknál és a sámánomknál is. A törzsi kultúrákban a sámánok megszilárdult fénynek tekintették a kristályokat, a fénynek, amely kristályba zárta saját magát, és ez elvezet bennünket a következő szinthez: a fény-tudathoz.

Jógapíthászana

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Jógapíthászana A, B (A jóga szülőhelye)

Dristi: nászágrai

A jógapíthászana egy egyensúlyozó póz, melyben lótuszülésben a térdeinken egyensúlyozunk, miközben az egész testünk függőleges helyzetben van. A „jóga” kifejezést kétféleképpen is szokták fordítani: kapcsolat, összekapcsolódás; illetve igázás értelemben is. Az előbbi jelentéstartalommal a jóga az anyag és a lélak (prakriti és purusa) összekapcsolódást jelenti, illetve az egyéni és a mindent átható Tudat összekapcsolódását, míg utóbbi értelemben a test, az érzékek, az elme, egó stb., vagyis a tudatot az anyaghoz kötő béklyók leigázását és egyúttal a megkötő hatásul alól történő kiszabadulást is jelzi, vagyis ismét csak a Lélek törekvését felfelé, Isten vagy a kozmikus tudatosság felé. A „pítha” szó születési helyte jelez, és gyakran nevezik így azokat a szent helyeket Indiában, ahol isten vagy valamelyik inkarnációja, vagy egy felszabadult mester megjelent, alászállt, így összekapcsolva az anyagot a lelki energiával. Az ászana a jógi felfelé törekvését szimbolizálja, és ebből a tudatosságból és gyakorlásból valóban megszülethet az összekapcsolódás és a feltételekhez kötöttségek leigázása, lerázása is. A póz nem csak az egyensúlyozásban támaszt kihívásokat a gyakorlóval szemben, de kedvező meditációs póz is, ha képesek vagyunk stabilan és görcsösség nélkül kitartani hosszabb ideig. Egyes hagyományokban padma-parvatászanának is nevezik ezt a pózt.

Vinyásza számolás

Szapta: Belégzésre ugorjunk előre ülő helyzetbe (dandászanába) csaturanga-dandászanából. Kilégzésre engedjük le magunkat a talajra.

Astau: Belégzésre vegyük fel a lótusz pózt, és a tenyerekre előredőlve emelkedjünk a térdeinkre. Egyenesítsük ki a törzset és a csípőket teljesen, majd találjuk meg az egyensúlyt, és emeljük a kezeinket imatartásban a mellkas előtt (jógapíthászana A). Végezzünk el öt mély légzést s pózban.

Nava: Belégzésre emeljük karjainkat a fejünk fölé, és tartsuk továbbra is imatartásban összeérintve a tenyereinket (jógapíthászana B). Végezzünk el öt mély légzést a pózban.

Dasa: Kilégzésre dőljünk előre, helyezzük a tenyereket a talajra, majd a könyökeinken támaszkodva (padma-hamszászana) emeljük ki egy pillanatra a lábainkat, hogy ki tudjuk egyenesíteni őket, mielőtt megérkezünk csaturanga-dandászanába.

Ékádasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Dvádasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Aktív elengedés technikája

A pózban az egyensúlyozáshoz némileg meg kell feszíteni az izmokat a csípő körül és a törzsben, de igyekezzünk minél jobban belelazulni az egyensúlyi helyzetbe. Akkor szokott nehéznek bizonyulni az egyensúly megtalálása, amikor nem tudjuk teljes 180 fokban nyitni a combokat a medencéhez képest.

Rávezető változatok

Abban az esetben, ha a combcsontok és a medence között nincs meg a 180 fok, gyakoroljuk a lótuszpózt a következő testhelyzetben: hanyatt fekve, hason fekve és kobrapózban (ez utóbbinál a csípőcsont is elemelkedhet a földtől, de igyekezzünk teljesen nyitni a csípőhorpaszt. Ehhez hasonló csípőnyitó hatást érhetünk el, ha lábbalt a fal közelébe fekszünk hasra, és a combjainkat feltesszük a falra, miközben a mellkasunk a talajon marad (sáskapóz lótuszülésben).

Egészségügyi hatások

Javítja az egyensúlyérzetet és a koncentrációs képességet.

Stimulálja a légzőfunkciókat.

Nyugtatja az idegrendszert.

Erősíti a farizmokat, hátizmokat, vállakat és karokat.

Javítja a csípőficam tüneteit.

Ellenjavallatok: térdproblémák, egyensúlyozási zavarok.

Ardha-csakrászana

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:


-->

Ardha-csakrászana (félkör-póz)

Dristi: nászágrai (orrhegyre)

A csípőnyitás után egy dinamikus póz következik: az ardhacsakrászanában félkörben visszük előre a lábunkat, és marícsjászana A pozícióba érkezünk, majd hátraugrunk csaturangába. Ez a gyakorlat a vinyásza végrehajtásához szükséges törzserő elmélyítésében játszik fontos szerepet.

Vinyásza számolás

Szapta: Belégzésre ugorjunk előre úgy, hogy a bal lábunkat félkörben kihozzuk jobb oldalra, és a bal lábunkat kinyújtva megérkezünk marícsjászanába, úgy, hogy a jobb térdünk be van hajlítva marícsjászana pozícióba. Ehhez a jobb kezünket meg kell emelni, miközben átvisszük a lábunkat alatta. A talajra már kilégzésre érkezzünk meg.

Astau: Belégzésre emeljük ki magunkat és ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába, ezúttal a karjaink között behajítva vigyük hátra a lábunkat.

Nava: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Dasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz. Ismételjük meg a szapta-dasa vinyászákat ötször a jobb oldalra, majd ötször a bal oldalra is.

Aktív elengedés technikája

A póz végrehajtásához a bal tenyerünkre kell hozni a testsúlyunkat. A törzsizmok megfeszítése és a súlypont előrelendítése által tudjuk végrehajtani a mozdulatot. Az Ashtanga vinyásza jóga rendszerében általában középpont-szimmetrikusan dolgozunk, vagyis a test és a matrac középvonala mentén helyezzük át a súlypontunkat. Ebben az esetben egy oldalirányú komponens is megjelenik, melyet a mandalászanánál is kihasználtunk, bár ott fordított pózban.

Rávezető változatok

Rávezetésként úgy is gyakorolhatjuk a félkörös mozgást, hogy visszafelé is ugyanúgy ugrunk, vagyis a jobb kezünk alatt, söprő mozdulattal visszük hátra a bal lábunkat. Egy másik rávezető gyakorlat lehet az, amikor lefelé néző kutyapózból a bal lábunkat előrehozzuk a törzs jobb oldalán kívülre, és közben a jobb kezünket is felemeljük. A jobb kezünkkel meg is érinthetjük a bal lábunkat. Haladó változat: A hátraugrásnál a két kezünk közötti hátravitel helyett végezhetünk félkört a lábunkkal jobbra vagy balra is.

Egészségügyi hatások

Erősíti a combokat, bokát, farizmot, hasat és a gerinc körüli izmokat.

Nyújtja a combhajlítókat, vádlit, mellkast, vállakat, gerincet és a lágyékot.

Erősíti az egyensúlyt, koncentrációs és koordinációs képességet.

Csökkenti a stresszt.

Javítja az emésztést.

Csökkenti a menstruációs panaszokat és a lábak fájdalmait.

Javítja a derékpanaszokat.

Ellenjavallatok: Magas vérnyomás, hasmenés, alvászavarok.

