A 18-as létszámot még most is tartjuk reggeli órán, de páran már csak a nyitó mantra után értek oda a terembe. Ma a csaturangát, plusz a vinyászát vettük tüzetesebben szemügyre, némi csípőnyitó gyakorlatokkal ismét kiegészítve. Így kettő és negyed órásra sikerült a reggeli gyakorlás.
Reggeli nem volt, legalábbis a csapat felének, mivel egy krisnás ünnepet ülünk ma, és délig böjt van. Ez a nyári telihold az Úr Balaráma, Krisna bátyjának megjelenési napja. Szóval pujáztam reggel, mint ahogy szoktam, és szép lila virágokat tettem az oltárra. A salagram-silák, akiket imádok, ők is Balaráma kiterjedései. Barackot ettek ma, mi meg kimentünk a gyerekekkel ismét a strandra.
A Cook-szigetek alapterülete és állampolgárainak száma napról napra növekszik, ma már négy matrac vett részt az uszályban, és együtt álltunk ellen a felélénkült szél űzte hullámoknak. Néha azért kirobbant egy-egy belviszály, és mindenki a vízben végezte, de utána felsegítettük egymást a matracokra. Vijaya fia, Szubál nem nyugodott addig, amíg apjával be nem torpedóztatta magát a Cook-szigetekig. "Hány éves vagy, Szubál? Két és fél? És milyen mély a víz? Három és fél méter?" Igazi jógi. Nem fél. A kislányok azért inkább a parton játszottak, miközben én próbáltam kivörösödött hátamat a nap elől bújtatni, és ezért eleve pólóban fürödtem.
Délben véget ért a böjt, de mivel az ebéd még nem volt kész, csak egykor mentünk be a partról. Még akkor sem volt kész. Balaráma szereti a mámorító nedűket, így a déli lakomához olyan italt készítettünk, ami joghurtból, almaléből, mézből és szódavízből áll. Varuni a neve, és ha elég sokat iszol belőle, akkor berúgsz. Kicsit gyengére sikerült, mert én még egy liter után is jól voltam. Az ebéd nagyon finom volt, és mivel kábé három órakor álltunk fel mellőle, sajnos a délutáni jógaóra terve füstbe ment. A lakomától ugyanis mindenki kidőlt, én legalábbis fél hatkor tértem magamhoz az ágyamban, és úgy kellett összevakarni magamat az esti programhoz.
A tervek szerint ugyanis ekkor indultunk a Pula melletti faluban, Valturában lévő helyi Krisna-központba, hogy az ottani Balaráma-ünnepségen részt vegyünk. Ezen a napon úgy látszik, csak egy jóga lesz, viszont két lakoma! Nem véletlenül nevezik a Krisna-tudatot konyha-vallásnak! Először bhadzsannal kezdtünk. Aki nem tudja esetleg, ez a mantra-meditáció legtrendibb formája, Amerikában minden jógafesztiválon tarol :-). Itt is belelkesültek a jógások, velünk együtt énekelték a Hare Krisnát.
Utána Dinanatha prabhu, a templom vezetője tartott előadást az Úr Balarámáról, Gyurika pedig fordított magyarra. Balaráma minden lelki erő forrása, így a jógások is jól teszik, ha kapcsolódnak hozzá. Egyébként (bár erre Dinanatha nem tért ki) Patandzsali szintén Balaráma kiterjedése. Az előadás után a legtöbben lementek az udvarra, megnézni a lovakat és teheneket. Dinanatha ugyanis egy kis farmot is létrehozott, vannak szép fekete tehenei, meg magyar szürkék is. És van négy szép ló. Történeteket mesélt a többieknek az állatokról, hogyan kerültek hozzá.
Közben mi fent a templomteremben kírtanát rendeztünk. Ez pedig a Hare Krisna éneklése tánccal kísérve. Úgy leizzadtunk, mint egy astanga-órán. Utána természetesen lakoma, a teliholddal bevilágított udvaron, és közben Mahabharata-történetekről beszélgettünk. Mindenki remekül érezte magát, és lassan hazaindultunk. Holnap hajókirándulás, úgyhogy időben kell végeznünk a reggeli órával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése