Sors és szabad akarat

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"Íme egy másik fajta megközelítés: üljünk le egy pillanatra és képzeljük el, hogy teljes mértékben a saját tetteink következményeként fogadunk el mindent, ami idáig történt az életünkben. Eleinte ez nagyon fájdalmas, mert minden bűnbak megszűnik létezni. Ha elfogadjuk ezt a nézőpontot, az azt jelenti, hogy ha elveszítjük a munkahelyünket, azt mi magunk okoztuk magunknak. Persze érvelhetünk azzal, hogy a rossz gazdasági helyzet és más tényezők miatt történt. De kinek a választása volt az, hogy abban a bizonyos iparágban kezdtük a pályánkat? Lehet, hogy a szüleink, a génjeink és más szükségletek nyomtak abba az irányba, de mi fogadtuk el.

Azután tönkremegy a házasságunk. Mondhatjuk azt: „A partnerem hibája.” De ki választotta a partnert? Ki került bele egy olyan kapcsolatba, melynek a sértettje végül mi lettünk? Valami belül tudta ezt, de nem hallgattunk rá. A saját feltételekhez kötöttségünk által vonzottuk be az életünkbe azokat az embereket, akik megbántottak, és ezért saját magunk vagyunk felelősek a szenvedésünkért. Itt arról beszélek, hogy elfogadjuk, hogy mi okoztunk mindent, amivel szembetalálkozunk – és ebbe beleértendőek az úgynevezett genetikai és öröklött bajok, mert a jóga szerint mi választjuk a szüleinket és a génjeinket. Míg a modern biológia javarészt azt állítja, hogy a génjeink határozzák meg a viselkedésünket, asjóga szerint mi választottuk a génjeinket, melyek pontosan az örömnek és fájdalomnak azt a keverékét hozzák el és nyilvánítják meg, ami képes felébreszteni bennünket.

Kérdés: Nem látom, hol kezdődik az előre meghatározott sors és a szabad akarat. Nem a karma határozza-e meg azt a „tévképzetet”, hogy most szabadon dönthetünk?

Válasz: Nincs sors azon kívül, amit magunk számára teremtünk. Mivel isten képére és hasonlatosságára lettünk teremtve, szabadok vagyunk. Isten szabad, és nem tud semmi olyat teremteni, ami összetűzésbe kerülne vele; ezért az összes teremtménye is szabad kell, hogy legyen. A szabadság a természetes állapotunk, de úgy néz ki, mintha a sorsnak lenne szerepe abban, hogy szabadon hozunk rossz döntéseket. Gondoljuk végig: Ha nem hozhatnánk szabadon rossz döntéseket, akkor nem lenne-e Isten egy mennyei diktátor? Hogyan lehetne akkor Isten szabad? A helytelen döntéseink a karma törvényének megfelelően bontakoznak ki: vagyis szabadon dönthetünk rosszul, de el kell fogadnunk annak következményeit. Ha tudatosan elfogadjuk ezt (amit Gurdijeff „tudatos szenvedésnek” nevez), akkor előreléphetünk és jobb döntéseket hozhatunk a jövőben, egészen addig, amíg meg nem valósítjuk a nekünk kijáró szabadságot.

Egyáltalán nem kerülhetjük el a radikális ön-felelősséget, ha a kezünkbe szeretnénk venni a spirituális evolúciónkat. De a jó hír az, hogy ha már végighaladtunk a kezdeti és nagyon elkeserítő szakaszon (mint az én esetemben), akkor felvirrad egy új megvalósítás. Ha elfogadtuk, hogy senki más nem hozta létre a dolgokat az éetünkben eddig a pontig, csak saját magunk, akkor arra is felelősséget tudunk vállalni, ami ezután fog bekövetkezni.

Elfogadtuk a felelősséget az életünk jövőjére, a sorsunk megteremtésére! Ha abban hiszünk, hogy az életünket külső tényezők határozzák meg, mint Isten, a Gonosz, a gének, a kormány, az egyház, a guruk, a gazdagok és befolyásosak, a neokonzervatívok, az Illuminati, a földönkívüliek, stb., akkor sikeresek lehetünk-e a spirituális életünkben? Nem, mert szabotáltuk a sikerre való képességünket. A bukás legjobb receptje az, ha egy külső erőre bízzuk a választást. De csak úgy vállalhatunk teljes hatalommal felelősséget a jövőnkre, ha felelősséget vállalunk a múltunkra is. És ez azt jelenti, hogy elfogadjuk azt, hogy a prarábdha karmát (a jelenlegi testünket kialakító karmát) önmagunk okoztuk. Ez azt is jelenti, hogy megbékélünk a múltunkkal és elfogaduk, hogy nem tudunk változtatni rajta. Például a prarábdha karma része a test, amiben lakunk, a gének, az őseink, a családunk, a közösségünk, és a nemzet, amibe beleszülettünk (vagyis, amit választottunk magunknak). A múlt olyan dolog, amin nem tudunk változtatni; csak elfogadni tudjuk. De az, ahogy a múlthoz viszonyulunk, meghatározza az előrehaladási képességünket is.

Kérdés: Hogyan lehetünk biztosak benne, hogy a következő nem olyan lesz, mint ez? Vagy lehet, hogy hasonló lesz?

Válasz: Nem lesz hasonló, mert az ahhoz kapcsolódó karmikus benyomások már összeálltak, hogy létrehozzák ezt az életünket. Emlékezzünk rá, hogy az összes hasonló karma ehhez a legerősebb benyomáshoz kapcsolódott a karmikus tárházunkban. Ha hasonló lenne ehhez az élethez, akkor már belekapcsolódott volna ennek az életnek a megnyilvánításába."

-->