Márpedig a gyakorlás tényleg sok mindenre képes! Amerikai kutatók szerint a vegetáriánus étkezés, a rendszeres testmozgás és valamiylen stresszkezelő technika napi szintű alkalmazása képes akár pár hónapon belül átírni a génállományunkat, jó néhány hibát és nem kívánt hajlamot kijavítva, a pozitívakat megerősítve. A jóga hívei persze azt mondják, hogy a jóga még sokkal tudatosabb testmozgás, mint a többi sportág, és ezért vélhetőleg még hatékonyabban elősegíti a DNS újrakódolását. Még azt is mondhatjuk, hogy a légzésre és bandhákra irányuló folyamatos koncentrációval végzett gyakorlás akár egy meditatív, stresszoldó technikának is felfogható.
Persze ahogy haladunk előre a sorozatokban, és ahogy megnyugszik, koncentráltabbá válik az elménk, letisztul a kép, és megjelenhet az igényünk a pránájámára és a meditációs gyakorlatokra is. Ez vélhetően még inkább hozzájárul ahhoz, hogy sejtszinten, DNS-szinten, fizikai, mentális, egészségügyi, és tudati szempontból is jobb emberekké váljunk.
Természetesen mindez a jóga egészére igaz, vagyis nem feltétlenül kívánom az Ashtangát trónra ültetni, mint a jógairányzatok királyát, hiszen vannak olyanok, akiknek nem való, nem jön be ez a dinamikus gyakorlás. Nem erre van szükségük. Kár lenne őket valami olyan ideológiával paráztatni, hogy a többi jógairányzat sokkal kevésbé hatékony, mint az Ashtanga.
De aki beleszeret, annak ajánlott minden nap rászánni az időt a gyakorlásra, hogy a bőrén, a sejtjein és az elméjén érezze az Ashtanga transzformáló erejét. Számomra van valami varázslatos és titokzatos ebben az ászanákból összeállított specifikus koreográfiában, és legszívesebben ezt gyakorlom, nem más sorozatokat. Azzal se paráztatnék senkit, hogy mi lesz, ha túl korán mászik bele a haladó gyakorlatokba, bár előrebocsátom, hogy ha teszitek, akkor ez a ti felelősségetek, és ha bármi furcsát tapasztaltok, akkor hagyjátok abba, és konzultáljatok a kezelőorvosotokkal, és egy képesített jógaoktatóval.
Elmondok néhány példát. Az első sorozatot ajánlott legalább egy évig gyakorolni minden nap, mielőtt a másodikba belekezdünk. Minél jobb a hidad, és minél könnyebben fel tudsz állni belőle, annál megalapozottabban kezdhetsz neki a második sorozatnak.
A második sorozat hátrahajlításai erőteljesen stimulálják az idegrendszert és élénkítik a prána áramlását, ezt is meg kell szokni. Nem csak a hátrahajlítások, hanem a lábat a nyakba tevés is erőteljesen terheli a gerinc tartóizmait, úgyhogy nem kell sietni vele. A harmadik sorozat és a továbbiak is tartalmaznak egy-egy adag lábat a nyakba rakást, meg hátrahajlítást is. Szóval ha szépen akarjuk csinálni őket, akkor ezt a két dolgot nagyon ki kell gyúrni. Plusz ott vannak még a kartámaszok és a kézenállások, ezek mind gyakorlással elsajátíthatók, csak a csuklóra és a vállra kell vigyázni.
Ha az ember pár év alatt hozzászokik az első és második sorozat által generált energiához, akkor még mindig meg kell szoknia a harmadik és további sorozatok intenzív energiáját. Annyit mondhatok, hogy jól felkavarják az ember személyiségét, és sok olyan dolgot a felszínre hoznak, amiket szívesebben tudnánk a mélyben, de mégis előbb-utóbb meg kell szabadulnunk tőlük, ha már az Ashtanga transzformáló útjára léptünk.
Szóval én nem szoktam korlátokat és feltételeket szabni, gyakoroljatok mindent, ami tetszik, és amit a magatokévá tudtok tenni. ha valahol úgy érzitek, hogy még fal van, akkor meg kell kerülni, vagy le kell bontani, de türelemmel és kitartással. A túlerőltetés ugyanúgy nem vezet célhoz, mint a túlzott óvatoskodás, kényelmeskedés és csodavárás. A csodákat általában a kemény munka előzi meg, és vonzza be. Az elmúlt napokban posztoltam az ászana jellemzőit Patandzsalitól. A könnyed és erőfeszítés nélküli végrehajtás a cél, de azt bizony nagyon nehéz pillanatok (esetleg hónapok, évek, évtizedek) és sok erőfeszítés előzi meg. Az egó feladása is látszólag nem a mi hatalmunkban van, de bizony nekünk kell elengedni, és ehhez legalább akkora erőfeszítés kell, mint amennyivel kapaszkodunk az egóba.
Tapasztalataim szerint az Ashtanga sorozatok gyakorlása messze nem csak a fizikai síkon befolyásolja a gyakorlót. De mivel nem valamiféle ideológiáról van szó, nem is nagyon lehet ráerőltetni valakit arra, hogy gyakoroljon. A motivációt nekünk magunknak kell megszerezni, és fenntartani. Szóval practice, practice, practice, és az életed megváltozik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése