" Jógikus kontextus: A láb-a-fej-mögött pózok fontossága
A Szuptakúrmászana az egyes sorozat kulcsfontosságú pózainak egyike. Míg az összes többi póz az egyes sorozatban vagy előrehajlítás, vagy csípőnyitás, vagy a kettő kombinációja, a szuptakúrmászana megnyitja a lábat a fej mögé rakó pózok egész univerzumát. A második sorozatban három ilyen póz van, hat a harmadikban és hét a negyedikben. A láb nyak mögé rakása a hátrahajlítás ellenpóza. Ezek a pózok élénkítik a gerincet, erősítik a hasizmot és a törzsnyújtó izmokat, fejlesztik a mellkast is, és növelik a vérellátást a szívben és a tüdőben. Emellett növelik az alázatot és csökkentik a büszkeséget. Ez a pózok egyik legfontosabb kategóriája. A hátrahajlítások és kartámaszok sorozatával kombináltan megtisztítja az idegrendszert és elősegíti a meditációt."
Megjegyzések: A láb nyakba tevésének gyakorlását természetesen egy lábbal érdemes kezdeni, ezért szoktam javasolni a második sorozat gyakorlásának minél hamarabbi elkezdését. Ez a mozdulat három elemből tevődik össze: Az első mozdulattal a vállunkat az azonos oldali térdhajlat alá húzzuk, vagyis a térdünket minél jobban hátratoljuk. Ez egy extrémebb csípőnyitás, mivel a combot a keresztcsont síkja mögé próbájuk hátratolni. A második mozdulattal igyekszünk kiegyenesíteni ugyanezt a térdet, így a hamstring is alaposan meg lesz nyújtva. A harmadik mozdulatnál vigyázni kell, mert itt csípőből kell kifelé forgatni a combcsontot, és a térdkalácsnak, ami eddig hátrafelé nézett, ezután oldalra kellene néznie. Ha ennél a résznél nem forgatunk elegendő mértékben csípőből, akkor a térdszalagokat és a meniscusokat tesszük ki nem kívánt csavaró hatásnak.
E harmadik mozdulat után a hamstring visszahajtása és a comb még hátrébb történő billentése által igyekszünk a lábszárakat minél lejjebb vinni a tarkónkon, majd a hátunk felső szakaszán. Én azt szoktam mondani, hogy tetszőleges sorrendben keresztezhetjük a lábakat, bár a tradícionális módszer szerint először a balt hajtjuk be, és rá a jobbat. Általában az a kényelmesebb, ha a nyitottabb csípő felőli láb van a másik fölött, és a kötöttebb ér közvetlenül a nyakunkhoz.
Nagyon fontos, hogy a pózban, akár hason fekszünk (szuptakúrmászana), akár az ülőcsontokon támaszkodunk vagy éppen a tenyereinken kiemeljük (dvipada-sírsászana), akár hanyatt fekve gyakoroljuk (jóganidrászana), a vállakkal és a lapockákkal, valamint a tarkóval erőteljesen dolgozni kell hátrafelé, és nyitni kell a mellkast, a szegycsontot kiemelve, mert különben a lábak előrehúzó hatása miatt összeesnek a vállak és begömbölyödik a gerinc. Ugyanez érvényes az ágyéki gerinc-szakaszra, vagyis a gerinccel nyújtózkodni kell, és az összes hosszanti hátizom segítségével ellen kell állni a púposító hatásnak.
Ha ezt nem tesszük meg, és főleg, ha érzékenyek vagy már sérültek a porckorongjaink a nyaki vagy az ágyéki szakaszon, akkor ezek a pózok súlyosbíthatják a gerinc-fájdalmakat. Ha viszont a hosszanti mély hátizmokat folyamatosan erős aktivitásban tartjuk, akkor a póz megerősíti a hátizmokat, és gyógyítja a gerincet, alaposan felkészíti a hétköznapi terhelésre. Az ilyen extrém előrehíjlítások, ugyanúgy, mint a pascsimóttánászana, helyesen alkalmazva terápiás hatásúak a gerincre nézve, de helytelen izomaktivitás esetén előhozhatják a rejtett gerinc-problémákat is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése