Szanszkrit vs angol

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"A durva szint és a vaikhárí

A gunák végső állapota alatt, melyet durva szintnek nevezünk, megjelenik a hang negyedik szintje, melyet vaikhárínak nevezünk. A vaikhárí kifejezés a „vacs” (beszéd) tőből származik, melyből az angol word (szó) és verb (ige) szavak is származtathatók. A vaikhárí a hallható hang, és az összes nem-mantrikus nyelv a vaikhárí állapotban jön létre, mint ahogyan minden más, hallható hang is. Azokat a hangokat, amelyek az emberi hallás határán kívül esnek, mint például az extrém magas vagy alacsony frekvenciákat, szintén vaikhárínak nevezzük.

Azok a nyelvek, amelyek a vaikhárí szinten fejlődtek ki, nem-mantrikusak, ebbe beletartozik az összes indo-európai nyelv (mint az angol, spanyol, francia, német, olasz, orosz, iráni, görög, hindi és marathi). Bár ezeknek a nem-mantrikus nyelveknek is szanszkrit gyökerei vannak, mindegyik alapjaiban különbözik a szanszkrittól, méghozzá abban, hogy az összes nem-mantrikus nyelv változik az idők során. A szavak elveszítik eredeti jelentésüket, és újakat vesznek fel. A szanszkritban azonban a szavaknak rögzített jelentésük van, mert rögzített elemekből lettek összeállítva. Ha elveszik egy szó, azt rekonstruálni lehet a pontos nyelvtani és fonetikai szabályokból, amelyek ma ugyanazok, mint sok ezer évvel ezelőtt. Míg a modern nyelvek korlátozott számú kifejezéssel rendelkeznek, a pontos, rögzített szabályok és törvények követésével gyakorlatilag végtelen számú szanszkrit szót létrehozhatunk, vagy rekonstruálhatunk. Ezeket a szabályokat Panini, az ősi szanszkrit nyelvész hozta létre, akinek nyelvtani rendszere Astádhjájíként ismert.

Angol vs szanszkrit

Az angol nyelv, mint a legtöbb modern, nem-mantrikus nyelv, erősen leegyszerűsített nyelvtannal rendelkezik a szanszkrithoz képest. Kevesebb a nyelvtani eset, sokszor nincs esetvégződés, és kevesebb az igeidő. Ez megkönnyítette az angol nyelv számára a határátlépést, és a nemzetközi kereskedelmi nyelvvé válást.

Az angol nyelv másik látszólagos előnye az, hogy a demokrácia eszméjének járművéül szolgál. Egy olyan bonyolult és kifinomult nyelvet, mint a szanszkrit, amelynek elsajátításához egy évtizednyi vagy még több időre van szükség, általában csak az emberek kis csoportja fogja beszélni, akiknek van befektetni való idejük (Az ősi indiai bölcsek úgy oldották meg ezt a problémát, hogy lecsökkentették az igényeiket, és így nem volt szükségük arra, hogy dolgozzanak). A demokratikus társadalom könnyebben ki tud fejlődni egy olyan közösségben, amely nem tudja olyan könnyen használni a nyelvet arra, hogy különbséget tegyen az előkelő és közönséges néposztályok között.

Míg az angol mindezeken a területeken megelőzte a többi nyelvet, jelentős hátrányban van, amikor a metafizikai és misztikus fogalmak pontos, minél kevésbé félreérthető leírásáról van szó. Az angolban egyszerűen nincs elég nyelvtani eset, igeidő és szó erre a feladatra. Amikor a filozófia és a miszticizmus a téma, akkor a szanszkritot érdemes választani. Nem csoda, hogy több, mint 150 ezer mű maradt fenn szanszkrit nyelven, és ennek sokszorosa veszett el."