Fehér és fekete sámánok

A mai Ősök Útja Dobkörön Oguz beszélt arról, hogy manapság sokan akarják megidézni vagy megkapni a különböző erőket a szellemvilágtól, de ahhoz már nem veszik a fáradtságot, hogy megtanulják biztonsággal irányítani is azokat. Pedig a jól használt erő sokszor hatékonyabb, mint a nagy, de irányíthatatlan erő. Azután arról is beszélt, hogy vannak a fehér és fekete sámánok, és hogy sokan félreértik ezt a témát. A fehér sámánok inkább tanítók, szertartásvezetők, bölcs tanácsadók, és néha gyógyítanak is, de ők inkább az isteni erők és az emberek közötti közbenjárással foglalkoznak, "engesztelő" sámánok. Míg a fekete sámánság inkább a harcról, a küzdelemről szól. Ők azok, akik szívesen alászállnak az alsóbb világok legmélyére is, megküzdenek a betegség-démonokkal, és elkísérik a lelket a Holtak Birodalmába. Ez nem azt jelenti, hogy az egyik jó, a másik meg rossz, mert mindkét fajta sámán segítő munkát végez, csak más szellemi erőkhöz kapcsolódnak. De vannak olyan sámánok is, akik a fehér és fekete sámánizmusba is beavatást kapnak. 

Eléggé fáradtan érkeztem a mai dobkörre, a sok feladat mostanában leterhelt. Ezt meg is fogalmaztam a kezdő körben, hogy most már szeretném, ha ez a mozgalmas időszak lezárulna, és egy kicsit letisztulnának a dolgok. Még a kezdő kör előtt megjelent előttem egy csendes, hóval borított út egy téli erdőben. A Nap sugarai szikráztak a hókristályokon, és vágni lehetett a csendet. Valószínűleg erre vágyom most, és a dobkörre való megérkezés mindig egy megnyugvást szokott hozni. Az első feladat az volt, hogy hanyatt fekve el kellett képzelni egy kutat, és belenézni a vízbe, megnézni a tükörképünket. Vagy egy kérdést kellett megfogalmazni, vagy pedig a születésünkre kellett vissza"emlékezni". Nekem nehezemre esett ráhangolódni a gyakorlatra, pedig azt a kutat képzeltem el magamban, amelyik Oguzék házának udvarán áll. Végül a víztükör helyett mintha egy négyszögletes képernyőt láttam volna, és azt láttam, ahogy anyám szül. Mivel fáradt voltam, nem volt olyan tiszta a látomás, de azt láttam, mintha megindították vagy gyorsították volna a szülést. Utána tovaúsztak a képek, és én igyekeztem a kérdésemre koncentrálni: "Mi dolgom van Sivával?" - ezt kérdeztem meg, mert az elmúlt napokban többen is megkerestek Siva imádatával kapcsolatban. Válaszképpen megjelent az Úr Siva, és a szigonyát tolta oda az arcom elé. Nem rázta fenyegetően, de mintha azt mutatta volna, hogy a szigony szimbolikájában rejlik a válasz. Ennek majd utána kell hogy nézzek. 

A szünet után egy másik feladat következett: a lélekkísérés. Az egyik dobkörösnek az anyukája bekerült az intenzív osztályra, és egy közös gyógyítást végeztünk az érdekében, hogy segítsük visszatérni a fizikai egészséghez vagy esetleg átlépni a következő létbe, ahogy majd eldönti. Ökölbe szorítottuk a kézfejeinket, és a halántékunkhoz nyomtuk. A könyököket a levegőben kellett tartani. Körbe álltunk az oltár körül, Oguz elkezdett dobolni, mi pedig lecsatornáztuk az energiát, és az oltáron keresztül küldtük a betegnek. Az orron keresztül kellett belélegezni, a szánkon keresztül pedig ki. Erre a gyakorlatra hamarabb sikerült ráhangolódnom, mély torokhangok jöttek ki belőlem kilégzésnél, miközben Oguz egy érdekes háromnegyedes ütemet ütött, amire egy kicsit ringatóztam is. 

Megjelent előttem a beteg, és úgy tűnt, mintha az összes energia, amit továbbítunk, a fénylő hajkoronájába ment volna, ami egyre jobban világított és egyre hosszabb lett. Végül egészen a lábáig ért már, és beborította a fényével. Ez volt a ruhája. Úgy láttam, mintha egy hajón ülne, és a hajón ott volt még valaki, valószínűleg Oguz, mert egy fénylő dob volt a kezében. A hajó csendesen siklott az éjfekete vizen, és az általunk küldött energia mintha két fénykötéllé vált volna a víz alatt, amelyeken a hajó tovahaladt, mint két sínen. Egy kis dallam kezdett kialakulni a hangomból, bár szerintem csak én hallottam, mert halkan mormogtam csak. De egészen hosszúk lettek a kilégzéseim, belégzés szinte alig volt.  A gyógyítás vége felé kettőt kellett lépni a kör közepén lévő oltár felé, és egyre gyorsabbá vált a dobolás, meg a légzés is. Ekkor azt éreztem, mintha én lennék Siva fény-szigonya, a két karom és a koronacsakrám a három hegye, a törzsem és a lábaim pedig a nyele voltak. Végigáramlott rajtam az energia, és láttam, ahogy a hajó körül egyre jobban kivilágosodik minden, míg végül belehajóztak a Fénybe. Nem tudom, hogy meggyógyul-e az illető, azaz prána formájában kapja meg a fényt, hogy tovább élhessen, vagy pedig "dimenziót vált", de úgy érzem, hogy a csoportos lélekkísérés sikeres volt. Köszönöm a mai élményt is. 

Kapálabhátí tisztítás vízzel

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"VI. Kapálabhátí krijá

Ez háromféle lehet: vjutkrama, váma krama és csit krama.

1. Vjutkrama kapálabhátí krijá: Szívjuk be a vizet az orrunkon keresztül, és köpjük ki a szánkon keresztül. Ez rádzsa-jóga.

Hatásai: Megszünteti az összes nyálkával kapcsolatos betegséget.

2. Vámakrama kapálabhátí krijá: (bal oldal) Szívjuk be a levegőt a bal orrlyukon keresztül, és fújjuk ki a jobbon keresztül. Ezután szívjuk be a jobb orrlyukon keresztül, és fújjuk ki a balon keresztül. Miután megismételtük ezt négyszer, szívjuk be a tiszta vizet a bal orrlyukon keresztül. Emeljük fel az arcunkat, zárjuk el a bal orrlyukunkat az ujjunkkal, döntsük kicsit jobbra a fejünket, és engedjük ki a vizet a jobb orrlyukon keresztül. Hasonlóképpen, a jobb orrlyukon keresztül beszívott vizet a balon keresztül kell kiengedni.

Hatásai: Megelőzi a náthás megbetegedéseket. Erősíti az indrijákat (érzékszerveket), és így még a legfinomabb illatot is érzékelni tudjuk. Ez rádzsa-jóga.

3. Csitkrama kapálabhátí krijá: Szívjuk be a vizet a szánkon keresztül, nyeljük le, majd ürítsük ki az orrunkon keresztül. Ezt huszonháromszor kell megismételni.

Hatásai: Megszünteti a nyálkával kapcsolatos betegségeket, megelőzi az öregedést, és ragyogóvá teszi a testet. Ez hatha-jóga.

Az összes kapálabhátí kriját tiszta, hűs (nem melegített) vízzel kell végezni. A legjobb idő e kriják gyakorlására a kora reggel, napkelte előtt. Az első tizenöt napig, ha gyakoroljuk ezeket a kapálabhátí krijákat, égő érzést fogunk tapasztalni az orrunkban, a szánkban és a torkunkban, és egy kicsit hurutos lesz a nyálkahártyánk. Nem törődve ezekkel a szimptómákkal, hűségesen kövessük az utasításokat és gyakoroljuk a krijákat. Nagyon hamar meg fogjuk tapasztalni az összes fent említett kedvező hatást.

