2020. szeptember 22., kedd

A szamádhi a koronacsakrában


Újabb részlet a Jóga-tárávalíból:

28. vers


sziddhim tathávidha-manóvilajám szamádhau
srí-saila-sringa-kuharésu kadópalapszjé
gátram jadá mama latáh parivéstajantí
karné jadá viracsajanti khagás csa nídám

Mikor fogom, a Srí-Saila hegy barlangjában lakva (Siva Dzsjótir-lingájának szentelt szent hely Indiában, Andhra Pradesh államban) elérni a szamádhi tökéletességét, melyben feloldódik az elme, amikor kúszónövények futják be a testemet, és madarak raknak fészket a füleimben?

Itt Sankara azt a kérdést válaszolja meg, ami felmerülhet a gyakorlóban: „Mikor fogom elérni ezt a szintet?” A tárgy nélküli (nirvikalpa) szamádhi elérésének feltétele az, hogy a nádík (energiacsatornák) megtisztultak, a testünk és az érzékszervek nyugalmi állapotban vannak, azaz mentesek az izgalomtól, és amikor a prána és a manasz (életerő és elme) felemelkedtek a szahaszrára (korona) csakrába. A Kundaliní kígyó az, amely a szahaszrárába juttatja a pránát és az elmét. A srísaila-sringa-kuhara a templomok kapujának csúcsdíszére is utal, és így a koronacsakra metaforájának is tekinthetjük.

A dzsjótir-linga az öntudat fényéből álló Siva-forma, mely az egó végső legyőzését is szimbolizálja, hiszen amikor az elme feloldódik a szahaszrárában, akkor az egyéni tudatosság teljesen megszűnik, és csak az egységélmény marad. A kúszónövények és a madarak említése sem véletlenszerű: a kúszónövény jelképezheti a Kundaliní kígyót, míg a madarak a Forrás felé szárnyaló lelket. Ugyanakkor arra is utal, hogy a jógi teljességgel elsajátította az ahimszá elvét, és ezért a növények és az állatok nem éreznek semmiféle fenyegetettséget a jógi közelében, csak a szívéből kiáradó szeretetet érzékelik.

Nincsenek megjegyzések: