2012. január 30., hétfő

A tudatalatti hatalma

Szeretnék egy kis kiegészítést fűzni az utóbbi szútrákhoz. A tegnapi bejegyzésben is sűrűn volt emlegetve a tudatalatti. Sok esetben ezt a tudatalattit tudattalannak is nevezik, de én nem szeretem ezt a kifejezést, mert azt sugallja, mintha a mentális működésünknek lenne egy olyan régiója, amelyet képtelenek vagyunk tudatosítani és tudatosan irányítani. 


Az én megértésem az eddigiek alapján az, hogy az elme és a tudat két különálló entitás, és a tudatunk segítségével észleljük az elménk működését. Az elme működésein (vagy hullámzásain) belül két régió van, az egyik a tudatos, a másik a tudatalatti. Lássunk egy-egy példát mindkettőre! A tudatos régióban található például az a benyomás vagy emlékkép, amit bármikor szabadon fel tudunk idézni, vagy egy érzelem, vagy a figyelem bármely tárgya, amelyre tudatosan koncentráljuk a figyelmünket. 


A tudatalatti működésbe olyan benyomások tartoznak, amelyeket vagy nem is tudunk akaratlagosan felidézni, vagy egyszerűen nem észleljük azt, hogy milyen módon befolyásolják a viselkedésünket, az értékrendünket, a szokásainkat és a döntéseinket. Régebben állítólag mentek olyan reklámok a TV-ben, amelyek alatt tized másodpercnyi időkre felvillantottak egy-egy képet, és ha ez sokszor ismétlődött, akkor észrevétlenül belevésődött a néző elméjébe, és egy tudatalatti szamszkáraként elkezdte befolyásolni. 


Persze nem kell ilyen ezoterikus mélységekbe ereszkedni, mert tulajdonképpen minden reklámhordozó felület és csatorna folyamatosan befolyásol minket, azt közvetítve, hogy hogyan kell kinéznünk, mit kell tennünk vagy fogyasztanunk, hogy boldogok legyünk. Sok esetben két ember közötti kapcsolatban is egy csomó tudat alatti megnyilvánulás zajlik, amit egyik fél sem vesz észre, vagy nem értelmez, mégis hat rá. Az érzelmeink között is számos olyan lehet, amiket lenyomunk a tudatalatti régióba, például a félelmek, fóbiák, komplexusok, enyhébb aberrációk, önértékelési zavarok stb. Az elvárásoknak való megfelelni akarás is sok esetben nem tudatos, csupán egy ösztönös viselkedési minta, amit a tudatalatti működésünk diktál. 


Ezzel semmi baj nincs is elviekben, hiszen nem kell és nem is lehet mindent racionálisan értelmezni, és még egy jógi sem, aki önmaga megismerését tűzte ki célul, a legtöbb esetben nem tudja totálisan önmagán kívül helyezkedve, tárgyilagosan és analitikusan szemlélni önnön mentális hullámait. Pedig ez a cél, és amikor sikerül megvalósítania a tiszta tudatosságot és megszüntetnie téves azonosítását a tudatod befedő rétegekkel, akkor elvileg képes puszta látóként jelen lenni a saját életében, és nem csak függetleníteni magát a mentális hullámoktól, hanem irányítani is tudja őket, le tudja csendesíteni az elméjét.


Ehhez (és szerintem bármiféle fejlődéshez vagy előrelépéshez az élet bármely területén) a tudatosításon keresztül vezetnek a lépések. A tudatos/tudatalatti régió közötti határvonal ugyanis szerintem rugalmasan változtatható, és semmilyen erőszakon nem követünk el az elmén, ha ezt a tudatos határt egyre jobban kitoljuk, és módszeresen megszüntetjük a vakfoltokat. Az első lépés a tudatosítás, vagyis analizálni, figyelmesen vizsgálni kell azt, hogy egyes helyzetekben, főleg konfliktushelyzetekben, vagy olyan helyzetekben, amiket nagyon jelentősnek vagy stresszesnek élünk meg, hogyan viselkedünk, hogyan reagálunk, milyen metakommunikációt folytatunk, és mi az, amit esetleg magunkban tartunk, elhallgatunk, nem mondunk ki és miért. Vizsgáljuk a motivációnkat, a lehetséges korábbi szamszkárákat, amelyek az adott helyzethez vezettek. 


Persze egy jó pszichológus esetenként ebben nagy segítség lehet, de azt szokták mondani, hogy a jógi önmaga pszichológusa, és önmagán végzi a mentális kísérleteket. Az is igaz azonban, hogy a tudatosítás folyamata közben sokan megriadnak, mert olyan dolgokkal szembesülnek, amelyek jelenlétéről eddig nem akartak tudomást venni, és ezért süllyesztették a tudatalatti mélységekbe. Olyan is előfordul, amikor megértjük és tisztában vagyunk vele, hogy milyen módon kellene változtatni a szokásainkon, a mentalitásunkon, a hozzáállásunkon, tehát elméletben megvan a megoldás, de mégsem találunk elég erőt ahhoz, hogy megtegyük a szükséges lépéseket. 


A tudatosítás utáni következő lépés tehát a tudatos irányítás és változtatás. Ehhez is kapatunk külső segítséget egy spirituális vezető, guru, vagy olyan karizmatikus személy formájában, akinek a hatására képessé válunk a lehetetlennek tűnő dolgokra is, de mag kell érteni, hogy igazából ilyenkor egy önszuggesztió megy végbe, amiben az illető csak a katalizátor szerepét játszotta. Sok embernek a guru szerepét egy életesemény, tragikus, katartikus fordulat, egy természeti jelenség vagy éppen egy belső meditációs élmény hozhatja el, nem kell feltétlenül egy kaptafára készült megoldásokat keresni, mert nincsenek. Mindenki más, mindenkinek más az útja, más tapasztalásokon kell keresztülmennie, hogy fejlődni tudjon. Csak az alapelvek és a törvényszerűségek ugyanolyanok, és ezért hasznos a Jóga-szútra, mert rávilágít ezekre az összefüggésekre. 

Nincsenek megjegyzések: