"A megnyilvánulatlan állapot és a pará
Az
első állapot a megnyilvánulatlan állapot, melyben a radzsasz,
tamasz és a szattva
egyensúlyban van. Nincs megnyilvánulás – nincsenek tárgyak vagy
jelenségek – mivel a gunák hatástalanítják egymást. A
nyugati tudomány ezt tekinti az ősrobbanás előtti állapotnak. Az
ind gondolkodás ezt az állapotot prakritinek nevezi. Ezt a
gyönyörű szanszkrit kifejezést, amelyből olyan fontos angol
szavak is származtathatók, mint a „procreation” (nemzés)
és a „practical” (praktikus), fordíthatjuk „teremtésnek”
vagy „természetnek”.
A
jóga megközelítésében a prakriti egy tudat nélküli
(acsétanam) mátrix. A Legfelsőbb Lény az Úr Krisna
formájában ugyanezt a prakritit egy általa működtetett
gépezetként írja le, az ágama-sásztra pedig a nagy Umá
Párvatí istennőnek tekinti. Nem kell megzavarodni ezektől a
különbségektől, mivel mindhárom nézet helyes, és a prakriti
különböző aspektusait írja le. A lényeges dolog az, hogy a
prakriti állapotában minden jelenség megnyilvánulatlan.
Nincs univerzum, csak a határtalan örök tudat, amit Brahmannak
neveznek.
A
megnyilvánulatlan állapotban, a Brahmanban, már létezik egy
potenciál, egy isteni szándék, amely az egész teremtést
megnyilvánítja. Ezt az isteni szándékot sabda-brahmannak
nevezik, vagyis a határtalan tudat vibráció-aspektusának. Így a
megnyilvánulatlan állapot hangját parának nevezik („ami
túl van”). A pará egy isteni hang, amelynek nincs fizikai
megnyilvánulása, és csak a szamádhi legfejlettebb
szintjein hallhatjuk meg. A pará szinten a hangot csak a
szahaszára csakrán (a koronacsakrán) keresztül
érzékelhetjük. Ez a csakra nem a testünkön belül, hanem a
fejtetőnk fölött helyezkedik el. A pará hangot a szamádhi
legmagasabb állapotában „hallhatjuk”, amikor a sakti
(életerő) egészen a szahaszrára csakráig emelkedik. A
pará hang „hallása” által a jógi „túllép” a
relatív létezésen, és a brahman állapotába hatol."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése