Jógadíler

Az utóbbi napokban kezdem már úgy érezni magamat, mint egy díler, aki próbálja minden áron rátukmálni a portékáját mindenkire. Ezzel az egész jógafesztivál-őrülettel azért hozakodtunk elő, mert szeretnénk minél több embert jógafüggővé tenni. Egyesek szerint a jógafüggőség nem jó dolog, mert ugye egy jóginak mindentől függetlenné kell válnia. De azért legyünk praktikusak: az átlagembernek van egy csomó függősége, és ebből fakadó jellemhibája, gyengesége. Ahhoz, hogy ezen változtatni tudjuk, érdemes egy magasabb rendű függőséget kialakítani benne. A jógadíler kifejezés egyébként Mochael Gannontól származik aki egy amerikai astanga-oktató, és a képen látható.


A jóga kitartásra, céltudatosságra és ugyanakkor rugalmasságra nevel. Azok, akik elkezdenek jógázni, általában egy idő múlva tudatosabban táplálkoznak, megváltoztatják az életmódjuk számos aspektusát, és általában sokkal boldogabbnak érzik magukat, mint azok, akik nem jógáznak. Mi, jógaoktatók, ezzel tisztában vagyunk, és minden erőnkkel azon vagyunk, hogy meggyőzzük környező embertársainkat a jóga kedvező hatásairól. És itt nem a bizniszről van szó, legalábbis azokon, akikkel együtt a fesztivált szervezzük, azt látom, hogy mind fanatikusok, és akkor is teljes gőzzel csinálnák ezt a dolgot, ha egy fillért nem keresnének vele.


Amikor elkezdtünk beszélgetni a fesztiválról, az első dolog, ami eldőlt, az volt, hogy ingyenes rendezvényt akarunk. Nekem voltak némi fenntartásaim, mert az a tapasztalatom az ingyenes jógaórákkal is, hogy az emberek nem értékelik annyira, mint azt, amiért fizetnek. A többiek azonban úgy gondolták, hogy így sokkal többen akarnak majd részt venni az eseményen, és ez már megéri! 


Az embereknek van egy jó százaléka, akik nem rendelkeznek túl sok információval a jógáról, és ki tudja miért, még nem próbálták ki. Ők lesznek az elsődleges célközönség, mert jó eséllyel megtetszik nekik a jóga, és mindennapi életük részévé szeretnék majd tenni. Van, aki azt gondolja, hogy a jója az valami heverészős, lazulós dolog, és bár oldja a stresszt az izmokban és az idegrendszerben, de nem árt utána vagy előtte elmenni egy jó spinning vagy step-aerobic órára, hogy az embernek az alakja is jó legyen. Hát én ezt nem így gondolom, illetve a jógának azt az aspektusát képviselem, ami után az ember már nemhogy edzőtermet nem akar látni, de az ágyáig is alig bír elkúszni. 


Ez persze nem azt jelenti, hogy mindenki a brutál hardcore workoutot keresi a jógában, de aki azt keresi, azt is megtalálhatja, nem kell Norbihoz fordulnia segítségért, ha zsírt akar égetni. Tényleg, ez is lehetne a mottónk: cseréld le a fitnesszőrült imidzset a Yoga-goddess imidzsre! Sokkal trendibb! És most jön az, ami miatt Vajrayogi és meditáló társaik általában piaci artistának és fitnesz-gurunak szoktak engem titulálni: Sokkal izgalmasabb, hogy ha a széles vállhoz és a karcsú derékhoz egy jó adag hajlékonyság is párosul, és bemelegítés nélkül is a tarkód mögé tudod dobni a két lábadat!


Tegnap az órán pont ezt az ászanát gyakoroltuk. Nekem az egyik kedvencem, dvipada-sírsászana a neve. Szerintem az Astanga-jóga egyik legtipikusabb és leglátványosabb póza. Ott volt két thaiboxos, egy BodyArt-edző, a többiek pedig a szokásos jógás csapat, akik mát hónapok, évek óta próbálkoznak a gyakorlattal (beleértve engem is, mert még nekem se megy tökéletesen). Naná, hogy nem sikerült mindenkinek, de nem veszítettek a lelkesedésükből, mert mindannyian tudják, hogy ha gyakorlunk, akkor egyszer csak menni fog. 


