2012. október 8., hétfő

Drog és dopping

Hosszú ideje forog a téma a fejemben, újabb és újabb gondolatok tapadnak hozzá. Úgyhogy most már, ha kész, ha nem kész, ha kibuktok, ha nem, én megírom. Túl sok embert látok magam körül, aki valamiféle függőségbe vagy pótcselekvésbe menekül a realitás elől, a tényleges élmények és az azokon túli örök valóság elől. A lényeg az, hogy fel kéne ébredni, és a legtöbben tisztában vannak vele, csak nem akarnak. Beleszoktak szintetikus álmaik műízébe, a látszólag gondtalan lebegésbe, a felelősség nélküli létbe. Mindenkit fel lehet ébreszteni valahogy, csak azt nem, aki tetteti, hogy alszik. Mert ő igazából ébren van, csak nem akar tudomást venni róla, szeretné tovább álmodni a szappanoperáját, vagy éppen valaki másét.

Legyen a mai téma a drog, a kettő talán túl sok lenne egy falatra. Bár úgy vélem összetartoznak, hiszen a drogfüggő pótszert keres. A meditáció, a tudat tisztításának fáradságos munkája helyett a szintetikusan előidézett mámort keresi, mivel annak elérése kisebb erőfeszítésnek tűnik. Viszont ha józan, akkor szenved, ezért valamibe menekülnie kell, bele kell feledkeznie valami bódulatba, hogy ne érezze az önmegvalósítás kínzó szükségét pillanatról pillanatra. A doppingszereket fogyasztók (sajnos ez is egyre gyakoribb, és nem is feltétlenül a versenysportolók körében, vagy nem csak ott) is könnyebben szeretnének eredményeket elérni, mint a tiltott vagy egészségre káros szerek nélkül lehetne, vagyis ők is az illúziót hajszolják. Szóval mindkettő menekvés a rideg valóság elől, holott a problémáinkat végérvényesen csak az oldaná meg, ha végérvényesen kijózanodnánk, és szembenéznénk múltbeli tetteink következményeivel, és a kezünkbe vennénk a jövőnket. Erre a jóga egy jó megoldás, de erről majd később.

Drog címén nem kell itt durva heroinfüggőségre gondolni, a leglágyabb partidrogok és a vadkender is ugyanazon az elven tesznek függővé: pár ezer forint, egy szippantás vagy nyelés, és máris jobban érzed magad, mint anyag nélkül. Utána meg rosszabbul, és újra be kell tépni. De ne feledjük a sima nikotinfüggőséget, alkoholmámort, koffeinéhséget vagy akár még a TV-, számítógépes játék-, internet-függőséget is ide sorolhatnánk. Leültem megnézni egy filmet, és másfél órára kiléptem a valós életből. Ugyanakkor a filmet csak passzívan nézem, szóval a legjobb "kikapcsolódás".

A jóga azt tanítja, hogy ha szeretnénk megvalósítani eredeti természetünket, akkor minél tisztább állapotban kell tartani az elmét, és minél inkább kiegyensúlyozni működését. Ehhez a legjobb, ah minden tudatmódosító szer hatását kerülni tudjuk, és nem elég, ha megmagyarázzuk magunknak, hogy "Szeretek jógázni, de azért a cigit nem tudnám letenni", "Egy kis kávé kell azért, hogy funkcionálni tudjak", "A fű nem drog, hanem gyógyszer, az indiai jógik is szívják" stb. Valóban igaz, hogy a Saivita nágababák között sokan rendszeresen szívnak vadkendert, arra hivatkozva, hogy az Siva szent növénye. Egyesek még azt a szútrát is idézik Patandzsalitól, miszerint a gyógyfüvek használata segít a szamádhi elérésében. Az viszont egyáltalán nem egyértelmű, hogy Patandzsali is a kannabiszra gondolt, amikor ezt leírta. 

Az én saját tapasztalatom a drogfüggőkkel az, hogy az anyag fokozatosan megfosztja őket az akaraterejüktől, eltökéltségüktől, és szinte lehetetlené teszi azt, hogy megtanuljanak uralkodni az elméjük felett. Tehát lehet, hogy belülről valaki nem veszi észre, milyen lefelé vezető spirálon indul el, de kívülről ez nagyon is észlelhető. A drogosok általában megbízhatatlanok, rendszertelenek, ha megígérnek valamit, akkor semmi garancia arra, hogy nem felejtik el vagy nem gondolják meg magukat. A saját maguk által teremtett és elképzelt világban élnek, aminek több vagy kevesebb kapcsolata van a valós világgal, így képesek bármit túldimenzionálni vagy jelentéktelenné zsugorítani a tudatukban. Szinte misztikus jógiként élik a mindennapjaikat, csakhogy a valódi erő és a lemondás, ami ahhoz vezet, általában hiányzik az életükből.

Ezek a jellemzők még a leszokás után is hosszú ideig megmaradnak, vagyis nekik még inkább szükségük van a jóga jellemnevelő erejére, és időnként a jógafüggőséggel tudják csak helyettesíteni a káros szenvedélyeiket. Én mégis azt mondom, hogy a jógafüggőség, egészségmánia, de akár még a napfüggőség is sokkal kevésbé káros, mint a "Rágyújtok egy cigire, iszom egy sört, és megnézem a meccset"- életmód. 

Az életet valóságos élményekkel kell megtölteni, valóságos kapcsolatban kell lenni valóságos emberekkel, sírni, nevetni, szeretni, elengedni, ragaszkodni, megbocsátani, és keresni az örök lelket mindenkiben, és önmagunkban is. Amikor ezt megtaláltuk, akkor nem lesz szükségünk semmilyen külső anyagra, mert érezni fogjuk, hogy az csak fátyolként fedi be az elménket, megfosztva az öröm egyetlen tárgyától, a szikrázóan ragyogó tudatosságtól. 

Ha már jógázunk, akkor tisztán és tudatosan érdemes, nem ragaszkodva ahhoz, hogy véget vessünk a szenvedésnek, és nem türelmetlenkedve azon, hogy mikor érem már el a szamádhit. Használjuk fel a jóga erejét arra, hogy megtegyük a következő lépést, és így lépésről lépésre építsük fel tudatos, független, lázadó életünket, amíg el nem érjük a célt, a teljes szabadságot.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Emlékszem egyszer Krisnavölgybe rákérdeztem ,hogy mi a helyzet a cukorral,ment a hebegés-habogás:) Gondoltam is magamba "ezeknek mindenük" az édesség.

Egy cikk "a cukor is drog"

http://funyiro.hu/index2.php?option=com_content&do_pdf=1&id=159