(A kapálabhátí krijához tartozik az erőteljes, goys kilégzések gyakorlása is az orron keresztül. Ezt kiegészíthetjük a fent felsorolt krijákkal, melyek vízzel történnek. Az égető érzést úgy is elkerülhetjük, ha némi sót teszünk a vízbe, majd fokozatosan csökkentjük a sókoncentrációt, ahogy a nyálkahártya megszokja az átmosást. A vizet fel lehet forralni fertőtlenítés céljából, és utána visszahűtve használhatjuk. Eleinte a testhőmérsékletnél kicsit melegebb víz fog jólesni, majd fokozatosan használhatunk hidegebb vizet is. A három krijá közül az orrból szájba és szájból orrba történő ürítés igényel némi gyakorlást, az egyik orrlyukból a másikba történő átmosáshoz viszont érdemes beszerezni egy orrmosó kannát, és azzal könnyebben meg tudjuk oldani a kriját.)

A Boldogasszony szíve és a Hegy teteje

A novemberi dömösi elvonulás beszámolójának második része következik:

Szombaton este kimentünk egy látomáskeresésre a Mária-fa kápolnához- Pár száz évvel ezelőtt néhány falusi gyerek Mária-jelenést látott itt az egyik fán, ami napokig megmaradt, és a falusiak is látták, idejöttek gyógyítkozni meg segítséget kérni a Boldogasszonytól. Így hát mi is kimentünk a sötét estébe, és mindenki kiválasztott egy erőhelyet magának a kápolna környékén, majd leültünk egy fél órás csendes meditációra. Én egy nagy, lapos sziklára telepedtem az egyik nagy, régi fa alatt a domboldalon. Miután behunytam a szememet és a térdeimre tettem a felfelé néző tenyereimet, lassan elrévültem a patak csörgedező hangjára. Úgy éreztem, mintha az Istennő megfogná mindkét tenyeremet, és bíztatna: "Ne aggódj, ha úgy érzedd, hogy nem szeretett eleget az anyád, én minden anyában ott vagyok, és mindig veled leszek, mindig gondoskodni fogok rólad." Egy forrás jelent meg a belső szemeim előtt, melyből a Boldogasszony víz-kezei emelkedtek ki. Azt mondta még, hogy a földben is benne van, és ez az egész megélés mintegy az esti Óm-ozás közben átélteknek volt a folytatása. Utána a sötét erdőben bandukoltam a látomásomban, és egy kis házikó ablakából meleg fényt láttam kiszűrődni. Egy fehér hajú öreganyó nyitott ajtót, és kedélyesen behívott. Megetetett vacsorával, fürdővizet készített nekem, majd lefektetett az ágyikóba, és betakart dunyhával. Ha jól emlékszem, még a csillagokkal, illetve a csillagok közötti mély sötétséggel kapcsolatban is volt valami, de az utazás végére úgy látszik bealudtam egy kicsit, mert hirtelen megrándultam, és arra eszméltem, hogy majdnem leestem a szikláról, de Babba Mária szerencsére az utolsó pillanatban felébresztett. Megdobogott a szívem, amikor ráeszméltem, hogy kényelmes erőhelyem előtt egy 4-5 méter mély szakadék tátongott, annyira magasan voltam az előttem elterülő tisztáshoz képest. Miután éppen visszatértem volna a barátságos erdei házikóval kapcsolatos meditációba, sajnos megszólalt a telefon a zsebemben, jelezve a fél óra leteltét. Így hát elővettem a dobomat, hogy visszahívjak mindenkit, majd leültünk egy kis kerek fabódéba, és miután megosztottuk egymással a tapasztalatainkat, énekeltük egy kicsit a Zöld Tárá mantrát.

A vasárnapi nap reggelén megvolt az ászana-gyakorlás, majd egy 45 perces diád-gyakorlat következett. Miután sikerült kialakítani a párokat, leültek egymással szemben, egy mécsest gyújtottak, és egymás bal szemébe néztek. Felváltva kérdezték egymástól: "Mondd meg nekem, ki vagy te?", és válaszoltak, ami eszükbe jutott. Én közben lassan, egyenletes ütemben doboltam. Majd hét lassú dobütéssel zártam le a gyakorlatot. A dobolás közben én is berévültem egy kicsit, és a jelenetben, amit láttam, egy hosszú úton mendegéltem. Hátulról láttam magamat, a hátamon volt a dobom. Lassan átváltott a kép egy domboldalra, ahol felfelé kaptattam, és a dobon kívül most már egy íj és nyílvesszők voltak a hátamon. Még később már ugyanígy láttam magamat hátulról, de egy ló hátán. Úgy látszik, hogy ezeket a dolgokat még meg kell tapasztalnom ebben az életemben. Egy hegyre tartottunk fölfelé, és amikor a ló már nem tudott jönni, gyalog másztam fel tovább, egészen a hegy tetejére. A hegytetőn egy kis mélyedésben megláttam valami fényességet, és amikor leguggoltam, hogy szemügyre vegyem, akkor láttam, hogy egy kristály oktaéder az, amelyben holografikus képek váltakoznak. A segítőim azt mondták, hogy ennek a kristálynak bármikor feltehetek kérdéseket, és meg fogja mutatni a választ, de nem vihetem magammal, hanem mindig el kell jönnöm ide, hogy megkérdezzem. Amikor befejeztük, a megosztó körben volt, aki egészen mély utazásokról számolt be, és volt, aki már az elején megunta, elveszítette a fonalat, és a feladat helyett a párjával már csak egy laza beszélgetést folytattak. 

A reggeli után elindultunk az erdőbe, és kerestünk egy szép tisztást. Elmondtam a következő feladatot: induljunk el, és ellazult tekintettel keressünk egy fát, amelyet vonzónak találunk. Teremtsünk kapcsolatot a fával, és kommunikáljunk vele. Én egy sudár, magas és vastag törzsű fát találtam, egy kis odúval a gyökerei között. Amikor leültem a fa alá, akkor üdvözöltem, és játszottam neki egy kicsit a dorombon. Majd meditatív állapotban igyekeztem kapcsolódni vele. A fa azzal kezdte, hogy "Nem hoztál semmi felajánlást? Mondd meg majd a többieknek is, hogy legközelebb ne üres kézzel keressék fel a kedvenc fájukat!" Valóban igaza volt, hozhattam volna dohánylevelet, egy kis kukoricalisztet vagy valamilyen gyümölcsöt is. 

Az Életfa-szimbólumon meditáltam, miközben a fa alatt ültem, mint ahogy a többieknek is ajánlottam. Azt láttam, hogy az Életfa törzsében egy hosszú üreg húzódott, abban pedig egy kettős fényspirál jelent meg, mely a DNDS-re hasonlított. Az első kérdés, ami izgatott engem, az volt, hogy lesznek-e még fák a földön az unokáink idejében. Erre azt válaszolta, hogy "Ne aggódj, mi még száz év múlva is állni fogunk!" És mióta vagy itt? Láttad a honfoglaló magyarokat is? Erre azt válaszolta, hogy ő még akkor nem élt, de az ősei igen, és hogy nem voltak honfoglaló magyarok, mert népünk mindig is a Kárpát-medencében élt. Ő is egy falubéli nemesnek volt a szelleme. Azt is kérdeztem, hogyan bírja ki a hideget télen. Azt mondta, hogy nem fázik, és ha én is úgy lelassulok, ahogyan ő, akkor engem sem fog zavarni többé a hideg. Még azt is mondta, hogy azért tud ellenállni minden viszontagságnak, mert nagyon mélyre eresztette a gyökereit, és ott az őseink egész történelme megtalálható. Azt mondta, hogy ha én is szilárdan akarok szembenézni az élet kihívásaival, akkor meg kell ismernem őseim tudását és hagyományait, mert így lesznek mély gyökereim. Amikor befejeződött a meditáció, építettem egy kis tornyot kövekből a gyökerei közé, ha már nem vittem felajánlást, és hazahoztam egy kis ágacskát, amit a fa alatt találtam, jó lesz erőtárgynak. Itt is mindenkinek érdekes megélései voltak, és volt, aki ezt is egy egótörő feladatnak érezte. 

Az utolsó napon rövidebb volt a program, így ismét beültünk másfél órára a szaunába, amit már egészen jól megszoktam. Úgy látszik, Oguz izzasztókunyhója némileg ellenállóvá tett a meleggel szemben. A délutáni páros jóga-gyakorlás után egy szellemhajó-gyakorlatot végeztünk még az elvonulás lezárásaképpen (lásd a képen). Egy fiú csörgőzött elől, mi hátul doboltunk két lánnyal, a többiek pedig a hajó két odalát alkotva előre-hátra dülöngéltek és dinamikusan lélegeztek. Ez az utazás most nem vitt olyan mélyre és sötétre, a Holtak Birodalmába, mint a múltkori, amikor Oguznál a dobkörön csináltuk ugyanezt a gyakorlatot. Bár volt olyan is, aki azt élte meg. Én viszont azt tapasztaltam, hogy sokkal fényesebb volt az egész. A téma, amit adtam, az volt, hogy találkozzunk a tanítónkkal. Én először egy görög könyvtárba érkeztem meg, ahol egy görög bölcs állt, és megkérte, hogy válasszak a könyvek közül. Én tudtam, hogy mindegyikből megkaphatom ugyanazt a tudást, mert mindegyik könyv igazából az Ákása-krónika volt, amit már láttam egyszer. Kiválasztottam egy szép nagy könyvet, és kinyitottam. Ugyanúgy néztek ki a lapok, mint a múltkori látomásomban, mindenféle jelenetek jelentek meg rajtuk. A múltkor azonban nem jegyeztem meg, hogy mit láttam benne, most viszont szemügyre vettem az első oldalt. az Életfa-szimbólum volt rajta, és a képet nézve sok mindent megláthattam, ami a szimbólum működéséhez tartozott. 

Utána továbbindultunk, és először a farkasommal futottunk nagyon hosszú ideig az erdőn át, majd hegyek következtek, azok felett pedig a sasom segítségével repültünk át. Kelet felé tartottunk, majd végül megérkeztünk Tibetbe, a Himalájába. Egy barlang bejáratánál álltam. Bent egy jó nagy Buddha-szobor volt, amely egy idő múlva átváltozott egy élő lámává. Már éppen összeszedtem magamat, hogy valami nagy okosat kérdezzek tőle, amikor rám förmedt: "Mit akarsz te itt kérdezősködni, ülj le és meditálj, akkor majd megvilágosodsz!" "És mennyi ideig fog tartani, mire elérem a megvilágosodást?" "Tízezer évig" - válaszolta lakonikusan. "És addig mit csináljak? - kérdeztem vissza. "Taníts másokat, és mentsd meg őket." - közölte a láma, majd visszaváltozott Buddha-szoborrá. Mit volt mit tenni, gondoltam, akkor ott helyben kipróbálom a meditációt. Egy mantrát is kaptam hozzá, ami ott zengett a barlangban" Óm Ah Hum" - később utánanéztem, és kiderült, hogy ez egy valóban létező buddhista mantra. Leültem hát, és a légzésemre figyelve elkezdtem zengetni a mantrát. Közben azt éreztem, hogy kifényesedik a központi energiacsatornám, és nagy fénycsóvák lövellnek ki a gát- és koronacsakrámon, valamint a szív- és a harmadik szem-csakrámon. Nagy lelkendezésem eltartott egy darabig, de közben kikerültem a barlangból, és visszakerültem a szellemhajóba. Emlékeztettem magamat, hogy másokért is felelős vagyok, akik most részt vesznek ebben a gyakorlatban. A hajó, mint mondtam, nem szállt le az alsó világ mélyére, hogy a terheit letegye, hanem két örvény alakult ki. Az egyik fölfelé tartott, és az óramutató irányába csavarodva, fölfelé húzta a résztvevők tudatát, amely egyre fényesebb lett, minél magasabb régiókba hatolt. Közben egyidejűleg egy másik örvény kavargott lefelé, az óramutatóval ellentétesen, mint a lefolyóban a víz. Ez az örvény sötét energiából állt, mely a mélybe távozott. A hajó egyre magasabbra emelkedett az univerzumban, míg végül egy hatalmas hegy tetején megfeneklett. Ez a Kailása hegy volt, Siva szent lakhelye, a létezés legmagasabb pontja, és a hajó legénysége kiszállt, hogy meggyőződjenek: valóban hazaértek, innen most már nincs hová továbbmenni. Siva, Párvatí, Ganésa és sok-sok szolgájuk jelent meg, hogy üdvözöljenek minket, és amikor mindenki megértette, hogy ez a végállomás, lassan befejeztük a szellemhajó-gyakorlatot. Azt hiszem, hogy élményekben gazdag, és tartalmas négy napon vagyunk túl, és mindezt folytatjuk a tavaszi elvonuláson a március 15-ei hétvégén, illetve majd a nyári táborban is, amikor ismét lesznek sámán-gyakorlatok és sok-sok jóga. Köszönöm mindenkinek, aki eljött, és részt vett ezen az elvonuláson.

Az orr, a hasüreg és a szemek tisztítása

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"III. Neti krijá

Vegyünk egy arasznyi vékony cérnát. Szívjuk be az orrunkon keresztül, és fogjuk a kezünkbe a cérna két végét, miután az egyik kijött a szánkon keresztül. Nagyon óvatosan húzzuk föl-le tizenkétszer. Utána a szánkon kerezstül húzzuk ki a cérnát.

Hatásai: Megszünteti a különböző kapha betegségeket. Jó lesz a szemünk és jártassá válunk a khecsarí múdrában. Ez a hatha-jógához tartozik.

(A cérnát sok esetben nehéz ledugni a szájüregig, azért érdemes olajjal bekent katétercsővel is kipróbálni a tisztító gyakorlatot. Amikor gyakorlottabbá váltunk, akkor vastagabb katétert is képesek leszünk átdugni az orrunkon. Ez a gyakorlat segíti a khecsarí múdrá gyakorlását, melynek során az orrgarat legtetejéig kell feldugnunk a nyelvünket, hogy megállítsuk a Holdból (az elméből) a Napba (a gyomorba) alácsöpögő nektárt.)

IV. Nauli krijá

Behúzzuk az alhasi idegeket a hasfalunkba és utána gyorsan forgatjuk a hasfalat jobbra és balra, az egész hasunkon végig.

Hatásai: Minden betegséget megszüntet, és megerősíti az emésztés tüzét. Ez a rádzsa-jógához tartozik.

(A naulí krijá gyakorlását úgy érdemes kezdeni, hogy kiürítjük a tüdőd, majd végrehajtjuk a madhjama naulít, vagyis a két egyenes hasizmot megfeszítjük, míg az oldalsó hasizmainkat behúzzuk. A gyakorlat elsajátítása után a következő lépés a váma és daksina naulí, vagyis a bal és a jobb oldali egyenes hasizom megfeszítése külön-külön. Ha már ez is megy, akkor elkezdhetjük gyakorolni a forgatást jobbra és balra. Egyesek szerint fel-le hullámoztatás is létezik.)

V. Trátaka krijá

Fixáljuk a tekintetünket egy pontra vagy tárgyra anélkül, hogy megmozdítanánk a szemünket, vagy pislognánk, amíg el nem kezdünk könnyezni. Emellett jártassá tesz a sambháví múdrában, és megelőzhető vele a távollátás. Ez a rádzsa-jógához tartozik."

(A trátakát legjobb egy mozdulatlan gyertyalángra koncentrálva gyakorolni. Amikor rárévülünk a gyertyalángra, akkor lassan az egész látómezőnket kitölti, és különféle audiovizuális élményeket élhetünk át közben.)