Az ilyen kihívást jelentő, egóromboló ászanáknál az embernek két választási lehetősége van: vagy befogja és gyakorol, amíg nem megy, és utána is megpróbál alázatos maradni, amikor már sikerül, vagy - és sokan szerintem ezt választják - feláll és azt mondja, hogy "Hagyjatok mér gyerekek, ez hülyeség. Ez nem jóga, hanem artista-mutatvány." Én úgy érzem, hogy ez a könnyebbik megoldás, és inkább a megfutamodásunkat indokoljuk meg ilyenkor, hogy saját magunk számára is elfogadható legyen, ahelyett, hogy szembenéznénk a kihívással.


A JÓGA CÉLJA NEM AZ, HOGY A KÉT LÁBADAT A NYAKADBA TUDD RAKNI. Tessék, lehet kontextusból kiragadva is idézni ezt majd tőlem! DE! Miért ne tanulnád meg mellesleg, miközben szamádhiba merülsz? Ha ezt hárítod, akkor jó esély van rá, hogy egy csomó más akadályt is hárítani fogsz, és mindenkit biztosíthatok afelől, hogy az elme tréningje során ezerszer nyakatekertebb ászanákat is el kell sajátítani! A BodyArt oktató, aki tegnap élete első Atmás óráján vett részt, és az pont a 2. sorozat volt, utána úgy állt fel, hogy "Jönni fogok még, mert szeretem a kihívást!" Ez a beszéd, újabb függő! 


A jóga-dílereket nem szeretik, sem a sportkerülők, sem az egyéb sportokat oktatók, de még a jógaoktatók közül sem mindenki! Mi ugyanis azt valljuk, hogy BÁRMIT KÉPES VAGY MEGCSINÁLNI, csak gyakorlás kérdése! Hiszünk a jóga erejében, és a rendszeres gyakorlás titokzatos hatásában! Amit én meg tudok tanulni, azt másoknak is meg tudom tanítani, ez garantált! Éppen ezért nem vagyunk közkedveltek, hiszen a legtöbben már önmagukat is meggyőzték arról, hogy egy csomó dologra képtelenek, és ezért másoknak is ezt fogják mondani, hogy ez nem fontos, sőt, egyenesen káros! A minap a Youtube-os bemutatóimat kommentálta le egy hozzáértő úgy, hogy ennek semmi köze a jógához, ez piaci artista-mutatvány, aerobik. 


Technikai szempontból azért hadd szabadjon megjegyeznem, hogy annyiban azért különbözik az aerobiktól, hogy nem ugrálunk, és így nem tesszük tönkre a térdünket meg a derekunkat. De intenzív kardió, az biztos! A többi oktató meglepődött, amikor azt mondtam, hogy én egy ötperces jógabemutatótól is kidőlök. Mert ha nem dőlsz ki tőle, akkor nem tetted oda magadat, és akkor szerintem a közönségnek sem marad tátva a szája, hogy "Eztmeghogycsinájja?????". Még egyszer érdemes megemlíteni, hogy a jóga nem mindenkinek erről szól, és ez nem is baj, mert ez egy nagyon sokszínű műfaj. De én semmi mást nem csinálok, mint amit Krishnamacharya, Iyengar, Pattabhi Jois vagy Swami Vishnudevananda csináltak, a képek és a videók tanúsága szerint. Nem sértődök meg, ha valaki ripacsnak vagy csepűrágonak nevez, de szerintem a fentebb felsorolt személyek azért jóval többet letettek az asztalra, minthogy szimpla artistának tituláljuk őket. Vagy legalábbis, ha valaki ezt teszi, inkább a saját dilettantizmusáról és elfogultságáról tesz tanúbizonyságot, ahelyett, hogy nyitott szívvel állna a jógához, és megtalálná benne azt, ami őt boldoggá teszi. 


Engem boldoggá tesz a kézenállás lótuszban, és ha te is szeretnéd megtanulni megfogni a bokádat a hátrahajlításban, akkor az Atmás sátorban a helyed a jógafesztiválon. Persze azért minden más sátrat is nézz meg, mert nagyon lelkes és odaadó oktatók fognak mindenhol várni. A kerékbetörést azonban mi fogjuk prezentálni. Érdekes módon az összes Atmás jógaoktató a fekete színt kedveli. Nem mondom, hogy előírás, de például ha beizzadsz, akkor előnyösebb, mint a fehér. Egyébkét se játsszuk meg az ártatlan fehér angyalkát, ha mélyen magunkba nézünk, biztosan találunk még egy-két fekete foltot a szívünkben! De a jóga gyakorlásával ezek fokozatosan megszűnnek, és akkor már mindegy lesz, hogy ki milyen ruhában van és miylen pózt tud megcsinálni.