"Fiatal korunkban boldogtalanságra programoztak bennünket. Arra tanítottak, hogy a boldogság érdekében pénzre, sikerre, egy gyönyörű vagy jóképű partnerre van szükséged az életben, jó állásra, barátokra, spiritualitásra, Istenre - válaszd amelyiket akarod. Ha nem szerzed meg ezeket a dolgokat, nem leszel boldog, ezt mondták nekünk. Nos, ez az, amit kötődésnek nevezek. A kötődés olyan hiedelem, amely szerint valami nélkül nem leszel boldog. Ha egyszer ez meggyőződéseddé válik - ha bekerül a tudatalattidba, ha léted mélyen gyökerezik az effajta gondolkodásban, akkor véged van."
Na én azért talán nem fogalmaznék ennyire drámaian, de a képlet tényleg viszonylag egyszerű: Ha a boldogságunk külső tényezők meglététől vagy hiányától függ, akkor ki vagyunk szolgáltatva a változó körülményeknek, és kötődés alakul ki bennünk azok iránt a dolgok vagy személyek iránt, amelyeket a boldogságunk forrásának tekintünk, és azon stresszelünk, hogy mi lesz, ha elveszítjük őket valamilyen okból kifolyólag. nagyon nehéz megtanulni úgy kifejezni a szeretetünket, hogy ne kísérje kötődés. Persze a kötődés önmagába nem biztos, hogy baj, mert a lélek összességében véve nem független. De a túlzott, görcsös kötődés az még távolabb vihet minket a boldogságtól, mint a laza, nyitott felfogás az élet dolgaival vagy a viszonyainkkal kapcsolatban.
A képlettel két probléma van csupán: az első az, hogy a legtöbb ember tudata tele van kötődésekkel, és képtelen feladni őket. Ilyenkor a tudatunk a ragaszkodás és gyűlölet pólusai közé kerül, és megtörténhet időnként, hogy egyik pillanatban nagyon szeretünk valakit, míg a következőben a legnagyobb ellenségünkké válik. A ragaszkodásmentes szeretet gyakorlása nehéz dolog, és időnként fájdalmasnak is tűnhet, de fokozatosan el fog vezetni bennünket a maradandó, belülről fakadó boldogsághoz. Szóval amikor egy lelki tanító azt mondja, hogy hiába ragaszkodsz bármihez is, nem leszel tőle boldog, akkor neki elhisszük, főleg, ha látjuk, hogy ő minden külső dolog nélkül is belső boldogságot él át az élete minden pillanatában.
Amikor azonban eldöntjük, hogy mi magunk is meg akarunk szabadulni a kötődésektől, akkor azért több akadályba is botlunk, vagy időnként vakvágányra is juthartunk. Az egyik akadály az lehet, amikor lemondunk valamiről, főleg ha egy olyan dologtól mondunk le, amit soha nem is birtokoltunk vagy kaptunk meg, de a ragaszkodás ott marad a szívünkben, csupán a felszínen mondtunk le róla. Ez az úgynevezett "savanyú a szőlő"-effektus és két következménye van: az egyik az, hogy frusztráltak leszünk, mert negatívként állítunk be magunkban egy dolgot, amihez a szívünk mélyén igazából ragaszkodunk még, másrészt, ha mégis valamilyen véletlen folytán megkapjuk azt a dolgot, akkor meghasonlunk a saját magunk által felépített értékrenddel, és mégiscsak elkezdünk ragaszkodni hozzá.
A másik akadály az lehet, amikor az egyik kötődést egy másikkal helyettesítjük ki, amelyről azt gondoljuk, hogy egy lelki, spirituális kötődés, ezért magasabb rendű az anyagi kötődésnél. De ha nem jutunk el ténylegesen arra a szintre, ahol át tudunk lényegülni, és eggyé tudunk válni az aspirációnkkal akkor az is csupán egy külső tényezővé válik a boldogságunk elérésében. Éppen ezért a jóga azt tanítja, hogy belül, önmagunk legbelső magjában kell megkeresni a boldogságot, mindenféle külső megjelöléstől és körülménytől függetlenül. És ezt a keresést addig kell őszintén és kérlelhetetlenül folytatni, amíg el nem érkezünk oda, ahol az elme hullámzása végérvényesen megszűnik. lehet, hogy nem lesz könnyű az út, és sok buktató és nehézség, szenvedés, fájdalom, frusztráció vár ránk, de érdemes végigmenni rajta. És az út a félelmeink legyőzésén keresztül vezet, amiről még majd fogunk beszélni, mert nagyon hosszú téma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése