"A parináma az átalakulás folyamata. A modern nyugati emberek számára, akik szeretnék azonnal elérni a céljukat, fontos megérteni, hogy a tudatalatti átprogramozásához egy transzformációs folyamatra lesz szükség. A parináma az öntudatlanul keletkezett benyomások lassú lecserélése tudatosakra. Milyen minőségűek ezek a benyomások? Míg ezelőtt a tudatalatti feltételekhez kötöttségünk (gyakran a félelmeink, ellenszenvünk, fájdalmunk) hozta létre a benyomásokat, ezeket most hiteles lenyomatok fogják felváltani. Egyszerűsítés volna úgy fordítani a niródhát, mint „csendesség”. Azokban az időkben, amikor semmit nem kell tennünk, a felfüggesztett (niródha) elme csendességként fejezi ki magát. Az ilyen pillanatokban a csendesség autentikus. Amikor viszont munkát kell végezni, vagy döntéseket hozni, a csendesség nem lenne autentikus, mert olyankor tevékenységre van szükség. Az ilyen pillanatokban a felfüggesztett (niródha) elme azt fogja okozni, hogy a végső jó érdekében cselekedjünk, vagy ahogy Jézus mondta, „Ne az én akaratom, hanem a Te akaratod legyen meg”. A niródha nem azt jelenti, hogy elmenekülünk a világ és a felelősségünk elől. Az Astavakra Gítában olvashatjuk Dzsanaka király történetét, aki egy erdei bölcs lakába vonul vissza, hogy megtalálja önmagát. Miután eléri a felfüggesztett elmeállapotot (a tárgy nélküli szamádhit), az erdőben akar maradni, és csak meditálni, de a bölcs visszaküldi a királyi udvarba, hogy eleget tegyen a kötelezettségeinek. „Sohasem volt még olyan uralkodó, aki jobban fel volt készülve a király szerepének betöltésére, mint te ebben az újonnan megszerzett állapotodban.” Modern nyelvezettel élve azt mondhatnánk, hogy az ilyen személy felülemelkedett a saját korlátain. A hitelesség az a fogalom, ami a legjobban leírja az állapotát.
Az elme
átalakítása intelligenciává
A jóga a
gondolkodásunk feltételekhez kötöttség által vezérelt részét
manasznak nevezi, melyet a legkönnyebben „elmének”
fordíthatnánk. Ha bármikor kell hozni egy gyors döntést, akkor a
manasz működik. Amit tennünk kell, az, hogy a gondolkodási
folyamatunk egy másik részét kell használnunk a spirituális
ébredés folyamatához. A jógában buddhinak nevezzük ezt a
részt. Általában „Értelemnek” vagy „intellektusnak”
fordítjuk, de a fogalom a szanszkrit budh tőből származik,
ami azt jelenti, hogy „felébredni”. A „Buddha”, vagyis
Felébredett jelző is ebből a tőből ered.
A jóga
tudománya szerint a felébredésre úgy is tekinthetünk, mint az
elme (manasz) átváltoztatására értelemmé (buddhivá).
Ezt a fogalmat elég egyértelműen el lehet magyarázni, de ennyire
lineáris és időbeni módon csak azért szeretjük szemlélni a
dolgokat, mert az elménk az idő operációs rendszerén alapszik. A
dolgok nem igazán ilyen sorrendiség alapján történnek, de az
elménk így fogja fel, ezért ezt fogjuk vonatkoztatási pontként
használni az illusztráció kedvéért."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése