2012. március 1., csütörtök

Breathe!

Számtalanszor halljuk ezt az utasítást jóga közben. Igazából minden önmegvalósítási rendszer, meditációs és jógafolyamat hangsúlyozza a légzés fontosságát és a légzés kapcsolatát az elme működésével. Patandzsali nagyon egyszerű képletet állít fel: Ha sikerül felfüggesztenünk az elme ötféle változását, akkor nagyon könnyen elérhetjük a szamádhit. Az elme zavaró működésének megszüntetése pedig csakis akkor válik lehetővé, ha megtanuljuk tudatosan irányítani a légzésünket.

Induljunk ki ismét a fizikai szintről, mint a múla-bandha esetében. Saját tapasztalatom alapján csak azt tudom mondani, hogy hosszú évek óta gyakorlom a jógát, és még mindig minduntalan azon kapom magamat, hogy rendszertelen és felszínes a légzésem jóga közben. A légzés elmélyítésére, szabályossá tételére és tudatosítására irányuló törekvés tehát eleinte (mondjuk az első tíz-húsz évben, kinek hogy) abban merül ki, hogy minduntalan észrevesszük, hogy nem lélegzünk helyesen, és visszahozzuk a figyelmünket a mély uddzsájí légzésre.

Az uddzsájí légzéstechnikát nagy segítségnek tartom a légzés tudatosításához, mert amint megszűnik az uddzsájí hang, a gyakorló és a tanár is tudja, hogy a légzés felszínessé vált. Ezzel egyidőben általában a gondolataink is elkalandoznak, és nem vagyunk jelen teljes tudatossággal az ászanában. Az utasítás tehát egyszerű: lélegezzünk mélyen, hosszan, egyenletesen, hangosan, és a figyelmünket tartsuk rajta a légzésünkön. Enélkül a gyakorlásunk megint csak felszínes marad, és nélkülözni fogja a mély tudati bevillanásokat, amelyek az egész életszemléletünket képesek megváltoztatni. Általában azoknak, akik egy-két év vagy pár hónap után abbahagyják a jóga gyakorlását, az egyik közös hibájuk a felszínes légzés.
Ha már úgy-ahogy sikerült megszilárdulni a mély és tudatos légzésben, a következő nagy feladat a légzés és a bandhák összekapcsolása lenne. Eddig jó eséllyel sikerült megtanulnunk azt, hogy végig erőteljesen szívjuk a bandhát gyakorlás alatt, és hogy mélyen lélegezzünk, de az igazi áttörés akkor következik be, amikor sikerül a kettőt harmonikusan összekapcsolni.

Az első diszharmonikus érzés abból keletkezik, hogy a hasfal behúzása által megemeljük a rekeszizmot, így a légzésünk sekélyebb lesz, ugyanis a tüdő teljes megtöltéséhez lefelé kellene ereszteni a rekeszizmot. A kettő hatás, vagyis a mély hasi légzés és az aktív bandhák között létre kell hozni a házasságot, ami szintén évekig tarthat. Fizikai szinten ez a belső szervek erőteljes összepréselése által jön létre (ezért nem szabad 3-4 óráig enni jóga előtt), és a bordakosár teljes kitágításával. A gyakorlás során megtanuljuk szinergiában használni a bandha-izmokat a légzőizmokkal, és a kettő elválaszthatatlan egységben fog összeforrni, mint egy hal kopoltyúja. Ez a valódi jógalégzés.

A fenti jelenség létrejöttének azonban finomabb szintű akadályai is vannak, éspedig ezek a manipúra-vagyis gyomorcsakrában található blokkokban keresendőek. A hasfal természetes hullámzása ugyanis csak akkor jöhet létre, ha eltávolítottuk a blokkokat a gyomorcsakrából. Ezek is sokfélék lehetnek: félelmek, gátlások, negatív érzelmek, mint az irigység, frusztráció, féltékenység, rosszindulat, mohóság, valamint az egó megnyilvánulásai: hatalomvágy, elismerés kivívása, versengés, mások kritizálása, az elfogadás hiánya. A legfontosabb tehát a negatív érzelmek és az egó káros hatásainak kiküszöbölése, ami, lássuk be, nem kis feladat. Éppen ezért mondom, hogy nem csoda, ha valaki még hosszú évek gyakorlása után sem tud mélyen, felszabadultan, alázattal és odaadással lélegezni. És nem csoda, ha feladja a jógát, vagy félresiklik a siker, hatalom, hírnév, a felszínes csillogás irányába.

Szóval lélegezzünk, és engedjük el, amit el kell! Ha őszintén lélegzünk, akkor pontosan meg fogjuk érteni, hogy mik azok a dolgok, amelyeket el kell engedni, és arra is rá fogunk jönni, hogy miként tudjuk ezt megtenni. A legnehezebben ugyanis azt az embert lehet felébreszteni, aki nem alszik, csak úgy tesz, mintha aludna. A helyes légzés alapja tehát az őszinteség. És ezzel tartozunk önmagunknak, hiszen legfeljebb magunkat tudjuk becsapni egy egész életen át, és így elvesztegetjük a boldog és beteljesülést hozó élet reményét. Ha megtanulunk szívből lélegezni, akkor örömmel és bizalommal tudjuk fogadni az élet minden pillanatát, hozzon az akár látszólag kellemes vagy fájdalmas élményeket. Breathe & trust Life! :-)

Nincsenek megjegyzések: