"Four Steps to Kicking Yoga Teacher Burnout in the Asana."
Nem fogom szóról szóra lefordítani a cikket, akit érdekel, olvassa el az eredetit. Inkább elemzem, és hozzáteszem a saját gondolataimat a témával kapcsolatban. Az első probléma, amivel a legtöbb kezdő jógaoktató szembetalálkozik, a túlzott lelkesedés. Jó esetben pár éve gyakorolja a jógát, és élvezi annak pozotív hatásait az életére nézve. Amikor oktatóvá válik, természetesen nagyon lelkes arra, hogy megossza ezt a kincset a világgal. Hirtelen bevállal egy csomó órát, és pár hét, pár hónap leforgása alatt ott találja magát, hogy nincs ideje a saját gyakorlására, örül, ha hetente kétszer kigurítja a szőnyegét és gyakorol egy jót. Mindannyian tudjuk, mivel jár ez: a gyakorlásunk megkopik, kifakul, örülünk, ha szinten tudjuk tartani magunkat, de inkább az lesz a jellemző, hogy ami korábban simán ment, az egyre nagyobb nehézséget okoz. Mindez természetesen az oktatásunkra is rá fogja nyomni a bélyegét, hiszen egyszerű képlettel élve – amilyen a viszonyod a gyakorlásodhoz, olyan a viszonyod az oktatásodhoz is.
Az egyszerű titok abban rejlik, hogy a gyakorlást MINDIG az oktatás elé kell helyezni. Azok az oktatók, akik hosszú távon sikeresek és boldogok, mindannyian nagy figyelmet fordítanak a gyakorlásukra. Egy oktató csak akkor tud energiát sugározni és feltölteni a gyakorlókat, ha önmaga is fel van töltve a rendszeres gyakorlás által. Különben csak a kimerültséget, frusztrációt, közönyösséget, felszínességet vagy egyenesen a bűntodatot sugározza, és kételkedik abban, hogy mennyi létjogosultsága van annak, hogy jógaoktatóként kiálljon mások elé. És ne feledjük, hogy az oktatás valóban fárasztó, mert amennyi pozitív energiát kisugároz magából az oktató, ugyanannyi vagy még több „mentális szemetet” hagynak ott a gyakorlók a teremben, így nem csoda, ha óra után úgy érzi magát, mint akit megrágtak és kiköptek. Persze az ilyen jellegű érzékenység oktatóról oktatóra változik, de ezzel a tényezővel számolnia kell azért mindenkinek.
A cikk szerzője négy tippet ad a börnaut megelőzésére:
1. Használd a naptáradat! Ne csak azok az órák legyenek benne, amiket tartasz, hanem az is, hogy mikor, hol és mint gyakorolsz! A legjobb, ha konkrétan elmész egy tanár órájára, eggyel kevésbé biztonságos az, ha egyénileg gyakorolsz óra előtt vagy után vagy otthon.
2. Gyakorolj otthon! Ez az opció legyen kiegészítő az egyes ponthoz, tegyél hozzá minden nap egy kis otthoni gyakorlást, még ha csak tíz perc is az egész! Legyél kreatív, tűzz ki célokat, koncentrálj egy-egy ászanára, amit fejleszteni akarsz, vagy kísérletezz, hogy új inspirációt kapj! Még akár a napi tíz perces rendszeres otthoni gyakorlás is meghálálja magát!
3. Próbálj ki új tanárokat! Menj el workshopra, látogass meg egy-egy stúdiót a környékeden! Egy új tanár nagyon könnyen leporolhatja a gyakorlásod egy-egy aspektusát, és adhat egy új ötletet, egy új megközelítést, látásmódot, még ha csak egy apró részletről is van szó. És emlékeztet téged arra, hogy elsősorban jóga-gyakorló vagy, és csak másodsorban oktató.
4. Térj vissza a gyökereidhez! Mi volt az, ami elindított a jóga-gyakorlás útján? Miért folytattad óráról órára? Mit adott neked a jóga, mennyiben lett más az életed tőle? Volt-e olyan időszak, amikor több napot, hetet kihagytál, és az milyen érzés volt? Ha érzed, hogy közel a kiégés, gondolkodj el: Mi az, amiért szereted a jógát? Mi az, amit ebből szeretnél átadni a tanítványoknak? Írj naplót, blogot, Facebook-bejegyzést. Emlékeztesd magadat a jóga-gyakorlás és -oktatás áldásaira.
Engem személyesen nagyon inspirál például a blogírás, persze az nem lenne menő, ha több időt szánnék a blogírásra, mint a gyakorlásra. De a billentyűzet előtt töltött idő lehetőséget ad arra, hogy elgondolkodjak a jóga elméletének vagy gyakorlatának egy-egy aspektusán, és megfogalmazzam a gondolataimat, benyomásaimat ezzel kapcsolatban. Ha bárki a fejébe venné, hogy blogot kezd, azért azt szeretném figyelmeztetni, hogy nem olyan könnyű feladvány ez, főleg hosszú távon, szóval jobb, ha nem stresszeled magadat azzal, hogy „Minden nap írok valami érdekeset, mert a jóga az olyan jó dolog.” Mert blog-börnaut is létezik ám, ami a világot mellesleg abszolúte nem érdekli, mert ha írsz valami érdekeset, akkor elolvassák és lájkolják, ha viszont kényeszredetten blogosz, akkor kikopik az olvasótábor, és te is frusztrált leszel. Akkor inkább gurítsd ki a matracodat és tölts el rajta két-három órát, attól bizonyára sokkal jobban fel fogsz töltődni, mint a képernyő előtti fölös agytornától. 1% elmélet, 99% gyakorlat, practice, practice, practice and all is coming!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése