2019. április 5., péntek

Gyógyító révülés

Sok történetet olvastam a sámánokról, hogy miképpen kapták meg a gyógyító erőt a szellemektől. Erről majd egy másik bejegyzésben fogok bővebben írni, elég most annyi, hogy én úgy érzem, nekem még javarészt hátravan ez a folyamat, még nem "böjtöltem ki", hogy megkapjam a szellemek teljes felhatalmazását. Mindazonáltal kis lépések már történtek. Vannak erőállataim, akik sok mindenben segítnek, és néha nem csak én tapasztalom a jelenlétüket, hanem azok is, akik részt vesznek a csoportos hangutazásaimon, vagy eljönnek egyéni kezelésre. Vannak gyógyító szellemeim is, aki tanítanak és a gyógyításban is tevékenyen részt vesznek. A múltkoriban pont az öngyógyításról, a gyógyításról és a sámánizmusról tartottam előadást, és utána levezettem egy csoportos révülést. Most arról szeretnék írni, hogyan zajlik egy ilyen esemény, mi történik a külső, fizikai síkon, és mi történik a szellemi síkon, legalábbis ahogyan én megélem. Az egyéni kezeléseknél is hasonló a forgatókönyv, csak ott személyre szabottabb és koncentráltabb a hatás. Természetesen éppen ezért a csoportos kezelés sokkal nehezebb is, ott inkább csak kapunyitogató vagy katalizátor szerep jut nekem, és a résztvevők elidnulnak a saját belső folyamataikkal, a segítő szellemek segítségével.

A szertartás kezdetén mindenki lefekszik, lehetőleg egy koncentrikus körben, fejjek a középpont (oltár vagy gyertyák) felé. Hanyatt fekve mindenki becsukja a szemét és ellazul. Én néhány mondattal bevezetem őket a relaxált állapotba, majd füstölőt gyújtok (általában zsálya, édesfű, copal, esetleg palo santo), és körbehordozom a füstölőt, miközben mindenkinek a teste fölött csörgőzök. Majd előveszem a gongot, és ezzel is mindenkinek "végigseprem" az auráját. Egyéni kezelésnél a nagy gongot is szoktam használni, mert az segít a tudatalatti blokkok kioldásában. Ezután a dorombot szoktam elővenni, melynek hangjával csalogatom az erőállatokat (az enyémeket és a betegét), és a szellemi segítőket is. Ilyenkor gondolatban egy nagy fekete gömbbe szoktam foglalni magunkat, mely védő hatással bír és távol tartja a zavaró erőket. Ezen belül egy kisebb, kék gömböt szoktam még odaképzelni (vagy vetíteni), mely kifejezetten az ártó szándékú entitások távol tartásában segít. 

Ezután elkezdek dobolni a dobomon. A dobolás közben nekem és a résztvevőknek is különböző látomásaink vannak. Sokszor látom azt is, hogy a szellemek hogyan gyógyítják a betegeket. A sárkányom tisztító tűzzel szokott átitatni mindenkit, ilyenkor nekem is hangosan kell lehelnem, mintha tüzet okádnék. A tűz kiégeti a tisztátlanságokat az aurájukból és feltölti őket életenergiával. Sokan éreznek ilyenkor meleget vagy tüzet is látnak, néha még a sárkány arcát is. Miután a tűz tengere mindent megtisztított, Yuna, az ausztrál gyógyító lány szelleme jelenik meg, és elkezdi fújni a didgeridoo-ját, mintha egy porszívó lenne, végigfújja vele a testüket és kifújja belőle a szennyező energiákat, belküldve a földbe. Ez a gyógyítás a fizikai sejtekre és elemekre is hat, hiszen a didgeridoo a Föld eredeti hangja, az Óm mantra visszhangja a természet elemei (föld, fa, levegő, víz, tűz) lágy formájában. A sötét energia a Földanya szívében oldódik föl, miközben a testük megtelik virágokkal. 

A Hathor gyógyító a csakráikat szokta harmonizálni, olyan hang- és egyéb frekvenciájú hullámokat kibocsátva, ami megnyitja és aktiválja a csakrákban rejlő potenciált. Az egyes csakrák analógiáiban a megvalósulás síkjára kerülnek azok a lehetőségek, melyek eddig csak elméleti szinten léteznek. A gyökércsakrában a beteg megkapja a bátorságot, hogy meglépje azt, amit eddig nem mert, a szexcsakránál megtapasztalja azt az érzéki tapasztalatot, amit eddig nem élt meg, a köldökcsakránál a személyes hatalom megnyilvánításához kap lehetőséget, a szívben megérzi azokat az érzéseket, amiket eddig elzárt magában, a toroknál kimondja azt, mait eddig nem tudott, a homlokcsakránál tudatosítja az eddig elnyomott gondolatokat, a koronacsakránál pedig megnyitja a csatornáját Isten felé, ha eddig elzárta azt. Ez persze csak agy vázlatos áttekintés, mert mindenkinél egyéni programok futnak az egyes csakrák szintjén. A Hathorok szeretnek a szív virágával dolgozni, és kibontakoztatni azt, mert minden megélés alapja a nyitott és befogadó szívcsakra. 

Végül a jaguár-pap felfedi a beteg előtt, hogy mi a betegsége valódi oka, és ha a beteg ezt belátja, és hajlandó megoldani az eredeti problémát, akkor a betegség megszűnhet, mert már betöltötte karmikus tanító szerepét. Sokat tanultam eddig a gyógyítóimtól, és remélem, hogy valamikor meg fogom kapni az igazi gyógyító képességet is, amikor majd erre készen állok. Addig is örülök, hogy sok mindenkit kapcsolatba hozhatok a szellemvilággal, az erőállataival és önmaga belső világával, mert ezzel elindulhat az önismeret és a gyógyulás útján.

A dobolás végét hét lassú dobütés jelzi, majd egy gyors "visszahívó" szakasz következik, ami után még körbe szoktam csörgőzni mindenkit, ami stabilizálja a megmozgatott gyógyító energiákat. Végül pár mondattal vissza is hozom őket a fizikai síkra és a külső tudatállapotra. 

Nincsenek megjegyzések: