1. Légy elég bátor ahhoz, hogy úgy éld az életedet, ahogyan te szeretnéd, és nem úgy, ahogyan mások elvárják tőled! Ha elmulasztjuk megtalálni önmagunkat, és egész életünkben a társadalom, a környezetünk, a hozzátartozóink elvárásainak megfelelően cselekszünk, életünk végén azt érezhetjük, hogy nem is a saját életünket éltük, hanem valaki másét. Ahhoz, hogy önmagunkhoz hűek maradjunk, néha elég sok mindenkivel, vagy úgy tűnhet, hogy az egész világgal szembe kell fordulni. Valósítsuk meg az álmainkat, ne csak álmodozzunk róluk!
2. Dolgozz kevesebbet, vannak fontosabb dolgok is! Természetesen az embernek vannak anyagi szükségletei és igényei, és nem baj, ha ezeket elő tudja teremteni a munkájával. Az igényeket és a megszerzésükre fordított munkát mindenki önmaga határozza meg. Ha azonban az életünk más területeit feláldozzuk a karrier miatt, vagy éppenséggel a munkamániába temetkezünk önmagunk keresése helyett, azt nagy valószínűséggel meg fogjuk bánni az életünk végén. Visszanézve fontosabbá válnak a barátok, rokonok, szeretteink és a velük (el nem) töltött idő, mint a látszólagos eredmények, amiket a munkánkkal elértünk.
3. Bátran fejezd ki az érzelmeidet! Az emberek nagy többsége úgy érzi, hogy az élete során nem szerették eléggé, vagy nem értették meg, nem fogadták el. De ennek sok esetben saját magunk vagyunk az okai, hiszen nem kommunikálunk nyíltan, kerüljük a konfliktust, kievés az önbizalmunk, hogy kifejezzük azt, ha szeretünk valakit. Félünk az elutasítástól, féltjük az egónkat, és a vége az, hogy belénk szorul egy csomó ki nem fejezett érzelem, az át nem adott szeretet, a meg nem kapott törődés. Az ember szeretetre vágyik, és ezt általában nem tudja indokolatlanul vagy viszonzás nélkül adni. Ezért meg kell törni a jeget, és meg kell mondani annak, akit szeretünk, azt, hogy szeretjük. Akit pedig nem tudunk elfogadni, azt el kell engedni.
4. Ne hanyagold el a barátaidat! Barátok nélkül, ugyanúgy, mint szerelem nélkül, sivár az élet, és a halál pillanatában még inkább egyedül érezzük magunkat. A baráti kapcsolatok fenntartása időt, energiát és törődést igényel, és persze ha úgy érezzük, hogy egy kapcsolat puszta kötelezettség, és nincs valódi tartalma, akkor nem kell ragaszkodni hozzá. De az értékes kapcsolatokat ápolni kell, mert egy barát sokat adhat nekünk az életünk legnehezebb pillanataiban, és nekünk magunknak is készen kell állnunk arra, hogy áldozatot hozzunk másokért, amikor szükségük van rá.
5. Engedd magadat boldogabbnak lenni! Legkésőbb a halála előtt mindenki eljut arra a következtetésre, hogy a boldogság választás kérdése, és senki más nem tudja eldönteni helyetted, hogy mi az, amitől boldogabb leszel. neked kell megtalálnod, és bátran fel kell vállalnod azokat a célokat és törekvéseket az életedben, amik boldoggá tesznek. A jóga elvezet önmagunkhoz, segít legyőzni a félelmeket, és megnyitni a szívünket a boldogság felé. Szerintem nem vagyok egyedül azzal az érzéssel, hogy ha nem találtam volna rá a jógára, akkor az életem sokkal sivárabb lenne, és önmagam árnyéka lennék csupán, aki fél szembenézni a szívében lévő vágyakkal, fél kifejezni az érzelmeit és küzdeni az életben azért, ami boldoggá teszi.
Akkor mondhatjuk, hogy sikeres volt az életünk, ha a halálunk pillanatában őszintén szembe tudunk nézni önmagunkkal, és azt tudjuk mondani: "Az életem egyetlen pillanatát sem bántam meg. nem volt minden tökéletes, de a hibákból is sokat tanultam. Ha még egyszer újracsinálhatnám az egészet, akkor is ugyanígy csinálnám." Ha ilyesfajta elégedettséggel nyugtázzuk ennek a földi porhüvelynek az elmúlását, akkor bátran és felkészülten léphetünk át a következő létállomásunkba, bárhová is vessen bennünket a sorsunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése