tadá - akkor; drastuh - a látó; szvarúpé - önnön természetében; avaszthánam - megállapodás.
Akkor a látó megállapodik önnön természetében.
A meditáció az involúció, vagyis a befelé fordulás folyamata. Az első lépés a meditációban a saját testünk megfigyelése. Ennek megfigyeléséből rájövünk, hogy a megfigyelő vagy látó és a látott különbözik. Most már tudjuk, hogy nem a test vagyunk, hanem inkább van egy testünk.
A következő lépés az elme megfigyelése. Ha sikerül megalapozni ezt a megfigyelést, akkor visszautasítjuk az elmével való azonosítást, mert nekünk, vagyis a látónak vagy megfigyelőnek a megfigyelten kívül kell elhelyezkednie. Innen a következő, mélyebb réteget, az egót kezdjük megfigyelni. Ez eleinte kihívás, de a meditációs tapasztalattal és a gyakorlattal hamarosan képessé válunk arra, hogy megfigyeljük, elkülönítsük és tanulmányozzuk azt a tényezőt, amely "Én"-nek gondolja magát. A számítógép hasonlatát alkalmazva, az egó (ahankára) az az operációs rendszer, amelyiken a test és elme (manasz) alkalmazások futnak. A test és az elme csupán az egó háttere előtt funkcionál. Igazából a szánkhja szerint a test és az elme az egóból alakul ki.
Amikor képessé válunk arra, hogy megfigyeljük az egót, akkor megértjük, hogy nem vagyunk azonosak vele, hanem egy még mélyebben fekvő tényező. A következő réteg az értelem (buddhi). A hasonlatunkban az értelem a számítógép hardvere lenne. A hardver önmagában is létezhet, de az operációs rendszer (egó) és az alkalmazások (test és elme) nem tudnak funkcionálni nélküle. Az intellektus jön elsőnek, és ez egy mélyebb réteg, mint az egó. Ne ismeri az "én" fogalmát. Az értelem tiszta intelligencia."
Na nekem ezzel azért gondjaim vannak, mégpedig hogy az értelem mélyebb réteg az egónál. Én úgy értelmezem, hogy az egó használja az értelmet bizonyos célok elérésére, és nem lehet pusztán intelligenciával felmelkedni az egó fölé. Vagyis az értelem egy könnyebben kezelhető, irányítható, tudatosítható dolog, mint az egó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése